Sportvezető, 1984 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

­rondok és viták Jelenlegi gazdasági viszonyaink kö­zött a lapok megjelentetése mind na­gyobb teret ró az OTSH-ra. Az előállítási költségek folyamatosan emelkednek, a lapok árai ezzel nem tartanak lépést. A szerkesztők és cikkírók nem kapnak honoráriumot, csupán csekély költségtérítést. Áldo­zatos munka tehát a lapok előállítá­sával foglalkozni, nem csoda így, hogy jobbára nyugdíjasok szerkesz­tik a lapokat. További jelentős ne­hézség a nyomdai előállítás kérdése. Amíg a nyomdába kerülő kéziratból lap lesz, s az eljut az olvasóhoz, igen hosszú idő telik el. A tartalom így nagyon sokat veszít értékéből, aktua­litásából. Felmerült már az is, hogy a nö­vekvő nehézségek, a mind jobban sűrűsödő problémák miatt nem vol­­na-e helyes a szövetségi lapok meg­jelenését egyelőre megszüntetni. Más vélemények szerint a jelenlegi ki­adási struktúrán kellene alapvetően változtatni. Amikor már korábban egyes la­pok megszüntetéséről volt szó, az felháborodást keltett még azokban a szövetségekben is, amelyek egyálta­lán nem törődtek saját híradójuk sorsával. Az egyik nyomós érv min­denkor az volt, hogy nem csupán a szocialista országokban, hanem a nyugati országokban is mindenütt megjelennek a szakmai sportlapok. Azt is felvetették szakszövetségeink házatáján, hogy a mi lapjaink vala­mennyi között a leggyengébbek tech­nikai szempontból. Ez utóbbi meg­állapítás teljesen igaz, azonban ná­lunk nem reprezentatív okokból ké­szülnek a lapok, hanem a hasznos­ság oldalán volt mindig a hangsúly. Az emelkedő lapelőállítási költsé­gek ellensúlyozására az utóbbi idő­ben előtérbe került a hirdetések szükségessége. Egyes szakszövetségek alkalmilag fordítottak is erre némi gondot, akadt egy-két lap, amelynek anyagi mérlege ezáltal jelentősen ja­vult. Van olyan híradónk is, amely­nek a szerkesztősége megmutatta, hogy nagyon jelentős összeggel lehet emelni a hirdetési bevételt. Egy idő után azonban abbahagyták ezt a te­vékenységet. A híradókat vizsgálva nagyon ve­gyes kép tárul fel. Vannak nagyon jó és akadnak nagyon rossz momen­tumok. Persze vannak csendben, egyenletes jó eredménnyel dolgozó lapjaink, ezek érdekes módon rekla­málnak, nem hangoztatnak problé­mákat, hanem egyszerűen megoldják azokat és biztonságosan segítik, tá­mogatják sportágukat. Úgy tetszik, hogy a híradók közül az a legnagyobb baj, miszerint a szö­vetségek nincsenek abban anyagilag érdekelve. Feltehetően más volna a helyzet, ha a deficit a szövetség kas­­­száját terhelné, akár negatív, akár pozitív értelemben. A szakszövetségi főtitkárok nagyobb része egyetért ebben. SZÁM­A­Y GYÖRGY Egyénileg vagy kollektíván? Töredékek a szakszövetségek vezetési tapasztalataiból KÉT SPORTÁG EGY-EGY UTÓBBI ELNÖKSÉGI ÜLÉSÉN AZO­NOS TÉMA MERÜLT FEL ÉLES VITÁT KAVARVA, DE EGYMÁS­SAL PONTOSAN ELLENTÉTES OLDALRÓL KÖZELÍTVE, SARKO­SAN MEGFOGALMAZVA AZ KERÜLT NAPIRENDRE, HOGY RÖ­VID VAGY HOSSZÚ LEGYEN-E AZ ELNÖKSÉGI ÜLÉS? E MÖGÖTT TERMÉSZETESEN MÁS KÉRDÉSEK IS MEGHÚZÓDTAK: JELEN­LÉT, SZEMÉLYES ÉRDEKEK, IGÉNYEK, LEHETŐSÉGEK ÉS NÉZE­TEK, EGYÉNI VAGY KOLLEKTÍV TEVÉKENYSÉG, VEZETÉSI MÓDSZEREK STB. AZ EGYIK SPORTÁGBAN AZT KIFOGÁSOLTÁK, HOGY ÓRÁ­KIG ELTARTANAK AZ ÜLÉSEK, A BŐBESZÉDŰSÉG ÉS A SZEMÉ­LYESKEDÉS A JELLEMZŐ, A JELENLEVŐK ELFECSÉRLIK ÉRTÉ­KES IDEJÜKET, S KÖZBEN EGY LÉPÉST SEM HALADNAK ELŐRE. A MÁSIKBAN AZT KRITIZÁLTÁK, HOGY RÖVID IDEIG TAR­TANAK AZ ÜLÉSEK, MINTHA VALAMIÉRT SIETNÉNEK, NINCS MÓD „BESZÉLGETNI”, RÉSZLETESEN KIFEJTENI A VÉLEMÉNYE­KET, S FELESLEGES VIDÉKRŐL ÓRÁKAT UTAZNI AZÉRT, HOGY ESETLEG EGY ÓRÁT TANÁCSKOZZANAK. AZ ÜLÉSEK IDEJE Az elhangzott szélsőséges vélemé­nyek ellenére az időtartamot illető­en nem nehéz elfogadható álláspon­tot kialakítani. Az ülés annyi ideig tartson, amennyi az adott esetben szükséges. Más kérdés, hogy ezt si­kerül-e megvalósítani vagy sem? Ke­véssé valószínű, hogy az alkalmazott gyakorlat minden résztvevőt egyfor­mán kielégít. Mindenesetre arra gon­dolni kell, hogy az elnökség semmi esetre sem bürokratikus intézmény, hanem sportági vezető szerv. Mindenképpen fontos a befolyáso­ló tényezők ésszerű és helyes formá­lása. Legfőképppen az, hogy mivel, milyen mélységben és hogyan foglal­kozzon az elnökség, általában vala­mely szakszövetségi kollektíva. Van-e egyensúly az egyéni és a testületi tevékenység, illetve a fel­adatok rangja között? Ezeket a kér­déseket érintik a következő gondola­tok. A szakszövetségben alapelv: a de­mokratizmus és az egyéni felelős­ség.­ A kettő érvényesülhet együtt és külön-külön is. Mindez elméletileg tisztázott, a gyakorlati megvalósítás már nem ilyen egyszerű. Több változat lehetséges, illetve szükséges. Egységes recept ebben sem adható. Mégis az alapvető cél­kitűzéseket, az állami és a társadalmi összefüggéseket, a struktúrát és az ügyrendet figyelembe véve a követ­kező fontossági, illetve gyakorisági értéksorrend ajánlható: — kombinatív megoldás (a testületi és az egyszemélyi vezetés éssze­rű ötvözete); — testületi vezetés; — egyszemélyi vezetés. A kombinatív rendszer azért ké­zenfekvő, mert a testületi vezetők (az elnök és a bizottságok vezetői) azonkkívül, hogy „elnökölnek”, egy­személyi vezetőként is dolgoznak (lásd: ügyrend). A főtitkár pedig ha­táskörrel és kötelességekkel a sport­ági szakapparátus vezetője. A szakszövetség központi (állami) irányítás és felügyelet mellett mű­ködő társadalmi szerv. 23

Next