Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-01 / 27. szám
vagy ha enged is, legalább némi mentséget találna a morális nyomásban, de hogy az általa substituált főjegyző által olvastatja őket a többiek sorában, tehát mint saját ajánlottad, ez----------! Főispán úrnak katona volt, mostani állása attribútumaival még nem igen ismerős, neki tehát az eddigi népszerűség további megtartása utáni nyúlást nem bírjuk gyökerestől rászallani, de annál kárhoztalandóbbak, kik mögüle beszólnak, mert a haza békés átalakulására sem fölfelé nem vezet ezélhoz ily tromf, sem alól nem szilárdíthatja azt meg a fönnebb említett suprematiai éreztetés. Adja Isten mindezek jobbrafordultát! 1. 1. — Esztergom megye, jan. 21-ki közgyűlésén, melynek színe előtt a primás-főispán ő emtja a fökanczellár fölebbi levelét fölolvastatá, a következő határozat keletkezett: 125. sz. „Örömmel fogadta a megye ezen levelet, melyben a legégetőbb szükségek mihamarábbi orvoslása igértetik, és ezek mielőbbi teljesitését nyugodt bizalommal várva, e levél kedves tudomásul vétetni határoztatok.— Szabolcsban a tisztujitás jan. 28-án ment véghez. Első alispánnak egy szívvel lélekkel Somossy Ignácz jön megválasztva. Másod alispán lett, minden ellenkorteskedések daczára, Kállay Emanuel 48-ki másodalispán. Főjegyzőül Böszörményi László, első aljegyzőül Kállay Adolf, másodaljegyzőül Jármy Elek választattak meg közfölkiáltással. Hasonló módon lett főügyész Komjáthy Pál. Városi ügyek. — Pest, jan. 31. (Folytatás). Ezután a bizottmányi jelentés fölolvasása következik, mely a városi ügyészség átvételére küldeték ki. A bizottmány ebben kimutatja, hogy a város jogi ügyeinek vezetése dr. Sturm E. ur által 1856 óta mostanig 27,107 frtba került. Továbbá tudatja, hogy az okmányok átvétele már megtörtént, s csak néhány köteget, mely adóhátralékokra vonatkozó okmányokat tartalmazott, nem vélt a bizottmány az eddigi határozatok értelmében átveendőknek, és a közgyűléstől erre nézve szükséges utasításokat kér. Végre még az ügyészi hivatal szervezését tárgyazó javaslatot terjeszti elő, mely oda megy ki, hogy a főügyész mellé még hat alügyész adandó, miután azonban ez nem rendeztethetik be azonnal, a közgyűlés addig a főügyésznek legalább engedje meg, hogy két segédet vehessen magához, és ezeknek egyelőre tiszteletdíjat határozhason. Ezen okmány elolvasása után fölállt Gräffl városbíró úr, és a séremi bizottmányt megbízni indítványozó, hogy az vizsgálja meg, hogy honnan eredtek ezen 27,107 ftnyi perköltségekre rendkívüli kiadások, s hogy a város e tekintetben nem volt-e kelletinél inkább terhelve, továbbá, hogy kire és minő mértékben hárul ez iránt a felelősség. Ezenkívül Tanhoffer ügyész még annak vizsgálatával is meg fogna bízatni, ha várjon az előbbi képviselő a városi perek vitelénél semmi hanyagságot sem tanusított-e, melyből a városra nézve kár eredhetett. Ezen vizsgálat bevégeztéig azonban a volt képviselő Sturm E. Tudor által formált követelések ne liquidáltassanak végre azon kérdésre vonatkozólag, hogy mi történjék az adóhátralékokat tárgyazó okmányokkal, ő azt indítványozza, hogy abba egyelőre nem kellene bebocsátkozni, hanem hogy az ügyésznek, saját kérelete értelmében, két segéd fölvétele engedtetnék meg, mivel a munka nagy mennyisége ezt mélhatlanul szükségessé teszi. A gyűlés mindezen indítványokat elfogadó, s Tanhoffer ügyész erre egyszersmind az ő számára megajánlott segédek tiszteletdíját is meghatároztatni kéri, mire