Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-01 / 27. szám

vagy ha enged is, legalább némi mentséget találna a morális nyomásban, de hogy az általa substituált fő­jegyző által olvastatja őket a többiek sorában, tehát mint saját ajánlottad, ez----------! Főispán úrnak katona volt, mostani állása attri­bútumaival még nem igen ismerős, neki tehát az ed­digi népszerűség további megtartása utáni nyúlást nem bírjuk gyökerestől rászallani, de annál kárhoztalan­dóbbak, kik mögüle beszólnak, mert a haza békés át­alakulására sem fölfelé nem vezet ezélhoz ily tromf, sem alól nem szilárdíthatja azt meg a fönnebb említett suprematiai éreztetés. Adja Isten mindezek jobbrafordultát! 1. 1. — Esztergom megye, jan. 21-ki közgyűlésén, melynek színe előtt a primás-főispán ő emtja a fökan­­czellár fölebbi levelét fölolvastatá, a következő határo­zat keletkezett: 125. sz. „Örömmel fogadta a megye ezen levelet, melyben a legégetőbb szükségek miha­­marábbi orvoslása igértetik, és ezek mielőbbi teljesité­sét nyugodt bizalommal várva, e levél kedves tudomá­sul vétetni határoztatok.­— Szabolcsban a tisztujitás jan. 28-án ment véghez. Első alispánnak egy szívvel lélekkel So­­mossy Ignácz jön megválasztva. Másod alispán lett, minden ellenkorteskedések daczára, Kállay Emanuel 48-ki másodalispán. Főjegyzőül Böszörményi László, első aljegyzőül Kállay Adolf, másodaljegyzőül Jármy Elek választattak meg közfölkiáltással. Hasonló mó­don lett főügyész Komjáthy Pál. Városi ügyek. — Pes­t, jan. 31. (Folytatás). Ezután a bizott­­mán­yi jelentés fölolvasása következik, mely a városi ügyészség átvételére küldeték ki. A bizottmány ebben kimutatja, hogy a város jogi ügyeinek vezetése dr. St­u­r­m E. ur által 1856 óta mostanig 27,107 frtba került. Továbbá tudatja, hogy az okmányok átvétele már megtörtént, s csak néhány köteget, mely adóhát­ralékokra vonatkozó okmányokat tartalmazott, nem vélt a bizottmány az eddigi határozatok értelmében átve­endőknek, és a közgyűléstől erre nézve szükséges uta­sításokat kér. Végre még az ügyészi hivatal szervezé­sét tárgyazó javaslatot terjeszti elő, mely oda megy ki, hogy a főügyész mellé még hat alügyész adandó, miután azonban ez nem rendeztethetik be azonnal, a közgyűlés addig a főügyésznek legalább engedje meg, hogy két segédet vehessen magához, és ezeknek egye­lőre tiszteletdíjat határozhason. Ezen okmány elolvasása után fölállt Gräffl városbíró úr, és a sér­emi bizottmányt megbízni indít­ványozó, hogy az vizsgálja meg, hogy honnan eredtek ezen 27,107 ftnyi perköltségekre­ rendkívüli kiadások, s hogy a város e tekintetben nem volt-e kelletinél in­kább terhelve,­­ továbbá, hogy kire és minő mérték­ben hárul ez iránt a felelősség. Ezenkívül Tanhoffer ügyész még annak vizsgálatával is meg fogna bízatni, ha várjon az előbbi képviselő a városi perek vitelénél semmi hanyagságot sem tanusított-e, melyből a városra nézve kár eredhetett. Ezen vizsgálat bevégeztéig azon­ban a volt képviselő Sturm E. Tudor által formált kö­vetelések ne liquidáltassanak végre azon kérdésre vonatkozólag, hogy mi történ­jék az adóhátralékokat tárgyazó okmányokkal, ő azt indítványozza, hogy abba egyelőre nem kellene bebo­csátkozni, hanem hogy az ügyésznek, saját kérelete értelmében, két segéd fölvétele engedtetnék meg, mi­vel a munka nagy mennyisége ezt mélhatlanul szük­ségessé teszi. A gyűlés mindezen indítványokat elfogadó, s Tanhoffer ügyész erre egyszersmind az ő számára megajánlott segédek tiszteletdíját is meghatároztatni kéri, mire neki a