Sportvezető, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Helsinkiben az olimpiai játékokon elért siker nagyban növelte a magyar sport — a sportolók és sportvezetők — önbizalmát. Az OTSB elnöke 1953 első napján a Népsport hasábjain üdvözölte a testnevelési és sportmozgalmat, s köszöntötte az új évet. Cikkében — melynek címe: „Nagy sikerek után, megnövekedett feladatok előtt” — megállapította, hogy a párt érdeklődését fokozták a nagyszerű teljesítmények, amelyeket a tervszerű munka eredményeként, a magyar sportolók, a helsinki-i olimpián elértek. Egyben azt is megállapította, hogy 1952 volt addig, a magyar sport legfényesebb esztendeje. A sportvezetés koncepciója — a további fejlődés biztosítása érdekében — az egységes sportminősítési rendszer bevezetése és kiszélesítése volt. A rendszer bevezetése által ellenőrizhetővé válik az edzők, szakemberek munkája, a hibák és sportágak közötti aránytalanságok felszínre jutnak, s a tudásszint is emelkedik majd — a rendszer ösztönző hatása folytán. Az OTSB különös fontosságot tulajdonított az egységes sportminősítési rendszer bevezetésének és arra törekedett, hogy mélységében és teljes szélességében bevezetésre kerüljön. A sportegyesületek 1952. évi tevékenységéről készült jelentéseknek éppen ezért nagy fontosságot tulajdonítottak és az elkövetkező évek sportfejlesztési terveihez alapként használták fel. Összeült a III. országos labdarúgó értekezlet és határozatként a következőket fogadta el: az 1954. évi labdarúgó VB felkészítési tervét; a sportolók nevelésével kapcsolatos elveket, pl. a nevelő tevékenységet folytató játékvezetők jutalmazását; olyan szakkönyv készítését, amelyben a labdarúgással kapcsolatos valamennyi tudnivaló megtalálható (ennek készítésére az Edzők Tanácsa kapott megbízást); az Edzők és Játékvezetők Tanácsának a területi társadalmi szövetségekkel való kapcsolatának szorosabbá tételét; a megyei társadalmi labdarúgó szövetségek ösztönzését, az ifjúsági labdarúgóbajnokság lebonyolítása érdekében. Ráirányult a figyelem a nevelés problémájára is. Sok szó esett a sportolók és közönség neveléséről. Közös felhívást bocsátott ki a DISZ Központi Vezetőség titkársága és a SZOT titkársága, a sportköri (mai értelemben sportegyesületi) vezetőségek újjáválasztására és arra is, hogy törődjenek többet az alsóbb osztályú minősítésű sportolókkal. Egész napos értekezleten vitatták meg a munkát a Honvéd sportvezetők, edzők és sportolók. Az értekezlet célja egyrészt a helyzet felmérése volt. Megállapították, hogy sokkal szervezettebb és céltudatosabb munka folyik a Honvéd sportköreinél. A fejlődés azt is megkövetelte, hogy a társadalmi aktívák számának növelésével, képzésével és továbbképzésével többet törődjenek. Ezt a célkitűzést szolgálta a Tatán működő iskola, amely 1953 elején hetedik tanfolyamát fejezte be, ezúttal 68 hallgató részvételével. Ez a szám ugyan a fennálló igények kielégítését nem tudta biztosítani, de némileg segített a helyzeten. A testnevelési és sportmozgalom ez idő szerint új követelményeket állított a társadalmi és hivatásos sportvezetők elé. Helsinki után, a közvélemény azon rétegeinek érdeklődése is megnövekedett a testnevelési és sportmozgalom tevékenysége iránt, akik korábban közömbösek voltak. Ez az érdeklődés a közhangulatban egyre inkább túlzott önbizalommá szélesedett. Igaz viszont, hogy a magyar sportolók eredményei rászolgáltak a bizalomra... S ami az érdeklődés pozitív megnyilvánulásait illeti: egyre többen, ezrek és tízezrek igyekeztek a rendszeres sportolásba bekapcsolódni. Új nevek születtek, új színeket ismert meg a „sportvilág” és az „utca embere” mind behatóbban és szakszerűbben szólt hozzá a sport problémáihoz. ” Ez történt Helsinki után _ Felépült a Népstadion Avery Brundage a NOB elnöke, a Népstadion avatását követően a következőket mondotta a sajtónak: „Csak gratulálni tudok ehhez a stadionhoz. Sportszempontból épp oly kiváló, mint építészeti szempontból”. 1953. augusztus 20, nemcsak az alkotmány megünneplése szempontjából lesz örökké nevezetes dátum, hanem azért is, mert ezen a napon avatták azt a stadiont, amely a magyar sport sok évtizedes vágya volt — s amelyet abban az időben a földkerekség egyik legnagyszerűbb sportlétesítményeként ismertek el. Nem akadt sportág, és sportoló is igen kevés, aki ne vett volna részt a Népstadion építkezésén. S ha munkája csak fél napig is tartott, majd oly büszke volt arra, mint sportteljesítményére. Mert a Népstadion építése közügynek számított. S szinte számolták a napokat a megnyitásig. Néhány nappal a megnyitás előtt, az OTSB elnöke nyilatkozatában kijelentette: „Felszabadulás nélkül ma sem lenne igazi stadionja a magyar sportnak.” Megtartották az elektromos berendezések próbáját és elérkezett a várva várt pillanat is, amikor az OTSB elnökhelyettese így szólt a pálya szélén elhelyezett mikrofonba: „Elnök elvtárs jelentem, a Népstadion megnyitására, a sportolók felálltak.” Az építők nevében még Lakner Lajos szólt a megjelentekhez, majd Hegyi Gyula szavai hangzottak el: „Tekintsük a mi Népstadionunkat úgy, mint új sportsikerek kiinduló pontját. A Népstadiont ezennel megnyitom.” 80 ezer néző állt fel a Himnusz hangjaira, s az első szó, melyet a villanyújságon olvashatott, az a „Béke” volt. Ezután vette kezdetét a színpompás ünnepség, amelyen a legifjabbaktól kezdve minden korcsoport legkiválóbb képviselői vettek részt. A leánysereg pad-, karikagyakorlata és szalagtánca bűvölte el a megnyitó ünnepség nézőit. Résztvettek az olimpián nagy sikerrel szerepelt tornászok, majd helyüket az atlétáknak adták át. A Magyarország—Norvégia viadal második versenynapjára került sor — az elsőt, az Előre Sport (most Knopp utcai) sporttelepén bonyolították le — s a magyar atléták 140,5 : 71,5 arányban győztek. A műsor fénypontja a Honvéd— Moszkvai Szpartak labdarúgó találkozó volt, amelyen a piros fehérek nagy küzdelemben 3 :2 arányban győzték le a moszkvaiak kedvenc csapatát. A mérkőzés hevességére jellemző, hogy az első félidő a Szpartak 1 : 0-ás vezetésével fejeződött be. Nem túlzás, ha kijelentjük, a Népstadion új fejezetet nyitott a magyar sportban és olyan nézőcsúcsokra 2