Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-23 / 45. szám

Első évi folyam.­­»terk«si­ é*h­ivatal B irátok-tere 7. •*. l*ac ew«1« t. Kiadó hivatal: H*rátok-tere 7. szám, földszint Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál.sorsAnt Előfizetési árak austriai értékben Budapesten, házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre­­ 50 Egy nóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr , .'kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. ö ev. k. Apóst' :­ Felsége m. hó 30-án a nagybri-1 t 'Diai ■ izlandi kir­áynö ő felsége által a legmagasb , udvarnál rendkívüli nagy­követté kinevezett Brom­field lordot Ünnepélyes andientián elfogadni s kezei­böl a királyi meghitelezd iratot átvenni méltóztatott­­ cs. k. Apostoli Felsége I. évi febr. 17-töl kelt legfelsőbb határozatával Dorgó Gábort egészégi te­kintetekből előterjesztett saját kérelmére, a Kővár vidéke főkapitányának állásától kegyelmesen fölmen­teni s helyébe somkuti Papp Zsigmondot főkapitány­­nyá a nevezett vidéken legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. N­EMHIVATALOS RÉSZ. A káptalanok országjy­ölési szék- és szavazatjoga 1848 után. Vájjon ősi alkotmányunk szellemében meghi­­ vandók lesznek-e a káptalanok a közel összeillen-­ dő országgyűlésre vagy se, — oly kérdés, melyet tü­zetesen tárgyalni jelenleg már csak azért sem fölösle­ges, mivel ez iránt az itt ott nyilatkozó vélemények különfelé ágaznak, és senki a jelen körülmények közt eszélyesen nem akarhatja, hogy bár ki is, kinek a tör­vény jogot ad, épen akkor zárattassék ki a törvényho­­zók testületéből, midőn különösen arról is szó leend­­ a közben jött változások és fordulatok után kiknek lesz ezentúl székek és szavuk az országgyűlésen, vagy­is kik fogják ezentúl alkotmányszerűleg a tör­vényhozó testület kiegészítő részét képezni, alkotni? E kérdést ugyan némelyek már az 1848-as tör­vények által tényleg eldöntöttnek és teljesen eligazí­tottunk hiszik az által, mivel nézetük szerint a most említett törvények az eddig alkotmányunkban uralkodó rendi szervezet helyébe a népképviseleti rendszert emelvén, ez által az országgyűlési szék- és szavazatjogtól szükségkép megfosztottak mindenkit, kik ez új szervezetbe be nem illeszthetők; ilyenek pedig az egyes testületek, követ­kezőleg a káptalanok küldöttei, képviselői is; és mivel az 18­8-as törvények a népképviselők szá­mát is szorosan meghatározván, ezzel az is világosan kijelentetik, miszerint az ezen törvény által szentesi­éti számsorozaton kivül esőknek többé a bongyűlése n­em székek, sem szavak nem lehet; nem különösen a képviselők házában, hová mégis sajátkép a káptala­nok küldöttei tartoznának ; — és végre mivel az ugyanezen törvények alapján összeült pesti országgyűlésen 1848-ban a káptalanok küldöt­teik által már képviselve nem voltak, a­nélkül, hogy e miatt akár maguk az illetők, akár az ország sérelmi óvást tett volna, mit mindenesetre megteendettek, ám azt hiszik, hogy a káptalanok követei az 1848-iki törvények után is a törvényhozó test oly kiegészítő részét képezik, mikép képezték azt 1848 előtt így vélekednek többen. És ki tagadhatná, hogy főleg első tekintetre az imént felhozott okok épen nem látszanak nélkülözni azon súlyt, mely mérlegbe vettet­vén, ezt könnyen a kimondott nézet részére billenthet­né. De mi még sem hisszük, mert nem hihetjük, hogy ezen súly oly döntő erővel bírna, miszerint ennek nyo­­mán határozottan ki lehetne mondani akár azt, hogy az 1818 -i törvények az általunk felvetett kérdést már tényleg és véglegesen megoldották; akár pedig és ezt annyival kevésbé, hogy a fölemlített törvények az öai alkotmányunkkal oly szorosan összeforrt káptalanok nyolczszázados politikai jogait egy kardcsapással épen s akkor döntötték volna meg, midőn a törvényhozók s nem az