Sport-Világ, 1904. január-december (11. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

XI. ÉVFOLYA­M. Budapest, vasárnap, 1904. január 3-án SPORT-VI A »Nemzetközi Korcsolyázó-Szövetség«, a »Magyar Kerékpáros-Szövetség«, a »Budapesti Sport-Club«, a »Budapesti Versenypálya-Szövetség«, az »Adj Isten« Kerékpáros-Kör, a »Beszterczebányai Sport-Club«, a »Budai Kerékpár-Egyesület«, a »Budapesti (Budai) Torna-Egylet«, a »Bpesti Kerékpár-Egyesület 1882.«, a »Budapesti Korcsolyázó-Egylet«, a »Budapesti Torna-Club«, a »Csillag« Kerékpáros-Kör, a »Budapesti III kerületi Torna- és Vívó-Egylet«, a »Condor« Kerékpár-Egylet, az »Edison« Kerékpár-Egyesület, »Eperjesi Torna- és Vívó-Egyesület«, a »Fővárosi Kerékpár-Egylet«, a »Grafika« Kerékpáros-Kör, a »Hunnia« Magy. Bicycle-Club, a »Mercur« Kerékpáros-Kör, az »Óbudai Torna-Egylet«, a »Budapesti Ramblerek«, a »Sólyom« Kerékpár-Egylet, a »Soproni Football-Club«, a »Szegedi Vívó-Egylet«, a »Vándorkedv Kerékpár-Kör« és a »Magyar Vívómesterek Egyesülete« hivatalos lapja. E­lőfizetési Árak : Negyed évre 2 kor., fél évre 4 kor., egész évre 8 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Dr. Czölder János országos tornaszövetségi alelnök megemlékezése dr. Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr Ő nagyméltósága, volt orsz. tornaszövetségi elnök­nek a hazai egyleti testnevelés és az Országos Torna-Szövetség körül szerzett érdemeiről, tartatott az Országos Torna-Szövetség igazgató bizottságának 1903. deczember hó 21-iki ülésén. Tisztelt Igazgató bizottság! Talán nem méltóztatik kívánni, hogy már most méltassam érdemük szerint azokat a hervadhat­­lan szolgálatokat, melyeket Berzeviczy, mint a M. O. T. E. Szövetségének sok éven át volt elnöke, egyrészt az egyleti tornázás, másrészt pedig a hazai testnevelés fejlesztése és emelése körül teljesített. Talán korai is erre még az idő­, de minden­esetre mi, az igazgató bizottság tagjai, mint Berzeviczy, bár igen szerény, de mégis munka­társai, sokkal inkább érdekelve és elfogultak vagyunk, semhogy jogunk lenne Berzeviczy elnöki működését már most tárgyilagosan méltatni. Én legalább ebben a pillanatban sokkal inkább érzem a Szövetséget ért veszteség súlyát, semhogy képes­nek tarthatnám magam arra, hogy kutassam és vizsgáljam azt, hogy milyen alkotások fűződnek Berzeviczy nevéhez. De ezek a subjektív momentumok nem ment­hetnek fel bennünket azon kötelesség alól, hogy Berzeviczy elnöki működéséből magunk számára levonjuk a tanulságokat. Tudjuk, hogy a 60-as, sőt még a 70-es évek­ben, vagyis az egyleti tornázás megalapítása idején, az egyleti tornázás néhány lelkes férfiú apostoli működéséből táplálkozott. Buzdítottak, lelkesítettek, fáradtak, áldoztak, de buzdító szavuk, lelkesítő szózatuk csak egyeseknél talált meg­hallgatásra, a társadalom és az állam néma maradt. Igenis voltak néhányan, kik az apostolok tanít­ványaivá szegődtek, kik azoknak igéit hirdették, kik megértették, hogy a testi nevelésre irányuló egyleti tornázás nemzeti eszmét ápol, nemzeti ügyet szolgál és talán a nemzetnek, meg az országnak is a támogatására számot tarthatna. Hát számot tarthatna, ezt kegyes volt meg­engedni az állam meg a társadalom is, ha t. i. méltatták az egyleti tornázást annyira, hogy léte­zéséről tudomást vegyen. Számot tarthatna, ezt elismerték, de ennek elismerésével úgy vélték, eleget is tettek mindazon kötelességeiknek, melyeket ez a bizonyos egyleti tornázás az állam és a társadalom irányában támaszthat. De daczára ennek a részvétlenségnek, az egy­leti tornázás plántája, ha lassan is, de mégis gyökeret vert. Gyökeret vert, mert ez a plánta életre való és szükséges volt és mert az apos­tolok és első tanítványaik az eszmében hittek és a plántát ápolták és gondozták. Ez volt a helyzet, midőn az egyleti tornázás megállapítói és eszméjének