Sport-Világ, 1909. január-december (16. évfolyam, 1-49. szám)

1909-10-09 / 41. szám

1909. 41. sz. 419. oldal. SPORT- VILÁG Egy izgalmas box-mérkőzés. A Welsh—Fletcher mérkőzés. Cromer, Norfolk (szept 18). Múlt hétfőn éjjel egy pillanatra Mountain Ash felé fordult a boxolóvilág érdeklődése. Nem kisebb ellen­felek állottak egymással szemben, hogy a könnyűsúlyú bajnokságért küzdjenek, mint a híres londoni Joe Fletcher és Freddie Welsh, a „Camberwell man". Az előmérkő­­zések után ítélve, én Welsh győzelmére számítottam, de a közönség nagy tömege a szimpatikus Fletcher pártján állott. Mennyi tanulság egyetlen mérkőzés folyamán ? Mily fejlődés a boxolás technikájában, mióta utol­jára láttam a Mountain Ash Hall termeit a „panem et circenses“ jelszót hangoztató tömegtől hemzsegni? A veseütés (kidney-stroke) és fedés (blocking) igazi művé­szet Freddie Welsh kezében, azaz öklében. Az állkapocs­­horogütést (hook at jaw) senki nem tudja oly klasszi­kusan védeni, mint ő. Egy gyors lapulás (ducking) előre és az ütés mögötte megy el és az ellenfél nem kerülheti el a belharcot (close quarters), amelynek pedig Welsh a mestere. De Fletcherről is sok jót mondhatunk. A szívós­ságnak igazi mintaképe ő. Hívei már az első néhány menetben feladták a reményt, de ő tizenkét menetig ki­tartott és mikor már a földön volt, az utolsó másod­­perczben felugrott és folytatta a küzdelmet. Az első három menetben mindkét mérkőző óvato­san támadott. Welsh kedvencz veseütéseit adta, de Fletcher kifogástalanul fedett, de felső vágásai (upper cut) közül egy sem sikerült. Arczán már látszottak Welsh gyorsa­ságának nyomai A következő roundokban Welsh még éppen oly komolyan küzdött, mint az előzőkben. Az a szokásos mosoly, amely győzelmének előjele, csak a kilenczedik menetben jelent meg arczán. Pedig Fletcher már a hetedik menetben vertnek látszott. Mindkét szeme megdagadva, orra és szája zúzódásokkal tele s Welsh veseütései elől csakhamar a kötélhez szorult, hogy még több ütést felfogjon. Igazuk volt azoknak, akik őt egy eleven punching bag (box-zsák)-hoz hasonlították. A tizedik és tizen­egyedik menetben Fletcher győzelmében már csak ő saját maga bízott. Számított arra, hogy sikerül egy szerencsés állkapocsütést beadnia és ha ez sikerült volna neki, nem lehetetlen, hogy Welsh váratlanul knocked­­down lett volna. De a hatalmas daganatok miatt már alig látott és ereje is hanyatlott, de azért még ekkor sem adta meg magát. Végtelen daczolásában nyelvét öltötte Welsh felé, felhasználván még az egyetlen fegy­­vert, amelynek birtokában volt — a sértést. Talán arra számított, hogy kihozza ellenfelét szokott nyugalmából. De Welsh oly nyugodt maradt, mint csak egy igazi boxoló madradat, éppen oly fairen küzdött, mint azelőtt s kifújta magát egy kissé, hogy az utolsó menetre erőt gyűjtsön, így volt még a tizenkettedik elején is. Fletcher újból remélni kezdett és úgy látszott jobb kondíc­ió­­ban küzd. Végül Welsh minden tudását összeszedve, három hatalmas veseütést beadva leüti Fletchert, aki arcára esik, de a hatodik másodperczben újra felugrik és támad. Mindez azonban hiába volt. Két hatalmas ütés, ugyan­arra a helyre és Fletcher elterül. Még estében is mozog­tak karjai és még a tízmásodpercz elszámlálása után is görcsös igyekezeteket tett, hogy felugorjon. A győztes maga vitte őt el a