gyűlés havonkinti 100 ftot megsza­vazott. Erre a város tevőleges s szenvedőleges vagyoni állapotának kinyomozására kiküldött bizottmány jelentése olvastatott föl, mely szerint a város activ vagyona körülbelül 1,100,000 ftra tehető; melynek egy része 51, 000 ft a redout fölépítésére van szánva; mig szenvedőleges állása 1,600,000 ftot teszen ki, miből két tétel a Vogel-Tüköry-féle 59,800 ft, és az árvapénz­tár 70,000 ftnyi követelése fölmondatott. A bizottmány ezeknek fedezetére az 1854-ki kölcsön-kötvények el­adását indítványozza. Rottenbiller a mondott 59,800 ftnyi összeget egyelőre a redout építésére szánt összegből javalja ki­fizettetni , minthogy ez által az építészet meg nem akasztatik, 200,000 ftra tevén az épitőbizottmány az évi szükségletet, s igy az egész tőkealapra csak ké­sőbb leendvén szükség. Azután a gyűlés elé azon kér­dést terjeszti, várjon a második fölmondott követelés lerovására az 1854. kölcsön-kötvények eladásának indítványát elfogadja e ? Trattner­ Károlyi az első indítvány elfoga­dására, de a másodikra nem szavaz, mert a kötvények mostani tőzsde ára mellett a város sokat veszítene. Berger és Ballagi ugyanez okból a kötvények eladása ellen szavaznak. Gräffl közvetíteni véli a dolgot az által, hogy a kötvényeknek csak fele adassék el, hogy azoknak árcsökkenése esetére a veszteség kisebb legyen, s más­részt az emelkedhetésükből lehető előny egészen el ne vesszen. Haris és Aul az eladás ellen szavaznak, köl­csön- vagy részvénytársulat útján vélvén a város szükségleteit beszerezhetni. Királyi Pál szükségesnek találja mind a két felmondott követelést kifizetni, erre nézve azonban a fekvő tőke fordítását véli czélszerű­­nek; egyszersmind fölhívja a figyelmet, hogy a nemzeti kölcsön-kötvények mostanra különben sem eladhatók, miután azok átírása a pénzü­gyministérium által még meg sem történt, s az csak ezentúl várandó. (Ennélfogva tegnapi tudósításunkban az írás ol­­vashatlansága miatt azon állítás, mintha ez az átiratás már meg lenne engedve, ezáltal helyre igazíttatik.) Itt mint ott bizonyos, hogy azok kamataikat a vá­rostól is megkapják, ellenben Királyi ezen követelés kifizetésének szükségét abban látja rejlőnek, hogy az e közben nagykorúvá lett árvák tőkéiket ki akarják venni, az árvabizottmányoknak szükségök van tő­kéikre. Neuhoffer és Szilágyi a kötvények el­adása ellen szavaznak, ellenben Jámbor Gräffl in­dítványát pártolja. Foringák és Gross részletes eladást javasol­nak, a­mint a szükség kívánni fogná Rottenbiller a végzést tehát így mondja ki, hogy a felmondott követelések a redoute építési ala­pítványából egyelőre kifizettessenek, a kötvények azon­ban csak akkor adassanak el, ha a város szükséges kiadásaira nézve más bevételi forrást nem találna. Erre a könyvvitel folyamodványa olvastatott az iránt, hogy a volt városi tisztviselők által eddig húzott drágaság miatti segélydíj kifizettessék. E folyamod­vány azonban Tanhoffer ügyész ur indítványára eluta­­sittatott Azután Seger és Szekrényessy városi piacz- és helypénz s más jövedékek bérlőinek folyamodvá­nya olvastatott föl, melyben különböző okoknál fogva 15000 ftnyi bérleengedést kérnek, — mely kérvény azonban azon körülménynél fogva, miszerint maga a bérleti szerződésben minden elengedés világosan ki van zárva,­­ elutasíttatott. Erre Rottenbiller azt indítványozza, hogy az új választásnál kimaradt 4 városi tanácsos szá­mára félévi fizetés szolgáltassák ki, hogy így azok az új hivatalnokoknak a régibb ügyekben segélykezet nyújtsanak, mely indítványhoz