Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)
1861-02-14 / 37. szám
Első évfolyam. Szerkesztő-hivatal: Barátok-ura 7. az. l-acímület Kiadóhivatal: Barátok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken kármentes levelekben, minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Vidékre, naponkint postán, Budapesten, házhoz hordva. ft kr ft kr Reétzdrre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — ft kr r kr Egész évre 19 — Évnegyedra 5 — Félév 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége m. évi dec. 27-töl kelt legmagasb cabineti iratéval gróf Wolkenstein- Trostburg Lipót cs. k. kamarást, rendkívüli bírót, tanácsost a tiroli országkapitányt titkos tanácsosi méltósággal kitelengedés mellett legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával tirult pénzügyi országos igazgatóvá ministeri tanácsosi czimmel s ranggal s a rend- zseres járandóságokkal, a soproni pénzügyi országos igazgatósági osztály főnökét lovag Mitls Ferdinand tudott s udvari tanácsost kinevezni, s et az austriai császári Lipót-rend kiskeresztjével kitelengedés mellett legkegyelmesebben földiszitni méltóztatott. NEM HIVATALOS KÉSZ. Pest, febr. 13. Az alig egybegyült három parlament máris több nevezetes ténynyel gazdagítá a közönség tudalmát. Legérdekesebb azonban azon világsugár, melyet a franczia kék könyv vetett az igen igaztalanul, de majdnem elfeledett varsói találkozásra. Miután az ebbeli iratok nem diadaljelei a napóleoni politikának, nagy ügyesség volt a francaia kormány részéről be nem várni, míg az ebbeli titok más oldalról találna szellőztetni, hanem a franczia kékkönyvben közlése által elvenni falánkját. A varsói találkozás eredményét mily buzgalmasan kutatták, s utóbb teljesen tagadták is a journalisták , holott, mint most látjuk, e találkozás már magában eredmény volt. Azaz európai viszonyoknak kényszerű, de érthető kifejezése ; három nagyhatalom részéről a napóleoni túlsúly érzetének igen-igen óvatos, de félre nem érthető óvástétele volt. Soha sem tűrt Európa egy utat, nem is fog telnni.— ezen, a történet által vérpatakokkal tanúsított axiómát Napóleon eszébe hozni, éreztetni vele, hogy az európai államok közt létező visszavonás magvai mellett a Solidarität minden kapcsa még nem szakadt meg a fejedelmek között; — szóval egy első gyengéd „megintést“ adni neki — ez volt a czél. Nem kutatjuk, e czél eléretette? ámbár azzal a franczia hajóhadviselete Gaeta előtt, ha az komédia volt is, s az Austria elleni olasz terveknek elnapolása, ha értéke nem nagy is, szoros összeköttetésben látszik lenni. Azonban, ha nem csalódunk, e „megintés“ más oldalon is a megszivlelésre méltó. A sízfa-politika, mely, nem forgatva históriát, nem tudja, mily lassan halnak meg az államok, azon föltételből indul ki, hogy a szélvész tizennégy nap alatt elfújja Austriát a föld színéről, ismét maga előtt látja a sybilla könyvei egyikét, melyből törekvései józan irányzatát s mérsékletét tanulhatná. A lefolyt tíz év alatt, szerény sajtó-cerberusi állásunkban nem nagy hatással, még kevesebb személyes hasznunkra, sőt kárunkra, de bátran figyelmeztettük a kor hatalmasait, ne kövessenek olyan politikát Magyarország irányában, mely csak akkor biztathatná talán Austriát némi valaházai sikerrel, ha Austria az Oczeanon valamely egyedül álló sziget volna; mert annak, ha még oly bölcs leendett is, kifejlődésére hosszú béke fogna kivántatni; holott Austria létele csaknem minden nagy és apró európai közérdekkel szorosan összefűzött, sigy minden órában valamely nagyszerű bonyodalomba jöhet Hanem más oldalról hazai politikánkban is vészteljes hiba fogna lenni, ha azt számításba nem vennők, hogy amiben