Pluhár István (szerk.): Magyarországi sportegyesületek története (Budapest, 1942)
I. rész
fél angol mérföldes (804.5 m) futást, melyet Székely György nyert 2:10 mp-vel, de nem volt ellenfele. A 320 m-es (ennyi volt a kerülete az Orczykert futópályájának) versenyben Sacher István 43 mp-vel lett első. (Később Bárczy István néven budapesti polgármester és igazságügyminiszter volt.) A középiskolai tanárok közül néhányan felfigyeltek a szabadtéri játékokra és tanítványaikat is bíztatgatni kezdték, bár nyilvánosan alig-alig mertek kiállni, ami az akkori szigorú tornászfegyelemmel magyarázható. 1888-ban azonban feltűnt a MAC színeiben Rupp László, aki kivételes tehetségű atléta volt és sok lelkes fiatal diák szegődött a nyomába. A 100 yardos futást 10.4 mp-vel nyerte Sacher István ellen, ami remek teljesítmény, mert akkor 10.2 mp volt az angol és 10 mp az északamerikai rekord. Az első 1000 m futóversenyt Wurfer Lajos MAC nyerte 3 p 0.64 mp-vel. (Szabó Miklós MAC 1937. évi országos rekordja 2:25.8 mp.) Ebben az évben egyébként az őszi bajnoki versenyt nem lehetett lebonyolítani, mert tizenhárom versenyszámra összesen kilenc atléta nevezett. A vidék még szervezetlen volt, a többi fővárosi egyesületben alig akadt egy-két olyan atléta, aki a siker reményében állhatott volna ki, a MAC-ban pedig a belső egyenetlenkedések és személyi torzsalkodások kedvetlenítették el azokat, akik komolyan akartak dolgozni. Gerenday György erős keze mentette meg a MAC-ot és — túlzás nélkül mondhatjuk — a magyar atlétikát, mert tetterős elhatározással rendet teremtett a MAC-ban és baráti kezet nyújtott azoknak, akik a MAC-ból kiléptek és új egyesületekben szolgálták az egyetemes magyar sport ügyét. Porzsolt Jenő, a Magyar Sport Clubot, Balogh Dezső a Sportkedvelők Körét alapította és vezette, Vermes Lajos, a MAC volt titkára és művezetője pedig a Magyar Testgyakorlók Körének lett elnöke. Mindez 1889-ben a MAC-dicsőség hanyatlásának évében történt, de az egészséges vetélkedés nyomán újra virágzó élet keletkezett. Május 4-én (1890-ben) rendezték az első tavaszi atlétikai viadalt, melyen már a Kolozsvári AC (Göllner Bélával), MTK, NTE és az újonnan alakult fővárosi egyletek legjobbjai szerepeltek ötvenketten. Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter 1890 őszén 1812/890 sz. rendelete intézményesítette Berzeviczy Albert államtitkár javaslatára a magyar középiskolai tanulók országos tornaversenyének első rendezését Budapesten, ami új korszakot nyitott atlétikánk történelmében, mert a futó-, ugró- és dobószámok helyet kaptak a tornászmutatványok között. Mai szemmel nem is tudjuk értékelni ennek a rendeletnek új szellemet alkotó fontosságát. Utalunk a Nemzeti Torna Egylet „Tornatanításunk hiányai és akadályai“ című értekezésére, mely többek között így írt: „Akadályul szolgál hazánkban a tornászás egyöntetű és gyors elterjedésének egy új intézmény, mely az észszerű tornászásnak beteges kinövése és mely az emberi hiúságra és gyengeségre van hatírozva: ez az atlétizmus, mely épp úgy fenyegeti veszéllyel a valóban nevelő tornászatot, mint hajdan a görögöknél elnyomta a pentatlont a pankartisták barbár ökölviadala.“ Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a tornatanítókat az NTE-ben képezték ki, ott nyerték el oklevelüket. Könnyen érthető, ha ezek után irtóztak a szabadtéri sportolástól és diákjaikat óva intették művelésétől. A miniszteri rendelet gyökeresen változtatott ezen a felfogáson, amikor ezt mondta: „ ... a rendszeres tornaoktatás a maga szigorú fegyelmével és vezényszavakhoz kötött gyakorlataival a serdültebb tanulók cselekvési szabadságának bizonyos fokig szükséges előmozdítását nem vette figyelembe. E cselekvési szabadságnak kellő korlátok között helyet kell adni, mert az iskola feladata nemcsak az, hogy értelmes polgárokat neveljen a hazának, hanem olyanokat, akikben megvan a cselekvés elszántsága, a nehéz helyzetbe való belelátás képessége, a kezdeményezés és vezetés, az akadályok legyőzésének akarata és ereje.“ Ez történt 1890 őszén, mely tehát egyenlő jogot adott hivatalosan is a torna mellett az atlétikának, ami hatalmas lehetőségeket jelentett, mert az 1885- ben alakult Magyar Országos Tornász Szövetség féltékenyen őrködött jogai felett és a kebelébe tartozó egyesületeket szigorúan ellenőrizte. Ezek az alakulatok (Kanizsai TE 1866, Soproni TE 1866, Debreceni TE 1867, Szombathelyi TE 1868, Nyitrai TE 1868, Kassai TE 1868, Sátoraljai TE 1869, Budapesti Budai TE 1869 és Pécsi TE 1870-ben létesült), fegyelemben éltek és híven teljesítették a Szövetség parancsait, melyek cseppet sem voltak barátságosak, sőt még megértők sem az atlétikával szemben. Az NTE előbb idézett tanulmánya mindenről ékesebben beszél. Tizenöt év legjobb eredményei a következők: 100 yardos síkfutásban: Rupp László 10.4 mp 100 m síkfutásban: Rupp László 12 mp 200 m síkfutásban: Marossy István 25.8 mp 300 m síkfutásban: Sacher István 43 mp 400 m síkfutásban: Somogyi Gyula 60 mp fél angol mérföldes síkfutás: Székely György 2:17 mp 1000 m síkfutás: Székely György 3:05 m 1 angol mérföldes síkfutás: Székely György 5:05 mp 2 angol mérföldes síkfutás: Székely György 11:09 mp Magyarországi Sportegyesületek Története 3*35