S­z­é­h­e­r csatlakozik , mivel azoknak segélynyújtása által az ügymenet köny­­nyíttetnék. Tanhoffer azt véli, hogy azoknak humanitás­ból félévi fizetést, sőt még nyugdíjt is lehetne adni , azonban az ő nézete szerint azokat nem kellene to­vábbra is alkalmazni a hivatalban, miután egyszer a közbizalom őket kizárta. Ellenben Tóth L. és Gräffl azt vélik, hogy azok segélyét föl lehetne használni a nélkül, hogy be­folyás engedtetnék nekik a hivatalos működés folya­mára. Mindketten csatlakoztak a félévi fizetés kiadása iránti indítványhoz. Gróf Károlyi György szintén hozzájárul az indítványhoz, azonban ezen kifizetést azon föltételhez óhajtja csatoltatni, miszerint azok azon esetre, ha rá­­juk szükség lenne, valóban készséggel segélykezet nyújtsanak az új hivatalnokoknak. S csakugyan ezen szellemben mondatott ki a ha­tározat. Némely magánszemélyek további kérvényeinek elintézése után, az ülés folytatása holnapra halasz­­tatott. — Buda város közönsége ma (f. hó 31-én) foly­tatta tisztujitását, melynek eredménye következő: 1-ső tanácsos Keller 695 szavazattal 64 és 59 ellen; 2-ik ta­nácsos Weidinger 690 szóval 346 és 67 ellen; 3-ik tanácsos Ebenhöch 643 szóval 102 és 81 ellen; 4-dik tanácsos Csik 705 szóval 56 és 34 ellen; 5-ik tanácsos Reményi Lajos 695 szóval 78 és 49 ellen; 6-ik taná­csos Petrovits Konstantin 596 szóval 190 és 36 elle.­.; 7- ik tanácsos Dürnböck 662 szóval 139 és 24 ellen ; 8-ik tanácsos Kunhegyi Vilmos 647 sz. 92 és 82 ellen, köz­iga­gatási főjegyző Kamermayer 594 sz. 22 és 6 el­len, törvénykezési főjegyző G­á­s­p­á­r Lajos 485 szó­val 124 és 12 ellen, tanácsi aljegyző Krajcsevics Ferencz 514 szóval 62 és 45 ellen ; törvénykezési al­jegyző Schachner Antal 339 szóval 216 és 62 ellen.Külö­nösen megjegyzendő, hogy Reményi Lajos és Petrovics Konstantin tanácsos urak a választás után megjelenvén a választóteremben, véget érni nem akaró éljenzések­kel fogadtattak, h a i r ö i­ti. ki. (Legújabbak szemléje.) A mai posta későn érkezvén, egyszersmind tartalmatlan is. Érdekkel alig is bir egyéb, mint az eddigi olasz választások, melyek eredményét a mai tudósítások megerősítik. Cavour és pártja roppant többségnek örvendettek, s az eddig is­mert 134 választás közül csak 2 juttatá a mazzi­­nistáknak a diadalt. A Nápolyból befolyó jelenté­sek is kedvezőn hangzanak a kormányra nézve s Nigra előre biztosíthatni reméli az eredményt. Az el­lenzék hangulata általában nagyon is csüggeteg, a ministérium ellenben egy levelező szerint használni akarja jó állását s egész határozottsággal eljárni. Min­denekelőtt Victor Emanuelt ki fogja Olaszország kirá­lyává kiáltatni, a katonai tartalékokat fegyver alá szólítani, a király számára jó időre nagy hatalmakat s néhány száz milliónyi kölcsönt kívánni. Ekként gr. Cavour kezében kirondja a szabad elhatározás jogát­ Ezenkívül alig van ma valami nevezetesb ; a po­rosz kamra fölirata megszületett, de abból alig lehet a porosz hangulatot jobban megismerni mint ekkorig ismertük; a jövőnek tehát az nem igen gyújtott fák­lyát , Gad­a pedig ott áll, hol állt, a­nélkül, hogy a szárdok gyújtó és romboló bombái azt, vagy a királyt megindíthatták volna. FRANCZIAORSZÁG: A „Pays“ —legalább egy­előre — alaptalanoknak nyilvánítja némely német la­poknak azon közléseit, mintha a britt kormány már in­tézkedéseket tett volna az iránt, hogy Német-I Dán­­ország közti fegyveres összeütközés esetében, tete­mes számú csapatokat küldhessen Helgoland szi­getébe , hova néhány hadihajó is fogna küldetni. E lap azt