Sport-Világ, 1903. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
X. ÉVFOLYAM. Budapest, vasárnap, 1903. január 4-én SPORT A »Nemzetközi Korcsolyázó-Szövetség«, a »Magyar Kerékpáros-Szövetség«, a »Magyar Labdarúgók Szövetsége«, a »Budapesti Versenypálya-Szövetség«, az »Aquila Bicycle-Club«, az »Adj Isten« Kerékpáros-Kör, az »Aquincum« III. ker. Kerékpár-Egylet, a »Beszterczebányai Sport-Club«, a »Budai Kerékpár- Egyesület«, a »Budapesti (Budai) Torna-Egylet«, a »Budapesti Atlétikai Klub«, a»Bpesti Kerékpár-Egyesület 1882.«, a »Budapesti Korcsolyázó-Egylet«, a »Budapesti Torna-Club«, a »Csillag« Kerékpáros-Kör, a »Ferenczvárosi Torna-Club«, a »Budapesti III kerületi Torna- és Vívó-Egylet«, a »Budapesti Posta- és Távirdatisztviselők Sportegyesülete«, a »Condor« Kerékpár-Egylet, az »Edison« Kerékpár-Egyesület, »Eperjesi Torna- és Vívó-Egyesület«, a »Fővárosi Kerékpár-Egylet«, a »Fővárosi Torna-Club«, a »Grafika« Kerékpáros-Kör, a »Hunnia« Magy. Bicycle-Club, a »Magyar Football-Club«, az »Óbudai Torna-Egylet«, a »Budapesti Ramblerek«, a »Sólyom« Kerékpár-Egylet, a »Soproni Football-Club«, a »Szegedi Vívó-Egylet«, a »Turista Kerékpáros Egyesület« és »Vándorkedv Kerékpár-Kör« hivatalos lapja. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : VI. kerület, Szív-utcza 6. szám alatt. KERÉKPÁROZÁS: Kerékpáron a bosnyákok közt. Irta : Tarján Elemér. A hazai sportlapokban alig olvas az ember útleírást. A külföldön megjelenő szaklapok tele vannak úti rajzokkal, amelyekben a turisták gyalog vagy kerékpáron bejárt túrájuk élményeiről, szerzett tapasztalataikról számolnak be. Azt hiszem, hogy az útleírások sokkal inkább érdeklik kerékpárosainkat, mint a párisi vagy new-yorki versenyeredmények, hiszen kerékpárosaink zömét ma a turisták és nem a versenyzők alkotják. A turistikai irodalom nagy hasznára volna a kerékpársportnak. Az útleírások, szebb túrák ismertetése, érdeklődést keltenek a kerékpározás iránt és kedvet kapnak hasonló vállalkozásra olyanok is, akik abban a téves hiszemben vannak, hogy a kerékpár-turistika gyönyöreit egy budapest—aszódi vagy fehérvári kirándulás alkalmával már teljesen kimerítették. Azok a kerékpárosok, akik évenként nagyobb utazásokat tesznek — mert hallgatásukból, abból, hogy utazásaikat a nyilvánossággal meg nem ismertetik, nem kell azt hinnünk, hogy ilyenek nincsenek, sőt vannak még elegen , fontos, szolgálatot tennének a kerékpár-turistikának, ha úíjukról a sportlapok útján beszámolnának. Nem okvetlenül szükséges, hogy az irodalmi becsű úti rajz legyen. Teljesen eléri czélját egy keresetlen egyszerűséggel megírt közlemény is a megtett útról, útirányról, útviszonyokról, a szerzett tapasztalatokról, esetleges élményekről stb. Ebből azután, ha valaki szintén arra az útra vállalkozik, némi előleges tájékozást szerezhet magának utazása felől. Mennyi szép túra válnék ekként az ismeretlenség homályából a köztudat kincsévé !! Azt hiszem nem lépem át a szerénység korlátait, ha ezen szemponttól vezérelve, Bosznia- Herczegovina-Dalmáczia és Isztrián keresztül az ősz elején Boszrucker Lajos és Kornai Imre klubtársaim társaságában megtett kerékpárutamról a »Sport-Világ« szerkesztőségének felhívására főbb vonásokban az alant közlendőkben számot adok. Miután minden nagyobb szabású kerékpártúránál a vasút többé-kevésbbé szerepet játszik, a mienk sem nélkülözte ezt az általános jelleget, amennyiben a szeptember 20-án este induló vonattal leutaztunk Zágrábba, ahol ez időben még mindig harczias hangulat uralkodott a legutóbbi vérengzésekkel és rablásokkal kapcsolatos szerb horvát nemzetiségi zavargások miatt. Eredeti tervünk az volt, hogy Zágrábon ülünk kerékre, de egyrészt a vidéknek egyhangúsága, másrészt horvát