Sportvezető, 1970 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
bákért és hiányosságokért elsősorban az OTSB vezetői a felelősek, de megállapította a DISZ Központi Vezetőségének és a SZOT Elnökségének felelősségét is. E nagyjelentőségű párthatározat megtárgyalása szerepelt az országos sportértekezlet napirendjén. Az elnöki referátum ismertette a határozat különböző megállapításait, valamint azokat az intézkedéseket, melyek a hibák és hiányosságok megszüntetésére javasolt. Úgy tűnt, hogy a párt Központi Vezetőségének határozata a testnevelési és sportmozgalom új fejlődésének kezdetét jelenti majd. „Legfontosabb feladataink — állapították meg a SZOT vezetői — a szakszervezeti tömegsporttal való fokozottabb foglalkozás, a társadalmi munka fejlesztése, a dolgozók és sportolók nevelése.” Hasonló formában nyilvánultak meg a DISZ-ben is: „A DISZ Központi Vezetősége a legteljesebb erővel harcol pártunk Központi Vezetősége határozatának megvalósításáért.” Néhány héttel később a DISZ sportértekezletet rendezett, amelyen nyilvánosságra hozták a DISZ Központi Vezetősége, az OTSB és a SZOT közös felhívását tömegversenyek rendezésére. A krónikás emlékezik Ha jól utánaszámolunk nem is olyan régen történt, hogy teljes egészében elfeledkeztünk 1955 sportkrónikájáról. Sokak számára maradt emlékezetes az 1954. évi labdarúgó NB I., amelyet 1955 telén fejeztek be. Január közepén az Üllői úti pályán rendezték a bajnokság rangadóját, amelyen a biztos bajnok Bp. Honvéd 9 :7-re — félidőben 7 : 3-ra állt a mérkőzés — győzte le a Bp. Vörös Lobogó — most MTK — csapatát. Úgy hisszük sem előtte, de azóta sem esett 16 gól a bajnokság első és második helyezett csapatának mérkőzésén. A két együttes később a Középeurópai Kupa során is szembe került egymással. Az első mérkőzésen a Bp. Honvéd 5 : 2-re győzött, a visszavágón a Vörös Lobogó bizonyult jobbnak, s 5 :1-es győzelmével kiharcolta a döntőbe jutást, majd a prágai UDA elleni 6 : 0 és 2 :1 arányú győzelmével a kék fehérek a kupát is megnyerték. Európabajnokságon látta vendégül az ódon Műjégpálya földrészünk legjobb műkorcsolyázóit. Jutott az aranyérmekből a magyar versenyzőknek is: a Nagy testvérpár végzett az első helyen a páros versenyszámban, akik a Bécsben rendezett világbajnokságon bronzérmet szereztek. Sőt, egy év múlva Párizsban újabb Európa-bajnoki ezüstérmet és Cortina d’Ampezzoban a téli olimpia bronzérmét is megnyerték. Nagyarányú sportünnepségek rendezését határozták el a felszabadulás évfordulóján. A Vörös Lobogó SE nyerte a hagyományossá vált budapesti felszabadulási váltófutás pontversenyét. S nagy sikert aratott a felvonuláson részt vett sportolók csoportja is. Újabb sikerek születtek az ifjúsági vívók világbajnokságán: ezúttal Kelemen Vera a női, majd a férfi tőrben Gyuricza József, kardban Szerencsés József szerzett aranyérmet. Gyuricza néhány hónappal később Rómában a „felnőttek” között is világbajnokságot nyert, Dömölky Lídiához, Gerevich Aladárhoz, a női tőr és a kardcsapathoz „hasonlóan”. 5 növelték a világbajnoki aranyérmek számát a birkózók, az asztaliteniszezők és öttusázók is. Pólyák Imre a pehelysúlyban Karlsruhéban, vegyes párosunk Utrechtben, az öttusacsapat pedig Magglingenben lett az első. Jelentős sportesemény színhelye volt a magyar főváros, a Népstadionban került sor a IX. férfi kosárlabda EB küzdelmeire. A küzdelmek során a magyar csapat, mindössze a csehszlovák válogatottól szenvedett vereséget, legyőzte a finn, olasz, török, lengyel, bolgár, jugoszláv és a szovjet válogatottat és megnyerte az Európa-bajnokságot. Emlékezetes marad a Varsóban rendezett VIT versenysorozat. A magyar sportolók atlétikában, úszásban, kajak-kenuban és labdarúgásban