Sport-Világ, 1908. január-december (15. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

1908 36. sz. 1­1 Vő.­; A testnevelési ankétről. .1 középiskolai testgyakorlat tárgyában a „ kir. vallás- és közoktatásüig­’! minisztérium , gróf Apponyi Albert miniszter elnöklése­ 1­6. évi márczius hó 16 , 18 és 19. nap­­ lefolyt szaktanácskozmány jegyzőkönyve ist jelent meg a kultuszminisztérium híva és kiadásában. A könyvalakban, 168 oldalra fedő értekezleti jegyzőkönyv magában fog­ja a tanácskozmányon elhangzott összes rszólalásokat szószerint. ’Az értekezletnek ugyan csak informativ elege volt, de az anyag, melyet felölelt, i.n becses és alkalmas arra, hogy Apponyi­­is az értekezlet tagjai elé terjesztett három­­időpont kereteiben a magyar testnevelés­éről tájékozódjék. A megvitatott három kérdés a következő it. .. Megfelel-e a középiskolai tornatanítás jelenlegi fája és rendszere az e részben támasztható jogos vetelményeknek ? II. Szükséges-e a középiskoláknál a torna­felügy­elet módszeresítése ? MI. Milyen legyen a középiskolai tornatanárok kép­­­e és képesít­ése ? Annál a nagy horderőnél fogva, mely az étekezlet lefolyásának tulajdonítható és azon váncsiság kielégítésére, mely a hazai sport­­sörö­kben az ankét lefolyása iránt megnyil­­vánult — minthogy most már azon kellemes nyzetben vagyunk, hogy az egyes felszóla­lókat hiteles formában tehetjük közzé — ,emelvényeket fogunk közölni a jegyző­­nyvből, melyek elég alkalmasak lesznek­­ra, hogy sportéletünkre magára is hatást gakoroljanak. Legelsőbben azon felszólalást közöljük, mely az értekezlet polemikus jellegének­­indulási pontja volt. Dr. Liebermann Leó egyet, tanár, köz­­­észségügyi tanácsos : Nagyméltóságú Minisz­tr Úr! Mindenekelőtt ki kell nyilatkoztatnom, egy nagy hálával tartozunk Excellencziádnak zért, hogy ezt a meglehetősen rossz álla­­otban levő ügyet elő méltóztatott venni és gy tanácskozás útján a javítás és helyesbt­­s módjait keresni. Én az első ponthoz so­­ok mindjárt szólani. A kérdés így hangzik : megfelel-e a középiskolai tornatanítás jelen­egs módja és rendszere az e részben támasz­ati követelményeknek? Amint ismeretes, az­lalánosan elfogadott rendszer a következő s­zabadgyakorlat, szertornázás és a játék E­zek képezik a testgyakorlat összességét. erről a rendszerről majd azután beszéljünk, miután már tisztába jöttünk az egész test­­levelés czéljával és módszerével, amely ma nálunk divatos Talán megméltóztatnak en­gedni, hogy elmondjam azt, hogy a test­­gyakorlatoknak czélját miben látom. Talán gy kicsit pedánsul fog hangzani az, amit eszek bátor elmondani, de ez szükséges azért, hogy azok az urak, akik nem orvosok. képesek legyenek megbírálni, hogy az a conklúzió, amelyet előadásomból le fogok vonni, helyese vagy nem? A fő c­élját a testgyakorlásnak abban lá­­tm, hogy az egészséget ápoljuk. Ápoljuk pedig különösen az izomzatok fejlesztésével oly módon, amint azt Ő Excellencziája épen most kegyeskedett elmondani, hogy az ideg­­rendszert legalább egy rövid ideig felmentjük azon megfeszítés alól, amelynek kell, hogy alávetve legyen az iskolai oktatás következ­ében. Ez­ényeges kérdés. Ebből az követ­kezik, hogy minden olyan gyakorlat, amely ennek a fontos követelménynek nem felel meg, hogy t. i. az idegrendszert legalább egy bizonyos időre kirekeszsze a működés­ből, nem lesz helyes. Mivel a testgyakorlat fő c­élja szerintem az egészség ápolása, kény­telen vagyok, habár csak röviden meg­magyarázni azt, hogy a testgyakorlatok előnyös hatása miből áll, nehogy „egészség ápolása“ kifejezés esetleg csak szokásos jelszónak, tartalomnélküli