Sportolj Velünk, 1969 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1969-09-01 / 9. szám

„Szóval hány éves vagy?” — térek a tárgy­ra elég tapintatlanul. „24. Akár hiszed, akár nem.” „Hány éve dolgozol a televízióban?” — így a következő keresztkérdés. „Hat éve már. Olyan gyorsan eltelt!” Egy gyors visszaszá­­molás. Tizennnyolc éves volt, amikor ide került. „Igen, rögtön az érett­ségi után”, — mondja kérdés nélkül is. „Egy évig az Ifjúsági Osztá­lyon dolgoztam mint ügyelő. Ott tudtam meg, hogy bemondó meghall­gatás van. Jelentkeztem és sikerült. Jól emlék­szem a dátumra, hiszen ilyesmit nem szokott az ember elfelejteni. 1964. február 29-én, pénteken délelőtt mutatkoztam be a képernyőn.” Idegesség, lámpa­láz?” „Nem, egyáltalán nem vagyok izgulós típus. Legalábbis ami a tv-sze­­replésemet illeti. A meccsen azonban más a helyzet. Ott legszíveseb­ben én is beszaladnék a pályára segíteni a fiúk­nak.” „A férjed mit szól eh­hez?” 5

Next