Lakat T. Károly (szerk.): Sport 2000. A Nemzeti Sport magazinja (Budapest, 1996)
A pillanat olimpia
ezüst, az igenis lehet nagy diadal. Hogy már a kezükben volt az arany? Dehogy volt. Ez olyan gondolkodás, mint a huszadik emeletről kieső atyafié, aki zuhan-zuhan, számolja az emeleteket, s az első emeletnél megnyugodva konstatálja, hogy eddig nem történt nagyobb baj. A zuhanás - a mérkőzés - a végéig tart. Miért gondoljuk azt, hogy az igazság, ha nekünk bemegy minden lövésünk, a dánoknak meg semmi - ez történt a második félidő első részében - , az viszont nem igazság, ha nekik megy be minden, nekünk meg semmi - ez volt a végén. Természetesen mindkettő igazság, a kérdés csak az, miért fordult meg a kezdetben ránk mosolygó “szerencse”. Szerintem ez is az idő bosszúja azon, aki siettetni akarja, és adomány annak, aki ki akarja használni minden másodpercét. A lányok a tetemes előny birtokában lassították a játékot, ezzel szükségképpen önmaguk is lelassultak. Aztán talán kevésbé összpontosítottak, könnyedebben elszórtak néhány labdát, mert azt hitték, továbbra is minden bemegy. Nem ment Anikóval Ez a mi formánk Farkas Ági küzd az aranyért (fent), nagyon aranyos (lent, középen). A megnyitón Kökény Beával (balra) és Kántor FOTO: SZTÁRSPORT