Austria gyengesége, abban rejlik egyúttal ereje is, t. i. azon helyzetében, miszerint tétele minden európai közérdekkel öszszefügg, s Európa egyetemes megrázkódása nélkül meg nem támadható. Van-e rokonszenv Austria iránt Angol-, Orosz-, Németországban ? az mellékes dolog. Ha nem van érdekeltség. És ez a fődolog. Nem mondta-e dec. 20-ki levelében még Kossuth Lajos is, ki pedig elég közelről látja a dolgot, s jobb szeretné, ha mást mondhatna, hogy az angol kormány „makacsul ragaszkodik egy oly régi előítélethez, mely szerint Austria létele Angliára nézve szükséges.“ Előítélet-e ez, vagy érdekeik tiszta belátása, azt bízzuk az angolokra. Az eredmény ugyanaz. Oroszország politikáját pedig Austria irányában nem lehet jobban jellemezni, mint a „Times“ egyik vezérczikkében, pár nappal a varsói találkozás után, e néhány sorral téve: „Oroszország, úgymond, nem őszinte barátja Austriának, de úgy gondolkozik, miszerint jobb, ha Austria alázatos szövetségese gyanánt fönnáll , semhogy eldaraboltassék, s neki osztozni kelljen abban, mit egykor egészen magáénak remél.. . . Egyébiránt semminemű területi nyeremény, melyet Austria feldarabolásából várhatna, nem kárpótolhatná őt azon politikai nyugtalanságokért, melyek határszéli tartományaiban léteznének.“ Oroszország e politikájának indokai alappal bírnak-e, vagy hinn elbizakodottak ? az következtetésünkön mit sem változtat. De minek is vizet hordani a Dunába ?! nem hirdetik-e legjelesb publicistáink, hogy erős Austria európai szükség, hogy ,,Austria hosszasan beteg se lehet“ . És nem azért fordultak-e el Austriától egykori szövetségesei, a hagyák isoláiva, mert a Bach-rendszer önmagával tehetetlenségre juttató, s európai hivatásának betöltésére képtelenné tette? Nem volt-e talán abban is az európai solidaritásnak némi része, hogy a varsói találkozást közvetlenül megelőzte a rendszerváltozás Austriában ? ? Nem akarunk a mondottakkal hivatalos szemüveg optimizmusának nevetségébe esni, mert könnyű azokra felelni: miképen nem biztosíták még az európai hatalmak Velencze birtokát Austriának , se nem garantírozták három milliárd adósságát . . . szándékunk csak az volt: az európai viszonyoknak Austriára nézve kedvezőbb fordulatára, mint az a legújabb közlésekből nyilvánul, s ami ennél fontosabb — annak természetes állandó okaira utalni, — az abból vonandó tanulságot a nemzetre bízván. Kecskeméthy Aurel: TARCZA. Napi újdonságok. * Báró Vay Miklós, Magyarország főcancellára, ma délután érkezett meg s a Hotel Európába átállt. — 87. kir. Pest város hatósága f. é. febr. 15 én reggeli 9 órakor közgyülést tart ind a városház tanácsteremében. * Az új államkölcsön. A pénzügyministériumnak egy hirdetvénye szerint a f. é. jan. 18-ai császári rendelet által megnyitott kölcsön 30,091,400 ft összeget ért el, mely a 91,400 forintnyi jelentéktelen fölösleg visszaváltásával a megszabott 30 millióra vezettetett vissza. * A lipótvárosi bazilika azon része, mely az ideigle■esen ott tartandó isteni tiszteletek számára múlt vasárnap fölszenteltetett, bolthajtással van az egyház főhajójával egybeköttetve; a fehér falak freekoormekkel diszitvék s a tejmárványokban a templom szentjének Lipótnak képe áll. A „P. L. több kegyes pártfogókat említ, kik Istennek ez új hajlékát ajándékaikkal disziteték. Gemming Alojzia assz. a három oltárra pompás művirágokat és virágedényeket, Hegyesy Lasalovszky, Brunszwik grófnő, Ebner-Lechner Mária és Schmidt Josephs asszonyságok hímzett párnákat, a lőnyegeket és kartngöket, végre Hampel Antal ir a főoltárra viaszgyertyákat ajándékoztak. A felszentelési Ünnepélyre Brunner nagykereskedő a templom keleti homlokvonalát számos szép zászlóval ékesíttette föl, a