hiszi, hogy Angolország a­­herczegségek kérdésé­ben a be nem avatkozás elvét tartandja fönn s ugyan­azon politikát követendi, mint Francziaország. Ha Angolország hajókat küldene Helgoland szige­tébe, ezt valószínűleg csupán figyelés végett s kibékí­­tési czélból tenné. A „Constitutionnel“ egy czikkében megczáfolván azon közlést, mintha a franczia kormány D­á­n o­r­­szág részére be akarna avatkozni, s kijelentvén, hogy az nem szándékozik a be nem avatkozás elvétől eltérni, így nyilatkozik: „Egyébiránt a dán-német ügyben két tökéletesen különálló pont létezik : a német szövetség jogai, az ahhoz tartozó kormányok, s következőleg a h­o­l­s­t­e­i­n­i her­­czegség irányában is; s másrészről Németországnak az iránti sokkal inkább kétségbe­ vonható igényei, hogy a né­met szövetséghez nem tartozó s­c­h­l­e­s­w­i­g­i herczegség belügyeibe avatkozhassék. úgy hisszük, Németország számos nehézségeket fogna kiegyenlítni, ha szorosan a szövetségi kötelezettségek terén maradna, mivel ekkér elhárítná magától azon vádat, mintha egy független kül­állam ügyeibe akarna avatkozni. Másrészről Dánországot arra kell intenünk, hogy saját biztonsága és méltósága érdekében mindazt kerülje, mi a németek nemzeti érzé­kenységét fölizgathatná, s különösen az üldözés vagy há­borgatás minden látszatát a schleswigi herczegség német lakossága irányában ; mivel kétségkívül a közvélemény nem helyeselhetné a schleswigi herczegségben azt, mit a poseni nagyherczegségben kárhoztat. — A­mi Francziaor­szágot illeti, az mindig csak kibékítőleg avatkozott be ezen viszályba. Egyébiránt világos, miszerint ha — mitől Isten mentsen a Német- és Dánország közti viszály váratla­nul oly magas fokra hágna, hogy az éjszak-európai álla­mok súlyegyenét veszélyeztetné, — a kérdés akkor euró­paivá válnék, a az 1852-ki londoni jegyzőkönyvet aláirt hatalmasságok illetékességéhez tartoznék.“ NÉMETORSZÁG. A német nemzeti egy­let berlini tagjai jan. 25-én Virchow elnök­lete alatt, igen népes gyűlést tartván, Unrud az 1848 ki porosz nemzeti gyűlés hajdani elnöke 3 indít­ványt tett, melyek Benningsen s Metz módosit­­ványaival elfogadtattak. Ezen indítványok tartalma következő: 1. Porosz s a nem­ egyesült Németor­szágnak, mindaddig, mig a német terület vagy a né­met érdekek meg nem sértetnek, semmi hivatásuk sincs arra, hogy résztvegyenek Austriának Velenczé­­érti harczában, s hogy ekkér megtámadást idézze­nek elő a német határok ellen, miknek védelmében nem lehetne Austria hatályos segélyére számitni. 2. Poroszország elfogadván a Dánország elleni katonai működést, — tartozik őrködni a fölött, hogy nem csak Holstein jogai megőriztessenek, hanem hogy Holstein és Schleswignek százados jogain ala­puló egyezsége is helyreállíttassék; s hogy Holsteinban törvényes helyzet biztosíttassák. 3. Európa jelen hely­zete tekintetéből, Poroszországunk önmaga s Német­ország irányábani első kötelessége tüstént kieszkö­zölni a német szövetségi sereg egységes szervezését, Poroszország parancsnoksága alatt, valamint egy német parl­amentnek mielőbbi összehívását is. OLASZORSZÁG. A választások mint már tudjuk — mindenütt rendben s nyugalomban mentek végbe, s legnagyobb részint a kormányra nézve ked­­vezőleg ütöttek ki. Turinban Cavour, Minghetti s Cassinis, a tartományokban többek közt C­­­a­r­d­i­n­i tábornok, Persano admiral, Sirtori, Malen­­chini, Fabrizi, Ribotti, Ratazzi, s La Mar­mora tábornok választattak meg. A Délolaszor­­szágbani választások eredménye Tarinban jan. 27-én még nem volt tudva. A milánói