Sportolj Velünk, 1982 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
ц. .та Нс Vizen A bágyadt déli nap csak lassan süti át a hömpölyögve vékonyodó ködöt, a télies táj egyre inkább láthatóvá válik. A nyárfák kopasz ágai vágyakozva merednek a magasba, a tavat övező park örökzöldjei büszkén dacolnak a hideggel. A sétányon a város felől bundába öltözött, prémkucsmás férfiak és nők kisebb csoportja ballag a tófürdő bejárata felé. Ahogy közelednek, egyre gyorsabban mennek, mintha mágnesként húzná őket maga felé a tó. * A pénztárosnő székesen világosít fel: — A fürdő egész télen nyitva van, a látogatók száma nagyon különböző, a napi átlag három- és ötszáz fő között mozog az időjárástól függően ... Az időtlen tó párában úszik, mintha füstölögne. De ahogy a partról a cölöpökön álló sétányon a régi fürdőház felé tartunk, csodálatos látványban van részünk. A tél közepén is szépen virít a látványos színekben pompázó tündérrózsa. Az öreg faépítmény közelében látjuk meg az első fürdőzőket, illetve a párából ki-kivillanó fürdősapkákat. A sétány közvetlen közelében van a kiúszó, s itt rendre feltűnik valaki, amint éppen befejezi, vagy kezdi a fürdőzést. Az öltözőben családias a hangulat, a vetkőző és öltöző férfiak beszélgetnek, a gázolaj melegítő előtt szárítkoznak. A fehér köpenyes kabinos mondja: — Télen kilencven szekrényünk van itt is, a női öltözőben is. Délelőtt tizenegy és tizenkettő között, délután pedig fél kettő és három között a legnagyobb a forgalmunk. Ezekben az időszakokban előfordul, hogy minden szekrényünk foglalt rövid percekre. A vendégek gyorsan cserélődnek, mert húsz-harminc percnél senki sem tölt több időt a vízben ... A bejáratnál tábla hirdeti, hogy a víz 27 fokos. Rövid fedett, bár fűtetlen részen teszünk meg néhány lépést, míg az öreg falépcsőn, zárt téren a vízbe ereszkedhetünk. Mindenütt terjeng a kicsit kénes illat és a vizet az első pillanatban hűvösebbnek érezzük, mint számítottunk rá, de néhány úszómozdulat után kellemessé válik, szinte simogatja az ember bőrét. Mindenütt táblák hívják fel a vendégek figyelmét, hogy a víz mély, 2 és 38 méter között váltakozik a mélység, ahogy a part felől a tó közepe felé haladunk. Aki nem tud úszni, vagy nem eléggé biztos önmagában, bérelhet felfújt gépkocsi belsőket, s azt derekára húzva lebeghet a vízen. A tó közepén egy csónakban úszómester vigyáz a fürdőzőkre. A bizonytalanabb úszók és az autógumit használók többnyire a közelében köröznek. — Télen vendégeink többsége az úszni tudók közül kerül ki — mondja, magyarázatként teszi hozzá: — Ilyenkor a pára ellenére elég hideg már a levegő közvetlenül a tó felett is, s a gumival evickélőknek kint van a válluk, ami nem éppen kellemes ... A tó belsejéből jól lehet látni a korszerűsítést, vendégek kényelmét szolgáló új nyári és téli fürdőházakat, amelyek előreláthatólag nyáron, illetve ősszel kerülnek átadásra. Aki régi emlékeit, s közöttük a kedves szépségű, fehérre festett, kupolás, régi fürdőházat keresi Hévízen, az csalódni fog. Az új épületek azonban szebbek, korszerűbbek, napjaink divatjának megfelelően xiladekorral barnára pácolt faburkolattal és magas, hegyes tornyokkal díszítettek. — Tágasabbak, kényelmesebbek lesznek az öltözők, jobb lesz a kiszolgálás — kapoim a tájékoztatást. — Büfé, pihenő, masszázs, pedikűr szolgálja majd a vendégek kényelmét és a téli fürdőzőknek nagyobb, szélmentes, fedett tórészletek állnak majd rendelkezésükre. A központi fürdőháztól jobbra és balra vannak a nevezetes pletykapadok, azaz háromszög alakú kapaszkodók, ahol az úszásban fáradtak ,megpihenhetnek. A két kapaszkodó közötti távolság 100 méterre tehető, s a rendszeresen úszók ezeket tekintik a rajt és a cél helyének. A többség négy, tíz hosszt tesz meg, az úszás nem szinte kizárólagosan a mellúszás, de az idősebbek közül néhányan alkalmazzák a hajdan divatos, úgynevezett oldalúszást is. A tempó kényelmes, a hévízi tóban könnyű az úszás, mert a forrás másodpercenként körülbelül 800 liter vizet lövell fel magából, amely melegebb lévén a víz átlagos hőmérsékleténél, felfelé törekszik, s ez a felhajtó erő szinte lebegteti a felszínen a testeket is. A kívülről opálosan nyugodtnak tetsző víz a hő forrás miatt a felszín alatt állandó mozgásban van, s ezt a körkörös, s végső fokon a csatorna irányába levezető haladó mozgást a fürdőzők pontosan érzékelik. A tó középső részére, a forrás fölé behatolni nehezebb, mint onnan kifelé haladni. Az úszást, a fürdést az öltözőben a szárítkozás szertartása követi. A gázolajjal táplált hősugárzó ontja a meleget, a közelébe tartott nedves fürdőnadrág pillanatokon belül gőzölögni kezd. A törülköző, forgolódó, melegedő vendégek fő témája a tó. — Ma mintha hűvösebb lett volna — mondja az egyik. — Én meg éppen ellenkezőleg, melegebbnek éreztem — válaszol a másik, s aztán megbeszélik, hogy milyen is volt a víz, s a végső döntés szinte mindig egy szóval kerül kifejezésre, azzal, hogy csodálatos ... A hévízi kúrához szorosan hozzátartozik a sport, illetve annak gyógyászati formái. A központi szerepet a mindennapos úszás kapja, de a hat tornateremben, illetve tornaszobában gyógytestnevelők irányításával zajlik a gimnasztika, amelynek célja a gerinc, a fáradt ízületek, a végtagok, a forgók, az izmok mozgatása, erősítése, lazítása. Mai Alkonyatban pedig a kővacsorát követőleg domboldali néptelen utcánkon, a park sétányain itt is, ott is föltűnnek a melegítőbe és szélkabátba öltözött, kötött sapkás kocogók, akik, egyedül vagy csoportosan, lassúbb vagy gyorsabb iramban róják a kilométereket. Tanulják az aktív pihenést, keresik a gyógyulást, az egészséget. ARDAI ALADÁR