Sport-Világ, 1906. január-december (13. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-01 / 1. szám

4. oldal, egy kizárólag főiskolai hallgatók részére szolgáló versenyt rendezzünk, a többi ver­senyző ügyét pedig — bízzunk a jövőben — majd csak előreviszik a másféle versenyek. A versenyek színvonalát, azok rendezését karakterét véve szemügyre, azok mindegyiké­nél a haladás és emelkedés jeleit találjuk. Mindegyik versenyünket a versenyzők nagy­számban való részvétele jellemezte. A ren­dezés minden irányban megfelelő, figyelmes és gondos volt. Itt csak egynéhány oly vo­nást jegyezhetünk fel, melyekkel a jövőben számolnunk kell s melyekre a jövőben több gondot kell fordítanunk. Egyike ezeknek a handicap-verseny. Az előnyosztásnál néha oly kevés gondot fordítottak az előnyosztók, hogy igen visszás állapotok támadtak a nyomában. Nem könnyű dolog egy igazsá­gos és jó handicapszámot összeállítani, de — már a­mennyire lehetséges — annyira nagy gonddal és rendszerességgel kell azt készíteni, a­mennyire a legnagyobb körül­tekintés mellett képesek vagyunk, mert kü­lönben a handicap-verseny teljesen elveszíti értékét és fontosságát. Hogy ez nem teljesen lehetetlen dolog, arra példaképen szolgálhat a Budapesti Lawntennis­ Club versenye Nem kevésbbé fontos az is — és erre is mindig figyelnünk kellene — hogy egy ver­senyző, kinek egymásután többféle mérkő­zése van, lehetőleg előbb mindig a fontos­­sabb versenynembeli mérkőzést (vagy elő­­mérkőzést) játsza le és csak azután a kevésbbé fontosat, így például, ha egy ver­senyző a bajnoki versenyszámban vesz részt, akkor ne legyen kénytelen előbb páros, vagy pedig handicap-versenyben játszani. Ily mó­don a versenyzők mindig aziránt is tájé­kozva vannak, hogy melyik versenyszámban vehetnek részt a legtöbb esélylyel, tudván azt, hogy a versenyszámok egymásutánjai miként következnek s mily sorrendben kell az előmérkőzéseken résztvenniök. Ez termé­szetesen csak a közvetlen egymásutáni mér­kőzéseknél volna tekintetbe veendő. Egyné­mely más mulasztásra még alkalomadtán fogunk visszatérni. Versenyzőgárdánk is szemlátomást erősö­dik s igyekezetükről, szorgalmukról sok jót mondhatunk Játékosaink a stylusjáték meg­tanulása mellett a biztosság és a jó taktika elérésére fordítják legfőbb igyekezetüket. Nemcsak régi jó játékosainknál tapasztaltuk ezt, de tapasztaljuk a fiatal, kezdő verseny­zőknél is. A fiatalabb versenyző gárdát külön­ben jellemzi a szorgalom és kitartás, mely­­lyel minden egyes alkalommal egy-egy lé­péssel jutottak előbbre a haladás útján Rendszeres és észszerű tréning mellett a fiatalabb versenyzőink még sokra vihetik. Versenyzőink között az első helyet Segner Pál fog­lalja el Már évek óta ő a legjobb játékosunk s sok OSuein­­­ szerzett ezen a téren, melyekhez az idén újab­bakat csatolt Ez idén megnyerte Magyarország bajnok­ságát már harmadízben (1902, 1903) és a Balaton­­bajnokságot. Játéka sokat javult s biztosság tekintetében semmi kívánni valót nem hagy maga után Versenyzését a nyugodtság és kitartás jellemzi s hibáit sokszor a könnyelműségének és figyelmetlenségének köszönheti Sokféle ütést tanult s ezek játékát kellemesebbé és szebbé teszik, eltérőleg régi játékától, melynek főerős­­ségét kitűnő labdahelyezése képezte, míg stroke-jai gyengébbek és egyhangúbbak voltak. Labdahelyezés, biztosság és jó taktika játékának képe, melyek egyút­tal részére az elsőséget is biztosítják Schmid Ödön, második játékosunk biztos