Sportvezető, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

bákért és hiányosságokért elsősorban az OTSB vezetői a felelősek, de meg­állapította a DISZ Központi Vezető­ségének és a SZOT Elnökségének fe­lelősségét is. E nagyjelentőségű párthatározat megtárgyalása szerepelt az országos sportértekezlet napirendjén. Az el­nöki referátum ismertette a határo­zat különböző megállapításait, vala­mint azokat az intézkedéseket, me­lyek a hibák és hiányosságok meg­szüntetésére javasolt. Úgy tűnt, hogy a párt Központi Vezetőségének határozata a testne­velési és sportmozgalom új fejlődé­sének kezdetét jelenti majd. „Leg­fontosabb feladataink — állapították meg a SZOT vezetői — a szakszer­vezeti tömegsporttal való fokozot­tabb foglalkozás, a társadalmi mun­ka fejlesztése, a dolgozók és sporto­lók nevelése.” Hasonló formában nyilvánultak meg a DISZ-ben is: „A DISZ Központi Vezetősége a leg­teljesebb erővel harcol pártunk Köz­ponti Vezetősége határozatának meg­valósításáért.” Néhány héttel később a DISZ sportértekezletet rendezett, amelyen nyilvánosságra hozták a DISZ Köz­ponti Vezetősége, az OTSB és a SZOT közös felhívását tömegversenyek rendezésére. A krónikás emlékezik Ha jól utánaszámolunk nem is olyan régen történt, hogy teljes egé­szében elfeledkeztünk 1955 sportkró­nikájáról. Sokak számára maradt emlékezetes az 1954. évi labdarúgó NB I., amelyet 1955 telén fejeztek be. Január közepén az Üllői úti pá­lyán rendezték a bajnokság rang­adóját, amelyen a biztos bajnok Bp. Honvéd 9 :7-re — félidőben 7 : 3-ra állt a mérkőzés — győzte le a Bp. Vörös Lobogó — most MTK — csa­patát. Úgy hisszük sem előtte, de azóta sem esett 16 gól a bajnokság első és második helyezett csapatának mérkőzésén. A két együttes később a Közép­európai Kupa során is szembe került egymással. Az első mérkőzésen a Bp. Honvéd 5 : 2-re győzött, a visszavá­gón a Vörös Lobogó bizonyult jobb­nak, s 5 :1-es győzelmével kiharcol­ta a döntőbe jutást, majd a prágai UDA elleni 6 : 0 és 2 :1 arányú győ­zelmével a kék fehérek a kupát is megnyerték. Európabajnokságon látta vendégül az ódon Műjégpálya földrészünk leg­jobb műkorcsolyázóit. Jutott az aranyérmekből a magyar verseny­zőknek is: a Nagy testvérpár végzett az első helyen a páros versenyszám­ban, akik a Bécsben rendezett világ­­bajnokságon bronzérmet szereztek. Sőt, egy év múlva Párizsban újabb Európa-bajnoki ezüstérmet és Cor­tina d’Ampezzoban a téli olimpia bronzérmét is megnyerték. Nagyarányú sportünnepségek ren­dezését határozták el a felszabadulás évfordulóján. A Vörös Lobogó SE nyerte a hagyományossá vált buda­pesti felszabadulási váltófutás pont­versenyét. S nagy sikert aratott a felvonuláson részt vett sportolók cso­portja is. Újabb sikerek születtek az ifjúsági vívók világbajnokságán: ezúttal Ke­lemen Vera a női, majd a férfi tőr­ben Gyuricza József, kardban Sze­rencsés József szerzett aranyérmet. Gyuricza néhány hónappal később Rómában a „felnőttek” között is vi­lágbajnokságot nyert, Dömölky Lí­diához, Gerevich Aladárhoz, a női tőr és a kardcsapathoz „hasonlóan”. 5 növelték a világbajnoki aranyér­mek számát a birkózók, az asztalite­niszezők és öttusázók is. Pólyák Im­re a pehelysúlyban Karlsruhéban, vegyes párosunk Utrechtben, az öt­tusacsapat pedig Magglingenben lett az első. Jelentős sportesemény színhelye volt a magyar főváros, a Népsta­dionban került sor a IX. férfi kosár­labda EB küzdelmeire. A küzdelmek során a magyar csapat, mindössze a csehszlovák válogatottól szenvedett vereséget, legyőzte a finn, olasz, tö­rök, lengyel, bolgár, jugoszláv és a szovjet válogatottat és megnyerte az Európa-bajnokságot. Emlékezetes marad a Varsóban rendezett VIT versenysorozat. A ma­gyar sportolók atlétikában, úszásban, kajak-kenuban és labdarúgásban