Sürgöny, 1861. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1861-01-26 / 22. szám

bat, mi magunk Ő Felségét oétrak­ozásra nem bírhat­juk föl. Ha tehát sem osztrák törvény szerint ítélni nem lehet, sem új törvényt iniciálni nem szabad, nem marad más hátra, mint azon egyedül lehetséges, egyedül tör­vényes mód, hogy Ő Felsége elé azon javaslatot ter­­jeszszü­k föl, miszerint a magyar mind anyagi, mind alaki törvényt minden tekintetben s így az itélő bíró­ságokra nézve is visszaállítani méltóztassék, és e sze­rint ezen inti. bizottmánynak más feladata nem lenne, mint kidolgo­zni azon rendszabályokat, melyek szüksé­gesek arra, hogy a törvénykezés mostani állapotjából az ü­gyek kü­lömböző stádiumához és minőségéhez ké­pest a magyar törvényes lábra visszaállíttassék. Hogy ezt javasoljuk, azt polgári kötelességünk is követeli, mely szerint törvényeink fenntartására egyénileg is kötelezve vagyunk , de követelik azt ma­gasabb állami tekintetek is. Tudni méltóztatnak ugyanis, hogy a m. é. oct. 20-án kelt legfelsőbb kéziratok egyikében az mondatik ki, hogy az általános polgári törvénykönyv, büntető­­törvénykönyv s egyéb rendeletek, mindaddig érvénye­sek maradjanak s foganatosíttassanak, míg ország­­gyűlésileg nem változtattatnak meg. Tudom, hogy a törvénynek az a privilégiuma van, hogy csak más következő törvény által másu­tat hatik meg, úgy de itt nem törvényről, hanem törvény­ellenes rendeletekről van szó, melyek nemcsak törvény, hanem újabb rendelet által is megváltoztathatnak, és mégis ha az említett legfelsőbb k. kézirat életbe lép, mindezen a törvénynyel nem egyező rendeletek a tör­vény privilégiumával felruházva, törvényesítve, s törvé­nyeink sorába iktatva lesznek, s miután törvényeket az országgyűlésen a nemzet nem maga hoz,"­hanem azok­hoz Ő Felségének jóváhagyása is igényeltetik, törvé­nyek maradandanak mindaddig, míg Ő Felségének és illetőleg kormányának tetszeni fog, és így marad­hatnak még igen sokáig is. Ha ezen, nézetem szerint szerencsétlen eset ál­lana be, e tekintetben egy észrevételt nem hallgatha­tok el, melyre véleményemnek súlypontját helyezem. Azon birodalmi egységnek, melynek magyar köz­jog szerinti fogalma előttem is szent, melynek azonban a Lajtán túl divatozó értelmezése nemcsak törvénye­inkkel és jogainkkal, hanem államszerződéseinkkel is elenkezik,annyi elmúlt századokban nagyobb akadálya alig volt, mint a törvényeknek, törvénykezésnek és köz­­igazgatásnak különbsége a Lajtán innen és túl, és viszont ezen egység előmozdítása legsikeresebb eszközeinek egyike épen a törvények, közigazgatás és törvényke­zési­ek a Lajtha két oldalán, egyformaságában is rej­tenék; s ha ehhez hozzágondolom a birodalmi taná­csot, mely adót ajánl, ujonczokat állít, államadóssá­gokat engedélyez sat., — hozzá gondolom a magyar udvari kanczelláriának az összes ministeriumunk alá rendelt dicasteriumkántr­á­lását, azt vélem állíthatni, hogy az osztrák ministeriumok által tervezett birodalmi egység, ha nem is kimondva, de más szavakkal és formában mégis szinte úgy létesítve, sőt annál inkább megszilárdítva lett, mivel magunk által fogadtatnék el. Azt lehetne mondani, hogy az igazságszolgálta­tást nem szabad politikai elveknek és nézeteknek alája rendelni. Ez áll is tökéletesen annyiban, a­mennyiben igazságot minden politikai pártnak tekintet nélkül