helyhatóság legközelebb Ca­­vourt, Garibaldit, Farinit s Ricasolit díszpolgári joggal ajándékozá meg. Garibaldi T­e r r t bizá meg, hogy érzelmeit a polgármesternél tolmácsolja, s ez utóbbi egy Caprerából, január 15-ről kelt levélben, Garibaldi köszönetét fejezvén ki, egyszersmind ismételve kijelenti, hogy semmi kamrai jelöltséget sem fogadhat el a legközelebbi választások alkalmával. Ezen elhatározásáról azért értesíti a pol­gármestert, hogy a második választás kellemetlensé­gei kikerültessenek. Gaeta ostromára vonatkozólag a „Patr­e“ szerint, a szárd hajóraj tüzelése jan. 22. - 23 án nem idézett elő tetemes eredményt. Több fregát s ágyú­na­­szád megkísérte a közeledést, azonban a várbeli üte­gek tüzelése miatt nagyon megrongáltattak. A piemon­­tiak szárazi ütegei nagy szabatossággal lőttek, s a vá­rosra igen romboló hatást kelle tenniök. Ezen ütegek elhelyezése igen jól van választva s azok jól vannak fölállítva. Az ostromlottak, noha készleteiket kimérik, élénken viszonozták a tüzelést, s lövéseiket nagy sza­batossággal szinte kizárólag a közeledési ütegekre irá­nyozták. A­mi azon állítást illeti, mintha a piemontiak 23-án a vár bástya homlokzatáról 300 métre­nyire egy rés­üteget állítottak volna föl, az teljesen lehetetlennek látszik. Gaeta elestét védői erélyének daczára bizo­nyosnak tarthatni, azonban ezen eredmény elérésére oly anyagi idő kívántatik meg, melynek tartamát né­mely olasz lapok túlzásai nem kevesbítendik. A „Cor­­riere mercantile“ szerint a piemonti hajóhad 23-án ált­talában csak jelentéktelen megrongáltatást szenvedett, a „Confienza“ ágyú naszád kivételével, mely az ellen­ség tüzelése mellett, még egy vontcsövű ágyú explosiója miatt is sokat szenvedett A piemontiak vesztesége 4—5 boltból s 20 sebesültből áll. Feltűnt, hogy az ellenség tüzelése se oly élénk, se oly szabatos nem volt a tenger mint a száraz felől. Azon hír, mintha egy rés nyittatott volna meg, alaptalan; a sürgönyök erről nem szólnak. A száraz felöl a piemontiak csak 20 holtat s mintegy ugyanannyi sebesültet vesztettek. A holtak közt van S­a­­­v­­­o százados az Ancona előtt megöletett tisztnek testvére is. TÖRÖKORSZÁG: Beaufort d’ Hautpoul tábornok, egy B­e­i­r­u­t­b­ó­­ jan. 13 ról­kelt levél szerint a syriai expeditionális hadtesthez egy napipa­rancsot intézett, melyben annak tudtára adja, hogy Napoleon császár egy, a következő szavakkal kez­dődő levelet írt hozzá : „Kedves tábornokom ! — Noha még nem volt alkalma az expeditionális hadtestnek, sikerek által tüntetni ki magát, s önnek azt győzelemre vezetni, önök hivatása mégis tiszteletreméltó. Egy egész népet oltal­mazni egy kegyetlen fanatismus ellen, azt egyedül ka­tonáink jelenléte által biztosítni az azt még mindig fe­nyegető szerencsétlenségek ellen, — ez mint ön mondja — nagy s hasznos munka. — Ezért kérem önt, legyen tolmácsom azoknál, kik önnel együtt arra méltólag közreműködnek , s mondja meg nekik, hogy mennyire méltánylom buzgalmukat.“ A főparancsnok meg van róla győződve, misze­rint a megelégedés­, s jóindulatnak ezen bizonyítványa mindenkit hatalmasan fölbátorítana arra, hogy állha­tatosan megmaradjon a kötelesség, önmegtagadás s buzgalom útján. A porta mint a „Pays“ magán értesülések után állítja, a nagyhatalmasságoknak egy oly újabb tervet szolgáltattatott át, melyben hatályos és gyors rendsza­bályok formuláztatnak, oly czélból, hogy az 1856-ki hat t­hurnay­untban foglalt reform-igéreteknek a török biro­dalom egész területénn teljes s loyális végre­hajtása biztosíttassák. A