neki a gyűlés havonkinti 100 ftot megszavazott. Erre a város tevőleges s szenvedőleges vagyoni állapotának kinyomozására kiküldött bizottmány jelentése olvastatott föl, mely szerint a város activ vagyona körülbelül 1,100,000 ftra tehető; melynek egy része 51, 000 ft a redout fölépítésére van szánva; mig szenvedőleges állása 1,600,000 ftot teszen ki, miből két tétel a Vogel-Tüköry-féle 59,800 ft, és az árvapénztár 70,000 ftnyi követelése fölmondatott. A bizottmány ezeknek fedezetére az 1854-ki kölcsön-kötvények eladását indítványozza. Rottenbiller a mondott 59,800 ftnyi összeget egyelőre a redout építésére szánt összegből javalja kifizettetni , minthogy ez által az építészet meg nem akasztatik, 200,000 ftra tevén az épitőbizottmány az évi szükségletet, s igy az egész tőkealapra csak később leendvén szükség. Azután a gyűlés elé azon kérdést terjeszti, várjon a második fölmondott követelés lerovására az 1854. kölcsön-kötvények eladásának indítványát elfogadja e ? Trattner Károlyi az első indítvány elfogadására, de a másodikra nem szavaz, mert a kötvények mostani tőzsde ára mellett a város sokat veszítene. Berger és Ballagi ugyanez okból a kötvények eladása ellen szavaznak. Gräffl közvetíteni véli a dolgot az által, hogy a kötvényeknek csak fele adassék el, hogy azoknak árcsökkenése esetére a veszteség kisebb legyen, s másrészt az emelkedhetésükből lehető előny egészen el ne vesszen. Haris és Aul az eladás ellen szavaznak, kölcsön- vagy részvénytársulat útján vélvén a város szükségleteit beszerezhetni. Királyi Pál szükségesnek találja mind a két felmondott követelést kifizetni, erre nézve azonban a fekvő tőke fordítását véli czélszerűnek; egyszersmind fölhívja a figyelmet, hogy a nemzeti kölcsön-kötvények mostanra különben sem eladhatók, miután azok átírása a pénzügyministérium által még meg sem történt, s az csak ezentúl várandó. (Ennélfogva tegnapi tudósításunkban az írás olvashatlansága miatt azon állítás, mintha ez az átiratás már meg lenne engedve, ezáltal helyre igazíttatik.) Itt mint ott bizonyos, hogy azok kamataikat a várostól is megkapják, ellenben Királyi ezen követelés kifizetésének szükségét abban látja rejlőnek, hogy az e közben nagykorúvá lett árvák tőkéiket ki akarják venni, az árvabizottmányoknak szükségök van tőkéikre. Neuhoffer és Szilágyi a kötvények eladása ellen szavaznak, ellenben Jámbor Gräffl indítványát pártolja. Foringák és Gross részletes eladást javasolnak, amint a szükség kívánni fogná Rottenbiller a végzést tehát így mondja ki, hogy a felmondott követelések a redoute építési alapítványából egyelőre kifizettessenek, a kötvények azonban csak akkor adassanak el, ha a város szükséges kiadásaira nézve más bevételi forrást nem találna. Erre a könyvvitel folyamodványa olvastatott az iránt, hogy a volt városi tisztviselők által eddig húzott drágaság miatti segélydíj kifizettessék. E folyamodvány azonban Tanhoffer ügyész ur indítványára elutasittatott Azután Seger és Szekrényessy városi piacz- és helypénz s más jövedékek bérlőinek folyamodványa olvastatott föl, melyben különböző okoknál fogva 15000 ftnyi bérleengedést kérnek, — mely kérvény azonban azon körülménynél fogva, miszerint maga a bérleti szerződésben minden elengedés világosan ki van zárva, elutasíttatott. Erre Rottenbiller azt indítványozza, hogy az új választásnál kimaradt 4 városi tanácsos számára félévi fizetés szolgáltassák ki, hogy így azok az új hivatalnokoknak a régibb ügyekben