Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-01 / 27. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-tere 7. az. 1-ső emelet. kiadó-hivatal. H­ir­átok-tere 7. szám, föld­sz­int. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. Péntek, februárius 1. 27. szám. —1861. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak Budapesten, házhoz hordva. ft kr ft kr Eee­szévre 16 — Évnegyedre 4 50 Felévre 8 50 Egy hóra 2 — austriai értékben. Vidékre, naponkint postán­ft kr . kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cg. k. Apostoli Felsége I. évi jan. 24-től kelt legfelsőbb határozatával a kir. austriai nemzeti bank igazgatóit : lovag M­u­r­m­a­n­n Pétert, böhmstetten­i lovag P­a­p­p Konstantin Ze­­nobinst, a l­i­le­h­o­l­z­i Miller József Máriát , báró P­a­t­hh­o­n Rudolfot a további szabályszerű időre hivatalukban meg­­erősítni és korom­lai nemes Sebey Frigyes kir. nagykereskedőt Bécsben, bankigazgatóvá legkegyel­­mesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. Báró Vay levele a magyar Prímáshoz, mint a január 16-ki 1. f. leirat felséges commentárja. Főmagasságu Bibornok-Primás és főis­pán ur! Azon kegyelmes királyi leiratból, mely a mai napon a fömagasságod kormányára bízott megyéhez küldetett, s melynek másolatát a mellékletben közleni szerencsém van, meg fogja érteni főmagasságod Fel­séges urunknak ama legfelsőbb parancsait, melyeket némely megyéknek túlságos határozatai s erőszakos eljárásai, sőt itt-ott már-már mutatkozó anarchikus je­lenségek is, a törvényes rend és alkotmányos szabad­ság megállapításának érdekében, szükségkép elő­idéztek. Nem c­élom ezeknek bővebb fejtegetésébe eresz­kedni, miután azok épen oly szabatosak és határo­zottak, mint indokaik valók és kétségtelenek, s a szán­­dék, mely Felséges urunkat vezérli, egyenes, tiszta és minden tartalékgondolatoktól ment; csak figyelmez­tetni kivántam bizalomteljesen főmagasságodat, mi­szerint Ő Felsége többi népei iránti kötelességénél fogva nem tű­rheti és szilárd jelleméhez képest tűrni nem fogja, hogy a törvényes szabadság helyett fékte­len szabadosság uralkodjék, s a köznyugalom, rend és vagyoni , személyes bátorság újra koc­káztassék; és noha ily sajnos akadályok sem lehetnek képesek . Felségét azon alkotmányszerte úttól eltántorítani, me­lyen népei boldogitására haladni, s különösen Magyar­­ország törvényes intézményeit helyreállítani változ­­hatlanul elhatározá, még s kénytelen lenne Ő Felsége a hon­gyűlés mielőbbi megtartása s sze­rencsés megkoronáztatása iránti élénk óhajtását összes birodalma népei iránti uralkodói kötelességének alárendelni, s annak teljesítését ismét legmélyebb sajnálkozására bizonytalan időre elhalasztva látni. Mily őszinte és komoly Öcs. kir.Fel­­ségének a törvényesség terén való szi­lárd megmaradása, és a nemzet minden jogos és méltányos kívánatainak kész teljesítése i­r­á­n­t­i s­z­án­d­é­k­a, senki sem képes bővebben tapasztalni, mint én, ki jelen állásomban naponta inkább meg­győződöm, miszerint Felséges urunk magasztos tulajdonai hazánk irányában a legszebb reményekre jogosítanak. Ezt múlt év mindszenthó 20-án kelt legmagasabb elhatá­rozásai óta már eddig is bőven és következete­sen kegyeskedett tanúsítani. Az ország területi egysége a