syriai maronita püspökök a „M. Post“ konstantinápolyi levelezője szerint, az ezen tar­­tományokbeli török s franczia hatóságoktól egyetem­­leg 4000 druznak kivégeztetését kérték, a múlt évben a maronitákon elkövetett gyilkolások büntetéséül. A „M. lost“ nem vonja kétségbe, hogy Fuad pasas D’H­a­u­­­p o­u­­ tábornok józan értelme s humanitása visszautasítandja ezen kivonatot, azonban ő azt mint mondja, úgy jelöli ki, mint egyik legjellemzőbb bizo­nyítványát a latin egyház azon ága főnökeit lelkesítő érzelmeknek, „melynek irányában nyugati Európa oly mély rokonszenvvel viseltetik.“ AMERIKA. A déli államok különsza­­kadási mozgalma, mint Washingtonból jan. 15-től írják, folyvást előbb halad. A programút már el van készítve egy déli szövetség létesítése iránt. Sayuer ezredes küldetéssel Washingtonba érkezett, hogy Dék­arolina nevében a s­u­m­­­e­r­i erőd átadását kívánja. Anderson őrnagy értesíttetett arról, hogy meg fog támadtatni, ha az erőd föl nem adatnék. Ama békülékeny szellemű beszédnek, melyet Le­vard senator jan. 12-én tartott, lényeges tartalma következő: A kölcsönös reeriminatiók s a congressusi compromissumok nem menthetik meg az uniót. Az egyesült­ államok alkotmánya s az ezen alkotmány értelmében alkotott törvények fölebb állanak az egyes államok minden törvényhozásánál, az unió csupán az Egyesült­ Államok népeinek önkénytes beleegyezésé­vel s az alkotmány által kiszabott módon bontathatik szét. A congressusnak , ha lehet, meg kell orvosolni a megsértett államok alapos panaszait, s erre az elnök számára meg kell adnia az unió fönntartására szüksé­ges eszközöket Ezután szónok hosszasan kifejté az unió számos előnyét hozzátévén, hogy „a szétbomlás nem lenne egyéb örökös bábumnál.“ Végül azt tanácsié, hogy majd akkor, de nem előbb, midőn az ingerültség le fogott csillapulni, egy nép-convent hivassék össze, annak tárgyalása végett, hogy minő módosításokat kellene eszközölni a nemzeti organikus törvényben. CHINA: Az angol külügyi hivatalhoz érkezett tudósítások szerint, az expeditionális csapatok nagy­­része dec. 15-én szerencsésen H­ongkongba érke­­­zett. A P­e­i­h­o tökéletesen be volt fagyva. — 2600 angol, S­t­a­v­e­j­e­y tábornok alatt, s bizonyos számú francziák Tientsinben hagyattak hátra. Azok ké­nyelmes lakásokon szállásoltattak el, s meleg ruházat­ban és fűtési anyagszerekben semmi hiányt sem szen­vedtek. — Elgin lord dec­s én S­h­a­n­g­h­a­i­b­a érke­zett s sir Hope Grant-al együtt Japánba szándékozott indulni. N­a­pie­r Hongkongból Kalkut­tába utazott. A Yang-tse-kiang-on számos tengeri rablók kóboroltak. — Gros báró és W­a­r­d Kantonban voltak — Ama helyet, hol előbb Y­e­h palotája volt, a francziák a chinai kormány enge­délyével, egy kath. templom építése végett választék ki. — Egy gőzös teljes biztonsággal ment fölfelé a Kanton melletti belföldi részeken. Táviratok. Berlin, jan. 30. A képviselő­ház válaszföl­­irata pontonkint felel a trónbeszédre. Megemlíti azon örvendetes egyetértést, melylyel a képviselőház azon férfiakat üdvözlő, kikkel a k­rály trónját körülvevő, és jelenti, hogy a kormányzatbani egységnek mindig jobban szilárdulni kell, s a rendeleteknek oly egyének által végrehajtatni, kik a kormányrendszerhez teljes és őszinte ragaszkodással vannak. A képviselőháznak elégtételül szolgáland látni, hogy a hadsereg ügyében kiadott rendeletek, a hadseregi alkotmány törvényes korlátai közt mozognak. A Francziaország és a szö­­vetség közt megkezdett kereskedelmi szerződés iránti alkudozások azt