Futball '95. A világ labdarúgása, a labdarúgás világa. Labdarúgó évkönyv (Budapest, 1995)

Európa-bajnokságok története 1960-1992

EURÓPA-BAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE 1960-1992 10. Magyarország A Labdarúgó Európa-bajnokságok versenysorozata, a Copa America (1916), és a Világbajnokság (1930) nyitányához ké­pest, viszonylag későn indult útjára. Az európai válogatottak számára kiírandó kontinensbajnokság ötletét is csak jóval a II. Világháború után, a francia Henri Delaunay - aki, az 1954- ben megalakult UEFA (Európai Labdarúgó Szövetség) első elnöke lett - vetette föl. Az EB megszületését nagyban elő­segítette a két világbajnokság közötti „holtidő” tétmérkőzé­sekkel való kitöltésének feladat is. Az UEFA végül 1958-ban Henri Delaunay Nemzetek Európa Kupája néven (tisztelegve az 1955-ben elhunyt szellemi alapító emléke előtt) írta ki az első versenysorozatot. 1960 Az első tornára csupán 17 csapat nevezett. (Jónéhány nagy európai fut­ballnemzet - például Anglia, Olaszor­szág - távolmaradt!) A versenysorozat elnevezésének megfelelően a lebo­nyolítás kuparendszerben, oda-vissza alapon történt. A magyar csapat már az első körben két vereséggel a szov­jet válogatott ellenében kénytelen volt búcsúzni... A franciaországi négyes döntőbe a házigazdák mellett, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és Szovjetunió került. (A szovjetek a negyeddöntőből játék nélkül jutottak tovább, mivel a spanyol válogatott nem állt ki ellenük!) Az elődöntőben gólgazdag mérkőzé­sen győztek a jugoszlávok a jóval esé­lyesebb vendéglátókkal szemben, míg a szovjet válogatott simán nyert Cseh­szlovákia ellen... A döntőben az első gólt a jugoszlávok szerezték, ezt a má­sodik félidő elején kiegyenlítette a szovjet válogatott. Az 1:1-re végződött 90 perc utáni hosszabbításban Szov­jetunió még egy gólt lőve szerezte meg az első helyet... A 3. helyen a csehszlovákok végeztek, legyőzve a csalódott francia válogatottat. 1964 A második versenysorozatra már 29 ország küldte el nevezését (a sorsolás után Görögország visszalépett). A le­bonyolítás a négy évvel korábbihoz hasonlóan ezúttal is kuparendszerben, oda-vissza alapon történt. A magyar csapat Wales és az NDK búcsúztatása után a francia válogatottal (akik az el­ső fordulóban az angolokat győzték le) került szembe a negyeddöntőben. Az első mérkőzést Párizsban rendezték, ahol válogatottunk nagyszerű játékkal győzött 3:1-re, majd a budapesti visz­­szavágót is megnyerve kettős győze­lemmel jutott a spanyolországi négyes döntőbe Szovjetunió, Dánia és Spa­nyolország társaságában... A magyar csapat az első mérkőzésen a házigaz­dákkal került szembe, s nagy csatá­ban, hosszabbítás után 2:1-re alulma­radt. A spanyolokra a döntőben a dá­nokat magabiztosan legyőző Szovjet­unió várt. Küzdelmes mérkőzésen - 1:1-es félidő után -, néhány perccel a lefújás előtt szerzett góllal az ibériaiak otthon tartották a trófeát. A 3. helyen a magyar válogatott végzett, miután hosz­­szabbításban 3:1-re legyőzte Dániát. 1968 Ettől a kiírástól kezdve már hivata­los elnevezésében is Európa-bajnok­­ságként folynak a küzdelmek. A névvel együtt a lebonyolítás rendje is megvál­tozott. Az első fordulót 8 csoportban, körmérkőzéses jelleggel bonyolították le. A mieink az 5. csoportba kerültek Hollandia, NDK és Dánia mellé. Négy győzelem, egy döntetlen melletti egy vereséggel magabiztosan jutott a csa­pat a 2. fordulóba. A négyes döntőbe jutásért Magyarország ismét Szovjet­unióval került össze. A hazai 2:0-ás győzelem azonban végül kevésnek bi­zonyult, mert a visszavágón 3:0-ás szovjet győzelem született, ez pedig a kiesést jelentette... A legjobbak közé Szovjetunió mellett Jugoszlávia, Olaszország és Anglia került. Óriási meglepetésre az elődöntőben a jugo­szlávok legyőzték a világbajnok Angli­át. A másik mérkőzésen a két csapat hosszabbítás után sem bírt egymással (0:0), így sorsolással kellett eldönteni, melyik csapat játsza Jugoszláviával a döntőt. A szerencse az olaszoknak kedvezett, a Szovjetunió pedig csak a 3. helyért játszhatott, amelyet már a pályán vesztett el az angolokkal szem­ben. A döntő hosszabbítás után is 1:1- re végződött, így a kiírás értelmében megismételt döntőre kellett, hogy sor kerüljön. Ezen már a házigazda ola­szok magabiztosan nyertek 2:0-ra, s hódították el az Európa-bajnoki címet. 1972 A magyar csapat a selejtező cso­portból Bulgáriát, Franciaországot és Norvégiát maga mögé utasítva jutott a 2. fordulóba. Itt Románia volt az ellen­fél. A budapesti 1-1 után idegenben is döntetlen (2-2) lett az eredmény. A döntés a harmadik, semleges pályán lejátszott mérkőzésre maradt. (Ekkor még az idegenben lőtt több gól nem számított!) A belgrádi 2-1-es győzelem­mel a magyar csapat másodszor vehe­tett részt az EB végküzdelmeiben. El­sőként ismét a Szovjetunióval találták szembe magukat a mieink, és ismét vesztesen hagyták el a pályát a 90 perc után (0-1). A másik ágon a fény­korát élő NSZK válogatott a házigazda Belgiumot legyőzve jutott a döntőbe. A fináléban a nyugat-németek igazolva klasszis tudásukat, 3-0-ra nyertek a Szovjetunió ellen. A 3. helyet a belgák szerezték meg 2-1 arányban legyőzve a magyar válogatottat. 1976 A csoportmérkőzések során a ma­gyar válogatott mindkétszer vereséget szenvedett Walestől, így kénytelen volt beérni a 2. hellyel a csoportban, ami a kiesést jelentette. A jugoszláviai né­gyes döntőbe a világbajnok NSZK, a világbajnoki ezüstérmes Hollandia, a házigazda Jugoszlávia és a nyolc kö­zött Szovjetuniót búcsúztató Csehszlo­vákia került. A csapatok játékerejének kiegyenlítettségét mi sem jelezte job­ban, hogy a finálé mind a négy mérkő­zése csak hosszabbításban dőlt el. Az elődöntőben a jugoszlávok már 2-0-ra vezettek a világbajnok ellen, a végén Göröcs János

Next