Sport-Világ, 1903. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1903-04-12 / 15. szám

1903. 15. sz. Nemzetközi érintkezés a sportban. »Saját kárán tanul a magyar« czímre múltkori czikkemben — legutóbbi szép nemzetközi győzel­münk ötletétől — bizonyítgatni próbáltam, hogy footballistáinknak mennyire hasznukra válik az, ha a külföldiekkel matchelgetnek. Czikkem végére tett ponttal azonban nem zártam le azon hasznok sorozatát, melyek a nemzetközi érintkezés által a footballistára háram­­lanak, csupán csak egyet igyekeztem megálla­pítani, tudniillik azt, hogy a legszűkebb érte­lemben vett sport, a játék technikája és taktikája dolgában az által mennyit tökéletesedtek. A czikk szűk keretében még csak nem is érinthettem azon jótékony hatásokat, melyeket a sporton kívül eső szempontokból eredményez az a külföldiek­kel való sűrű érintkezés, mely a sport terén történik. Nekünk pedig nem szabad figyelmen kívü­l hagynunk azokat a szempontokat; nem szabad túlságosan exclusive tárgyalnunk a sportot, hanem tekintetbe kell vennünk az összes szempontokat, vonatkozásokat, körülményeket, a­melyek, ha nem is közvetlenül, de közvetve sportunknak javára szolgálnak. Egy ilyen jótékony hatása a külföldiekkel való érintkezésnek, az idegenforgalom emelése. Dehogy akarom azt az állítást megkoc­káztatni, hogy a külföldi sportsmanek Budapestre való rándulgatásával meg van oldva a budapesti idegenforga­lom soká vajúdó kérdése! De legalább a sportsmanek megte­szik a maguk kötelességét az idegenforgalom emelése érde­kében. Az a pár száz idegen sports­man, a­ki évente megfordul ná­lunk, mindenesetre megbecsü­lendő numerus a magyar fővá­ros vendégeinek sivár statiszti­kájában. Ha a közélet, a társa­dalom minden egyes faktora csak egy pár száz külföldit csa­logat falaink közé, már sokat nyert idegenforgalmunk ügye, sok kicsi sokra megy. Idegeneket fogadni és ünne­pelni sehol nem tudnak úgy mint minálunk. Tejben-vajban fürösztjük őket, lehozzuk a csil­lagokat is az égről, hogy ked­vükben járjunk, megmutatjuk nekik mindazt, a­mi szép Buda­pesten nappali­­ és éjjeli világí­tásban. Mesélnek ám ha haza­mennek a magyar vendégszeretetről, a nulajub , keleti városról Budapestről. Csak minden itt járt beszéljen tízzel, már ezrek beszélnek rólunk Bécsben, Prágában, Berlinben , Oxfordban, Cambridgeban, Rich­­mondon és Southamptonban. És nekünk nagyon szükségünk van arra, hogy beszéljenek rólunk, hogy letromfolják a Tissot-kat, a­kik per longum et latum hirdetik, hogy a­ mi exotikus országunk­ban a »zsikoshok« nyereg alatt puhítják a húst és »gatyával« szúrják le egymást ? »pusztán«. Száz tudományos és népszerű felolvasásnál, tartja azt légyen akár Shrubsole, jobb reklámot tud csinálni a mi szép Magyarországunknak egy footballista, a­ki egy pár jó napot töltött ná­lunk. Párisban, Berlinben, Londonban, sőt még Bécsben is az utczákon, zárt és nyilvános he­lyeken, lépten nyomon a legkülönbözőbb nem­zetiségű embereket láthatjuk. De nálunk már egy átutazó angol csodabogárszámba megy. Mikor láttunk volna mi annyi angolt, dánt, svájczit egy csomóban, ha nem jöttek volna el hozzánk footballozni ?! Játékuk, versenyzésük és mulatozásuk közben bő alkalmunk nyílik a népjellemek tanulmányo­zására. De ők is kinyitják ám a szemüket, vi­gyázzunk hát itt is meg külföldön, hogy előttük ne mutassuk ki — a fogunk fehérét. Magyar embernek külföldre utazgatásra kevés a kedve, de még kevesebb — a pénze. Adjanak hát hálát a jó Istennek a sportsmanek, a foot­­ballisták, hogy olyan könnyű szerrel ki-ki­ucz­­czanhatnak a külföldre. De nem tudnak ám oko­san élni a szerencséjükkel. Úgyszólván a startjelző pisztolydurranásra, a football-bíró megnyitó sípjelzésére érnek az idegen városba s mihelyt lefutották, végigugrották a ver­senyüket, az utolsó labdát elrúgták , szögest és football-czipőt a kofferbe hánynak s aztán robognak haza. Nem is szólva arról, hogy a ki csak teheti, minél tovább tartózkodjék verseny előtt és verseny után abban az idegen városban, a­mely érdemes az áttanulmányozásra, még azt a rövid időt is jobban, hasznosabban felhasznál­hatnák, a­mit ott töltenek : persze akkor nem ülhetnek egész nap a kávéházban, szállodában, a harminc­két levelű bibliát forgatva. A neve­zetességek megtekintésére szükséges kis séta abszolúte nem ártalmas a sportsmannek verseny előtt sem, sőt határozottan kívánatos és szükséges. Rekordok, eredmények, átszámítgatások, egyéb híján elég jó összehasonlító értékmérőül szolgál­nak, de a legközvetlenebb összehasonlító mérték az, ha egy egy hazai és külföldi versenyző, vagy