frázisnak tekin­tessék. Az izmok működtetésével mindenekelőtt nagyban fokozzuk az anyagcserét. Ennek következtében mindazon ártalmas anyagok, amelyek a szervezetben ennek rendes műkö­dése alkalmával meggyűltek, belej­utnak a véráramba, elodortatnak, kiüríttetnek, részben pedig elégettetnek. Minden olyan cselekvés, amely az izomműködést fokozza, fokozza egy­úttal a hőtermelést, az elégetést, ennek foly­tán az étvágyat és a táplálék kihasználását Más előnyös hatás volna például az, melyet a gyakorlat a mellkas izomzatára kifejt. Ezen izmok gyakorlása visszahat a tüdőkre azáltal, hogy a mellkas tágul és így jobban tágulnak és szellőződnek a tüdők ami lényeges dolog a tuberkulózisra való hajlam leküzdésénél. Amikor a hasizmokat működ­tetjük, az emésztésre és bélműködésre gyako­rolunk­ kedvező befolyást. Ezeket a példákat akartam fölhozni annak bizonyítására, hogy a testgyakorlásnak fontos egészségügyi czélja van E mellett alárendeltnek tekinthető azon másik czélja, hogy a tornázás alkalmával bizonyos ügyességet szerezzünk arra, hogy olyan mozgásokat is végezhessünk, melyekre adott esetben szükségünk lehet és amelyek talán néha életmentők lehetnének. Megfelelve arra a kérdésre, hogy a most dívó rendszer kiviteli módja megfelel-e az előbbiekből levonható követelményeknek, a következőket vagyok bátor felemlíteni. A szertornázás egyszer vagy kétszer hetenkint szokott történni. Nem is lehet ezzel gyakrab­ban foglalkoztatni a tanulókat; az idő nem engedi ezt meg. Mi a következménye annak, hogy ha a testi munkát, az izom­munkát csak ilyen hosszú időközökben végeztetjük ? Épen az ellenkezője annak, amit mint egészségügyi követelményt állítottam oda. T. i. hogyha rendszeres, fokozatos begyakor­lás nélkül történik izomműködés, kifáradás jön létre, a kifáradás következménye pedig az, hogy az izmok legalább egy bizonyos ideig, egy két napig, nem működnek még úgy sem, mint rendes körülmények közt szoktak működni. Hogyha kifárasztjuk a mellkas izmait, akkor bizonyos ideig felülete­sebben fogunk lélegzeni. Hasonló zavarok fognak beállani a has- és más izmok működé­sében is. Tehát a szertornázás, miután csak hosszú időközökben gyakoroltatik, nem fog m­egfelelni az egészségü­gyi követelményeknek. A szertornázásnak más hátrányai is vannak. Eltekintve véletlen, habár nem épen ritka balesetektől, mint leesés, fic­amok stb., arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a szer­tornázás csak akkor felelhetne meg czéljának, ha azt jobban adagolni, individualizálni lehetne Ez azonban lehetetlen, mert hogy ha p. o. korláton akarunk individualizálni, azokat a gyakorlatokat végeztetni a korláton, amelyek az illető gyermek testalkatának megfelelnének, egis­­be t nem tehetünk, mint azt, hogy a­ kor­látot lejebb vagy feljebb tesszük a test nagy­sága szerint Egyéb individualizálás már lehetetlen, mert a többi gyakorlat az egyiknél olyan, mint a másiknál A nyújtónál ép igy van Azt lejebb ereszthetjük, vagy feljebb húz­hatjuk, aszerint, hogy amilyen a fiú, de a többi ugyanaz. Már­pedig lehetetlen annyira vinni az individualizálást, hogy azt mondjuk: ez a fiú ellek­ ilyen és ennyi számú korlát­­gyakor­latot, a másik másfélét és kevesebbet. A harmadik hibája az, hogy olyan gyerme­keknél, akiknek különös hajlamuk van a szertorná­dásra, előáll nagyon könnyen az a veszedelem, hogy mag­ángyakor­latban túl­hajtják ezeket a gyakorlatokat. Az ambíc­ió is megvan, hogy a gyengébb tornázó a a gyakorlatot ép úgy megcsinálja, mint a másik, aki a testalkatánál fogva ügyesebb és erre alkalmasabb. Az ilyen túlhajtott torná­­zásnak káros hatását