Sport évkönyv 1946 (Budapest, 1947)
esti rejtekhelyen készültek a rangadóra! — hangozatta. Mert hát Fradi—Újpest mérkőzés került sorra következő vasárnapon, s a válogatott gerincét a zöld fehérek és a lilák játékosai alkották. BECS A Práter Stadionban játszották az osztrák—maláj mérkőzést. És az egész stadion környéke lebomizottan hevert... Telefon volt ugyan a stadionban, a kábelek sérültek. Pálfai János kartársammal ítségbeesetten gondoltunk arra, hogy hogyan adjuk távbeszélőn a tudósítást Budapestre, ilyen körülmének között. Pálfai a postaigazgatóságra loholt, én egy polgármesterhez, segítségért. Félóra múlva ár Bécs város polgármesterének autóján száguldoznk Pálfaival. Mindegyikünk zsebei dagadoztak a ciírettáktól. (Egy kis kolbász és szalonna társaságém.) Szombaton reggel a szerelő munkások megkezdte a telefonkábel javító munkálatait a Práterben. Így ez milyen nagy dolog, azt az értékeli legjobban, aki ismeri a bécsi újjáépítés teknősbéka tempóját. Most még az ellenőrző bizottságok engedélye kell a tudósítások leadásához. Magunk sem tudtuk otosan, megkapjuk-e, amit ígértek. És vasárnap délin 4 órakor mintegy varázslatra felhangzott a drót isó felén: „Halló, itt Budapest!... Mi az eredmény?“ Bár ne vezettettük volna be a telefont a Práter idionba! Talán ma sem tudnák a pesti futballrajontó, hogy 2:3-ra végeztünk az osztrákokkal szemben.