Szerb-Vajda- ság, temesi Bánság és az erdélyi három megyék és Kővár vidéke bekeblezésével legnagyobb részben már vissza van szerezve, és a mi még hiányzik — mint bizton remélem, rövid idő múlva meg lesz adva. A me­gyék, alkotmányunk eme védoszlopai már újra szervezvék, és azokban a nyilvános élet sorompói megnyitvák. — Nemzeti tisztviselők igazgatják az or­szágot. — Az igazságszolgáltatást kevés napok múlva immár minden fokozatokban az ország határain belül fogja a magyar leírni. — Édes hazai nyelvünk a köz­­igazgatásnak, igazságszolgáltatásnak és közoktatás­­nak közlege,­­ az országgyűlésnek a köz­hajtás kije­lölte törvény alapján leendő összehívása már el van határozva. — Mi közjogi viszonyaink teljes elrende­zésére hátra van, — csak a múlt idők mellőzhetlen szükségei, s az átmeneti időszak igényei által jön még rövid időre tőlünk elvonva, vagy egyedül a törvény­hozás által hozathatik meg véglegesen, s újabb bonyo­dalmak és rázkódtatások nélkül egész terjedelmében. Ezt türelmesen bevárni, s a tények ha­talma által egy évtizedben keresztül alkotott viszonyo­kat, s köz- és magánszükségleteket — törvényessége latolgatásának mellőzésével — figyelemre méltatni, a jelen rövid átmeneti időszaknak föladata. Mind azon utak , melyek ettől elvezetnek,­­ elvezetnek egyszersmind minden bonyodalmunknak egyedüli gyökeres megoldásától az Ő Felsége és az ország által egyaránt legélénkebben óhajtott ország­gyűlésének megtartásától; bizodalomteljesen keresem tehát meg főmagasságodat, miszerint az előidézett leg­felsőbb királyi leiratnak kihirdetésére mielőbb bizott­­mányi ülést hivon össze, a királyi trón iránti hűségé­nél s ismert hazafiságánál fogva arra törekedni mél­­tóztassék, hogy Ő Felségének atyáskodó szándokai méltányoltatván, rendelései tartozó engedelmességgel fogadtassanak, s pontosan teljesítessenek, és ez által az ország javára, s a nemzet megnyugtatására irány­zott önzetlen becsületes iparkodásaim könny­ittetvén — kedves hazánk összes népe elvégre azon epedve várt boldogító napnak hajnalát haladni lássa, melyen a nemzet választott képviselői, a királyi trónnal egye­sülten, jövő tartós jólétünk biztos alapköve letételének áldásdus munkáját megkezdhessék. Kelt Bécsben , 1861. Boldogasszony hó 19-én. Fű­magasságodnak , le­kötelezett szolgája TARCZA: A magyar Akadémia épülete. (Olvastatott az Akadémia közös ülésében jan. 28 km­.) (Vége.) A mostani politikai viszonyok közt könnyen ért­hető, ha a keveset eszmélkedő nagy közönség, nem szó­lok intézetünkről, mert ahhoz ily ok természetesen nem férhet, könnyen érthető, mondom, bár nem helyesel­hető, ha a nagy közönség a csúcsíves stílt már csak azért sem kedveli, mivel azt német találmánynak hiszi. Ennek ellenében e helyen tartott, a középkori építészetet tárgyazó előadásaim másodikában bebizo­­nyítom, hogy e stúl egész századdal elébb volt haszná­latban a francziáknál, mint a németeknél ; továbbá, hogy annak léptenkénti fejlődését Francziaországban találjuk, holott a styl Németországon legelső föllépésé­ben is már tökéletesen kimiveltnek mutatkozik; bebi­­zonyítom továbbá, hogy ezen tények a középkori ar­­chaeológiában világszerte el vannak ismerve, és hogy azokon senki sem kételkedik, a­ki az elmúlt tíz évben megjelent, az e tudományt