Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-31 / 26. szám

Első évi folyam, Szerkeztő-hivatal Barátok-tere 7. az. 1-as emelet. Kiadó hivatal : Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban barát-tere 7. szám, földszint 26. szám. — 1861. Csütörtök, januárius 31. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta-hivatalnál.sobsönt Elófizetési árak augriai értékben. Budapesten, bánhoz hordva. ft kr , ft kr Egésténe 16 T- Evaecjedie 4 M Felévre 6 60 Égybura 1 — Vidékre, naponkint postán ft kr kr 10 — $Vnegyedire 5 ’ Falévre 10— Egy &ra f HIVATALOS RÉSZ. Ö cg. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 28-tól kelt legfelsőbb határozatával, Gosztonyi Pál volt geptemvirt, sokévi hag hasznos szolgálatainak elismeréséül, a magyar kir. Sz. István rend kiskeresztjével, ditelengedés mellett, legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Ö cs. kir. Apostoli Felségének legmagasabb engedélye következtében May Árpád esztergomi járásbirósági segéd országbírói elittiki fogalmazónak valóságos udvari fogalmazói ranggal kineveztetett, Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 21-án kiadott legkegyelmesebb határozatával a szerb-bánsági helytartóságnak, úgy az ottani földtehermentesítési pénzalap igazgatóságnak és az országos építészeti hatóságnak feloszlatását legkegyelmesebben helybenhagyni, és egyúttal elrendelni méltóztatott, hogy ezen feloszlatott hatóságok köréhez tartozó Ügyletek f. é. böjtelő hava első napjától a magyar kir. helytartótanácshoz, illetőleg az ennek kebelében felállított földtehermentesítési pénzalapigazgatósághoz, és a Budán műküdő országos építészeti hatósághoz áttétessenek. Egyszersmind legfelsőbbleg meghagyatott, hogy a feloszlatott hatóságok irattárainak, pénzkészleteinek, bútorainak, és egyéb az álladalom tulajdonához tartozó eszközeinek átadása, illetőleg átvétele érdemében a szükséges intézkedések haladék nélkül megtételvén, az ezeknél alkalmazott tisztviselők és szolgák e hó utolsó napján hivatalos meitételeiktől felmentessenek. Végre a cs. kir. Apostoli Felsége a feloszlatott temesvári helytartóság és országos építészeti hatóságnál alkalmazott hivatalnoki és szolgai személyzetnek egy f. é. böjtelő hava 1-ső napjától szálátandó kedvezményes évet legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. Kelt Budán 1861. évi boldogasszonyhó 30-án, a magyar kir. helytartótanácsnak tanácsüléséből. NEMHIVATALOS RÉSZ. Izent. jan. 30. Ez alkalommal ismét kellemesnek találjuk napi történészi hivatásunkat, a mennyiben egy a hazára nézve örvendetes tényt van szerencsénk lapjainkra följegyezhetni. A Muraköz visszacsatolása Magyarországhoz legfelsőbb helyen szentesittetett, és mind a m. kir. helyt. tanács, mind a horvát udv. bizottmány Bécsben már megkapták az e kir. elhatárolás kivitelére vonatkozó utasításokat, így látjuk az October 20. nyilatkozmányok tartalmát sorban valósulni. Sz. István Magyarországa helyre van állítva. A Vajdaság s Bánát visszakebeleztetett. A Muraköz visszacsatoltatott. Megyéink helyreállittattak. A törvénykezési hatásköröket illető szervezésnek kezdete — az országbírói értekezlet — folyamatban van; az ország ősi főtörvényszéke részben már fönnáll, s nemsokára teljes működésben leend. Az ország kormánya közbecsülésben álló magyar hazafiak kezében van, s ezeknek befolyása a birodalmi kormányra is nagyobb, mint bár mikor ezelőtt volt. Mind ezen fölül legdrágább kincsünk, nemzeti nyelvünk országos, diplomatiai, közigazgatási, s mindennemű közjogaiba oly mérvben van viszszaállitva, minőnek nyolcz század óta sem örvendett A mi még hátra