városi gazdahivatal pedig a helynek egyébképeni csinosításáról gondoskodott. Szolgáljon példájuk ösztönzésül másoknak is, kik adományaikkal a templom díszéhez és különösen lehető gyors kiépítéséhez hozzájárulhatnak. * Tegnap temettetett el Münter István volt honvéd alezredes. Temetésére, noha igen messze lakott a belvárostól, több mint 500 volt honvédtiszt s ezenkívül 1s nagy tömeg gyűlt össze. A szokásos egyházi szertartás után főtiszt, Székács József ur igen szép beszédet tartott. Thaisz Elek, városi kapitány ur intézkedése következtében a menet előtt és után városi huszárok lovagoltak A koporsót egész a temetőig volt bajtársai vitték, előtte s mellette kivont karddal volt honvédtisztek mentek. A menet a múzeum előtt megállván, ott Székács újra imádkozott. Innen a temetőig az egész tömeg a „Szózat“-ot énekelte. Kemellay Gusztáv, volt törzshadbiró M. Ilona kalocsai lelkes úrhölgynek egy díszes nemzeti koszorút nyújtott át, felkérve őt, hogy azzala bajnok koporsóját földiszitse. — Fölkérettünk következő sorok átvételére : A „Pester Lloyd“ tudósítója a tegnapi megyei közgyűlésben, a cs. leiratra küldendő válaszfelirat ügyében tartott beszédem egyik pontját, — nem teszem fel, hogy részakaratból, hanem talán félreértésből elferdítve közli. A 3-ik pontra vonatkozólag, t. i. ami a törvénykezésről, mint alkotmányos megyei rendszerünk egyik főtényezőjéről és lényeges kiegészítő részéről, mely nélkül a megyei önállást képzelni képtelenség — szólottám volt, s a megye azon végzését, miszerint azt teljesen átvenni határozta. Indokoltam a többek közt azzal , hogy a mi hézagokat például az ősiség eltörlése okozott, azt még akkor, midőn eltöröltetett, a józan ész logikai következtetéséből önként folyó corolariumával, már betöltött volt, példával világosítom fel. Az ősiség megszűnvén, annak corolariuma, hogy minden vagyon szerzeménynek tekintendő, s abból önként következik, hogy minden vagyonáról mindenki szabadon rendelkezhetik, (míg t. 1. ez iránt a jövő országgyűlés, ha jónak látja, mást nem határoz.) Az ősi-ség megszűnvén, kivéve a teljes magvaszakadás esetét, a kir. fisens successiója is megszűnt. Ezek mind az ősiség megszüntetéséből a józan ész logicai következtetése szerint folyó corolariumok, mely szerint a bíró azokat — nem mint a Pester Lloyd említi — alkotja, hanem azokat mint valóságos törvényeket az előforduló esetekre alkalmazza ! 8zrokay Béla. * A nemzeti színpadon tegnapelőtt két kis újdonság igen élvezetes estét szerzett a nagyszámmal egybegyült nézőknek. Az egyik Schlesinger bécsi író kis vigátéka : „Mit der Feder“ melynek czímét a nemzeti színpad fordítója így próbálta visszaadni : „A toll hatalma“ , mely azonban sem a darab eszméjét, sem komikumát ki nem fejezi, sokkal találóbb a a tartalomnak megfelelőbb lett volna azt igy elnevezni : „A toll hős,“ mert hiszen az egész a körül forog, hogy egy fiatal udvarló mindaddig hős, bátor és szellemdús, mig ezt tollával teheti; de mihelyt személyesen áll szemközt imádottjával, mihelyt élőszóval kell valamit kivinni, mindjárt elveszti bátorságát, félénk és bárgyú lesz. A vígjátékocska, vagy mint a színlap nevezi, dramolet csak két személy közt jászik : egy csinos özvegy és egy fiatal költönct, amazt Munkácsy K.