segélykezet nyújtsanak, mely indítványhoz Széher csatlakozik , mivel azoknak segélynyújtása által az ügymenet könynyíttetnék. Tanhoffer azt véli, hogy azoknak humanitásból félévi fizetést, sőt még nyugdíjt is lehetne adni , azonban az ő nézete szerint azokat nem kellene továbbra is alkalmazni a hivatalban, miután egyszer a közbizalom őket kizárta. Ellenben Tóth L. és Gräffl azt vélik, hogy azok segélyét föl lehetne használni a nélkül, hogy befolyás engedtetnék nekik a hivatalos működés folyamára. Mindketten csatlakoztak a félévi fizetés kiadása iránti indítványhoz. Gróf Károlyi György szintén hozzájárul az indítványhoz, azonban ezen kifizetést azon föltételhez óhajtja csatoltatni, miszerint azok azon esetre, ha rájuk szükség lenne, valóban készséggel segélykezet nyújtsanak az új hivatalnokoknak. S csakugyan ezen szellemben mondatott ki a határozat. Némely magánszemélyek további kérvényeinek elintézése után, az ülés folytatása holnapra halasztatott. — Buda város közönsége ma (f. hó 31-én) folytatta tisztujitását, melynek eredménye következő: 1-ső tanácsos Keller 695 szavazattal 64 és 59 ellen; 2-ik tanácsos Weidinger 690 szóval 346 és 67 ellen; 3-ik tanácsos Ebenhöch 643 szóval 102 és 81 ellen; 4-dik tanácsos Csik 705 szóval 56 és 34 ellen; 5-ik tanácsos Reményi Lajos 695 szóval 78 és 49 ellen; 6-ik tanácsos Petrovits Konstantin 596 szóval 190 és 36 elle..; 7- ik tanácsos Dürnböck 662 szóval 139 és 24 ellen ; 8-ik tanácsos Kunhegyi Vilmos 647 sz. 92 és 82 ellen, közigagatási főjegyző Kamermayer 594 sz. 22 és 6 ellen, törvénykezési főjegyző Gáspár Lajos 485 szóval 124 és 12 ellen, tanácsi aljegyző Krajcsevics Ferencz 514 szóval 62 és 45 ellen ; törvénykezési aljegyző Schachner Antal 339 szóval 216 és 62 ellen.Különösen megjegyzendő, hogy Reményi Lajos és Petrovics Konstantin tanácsos urak a választás után megjelenvén a választóteremben, véget érni nem akaró éljenzésekkel fogadtattak, h a i r ö iti. ki. (Legújabbak szemléje.) A mai posta későn érkezvén, egyszersmind tartalmatlan is. Érdekkel alig is bir egyéb, mint az eddigi olasz választások, melyek eredményét a mai tudósítások megerősítik. Cavour és pártja roppant többségnek örvendettek, s az eddig ismert 134 választás közül csak 2 juttatá a mazzinistáknak a diadalt. A Nápolyból befolyó jelentések is kedvezőn hangzanak a kormányra nézve s Nigra előre biztosíthatni reméli az eredményt. Az ellenzék hangulata általában nagyon is csüggeteg, a ministérium ellenben egy levelező szerint használni akarja jó állását s egész határozottsággal eljárni. Mindenekelőtt Victor Emanuelt ki fogja Olaszország királyává kiáltatni, a katonai tartalékokat fegyver alá szólítani, a király számára jó időre nagy hatalmakat s néhány száz milliónyi kölcsönt kívánni. Ekként gr. Cavour kezében kirondja a szabad elhatározás jogát Ezenkívül alig van ma valami nevezetesb ; a porosz kamra fölirata megszületett, de abból alig lehet a porosz hangulatot jobban megismerni mint ekkorig ismertük; a jövőnek tehát az nem igen gyújtott fáklyát , Gada pedig ott áll, hol állt, anélkül, hogy a szárdok gyújtó és romboló bombái azt, vagy a királyt megindíthatták volna. FRANCZIAORSZÁG: A „Pays“ —legalább egyelőre — alaptalanoknak nyilvánítja némely német lapoknak azon közléseit, mintha a britt kormány már intézkedéseket tett volna az iránt, hogy Német-I Dánország közti fegyveres összeütközés esetében, tetemes számú csapatokat küldhessen Helgoland szigetébe , hova néhány