porondról és a­mint nyilatkozataiból, de még az egész mérkőzés folyamán tanúsított modorá­ból kitűnik, maga éppen úgy meg tudta becsülni Fletcher­ben a rettenthetetlen bátorságot, a daczos akaratot, — amely van is annyira becsülendő, mint a képesség, — mint a nézők tudják megbecsülni Fletchert, látva amint küzd, dacol, leveretik, de meg nem adja magát. Wallner W. C. (a BTC tagja) Atlétika« Torna. & )( Egy magyar világbajnok amatőrségének elvesztése. Szenzácziós esemény, hogy Weisz Richárd, a Magyar Testgyakorlók Körének tagja, az 1908. évi olimpiai birkózó világbajnok, töbszörös magyar bajnok a nehézsúlyú birkózásban és a legkiválóbb amatőr súly­emelőnk, kinek bravúros és jó hosszú ideig túlszárnyal­­hatatlan súlyemelő rekordjait csak a minap hitelesítették az illetékes amatőr sporthatóságok,­­ részt vesz a Beketow czirkuszban mostanában rendezett díjbirkózásban és közismert professzionistákkal mérkőzik. Weisz Richárd Európaszerte ismert tehetsége osz­tatlan elismerést keltett és bízvást mondhatjuk, hogy mintegy évtizeden át se szeri, se száma annak a sok dicsőségnek, melyet a magyar amatőrsportnak és önmagának szerzett. Dédelgetett kedvence volt nemcsak egyesületének, melyben nagy tehetségét éveken át fej­lesztette, de az egész magyar sportközvéleménynek is és a tavalyi londoni olimpiászon becsülettel kivívott amatőr világbajnoki c­ím soha megérdemeltebben nem jutott osztályrészül atlétának, mint éppen Weisz Richárd­­nak. Az az ováczió és lelkesedés is élénk emlékezetében él mindannyiunknak, mellyel Weisz Richárd teljesítmé­nyeit fogadták a sportkörök és a közvélemény egyaránt. És most midőn egy változhatatlan tény elé állított ben­nünket Weisz, szinte csodálkoznunk kell rajta, hogy meg tudott feledkezni minden emlékéről, minden dicsőségéről és egész fényes és dicsteljes múltját odadobta, feláldozta annak a szenvedélyének, mely feltartóztatható nem volt s amely kiragadja őt a magyar amatőr sportélet köz­pontjából. Weisz Richárd kihívást intézett a czirkuszi birkózók trupp­jához, hogy mindenkinek 100 koronát fizet, aki súlyemelő rekordjait megjavítja. Később kihívta a pro­­fesszionátus birkózókat, hogy vele a MTK klubhelyiségé­ben díjazás ellenében birkózzanak. A professzionátusok nem voltak hajlandók Weisz feltételeit elfogadni csak azon esetben, ha velük a czirkusz­ban megmérkőzik. Újságnyilatkozatok is történtek ez ügyben és csak szították az erejétől és tudásától kissé elbizakodott Weisz Richárdnak amúgy is túltengő becs­vágyát. Mikor a czirkuszban, hol Weisz is jelen volt, a birkózók bemutatkoztak, vezetőjük hetykén ecsetelte a magyar világbajnok kihívását mintegy mondván, hogy »hic Rhodus, hic salta« . Weisz Ricodus megbízásából Halmay Zoltán világbajnok kiállt a porondra és tiltakoz­ván a magyar sport lekicsinylése ellen bejelentette a közönségnek, hogy Weisz Richárd a czirkuszban bir­kózni fog és a nyerendő díjat jótékony czélra adja. Weiszt szándékáról sem hozzátartozói, sem legjobb barátai lebeszélni nem tudták. A MTK elnöke, Brüll Alfréd legnagyobb igyekezete, hogy Weisz Richárdot e lépésének megtételétől eltántorítsa, kárba veszett. Winszen erőt vett régi sportszenvedélye és ez legyőzött minden elébe tornyosuló akadályt. A legnagyobb veszteség a MTK-ot éri Wei­zt­ek e tettével. ILS a magyar sportélet is mély sajnálattal vesz

Next