-né, emezt Feleki adta. A másik újdonság Offenbach egy második daljátéka volt : „A férj az ajtó előtt,amely daczára annak, hogy ebben bizonyos időszerű rögtönzésekre kevés tér nyílik, mégis igen tetszett, és az összes előadók : Markovita Ilka, Huber Ida, Szerdahelyi és Kőszeghy részéről igen mulattatólag, kereken és finoman volt játszva, s bizonyára még sokszor szép vonzerővel fog ismételtetni. * Irigylendő művészek. A jég madarai sem boldogabbak, mint az opera-énekesek; oda repülnek , ahová akarnak, azas amennyire csak egy impressario hatalma és erszénye ér Csillag Róza assz., kit hajdan 60 ft. kötölt a nemzeti színházhoz, az olasz opera igazgatóságának New-Yorkban praeclusi terminust tett, hogy azon esetre, ha f. hó 15-kéig a kikötött vendégjátéki tiszteletdíjat valamelyik bécsi nagykereskedőháznál le nem teszi, kötelezettségét feloldottnak tekintendi ia ápril elsejével — Spanyolországba repül. * Egerben Csehországban, a „cseh koronához“ czimzett vendéglőben egy uracs, ki magát hallomás szerint K. Vay magyar kanczellár unokaöcscsének adta ki, s magyar nemzeti ruhában járt, némi figyelmet gerjesztett, mely másnap még inkább felfokoztatott az által, hogy egy hatósági távirat folytán az illető egyan befogatása rendeltetett el, így írja a „Bohemia“ czimű lap. Előbbi példák után valószínű, hogy a hamis név csak ürügy volt, s a befogatás a magyar ruhát illette. * Kapi Lajos kis-babóthi evang. lelkész levelére, melyet azon figyelemnél fogva, mit az méltán ébresztett, kivonatban tegnap mi is megemlítettünk, a P. N. ezt jegyzi meg. Mi a „Vasárnapi Újság“ szerkesztőjével együtt nem tehetünk egyebet, mint a többi igen számos tanuskodók szavai után és lélektani okokból csalódáson épülőnek tartjuk a t. lelkész úradatát. Petőfit ismerve, mindenki meg lehet győződve felőle, hogy ha él, nem hallgat és nem bújik el annyira, hogy legjobb barátjai közül senki se lássa. Embereket s különösen barátokat kereső ssive, ösztönszerü tevékenységi szomja, s azon dalnoki életszükség, hogy szép és dicső stropkát hassanak és lelkesítsenek — mind képzelhetetlenné teszik, hogy csak két évig merőben rejtve remetéskedhetik vala, melyek igen sok esetben biztosabban vezetnek az igazságra, mint némely másnemű adatok. S ha vannak ily lehetetlenségek, a Petőfi életben létéről való minden hír és állíttvány bizonynyal határos velük. * Fehér kán Párisból Bécsbe jövő gyorsvonat két és fél órakor hajnalban Leronville állomásnál kiugrott a sínből, minek következtében a mozdony és egy kocsi elszakasztatott a többi vonattól és mintegy 100 lépésnyire előre haladtak a sínen; erre a 4, 5, 6, 7, 8 és 9 számú kocsik lefordultak a 12 láb magas töltésről. Egy conducteur a kocsi által összezúzatott, 21 utas részint súlyosb, részint csekélyebb sebet kapott; a kocsik nagyobbrészt összezúzvák. * Patterson p.T. A polg. törvényszék f. hó 8-diki ülésében az államügyész megtette indítványait. Az államügyész kijelenté, hogy abban egyetért Napoleon Bonaparte Patterson arral,hogy az 1804 ki tanicavégzés nem alkalmazható az 1803 ban történt házasságra; egyébként is e rendelet czélja egyltalában nem az volt az, hogy a császári családfő engedélye nélkül a császári családban történt házasságokat megsemmisítse , hanem csak hogy a tagokat örökösödési jogukból kivetkeztesse. Ami a második rendeletet illeti, annak czélja mindenesetre az volt, hogy Jerome házasságát érvénytelennek nyilvánítsa, de jogtalanul, mert e rendelet a legnagyobb mértékben alkotmányellenes volt, miután a végrehajtó hatalom feje a törvényhozói és törvénykezési hatalmat magának tulajdoníta. Az államügyész másrészt azt állítja, hogy a kiskorú Jeromenak Amerikában és oly kevéssé volt szabad anyja engedélye nélkül megházasodni, mint Francziaországban , de bevallja, hogy az utóbbi későn és nem a megszabott alakban tett óvást. Fölérdés az, váljon Jerome és hitvesének szándékukban volt-e a franczia törvényt kijátszani. Az államügyész hiszi, de megjegyzi egyszersmind, hogy e körülmény a birónak megengedi ugyan, de nem kényszeríti, hogy a házasságot megsemmisítse: ebben mindenesetre a dolog más körülményei