Varga Lajos: Budapesti Elektromos S.E. 70 év krónikája, 1922-1992 (Budapest, 1991)
Kézilabdázás
Bevezetés A kézilabdajáték kialakulásának kezdete az évszázad második évtizedének végére tehető. A játékot tömör labda helyett levegővel feltöltött labdával játszották. A játékszabályok kidolgozásában a berlini testnevelési főiskola tanára Karl Schelenz szerzett elévülhetetlen érdemeket. A német földről indult játék rövid idő alatt népszerűvé vált, egyre jobban elterjedt a kontinensen. Eleinte nagypályán játszották, de nemsokára megkedvelték a teremben játszható változatát is. Hazánkban a húszas évek elején a munkás egyesületek körében örvendett népszerűségnek, de hamarosan több polgári egyesület sportolói is élénk érdeklődést mutattak a a sportág iránt. A játék hazai népszerűsítésében Cséfay Sándor fejtett ki eredményes tevékenységet. Az első nyilvános hazai mérkőzésre 1927 őszén a VI. kerületi SC és az UTE csapatai között került sor, a krónika feljegyezte, hogy kettőjük összecsapása döntetlennel, 2:2-es eredménnyel ért véget. Még abban az évben, az Üllői úti sporttelepen két osztrák csapat tartott bemutató mérkőzést, melynek a sportág további népszerűsítése volt a célja. 1928 márciusában a Budapesti Labdarúgó Alszövetség keretein belül megalakult a kézilabda-alosztály, a vezetőség élére dr. Rudas Józsefet választották. Május hatodikán pedig az alábbi 10 csapattal megindult az első nagypályás kézilabda bajnokság: UTE - VÁC - Elektromos MSE — VI. kerületi TK — BTK - BSC - Pestelyhelyi SC - TTC - BVTK - VI. kerületi SC. Utóbbi azonban már az első forduló után visszalépett, mert játékosai a TTC-hez igazoltak. A bajnoki címet a VÁC csapata nyerte a VI. kerületiek és az Elektromos előtt. Ugyanekkor a nők számára is megrendezték az első bajnokságot, melyben 10 csapat indult ugyan, de később játékos hiány miatt három együttes visszalépett. A lányoknál a VI. kerületi TC nyitotta meg a bajnoki címet szerzett csapatok sorát. Az 1928/29-es bajnokságot már két fordulósra írták ki, és az Elektromos csapatát már csak a bajnok Belvárosi Torna és Vívó Klub tudta megelőzni. Az 1929/30-as bajnokságot az Elektromos nyerte, de elsőségét nem a pályán, hanem zöld asztal mellett szerezte. Történt, hogy a Turul MOTE—VÁC mérkőzésen, a VÁC 3:2-es vezetésénél a Turul drukkerek a bírót és az ellenfél játékosait megdobálták. A VAC csapata a kialakult körülmények miatt reklamált a játékvezetőnél - eredménytelenül, mert a bíró tovább vezette a mérkőzést. Tiltakozásul a VÁC játékosai elhagyták a játékteret , levonultak. Fél éves huzavona után a VAC-ot sportszerűtlen magatartás miatt törölték a bajnokságból és a táblázatot 14 átalakították. A törlés előtt így állt a tabella: 1. Belvárosi TK, 2. Elektromos, 3. UTE. A fegyelmi döntés után az átalakított tabella pedig így nézett ki: 1. Elektromos, 2. Belvárosi TK, 3. UTE. Az így bajnokká előléptetett Elektromos 22 mérkőzéséből 18-at megnyert, két döntetlent játszott és csak két alkalommal szenvedett vereséget. 1931. júniusában fejeződtek be a harmadik bajnokság mérkőzései, most az UTE végzett az élen 42 ponttal, a második helyezett Belvárosi TK is 42 pontot szerzett, míg az Elektromos 40 ponttal a harmadik helyen zárta újabb bajnoki évét. Az első férfi válogatott mérkőzésre a Millenáris pályán került sor 1931. október 18-án Ausztria csapata ellen a magyar színeket az alábbi játékosok képviselték: Létai Vilmos (UTE), Földes II Károly (UTE), Hoffmann Rezső (Elektromos), Laczkó István (FOTE), Cziráki Ferenc (UTE), Fodor Miklós (Elektromos), Cséfay Sándor (Elektromos), Dobos Imre (UTE), Kégler Lajos (Elektromos). Tartalékoknak jelölték: Kerti (BVK), Landau (VAC), Bodor (FOTE), Szabó (UTE), Ritter (UTE). „Hiába vannak a magyar csapatnak jó egyéni játékosai, nem mennek semmire összjáték nélkül... sokkal nagyobb baj a lövőkészség hiánya... a magyar kézilabda csapat ma még gyermekkorát éli, de olyan képességek birtokosa, melynek segítségével rövidesen a világ legjobbja lehet” — írta méltatásában a Nemzeti Sport arról a mérkőzésről, melyen a vendég osztrákok 7:0-ás félidő után 16:3 arányban legyőzték válogatottunkat. Három gólunkat a krónika feljegyzése szerint Cséfay (kettőt) és Fodor szerezték. Az 1931/32-es bajnokságot két csoportban játszották, majd a legjobbak, a csoportelsők a bajnoki címért léptek pályára. Az UTE elleni győzelmével ismét a legjobb magyar csapat lett az Elektromos, mely egyre inkább a kézilabda sport vezető egyesületévé vált. A világháború végéig összesen nyolc alkalommal nyerte el a bajnoki címet a csapat, 1940-ben 9 pontos előnnyel kerültek a táblázat élére. A sikert sikerre halmozó csapat az 1936-os olimpián Cséfay, Fodor, Koppány, Kutasi, Rákosi, Ujváry, Velkei személyében már hét játékost adott a válogatottba. Nemzeti tizenegyünk csak a Svájc elleni 10:5-ös vereség miatt maradt le a dobogóról. Ezt megelőzően, még 1933-ban a kézilabda-alosztály kilépett a BLASZ-ból és megalapította a Magyar Kézilabdázó Egyesületek Szövetségét, melyet még abban az évben felvettek a nemzetközi szövetség tagjainak sorába. Az utolsó nagypályás bajnoki címet követően már nem tudott igazán jelentős eredményt elérni az Elektromos, 1942 után