eddig élvezett jogok megszorítását vagy eleve-­i mását, hanem azok kiterjesztését, s mennyire lehet ! álalánosstisát tűzték ki nemes törekvésük­benboldo- s gitó ezélttal. Kezeskedjenek erről a következők. Nem oszthatják mi azok nézeteit, kik az 1848-ks törvények által ősi alkotmányunkba beoltott népkép­viseleti rendszerrel összeférhetlennek tartják azt, hogy a kerületek népképviselői mellett a törvényhozótestben szék- és szavazatjoggal oly küldöttek is helyet foglal­hassanak, kik ha­bár nem is közvetlen a nép válasz­tottak de még is a nép specificus és legszentebb érde­keit képviselik. Példa erre Albion, itt a grófságok, vá­rosok és kerületek képviselőin kívül magában az alsó­­házban oly követek is bírnak szék- és szavazatjoggal, kik nem közvetlen a nép, hanem törvény által följogo­sított egyes testületek küldöttjei. Ilyenek az o­x­fo­rd­i,­­ cambridgei protestáns, és a dublini kath. egye­temnek két két követei, kik szinte oly joggal lépik át a törvényhozás küszöbét, mint bármily más követ, kit a nép közvetlen választ; tagadhatatlan bizonyságául annak, hogy a népképviseleti rendszer természeténél­­ fogva még a képviselők házából sem szorítja ki az­­ egyes, de erre törvényileg feljogosított testületek kül­­­­döttjeit, képviselőit A kérdés tehát itt ezek után már csak ez le­hetne : érvényben vannak-e még hálánk azon sarkalatos törvényei, melyek a káptalanokat is felruházzák azon jog­gal, hogy küldöttjeik által ezek is részt vegyenek a ho­n­gyű­lé­s­be­n, komolyan tanács­­kozandók a fölött, mik az ország s különösen a nép javát és boldogságát sikeresen előmozdíthatják ? Mi erre igéi­nél felelünk ! Alkotmányos országban mindaddig teljes mér­tékében és érvényében fönnáll minden törvény­­biztosította jog, míg ez alkotmányszerűleg hozott­­ más törvény által vagy nem módosittatik , vagy végkép el nem törültetik. Szeretnék pedig látni ama 1848-ban hozott nyílt törvényt, mely az 1608. 1. t.ex. 4. § át, mi igy hangzik : „Nomine autem capituli Prae­­positum una cum Capitulo inter Regnicolas, pari ratione nimm et conjunctam vocem­ habeat"; eltörölte volna. Ilyent mi az idézett törvényekben egyetlen­­ egyet sem találunk; pedig ha az 1848-ki törvényhozó testületnek a káptalanok ősjoga eltörlése szándékában lett volna, ezt egyenesen kmmondandja, mikép a IV. tezikk 8-ik - ban kimondotta : „a királyi tábla a kép­viselők táblájának kiegészítő része lenni ezennel meg­szűnik.“­­ Nézetünk szerint az 1848. törvény az 1608.1-jén csak azon módosítást tette, hogy ezen szónok : „R e g­­n i c p 1 a e“ tágabb értelmet kölcsönözvén, a népet is az alkotmány sánczaiba nagy- és nemeslelkűleg föl­vette, fölavatta; a többire nézve az 1608. 1. §-t teljes érvényében meghagyván, annyival is inkább, mivel az V. tezikk 1. § ban egyenesen kimondja, miszerint „politikai jogélvezetet azoktól, kik an­nak eddig gyakorlatában voltak, el­venni, a jelen országgyű­lés hivatásának nem érezheti.“ Onnan, mivel az 1848. V. tezikk 5. §-ban ez mondatik : „Fog pedig állani a képviselőház, Erdélyt ide nem értve, 377 követből, kik mindannyian egyenlő szavazattal birandanak“, nézetünk szerint épen nem következik, hogy az ide nem számitott, de törvényileg följogosított testületek követei ipso facto kizárattak a képviselőházból, hanem csak az , hogy az összes nép­képviselők száma 377-re határoztatott, kik mind egyenlő joggal bírnak, küldötték bár azokat a megyék kerületei, vagy a szabad királyi városok, vagy épen a­­ most követküldetéssel felruházott szabad községek Annil kevesbbé következhetik pedig az, hogy épen e szám törvényszerű meghatározása által a káptalanok örökre elvesztették azon törvény­ szentesítette politi­kai jogukat, minek nyolca századon át háborítatlan birtokában lévén, azt min­dig a haza fölvirágoztatására és a nemzeti jólét és boldogság