hratároznak. Napoleon herczeg ügyvéde azon állítmányára, hogy Napoleon Patterson assz. 1813-ban maga kért válást és ki is eszközzé, az államügyész nem helyez semmi súlyt, mert a válási törvény ellenkezőleg a házasság érvényességét és az abból származott gyermek törvényességét világosan fönntartja. Látni való, hogy eddig az államügyész következtetései kedveznek Napoleon Pattersonnak , de a legfontosb, vagy helyesebben az egyedüli kérdés e perben az, tudni, vájjon nincs-e már a családtanács kész ítélete által eldöntve, vájjon ük, a bírák nem egy már elítélt dologgal állanak-e szemközt. S ezen ítéletek csakugyan léteznek, és az államügyész felolvassa az 1860. júl. 5-én kelt ítélet szövegét, hol a családtanács kinyilatkoztatja, hogy Patterson assz. és fiának nem volt joguk az elhunyt Jerome herczeg lakába, a pecsétek levételének ellenszegülni, mivel nem törvényes örökösök. Ezen ítélet végzi az államügyész — úgy látszik, a jelen pert már előre eldöntötte. Az ítélet jövő pénteken fog kihirdettetni, s valószínűleg az államügyész conclusióival egyértelműleg. A „chose jugée“ a jogtudományban körülbelöl az, mi a „fait accompli“ a politikában. 37. szerm. 1861. Csütörtök, februarius 14. Hegyei tudósitások. — Pest megye fölirata. (Vége.) Hogy némely megyék a bizottmányi tagok névsorába e hon távollevő polgárait bejegyezték, tették egyrészről azon meggyőződésből, hogy Felségednek nem lehet szándéka, saját legmagasb érdekében is a visszatolás sajtolását megörökíteni , — másrészről nem ismerne s nem ismerhetne bűnösöket, kiket törvényes itélőszék törvényesen ítélt volna el, Felséged birodalmának pedig diplomatáé külellenségei nem létezvén, a megyék kárhoztatott eljárása, a sok évek óta hontalanok iránti részvét kifejezésének, s nem a kéleirat felfogása szerinti kihívásnak vehető. Nem az adórendszer jövő megállapítása körül elágazó nézetek zsákmányoltattak ki az adó tüzetes megtagadására, hanem a megyék alkotmányos kötelességük szerint tagadják meg az adóbehajtás körüli intézkedést, parancsolván ezt az 1604. 1, 1681. 12, 1741. 22, 1827. 3. 4. és C-ik törvényezikkek, midőn élő törvényünk így siet: „si quispiam vere Comitatuum mom proprio et non de consensu et voluntato totius Regni contributionem aliquam, sen quodernque subsidium, contra antiquam regni libertatem, Regiae Majestali quovis modo et quovis coloro exquisito offerent aut praestarent, ex tune Universitas nobilium hunismodi comitatus universaliter in poena fide fragii superjurii, anissioneque honoris et Immanitatis, convicta et condemnata, et a Consortio caeterorum Nobilium Regni relegata, et segregata habocatur co facto.“ Melyik megye venné magára a törvény kárhoztató súlyát, törvénytelen adók behajtásához segédkezet nyújtván, ily törvénytelen eljárás zavarná meg valóban a népjog és törvénytisztelet körüli fogalmait, s a közállapotokra oly feszült irányzatot kényszerítene, melynek súlyát végeredményben maga alkotmányhatalom érezné leginkább. Az állam anyagi segélyforrásait a törvény és törvényszerű kormányzat táplálja és tarthatja fen tartósan , míg az ellenkező eljárás bizalmatlanságul szül kívül és be in, mely megöli az állam hitelét,és felemészti forrásait, mint a lefolyt 12 évszámosan tanúsítja, melyben az állam-pénzügy igazgatás kötetlen keze mértéket nem ismerve, s még az ellenészrevétel korlátjától is megóva, — önkénye szerint vette igénybe az állam hitelét, a nemzeti közvagyont, s minden egyes polgárnak értékét, — s eredményül az állam pénzügyének s hitelének a bukás örvényének szélére tett sodortatását mutatja fel. A kéleirat sötét rajza a megyék türelmetlenségéről az átmeneti intézkedések iránt, — kormányzati behatáson kívül helyezkedés