hadihajó is fogna küldetni. E lap azt hiszi, hogy Angolország aherczegségek kérdésében a be nem avatkozás elvét tartandja fönn s ugyanazon politikát követendi, mint Francziaország. Ha Angolország hajókat küldene Helgoland szigetébe, ezt valószínűleg csupán figyelés végett s kibékítési czélból tenné. A „Constitutionnel“ egy czikkében megczáfolván azon közlést, mintha a franczia kormány Dán ország részére be akarna avatkozni, s kijelentvén, hogy az nem szándékozik a be nem avatkozás elvétől eltérni, így nyilatkozik: „Egyébiránt a dán-német ügyben két tökéletesen különálló pont létezik : a német szövetség jogai, az ahhoz tartozó kormányok, s következőleg a holsteini herczegség irányában is; s másrészről Németországnak az iránti sokkal inkább kétségbe vonható igényei, hogy a német szövetséghez nem tartozó schleswigi herczegség belügyeibe avatkozhassék. úgy hisszük, Németország számos nehézségeket fogna kiegyenlítni, ha szorosan a szövetségi kötelezettségek terén maradna, mivel ekkér elhárítná magától azon vádat, mintha egy független külállam ügyeibe akarna avatkozni. Másrészről Dánországot arra kell intenünk, hogy saját biztonsága és méltósága érdekében mindazt kerülje, mi a németek nemzeti érzékenységét fölizgathatná, s különösen az üldözés vagy háborgatás minden látszatát a schleswigi herczegség német lakossága irányában ; mivel kétségkívül a közvélemény nem helyeselhetné a schleswigi herczegségben azt, mit a poseni nagyherczegségben kárhoztat. — Ami Francziaországot illeti, az mindig csak kibékítőleg avatkozott be ezen viszályba. Egyébiránt világos, miszerint ha — mitől Isten mentsen a Német- és Dánország közti viszály váratlanul oly magas fokra hágna, hogy az éjszak-európai államok súlyegyenét veszélyeztetné, — a kérdés akkor európaivá válnék, a az 1852-ki londoni jegyzőkönyvet aláirt hatalmasságok illetékességéhez tartoznék.“ NÉMETORSZÁG. A német nemzeti egylet berlini tagjai jan. 25-én Virchow elnöklete alatt, igen népes gyűlést tartván, Unrud az 1848 ki porosz nemzeti gyűlés hajdani elnöke 3 indítványt tett, melyek Benningsen s Metz módositványaival elfogadtattak. Ezen indítványok tartalma következő: 1. Porosz s a nem egyesült Németországnak, mindaddig, mig a német terület vagy a német érdekek meg nem sértetnek, semmi hivatásuk sincs arra, hogy résztvegyenek Austriának Velenczéérti harczában, s hogy ekkér megtámadást idézzenek elő a német határok ellen, miknek védelmében nem lehetne Austria hatályos segélyére számitni. 2. Poroszország elfogadván a Dánország elleni katonai működést, — tartozik őrködni a fölött, hogy nem csak Holstein jogai megőriztessenek, hanem hogy Holstein és Schleswignek százados jogain alapuló egyezsége is helyreállíttassék; s hogy Holsteinban törvényes helyzet biztosíttassák. 3. Európa jelen helyzete tekintetéből, Poroszországunk önmaga s Németország irányábani első kötelessége tüstént kieszközölni a német szövetségi sereg egységes szervezését, Poroszország parancsnoksága alatt, valamint egy német parlamentnek mielőbbi összehívását is. OLASZORSZÁG. A választások mint már tudjuk — mindenütt rendben s nyugalomban mentek végbe, s legnagyobb részint a kormányra nézve kedvezőleg ütöttek ki. Turinban Cavour, Minghetti s Cassinis, a tartományokban többek közt Cardini tábornok, Persano admiral, Sirtori, Malenchini, Fabrizi, Ribotti, Ratazzi, s La Marmora tábornok választattak meg. A Délolaszországbani választások eredménye Tarinban jan. 27-én még nem