Rónay László: Fradi-szívvel hegyen, völgyben (Budapest, 2008)

Föl-le

magyar könyveket rendszeresen recenzáltam a Vigíliá­ban, Tűz Tamásról pedig többször is írhattam Pándi kritikájában. Rejtély, miért kedvelt Pándi, de a Népsza­badságban és a Kritikában is foglalkoztatott. Egyszer az egyetemen futottunk össze. Mondtam, Király István hív óraadónak. Olyasmit mondott, nem szerencsés, ha az in­tézetből eljönnek a pozitív gondolkodású emberek. No, igaz, ami igaz, Sőtért egyáltalán nem vélte pozitív jelen­ségnek, s az intézetet ellenséges elemek gyűjtőhelyeként tartotta számon. Hogy miért hitte „pozitívnak" gondol­kodásomat, az életem egyik nagy titka. Mihelics Vid, aki emberfeletti tevékenységet fejtett ki a Vigíliában, s rovata, az Eszmék és tények kiemelkedően fontos része volt a lapnak, egyszerűen belerokkant abba, hogy minden tanulmányt, kritikát a saját képére és ha­sonlatosságára írt át. Még szerencse, hogy a szépiroda­lomnak megkegyelmezett. Nem sokkal a halála előtt hi­vatott. Előbb azt kérdezte, hogy állok az olasz Mit tudunk Dantéról, a zenészről? című tanulmány ismertetésével. Mi­vel nem tudtam olaszul, sehogy sem álltam, latintudá­som alapján homályos ismereteket szereztem a dög­unalmas írásról. Ő ezeket szerette, nem okoztak „prob­lémát" számára. Akkor a lényegre tért: hagyjam ott Bics­két (1968-at írtunk), és dolgoztam mellette. Az ajánlat kitüntető és csábító volt, de két hét gondolkodási időt kértem. A professzor úr tudása mellett az enyém nullával volt egyenlő, ízlésem viszont - irodalmi ügyekben - homlokegyenest ellenkezett az övével. Feleségemtől, apámtól s Thurzótól is tanácsot kértem. Arra az elhatáro­zásra jutottam, nem merem vállalni. Húztam-halasztot­

Next