különösen a szívre és a vesére elég gyakran látjuk. Hogyha lehet­séges volna az individualizálás, hogyha lehetséges volna a szertornázást másképen, t. i. úgy vezetni, hogy a szükséges training egy bizonyos műveletre meglegyen, akkor azt mondanám, hogy igen helyes és ajánlatos a többi testgyakorlat mellett, d­e azt hiszem, hogy ez teljesen lehetetlen. Sem az idő nem enégedi ezt, sem pedig a tornázás módja. Ennélfogva azt hiszem, hogy a szertornázást, mint köte­lező testgyakorlatot, a középiskolából el kellene hagyni és tisztán c­ak fakultatívvá tenni, fön­­tartva olyan iskolákban, amely iskolák anyagi körülményeiknél fogva erre képesek, kiért méltóztassék meggondolni azt, hogy ez milyen költséges ; megnehezíti a középiskolák fölállí­tását is. Tornatermeket jól berendezni és jól gondozni nem olyan könnyű feladat. Külön­ben azt állítom, hogy az egészségügynek minden tekintetben megfelelő tornatermek, valóban nem is léteznek. A harmadik ok, hogy a tornatanítás nem jár eredményekkel az, hogy az illető fiú nem jut ahhoz, hogy bizonyos evolúczióra, melyek kivitelébe kez­detben ügyetlen volt, tényleg begyakorolja magát, mindössze egyszer-kétszer kerül rá félévenként a sor. Erre a minden tekintetben hiába való szertornázásra külön erők kellenek, kiképzett erők, akiket jól meg is kell fizetni, akiknek kiképzéséről külön kell gondoskodni. Ismétlem a szertornázást, mint teljesen alkal­matlant, mint kötelező testgyakorlatot ki­küszöbölendőnek vélem a középiskolából. Következik a második rész, a szabad­gyakorlat. Az megvan most is, végzik a középiskolában, de nem úgy, vagy legalább rendszerint nem úgy, mint azt . Excellenciája jelezte, hogy kívánatos volna. A szabad­­gyakorlat nagyrészben egy ka­onai excercitium­­hoz hasonlít. Vezényszóra csinálják a mozgá­sokat, a műveleteket és kényszerítjük, a fiukat folytonos figyelésre. Eleinte ugyan megmondja a tornatanár, hogy mit fog csinálni, de azután kényszeríti a növendékeket arra, hogy figyel­jenek, s vezényszóra helyesen végezzék a mozdulatokat, úgy, mint a katona végzi a gyakorlatot a káplár vezényszavára. Ez nem felel meg annak, hogy az agy­velő működését egy bizonyos időre kirekeszszük. Hogyha meg­változtatjuk a szabadgyakorlás ezen módját, hogyha úgy csináljuk azt, hogy a tanulók figyelő­képessége ne legyen megerőltetve, akkor a szabadgyakorlat meg fog felelni köz­egészségügyi czéljának, föltéve, hogy ez valóban testgyakorlatnak megfelelő módon, azaz gyakrabban végeztetik, mint most. Most test­gyakorlatot egyszer-kétszer végeznek heten­ként az iskolában. Én csak akkor látnám ennek is czélját, hogyha azt mindennap vé­geznék. (Élénk helyeslés.) Csakis a minden­napi gyakorlattól várhatjuk azt, hogy ez csakugyan oda vezet, azokhoz az egészségügyi előnyökhöz, amelyekről előbb beszéltem. Tehát a szabadgyakorlatokat megtartandóknak vé­lem, de megváltoztatandóknak először úgy, hogy másképen végezzék, ne vezényszóra — mindjárt megmondom, miképen — és ne egyszer kétszer hetenkint, hanem minden nap. Azokról a szabadgyakorlatokról, amelyek különböző systemára vannak építve, számtalan kis füzet jelent meg s ezekből meríthetjük azt a tanulságot, hogy mindegyik arra fekteti a súlyt, hogy a szabadgyakorlat mindennap rendszeresen történjék. A kivitel módjára nézve a véleményem az, hogy azt a systemát válasszuk (nem ragaszkodom egyikhez sem), amely a legtöbb izomcsoportot hozza műkö­désbe. Ezeket a gyakorlatokat pedig úgy végezzék, hogy egy előtornász (egy ügye­sebb fiú, aki arra be van tanítva) az előírt mozdulatokat végezze az egész csapat előtt. S­P­O­R­T -VILÁG 307. o dal.

Next