tárgyszó könyveket olvasta; végre bebizonyítom, hogy már a középkor is „opus fran­­cigenum“-nak nevezte a csúcsíves stylt. E styl tehát nem német, hanem eredeti franczia styl. Francziaország­ból a kezdeményezés országából származik, mely ország majd mindig barátságos indu­lattal volt irántunk. E styl tehát nem szerzetesi vagy kolos­tori styl, a­mint némelyek hirdetik. Ugyancsak érintett második előadásomban b­­izonyítom, hogy e styl kimivelését egyrészt az éjszaki franczia városok­nak a XII­I. században történt felszabadulása, más­részt az akkori építészetnek a kolostori szerfölött szi­gorú szabályok alóli felmentése eszközlé, mert e styl épen akkor indult virágzásnak, midőn az építészet a szerzetesek kezéből a laikus mesterek kezébe ment át. E styl tehát kétszeresen a szabadság styljé­­n­e­k nevezhető, ama szabadságénak, melyet a mesterek maguk a chartresi csarnokban jelképeztek, személye­­sitése alá a „Libertás“ szót írván, mely szobor és alá­írás ma is eredeti helyén látható. E styl továbbá nem, mint többen hamisan hirde­tik, csupán empirikai styl. Harmadik előadásom­ban bebizonyítom, hogy ily logikai következetesség, ily okszerű kimivelése az arányoknak , idomoknak és szerkezetnek, ily okszerű kifejlődés az alapelvekből és alakokból, ily szigorú tudományos rendszerezés semmi más stylben nem fordul elő. Daczára annak, e stylt eulecticismussal vádoltuk, hozzáadván, hogy az eulecticismus a művészetben káros hatással bír. E káros hatást el kell ismerni azon művészetek­ben, melyek majdnem egészen a teremtő lángésztől függenek, de az építészet a tapasztalás művészete lé­vén, ily szemrehányást nem érdemel, de legkevésbbé érdemel a franczia styl, mert ez az idegent, a megelő­zőt soha sem vette föl egyszerűen, hanem mindig csak akkor, ha módosítás által saját vérévé vált; e módosí­tás pedig mindig a legmélyebb, legművészibb tapintat­tal és érzettel párosult legértelmesebb tanulmányozás eredménye volt. E­stylben épültek valaha valamennyi tudomá­nyos intézetek, miknek példányai a még ma is fenn­álló oxfordi és cambridgei collegek. A­ki ezeket látta, igen jól képzelheti magának akadémiánkat e stylben, míg az athéni akadémiának, mint épületnek, eszméje alap nélküli marad. Nem kell továbbá elfelejtenünk, hogy nemzeti történetünk fénykorai karöltve járnak a csúcsíves styl­­lel. A mongolok pusztítása után újra fölébredező ha­zánkban IV­ik Béla és családja a franczia építészetet honositá meg. A XIV ik században Robert Károly Visegrád várát csúcsíves stylben építteté, e stylt használta La­jos, és végre Mátyás budai várában. A XVI-ik század kezdetén nemzeti öltönyünk e styl szellemében megállapodék, mit a magyarok, kiket Burgmeier,Miksa császár diszmenetében lerajzol, tanu­­sitanak. I­­ még nem találkozunk a szűk és testhez ta­­padó ruhával, mely csak a XVII-ik és XVIII-ik szá­zadban jött divatba, és a mely ellen a népnek bő szűre, bundája és gatyája óvást tesznek. Burgateier magyar­jainak bő köntösei csúcsíves stylű virágokkal díszesít­­vék, csattokkal, övekkel és gombokkal tartatnak ösz­­sze, a fövegek közt ráismerhetni a kanász kalapra és prémes sapkára. Múzeumunkban szintén magyar díszítményekkel találkozunk, melyek e stylnek köszönik eredetöket, s melyek ma is gombok, övék ste. mintájául