játék tekin­tetében semmiben sem marad Segner mögött, de néha taktikai hibát követ el. Néha határozatlan s csak későn tud lendületbe jönni. Különben kitűnő négyes játékos s az idén négyes játékban többet s szebbet produkált, mint single-játékban. Siófoki játéka és versenyzése, idei legszebb szereplése. Tóth Edét, a tavalyi bajnokot az idén csak a baj­noki versenyen láttuk játszani, ott azonban balszeren­csével küzdött játéka így is figyelemre méltó volt s nem hisszük, hogy jövőre ne lenne félelmetes ellenfele minden komoly bajnokjelöltnek. Ilyen veszedelmes ellenféllé fog válni a fiatal Zsigmondy Jenő is. Ő már a fiatal gárdából való­s figyelmet kel­tett még minden alkalommal. Nagy tehetségű játékos, kitől még igen sokat várunk. A felsoroltak mind a négyen a Budapesti Lawn-ten­­nis­ Club tagjai s a clubból hozzájuk még sok fiatal erő csatlakozik így jó játékos lesz Zsigmondy Gábor, Fabinyi István, gróf Török Sándor, a két Rakovszky, a két Csáky gróf stb. Gróf Török Sándort még külön is meg kell említenünk, mint olyan játékost, ki játékával különösen reá szolgál az elismerésre. A M. A. F. C. versenyén is sok tehetséges játékost láttunk. A főiskolai bajnokság győztese Nagy Uzor, a B. B. T. E tagja áll köztük az első helyen, kivel más versenyeken is találkoztunk s mindegyiken szép sikert ért el. Sokat javult s főként ügyes taktikájával és talá­lékonyságával válik ki versenyző társai közül, míg játékmodora sok kívánni valót hagy maga után. Igen jó játékos válik belőle. Egynéhány jobb fiatalról még meg kell emlékeznünk, kiket egyik másik versenyen, mint jobbakat láttunk szerepelni, vagyis : Radics Ferenczről, Kortschák Károlyról, Ivánkáról, a honti bajnokság tavalyi és Helvey Gézáról, a honti bajnokság idei győzteséről. Hölgy játszóink között első helyen Madarász Margit áll, ki tudás dolgában annyira fölötte van versenytár­sainak, hogy győzelmeit játszi könnyűséggel aratja. Volley és half-volley játéka akármelyik férfi játékosnak is díszére válnék. Ez idén megnyerte Siófokon a Balaton­­hölgybajnokságát. Cséry Katicza nem sokkal gyengébb játékos nála s játéka is mindenben hasonlít Madarász Margit játéká­hoz. De igen szeszélyes játékos, a­ki néha gyönyörűen játszik, de néha meg hibázik. Erélyesebb, bátrabb játékkal könnyen elsőnek küzdheti fel magát. Igen szépen játszik még Gönczy Ilonka, Kuncz Józsefné és Tőryné, kik egyik-másik versenyen figye­lemre méltó játékot produkáltak. De általában hölgy­játékosainkról nem is igen szólhatunk, mert ezidén alkalmuk sem volt képességeik bemutatására, mert egynéhány vegyes versenyszámtól eltekintve és a sió­foki versenyeket kivéve, nem volt ezidén nyilvános hölgy egyes verseny. Láthatjuk tehát, hogy versenyek tekintetében ezidén kissé mostohán volt részünk s minden arra vonatkozót a fentebbiekben körülbelül el is mondottunk volna; de viszont azt is észrevehetjük, hogy tennis-sportunk képe nem nyújt egy teljes egészet, mert oly hézagok is vannak még benne, melyek pótlása csak igen nagy fáradozások és áldozatok árán fog sikerrel járni. S erre gondolva örömmel értesültünk arról, hogy napjainkban egy magyar lawn-tennis szövetség megalakulásáról van szó. Nagy jelentőséggel fog bírni a lawn-tennis szövet­ség működése tennis-sportunkra s különösen annak fejlődésére, mert szükséges, hogy a szövetség figyelme mindenre kiterjedjen, a fejlődésnek alapot teremtsen és irányt szabjon. Lépten-nyomon éreztük eddig is egy magyar lawn-tennis szövetség hiányát s ismervén fon­tosságát is, ha ez az év jelenti a szövetség megalaku­lásának évét, akkor tekintsünk el a balsikertől, vagy elégedetlenségtől, melylyel az esztendő járt s tekintsük olyannak, mely a lawn-tennis sport életének legfontos­­sabbikát, az újjászületés esztendejét jelenti.