Sport-Világ, 1909. január-december (16. évfolyam, 1-49. szám)
1909-10-09 / 41. szám
1909. 41. sz. 419. oldal. SPORT- VILÁG Egy izgalmas box-mérkőzés. A Welsh—Fletcher mérkőzés. Cromer, Norfolk (szept 18). Múlt hétfőn éjjel egy pillanatra Mountain Ash felé fordult a boxolóvilág érdeklődése. Nem kisebb ellenfelek állottak egymással szemben, hogy a könnyűsúlyú bajnokságért küzdjenek, mint a híres londoni Joe Fletcher és Freddie Welsh, a „Camberwell man". Az előmérkőzések után ítélve, én Welsh győzelmére számítottam, de a közönség nagy tömege a szimpatikus Fletcher pártján állott. Mennyi tanulság egyetlen mérkőzés folyamán ? Mily fejlődés a boxolás technikájában, mióta utoljára láttam a Mountain Ash Hall termeit a „panem et circenses“ jelszót hangoztató tömegtől hemzsegni? A veseütés (kidney-stroke) és fedés (blocking) igazi művészet Freddie Welsh kezében, azaz öklében. Az állkapocshorogütést (hook at jaw) senki nem tudja oly klasszikusan védeni, mint ő. Egy gyors lapulás (ducking) előre és az ütés mögötte megy el és az ellenfél nem kerülheti el a belharcot (close quarters), amelynek pedig Welsh a mestere. De Fletcherről is sok jót mondhatunk. A szívósságnak igazi mintaképe ő. Hívei már az első néhány menetben feladták a reményt, de ő tizenkét menetig kitartott és mikor már a földön volt, az utolsó másodperczben felugrott és folytatta a küzdelmet. Az első három menetben mindkét mérkőző óvatosan támadott. Welsh kedvencz veseütéseit adta, de Fletcher kifogástalanul fedett, de felső vágásai (upper cut) közül egy sem sikerült. Arczán már látszottak Welsh gyorsaságának nyomai A következő roundokban Welsh még éppen oly komolyan küzdött, mint az előzőkben. Az a szokásos mosoly, amely győzelmének előjele, csak a kilenczedik menetben jelent meg arczán. Pedig Fletcher már a hetedik menetben vertnek látszott. Mindkét szeme megdagadva, orra és szája zúzódásokkal tele s Welsh veseütései elől csakhamar a kötélhez szorult, hogy még több ütést felfogjon. Igazuk volt azoknak, akik őt egy eleven punching bag (box-zsák)-hoz hasonlították. A tizedik és tizenegyedik menetben Fletcher győzelmében már csak ő saját maga bízott. Számított arra, hogy sikerül egy szerencsés állkapocsütést beadnia és ha ez sikerült volna neki, nem lehetetlen, hogy Welsh váratlanul knockeddown lett volna. De a hatalmas daganatok miatt már alig látott és ereje is hanyatlott, de azért még ekkor sem adta meg magát. Végtelen daczolásában nyelvét öltötte Welsh felé, felhasználván még az egyetlen fegyvert, amelynek birtokában volt — a sértést. Talán arra számított, hogy kihozza ellenfelét szokott nyugalmából. De Welsh oly nyugodt maradt, mint csak egy igazi boxoló madradat, éppen oly fairen küzdött, mint azelőtt s kifújta magát egy kissé, hogy az utolsó menetre erőt gyűjtsön, így volt még a tizenkettedik elején is. Fletcher újból remélni kezdett és úgy látszott jobb kondícióban küzd. Végül Welsh minden tudását összeszedve, három hatalmas veseütést beadva leüti Fletchert, aki arcára esik, de a hatodik másodperczben újra felugrik és támad. Mindez azonban hiába volt. Két hatalmas ütés, ugyanarra a helyre és Fletcher elterül. Még estében is mozogtak karjai és még a tízmásodpercz elszámlálása után is görcsös igyekezeteket tett, hogy felugorjon. A győztes maga vitte őt el