van — az országos nemzeti műnek a Fejedelemmel közös befejezése — annak elintézésére az országgyűlés immár egybe van hiva. Bármi rendületlenül hitt legyen is valaki nemzetünk jobb jövőjében,sorsának ily közel, ily nagyszerű s gyökeres jobbrafordultáról senki sem álmodott. És mégis mit kell tapasztalnunk az öröm, a jogos elégültség jelei helyett? — Zajgó türelmetlenséget a még kétes teljesedést r óhajokban, közönyt a már megnyert vívmányok iránt. Ez a szélesebb rétegek hangulata , de ennél még szomoritóbb az, hogy a nemzet értelmiségét törvényes értelemben képviselő vármegyék is, mindezen engedményeket nem magasb kormányzati szempontból ítélik meg, sem a józan politika számításával a nemzetnek biztosítani, „tett dologgá“ avatni nem sietnek, hanem a dolgok s állapotok rövidlátó félreismerésében a kormány gyengeségének tulajdonítva minden üdvös eredményt , vetélkedve iparkodnak lehetetlenné tenni a hazafiassággal párosult államférfiúi bölcseség művét. A megyei nyilatkozatoknak legalább szelleme, sőt némelyiknek szavai is olyanok, hogy az ellenünk keletkező résénsut eléggé megmagyarázzák, s a kormányt,a kibékítés eszközei helyett az erőhatalom kifejtésére serkentik, sőt szinte kihívják. Egy oldalon tehát látjuk legdrágább kincseinket meg- és visszaadva, s előttünk állna az országgyűlés, mely hogy alkotmányos jogállapotainknak minél szélesebb alapot szerezzen, s azt mindinkább megszilárdítsa — erre csak saját tapintatunk, s ildom kívántatik. Más oldalon látjuk azon megfoghatlan negédet, a nyújtottak biztosítása helyett visszautasítani mindent, csak azért, mert vagy nem egyszerre, vagy nem azon név alatt, vagy nem azoktól jó — a mint szeretné egyikünk, másikunk, — és látjuk ügyeinket mindinkább bonyolódni, — látjuk a higgadtak kételyeit teljes joggal nőttön nőni: vájjon békés vívmányaink nem fognak-e újra veszélyeztetni, s uj harczok prédájául dobani oda mindazon javak, miket a fejedelem szivét megvilágositó Isten kegyelméből, seszélyes s hazafias államférfiak érdeméből békésen, áldozat nélkül nyernünk sikerült?? TARCZA: A magyar Akadémia épülete. (Olvastatott az Akadémia közös ülésében jan. 28 -án.) A főkérdések, melyek az Akadémia épületénél előttünk időtlenek, az épület helye, a palotának összeköttetése egy bérházzal, a styl, az épület jelleme és költségei. Az első két kérdésre a felelet tényávé vált, ezek az építkező házi úr által el lettek döntve. Felmarad tehát a styl, a jellem és a költség. A styl kérdése a legfontosabb, ennek feloldását, művészeti feladat lévén, méltán a művészekre bízta a háziúr. A styl tekintetében eddig leginkább két vélemény nyilatkozott, az egyik antikizáló, a másik nemzeti módot kíván alkalmaztatni. Minden styltől joggal kívánjuk, hogy alapelvet állítson fel, és ebből a czélirányosság értelmében és a használt anyagok teljes tekintetbe vételével szervileg fejtse ki arányait és idomait. Hol ezen föltételeknek csak egyike is hiányzik, ott ugyan a szükségletnek megfelelő épületet emelhetünk, de szűlről épen nem szólhatunk. De ezen föltételeket nem találjuk az úgynevezett antikizáló stylekben, se az olasz, se a franczia renaissanceban, mert ezek a doriai és etrusk törzsnek csak sarjadékai, és még úgy is csak a római mód közbejövetelével, mely módnak magának nincsen kellő eredetisége. Az érintett második vélemény sajátságos stylt kiván, mely az épület monumental voltában tanúságot hagyjon az utókorra életviszonyainkról és nézeteinkről, vagyis más szavakkal, mely nemzeti magyar styl legyen. E vélemény ellen semmi kifogás nem volna, ha annak meg lehetne felelni, csakhogy ily stylnek életbe