előmozdítására önfel­áldozó buzgalommal is felhasználni sietlek. Mert ha m­indjárt meg is engednők, mit egyébként tagadnunk kell, hogy a képviselőt­árban csak­is a törvényileg meg­határozott 377 népképviselőnek volna helye, s kivülök másnak senkinek , még innen sem következnék, hogy a káptalanok az országgyűlésen többé az ősi alkot­mány értelmében meg nem jelenhetnek, hanem csak az, hogy ezek többé nem a képviselőház tagjai. Ne­­ktek a törvényhozásban befolyni jogot oly törvény ad, melyet eltörültnek senki nem mondhat, következő­leg a káptalanok még mindig a törvényhozó testület kiegészítő részei, üljenek azután ezek bár­hol, akár a népképviselők, akár azok sorai közt, kiknek ország­gyűlési szék- és szavazatjogát és azon törvények biz­tosítják , melyek egyaránt biztosítják a káptala­nokét is. És épen ezért mi nem jog­eltörlésnek, hanem egyenesen jogsérelemnek tartjuk azt, hogy a káptala­nok 1848-ban a pesti bözgyűlésre királyi leirat mellett meg nem hivattak. Hiba volt mindenesetre, hogy az illetők ekkor férfias komolysággal sértett jogaik mel­lett föl nem szólaltak, mely hibának mentsége egyedül azon nehezült körülményekben kereshető, melyek ek­kor már az annyiszor és oly annyira­ zaklatott szegény hazánkra mázsás sulylyal terhesüljenek . Arról azonban, ha az idők intései épen nem csalnak, teljesen meg vagyunk győződve, hogy ha va­lamikép, mit föltenni nem akarnánk, a káptalanok a □em sokára megnyitandó országgyűlésre királyi leirat által szinte most is meg nem hivatnának, ezek el nem mulasztandják azon kötelességeket teljesíteni, mit ily körülmények között tőlük a jog és igazság követel; a honatyák pedig bizonyára föl fogják hazafias jogér­­zelmekben karolni a jog sértett ügyét; arra férfiasan közrem­unkálandók, hogy ezen alkotmányos hazában ne legyen, ne lehessen senki, ki törvény­szentesítette jogaiban bármiképen vagy bár­ki által is csorbulást szenvedjen mindaddig, míg erről maga a törvény más­kép nem rendelkezőmlik. Ezt hinnünk följogosít­ó tör­vények és ősi alkotmányos institutióink iránt ná­lunk annyira tapasztalt és meggyökeresedett tisztelet, mely ma is annyira lelkesíti honfitársainkat, velük és velünk együtt magát a közösen szeretett hazát­­ K­o­v­á­t­s József. TARCZA: Magyarország egésségflgyi statistikájának alkot­mányos rendezéséről. *) — 1).. Linczbauer tanártól. — Meg­ kellene a nyugdíj-szabályok saját­­jagi értelmét és szövegét értenünk, és az alkotmá­nyos hazának tett szolgálatokat azokéval — kik a nevezett szabályokban foglaltatnak — egyenlősíteni, ha nem akarnak szigorúak, igazságtalanok és embertelenek lenni; és így történt, hogy a Felséghez benyújtott, és legmagasb keze által signált folyamodványok következtében a házipénztárból, mely a központi kormányzat elve szerint az államkölt­­ségvetésbe fölvétetett, nemcsak az arra érdemes orvosok nyertek nyugdíjakat, hanem azoknak i­n­­dégben hátramaradt özvegyei is kaptak kegydíjakat a fejedelem kegyelme által Ezen kérelmek teljesítése különben az ország irányában el nem tagadható s különben törvény­telen kor­mányzat mellett, alkotmányos kormányzati elveken alapuló törvényes, emberséges és igazságos tény vala i­s mert, a megyék alkotmányos kormány­zatának alapelvei szerint, azok évenként tartoztak a domestica cassáról számadásaikat — megvizsgálás és hitelesítés végett — a törvényes országhatóság „a m. kir. udv. helytartóság“ úgy a király trónja mellett álló legfőbb országhatóság“. ..a m. kir. udv. kanczellária utján Ő Felsége a király elébe közvetlenül föl­­terjeszteni. Az újabb időkben — a régiebbekről szólani nem akarok — az ily revisiók iránt kijött udvari rendele­tek erejénél fogva és pedig az 1813. jul. 30. 9423 sz. a.; — 1821. oct 12. 12.664 sz. a. és 1824. jul. 2. 