Kovács Marcell: Reflektált amnézia. A kelebiai sport története. Kalandos évtizedek (Kiskunhalas, 2016)
Jelentős sikerek
JELENTŐS SIKEREK Ebben az összeállításban a kelebrai sport legnagyobb sikereiről lesz szó. Bajnoki címekről, kupagyőzelmekről, a sporttevékenység által elért, vagy ahhoz kapcsolódó pluszteljesítményekről emlékezünk meg. Természetesen az eltelt 90 év civilizációs fejlettségi viszonyainak lényegesen eltérő mivolta, a sport szervezettségének foka miatt, más-más eredményeket, teljesítményeket tarthatunk jelentős sikernek mondjuk a XX. század közepén, mint napjainkban. Az elért eredményekre büszke, korabeli sportemberek emlékezetében egy bravúros barátságos meccsen aratott diadal, valóságos hőstettnek számított. A barátság, sőt tisztelet mellett ugyanis a presztízs emelte rangadókká ezeket a találkozókat, főleg magasabb osztályú ellenfelek esetén. A meccs után jöhetett a békepohár, de a pályán ádáz küzdelem folyt a győzelemért... 1989-től egy 3000 lelkes falu amatőr sportéletére adaptált egyedi modellt alakítottunk ki, amely maradandó értékek teremtését ambicionálta, akár konfliktusok árán is. 1925. : A február 5-ei hivatalos sportegyesületi alapítás után közvetlenül következett a sportpálya kiépítése, körülkerítése és felszentelése. A Felső Bácska 1925 június 12-én Kelebia sportéletének korabeli legnagyobb jelentőségű eseményéről tudósít. A Levente Sporttelep pünkösd vasárnapján történt átadásáról. 1926. : A maradék Bács-Bodrog football klubjait, a Vármegyei Testnevelési Felügyelőség négy alosztályba sorolta be. Tavaszi és őszi, egy-egy fordulós bajnokságot írnak ki. A Kelebiai Levente SE a tavaszi etap során olyan meggyőző előnnyel végzett Jánoshalma, Mélykút, Kisszállás és Tompa előtt, hogy az őszi idényben, tekintettel az utazási nehézségekre is, nem játszott a csoportjában, hanem a másik három alosztály győzteseivel mérkőzött a megye bajnoki címéért. Az őszi szezon idején a Levente SE meghívásos mérkőzéseken tréningezte magát, tehát tudatosan készült a nehezebb feladatokra. Óriási elismerés volt ez a Levente SE felé, ami alapjaiban támasztja alá az 1925-ös hivatalos megalakulás előtti időkre feltételezett rendszeres és szervezett sporttevékenységet. Elképzelhetetlen lenne ugyanis egy „semmiből” jött, éppen, hogy összeállt, szedett-vedett társaságtól ilyen eredményesség és tekintély kivívása. A rejtély megfejtése, a szabadkai sportkultúra akkor már több évtizede dekódolt valósága, melyet a csonka országot választó Délvidéki magyarok hoztak magukkal. Általuk Kelebia sportélete repülőrajzot vett, mely virágkorát élte már akkor, amikor a környező falvakban még csak éledezett a csíra. Bács-Bodrog városaival voltunk azonos szinten, aminek magyarázata igen egyszerű: Szabadka az elcsatolás időpontjában Magyarország harmadik legnagyobb városa volt, az itt élők pedig ezer éve ehhez a közösséghez tartoztak. 1926. június 27-én gróf Zichy Gyula kalocsai érsek szenteli fel a Kelebiai Levente SE díszzászlaját. Egy évvel korábban sporttelep, majd megyei jelentőségű és elismert tudású csapat, ezúttal pedig már az egyesületi díszzászló jelzi a helyi sport rangját. Tények garmadája bizonyítja az 1925 előtti minőségi sportélet jelenlétét. Érdemes átgondolni: Felszentelt sporttelep, főpásztori áldás után beszentelt díszzászló... Ilyen játéktérre lépni megtiszteltetés, ezért a zászlóért küzdeni becsületbeli ügy volt. 2008 nyarán Görögországban a nemzetközi tornát a görögkeleti pópa nyitotta meg. Néhány évvel korábban Olaszországban Tittarelli atya volt az Avenale csapatának vezetője, aki által celebrált misékre egész csapata járt. Loretóban a röplabdásokat patronálta a Katolikus Egyház. Folytathatnánk a sort Spanyolországgal is. Talán nem véletlen az, hogy fényévnyi távolság van a nemzetközi és a magyar futball minősége között.