Syposs Zoltán: Ez a szép játék. Arcok a magyar sport történetéből (Budapest, 1976)

A "magyar delfin" - Hajós Alfréd

A „MAGYAR DELFIN” Hajós Alfréd (1878-1956) „Egy század végi fiatalember” - így nevezte őt nagyon régen egy újságíró, azután a többi is, zsúfolt, szerteágazó élete színes mozaik­jainak egységes képpé formálói. És ahogy múltak az évek, Hajós Alfréd úgy vált a magyar sport egyik nagy öregévé, a Pierre de Cou­­bertin kezdeményezte modern olimpiai játékok legelső - 1896. évi - versenyének tiszteletre méltó emlékévé. Hagyomány volt, sportmúltunk tekintélyes személyisége. Egyik veteránja egy hősi, szép korszaknak, a versenyszerű sport szervezett nemzetközi összefogásának, ennek a sokak szemében akkor még - a századvégi fanyalgás idején - furcsa, szokatlan hobbi­számba menő mozgalomnak, amely azóta már milliókat, világot ölel át. Alig négyéves, amikor édesapja úszni taníttatja. Ha tudná, mi­csoda örökséget hagy majd fiára ezzel! Ki sejthette akkor még, mi­lyen távlatokat nyit meg az első bátrabb karcsapás ? De még hosszú, keserves évek várnak rá. Tizenhárom éves, amikor az apa tragikus körülmények között meghal. A fiú („nyeszlett, félénk gyerek vol­tam” - írja emlékezéseiben) tanítványokat vállal, hogy fedezni tudja gimnáziumi, majd egyetemi tanulmányainak költségeit. 1895-ben iratkozik be a Műegyetemre. Építész akar lenni és­­ úszóbajnok. Hihetetlen szívóssággal küzd mindkettőért. Sikeres vizsgák, sikeres versenyek. Érzi, jó íze van a győzelemnek, tudja, hogy a diadal egyre többre ösztönöz. Még abban az évben, a Bécsben rendezett nemzet-143

Next