Sportvezető, 1982 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1982-04-01 / 4. szám
Reflektorfényben a labdarúgóutánpótlás A legfontosabb az érdemi munka Szinte csodálatra méltó, hogy ez a varázslatos játék. A LABDARÚGÁS világszerte mennyi gyereket, fiatalt, felnőttet képes a pályákra, illetve a lelátókra mozgósítani. Az elmúlt évtized kóros betegségekkel küzdő magyar labdarúgása meg-megingatta ugyan a sportág igazi híveit de végleg eltaszítani nem tudta. Sőt! Nemcsak a spanyolországi világbajnokság 24-es döntőjébe jutásnak köszönhető, hogy a fiatalok között ma is ez a játék a legnépszerűbb. A különböző bajnoki mérkőzések keretében például több mint 5 ezer csapatban 130 ezer nyilvántartott játékos rúgja a labdát. Legalább ennyire tehető a különböző akciók, rendezvények, kispályás bajnokságok keretében több-kevesebb rendszerességgel focizók száma. A nagy számok több mint 50 százalékban 18 év alatti serdülő és ifjúsági korú játékosokat rejtenek. A sportág holnapja — a reflektorfényben levőknek az utóbbi évben elért kétségtelenül szép eredményei mellett — elsősorban azon múlik, hogy a „műhelyekben” milyen alapozó munka folyik, milyen elméleti, fizikai felkészültséggel, erkölcsi, akarati tulajdonsággal, speciális képzettséggel élnek felnőtt, illetve élvonalbeli játékossá a mai tizenévesek. Az MLSZ vezetése egyik fő feladatának az utánpótlás-nevelés, a képzés, a nevelés színvonalának javítását, illetve ezen ügy érdekében az érintett vezetők, szakemberek, pedagógusok, a tenniakaró és tudó emberek csatasorba állítását tekintette. Az elnökség tevékenységének kezdetén, 1979 márciusában alapos és átfogó elemzés után a labdarúgóutánpótlás feladatait intézkedési tervben rögzítette. A fejlesztés fő irányait a labdarúgás alapjainak szélesítése, a fiatal labdarúgók korszerű felkészítése, az egyesületi nevelő munka előtérbe helyezése és a szervezeti keretek korszerűsítése jelentette. Azóta öt alkalommal került fő napirendként terítékre az utánpótlás ügye. Legutóbb mintegy „visszapillantó tükörben” nézve tekintette át a testület az elmúlt három év munkáját, és ennek alapján gyűjtötte csokorba — a fogyni csak nehezen akaró — feladatokat. A reális helyzetelemzés és a körültekintő tervező munka érdekében valamennyi NB-s labdarúgó-szakosztálytól, megyei (budapesti) labdarúgó szövetségtől írásban kértünk véleményt (választ 13 NB I-es, 17 NB II-es klub, 8 területi szövetség és a KSI adott). Felhasználtuk a Népsport hasábjain folyó vitasorozatok anyagait, és természetesen az Utánpótlás Bizottságnak 10 NB I-es klubnál és 15 területi szövetségnél szerzett helyszíni tapasztalatait. Ugyanilyen rendszeres vezetői, testületi figyelemmel, segíteni-jobbítani aka 20