kell szolgáltatni, de ha politikai nézetek alatt az állam köz­java feletti nézetek értetnek , nincs semmi az állam­ban , a mi az állam közjavának ne lenne alája ren­delendő, s a­mi különösen az igazságszolgáltatást illeti, ennek czélja a személy és vagyon biztosítása, s ennek viszont legfőbb eszköze a törvények szentségé­nek s azon módnak , melylyel a törvények hozandók, teljes épségben fönntartása; mert ha a forrás, melyből a törvények erednek , megrontatik, ha abból — hogy í­gy fejezzem ki magamat — nem törvényes törvények folynak ki, az igazságszolgáltatásnak formája meg­lesz , de személy- és vagyon­bátorság nem létezend , s azért az igazságszolgáltatásnak érdeke is főképen kívánja , hogy annak rendezésénél az alkotmányos el­vek figyelembe vétessenek. Hátrá van még azon kérdésnek taglalása, vajjon a törvénykezésnek mostani állapotából a magyar tor­nyi Istvánra lehetőleg vonatkozó sorok legyenek jegyez­ve. Ezeknek helyét azonban elfoglalhatják a lelkes höl­gyek által sajátkezűleg, de csak selyemmel a nem igen domború, készített himzemények is akár papírra, akár selyem kelme lapra, ellátva mindazáltal sajátkezű aláírá­sukkal. Bizton reméljük, hogy ezen emlékkönyv lapjain egy nagyszerű gyöngyfüzérben lesznek képviselve hazánk leányai, kiket a legnagyobb magyarnak „Hitel“ czimü el­meműve előszavai oly tündöklő fényben magasztalnak, melynek végsorai szerint ők emelik egekbe a port, s hal­hatatlanságra a halandót ! — Elfogadtatnak továbbá a saját kézzel készített díszes rajzolatok, aquarell festvé­­nyek, írott zenemüvek; — végre kedvesek leendőek ama részvétlevelek másodlatai is egész terjedelmükben s az illető aláírásokkal, melyeket egyes hazafiak és testületek a dicsőurt legnagyobb magyarnak hitveséhez s családjához bocsátottak. Ezen emléklapoknak azonban egyformáknak kell lenniök mind magasságra, mind szélességre nézve. Vegyen azért e czélra mindenki egy papír-ivet vagy selyem lapot; hajtsa azt össze úgy, hogy féliv alakú legyen, milyen a papírkereskedésben egy egy összehajtott koncz papír s a folyamodványok és hivatalos irományok alakja szokott lenni. Ezen féliv alakú papir és selyemlap magassága se több, se kevesebb ne legyen, mint 15 hüvelynyi, széles­sége pedig 9% hüvelynyi. (Hüvelymérő valamint a pa­­pirárusoknál, úgy az azt használó iparosok és kereske­dőknél mindenütt található.) — Ezentúl maradjon a pa­píron köröskörül annyi üres tér, mennyi elég legyen e la­pok bekötésekor történendő körülmetszésre; mert ezen emléklapok, betűrendbe osztva, a részvét eredménye sze­rint, egy ily nagy hazafi emlékéhez méltólag, minél pom­pásabban beköttetnek, és a fennemlített Széchenyi terem kip közszemlére kiállíttatnak. Hogy azonban ez utóbbi minél biztosabban eszkö­zöltessék, minden részvevőt kérünk, legyen szíves a be­kötés költségei fedezésére legalább egy új forintot szen­telt s ezt az emléklappal együtt a magyar nemzeti múzeumi könyvtár hivatal-termébe küldeni, mely Ünnep­­s vasárnapot kivéve, naponként nyitva áll reggeli 8 órától kezdve délutáni 2 óráig, s hol ellenőrködésül egy e czélra készen állandó külön jegyzőkönyvbe minden részvevő neve­s pénzküldeménye bejegyeztetik, ezzel öszhangzólag pedig időnként a részvevők száma felől a t. közönség hir­­lapilag tudósittatik. Költségek fedezése utm­ a befolyt összegnek neta­lán fönnmaradó része