joggal szol­gálnak. Volt idő, mikor, mint ma e minták után készí­tett diszitmény, csúcsíves stylben épített házakat kí­vántunk, ezen ízlés 15 év előtt uralkodott. Azóta, igaz, nem keveset kontárkodtak nálunk e stylben; de ha ezen kontárkodás visszaijeszt bennünket, miért nem ijedünk meg a más építő modorokban tett kontárkodás­tól? Hisz itten a „memento mozik“ összehasonlíthatla­­nul számosabbak. Legyen tehát palotánk föladata hazánkban oly mintát állítani föl, mely a külföldi művészet és tudo­mány színén álljon. De ha mintát akarunk fölállítani, természetes, hogy a meglevő épületek holt utánzásától óvakodnunk és oda kell fordulnunk, a­hol a föltalálás, a teremtés nemcsak lehető, de valószínű is, azaz oly stylhez, mely nem mint az antikizáló modorok, a megszokott és min­dennapi körül forog, hanem minden adott alkalommal valóságos új épület - egyéniséget szokott teremteni. Ily styl már eredetiségével is eredetiségre szólít föl, sőt arra kényszerít. A roppant számmal fönnálló régi esnesives épü­letek másolatai, melyeket a legutolsó évtized közzé tett, kétségen kívül helyezik, hogy itt kimeríthetlen kincsre találtunk, melyet a képzelő tehetség, a művé­szet és a tudomány vég nélkül fölhasználhat. E kiadá­sok apáink művei ismeretét egyúttal annyira vitték, hogy e téren biztos léptekkel járhatunk és tiszta belá­tással működhetünk , de másrészt is e kiadások a kül­földön általánosan megkedveltették a csúcsíves stylt. Angliában ezen előszeretet még régibb és annyira ural­kodó, hogy az angolok a parliament-házuk építése előtt készített költségvetés alkalmával nem ijedtek vissza a náltu­k hihetlennek tetsző több millió font sterling­­nyi összegtől. Franczia- és Németországban a régi csúcsíves dómokat, templomokat, várakat és városházakat nem csak restaurálják, hanem kiépítik, sőt újakat emel­nek e stylben. Míg mai nap a római vagy a renaissance épületeket csak fe­lü­letesen tekintik, mivel ez nem más, mint a megszokottnak és mindenütt látható­nak ismétlése : czélirányosnak tartják a középkori stylben emelt épületeket egyenként tanulmányozni, mivel itt minden lépten ujjal, eredetivel találkozunk, mely­ midőn a mester képzelő tehetségéről ad tanúsá­got, saját phantasiánkat is fölébreszti. Képzeljünk építő helyünkön az általelleni épü­­lethez hasonló házat, mely a közönséges bérháztól csak oszlopcsarnokával különbözik, miről nem tudhatni, hogy jutott az attól tökéletesen külömböző épület elébe. Nem leend-e mindenki följogosítva kérdezni, mi okból ismételtük ezen már magában is semmi eredeti­séggel nem bíró építményt? E kérdést ha sok pesti la­kos nem tenné is, mert az építészi divathoz hozzá szo­kunk, mint a semmi logikai okon alapuló ruhadivathoz, e kérdést teendi mindenesetre minden művészi tapin­tattal bíró vidéki és idegen. Ily kevés fejtöréssel járó épületekkel a múlt évek megajándékoztak, de ha ma is ily mód után töreked­nénk, csak saját szegénységünket árulnák el. Tegyük föl az antikizáló modor második, jobb esetét, oly csar­nok-homlokzatot, mint a Louvreé — Párisban, mihez távolról, de igen távolról hasonlít megyeházunk oszlo­pos csarnoka. A Louvreé homlokzatának megvan ér­deme, de azon hibája is, hogy oszlopai két emeleten keresztül emelkedvén , az ezen emeleteket elvá­lasztó