volt tudva. A milánói helyhatóság legközelebb Cavourt, Garibaldit, Farinit s Ricasolit díszpolgári joggal ajándékozá meg. Garibaldi Te r r t bizá meg, hogy érzelmeit a polgármesternél tolmácsolja, s ez utóbbi egy Caprerából, január 15-ről kelt levélben, Garibaldi köszönetét fejezvén ki, egyszersmind ismételve kijelenti, hogy semmi kamrai jelöltséget sem fogadhat el a legközelebbi választások alkalmával. Ezen elhatározásáról azért értesíti a polgármestert, hogy a második választás kellemetlenségei kikerültessenek. Gaeta ostromára vonatkozólag a „Patre“ szerint, a szárd hajóraj tüzelése jan. 22. - 23 án nem idézett elő tetemes eredményt. Több fregát s ágyúnaszád megkísérte a közeledést, azonban a várbeli ütegek tüzelése miatt nagyon megrongáltattak. A piemontiak szárazi ütegei nagy szabatossággal lőttek, s a városra igen romboló hatást kelle tenniök. Ezen ütegek elhelyezése igen jól van választva s azok jól vannak fölállítva. Az ostromlottak, noha készleteiket kimérik, élénken viszonozták a tüzelést, s lövéseiket nagy szabatossággal szinte kizárólag a közeledési ütegekre irányozták. Ami azon állítást illeti, mintha a piemontiak 23-án a vár bástya homlokzatáról 300 métrenyire egy résüteget állítottak volna föl, az teljesen lehetetlennek látszik. Gaeta elestét védői erélyének daczára bizonyosnak tarthatni, azonban ezen eredmény elérésére oly anyagi idő kívántatik meg, melynek tartamát némely olasz lapok túlzásai nem kevesbítendik. A „Corriere mercantile“ szerint a piemonti hajóhad 23-án álttalában csak jelentéktelen megrongáltatást szenvedett, a „Confienza“ ágyú naszád kivételével, mely az ellenség tüzelése mellett, még egy vontcsövű ágyú explosiója miatt is sokat szenvedett A piemontiak vesztesége 4—5 boltból s 20 sebesültből áll. Feltűnt, hogy az ellenség tüzelése se oly élénk, se oly szabatos nem volt a tenger mint a száraz felől. Azon hír, mintha egy rés nyittatott volna meg, alaptalan; a sürgönyök erről nem szólnak. A száraz felöl a piemontiak csak 20 holtat s mintegy ugyanannyi sebesültet vesztettek. A holtak közt van Savo százados az Ancona előtt megöletett tisztnek testvére is. TÖRÖKORSZÁG: Beaufort d’ Hautpoul tábornok, egy Beirutbó jan. 13 rólkelt levél szerint a syriai expeditionális hadtesthez egy napiparancsot intézett, melyben annak tudtára adja, hogy Napoleon császár egy, a következő szavakkal kezdődő levelet írt hozzá : „Kedves tábornokom ! — Noha még nem volt alkalma az expeditionális hadtestnek, sikerek által tüntetni ki magát, s önnek azt győzelemre vezetni, önök hivatása mégis tiszteletreméltó. Egy egész népet oltalmazni egy kegyetlen fanatismus ellen, azt egyedül katonáink jelenléte által biztosítni az azt még mindig fenyegető szerencsétlenségek ellen, — ez mint ön mondja — nagy s hasznos munka. — Ezért kérem önt, legyen tolmácsom azoknál, kik önnel együtt arra méltólag közreműködnek , s mondja meg nekik, hogy mennyire méltánylom buzgalmukat.“ A főparancsnok meg van róla győződve, miszerint a megelégedés, s jóindulatnak ezen bizonyítványa mindenkit hatalmasan fölbátorítana arra, hogy állhatatosan megmaradjon a kötelesség, önmegtagadás s buzgalom útján. A porta mint a „Pays“ magán értesülések után állítja, a nagyhatalmasságoknak egy oly újabb tervet szolgáltattatott át, melyben hatályos és gyors rendszabályok formuláztatnak, oly czélból, hogy az 1856-ki hat thurnayuntban foglalt reform-igéreteknek a török birodalom egész területénn teljes s loyális