a nevezett Széchenyi-teremben föl­állítandó magyar kéziratok (hogy e pompás terem díszé­nek minél megfelelőbb öszhangzatban tűnhessenek elő), utóbb a múzeumi egyéb kéziratok s nyomtatványok bekö­téseire, s végre gyarapításira lesz fordítandó, és pedig a­­ m. n. múzeum igazgatósága felügyelete mellett a Széche­nyi országos könyvtár őre által, ki ezen emlékkönyvnek rendezését vezetni fogja. Ily módon a m. n. múzeumi knyvtár oly nagyszerű önkézirat- (Autograph) gyűjteményt nyerene, milyennek párja honunkban épen úgy nincs, miként az általa dicsőített legnagyobb magyar páratlan volt. Mivel pedig ezen emlékköny­v épségben maradását századokig biztosítandónak óhajtjuk, szükséges, hogy annak egyes lapjai ne a rövid idő múlva elmálló gép­papír, hanem merített papírból álljanak , mert Csak az ily pa­pírból egybeállítandó emlékkönyv felől remélhetjük, hogy, miként a Hunyadi Mátyás királyunk korabeli kéz­­ratok s nyomtatványok mai napig teljes épségükben tűn­nek élőnkbe, úgy a Széchenyi-emlékkönyv számos évszá­zad múltával is hirdethetendi a magyar nemzetnek legna­gyobb honfia iránti kegyeletét. — Kérjük ennélfogva a tisztelt honleányok s hazafiakat, hogy, a mennyire tehetni fogják, vegyenek ez emléklapokra merített papirt. Ezen óhajtás teljesíthetését mi alulírottak némileg az által törekvőnk elősegíteni, hogy illő mennyiségű s finom tömegű merített papir-készletről eleve gondoskod­tunk. Minden egyes ívre a Széchenyiek grófi czimere s felmond­ta nyomatott, s Széchenyi papir név alatt egy ily iv 5 uj kron lesz váltható Pesten a m. n. muzeum könyvtárában, a magyar Akadémia irodájában, a nemzeti kasinó és Lloyd társulat helyiségében, a nemzeti kör és népkör szállásán, s a zenede előtermében,­­ továbbá fél vagy egész rizmánkint Schloss Lajos ur pesti papirárus (egy egy rizmát 16 ft., fél rizmát 8 ft., negyed rizmát 5 forintjával) vidékekre szállítani késznek nyilatkozott ki­nek papirkereskedési raktára a Zrínyi utczában 3. sz. a. Karczag-házban van. Az egyes beküldendő emléklapok azonban (meny­nyire teljesíthető lesz) ne hajtassanak kisebb alakúvá össze, hanem féliv nagyságban hagyatva, legczélszerűbb­­leg két vékony deszka lemez, vagy vastagabb kárty­apa­­pír , vagy enyves papír-táblák közé szorítva, vagy végre fahengerre gömbölyítve, a nagyobb társaságok egyetértő egyénei által pedig ugyanazon egy csomagban (az össze­­gyűlés elkerülése, kényelmes le szállíthatás s költségkímé­lés tekintetéből) akár magán­alkalommal, akár postakocsi útján utasíttassanak az alulírt könyvtárőrhöz, és pedig f. é. május 15 ig, mely napot a beküldések határidejéül tűz­zük ki. Koszorúzza bár a nemzet és haza minél nagysze­rűbb emlényfüzérrel e szivből eredő áldozatot a kegyelet és hála oltárán­­ Kelt Pesten 1861. Január 15-kén. K­u­b­i­n­y­i Ágoston s. k. a magy. n. muzeum igazgatója. Mátray G. s. k. Széchenyi őrsz. könyvtár-őr a m. n. m.-ban. vényes lábrai visszaállítása a magánjogi­ viszony­ok nagyobb bonyolódása nélkül lehetséges-e? Elvileg ez előttem nem kérdés, mert a törvény­kezésnek magyar lábra állítása lévén az egyetlen le­hető és törvényes expediens, a magán­érdek a köz­állami érdekeknek alája rendelendő. Azonban ezen átalakítás gyakorlatilag is a ma­gánviszonyok nagyobb bonyolódása nélkül lehetséges; csak meg kell különböztetni az időket, melyekben az esetek, melyek perre okot szolgáltattak, keletkeztek, így jelesül a polgári ügyekre nézve. Az ősiségi pereknek folyamata, kivéve az 1838. 