párkányzat mintegy átvágja az oszlopokat, másrészt a csarnok a mögöttük levő teremeket ho­mályosakká teszi úgy, hogy ablakaik ez oldalon min­dig be vannak rekesztve. Egyébiránt is a Louvreról nem szólhatunk, mert hogy ily oszlopokat és azokkal öszhhangzatban levő épületet állíthassunk, arra pénz­­erőnk távolról sem elegendő. Forduljunk tehát a har­madik esethez, képzeljünk kisebb oszlopzatot minden emeleten és akkor a teremek és szobák homályosítása minden emeletben fog uralkodni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint a negyedik eset, azaz a falból ki­nyúló féloszlop, és akkor nemcsak öszhangzatban lesz épületünk környékével, t. i. a Danasor számos házai­val, hanem ezenkívül még e házak kegyteli ismétlése is leend. Pedig oszlop nélkül alig képzelhetni antiki­záló épületet, mert az oszlop az antik építészetnek fö­­létagja. Forduljunk most épületünk jelleméhez. Az építészetnek egyik főföladata, művében czélját, ren­deltetését nyilvánítani, de ezen föladatnak hol lehet in­kább megfelelni, mint oly szylben, hol e tekintetben a legnagyobb szabadsággal bírunk ? A tudományos akadémiák jelleme háromban öszpontosul : a komoly méltóságban, a meg­­közelíthetésben és a világosságban. A tudomány, szellemünknek ama legmélyebb és absolut szüleménye, komoly és méltóságos jellemű; a tu­domány megközelíthető legyen mindenkinek, mert ab­ban nincs más azon tekintélyen kívül, melyet a szor­galmas tanulmánynyal párosult adomány magának ki­vív ; a tudomány világos legyen , mert az viszi előttünk életünk és létünk legtisztább szövétnekét. Az egyiptomi és doh­ai építészet komoly ugyan és méltóságos, de az idomok, mik e tulajdonságot jellemzik, annyira uralják az építészeti anyag tömegességét, hogy azt ezen után, kivált pénz­­erőnkkel el nem érhetjük. Kénytelenek vagyunk tehát a komoly méltóságot inkább, vagyis jobban egyedül az idomok szigorúságában keresni, s igy mindent el- B. V­a­y Miklós m. k. Az eredetivel megegyezőnek találta Z­á­v­o­d­y Albin, főjegyző. Magyarország h­erczeg-prim­ásának levele a várme­gyékhez. Tekintetes, nemes vármegye, igen tisztelt honfiak ! A kedves haza boldogságát előmozdítani s állandó jólétét eszközölni mindig letörekvésem volt, ennélfogva mi sem óhajtok inkább, mint hogy a jelen nehéz napok után, minél hamarább jöjenek vissza az alkotmányos élet azon előnyei, melyeket koronás fejedelmeink alatt mind atyáink, mind több évtizeden át mi magunk is él­veztünk. Isten, ki megváltoztatja az időket és korokat, megszünteti az országokat s újakat alakit, szent áldá­­­­sát adá a legjobb szándékkal kezdett s folytatott iparo­­kodásokra, s igy­ történt, hogy Felséges Fejedelmünk, s régibb vágyait teljesítendő, a nemzet forró óhajtásai felé közeledett; s hazánknak az alkotmányos életet visszaadni elhatározta. A fejedelmi legfelsőbb határozat következtében már szerveztetnek a vármegyék, elszakadt részei ha­zánkhoz visszacsatoltatnak, anyanyelvünkön hivata­loskodunk, növendékeink oktattatnak, s örömmel hall­juk, hogy az országgyűlés és a Felséges Fejedelem megkoronáztatása bizonyosan bekövetkező ténye­k. Az alkotmányos élet magvát már eddig is bírjuk és Urunk Fejedelmünk legtisztább szándéka és szava biztosit, miszerint annak fölsarjadzását is látni fogjuk, s