Pálfi György (szerk.): A sport enciklopédiája I. kötet. A testnevelés és testgyakorlás kézikönyve (Budapest, 1928)
V. Hajós Alfréd: Sporttelepépités
ságnak, hogy a sportpályát könnyen és gyorsan érhesse el. A Thökölyúti millenáris sportpálya, melyet most épít ki a Budapesti Sport Egylet pompás motorstadionná, közlekedés, talaj és környezet szempontjából igen előnyös helyen fekszik, kertes villák és a Városliget parkjának közvetlen közelében. Pompás fekvésű pálya a Magyar Athlétikai Club margitszigeti sporttelepe, amely évszázados fák ózondús levegőjű környezetében és hatalmas folyó mentén terül el s igy minden hygiéniai követelményt kielégit és módot nyújt bármely sportág művelésére. Kifogásolható azonban a pálya korlátolt befogadó képessége és az a körülmény, hogy a hídon való közlekedés nagyobb forgalom lebonyolítására alkalmatlan. A stockholmi stadion, melyet az 1912. évi olimpia alkalmából építettek az elképzelhető legszebb környezetben, négysoros fasor mentén egy városi parkban épült, s az eddig épített újkori stadionok közül építészetileg a legtökéletesebben oldotta meg a stadion problémáját. A stadionok építésének lavináját az athéni görög stadion újjáépítése indította meg. Az 1896-ban tartott első modern olimpia alkalmából újjáépítették a Lykurgos által Kr. e. 300 évvel felépített panathenei stadiont, melynek nézőterét a Hymetosz két végső alacsony nyúlványának arénaszerű kiképzésével és márványlépcsők elhelyezésével 50.000 főnyi közönség befogadására alkalmassá tették. E stadion főleg futó és diszkoszdobó-, valamint kocsiversenyek megtartására készült és így az Averoff görög bankár nagylelkűsége által létrehozott márvány stadion a modern sportágak követelményeinek nem tudott megfelelni. Párisé volt a második olimpia rendezésének dicsősége, de Páris nem vett tudomást az őt ért megtiszteltetésről, mert régi elavult versenypályán, kis befogadóképességű nézőtér keretében rendezte az olimpiai versenyeket. Az 1904. évben London már ki akart tenni magáért s ha nem is maradandó, de kb. 80.000 főnyi közönséget befogadó vasszerkezetű sportpályával fogadta az olimpiai versenyzőket. Akkoriban ez volt a világnak egyik leghatalmasabb sportlétesítménye. Saint Louis-ban 1908- ban, az Amerikában első ízben tartott olimpiai versenyeken ideiglenes nézőhely szolgált a verseny keretéül. 1912-ben Stockholm páratlan áldozatkészséggel Torben Graf svéd építőművész tervei szerint szerkezeti és sportszempontból tökéletes stadiont építtetett, bár annak befogadóképessége messze elmaradt az újabban épült nagyobb sporttelepek és stadionok arányától és ma már csak akkor képes az igényeket kielégíteni, ha a patkóformájú építmény nyitott végén póttribünök adnak módot a nagyobb közönség elhelyezésére. 1916-ban Berlinben kellett volna rendezni az olimpiát, de az a világháború miatt elmaradt. A németek még 1914-ben minden előkészületet megtettek és a grunewaldi lóversenytér közepén 50.000 nézőre tervezett stadion várta a hatodik modern olimpia megrendezését. Ez a stadion nehéz megközelíthetőségénél (kb. 1 órányira fekszik Berlintől), másrészt a nézőtér fedetlen voltánál fogva nem felel meg a követelményeknek. A háború alatt a stadionok építkezése szünetelt, csupán 1918-ban az entente országai által rendezett háborús olimpia részvevői találkoztak a párisi Persming stadionban, amelynek befogadóképessége igen korlátolt volt. Belgium rendezte az 1920. évi olimpiát, melyen nagyrészt csak az entente országok fiai vehettek részt és az akkor épült stadion egyszerű kiképzése és befogadóképessége arányban volt azzal a csekély érdeklődéssel, mellyel a világ és főleg Antwerpen lakossága a versenyek iránt viseltetett.