léptetésére mindenek előtt szükséges némi nemzeti építészeti elemek létezése; mert az építész a tapasztalás művészete lévén, nem szübtilik máról holnapra. Azonban nemzeti magyar építészeti elmek nem léteznek , mert a magyar nemzet mint nomád nép telepedvén le húzánkban, házát, templomát, és még későbben palotáját is idegen minták után építé. Ezen kölcsönzést mai napig folytattuk, és így rögtönzött magyar stylről szó sem lehet. Kénytelenek vagyunk tehát a megelőző stylek közül választani, mint ezt mindeddig őseink tették, mint ezt a világnak legnagyobb építészei, a Parthenonnak, s Zsófiának és a középkor dómjainak mesterei tették, a kik mind nem talának új sort, hanem az előttük már létezőket tovább kimivelték. Válasszunk tehát mi is, de válasszunk oly létező stylt, amely czélunknak legjobban megfelelhet. Elmellőzve itt, mint e czéltól nagyon elütöket az egyiptomi és az ázsai styleket, az első kérdés ez : „Vájjon a nagyszerű dohai styl viszonyainknak és éghajlatunknak megfelelhet ?“ A görög vagy köztérém tökéletesen közéleti, vagy búzában tökéletesen visszavonultan élt, az utóbbi ászhangzatban lévén a nő állásával. A görög közéletének megfelel a kül-, magánéletének a belépitészet, mindketteje az éghajlat szelídsége miatt csak kevés oltalmat kívánván, sőt ellenkezőleg a légnek nyitva és sak a nagy hőség ellen lévén védve. A kül építészetnek megfelel a külső-, a belépítészetnek a belső oszlopcsarnok, például a tempómnál és a ház átriumában, mindkettejében a tulajdonképes benső helyiség, az isteni vagy az emberi laktér, általában csak kevéssé világítva, mert a teendő legnagyobb része a laktanya előtt levő nyílt, árnyékos és egyszersmind világos csarnokban vitetik véghez. Ellenben változékony, szeles és esős éghajlatunk még nyáron is mind köz-, mind magát,foglalatosko- 8ók számára tökéletesen védett helyiséget kiván. Szigoran véve tehát az oszlopcsarnok nálunk nem volna helyén, azonban e szabálynak vannak kivételei,péld. nyáriakban, ott, hol a túlvilágosságot vagy meleget szándékosan ki akarjuk zárni, előcsarnokokban a kocsik megállapodására stb. Úgyszintén az ily csarnokot üvegtábláinkkal inkább védhetjük, mint a görögök, csakhogy akkor a csarnok eredeti jelentőségét részben elveszti, megszűnvén nyílt helyiség lenni; az oszlop fölött a görögnél a hatályos, architrav, fries és párkányzatból álló gerendázatot találjuk. E részek két elseje fa eredetijére emlékeztet vissza, és a tr.glyphek közti osztály, a metop, itt levő ősi ablaknyílásra. Ellenben a mi építészeink eredete óta kőépítészet, tehát semmi főépítészetre nem szükség emlékeznünk, úgyszintén a triglyphek és metopok sem bírnak nálunk értelemmel. Nem marad tehát a görög gerendázatból számunkra semmi a kiszökő, védő párkányzaton kívül. A görög födél, megint az éghajlat szelídsége és a téli hó hiánya miatt, csekély és alacsony lehetett, míg az északi födél nagyobb magasságot kíván. Egymás terébe tett emeleteket a görög épületromok után alig ismerünk, és még Pompeiban is általában elvesztek a felső emeletek. Ellenben mi ily emeleteket nem nélkülözhetünk. Az ablakot a görög ném kívánta nagyon, mert annak helyét az oszlopköz pótolta. Ellenben mi ablak nélkül el nem lehetünk. Pompeiban egész utczák vannak, íregvek egyetlen egy sima falból álló nnot, csak ritka nutással a házastók számára. Ellenben mi földszintünket vagy az utczári ablakokkal, nyitó lakással, vagy egészen nyitott bolttal használjuk. A görög boltok pedig legnagyobbrészt csak a vásártereken léteztek. Míg a görög a külvilággal csak úgy érintkezett, ha egyenesen belépett abba, mi ezen érintkezést lakásainkból