Balás Róbert - Kálovits Géza: A Stécé-sztori 1920-2000 (Salgótarján, 2000)

IV. Rész. Tarjáni labdarúgók az olimpiai dobogó tetején

- És akkor mit akar ezzel a tíz kiló cukorral? - jött az egyenruhástól az újabb keresztkér­dés. - Jaj, kedves finánc úr, kanárimadaraim vannak, és azt tanácsolta az állatorvos, hogy erősítsem meg őket egy kis cukorral - felelte a delikvens. A vámos ezt hallva érdeklődő tekintettel azt kérdezte: - Mondja már meg, uram, ha ön majmok és kanárik sokaságát tartja, vajon milyen ház­ban lakik? Feri szerényen azt felelte: - Ó, kérem, semmi luxus. Egy 52 négyzetméteresben... A vámos erre megsajnálta, és csak annyit mondott: - Részvétem a majmoknak és a kanáriknak, de legközelebb hozzon már egy kis kóstolót abból a pálinkából, amely ebből a cukorból készült! Kalandos kocsikázás Kispestre Amikor az öreg salgótarjáni szurkolók össze-összetalálkoznak, sok-sok emléket idéznek fel. Többen elmesélik, hogy egy-egy nagyobb pesti csapat fogadására miként készült a város. A dekorációs üzemekből fogyott a textília, a festék, a papír, mert ki-ki a fantáziáját megmoz­gatva, sorra készítette a feliratot, a buzdító jelmondatot, a kis rigmust, amellyel köszönti a kedvenceket. Akadtak lelkes szurkolók, akik idegenbe is rendszeresen elkísérték a fiúkat. Nem volt ritka esemény, hogy két-három autóbusznyi közönség is követte az idegenben játszó csapa­tot. A budapesti nagy mérkőzésekre pedig különvonatnyi tömeg indult. Népünnepély volt a vasárnap délután. Egy tizede annyi kocsi nem volt a megyében, mint manapság, ám a Sese-pálya környéke, az Acélgyári út, a Salgó út mind a két oldala zsúfolásig megtelt gépkocsikkal. Több rendőr is irányította a forgalmat. És jön egy hetven év körüli, aki azt mondja: hadd mondjam már én is el a történetemet. Mivel a társaság már kimerült a vitában, rávágják többen is: mondjad, legalább egy kicsit csend lesz. És elkezdi a történetét. - A NÁÉV-nél dolgoztunk - mutat egy jelenlévőre -, emlékszel rá? - Hogy ott dolgoztunk, arra emlékszem - így a másik -, de mit akarsz mondani? - A Honvéd elleni mérkőzést. - Ja, igen, ezt tényleg mondd el. A történetből kiderül: hétköznap volt, amikor a Stécé Kispestre látogatott. - Reggel bementünk dolgozni - mondja a mesélő -, de csakhamar a meccsre terelődött a szó. Egyikünk kitalálta, hogy meg kellene nézni ezt a délutáni mérkőzést. No, de hogyan? Egy motorkerékpárral négyen nem tudunk felutazni Kispestre. A legötletesebbnek eszébe ju­tott: menjünk be a vállalati központba, C-menetlevelet kérni. Ezzel a menetlevéllel különle­ges kedvezmény járt az igénybe vevőnek, és a gépkocsivezető is benne lett volna, hogy utaz­zunk fel Budapestre.

Next