14. t. ez alapján kezdhetőket, felfüggesztetett az 1848 diki 15. t. ez. által — s e kivétellel, mely a napon­kint, s legszámosabban előforduló eseteknek legna­gyobb részét magában foglalja, ezentúl is felfü­ggesz­tethetik, s nem állhat ennek ellene az időközben érke­zett ősiségi pátens sem, mely a létező törvény erejét meg nem szüntetheti. Azon esetek, melyek 1853. őszt. május 1-je napja előtt keletkeztek, magyar törvény szerint ítéltetnek most is, ítéltethetnek igy jövőben is. Azon esetek, melyek ezentúl fognak történni, hogy magyar törvény szerint miért ne ítéltethessenek, nem látom át. Hátra lesnnének tehát egyedül csak azon esetek, melyek 1853. észt. május 1-je napjától, mint az osz­trák törvény behozatala napjától fogva mostanig ke­letkeztek. Ezen eseteket kétfelé osztom : vannak olyanok, melyekre nézve a magyar törvény elve az osztrák tör­vény által meg nem változtatott, mert adósság fize­tendő, szerződés teljesítendő a világ minden törvénye szerint; ezekre nézve tehát nincs kérdés. Ítéltethetnek magyar törvény szerint. Azon , még folyamatban levő perekre nézve pedig, melyeknek alapjául szolgáló esetek és ügyek iránt az­ osztrák törvény által a magyar jognak elv megváltoztattatott, úgy , hogy a két törvény szerint egyenlő ítélet nem hozattathatnék, azon el­vet, hogy a törvénynek visszaható ereje nem le­het, átalánosan nem fogadhatnám el, mert itt nem előző törvényről , hanem törvénynyel nem egyező rendeletről van szó, me­g a törvény privilégiumát nem igényelheti; de átlátom a kérdésnek és ahoz csatolt érdekeknek nagy fontosságát, és elismerem, hogy arról nem ezen bizottmány, hanem csak a törvényhozás határozhat , óhajtanám azért ezen tért ,­ jövő törvény­hozás rendelkezése alá teljes épségben fönntartani, és azon véleményben vagyok, hogy az ilyetén pereknek folyamata a törvényhozás további rendeléséig fü­ggesz­­tessék föl. A büntető pereket illető­en a folyamatban lévők a per érdemére nézve magyar törvény szerint miért ne ítéltethetnének el? a bevégzett perekben hozott ítéletek, véleményem szerint is foganatosítandók, de nem taga­dom, hogy az elmarasztaltak az 1790. évi országgyű­lés példájain, ha itt nem, az országgyűlésen a magyar törvény alapján kezdendő per­uyítást engednék. A váltó­ ügyekben a per folyamának felfüggesz­tése, az ily ügyek természetéhez képest, nem alkalmaz­ható ; azt vélném tehát, hogy az osztrák törvény uralma alatt keletkezett váltó üzletek azon törvény szerint, melynek értelmében történtek, a többiek magyar tör­vény szerint ítéltessenek , az eljárás pedig mind a két rendbeli ügyekben a magyar váltóperrendtartás szerint történjék. * Azon úrbéri perekre nézve,melyek még­ folytatha­­tók,a magyar törvény elvei annak lényegére nézve nem változtattak az e részben érkezett pátensek által meg, ezek tehát magyar törvény szerint megítélhetők; — azon némely cselekre nézve pedig, melyekben a ma­gyar törvény a pátensek által megváltoztattatott, ille­tőleg bővíttetett, ha elitélésük halasztathatik, szinte fölfüggesztést, különben pedig ideiglenes intézkedést ajánlanék. A telekkönyvi intézmény nem magy­ar intézmény, azt magyar lábra visszaállítani nem lehet, de elisme­rem fölötte nagy fontosságát és kényes