első hordozói fel­ismerték, hogy az általános részvétlenség siva­tagjában magára hagyott egyleti tornázás jövőjét csak úgy biztosíthatják, ha az egyleteket egy magasabb egységbe foglalják. Sok fáradság, sok előítélet, sőt talán féltékenységnek legyőzése után 1885-ben sikerült a Magyarországi T. E. Szövet­séget megalakítani. Nagy lépés volt az akkor­ a Szövetség meg­alakításával az egyleti tornázás élete biztosított­nak látszott. És tényleg a Szövetség megalapítása után szép számban keletkeztek újabb és újabb egyesületek, melyek az­­egyesületi testgyakorlást tőlük tel­hetően szolgálták. Szaksajtónk és szakférfiaink is becsülettel vették ki részüket a munkából. A leg­teljesebb odaadással és önzetlenséggel buzdítottak, irányítottak és szolgáltak az egyesületi érdekek mellett, az egyesületek közötti egyetértés az össze­tartás eszméjét. Szerkesztőség és Kiadóhivatal , VI. kerület, Szív-utcza 6. szám alatt. Azonban az úttörő apostolok és első tanít­ványaik közül is sokan kidőltek. És daczára egyes nagyon is buzgó és lelkes férfiainknak, nem volt kire, mint az egyetemes egyesületi testgyakorlás eszméjének hordozójára, mindnyájan bizalommal tekinthettünk volna. Az egyesületek csupán­­ saját egyesületeiket látták, csupán annak érdekeit szolgálták, teljesen megfeledkezni látszottak arról, hogy saját egyesü­letük érdekeit is leghathatósabban szolgálják akkor, ha az egyesületek közötti egyetértést és összetartást ápolva, a központot alkotó szövet­séget teszik erőssé és tekintélyessé. És ha ezt a jelenséget menteni nem is, de meg lehet magyarázni, hiszen a vezető kéz nyomát senki sem érezte. Nekem mondta akkoriban egy, a hazai test­­gyakorlásra rövidre rá nagy befolyást gyakorló férfiú, hogy: »minduntalan hallom a Szövetséget emlegetni, de sehol sem látom«. Ilyen körülménynek között nem csoda, ha ismétlem, daczára néhány lelkes férfiú fáradhat­­lan kitartásának, daczára a szaksajtó buzdításá­nak, daczára tornatanáraink önfeláldozó működé­sének, az egyetemes egyesületi tornázás szekere megakadt és helyből kimozdítható nem volt. Ebben a milienben választotta meg előbb a Nemzeti Torna Egylet, aztán a M. O. T. E. Szövet­sége is dr. Berzeviczy Albert országgyűlési kép­viselő, volt kultuszminiszteri államtitkár urat 1896-ban elnökévé. Azonban nagy tévedés volna, ha azt gondol­nék, hogy Berzeviczy megválasztásával egy csa­pással megváltozott a helyzet, hogy immár az egész ország a mi táborunkba sereglett, szóval, hogy az ígéret földére már bevonultunk volna. Ellenkezőleg, tudjuk, hogy az egyesületi torná­­zásra még sok küzdelem vár, míg odáig jut, hogy hazánknak minden részét a testgyakorló egyesü­letek sűrű hálózata fonja körül és ezeket az egyesületeket lelkes és buzgó tagok serege töltse be. És mégis, mintha most erre a küzdelemre erősebbeknek és edzettebbeknek éreznők ma­gunkat. Mi tette ezt? Szerény nézetem szerint az, hogy Berzeviczy elnökségének első perc­étől kezdve tapasztaltuk, hogy van vezérünk, tapasztaltuk, hogy nem csupán névleges elnöke, hanem valóságos vezére lesz az egyesületi tornázásnak, éreztük, hogy vezérünk, hisz a mi ügyünkben, hisz az egyesületi testgyakorlás országos és nemzeti missziójában, hisz abban, hogy a testgyakorlás egyike azon tényezőknek, melyek a mi szegény, százfelé tépett és tagolt nemzetünket egyesíthetik, éreztük, hogy Berzeviczy szereti is ezt az ügyet, melynek vezérévé lett, hogy lelkének egész melegével gondozza, ápolja annak minden ér­dekét, hogy nincs oly zsenge kezdés, melyet gondos keze ne istápolna és nincs oly nehézség, melyet utunkból elhárítani ne igyekezett volna ; érezzük, hogy bízik a mi ügyünkben, bízik abban, hogy szorgalommal, kitartással sikerül az országot Megjelenik minden vasárnap. A M. U. Tornaegyletek Szövetségének football-vándordíja, A »Budapesti Torna-Club« serleg.

Next