Sport-Világ, 1908. január-december (15. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
1908 36. sz. 11 Vő.; A testnevelési ankétről. .1 középiskolai testgyakorlat tárgyában a „ kir. vallás- és közoktatásüig’! minisztérium , gróf Apponyi Albert miniszter elnöklése 16. évi márczius hó 16 , 18 és 19. nap lefolyt szaktanácskozmány jegyzőkönyve ist jelent meg a kultuszminisztérium híva és kiadásában. A könyvalakban, 168 oldalra fedő értekezleti jegyzőkönyv magában fogja a tanácskozmányon elhangzott összes rszólalásokat szószerint. ’Az értekezletnek ugyan csak informativ elege volt, de az anyag, melyet felölelt, i.n becses és alkalmas arra, hogy Apponyiis az értekezlet tagjai elé terjesztett háromidőpont kereteiben a magyar testneveléséről tájékozódjék. A megvitatott három kérdés a következő it. .. Megfelel-e a középiskolai tornatanítás jelenlegi fája és rendszere az e részben támasztható jogos vetelményeknek ? II. Szükséges-e a középiskoláknál a tornafelügyelet módszeresítése ? MI. Milyen legyen a középiskolai tornatanárok képe és képesítése ? Annál a nagy horderőnél fogva, mely az étekezlet lefolyásának tulajdonítható és azon váncsiság kielégítésére, mely a hazai sportsörökben az ankét lefolyása iránt megnyilvánult — minthogy most már azon kellemes nyzetben vagyunk, hogy az egyes felszólalókat hiteles formában tehetjük közzé — ,emelvényeket fogunk közölni a jegyzőnyvből, melyek elég alkalmasak lesznekra, hogy sportéletünkre magára is hatást gakoroljanak. Legelsőbben azon felszólalást közöljük, mely az értekezlet polemikus jellegénekindulási pontja volt. Dr. Liebermann Leó egyet, tanár, közészségügyi tanácsos : Nagyméltóságú Minisztr Úr! Mindenekelőtt ki kell nyilatkoztatnom, egy nagy hálával tartozunk Excellencziádnak zért, hogy ezt a meglehetősen rossz állaotban levő ügyet elő méltóztatott venni és gy tanácskozás útján a javítás és helyesbts módjait keresni. Én az első ponthoz sook mindjárt szólani. A kérdés így hangzik : megfelel-e a középiskolai tornatanítás jelenegs módja és rendszere az e részben támaszati követelményeknek? Amint ismeretes, azlalánosan elfogadott rendszer a következő szabadgyakorlat, szertornázás és a játék Ezek képezik a testgyakorlat összességét. erről a rendszerről majd azután beszéljünk, miután már tisztába jöttünk az egész testlevelés czéljával és módszerével, amely ma nálunk divatos Talán megméltóztatnak engedni, hogy elmondjam azt, hogy a testgyakorlatoknak czélját miben látom. Talán gy kicsit pedánsul fog hangzani az, amit eszek bátor elmondani, de ez szükséges azért, hogy azok az urak, akik nem orvosok. képesek legyenek megbírálni, hogy az a conklúzió, amelyet előadásomból le fogok vonni, helyese vagy nem? A fő célját a testgyakorlásnak abban látm, hogy az egészséget ápoljuk. Ápoljuk pedig különösen az izomzatok fejlesztésével oly módon, amint azt Ő Excellencziája épen most kegyeskedett elmondani, hogy az idegrendszert legalább egy rövid ideig felmentjük azon megfeszítés alól, amelynek kell, hogy alávetve legyen az iskolai oktatás következében. Ezényeges kérdés. Ebből az következik, hogy minden olyan gyakorlat, amely ennek a fontos követelménynek nem felel meg, hogy t. i. az idegrendszert legalább egy bizonyos időre kirekeszsze a működésből, nem lesz helyes. Mivel a testgyakorlat fő célja szerintem az egészség ápolása, kénytelen vagyok, habár csak röviden megmagyarázni azt, hogy a testgyakorlatok előnyös hatása miből áll, nehogy „egészség ápolása“ kifejezés esetleg csak szokásos jelszónak, tartalomnélküli frázisnak