csapat mérkőzik egymással ad oculos demon­strálva tudásukat. Még azután mi tudná a közönség érdeklődését jobban felcsigázni, mint egy hazai és külföldi . ----------- ------------1 . „Öt football-mérkőzés ? Egy bécsi csapat meg egyenesen vörös posztó a közönségünknek, no meg a játékosainknak. Harangozni hall valaki arról, hogy valami külföldi football-csapat játszik egygyel a miénk­ből, hát kimegy, nem mintha értene a sporthoz, hanem mert kiváncsi, hogy virtuskodnak a magyar fiúk. És a­mint izgul, lelkesedik a magyar fiúkért akaratlanul és észrevétlenül is belopja magát érdeklődésébe a játék szeretete. És máskor is kimegy, de már nem a soviniz­mus csalogatja ki, hanem a sport iránti érdek­lődés és lassanként mind sűrűbben kijár hazai matchekre is. Játékosainkat is komolyabb munkára, lelki­­ismeretesebb trainingre sarkalja az a tudat, hogy külföldiekkel kell mihamarabb összemérni az erejüket ; a mérkőzésben is nagyobb ambícziót fejtenek ki, ha külföldi ellenfelekkel állanak szemben, mint a­mikor­­ testvérharczot vívnak. Nem lehet panaszkodnunk egyleteinkre, hogy a külföldiekkel való érintkezésre nem helyeznek nagy súlyt. Annyi külföldi csapat egy kontinentális város­ban sem fordul meg, mint nálunk. A magyaroktól szinte szokatlan vállalkozási kedvvel rendeznek nálunk internaczionális football­­matcheket. És hála hálát érdemlő közönségünk­nek a legritkább esetben bánja meg a kasszájuk az ilyen vállalkozást. Athletáink is sűrűn keresik fel a külföldet, mert hát learatnak ott minden babért. A régi jó időkben még tévedt egy-egy kül­földi athleta a mi vidékünkre, de a­mióta nem csurran-csöppen nekik egy pirrinyó díj sem, azóta messze elkerülnek bennünket, sőt megelé­gelték azt is, hogy minden versenyüket, baj­nokságukat magyar viszi el tőlük, minden rekord­jukat magyar állítja fel, hát kijelentették, hogy magyar athletát ezután nem engednek indulni baj­nokságban, így csak megvédik a bajnokságukat! Úszásban ugyanígy vagyunk : ha egy jeles úszónk idegen vizeken jelenik meg, sorra nyer minden versenyt. Bezzeg ők nem igen jönnek »a mi utczánkba«. Regattistáink is sokszor bontották már ki a győzelmi zászlójukat idegen ég alatt, de igazán messzi vizekre ereszkedni csak idén fognak. Tornában és tennisben eleddig nálunk kevés idegent láthattunk, de ez idén, azokhoz is lesz szerencsénk. . . . De vigyázzunk mi, hogy ne essünk a minden áron való nemzetközi érintkezés hibájába. Ne tévedjünk a kozmopolitizmusba és főleg ne engedjük, hogy a nemzetközi érintkezés örve alatt holmi közjogi és nemzeti sérelmek bur­­jánozzanak. Aféle pöttyöm prágai egyletecskének pedig, a­mely osztrák-magyar bajnokságokat akar kiírni, más­kor is koppintsunk az orrára. Legyünk résen ! ... A nemzetközi érintkezés, a maga egészséges mivoltában ismétlem, nagyon üdvös dolog. Ilyen szemüvegen át nézzük hát a mi kedves vendégeinket! Speidl Zoltán. KERÉKPÁROZÁS. Kerékpár-világ. * A Szegedi Kerékpárosok Körének közgyűlése. A Sze­­edi Kerékpárosok és Testgya­­orlók Köre rendes közgyűlését márczius hó 29-én, vasárnap­élután 3 órakor tartotta meg Kass-vigadó emeleti éttermé­­en. A közgyűlést Csernovics Egenor elnök vezette. Megálla­­totta a közgyűlés határozat­­épességét, üdvözölte a meg­­nyitoat és a gyűlést megnyitotta. Kor­elnökül Bakos Elek megválasztatván, a szavazat­szedő bizottságba Hacskó Sándort, Szende Izsót és Ötvös Vilmost kérte fel. Egyhangúlag meg­lettek választva: elnökké: Csernovics Agenor, alelnökökké: Meák Gyula és Holczer Tivadar, ügyésznek : Becsey Károly dr., orvosnak : Korda Jenő dr. Szavazás útján megválasztottak : titkárrá : Szende Izsó, jegyzővé : Prak­tner Jenő, pénz­tárossá : Földes Izsó, ellenőrzé: Ötvös Vilmos, háznagygyá: Szende Mihály, tornavezetővé : Krik­­kay Tivadar, vezérkapitány: Sándor Nándor, I kapitány: Erdélyi József, II. kapitány: Péter István. Választmány : Bakos Elek, Abos Ferencz, Varga József, Bauer József, Péter József, Benka Kálmán, Jámbori Lajos, Rózsa József, Vashitz Béla, Vály Lajos, Reich Sándor, Zombori Gyula. Pótválasztmány: Krausz Béla, Polacsek Albert, Wagner Andor, Braun János, Seiler Manó, Schvéd József. Számvizsgálók : Parai Pál, Ágocsa Imre. Elnök a választás eredményét kihirdetvén, meleg szavakkal üdvözölte a jelenlevő tagokat s a gyűlést bezárta. * Kerékpáros cross country - verseny, melyet az Ö. T. C. folyó hó 17-én rendez, eddig 51 nevezés érkezett. Az útirányt már megálla­pították, de egyelőre még titkolják, ne­hogy egyesek ott training által előnyöket szerezzenek. A 12 km. hosszú útvonal ugyan nem veszélyes, SPORT-VILÁG 127. oldal.

Next