nem csak fejlődésén örvendeni, hanem gyümölcseit is szedn­i szerencsénk leend, miért is áldottam s áldom Istene­met, hogy hazám föltámadásának hajnalát látnom engedte, és hogy elmondhatnám nemzetemmel „Föltá­madt hazánk“ bála legyen az Istennek. Azonban nem kis aggodalom nyugtalanít, midőn hallom, hogy a kezdettek fejlesztése itt-ott nem annyi elővigyázat és tü­relmetességgel eszközöltetik, mennyit a tárgy fontossága és természetes nehézsége igényel, szerencsés bevégzése pedig okvetlenül szükségessé tesz. Kedves honfiak ! Hazájuk iránti lángoló szerete­­tük megnyugtat engem, hogy nem fogják rész néven venni, ha egyik testvérük, ki életének vége felé ha­ladván, hazájának jövője fölött aggódni kezd, megszív­­lelés végett önökhöz néhány bizodalmas szót intéz. Ily nagy munkára, minő hazánk rendezése, nagy készület szükséges, hogy így kellő körültekintéssel vi­tessék végbe minden s az épület, melyet nagynak, di­csőnek s maradandónak lenni óhajtunk, szilárd alapra fektettessék. Ha valahol, bizonyára ily messze kiható vállalatban kerülendő az elhamarkodás, és mellőzendő minden előrekapó s terven kívüli lépés, mely különben is m­ig a dolgok tervszerinti s egyedül biztos fejleszté­sét mód nélkül akadályozza, a czélzott rend helyett csak rendetlenséget s teljes fejetlenséget — mitől az irgalmas Isten mentse meg e szegény, s annyira meg­zaklatott hazát — hoz létre, s már is, mit méltó elszo­­morodással kell fölemlítenünk, rendre utasító föllépésre hivta föl a felsőbbséget. Ha pedig férfias kitartással tudtunk tűrni, bizo­­dalmasan fohászkodván Istenünkhöz; ha a felséges Fejedelemnek kibékítő jobbját felénk kiterjesztve lát­ni óhajtottuk, pedig látjuk és érezzük aát, legyen egy pár hónapig türelmünk, mig ügyeink országgyű­lésen nem egymástól eltérő módon, hanem egyöntetű alakra, s mindnyájunk hozzászólása folytán rendez­­tetni fognak, s ne idegenitsük el magunktól a felénk béke ágával közeledő legjobb szirti, s legtisztább szán­­déku fejedelmet. Ha volt súlyos körülményekben e haza, — mi­dőn fiainak anyagilag mutálandó közreműködése is a szokottnál nagyobb fokban igénybe vétetett, valóban oly helyzetben van az most is. — Kedves honfiak! en­gedjetek meg őszinteségemnek; igen silány volna a mi i­azasz­eretetünk, ha az anyagi segedelmet épen most vonnék meg Fejedelmünktől s hazánktól, épen most az adónak befizetését elő nem segítenék, midőn arra a mi érdekünkben legnagyobb szükség van. Remény­­em, önök engem, ki hazai állásomnál fogva, elődeim példájára közben járok a fejedelem és nemzet között, bizonyára megértettek. Legyenek e bizodalmas szavak önök iránti tisz­teletem, testvéri szeretetem, s önök hazaszeretete iránt táplált reményeimnek őszinte tanúi. Isten áldása szálljon a fejedelemre és hazára. Esztergomban, jan. hó 20. 1861. Scitovszky János m. p., ’ bibornok herczeg s Magyarország prímása. Bécs, jan. 80.