eredményezendik hogy két nemzetnek alkalma leszen a béke helyreállításánál a jutalomért versenyezni. A szövetségi hadseregszervezet revisiáját illetőleg oda nyilatkozik a válaszfelirat, hogy egy czél­­szerű hadseregszervezés még nem alkalmas a német nép jo­gi kívonatait kielégíteni. Minden német kor­mány és nemzet összeműködése csak akkor lesz tartós és hatásos, ha az korszerű és megfelelő politikai intéz­ményekben nyilatkozik. A válaszfelirat a legerélye­sebb rendszabályok alkalmazását ajánlja arra nézve, hogy Kurhessenben az alkotmányos állapot visszahe­lyeztessék, és a törvényhez hű német törzsek ismét jogaik élvezetébe lépjenek. Továbbá nemzeti köteles­ségnek nyilvánítja, hogy Poroszország, német szövet­ségeseivel együtt végre czélszerű megoldást eszközöl­jön a herczegségek kérdésében, előre bocsátván, hogy a Holsteinben netalán bekövetkező szövetségi executio esetére, Németországnak Schleswig iránti jogai fenn­tartatnak. Poroszország, azon fenséges szavakhoz hi­­ven, hogy neki nem feladata hódított javak élvezete, mindenkor készen áll Porosz- és Németország — csak ez utóbbinak van joga fiai véréhez — nemzetiségi esz­méiért síkra szállani. A senatusnak az ülések közzétételével fog­lalkozó bizottmánya elhatározá, hogy a jelentés csu­pán a viták terjedelmes közléséből álljon, vagy pedig hogy az az elnök felügyelete alatt szerkesztessék. Róma, jan. 30. Gaetából jelentik 20-ről, hogy naponkint csak néhány száz lövést váltanak. A legkö­zelebbi éjen több ezer bombát lőttek a piemontiak, a­nélkül, hogy a vár ezáltal tetemesebb károkat szen­vedett volna. Milano, jan. 30. A „Perseveranza“ párisi leve­lei szerint Lamarmora a porosz királynak különféle előnyös ajánlatokat teend ; egyszersmind azonban ki­jelentendő hogy, ha Poroszország Austriával szövet­kezik , Francziaország Olaszországgal fog együtt tartani. A „Sürgöny“ magántáviratai. Paris, jan. 31. Stum­buli, jan 29-ki levelek szerint az orosz követ Kipriu­s küldető­ire vála­szul új tudósításokat, és okiratokat terjeszt elő, melyeket erélyes jegyzékkel kísér, kívánta Con­­stantinápolyban tartandó értekezletet. A porta felhivatik, hogy a szíriai megszállás meghoszab­­bítását maga eszközölje, s a conventio végrehaj­tását kívánja. Rómá,­­an 30. kétezer piemonti Pária mellett 28 án megtámadta a nápolyiakat, a harcz hét óráig tartott, a piemontiaknak volt 250 halottjuk és sebesültjök. Mindkét fél római földre húzódott vissza. P­á­ri­s, jan. 31. ,A mai „Paya“ szerint a pie­­m­ontiak erősítést kívántak Turinból. Az orosz követ parancsot kapott Gaetába visszamenni. A Gaetában visszamaradt követek tiltakoztak az elzárulás ellen, s tiltakozásukat illető kormá­nyaik helybenhagyták. Bécs, jan. 31. A félhivatalos „Donau Zfg.“ megc­áfolja a külföldi lapok azon tudósítását, mely szerint Thouvenel kijelentette volna, hogy Francziaország azon esetet, ha Ausztria Piemont­­tali újabb háborújában német szövetségi hadcsa­patok által segíttetnék, a non interventio elve megsértéséül tekintené. Színházi előadások február 1. Nemzeti színház. Makranczosné. Dráma 5 felvonásban. Pesti német színház. Der Postillon von Lonjumeau. Komische Oper in zwei Abtheilaugen und drei Aufzügen. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, január 31-ről: 5% Metalliques 63.50; Nemzeti kölcsön 74.90; bank­­részvények 716.9; hitelintézeti részvények 157.10; augs­­burgi váltók 131.0; londoni váltók 153.50; arany da­rabja 1­­7.30. Dzinavizállás, jan. 31. 11' 3" 0"' 0 fölött. Felelős szerkesztő : VÉRTES ERNŐ.

Next