Hrabina György - Lovász István (szerk.): Futball '94. Labdarúgó évkönyv (Budapest, 1995)

"A bíró "excellent" volt..."

JÁTÉKVEZETŐK- TELJESÍTMÉNYÜK SZÁMOKBAN Elégedett az elnök A sípos emberek ténykedését szerte a világon megkü­lönböztetett figyelem kíséri. Nincs még egy olyan sze­replője a sportnak, mint a játékvezető. Állandó támadá­sok kereszttüzében áll, általános bűnbak. Ő az oka a ve­reségnek, ritkán elégedett mindkét fél, mindkét szurko­lótábor a bíró ténykedésével. Ennek ellenére nélkülözhe­tetlen és pótolhatatlan eleme a játéknak. E ellentmon­dást feloldandó ültünk le beszélgetni Nagy Miklóssal, a Játékvezetői Testület elnökével a „sípos emberek” 1993-94. évi teljesítményéről. Hogyan értékeli az elmúlt bajnoki esztendőt? - Ha nem lett volna az a fránya hu­szonhatodik és huszonhetedik forduló, akkor nyugodtan kijelenthetném, hogy tavasszal nem sok baj volt a játékveze­téssel, így hát csak azt a két fordulót tudnánk feledni... Érdekes és sajnála­tos módon ebben az említett két fordu­lóban olyan hibák adódtak, amelyekről a sajtó sokat írt és a szurkolók talán a kelleténél is többet beszéltek. Tegyük mindjárt hozzá, hogy teljes joggal.­­» Ha jól emlékszem, az a bizonyos huszonhatodik a FIFA-bírók fekete for­dulója volt. - Sajnos, így igaz. Négy FIFA-bí­­rónk „betlizett". Mindegyikük tizen­egyesnél hibázott. c® Milyen átlagot értek el az elmúlt évben a játékvezetők? - Az Enbéegyesek 7.88, az Enbé­­kettesek 8.31 századot. Ezek a szá­mok hűen tükrözik a hazai játékveze­tők színvonalát. Mindkét szám elfogad­ható, sőt, némi túlzással jónak is mondható. Ami számomra meglepő, hogy a partjelzői átlag kilenc fölött van. Úgy érzem, hogy ez túlságosan is jó, lágyszívűek voltak az ellenőrök és „vastagon” fogott a ceruzájuk. Mennyire vált be az ellenőrök új jelentési mintája? - Erről csak jót mondhatok. Köztu­dott, hogy már a FIFA nyomtatványát használjuk. Könnyebben, gyorsabban lehet kitölteni, sokkal áttekinthetőbb a réginél. Csak érdekességként említe­ném, hogy eddig a játékvezetők kondí­ciójáról és erélytelenségéről nem volt statisztikám. Most már van képünk ezekről is. Az Enbé egyben például a kondícióval hat esetben volt baj, erély­­telenség miatt három alkalommal emel­tek kifogást az ellenőrök. Az új jelentés tehát jobb összképet nyújt a bírásko­dásról. Örökzöld téma a sárga és a piros lapok száma. - Még mindig sok volt - 54 - az el­maradt sárga lapok száma. Ugyanez a szám a kiállításoknál csak öt. Azt hiszem, a tizenegyesek okoz­ták a legtöbb gondot. - Számomra is ez volt a legkirívóbb. Játékvezetőink a legnagyobb hibákat a tizenegyesek meg, illetve meg nem íté­lésében követték el. Térjünk egy pillanatra vissza a sárga lapokhoz. Nálunk mintha kitört volna a „sárgaláz”. A közönség is szin­te minden esetért lapot követel. Bár el­nézve a világbajnokságot, a FIFA eré­lyes fellépése ezt a tornát is „sárga színben” tüntette fel. Ezek szerint a magyar játékvezetés megelőzte a vi­lágszövetséget? - Nem adtunk mi sok sárga lapot, tavasszal például mindössze négy­százkettőt. Ez meccsenként 3.35-nek felel meg. Ha jól tudom, a bajnokság során 801 alkalommal mutatták fel a bí­rók. A világbajnokság első tizenhárom mérkőzését személyesen volt szeren­csém végignézni. Ott már négy fölött volt az átlag. De akadt olyan mérkő­zés, ahol a bíró felmutatott kilenc sárga kártyát, és több kiállítás is előfordult. Ezek szerint vajszívűek a magyar bírók? - Azért ezt nem mondanám. De in­dokolatlan sárga lap csak négy volt, 54 esetben viszont elmulasztották ezt a kártyát felmutatni. Emellett azért néhány kiállítás is elmaradt... - Ez is igaz. Öt esetben maradt a pá­lyán a vétkes, és ez, bizony, kicsit sok. Köztudott, hogy drákóibb lett a szabályok betartatása. A világbajnok­ság kapcsán beszélgettem néhány ha­zai játékossal, s ők egyértelműen meg­fogalmazták, hogy jó lenne, ha a honi bajnokságban is hasonló módon véde­nék a bírók a támadókat. Itthon is szi­gorodik a bíráskodás? - Egyértelműen.­­- Néhány pályán nem lesz nehéz élni ezzel a szigorral? - Szerencsére segítségünkre volt a világbajnokság. A futballszeretők néz­ték a mérkőzéseket, látták, mik a nem­zetközi elvárások. Ezek után nem hi­szem, hogy bárki is szól majd, ha egy hátulról lábra becsúszó szerelés után kiállítjuk a vétkest. A FIFA is a támadó­játékot és a csatárok védelmét helyez­te előtérbe. Ez meg is látszott a gólok számán. Aztán sokkal fegyelmezetteb­bek lettek a játékosok. Ha játékvezető­ink következetesen alkalmazzák majd a szabályt, nem lesz gond. Ehhez vi­szont a Magyar Labdarúgó Szövetség­nek is olyan erősnek kell lennie, mint a FIFA-nak. Ha szigorúan megbüntetik a renitenseket, nem lesz felmentés, nem lesz dorgálás, ha mindenki mellénk áll, még az újságírók is, akkor megnyer­hetjük ezt a nagy meccset. «‹» Mi az oka az említett „tizenegyes­szindrómának”?­­ Ezek a tizenegyesek - ha megad­ták őket, ha nem - mérkőzéseket dön­töttek el. Sajnos, ezen a területen sür­gősen javítani kell. Már most ígérhe­tem, nem leszünk elnézőek: aki több­ször hibázik, attól elköszönünk. Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy néhányan a döntő pillanatban nem mertek büntetőt ítélni. Ezt semmi sem indokolhatja. De van példa arra is, hogy a közönség magatartása erősza­ Juhos Attila futballtJÁTÉKVEZETÉS

Next