voltát a­zon ér­dekeknek, melyek ezen intézmény által érdekeltetnek,s különben is a telekkönyvi hivatalok a helyszínen nem t­es­­piálnak, az ő végrehajtásaikat cs­ak telekkönyvi bejegyzések képezik ; folytassák tehát bejegyzéseiket, folytassák eljárásaikat az eddigi szabályok szerint, s mindezeknek jogérvénye, s az egész institútió fölött a törvényhozás határozzon, mely a jól szerzett magán­jogokat és igényeket bizonyosan tiszteletben tar­tamtja. Végig lehet így menni a törvényszolgáltatás többi ágaira is, s azt hiszem, a magyar lábrai átalakítás min­denhol lehetségesnek fog találtatni, s ha ehez a nm. bizottmány hozzáteszi az egyforma kivitelre szükséges rendszabályokat, úgy hiszem, feladatát teljesítendi, megnyugtatandja az országot, mert a megyékben e rész­ben tapasztalható zavarok épen csak a magyar törvény élvezetének tőlük lett megtagadásából erednek, és ez megszűnvén, azonnal megszű­nendenek, s a perben álló feleknek is a körülmények szerint lehető legkevesebb joghátrányt fog okozni, s ha e végre oly rendelkezés mégis szükséges lenne, mely többé vagy kevésbé a törvényhozás körébe vág, ezt is észrevétel nélkül foga­dandja a nemzet, ha csupán a magyar törvény vissza­­állításának czéljából elkerülhetetlen szükség esetében, és a lehetségig csak a törvény formális részére nézve történnek. Véleményem tehát az, hogy a magyar törvé­nyek minden tekintetben, mind az anyagiak, mind az alakiak, s a bíróságok is haladéktalanul állíttassanak vissza, s a n. m. bizottmány csak az ennek eszközlé­sére megkivántató rendszabályok tervezésére szorít­kozzék. Hu­bay József: Mindenekelőtt az összes hazai törvényszékek, kerületi tábla és váltótörvényszéknek épen úgy, mint a királyi táblának teljes visszaállítását, ezután pedig ősi törvényeink érvényének kimondását annyiban óhajtja, a­mennyiben ez magánjogi viszonyok megzavarása nélkül megengedhető. S­á­r­k­ö­z­y Kázmér : Az austriai törvények bár részbeni fönntartása ellen kötelesnek érzi magát már azon oknál fogva is szót emelni, nehogy azok vissza­állított alkotmányos főbb bíróságaink határozata által behonosíttatván, jogérzé­letü­nkben, szokásainkban mé­lyebb gyökeret verjenek, mi e tekintetben még a ké­sőbbi törvényhozás állását is nehezíteni fogná. Azon­ban ő sem kívánja hazai törvényeinknek visszaható al­kalmazását a mostani rendszer uralma alatt eredeti jogügyletekre, különösen pedig az ez időben kötött szerződésekre. Tóth Lőrincz: Nm. értekezlet ! Bátor vagyok e tekintélyes gyülekezetben, a fennforgó kérdésekre nézve én is felszólalni. A gyakorlati életben forogva, s a nagy közönséggel és annak közvéleményével foly­tonos érintkezésben, meg vagyok győződve, hogy ezen az itt vitatott kérdések által legközelebbről érdekelt közönség nézeteit s vágyait igen jól össze lehet egyez­tetni egy alkotmányos polgár s hazafi kövességével. Az oct. 20 -i kibocsátványban világosan az van mondva, hogy a polgári s fenyitó törvénynek minden rendeletei s intézményei teljes hatályban maradjanak mindaddig, míg azok iránt a törvényhozás nem intéz­kedik. Ha ez állana, úgy ezen értekezletnek kikre igen szűk lenne, s csupán a törvényszékek szervezésére terjedhetne ki. Azonban excellentiád előterjesztése s az eddigi nyilatkozatok oda mutatnak, hogy tanács­kozásunk köre sokkal szélesebb lehet, s az egész tör­vénykezésnek provisorius