és a törvény korlátain messze túl terjedő független állást követelés s minden államhatalomnak magukhoz ragadásának szándékáról s ezekből kifolyólag a forradalom rémképének előtérbe állítása, — mint ködfátyolképek maguktól elenyésznek, ha a helyzetet alkotmányos szempontból tekintjük, — a megyék szigorúan a törvényekhez ragaszkodva, nem fogadnak el, és nem teljesítenek felső rendeleteket, melyek a törvénybe ütköznek, felszólalnak ; az octrogált átmeneti intézkedések ellen , mert a történelem tanúsága szerint átmeneti intézkedések sokszor kirekeszték már a törvény rendeleteit: kárhoztató-e, ha a nemzet óvatos önéleterének, a törvénynek fentartása körül; megróvandó-e, ha aggódva, bizalmatlan minden egyoldalú intézkedés irányában, mely nem a törvények kifolyása. — Nem mentik-e ki ez aggodalmat I. Leopold, II. József s az utóbbi 12 év kísérletei s e kísérletek szomorú tanúsága. Felséges Ur! Az államszerkezetben az alkotmány és önkény dualismusa összeférhetlenek s megkisértésük s az államot döntendi meg! Mi tehát az alattvalói hűség nyíltságával bátorkodunk Felséged négyrendbeli parancsa irányában tiszteletteljesen kijelenteni : 1) E megye bizottmánya soraiban sem felségsértő, sem a birodalom kritellenségeivel titkos merényleteket tervező egyének föltalálhatók nem lévén, a kir. rendelet ezen súlya e megyét nem terhelheti. 2) A megye önigazgatási organismusa megkívánja s az 1537. 21, 1715. 57, 1727. 64, 1765. 21. törv. czikkek megengedik és rendelik , hogy a megyék a szükséges költségeket saját körükben kivethessék. Mi e törvényadta jogot igénybe vesszük, de előleges költségvetéseinket a kormány törvényes orgánumának rendszeresen előterjeszteni kötelességünknek ismerendjük. A törvénytelen adók behajtása s úrán szállítás körüli segédkezés alól nem mi magunk mentjük föl magunkat, hanem attól a törvény tilt el. 3) Mély meggyőződésünk, hogy a jogi viszonyok föloldhatlan bonyodalmakba sodortatásának erősebb emeltyűje nem lehet, mint a kormány mostani eljárása, mely szerint míg egyrészről a megyék helyreállíttatván, a sötét emlékű közelmúlt törvényszékei megtartattak, azon törvényszékek, melyeknek sem rendszere, sem eljárása nem birják a nemzet bizalmát, ezáltal a népnek jog és törvény körüli fogalma megzavartatván, a bizalmatlanság fokoztatott azon orgánumok ellen, melyek az alkotmányos helyhatóságok törvénykezési jogát megzsibbasztják, sőt megakadályozzák. Igazságot szolgáltatni oly törvényszékek által, melyeknek törvényessége el nem ismertetik, melyeknek még ezen felül bűnül rovatik föl, hogy a törvényes bíráskodást helyükből szorítják ki: oly állam-szerk. Tudomány, irodalom- és művészet. A magyar lúdakadémia mathematikai és természettudományi osztályainak február II diki ülésében Györg r. tag Cardan szabályairól s az egyenletek feloldásáról értekezett. Azután felolvastatott Petzval és Sztoczek véleménye a felsőbb mennyiségtant tárgyaló kézikönyvről, melyet Weisz Ármin levelező tag nyújtott vala be. Mindkét bíráló kiadásra méltónak találta a munkát. A mathematikai és természettudományi bizottság részéről tett felterjesztés folytán Eucides munkája is, melyet Brassai Sámuel fordított, ki fog adatni; ugyancsak azon bizottság indítványára a méltóágos elnök a bécsi geológiai intézetet fel fogja kérni, hogy Magyarország geológiai térképét, melylyel az intézet bír, a bizottság az á- t mára lemondtassa. Továbbá felolvastatott Sztoczek és Jedlik véleménye Balla Károly azon megkeresése iránt, hogy a magyar I. akadémia az európai akadémiákat bizonyos meteorológiai észteletek megtételére s közlésére felszólítsa. A véleményezők javasják Balla Károly indítványát. Végre néhány újabb adakozás jelentetett be.