ablakainkon keresztül szeretjük gyakorolni. A tágas védett helyiségek, mikre éghajlatunk alatt közgyűléseink miatt szükségünk van, kizárják az oszlopok-hordta görög, lapos födezetet. Míg tehát a görög középületnek ismertetőjele a külső félirányosan födött csarnok, nálunk ezen ismertetője az ablakos, tágas és boltozott terem, és míg a görög magánépületének ismertetőjele a benső csarnok, nálunk azt ablakos lakszobáinkban találjuk. Ha pedig annak oszlop vagy pillércsarnokot teszünk elébe, megtörténik, mi gyakori eset Parisban a rue Kirobban, hogy ködös napokon még délben is kénytelenek a csarnokban levő boltokban gázvilágra gyújtani. Menjünk át most a görög építészettől a rómaihoz, melyben boltozattal, emeletekkel, ablakokkal, kapukkal és mindennel találkozunk, amire nekünk szükségünk van. A római éghajlat sokkal közelebb áll a göröghöz mint a miénk, és azért a rómaiak a görög elrendezésnek nagy részét egyszerűen átvehették, és ezen átvételt többnyire görög építészek eszközölték. De az eltérések annál művészietlenebbek. Ezek közt első helyen áll az oszlopnak elkorcsosodása; az oszlopnak czélja tehert, padolatot hordani. Rómában az oszlopot sokszor csak a fal színének megszakasztására használták; ezen eset még rosszabb, ha a semmit nem emelő, és a falból csak tél testévé kinyúló oszlop két ablak közt elhelyezve, a kilátást jobbra és balra akadályozza, mi már Rómában is történt, de nálunk szerfölött kedvelt elrendezés, daczára annak, hogy az ily oszlopköznek lakója mindannyiszor haragszik, valahányszor ablakán kipillant. Hozzá adhatjuk hogy a faliai oszlop alkalmazása már Rómábanis azon tunya modort szülte, mely szerint alul az úgynevezett toskánai renddel kezdvén , az első emeleten réniai, a másodikon korinthiai oszlopot raktak egymás fölébe, és ezen eszmélet nélküli eljárást Lapsz c m I e. A „Szrbszki Dnevnik“ idei 4dk számában Miletity úr a szerb nemzet jelenlegi föladatáról értekezik. Föladatunk — úgymonit — nemzetiségünk biztosítása, és habár ez általában s különösen oly államban, mely az egész állami politikai életet assimilálni törekszik, máskép lehetetlen , mintha nemzetiségünk, s nyelvünk politikai jelentőségét s erejét kivívja, a mi ismét biztosan , tartósan nem lehetséges, hacsak nemzetiségünk a mennyi annyi területi öszpontositást nem nyer; eszerint nem lehetne más a föladatunk, mint ara törekednünk, hogy a szerb nemzet jogai — melyeket ő már megszerzett, s melyek nemzeti politikai jelentőségének föltételeit képezik — alkotmányosan életbeléptettek. — Ezen föladatunknál azon lépéseket s azon eszközöket kell figyelembe vennünk, melyek ezélhez vezetnek. Ez eszközök —úgymond— mindenekelőtt saját s a külföldi sajtó. Hallassuk magunkat minden oldalról; saját s a külföldi sajtóban is világosítsuk föl politikai s vallási ügyeinket. A második alkotmányos eszközünk— úgymond — a petitio joga. Csodálatos alkotmány lenne az — folytatja tovább — mely csak nekünk nem engedne lélekzenünk! De ha azt kívánjuk, hogy az egyházi községünk nemzeti politikai jogért kérelmezzen , mindjárt azzal akarják némelyek elfojtani szívünkat, hogy a politikai ügyek az egyházi község köréhez nem tartoznak, és nem veszik itt figyelembe, hogy a mi vallási, iskolai és nemzeti politikai ügyeink még eléggé összevegyülvek, és hogy csak a vallási, iskolai, a alapítványi ügyeink biztosítása már magában is bizonyos nemzeti politikai kört igényel. Ha pedig azt kívánjuk, hogy a politikai község nmzeti politikai ügyeinkért petitionáljon,, mindjárt azt akarnak elhallgattatni, hogy csak egyházi községeinkben vagyunk szerbek, vagy azzal akarnak