Sport évkönyv 1946 (Budapest, 1947)

esti rejtekhelyen készültek a rangadóra! — hangoz­­atta. Mert hát Fradi—Újpest mérkőzés került sorra k­övetkező vasárnapon, s a válogatott gerincét a zöld f­ehérek és a lilák játékosai alkották. BECS A Práter Stadionban játszották az osztrák—ma­láj mérkőzést. És az egész stadion környéke lebom­­izottan hevert... Telefon volt ugyan a stadionban,­­ a kábelek sérültek. Pálfai János kartársammal ítségbeesetten gondoltunk arra, hogy hogyan adjuk távbeszélőn a tudósítást Budapestre, ilyen körülmé­nek között. Pálfai a postaigazgatóságra loholt, én eg­y polgármesterhez, segítségért. Félóra múlva ár Bécs város polgármesterének autóján száguldoz­­nk Pálfaival. Mindegyikünk zsebei dagadoztak a ci­­írettáktól. (Egy kis kolbász és szalonna társaságé­m­.) Szombaton reggel a szerelő munkások megkezd­te a telefon­kábel javító munkálatait a Práterben. Így ez milyen nagy dolog, azt az értékeli legjobb­an, aki ismeri a bécsi újjáépítés teknősbéka tempóját. Most még az ellenőrző bizottságok engedélye kel­­l a tudósítások leadásához. Magunk sem tudtuk o­tosan, megkapjuk-e, amit ígértek. És vasárnap dél­in 4 órakor mintegy varázslatra felhangzott a drót isó felén: „Halló, itt Budapest!... Mi az eredmény?“ Bár ne vezettettük volna be a telefont a Práter idionba! Talán ma sem tudnák a pesti futballrajon­­tó, hogy 2:3-ra végeztünk az osztrákokkal szemben.

Next