Peterdi Pál: Gyarmati sors avagy egy bal kéz története (Budapest, 1996)
X. fejezet
- Vállald el! - Nem biztos, hogy tudom csinálni. - Akkor is vállald el. Legfeljebb három hónap múlva lemondasz. - Annak meg mi értelme van? Kutas Istvánnak nyomósabb érvei voltak. Megyek egyszer a Parlament felé, a régi idők főnöke ott ül egy lépcsőn, a Kossuth szobor mögött, mellételepszem. - Ne hülyéskedj - mondja -, vállald el. - Miért? - Mert pillanatnyilag nincs jobb. Kiderült, hogy a kettő összeférhetetlen. Ha elvállalom az OTSH vezetését, nem lehetek képviselő. De hát akkor ki legyen? Lemhényi Dezső Strassbourgban edzősködött akkor, úgy látszik, volt ideje a fejét törnie, mert ő állt elő a megoldással. Egyik este felhívott és közölte, hogy Gallov Rezső lenne igazán alkalmas erre a posztra. Felhívtam Gallovot Kanadában, hamarosan haza is jött, összehoztam Lezsák Sándorral, és végül sikerrel járt ez az elgondolás. Igaz, a HVG munkatársa még nemrégiben is, hat év elteltével is fel találta tenni a kérdést Gallovnak: - Megfelel-e a valóságnak, hogy Önt az MDF kemény magjához tartozó Gyarmati Dezső találta ki? Én is feltennék egy kérdést: hol volt az MDF-nek valaha is kemény magja? Másrészt meggyőződésem: nem az a fontos, hogy ki „talált ki” valakit erre, vagy arra a posztra. Hanem, hogy az illető miképpen működött azon a poszton. Gallov Rezső az előző kormányzat alatt egy igazán sikeres olimpiára vezényelte a magyar sportot, dr. Schmitt Pállal, a MOB elnökével karöltve. Gallov Rezsőt az új kormányzat sem váltotta le. A következő olimpia is az ő feladatává lett. Persze a Magyar Olimpiai Bizottsággal együtt. Amellett szerény, csendes, nyugodt vezetőnek bizonyult, akinek sportmúltját, egyéniségét a sajtó is elismerte és tisztelte. Adott pillanatban valóban nem lehetett volna alkalmasabb személyt találni arra a posztra. Vagyis: ha tényleg részem van a „kitalálásában” - szívesen vállalom. Aminthogy jó döntés volt az is, hogy magam nem álltam kötélnek.