elhallgattatni, hogyemzeti ügyeinkért csak a nemzetnek magának van joga gondoskodni, és hogy csak a nemzeti gyűlésnek van joga a nemzeti ügyeket képviselni. De hiszen az a legközelebbi feladatunk, hogy a nemzeti gyűlést elérjük. És ez egyszersmind az egyedüli feltétel, melylyel a magyarok jóakaratát megismerhetjük; mert most és még most az ő hatalmukban van, hogy nemzeti gyűléshez juthassunk, s hogy ezzel mint nemzetet elismerjenek és ezzel egyszersmind azon szándékukat kimutassák, miszerint kivonatainkat alkotmányos utón megismerni óhajtják. És ha a lengyelek, a russzinok, bukovinaiak, erdélyi oláhok deputatiókat küldhetnek, miért ne tehetnék ezt alkotmányos államban létező törvényes testületek ? A szerb lapok tele vannak mostanában azon kívánat variációival, hogy a szerb nemzeti gyűlés mielőbb, s még a magyar országgyűlés előtt, vagy azzal együtt összehivassék; de váljon annak szüksége csakugyan oly égető szükség e most, midőn a szerb községek a megyei bizottmányokban s a magyar országgyűlésre küldendő követeik által é,s úgy képviselhetik magukat, s minden érdekeiket, mint akármely magyar község, — erről más alkalommal szólundnak. A „Kreustlichteriig“ a károlyfehérvári conferentiáról szólván, mondja, mikép semmi kétség benne, hogy a conferentiára meghívott bizalmi férfiak fogják a többséget képezni; azért kérdi, váljon érdekében álland-e a szász nemzetnek, a köréből meghívott bizalmi férfiait oda küldeni ? E kérdésre— mond a nevezett lap — csak akkor felelhetni, ha megvizsgálják, mi leszen a károlyfehérvári conferentia tárgya. Mivel pedig ott a Magyarországgali unió elsősorban állandó jobb leenni-e, ha ez esetben a szász bizalmi férfiak meg nem jelennek ott? Ebből a tekintetből javulja,hogy a szász nemzet is képviselve legyen ott, és véleményét félelem nélkül kimondja. A szász nemzet elvileg nincs ugyan ellene az uniónak, de kötelessége figyelmeztetni a magas gyülekezetét, hogy a szász nemzetre nézve csak azon időszak volt üdvhozó, midőn még követei a pozsoni országgyűlésen megjelentek és midőn az ország egységét nem az egyik néptörzsnek a másikra gyakorolt nyomása, hanem a nemzetiségek egyenjogúsága képezés és hogy a szász nemzet csak akkor találhatja föl üdvét az unióban, ha azon alapon történik az, melyen akkor nyugodott (1848 előtt), és Erdélyország független vala. Meit nem kevesebb fontosságú lesz, ha az unió kérdése fölmerül, azon föladat, melyre a szász bizalmi férfiak mint az erdélyi evang. egyház tagjai hivatva lesznek. Ismeretes dolog, hogy Magyarország evang. egyházai a linczi és bécsi békekötések, valamint az 1791. és 1848. törvények értelmében még nem részesülnek teljes egyejogúságban nevezetesen a róm. hath. egyházzal; tehát az unió is akkor lesz üdvös a szászokra nézve is, ha azzal együtt a vallások egyenjogúsága is kimondatik. Ily értelemben — mindezikke végin — ildokozó lesz tehát a károlyfehérvári conferentiában a szász bizalmi férfiak megjelenése. Megyei tudósítások. — Somogymegye fölirata a jan. 16-án kelt légi, kir. leiratra: Felséges Császár és apostoli örökös király ! legkegyemesebb Urunk ! Midőn egy szomorú dőszak és sanyarú éveknek sorozata után, Felségednek királyi kegyelmes rendelete által részben ismét megnyit ütegyes közéletnek terén polgári buzgósággal működni kezdettünk, egy bekövetkező jog-kor fölött serdülő reményeinket újabb veszélyeknek kitéve, szomorodva szem éljük '■ Felségednek f. é. jan. 10-ról !'I. sz. a. kert legmagasabb kir. kegyelmes leirata, melyet épen bizottmányi nagygyűlésünk kezdetéig vettünk , okozta eme csüüggedést, miután abban nemcsak alkotmányos törvényeinket