ér­tek el figyelemreméltó sikereket. S nagy tömegeket mozgatott — szerte az országban — a VIT tiszteletére rendezett jelvényszerző verseny is. Eredményes évet zárt a labdarúgó válogatott együttes. „Északi” túrával kezdték az évet: Ausztria ellen 2 : 2, majd győzelemsorozat következett Norvégia válogatottja ellen 5 :0-ra, a svédek ellen 7 : 3-ra, a dánok ellen 6 : 0-ra, s végül a finnek ellen 9 :1-re győztek! Első itthoni mérkőzésükön a skót válogatottat győzték le a Nép­stadionban 3 :1-re. Ősszel idegenben Svájc ellen 5 : 4-re, Csehszlovákia el­len pedig 3 :1-re győztek. Itthon Ausztria ellen 6 : 1-re, Svédország csapatát 4 :2-re, Olaszország válo­gatottját 2 : 0-ra győzték le, s csak a szovjet válogatottal végeztek 1 :1 arányú döntetlenre. A következő évre már a vereségek és a visszaesés volt a jellemző. 1956 elején, a török túrán, a nagyarányú győzelmeket — Izmir csapata ellen 8:1 és 11:0 — a török válogatottól elszenvedett váratlan és megérde­melt 1 : 3 arányú vereség követte. A török Leiter két góljával félelmetes­sé nőtt a magyar védők szemében. E kisiklást újabb és fájdalmasabb vereség követte: megtört a magyar csapat Népstadionbeli veretlensége — a csehszlovák együttes révén — akik megérdemelten győztek 4 : 2-re, sőt ezen a napon vereséggel hagyta el a pályát — Csehszlovákia ellené­ben — az ifjúsági és az utánpótlás válogatottunk is. Néhány nappal ké­sőbb Brüsszelben kellett ismét a ma­gyar játékosoknak szomorúan levo­nulni a játéktérről. Szünetben még 3 :1-re vezettek, de a II. félidőben a belgák voltak a lelkesebbek és 5 : 4- re győztek. A következő mérkőzés színhelye Lisszabon volt, ahol 2 : 2-re végződött a portugálok elleni talál­kozó. Növekvő gondok A sportvezetés gondjait nagyban tetézte a labdarúgás eredményeinek visszaesése mellett a Melbourne-i olimpiára való felkészítés megszer­vezése. Ideges hangulat nyomta rá a bélyegét az olimpiai keret fogada­lomtételének ünnepségére. Ezt iga­zolja az OTSB elnökének ez alka­lommal mondott beszéde is. — Az utóbbi években elért sport­sikerek — valljuk be őszintén — el­­bizakodottá tettek bennünket. Nem láttuk meg azokat a hiányosságokat, amelyek akadályozói lehetnek továb­bi előrehaladásunknak. Nem vettük észre, hogy sporttársadalmunkban egyesek régi módszerekkel, meg nem engedhető eszközökkel olyan célok szolgálatába akarták és akarják állí­tani a sportot, amelyek ellentétben állnak a mi életszemléletünkkel és felfogásunkkal — mondotta beszédé­ben az OTSB elnöke. S ami a labdarúgást illeti szinte minden „fórumon” elemezték a vis­­­szaesés okait. Az ügyet igaz csak rö­vid időre sikerült lezárni az OTSB és a Labdarúgó Szövetség nyilatko­zatával : „A labdarúgósportunk nemzetközi eredményeiben bekövetkezett vissza­esés az egész magyar sportkedvelő tábor jogos bírálatát váltotta ki. A gyengébb eredmények és az ezt kö­vető bírálat nyomán megállapítást nyert, hogy a bekövetkezett vissza­esés, részben az OTSB vezetésnek abból a hibájából ered, hogy helyte­lenül ítélte meg a labdarúgósport és a válogatott csapat helyzetét, rész­ben pedig a válogatott csapat tagjai­nak helytelen magatartásából, szem­léletéből és a válogatott csapat körül tevékenykedők helytelen módszerei­ből következett be.” A nyilatkozatban a továbbiak so­rán bejelentették, hogy a labdarúgó­sport és a válogatott csapat irányítá­sában változásokat határoztak el. Az egyszemélyi vezetés helyett öt tagú kollektíva hatáskörébe utalták az ügyek intézését. Ezt a megoldást ak­kor országszerte örömmel fogadták és bíztak a labdarúgás új vezérkará­ban. Az „ötök” vezetésével ezután sikerült ismét a magyar labdarúgó válogatottnak néhány jó eredményt elérni. Mindez azonban csak rövid ideig tartott. Pontot tett az új veze­tés munkájára: 1956 október 23. 3

Next