végrehajtása biztosíttassák. A syriai maronita püspökök a „M. Post“ konstantinápolyi levelezője szerint, az ezen tartományokbeli török s franczia hatóságoktól egyetemleg 4000 druznak kivégeztetését kérték, a múlt évben a maronitákon elkövetett gyilkolások büntetéséül. A „M. lost“ nem vonja kétségbe, hogy Fuad pasas D’Haup ou tábornok józan értelme s humanitása visszautasítandja ezen kivonatot, azonban ő azt mint mondja, úgy jelöli ki, mint egyik legjellemzőbb bizonyítványát a latin egyház azon ága főnökeit lelkesítő érzelmeknek, „melynek irányában nyugati Európa oly mély rokonszenvvel viseltetik.“ AMERIKA. A déli államok különszakadási mozgalma, mint Washingtonból jan. 15-től írják, folyvást előbb halad. A programút már el van készítve egy déli szövetség létesítése iránt. Sayuer ezredes küldetéssel Washingtonba érkezett, hogy Dékarolina nevében a sumeri erőd átadását kívánja. Anderson őrnagy értesíttetett arról, hogy meg fog támadtatni, ha az erőd föl nem adatnék. Ama békülékeny szellemű beszédnek, melyet Levard senator jan. 12-én tartott, lényeges tartalma következő: A kölcsönös reeriminatiók s a congressusi compromissumok nem menthetik meg az uniót. Az egyesült államok alkotmánya s az ezen alkotmány értelmében alkotott törvények fölebb állanak az egyes államok minden törvényhozásánál, az unió csupán az Egyesült Államok népeinek önkénytes beleegyezésével s az alkotmány által kiszabott módon bontathatik szét. A congressusnak , ha lehet, meg kell orvosolni a megsértett államok alapos panaszait, s erre az elnök számára meg kell adnia az unió fönntartására szükséges eszközöket Ezután szónok hosszasan kifejté az unió számos előnyét hozzátévén, hogy „a szétbomlás nem lenne egyéb örökös bábumnál.“ Végül azt tanácsié, hogy majd akkor, de nem előbb, midőn az ingerültség le fogott csillapulni, egy nép-convent hivassék össze, annak tárgyalása végett, hogy minő módosításokat kellene eszközölni a nemzeti organikus törvényben. CHINA: Az angol külügyi hivatalhoz érkezett tudósítások szerint, az expeditionális csapatok nagyrésze dec. 15-én szerencsésen Hongkongba érkezett. A Peiho tökéletesen be volt fagyva. — 2600 angol, Stavejey tábornok alatt, s bizonyos számú francziák Tientsinben hagyattak hátra. Azok kényelmes lakásokon szállásoltattak el, s meleg ruházatban és fűtési anyagszerekben semmi hiányt sem szenvedtek. — Elgin lord decs én Shanghaiba érkezett s sir Hope Grant-al együtt Japánba szándékozott indulni. Napier Hongkongból Kalkuttába utazott. A Yang-tse-kiang-on számos tengeri rablók kóboroltak. — Gros báró és Ward Kantonban voltak — Ama helyet, hol előbb Yeh palotája volt, a francziák a chinai kormány engedélyével, egy kath. templom építése végett választék ki. — Egy gőzös teljes biztonsággal ment fölfelé a Kanton melletti belföldi részeken. Táviratok. Berlin, jan. 30. A képviselőház válaszfölirata pontonkint felel a trónbeszédre. Megemlíti azon örvendetes egyetértést, melylyel a képviselőház azon férfiakat üdvözlő, kikkel a krály trónját körülvevő, és jelenti, hogy a kormányzatbani egységnek mindig jobban szilárdulni kell, s a rendeleteknek oly egyének által végrehajtatni, kik a kormányrendszerhez teljes és őszinte ragaszkodással vannak. A képviselőháznak elégtételül szolgáland látni, hogy a hadsereg ügyében kiadott rendeletek, a hadseregi alkotmány törvényes korlátai közt mozognak. A Francziaország és a szövetség közt megkezdett kereskedelmi szerződés iránti alkudozások azt