átalakítására terjeszked­­hetik. Excellentiás értekezés tárgyául nem csak a cu­ria­s törvényszékek szervezését, hanem a törvényke­zésnek általános ideiglenes átalakítását tűzte ki. A­mi az elsőt illeti, ezen kérdés véleményem szerint any­­nyira könnyű s egyszerű, hogy aziránt szétárazó véle­mények alig várhatók. Az október 20 -i kibocsátvány a magyar curiát egészen, úgy miként az alkotmányos alakban fönnállóit, visszaállíttatni rendeli;a curiának pedig lényeges kiegészítő része a kir. tábla, és pedig egy királyi tábla Pesten. Már azon egy tekintet, hogy az 1849 előtti Magyarország csak egy kir. táblát is­mer, teljesen elegendő arra, hogy ezentúl is csak egy kir. tábla legyen, bár a szükséghez képest több tanácsra feloszolva. De ezenkívül is ugyanazt javasolja azon fon­tos tekintet, hogy a jogi elvekben egység­i harmónia uralkodjék, minek hiányát a több fölebbviteli törvény­ Napi újdonságok. * Az idő engedni kezd; a jég, mely a testvér fővá­rosok közt még csak pár nappal ezelőtt ezreket hordott há­tán és nem egy bátor elkamkozónak vastalpát , érezte, a mint ezzel szijjat hasított rajta, most már ereszkedni kezd, s ha az idő így tart, bizonyosan csakhamar saját levében fog megfutni. A hó házfedeleinken gyors olvadás­nak indult s az eszterhákról erősen omlik és ömlik le a járdákra, és a nyakunkba ömlő zuhany kellemetlensége mellett legalább fölmossa azon girbe gurba rögöket, me­lyeknek eltávolításáért háziurainknak hasztalan könyö­rögtünk. Egyszóval valamelyik zsengébb poéta maholnap elzengheti már egy elődjével: „Tavaszodik, engedődik az idő Kotkodával gömböt toj a kakasnői“ c. Adakozások Markó képeire. Utóbbi közlésünk óta Markó Károly képeinek megvételére a múzeumi igaz­gatósághoz a következő adakozások folytak be : gr. K­a­­r­á­c­s­o­n­y­i Guidó 200 ft, G­i­r­k György pécsi püspök 100 ft, Wodianer Móricz Bécsből 60 ft, Ba­jzáth Rudolf k. tan 25 ft, gróf E 11­7 Károly 50 ft, K­h­u­o­n grófok 50 ft, Hideg­héti Antal 10 ft. Jelenthetjük, hogy ezen adakozásokból, a képcsarnoki egylet részéről e czélra adott 2000 fttal együtt a múzeumi igazgató úr kezei közt a fönnemlített képek megvételére már 4500 ft van ; ez összeg még távol áll ugyan a 12.000 fttól, mennyi minden hátrahagyott művének és albumának meg­vételére kívántatik, de már ez is reményt nyújt arra, hogy az ország valamennyi kaszinójába küldött aláírási ívek sem maradnak siker nélkül, s a kívánt nagy összeg legalább meg fog közelíttetni. * A pesti jótékony nőegylet f. é. jan. 27-től február 23-ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 484 szegény számára, kik közöl 73 új, és 411 már elébb is részeltetett, 1911 ft 33 krt a. é. utalványozott, és pe­dig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 387 ft 10 krt, havonkint és­­/, évenkint részesítetteknek 1197 ft 7 krt, egyszer mindenkorra segélyzett 69 szegénynek 327 ft 16 krt. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 92 vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet. * Bálint Imre többször emlegetett „Első magyar szí­nészek Budán“ czímű korrajza a jövő hét elején kerül színre ; a hét derekán pedig egy új Offenbach-operett: „A­­ férj az ajtó előtt“ — melyben Szerdahelyinek ismét igen­­ mulattató szerepe van. * Rögtönzött lm­acskazene. Tegnap est­e 9 óra táj­ban egy eredeti macskazenének voltunk tanúi. A nemzeti színház baloldali kapuja előtt ülő gyümölcsáruló kora perbe keveredett egypár tót napszámossal, azonban a szó­beli per folytában a tótok csakhamar meggyőződtek arról, hogy plaidoyer tekintetében alig mérkőzhetnek a fegyverét megeresztett gyümölcsárusnővel, sőt ha tettlegességre ke­rülne is a dolog, az a termetes csípőre tett még termete­sebb két marok minden bizonnyal csak az ő hátrányukra fejtené meg a „quid juris“-t, azért okosabbnak tartották mielőbb odábbállni,­­ azonban a távolság némi bátorsá­got öntvén beléjük, miután tót szidalmukat a magyar asz­­szony úgy sem értette volna, azért egy eredeti eszmére jöttek, s elkészülve a netán szükségessé válható futásra, in optima forma macskazenét adtak neki. Lám, mit nem tanulnak tőlünk a tótok. c. Sár­közi BrilLSelllCU Gyakran olvastuk már, mily szerencsével járnak zenélő magyar czigányaink a külföl­dön , ezúttal ellenkező hírt kell közölnünk. Egy innen nem rég Brüsselbe ment hazánkfiának levelében ezeket olvas­suk : „Itt van S­á­r­k­ö­z­y bandája, itt ott játszik is, hanem bizony nem igen fényes keresete van. Hiába, 16 ember­nek sok kell, és annyit nem bírnak összehegedülni. Én és többen sokat segítettünk rajtuk, aláírások stb. által, de bizony mindamellett nyomorultan tengődnek és elmond­hatják : mindenütt jó, de legjobb otthon ! hol maradniok kellett volna inkább, mintsem neki menni a külföldnek, nyelvismeret, alaptőke és kellő rendező nélkül; ez czi­­gány tempó­­ stb.E szék mellett — mint ezt a­ legfőbb törvényszék birái igen jól tudhatják — sajnosan éreztük, mert tökélete­sen hasonló jogesetekben egészen ellenkező ítéletek hozattak. Azon szempont pedig, mely első folyamodású törvényszékekre nézve a helybeliséget vagy közelséget szükségessé teszi, a fölebbviteli törvényszékre nézve elenyészik, főleg a közlekedési eszközök mostani álla­potában.­­ A kir. cnriát tehát, valamint a többi alkot­mányos törvényszékeket is, régi alakjukban s hatás­körükben azonnal visszaállíttatni óhajtanám, s ebben semmi különös nehézséget nem látok. Átmegyek már a másik, sokkal nehezebb kér­désre, t. i. a törvénykezés, általános provisorius át­alakításának kérdésére. Általam mélyen tisztelt Ghi­czy Kálmán úr azon nézetet állította fel, hogy az ösz­­szes régi magyar törvényt, úgy az anyagit, mint az alakit, egész kiterjedésében vissza lehet s vissza kell állítani. Tisztelem és osztom is azon közjogi elveket, melyekből kiindul; de félek, hogy indítványának el­lene" áll a szükség érettörvénye, a lehetetlenség. In­dítványa egyértelmű azzal, hogy a jogü­gyek igen nagy­­részére nézve juristitium­ állíttassák fel. Miért? mert a régi magyar magánjog nagy részben nem létezik. — Az 1848-dik évi törvényhozás megállapított némely nagy elveket, melyektől visszalépni a nemzet sohasem fog, s visszalépni, remény­em , mi sem akarunk. Egyik ilyen nagy elv az ősiség eltörlése. Tudjuk , hogy az ősiség összes magánjogi viszonyainkon ke­­resztü­lszövődik, s annak szelleme áthatotta egész jogéletünket, hogy az szerepel nem csak örökösödési törvényeinkben, hanem magánjogunk számos egyéb részeiben is. Annak eltörlésével tehát megsemmisült magánjogunknak talán fele része. Másik nagy elv : az úrbéri viszony megszüntetése, a­mi ismét maga után vonta a volt magyar magánjog egy részét. Harmadik: a jogegyenlőség, minek folytán