­­ Az is baj, ha van — az is baj, ha nincs! ezen kényelmetlen dilemmával vesződnek pár hét óta a jó bécsiek, kiknek a sok keleti, olasz, magyar, lengyel s Isten tudja minő kérdésen fölül ma már a vizkérdésnél is meggyűlt a bajok. A bécsi ivó­viz, melynek külön­ben is azon kellemetes tulajdonsága van, hogy nyáron meleg, télen meg hideg, a nagy tél folytán annyira megfogyott, hogy a felsőbb fekvésű külvárosokon viz­­szü­kség támadt, de sírg kezdették kis és nagy czik­­kekben az uz Istenen kívül a városi rendőrséget, mely­ben egy földi gondviselést tisztelnek, ezen bajról vá­dolni, megeredtek az ég csatornái s most már annyi a viz, hogy az alsóbb külvárosokban egész kényelemmel szoba­fürdőt is lehet majd venni, hacsak a gondvise­lés hatalmas keze nem hárítja el tőlünk az árvíz csa­pását. Árvíz esetére azonban a veszély elhárítása vé­gett a szükséges intézkedések megtétettek. Ezen nyomasztó körülmények daczára folynak a választó mozgalmak. Magamnak is volt e napokban alkalmam egy úgynevezett társalgási tanácskozmány­­ban részt vehetni s a kedélyes nép politikai gyakorla­tait tanulmányozni. Már hetek óta tart a mozgalom s még mindig fő, alap, és vezérelvek s általános eszmék s program­mok körül forgott a vita, de maiglan sem bír­tak a „jelöltek jegyzékének“ elkészítéséig jutni, ne­hogy személyeskedésekre jusson a dolog. A conservativ és szabadelvű jelszót hallani is mindenütt, de a­nél­kül, hogy az ember csak hozzávetőleg is meg tudná mon­dani, mi lappang ,a bécsi „gemeinderath“ra vonatko­zólag alattuk. Önkénytelen eszünkbe jutott az elmé­leti vitatkozások közben Mephisto mondata „wo Be­griffe fehlen " stb. A hangulat Magyarország irányában nem igen kedvező, s ha nem csalódunk, egy kis lappangó irigy­ség az, mely azon nem ritka kifakadásokat sugalja, miket hazai közviszonyainkat illetőleg nem csak hírla­pokban, de társadalmi körökben is hallhatni. Az alap, melyből kiindulnak, hibás, s hogy October 20-ka után a közviszonyok a Lajthán innen és túl nem egyenlő lé­péssel fejlődnek, korántsem a minden népségek iránt egyenlő jóindulattal viseltető irányadó körökben, ha­nem azon tényben keresendő, miszerint a Lajthán in­nen a negyvenkilencz előtti időt tekintve, nem igen volt valami történelmi közjog, mire visszatérni lehetett volna. Az elavult rendi intézményeket elsodorta az ár, a vihar közben kelt alkotmányok közül pedig egy sem volt tett­­leg életbeléptetve; míg nálunk akarok és rendek a nép zömét kebelükbe fölfogadván, megifjult erővel s azzal járó zajossággal lépnek az újonnan megnyílt po­litikai pálya sorompói közé. Minden ellenszenv között azonban érezni kezdik, miszerint a birodalom alkotmá­nyossága Magyarországéval él és hal. Több napok óta azon bír szárnyal, hogy Z­a­l­a­­megye területének kiegészítése végleg el­volna határozva, s hogy e miatt a horvát udvari bizott­mány főnöke le is mondott. Az utóbbi valóságáról ha­tározottat nem mondhatni, a nevezett megye kiegészí­tése iránti hír azonban, mint rendszerint jólértesült kö­rökben hallani, eddig aligha meg nem valósult, ha­zánk egyik óhaja ez által ismét teljesülvén. Bécs, jan. 28. *) L. Sietekskegyedet biztosítani azon hir felől, mi­kép a Muraköz visszacsatolását illető rendelet a leg­felsőbb szentesítést megnyerte, és úgy a m. kir. hely­tartótanácshoz Budára, valamint a horvát udvari bi­zottmányhoz is megküldenek az illető intézkedésiek ezen legfelsőbb határozat kivitelét illetőleg. A fejede­lem ezen intézkedése a f. hó 16 ki legfelsőbb leirat után kétszeresen becses biztosítása annak, mikép a kormány folytatni fogja azon utat, melyen magának a *) A postával — a levél is elkésett. Szerk. - I

Next