eredményezendik hogy két nemzetnek alkalma leszen a béke helyreállításánál a jutalomért versenyezni. A szövetségi hadseregszervezet revisiáját illetőleg oda nyilatkozik a válaszfelirat, hogy egy czélszerű hadseregszervezés még nem alkalmas a német nép jogi kívonatait kielégíteni. Minden német kormány és nemzet összeműködése csak akkor lesz tartós és hatásos, ha az korszerű és megfelelő politikai intézményekben nyilatkozik. A válaszfelirat a legerélyesebb rendszabályok alkalmazását ajánlja arra nézve, hogy Kurhessenben az alkotmányos állapot visszahelyeztessék, és a törvényhez hű német törzsek ismét jogaik élvezetébe lépjenek. Továbbá nemzeti kötelességnek nyilvánítja, hogy Poroszország, német szövetségeseivel együtt végre czélszerű megoldást eszközöljön a herczegségek kérdésében, előre bocsátván, hogy a Holsteinben netalán bekövetkező szövetségi executio esetére, Németországnak Schleswig iránti jogai fenntartatnak. Poroszország, azon fenséges szavakhoz hiven, hogy neki nem feladata hódított javak élvezete, mindenkor készen áll Porosz- és Németország — csak ez utóbbinak van joga fiai véréhez — nemzetiségi eszméiért síkra szállani. A senatusnak az ülések közzétételével foglalkozó bizottmánya elhatározá, hogy a jelentés csupán a viták terjedelmes közléséből álljon, vagy pedig hogy az az elnök felügyelete alatt szerkesztessék. Róma, jan. 30. Gaetából jelentik 20-ről, hogy naponkint csak néhány száz lövést váltanak. A legközelebbi éjen több ezer bombát lőttek a piemontiak, anélkül, hogy a vár ezáltal tetemesebb károkat szenvedett volna. Milano, jan. 30. A „Perseveranza“ párisi levelei szerint Lamarmora a porosz királynak különféle előnyös ajánlatokat teend ; egyszersmind azonban kijelentendő hogy, ha Poroszország Austriával szövetkezik , Francziaország Olaszországgal fog együtt tartani. A „Sürgöny“ magántáviratai. Paris, jan. 31. Stumbuli, jan 29-ki levelek szerint az orosz követ Kiprius küldetőire válaszul új tudósításokat, és okiratokat terjeszt elő, melyeket erélyes jegyzékkel kísér, kívánta Constantinápolyban tartandó értekezletet. A porta felhivatik, hogy a szíriai megszállás meghoszabbítását maga eszközölje, s a conventio végrehajtását kívánja. Rómá,an 30. kétezer piemonti Pária mellett 28 án megtámadta a nápolyiakat, a harcz hét óráig tartott, a piemontiaknak volt 250 halottjuk és sebesültjök. Mindkét fél római földre húzódott vissza. Páris, jan. 31. ,A mai „Paya“ szerint a piemontiak erősítést kívántak Turinból. Az orosz követ parancsot kapott Gaetába visszamenni. A Gaetában visszamaradt követek tiltakoztak az elzárulás ellen, s tiltakozásukat illető kormányaik helybenhagyták. Bécs, jan. 31. A félhivatalos „Donau Zfg.“ megcáfolja a külföldi lapok azon tudósítását, mely szerint Thouvenel kijelentette volna, hogy Francziaország azon esetet, ha Ausztria Piemonttali újabb háborújában német szövetségi hadcsapatok által segíttetnék, a non interventio elve megsértéséül tekintené. Színházi előadások február 1. Nemzeti színház. Makranczosné. Dráma 5 felvonásban. Pesti német színház. Der Postillon von Lonjumeau. Komische Oper in zwei Abtheilaugen und drei Aufzügen. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, január 31-ről: 5% Metalliques 63.50; Nemzeti kölcsön 74.90; bankrészvények 716.9; hitelintézeti részvények 157.10; augsburgi váltók 131.0; londoni váltók 153.50; arany darabja 17.30. Dzinavizállás, jan. 31. 11' 3" 0"' 0 fölött. Felelős szerkesztő : VÉRTES ERNŐ.