Rónay László: Fradi-szívvel hegyen, völgyben (Budapest, 2008)
Föl-le
magyar könyveket rendszeresen recenzáltam a Vigíliában, Tűz Tamásról pedig többször is írhattam Pándi kritikájában. Rejtély, miért kedvelt Pándi, de a Népszabadságban és a Kritikában is foglalkoztatott. Egyszer az egyetemen futottunk össze. Mondtam, Király István hív óraadónak. Olyasmit mondott, nem szerencsés, ha az intézetből eljönnek a pozitív gondolkodású emberek. No, igaz, ami igaz, Sőtért egyáltalán nem vélte pozitív jelenségnek, s az intézetet ellenséges elemek gyűjtőhelyeként tartotta számon. Hogy miért hitte „pozitívnak" gondolkodásomat, az életem egyik nagy titka. Mihelics Vid, aki emberfeletti tevékenységet fejtett ki a Vigíliában, s rovata, az Eszmék és tények kiemelkedően fontos része volt a lapnak, egyszerűen belerokkant abba, hogy minden tanulmányt, kritikát a saját képére és hasonlatosságára írt át. Még szerencse, hogy a szépirodalomnak megkegyelmezett. Nem sokkal a halála előtt hivatott. Előbb azt kérdezte, hogy állok az olasz Mit tudunk Dantéról, a zenészről? című tanulmány ismertetésével. Mivel nem tudtam olaszul, sehogy sem álltam, latintudásom alapján homályos ismereteket szereztem a dögunalmas írásról. Ő ezeket szerette, nem okoztak „problémát" számára. Akkor a lényegre tért: hagyjam ott Bicskét (1968-at írtunk), és dolgoztam mellette. Az ajánlat kitüntető és csábító volt, de két hét gondolkodási időt kértem. A professzor úr tudása mellett az enyém nullával volt egyenlő, ízlésem viszont - irodalmi ügyekben - homlokegyenest ellenkezett az övével. Feleségemtől, apámtól s Thurzótól is tanácsot kértem. Arra az elhatározásra jutottam, nem merem vállalni. Húztam-halasztot