kétségbe vonva, az ország megyéinek eddigi eljárását kárhoztatva, polgári kötelesség,lökkel merőben ellenkező föladásuk teljesítését megparancsolva, hanem végül ellenszegülés esetének ld.tétele mellett, az alig megnyílt és mindenben hanyatlott országos állapotunk menekvésére egyedül vezethető alkotmányos életnek betiltását, fölfüggeszthetését és feloszlatását, sőt ha szükséges, anyagi hatalomnak alkalmazását is fenyegetőleg kimondva olvassák. Felséges Uraik! Szomorú emlékezetben tartjuk mi azon gyászos kort, melyben Felséged 12 év előtt birodalmának országlását, pusztító háborúk közepett vette át. Osztozunk Felségednek azon nézetében, miként csak az uralkodott szenvedélyek, ámítások, a lesz akaratuaknak zsarnoksága, a józanoknak pedig megriadása és tévedései, mégis több szerencsétlen eseményeknek nem miáltalunk előidézett lánczolata kényszerítette a bonyodalmakat ama fokozatra, melyen azután már csak fegyver általi megoldás maradt lehetséges. Örömmel értjük és jegyezzük föl Felségednek ama kegyelmes nyilvánítását, miként az ilyetén erőhatalommal megoldást, országlást és a közállapotok maradandó alapjává tenni nem való szándéka, bárha sajnosan kell megjegyeznünk, miként császári kormányának az érintett korbani eljárása és szakadatlan következetességgel vezérlett törekvése ezen kijelentett kb. szándékkal — 11 hosszú és nehéz éveken át, merőben ellenkező irányban működött s végleges szervezéseinél épen azon ősi törvényes intézvényeket vetette meg leginkább, melyek iránt különösen .Magyarország népeinek sziveiben van a kegyeletnek érzete legmélyebben gyökerezve; és mégis Daczára ezen 11 évi törvénytelen kormányzatnak, mely a legerősebb hitü bizalmakat is szükségképen megrendítette. Felségednek m. é. oct. 22-)ól költ királyi legmagasabb elhatározásai, — bár alkotmányos sarkalatos törvényeink értelme szerint aguk sem ütötték meg a kellő mértéket, még sem találkoztak se határozott ellenzéssel, de még csak néma különbösséggel sem, — sőt Felségednek ezen királyi fölhívására Magyarországnak minden megyei, több vagy kevesebb óvatossággal, több vagy kevesebb aggodalommal, de mégis alakultak mind és a megyei helyhatósági tevékenységnek terét annyiban legalább elfoglalták, hogy az országgyűlés egybehívására, s ezen, mint erre jogosan egyedül hivatott testületen , mindazon nehézségeknek megoldása lehetségessé vált,melyekbel és külviszonyainknak 12 évi önkényesen a megzavart állapotából szükségképen fölmerülnek és további idézés mellett mindig inkább és inkább föl fognak merülni. • Ugyanazért Felséges Urunk, jobbágyi mély hódolattal, de egyszersmind egész méltósággal bátorkodunk kimondani, hogy Felségednek azon legmagasabb meggyőződése , miként bizodalom bizodalmat szül, s hogy a nyílt szándék egyenes indulatú, becsületes és politikai érettségü nemzetnél elismerő méltánylatra és becsülésre talál, Magyarország irányában nézetünk szerint nem hiúsult megl — és ha Felségednek ebben várakozásai nem egészen tljes'Ultek, etnek oka inkább azon alapban keresendő, melyre ezen remények gyorsan fektetve, Felséged előtt, mint biztos eredmények, hibásan állíttattak kilátásba , mint mi bernljük, kik a törvények ösvényén haladni kötelesek lévén, csakis ennek vonalán lehetünk képesek Felséged legmagasabb várakozásainak megfelelhetni. Ha a kor fölingerült irányzatainak, az indulatok elfojtott kitöréseinek és a régen nélkülözött köztevékenység fölhevüléseinek közepette itt-ott történtek volna is túlcsapongások, azoknak rendreigazítása és orvossága alkotmánynak szervezetének egész és általános helyreállításában legbiztosabban föltalálható.