9020 sz. a. kelt rendeletek nyomán a megyék törvénye­sen föl voltak hatalmazva a házipénztár ter­hére oly kiadásokat tenni, melyek vagy a korábbi, vagy a fent említett rendeletekben foglalt előleges ro­vatokban említtetnek, vagy melyek „ex peculiari occa­­sione interventae Resolutiones“re vonatkoztak vagy vonatkoznak. *) Lásd a „Sürgöny“ jan. 26 ki számát. Az egész Corpus jurisban nem ismerek országos törvényt, mely ezen említett legfelsőbb kormányzati rendszabályt megdöntötte volna; tehát most már ezen szóban forgó nyög éa kegydíjak nem az összes monar­chiára nézve fönállott „ea. kir. belügyministerium“ rendeletéből kifolyó tények,­­ hanem valóban „ex peculiari occasione interventae Resolutiones“-ei . Fel­sége az apostoli királynak magának. Fájdalom s mi mindnyájan tudjuk, mily fájdalmas sebeket vert nekünk a volt kormányrendszer az újra visszanyert jelenlegi alkotmányos állásunk elöhharczo­­sai ezen kormánynyal szemben, ezt egész Európa előtt nyíltan és az igazsághoz híven elm­ondák; — mi ezen idő alatt törvénytelenül történt — annak el kell töröltetnie, de ellenben épen úgy az, mi a korábbi alkotmányos kormány alatt törvényül elis­mertetett — azt továbbá is szentül meg kell tartani. Ha erre azt mondanák: mirevalók voltak azon resolutiók ? hiszen a törvényes alkotmányos rendszer fönállása mellett ezen egészségügyi tisztviselők usa cons vet­udinario, nem tekintve bekövetkezett szolgálati tehetetlenségeket, megmaradtak fizetéseik élvezetében, és hivatali foglalkozásaikat tiszteletbeli egyének vé­­gezék, tehát továbbra a házipénztár nem terhelhető kétszeres igénybevétel által. Az usus consretudinariusra alapított ezen igaz­ság ellen ugyan m­it sem lehet mondani, csakhogy erre nézve azon megjegyzésnek is teljes jogát el kell ismernünk , hogy az usus consvetudinarius fölött áll a király alkotmányos joga: a házipénztár fö­lött őrködni, azt vezetni — és főképen kegyelmet gyakorolni. Miután külön nyugdíj alap nem létében a nyűg­ös kegydíjak csak azon pénztárból folyhatnak ki, melyből a rendes szolgálati fizetések vézetnek; tehát a fölött, vájjon ezen nevezett kiadások a házipénztárt jogosan terhelik-e? alig lehet tovább vitatkozni. Csak egy körülmény van, mi bennünket a nyil­vános egészségügyi hivatal ezen érdemes veteránjai­nak érdekében aggodalommal tölt el, nevezetesen, hogy Magyarországban a pénztár­ügy végleges rende­zése és megállapításáig — könnyen megtörténhetnek, mikép ezen napról napra élő, és hónapról hónapra fizetésre váró ügyefogyottak — a most feloszló „cs. kir. fizetési pénztártól“ az illető megyei pénztárhoz, és az által a korábbihoz utasíttathatnának — a nélkül hogy egyiknél vagy másiknál a reménylett fizetést megkapnák. Ha nem tagadható is, hogy a jelenleg csak még magukat reconstituáló alkotmányos megyéknél még saját házipénztár nem szerveztethetett, még­sem tudok és akarok kétségeskedni a megyei hatósá­gok humánus és igazságos értelmeiben, és azon re­ménységet táplálom magamban, hogy azon eset­ben, ha az eddigi nyugdíjasok illető fizetési pénztá­raikban fizetéseiket meg nem kapnák, azok fizetési íveikkel és a lelkészek által szabályszerüleg láttamo­­zott nyugtáikkal a megyei pénztárnál megjelenvén, onnan bizonyosan el nem fognak utasittatni. Ha a magyar legnagyobb, ellenségének legkö­zelebb a szükség idejében nevezetes­ összegeket barát­ságos testvér­ kézzel elég nemes volt nyújtani, most saját hazájának fiai vagy azok özvegyei és árváitól birná megvonni azon néhány forintot, mi nélkül azoknak nyomorogni kellene! Ennek nem lehet, ez nem fog meg­történni! Álljanak mostantól a megyei orvo­sok a többi megyei tisztviselőkkel egy sorban —és úgy, mint azok, a törvénye­sen kimért hivataloskodási idő után uj választás alá essenek-e? Azon kevésbbé örömteljes állás , melyben a megyei orvosok hivataluk fölállítása óta 1752-től, úgy­szólván , egy egész századon át valának, az 1844. V. t. által megszűnt ugyan, — mert e czikk nem nemeseknek is minden közhivatalokra lehető alkalma­zásáról igy szól:­­az országban s kapcsolt részekben született, vagy honosított s törvényesen bevett bármely vallásu­ lakosuknak, akár kinevezéstől, akár válasz­tástól függő minden közhivatalokra leendő alkalmazá­sában az, hogy a nemesi osztályhoz nem tartoznak, akadályul nem szolgálhat.