testvéreinknek a magyarokkal szemben tanúsított nem éppen barátságos érzelmeiről a helyszínen nyert felvilágosítások arra bírtak, hogy közvetlenül Bosznia határánál fekvő Jassenovac állomásig folytassuk vasúti utazásunkat. Miután kerékpárjainkat az úti podgyász-csomagokkal kellőleg felszereltük, az Unna torkolatánál egy rozoga csolnakon átkeltünk a Száván. Révészünkben mindjárt első típusát találtunk a keleti közönynek. Talán, hogy a lassú haladásban unalmunkat elűzze, folyton beszélt hozzánk, magyarázgatott bosnyákul, máig sem tudom mit, beszédét élénk gesztusokkal kisérve, mialatt az evezőket pihentette, pedig nekünk fővágyunk volt, mielőbb a túlsó partra jutni, hogy aznap még elérjük keréken Boszna-Gradiskát. A túlsó parton nagy csapatban bosnyák és horvát néptömeg verődött össze érkezésünkre, kiváncsi bámészkodással kisérve a három 82-es útrakelését. Kitűnő keskeny úton haladtunk tovább oly kedvvel, amilyen elfogja a kerékpárost valahányszor egy unalmas, hosszú vasúti utazás után bicziklijén ülve végre élvezheti a független, szabad utazás gyönyöreit. Ünnepi ruhába öltözött asszonyokkal találkozunk. Vörös leffentyűs kendőt viselnek, élénk színekben pompázó nemzeti viseletük magán hordja a vadság jellegét. Feltűnnek már itt ott az úton turbános alakok is, akiket erősen megfigyelünk, hogy ugyan barátságos arczot vágnak el látásunkra? Megfigyelésünk eredménye teljesen megnyugtató, békésen haladnak el mellettünk, gyalog vagy kocsival előzékenyen kitérnek és így minél tovább haladunk, annál inkább tűnnek el lelki szemeink előtt azok a rémképek, amelyeket a bosnyákokról és a boszniai közbiztonsági állapotokról magunknak alkottunk. Hét kilométer után útunk beletorkollik a Gradiska felé vezető országútba. Mindinkább közelebb jutunk az utunk irányában fekvő hatalmas hegyekhez, több apró falun keresztül haladva, amelyek mind néhány szétszórt szegényes vityillóból állanak. Draksenicán megpillantjuk az első mecsetet. A házak előtt törökös ülésben pihennek a muzulmánok. A lefátyolozott arczú török nők, a fátyol nyításán át kikandikáló fekete szemükkel, az első látás alkalmával sajátságos, s szinte félelmes hatást tesznek az emberre. A férfiak hosszú, erőteljes, csontos alakok, akik első megjelenésükkel elárulják, hogy a svábok fegyvereinek csak rettenetes küzdelem és fanatikusan hősies ellenállás után adták meg magukat. Egymásután hagyjuk el Gradina-Draksenits falvakat, szorgalmasan taposva, nehogy a sötétség valamely útbaeső szegényes faluban éljen. Bosnyák testvéreink ugyan várakozáson felüli barátsággal viselkednek irántunk, de a teljes keleti piszkosságukkal tüntető utczák, alacsony, kis ablakú házaikkal távolról sem keltik bennünk azt a megnyugtató érzést, hogy Gradiskáig egy turista, bármily szerényen szabott igényeinek megfelelő ágyat is kaphasson. Tervezgetésünkbe egyszerre rémes pneumatika pukkadás szólt bele. Egy török papucsból kiköltözött szög kívánkozott a pneumatikumba. Mire az operáczióval elkészültünk, teljesen besötétedett. 30 km.-nyire voltunk Boszna-Gradiskától ismeretlen úton, félvad nép között; ha ezen az útunkon agyon nem vernek, akkor bátran kiállíthatjuk a bosnyákoknak az erkölcsi bizonyítványt. Szerencsénkre az út még elég jó volt és így a vak sötétségben is gyorsan haladhattunk előre. Mi kerékpárosok ugyan a sötétben minden utat jónak látunk, észre sem veszszük, ha egy kerékvágás nagy zökkenéssel kilök az útra: rohanunk tovább, különösen ha minduntalan vad külsejű, turbános, bugyogós, gyanús bosnyák alakok jönnek velünk szembe és minden pillanatban el lehetünk készülve arra, hogy nekünk rontanak. Van eszükbe ! Kitérnek békésen. Mohamedán nő az utczán. Tanácskozás a vásári bódék előtt. Gorni-Leher a Vrbas mentén.