értek el figyelemreméltó sikereket. S nagy tömegeket mozgatott — szerte az országban — a VIT tiszteletére rendezett jelvényszerző verseny is. Eredményes évet zárt a labdarúgó válogatott együttes. „Északi” túrával kezdték az évet: Ausztria ellen 2 : 2, majd győzelemsorozat következett Norvégia válogatottja ellen 5 :0-ra, a svédek ellen 7 : 3-ra, a dánok ellen 6 : 0-ra, s végül a finnek ellen 9 :1-re győztek! Első itthoni mérkőzésükön a skót válogatottat győzték le a Népstadionban 3 :1-re. Ősszel idegenben Svájc ellen 5 : 4-re, Csehszlovákia ellen pedig 3 :1-re győztek. Itthon Ausztria ellen 6 : 1-re, Svédország csapatát 4 :2-re, Olaszország válogatottját 2 : 0-ra győzték le, s csak a szovjet válogatottal végeztek 1 :1 arányú döntetlenre. A következő évre már a vereségek és a visszaesés volt a jellemző. 1956 elején, a török túrán, a nagyarányú győzelmeket — Izmir csapata ellen 8:1 és 11:0 — a török válogatottól elszenvedett váratlan és megérdemelt 1 : 3 arányú vereség követte. A török Leiter két góljával félelmetessé nőtt a magyar védők szemében. E kisiklást újabb és fájdalmasabb vereség követte: megtört a magyar csapat Népstadionbeli veretlensége — a csehszlovák együttes révén — akik megérdemelten győztek 4 : 2-re, sőt ezen a napon vereséggel hagyta el a pályát — Csehszlovákia ellenében — az ifjúsági és az utánpótlás válogatottunk is. Néhány nappal később Brüsszelben kellett ismét a magyar játékosoknak szomorúan levonulni a játéktérről. Szünetben még 3 :1-re vezettek, de a II. félidőben a belgák voltak a lelkesebbek és 5 : 4- re győztek. A következő mérkőzés színhelye Lisszabon volt, ahol 2 : 2-re végződött a portugálok elleni találkozó. Növekvő gondok A sportvezetés gondjait nagyban tetézte a labdarúgás eredményeinek visszaesése mellett a Melbourne-i olimpiára való felkészítés megszervezése. Ideges hangulat nyomta rá a bélyegét az olimpiai keret fogadalomtételének ünnepségére. Ezt igazolja az OTSB elnökének ez alkalommal mondott beszéde is. — Az utóbbi években elért sportsikerek — valljuk be őszintén — elbizakodottá tettek bennünket. Nem láttuk meg azokat a hiányosságokat, amelyek akadályozói lehetnek további előrehaladásunknak. Nem vettük észre, hogy sporttársadalmunkban egyesek régi módszerekkel, meg nem engedhető eszközökkel olyan célok szolgálatába akarták és akarják állítani a sportot, amelyek ellentétben állnak a mi életszemléletünkkel és felfogásunkkal — mondotta beszédében az OTSB elnöke. S ami a labdarúgást illeti szinte minden „fórumon” elemezték a visszaesés okait. Az ügyet igaz csak rövid időre sikerült lezárni az OTSB és a Labdarúgó Szövetség nyilatkozatával : „A labdarúgósportunk nemzetközi eredményeiben bekövetkezett visszaesés az egész magyar sportkedvelő tábor jogos bírálatát váltotta ki. A gyengébb eredmények és az ezt követő bírálat nyomán megállapítást nyert, hogy a bekövetkezett visszaesés, részben az OTSB vezetésnek abból a hibájából ered, hogy helytelenül ítélte meg a labdarúgósport és a válogatott csapat helyzetét, részben pedig a válogatott csapat tagjainak helytelen magatartásából, szemléletéből és a válogatott csapat körül tevékenykedők helytelen módszereiből következett be.” A nyilatkozatban a továbbiak során bejelentették, hogy a labdarúgósport és a válogatott csapat irányításában változásokat határoztak el. Az egyszemélyi vezetés helyett öt tagú kollektíva hatáskörébe utalták az ügyek intézését. Ezt a megoldást akkor országszerte örömmel fogadták és bíztak a labdarúgás új vezérkarában. Az „ötök” vezetésével ezután sikerült ismét a magyar labdarúgó válogatottnak néhány jó eredményt elérni. Mindez azonban csak rövid ideig tartott. Pontot tett az új vezetés munkájára: 1956 október 23. 3