“ De daczára ezen kimondott elvnek, mégis min­den a régiben maradt. 1847 -8-ig, midőn a volt me­gyei orvosok az eltöltött nemesi megyei alkotmánynak megyei községi képviseletre lett át változtatása által a VIll. és XVI. és különösen a XXIX. t. sz. értelmében választás alá estek, a­nélkül, hogy szolgálati viszo­nyaik a többi megyei tisztviselőkéihez képest rendez­­tettek volna. Az alkotmányos élet jelen ú­jjászü­letése alkalmá­val a kormány és törvényhozás feladata leend, hogy az alkotmányos kormány alatt eddig oly alárendelt és kérdéses állását a­ tiszti orvosi rendnek rendezze, megállapítsa és azt az 1848—1860-ig tagadhatat­lanul kedvezőbb és tiszteletteljese­bb intercalaris viszonyokkal összeegyez­t­e­s­s­e. Hogyan és miként kell ennek történni, — nem lehet ezen szemlélődésem tárgya; legyen elég itt azt kijelölnöm, hogy ezen reform alapeszméi az 1770. és 1773 ki átalános egészségügyi normativumokban, — az orvosoknak adott, már általunk említett codex sanitatis medicinalis Hungariae-ben foglalt hivata­los utasításokban, — a fentebb már említett F­á­y Pál-féle egészségi törvényjavaslatban, — úgy az 1835. évben az erdélyi orvosoknak kiadott utasításokban bőven le vannak téve. Mindezekhez csak annyit jegy­zek meg röviden : mikép az 1827-ben kiküldött orszá­gos bizottmánynak javaslatában az ország politikai kormányzati hatóságai, mint megyék, kerületek, vá­rosok rendezésében némely, egyszer megválasztott tisztviselőiről, úgymint : levéltárnok, könyvvivő stb-ről szól, az különösen a tiszti orvosi kamra, az orvosok és járási sebészekre is kiterjesztendő volna. Ha már a közönséges életben is a műveit és földi javáért gondoskodó család az egyszer ma­gáénak választott orvost nem könnyen és szívesen változtatja, mivel az, miképen igen alaposan szokták mondani, az egyes családtagok természetét ismeri, úgy ez különösen a tiszti orvosi egyénekre is, kétsze­res tulajdonságukat, t. i. orvosi és egészségügyi tiszte­két tekintve, leginkább áll. Valamint a megyei orvos, úgy a járási sebésznek és orvosnak is kötelessége e kétféle minőségben a sok ezerekből álló egy család fölött őrködni. E sok ezerek­­ből álló család azonban műveltsége, életmódja, foglal­kozása, szokásai, élelmére­t stb.-ra nézve nagyon külön­bözik egymástól, és a legkülönfélébb éghajlati viszo­nyok, s más káros befolyások alatt élve házi állataik­kal együtt, folytonos szorgalmat, gondoskodást és tevékenységet igénylenek, hogy tehát minden előfor­dulható esetlegességeknek eleje vétessék, és azok legnagyobb földi javuk, egészségük fenntartassék, sok gond, fáradság és tanulmány szükséges. Melyik orvos bírna ennek 3 vagy 6 évig tartó hivataloskodása alatt tökéletesen megfelelni — és ha képes lenne is, mit használna az a közönségnek ? ha az uj választás esetében egy másiknak kellene e ta­ 45. szám —1861. Szombat, februárius 23. Országbírói értekezlet Pest, február 22. A mai tanácskozmányban fölolvastatott az illető albizottmánynak már általunk közlött véleménye a polgári anyagi jogra nézve, úgy különösen az örökösödési rend kérdésében beadott kétrendű­ különjavaslat, az egyik aláírva Deák Jó­zsef, a másik pedig Horváth Boldizsár, S­edniczky Mihály, Rudnyánszky Béla és Thanhoff­er Pál Által. Az első külön javaslatban az illető eltérő véleménye oda járni, hogy örökösödési törvényeink jövőre bármi­kor in integrant restituáltathatnak,s a visszaállítás nap­jától