­­ A Budapesti Torna Club Berlinben. Berlinnek valósággal szenzáczióját képezi a Budapesti Torna-Clubnak Berlin két első­osztályú csapatával, a Brittanniával és a Vik­tóriával decz. 31. és jan. 1-én rendezendő mérkőzése. Az e napokra tervezett valamennyi mérkőzést a B. T. C.-matchekre való tekin­tettel, lemondták vagy elhalasztották. A Brit­­tannia a B. T. C. berlini szereplésének nem­csak sport, hanem társadalmi jelleget akart adni s rendező­ bizottsága hetek óta csinál propagandát a berlini sportkörökben a B T. C. fogadtatása s ott tartózkodásá­nak programmjának megállapításain érde­kében A rendező bizottságban különösen Hertzka Rudolf (Postások tagja) és Dezsinyi Leó lapunk berlini tudósítója, mindketten a Brittanniának tagjai, fejtenek ki dicséretre méltó agilitást, úgy hogy a B­­. C. berlini tartózkodásának kellemessége és mérkőzései­nek külső kerete lehető legsikerültebb lesz. A rendező­bizottság a mérkőzésre meghívta a német trémöröst, Szögyény Marich Lászlót, a magyar-osztrák nagykövetet s a berlini társadalom legelőkelőbb tagjait s végül lelkes körlevélben pedig az odavaló magyar egye­sületeket. Egy Berlinben megjelenő magyar újság hasábos czikkekben foglalkozik a B. T. C. berlini szereplésével. Szóval az elő­jelek után ítélve, külső sikerekben, fényes fogadtatás és ünnepeltetésben nem lesz hiány s most már csak a Budapesti Torna­ Club szimpatikus csapatától függ, hogy a berlini sportműködés belső tartalma is kielégítse azt a várakozást, mely a legrégibb és legkiválóbb magyar csapat múltjához és hírnevéhez fűző­dik. Első napon a Brittanniával játszik a B­­T­C. A Brittannia ezúttal oly erős csapatot állít ki, melyhez foghatóval az ősz folyamán nem szerepelt, nemzetközi játékos is szerepel benne, közötte az angol Perry, Berlin leg­jobb centercsatára. A bírói szerepet Müller (Preussen), Berlin legkitűnőbb bírója fogja betölteni. Másodnapon a Viktoria ellen ját­szik a B. T. C., melynek csapatösszeállítása a következő lesz: Izsó F­ehéry Szamos Balázs II. Horváth Sárközy Sélley Kisfaludy Bosnyay Drégely A csapattal Hajós Alfréd szerkesztő vezetése mellett két tartalék s a Budap- Torna Club számos tagja indult Berlin A két mérkőzés eredményét lapunk bár ugyanaznap este 9—10 óra felé tudta meg a Héber-kávéházban.­­ Az Ezüst­labdáról. A M. A. C. vezetősége, a Polónyi ezüst­labda-mérkőzések rendezésével me­zött egyesület, körlevélben tudatja a társegyesületek, hogy 1906. évtől kezdődőleg, az Ezüst-labda mérkőzé­sek után fizetendő 20°­ e pályapénznyereség-osztalékról önként lemond. E körlevéllel kapcsolatban sportkörök­ben erősen tartja magát az a szenzácziós híresztelés, hogy a M. A. C.