tekintessék. Az izmok működtetésével mindenekelőtt nagyban fokozzuk az anyagcserét. Ennek következtében mindazon ártalmas anyagok, amelyek a szervezetben ennek rendes működése alkalmával meggyűltek, belejutnak a véráramba, elodortatnak, kiüríttetnek, részben pedig elégettetnek. Minden olyan cselekvés, amely az izomműködést fokozza, fokozza egyúttal a hőtermelést, az elégetést, ennek folytán az étvágyat és a táplálék kihasználását Más előnyös hatás volna például az, melyet a gyakorlat a mellkas izomzatára kifejt. Ezen izmok gyakorlása visszahat a tüdőkre azáltal, hogy a mellkas tágul és így jobban tágulnak és szellőződnek a tüdők ami lényeges dolog a tuberkulózisra való hajlam leküzdésénél. Amikor a hasizmokat működtetjük, az emésztésre és bélműködésre gyakorolunk kedvező befolyást. Ezeket a példákat akartam fölhozni annak bizonyítására, hogy a testgyakorlásnak fontos egészségügyi czélja van E mellett alárendeltnek tekinthető azon másik czélja, hogy a tornázás alkalmával bizonyos ügyességet szerezzünk arra, hogy olyan mozgásokat is végezhessünk, melyekre adott esetben szükségünk lehet és amelyek talán néha életmentők lehetnének. Megfelelve arra a kérdésre, hogy a most dívó rendszer kiviteli módja megfelel-e az előbbiekből levonható követelményeknek, a következőket vagyok bátor felemlíteni. A szertornázás egyszer vagy kétszer hetenkint szokott történni. Nem is lehet ezzel gyakrabban foglalkoztatni a tanulókat; az idő nem engedi ezt meg. Mi a következménye annak, hogy ha a testi munkát, az izommunkát csak ilyen hosszú időközökben végeztetjük ? Épen az ellenkezője annak, amit mint egészségügyi követelményt állítottam oda. T. i. hogyha rendszeres, fokozatos begyakorlás nélkül történik izomműködés, kifáradás jön létre, a kifáradás következménye pedig az, hogy az izmok legalább egy bizonyos ideig, egy két napig, nem működnek még úgy sem, mint rendes körülmények közt szoktak működni. Hogyha kifárasztjuk a mellkas izmait, akkor bizonyos ideig felületesebben fogunk lélegzeni. Hasonló zavarok fognak beállani a has- és más izmok működésében is. Tehát a szertornázás, miután csak hosszú időközökben gyakoroltatik, nem fog megfelelni az egészségügyi követelményeknek. A szertornázásnak más hátrányai is vannak. Eltekintve véletlen, habár nem épen ritka balesetektől, mint leesés, ficamok stb., arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a szertornázás csak akkor felelhetne meg czéljának, ha azt jobban adagolni, individualizálni lehetne Ez azonban lehetetlen, mert hogy ha p. o. korláton akarunk individualizálni, azokat a gyakorlatokat végeztetni a korláton, amelyek az illető gyermek testalkatának megfelelnének, egisbe t nem tehetünk, mint azt, hogy a korlátot lejebb vagy feljebb tesszük a test nagysága szerint Egyéb individualizálás már lehetetlen, mert a többi gyakorlat az egyiknél olyan, mint a másiknál A nyújtónál ép igy van Azt lejebb ereszthetjük, vagy feljebb húzhatjuk, aszerint, hogy amilyen a fiú, de a többi ugyanaz. Márpedig lehetetlen annyira vinni az individualizálást, hogy azt mondjuk: ez a fiú ellek ilyen és ennyi számú korlátgyakorlatot, a másik másfélét és kevesebbet. A harmadik hibája az, hogy olyan gyermekeknél, akiknek különös hajlamuk van a szertornádásra, előáll nagyon könnyen az a veszedelem, hogy magángyakorlatban túlhajtják ezeket a gyakorlatokat. Az ambíció is megvan, hogy a gyengébb tornázó a a gyakorlatot ép úgy megcsinálja, mint a másik, aki a testalkatánál fogva ügyesebb és erre alkalmasabb. Az ilyen túlhajtott tornázásnak káros hatását különösen