meg kelle szűnni ma­gánjogunk mindazon részének, mely a jogok egyenet­lenségét, a nemes és nem-nemes közti különbséget felté­telezi. — Magánjogunk nagy része tehát e peretben nem létezik, s annak hézagait mulhatlanul pótolni kell. — Ezért Ghiczy Kálmán ur indítványa okvetlenül juri­­stitiumra vezet. Már kérdem : kívánatos-e ezen juristi­­tium? nem fogna-e az anyagi érdekeikben sértett em­bereknél megelégületlenséget s keserűséget előidézni? főleg, miután ezen törvényszünet nem csak egy-két hónapig, hanem talán évekig eltarthatna, nem lévén hihető, hogy az országgyűlés c­sakhamar codificáláshoz foghasson, s ha hozzáfoghatna is, a codificálás huza­­ntosb időt igényelvén.­­ Nem lehet továbbá felejteni, hogy a juristitium­ csak perekre nézve képzelhető, ho­lott vannak perc­enkint felmerülő nem-peres jogviszo­nyok s cselekvények, melyeket juristitium alá vetni nem lehet, s melyekre nézve valamely törvényes sza­bály csakugyan szükséges, p. o. perczenkint köttetnek szerződések, fordulnak elő halálesetek, készíttetnek végrendeletek, melyek nem peres tárgyak ugyan, de azokká lehetnek, s érvényük megítélhetésére jogsza­bályt kivonnak, mely szerint készüljenek. Végre, hogy igazán kimondjam, egyáltalában nem lehetek azon véleményben, hogy a magánjogokat a közjogi tekinteteknek szükség nélkül feláldozni kelljen , mert az alkotmánynak s közjogoknak sem lehet egyéb utol­só czélja, minthogy az azok oltalma alatt élő egyének magánjogai minden sérelemtől s megrövidítéstől meg­­óvassanak. A­mi azonban az alaki jogot, vagyis a törvény­kezési eljárást illeti, erre nézve már azon véleményben vagyok, hogy a német formáknak azonnali félretéte­­lében, s a magyar törvényben feltalálható igen jeles s életrevaló elemeknek visszaállításában semmi nehéz­ség nincsen. Ott van a derék szóbeli eljárás, a váltó eljárás, a csődtörvény, a vásári bíróság, mezei rend­őrségi törvény, a p­ana successioról rendelkező törvény stb. Mindenkor helyre lehet állítani a­nélkül, hogy bárkinek sérelem vagy rövidség okoztatnék, sőt a gyor­sabb és egyszerűbb eljárás alkalmazása által csak nyerni és boldogíttatni fognak a perlekedő felek, kik­nek nem is annyira az anyagi törvény, mint az eljárás ellen volt kifogásuk. Röviden egybefoglalt véleményem tehát, hogy a régi magyar anyagi jog egész kiterjedésében vissza­ tudomány, irodalom és művészet. A m­agyar természettudom­án­yi társulat jan. 23 kai ülésében Grosmann Ignácz a számbeli 3-ik és 4 ik foka egyenletek gyökeinek lényeges alakjáról s a tökéletlen nézetekről értekezett. C­h­y­z­e­r Kornél bevégzé a pesti levéllábuakról szóló értekezését s különösen a Branchipus-félék családját és ennek négy pes­i faját is­­merteté meg, melyek a következők : Branchipus hungari­­cus nova species, Br. stagnalis , Br. torvicornis, és Br. ferox. Értekezését sikerült rajzokkal is világositá föl, me­lyek e fajok különbségét egymás mellett szembetűnőleg mutatják.­­ Az elnöklő K­u­b­i­n­y­i Ferencz indítványára Mayer Károly a társulat tagján­ választatott. Végül Szabó József egy fontos találmányról értesíti a társula­tot. Ez új találmány a salétromsav, illetőleg a salétrom előállítására vonatkozik. Francziaországban sikerült a barnakőből salétromsavat gyárilag előállítani, s azután az élenyét vesztette barnakövet vízgőznek rávezetése által ismét regenerálni.

Next