-ot ezen áldozatkész elhatározó lé­pésre főleg az ösztönözte, hogy a január 1-én záródó Ezüst­labda mérkőzésekre ez ideig egyáltalában neve­zést nem kapott, (?) sőt — mint magánúton értesül­tünk — a fővárosi egyesületek határozottan foglalkoz­nak a bojkott gondolatával, mert az Ezüst­labda „sport­­bizottság" ténykedéseivel (valószínűleg a legutóbbi ese­ményekkel kapcsolatban), éppen nem az összes egyesü­letek, hanem csak a ,,kiválasztottak“ érdekeit istápolja. A magunk részéről úgy az egyesületek merev magatar­tását, mint az esetleges bojkott­ot helytelenítjük. Mert elvégre az Ezüst­labda klasszikus küzdelmeiből mit sem von le, egy a „zöld asztalnál”, ítélkező sportbi­zottság esetleges pártoskodása. Mégis inkább csak azt a törekvést kell előmozdítanunk, hogy hazai csapa­tainknak mentői több alkalma nyíljék erőik becsületes összemérésére, mintsem azt, hogy egyes érdekelt körök aknamunkáját figyelmünkbe részesítsük. " Prága, F. hó 25-én érdekes mérkőzés színhelye volt a Slavia pályája. Prága legjobb cseh játékosai két válogatott csapatot állítottak a következő összeállítás­sal : Jenik. — Fiering, Benda. — Milda, Kotouc, Burián. — Baumruck, Mozol, Stary, Maly, Vanek. — Hejda. — Bocek, Novy. — Pulchert (W.A.C), Renner, Vopalecky. — Pressler, Kosek, Dervis, Roskosny, Cizek.­­ Sajnos azonban, az A. C. Spartának kitűnő erői részt nem vettek. Játéktechnika tekintetében mindkét csapat egy­forma jó volt. A csapat legjobb játékosa Kotouc (S. K. Slavia) volt. Igen jó volt továbbá Fiering, a­ki Kosekot annyira lefogta, hogy az egyetlen goalt sem volt képes csinálni. A játék különben a Slavia 4 : 1 arányú győ­zelmével végződött, melyek közül az elsőt 13 p Mozol, a másodikat a 31 p. Stary, a harmadikat a 35 p. Maly lőtte. Félidő 3 : 0. Helycsere után a 15 p. Stary a negyediket és közvetlen utána az ellenfél részéről Dervis az első és utolsó go­lt lőtte. Biro Horacek, a cseh labdarúgó-szövetség elnöke volt, ki a mérkőzést nagy szaktudással vezette. Közönség 2100. O B. T. C I—II. 4:1. A Budapesti Torna Club I. és II. csapatainak mérkőzését aránytalanul csekély közönség szemlélte végig, holott nemcsak a játék, ha­nem a nemes czél — amelyért a mérkőzés rendeztetett — nagyobb érdeklődést érdemelt volna . A B. T. C. I. csapata Kisfaludy kivételével ugyanazon összeállítás­sal szerepelt, mely a berlini Viktoria és Brittania ellen veszi fel a küzdelmet. Az első csapat ezúttal teljes oda­adással játszott s még azok is, kiknek működése az utóbbi időben több kifogás alá esett, meglepő szépen és lelkesen dolgozott. Ha a csapat a berliniek ellen is azt a küz­delmet produkálja, mint azt a múlt keddi mérkőzés első félidejében tette, úgy sok reménynyel fog a B­­. C. berlini szereplése biztatni. — A Kisfaludyt helyettesitő Balázs III. derekasan állotta meg helyét s legalább a football terén méltó tagja a Balázs nemzedéknek. Balázs I helyett öcscse Balázs II. játszott a jobbszélen s ki­tűnő labdavitelével s Horváthtal való ügyes játékával sokat használt a csapatnak. A fedezetsorban Sélley I. és Sárközy remekeltek. A II-ik csapat tagjai közül a kis Ficzere és Szalay játéka tetszett a legjobban. Előbbi rendkívüli agilitásával, kitűnő helyezkedésével és labda­leadásával igen hasznos halfnak bizonyult. A csatársor összeállítása némi változást szenvedett s ez az oka, hogy a támadás összjátéka nem volt kielégítő. Egyé­­nenként kitűnően játszottak a Lovák testvérek és Kovács. Az I csapat mindvégig fölényben volt, az első fél­időben 4 goalt rúgott, a Il-ik csapat 0 goalja ellen, de könnyen megtörténhetett, hogy két-három goalt kapott volna, ha a II-ik csapatbeli csatárok nagyobb higgadt­ságot és nyugalmat tanúsítottak volna a kapu előtt A második félidőben az I. csapat úgyszólván állandóan támadt s csak a vége felé jutott a II. offenzivába, mely alkalmat aztán az I. csapat védelme jóindulatából goal­­lövésre használt fel. Biró : Hajós Alfréd volt. A match SPORT-VI­LAG 1906. 1. sz.

Next