Zsolt Róbert: Puskás öcsi (Budapest, 1989)
Tartalom
„...Utólag visszagondolva, úgy érzem, így volt ez rendjén. Olyannak ismertek meg az emberek, amilyen vagyok. Most, a mi beszélgetéseinkkor sem próbáltam szépíteni a valóságot, nem akartam különbnek mutatni magam, mint amilyen az igazi énem. Egyszerű ember vagyok, nem élek ma is kultúrfokon, nem vagyok jártas a tudományokban, a művészetekben. Egy valamihez értek csak igazán: a labdarúgáshoz. Hatvanegy esztendős vagyok és néhány kérészéletű vállalkozáson kívül semmi mással nem foglalkoztam, csak a focival. Ez volt az én világom és számomra ez volt a legszebb világ. Ha még egyszer születnék, s rajtam múlna, megint csakis a futballnak, a futballért élnék. Ennél többet és különbet semmi más nem nyújthatna nekem...”