Kő András: Szemétből mentett dicsőségünk. Volt egyszer egy aranycsapat… (Budapest, 1997)
A kötetben előforduló személyek
Schlosser (Lakatos) Imre (1889-1959), labdarúgó. A Remény FC nevű kiscsapatban tűnt fel. 1905-ben igazolták az FTC-be, ahol egy évtized alatt hat bajnoki siker részese volt. A válogatottban 68 mérkőzést játszott. Tagja volt az 1912-es olimpián vigaszdíjnyertes magyar csapatnak. 1915. dec.-ben váratlanul átlépett az MTK-hoz, s újabb három bajnoki diadal egyik főszereplője volt. 1922-től edzői állomásai: MAC, WAC, FC Kamraterna Norrköping (svéd), Wisla (lengyel). 1926-ban a bécsi WAC játékosa lett. Hazatérése után visszament az FTC-be, ill. annak profi csapatába, a Ferencváros FC-be, amelyben 1927- ben már tizedik bajnoki aranyérmét nyerte. Ezzel a teljesítménnyel napjainkban is örök rangelső. Ugyancsak első a bajnoki gólkirályok között is. Ezt a címet 1909-17 között sorrendben hétszer érdemelte ki. Aktív sportpályafutását a Pesterzsébet játékosaként fejezte be 1928 nyarán, 39 éves korában. Edzősködött a Kispest, a Budafok, a MAFC, a BSZKRT, a Kaposvári RAC és a Zuglói AC csapatainál is. Sebes (Scharenpeck) Gusztáv (1906-1986): labdarúgó, mesteredző, szövetségi kapitány, sportvezető. A Hungária FC jobbfedezete, egyszer játszott a válogatottban (1936). Klubjával három bajnoki aranyérmet nyert (1929, 1936, 1937). A húszas évek elején a Vasasban játszott, majd - megélhetési okok miatt -1924 nyarán Franciaországba ment, ahol kiscsapatokban szerepelt (a Magyar Szervezett Munkások Dalárdájából alakult „Vándorló Vademberek" - Sauvages Nomades -, a Francia Munkás Sportszövetség bajnokságában indultak, 1925-26; Club Olympique Billancourt, 1926-27 - a Renault-gyár gárdája volt). 1927 novemberében tért haza és az MTK, ill. annak profi alakulata, a Hungária FC labdarúgója lett. 1946-ban az MKP sportosztályának munkatársa, a SZOT sportosztályának vezetője (1947-50), az OTSB elnökhelyettese (1951-56), a MOB elnöke (1948-51). A válogatott mellett edzőként (1945-49), majd 1956-ig szövetségi kapitányként tevékenykedett. 1954-ben az UEFA egyik alapító tagjaként annak alelnökévé választották, ezt a tisztséget 1960-ig töltötte be. 1956- ban megvált a válogatottól. 1957-től szaktanácsadóként dolgozott élvonalbeli csapatoknál (Tatabánya, Bp. Honvéd, Ú. Dózsa). 1963 és 1965 között az U-23 válogatott szakvezetője volt. Sebes Ferenc (1902-1945), Sebes Gusztáv bátyja. Budapesten, az Operánál lőtték agyon január 16- án a visszavonuló németek; egyesek szerint a nyilasok végeztek vele. A Természetbarát Szövetség tagja, a Munkás Testedző Egyesület aktivistája. Sebes István (1906-1966): 1945-ben az MKP KV Káderosztályán dolgozott, ill. a Tömegszervezetek Osztályának helyettes vezetője, majd a Szabad Nép rovatvezetője. 1948-ban a Kinevezési és Alkalmazási Bizottság főtitkára. 1950 és 1955 között az Állami Ellenőrzési Központ elnökhelyettese, 1955-ben ez a szerv minisztériummá alakult, ekkor miniszterhelyettese lett. 1956-59 között külügyminiszter-helyettes, majd 1966-ig bécsi követ, 01. nagykövet. Semsei Sándor (?): labdarúgó. A Hungária FC játékosa az 1933-34-es idényben. Lenkey I Imre (1898-1984), labdarúgó, edző. Az MTK, majd a III. ker. FC balhátvédje, 1924-28 között 6 ízben öltötte magára a címeres mezt. A Hungária edzője, a klub elnökségi tagja volt. 1946-ban Olaszországba költözött, és sikeresen működött élvonalbeli edzőként. Sidó Ferenc (1923—): asztaliteniszező, mesteredző, szövetségi kapitány. Az UTE, a Mezőkémia, a Bp. Honvéd, az MTSE, majd a Bp. Vörös Meteor játékosa, 1947-61 között 26 világbajnoki érmet, köztük kilenc aranyat nyert, egyet egyéniben (1953). Simonyi Imre (1920-1994): egyéni hangú költő. A foci szerelmese: Újpest-rajongó. Somos Béla (1912—): vívó, mesteredző. Többek között Kárpáti Rudolf, Horváth Zoltán, Bakonyi Péter, Sákovicsné Dömölky Lídia - olimpiai és világbajnokok - mestere. 1963-ban elhagyta az országot és Koblenzben telepedett le. Itt folytatta oktatói, nevelői munkáját. 1989-ben tért újra haza, és ismét - korábbi egyesületében - a Bp. Honvédban ad iskolákat.