a szívre és a vesére elég gyakran látjuk. Hogyha lehetséges volna az individualizálás, hogyha lehetséges volna a szertornázást másképen, t. i. úgy vezetni, hogy a szükséges training egy bizonyos műveletre meglegyen, akkor azt mondanám, hogy igen helyes és ajánlatos a többi testgyakorlat mellett, de azt hiszem, hogy ez teljesen lehetetlen. Sem az idő nem enégedi ezt, sem pedig a tornázás módja. Ennélfogva azt hiszem, hogy a szertornázást, mint kötelező testgyakorlatot, a középiskolából el kellene hagyni és tisztán cak fakultatívvá tenni, föntartva olyan iskolákban, amely iskolák anyagi körülményeiknél fogva erre képesek, kiért méltóztassék meggondolni azt, hogy ez milyen költséges ; megnehezíti a középiskolák fölállítását is. Tornatermeket jól berendezni és jól gondozni nem olyan könnyű feladat. Különben azt állítom, hogy az egészségügynek minden tekintetben megfelelő tornatermek, valóban nem is léteznek. A harmadik ok, hogy a tornatanítás nem jár eredményekkel az, hogy az illető fiú nem jut ahhoz, hogy bizonyos evolúczióra, melyek kivitelébe kezdetben ügyetlen volt, tényleg begyakorolja magát, mindössze egyszer-kétszer kerül rá félévenként a sor. Erre a minden tekintetben hiába való szertornázásra külön erők kellenek, kiképzett erők, akiket jól meg is kell fizetni, akiknek kiképzéséről külön kell gondoskodni. Ismétlem a szertornázást, mint teljesen alkalmatlant, mint kötelező testgyakorlatot kiküszöbölendőnek vélem a középiskolából. Következik a második rész, a szabadgyakorlat. Az megvan most is, végzik a középiskolában, de nem úgy, vagy legalább rendszerint nem úgy, mint azt . Excellenciája jelezte, hogy kívánatos volna. A szabadgyakorlat nagyrészben egy kaonai excercitiumhoz hasonlít. Vezényszóra csinálják a mozgásokat, a műveleteket és kényszerítjük, a fiukat folytonos figyelésre. Eleinte ugyan megmondja a tornatanár, hogy mit fog csinálni, de azután kényszeríti a növendékeket arra, hogy figyeljenek, s vezényszóra helyesen végezzék a mozdulatokat, úgy, mint a katona végzi a gyakorlatot a káplár vezényszavára. Ez nem felel meg annak, hogy az agyvelő működését egy bizonyos időre kirekeszszük. Hogyha megváltoztatjuk a szabadgyakorlás ezen módját, hogyha úgy csináljuk azt, hogy a tanulók figyelőképessége ne legyen megerőltetve, akkor a szabadgyakorlat meg fog felelni közegészségügyi czéljának, föltéve, hogy ez valóban testgyakorlatnak megfelelő módon, azaz gyakrabban végeztetik, mint most. Most testgyakorlatot egyszer-kétszer végeznek hetenként az iskolában. Én csak akkor látnám ennek is czélját, hogyha azt mindennap végeznék. (Élénk helyeslés.) Csakis a mindennapi gyakorlattól várhatjuk azt, hogy ez csakugyan oda vezet, azokhoz az egészségügyi előnyökhöz, amelyekről előbb beszéltem. Tehát a szabadgyakorlatokat megtartandóknak vélem, de megváltoztatandóknak először úgy, hogy másképen végezzék, ne vezényszóra — mindjárt megmondom, miképen — és ne egyszer kétszer hetenkint, hanem minden nap. Azokról a szabadgyakorlatokról, amelyek különböző systemára vannak építve, számtalan kis füzet jelent meg s ezekből meríthetjük azt a tanulságot, hogy mindegyik arra fekteti a súlyt, hogy a szabadgyakorlat mindennap rendszeresen történjék. A kivitel módjára nézve a véleményem az, hogy azt a systemát válasszuk (nem ragaszkodom egyikhez sem), amely a legtöbb izomcsoportot hozza működésbe. Ezeket a gyakorlatokat pedig úgy végezzék, hogy egy előtornász (egy ügyesebb fiú, aki arra be van tanítva) az előírt mozdulatokat végezze az egész csapat előtt. SPORT -VILÁG 307. o dal.