a porondról és amint nyilatkozataiból, de még az egész mérkőzés folyamán tanúsított modorából kitűnik, maga éppen úgy meg tudta becsülni Fletcherben a rettenthetetlen bátorságot, a daczos akaratot, — amely van is annyira becsülendő, mint a képesség, — mint a nézők tudják megbecsülni Fletchert, látva amint küzd, dacol, leveretik, de meg nem adja magát. Wallner W. C. (a BTC tagja) Atlétika« Torna. & )( Egy magyar világbajnok amatőrségének elvesztése. Szenzácziós esemény, hogy Weisz Richárd, a Magyar Testgyakorlók Körének tagja, az 1908. évi olimpiai birkózó világbajnok, töbszörös magyar bajnok a nehézsúlyú birkózásban és a legkiválóbb amatőr súlyemelőnk, kinek bravúros és jó hosszú ideig túlszárnyalhatatlan súlyemelő rekordjait csak a minap hitelesítették az illetékes amatőr sporthatóságok, részt vesz a Beketow czirkuszban mostanában rendezett díjbirkózásban és közismert professzionistákkal mérkőzik. Weisz Richárd Európaszerte ismert tehetsége osztatlan elismerést keltett és bízvást mondhatjuk, hogy mintegy évtizeden át se szeri, se száma annak a sok dicsőségnek, melyet a magyar amatőrsportnak és önmagának szerzett. Dédelgetett kedvence volt nemcsak egyesületének, melyben nagy tehetségét éveken át fejlesztette, de az egész magyar sportközvéleménynek is és a tavalyi londoni olimpiászon becsülettel kivívott amatőr világbajnoki cím soha megérdemeltebben nem jutott osztályrészül atlétának, mint éppen Weisz Richárdnak. Az az ováczió és lelkesedés is élénk emlékezetében él mindannyiunknak, mellyel Weisz Richárd teljesítményeit fogadták a sportkörök és a közvélemény egyaránt. És most midőn egy változhatatlan tény elé állított bennünket Weisz, szinte csodálkoznunk kell rajta, hogy meg tudott feledkezni minden emlékéről, minden dicsőségéről és egész fényes és dicsteljes múltját odadobta, feláldozta annak a szenvedélyének, mely feltartóztatható nem volt s amely kiragadja őt a magyar amatőr sportélet központjából. Weisz Richárd kihívást intézett a czirkuszi birkózók truppjához, hogy mindenkinek 100 koronát fizet, aki súlyemelő rekordjait megjavítja. Később kihívta a professzionátus birkózókat, hogy vele a MTK klubhelyiségében díjazás ellenében birkózzanak. A professzionátusok nem voltak hajlandók Weisz feltételeit elfogadni csak azon esetben, ha velük a czirkuszban megmérkőzik. Újságnyilatkozatok is történtek ez ügyben és csak szították az erejétől és tudásától kissé elbizakodott Weisz Richárdnak amúgy is túltengő becsvágyát. Mikor a czirkuszban, hol Weisz is jelen volt, a birkózók bemutatkoztak, vezetőjük hetykén ecsetelte a magyar világbajnok kihívását mintegy mondván, hogy »hic Rhodus, hic salta« . Weisz Ricodus megbízásából Halmay Zoltán világbajnok kiállt a porondra és tiltakozván a magyar sport lekicsinylése ellen bejelentette a közönségnek, hogy Weisz Richárd a czirkuszban birkózni fog és a nyerendő díjat jótékony czélra adja. Weiszt szándékáról sem hozzátartozói, sem legjobb barátai lebeszélni nem tudták. A MTK elnöke, Brüll Alfréd legnagyobb igyekezete, hogy Weisz Richárdot e lépésének megtételétől eltántorítsa, kárba veszett. Winszen erőt vett régi sportszenvedélye és ez legyőzött minden elébe tornyosuló akadályt. A legnagyobb veszteség a MTK-ot éri Weiztek e tettével. ILS a magyar sportélet is mély sajnálattal vesz