kezdve az osztr. törvénykönyv, ugyszinte az 1852. nov. 29-ki nyílt parancs is hatályon kívül létet­hetnek. A második külön javaslatban az illetők előad­ják : a magyar örökösödési törvények a kitűzendő naptól fogva visszaállíttathatnak , mindazonáltal az élel­­ség eltörlése folytán, s a jogegyenlőség elve által igé­nyelt következő módosításokkal stb. mit annak ide­jén az elsővel együtt egész terjedelmükben közlendünk. Hosszú, kimerítő és részletes vita után a tanács­kozmányok megkezdése óta ma először kényszerült az elnök a fennforgó kérdést szavazat alá bocsátani. Az első kérdés, hogy physice lehet-e hazai örökösödési törvényeinket a már az első ülésekben kimondott fő elvek sérelme nélkül in integrum re­titualus? a nagy számmal megjelent, negyvenet meghaladó gyülekezet csekély majoritásával nemlegesen döntetett el. Holnap a tárgyalás tovább folytattatok. Kárul­­fehérvári értekezlet. Második nap. 12-én d. e. 101­­ órakor kormányzó a nmlga ál­talános éljenzések között elfoglalván elnöki székét, fölszólítja a gyűlést a tegnap megszakított tanácskoz­­mány folytatására. B. 8 a g­u n a nmlga igy szólt: A román nemzet úgy mint a többi hazai nemze­tek, törekszik a szabadságra és felvilágosodásra. Ezen törekvés nem következménye egy szerv pillanatnak, hanem kifolyása azon erkölcsi meggyőződésnek, me­lyet minden román megtanult a mindennapi társalko­dási életből. A román nemzet szabadság alatt érti a hazának jól rendezett alkotmányos állását, a­mely biztosítja neki életét, becsületét és vagyonát; a felvilágosodás alatt pedig érti a román nemzet a jogegyenlőségre fek­tetett alkotmányos életnek jótékonysága élvezését a vallására, nemzetiségére és nyelvének átívelésére és használtatására való nézve. A román nemzetnek érintett törekvése gyökere­zik a természetében és szükségében egyfelől, másfelől pedig felfordült az benne saját erkölcsi meggyőződé­séből és a hazai több nemzetek viseletéből is, kik nem óhajtanak mást, mint azt, hogy fentartassanak azon szabadságban és felvilágosodásban, a­melyben már ezelőtt is részesültek. Ennélfogva a román nemzet tö­rekvésének a legfelsőbb csúcsa az, hogy ő is azon szabadságot és felvilágosodást elérje, melynek jóté­konyságát a többi hazai nemzetek eddigelé is már él­vezték. Ezen körülményben látok én egy oly csodálatos és isteni dolgot, t. i. látok egy közös törekvést és egy közös czélt a hazai nemzetek részéről, reménységük horgonyául kitűzvén maguknak a haza alkotmányát, mint az egyetlen egy biztos eszközt, mely vezet a meg­elégedéshez. Azért tehát ne ijedjünk meg azon véleménykü­lönbségtől, mely a tanácskozási tagok között fötnifo­­rog. Tudnunk kell szellemét ezen különböző vélemé­nyeknek. Én azt merem állítani azokról, hogy azok nem haza- vagy alkotmányellenesek, de nem is e­llen­­ségesek, hanem egyszerű szüleményei a saját meggyő­ződésnek az alkotmányos haza javára. És épen ezért az itt mutatkozó különféle vélemények nem sértik a hazai nemzeteknek törekvéseit, nem gyengítik czél­juknak elérését, és nem veszélyeztetik a hazának pallá­diumát — az alkotmányt Ne ijedjünk vissza, kérem, a különböző nyelvek­től sem, melyek által a tisztelt conferentiai tagok né­zeteiket előadják. Ezen tünemény nem a bábeli torony, hanem valódi képe a keresztyéni pünkösdi ünnepnek. Az ó testamentomban volt a nyelvek különbsége bün­tetés, az uj testamentomban pedig tiszteltetik az, mint a szt léleknek áldása, melyet kívánok, hogy a leg­nagyobb mértékben háruljon ezen tisztelt tanácskoz­­mányra is. A nyelvbeli különbség ezen tanácskoz­­mánynál csakis viszhangja a hazai nemzetek testvéri­ségének, fölelleme az alkotmányos hazának, mert mint egy jó anya, ugyanazon egy forró szeretettel min­den hazafiét kebeléhez szorítja, legtehetősebb faktor a hazai nemzetek érettségének bebizonyítására, az a

Next