Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-27 / 71. szám
Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal , Barátok-tere 7. sa. l*ő emelet Kiadó-hivatal. Barátok-tere 7. azám, földszint. Előfizethetni Bud.pet.is a kiadóhivatalban. barátok-tere 7. sárm, földszint. 71. szám — 1861. Szerda, mártiusz J. Vidéken bérmentes levelekben , minden postahivatalnál.SÜRGÖNY Elftfigetési árak austriai értékben udapesten. háxhoz hordva. ft kr . ft kr Egéaiévre 16 — Évnegyedre 4 50 Felévre 8 50 Egy hóra 2 — időkre, naponkint postán ft kr . kr Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS KÉSZ. ca. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 23-ról kelt legfelsőbb cabineti iratával báró Geringer Károly, gróf Mercandin Ferenci, gróf Almásy Mór, báró Friesser Lajos , báró Osegovics Metell eddigi birodalmi tanácsosokat, a birodalmi tanácsosi állástól fölmentés mellett az államtanácsba meghívni államtanácsosokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 23-tól kelt legfelsőbb cabineti iratával a lombard-velenczei pénzügyi főnökség elnökét, lovag Holzgethan Lajost, s Q n e s a r Ede Gyula tudort s ministeri tanácsost az igazságügyministeriumnál, az államtanácsba meghívni s államtanácsosokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 20-ról kelt legfelsőbb határozatával gróf Batthyány Imre titkos tanácsost s Magyarország főlovászmesterét, saját kérelmére Zalamegye főispánságától legkegyelmesebben fölmenteni s et az általa tett sokévi hasznos szolgálatok s folyvást tanúsított hűség s ragaszkodás elismeréseül, a magyar kir. St. István-rend középkeresztjével, dijelengedés mellett legkegyelmesebben fői disztini méltóztatott." A cs. k. Apostoli Felsége f. évi mart. 23-ról kelt sajátkezű iratával philipsbergi Philippovics József vezérőrnagyot császári biztossá, a mart. 28. (16.) kitűzött szerb nemzeti congressusnál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. (írói Dessewffy Emil beszéde Pozsony városi választóihoz. Tisztelt polgártársaim! Többszörös köszönetemet kell kegyeteknek mondanom, mindenekelőtt, hogy ide fáradni szíveskedtek és igy alkalmam van meghálálni azon bizodalmát, melylyel megajándékoztak; továbbá a nekem jutott megtiszteltetésért. Egészen váratlan volt az reám nézve, és annál magasabb becsli, mert nem kerestem. De emeli becsét azon körülmény, mert részesítettem abban egy oly város polgárai részéről, melynek mint hosszasabb idő óta az évek legnagyobb részében lakosa,hasájához és annak érdekeihez i hűt ragaszkodását, ildomos és gyakorlati közszellemét kiismerni annyi módom volt. Egy oly város polgárai részéről, melyhez igen becses, kedves és egyszersmind fájdalmas visszaemlékezések is csatolnak. — Itt neveltetett anyám, atyám politikai pályájának legnevezetesebb részét 1802. és 1825. között, több országgyűléseken, mint megyei követ itt futotta meg, — és én magam, mint még ifjoncz 1825-ben itt láttam az első országgyűlést — mint már felserdült ifjú itt az 1830-ki, itt az 1832-ki és mint már férfiú az 1840-kit és itt vettem részt az 1844-ki és 1847 - 48-ban. És ha e szerint azon tapasztalásoknak nagy részét, melyet azon 31 év óta, mióta közéletbe léptem, ezen kies városban szerezhettem meg, és ha már ez maga rokonszenveim állandó tárgyává tenné e várost, még erősebben kötelezték le néhány napok előtt szabad akaratjukból nyilvánuló bizodalmuk által kegyetek maguk irányában azt, kit a felebbieken felül fájdalmas, de egyszersmind vigasztalásokban gazdag és igy annál szivósabb visszaemlékezések kötnek ezen város lakóihoz; mert azon 13 évek lefolyta alatt, melyeket ezen városba letelepedve kegyetek között töltöttem, a haza sorsa felett együtt töprenkedtünk, búslakodtunk, aggódtunk, tehát együtt tűrtünk és szenvedtünk, de együtt is remény lettünk. Én legalább soha, még akkor sem, mikor az absolutizmus emberei leginkább szerettek kérkedni rendszerek sikereivel, soha reményvesztett nem voltam. Erősen meg voltam én mindig győződve, hogy a magyar nemzet ragaszkodása alkotmányos jogaihoz és nemzetiségéhez megtöretni nem fog, és hogy a legfőbb hatalomnak vissza kellene megint állani azon alapra, melyből meríthet az egyedül erőt és állandóságot, tudniillik a történeti nemzeti jogok tiszteletének és elismerésének alapjára. És hogy ezen hitem megerősödött, ebben is sokat köszönök én azon tapasztalásoknak, melyeket ezen városban szerezhettem, melynek magyarlelkű, bár többnyire német tyku lakosait, azon időszakban, mikor a germanizáló irány leginkább volt virágjában, ennek csábításai hazafias és alkotmányszerető érzelmeikben megingatni egyátalában nem birtak. Amennyire csodálkozhattam azon, hogy az akkori hatalomtartók, noha Bécs olyan közel van hozzánk, miszerint onnan ide, úgyszólván, beláthatni, ezt észre nem vették, épen annyira kellett és lehetett ezen örülnöm, és ezen aggodalmak és remények során jutottunk oda, hol ma állunk, tudniillik az országgyűlés küszöbére. Oda kívánt engem küldeni kegyeteknek bizodalma, és én teljesíteni fogom a kívánságot El fogom oda vinni kötelességérzetemet, azon erős akaratomat, hogy minden körülmények között, benső és tiszta meggyőződésem szerint szolgáljam hazám érdekeit — oda fog kisérni teljes függetlenségem, azon tapasztalások, melyeket a közélet mezején szerezhetni módom volt, és kegyetek bizodalma. Meg fog nemsokára nyitni az országgyűlés. És hogy ez ne csak mentőhely, hanem valójában és a szó teljes értelmében mentőszer lehessen, azt mindketten buzgón óhajtjuk. Nem tartom szükségesnek, hogy itt politikai programmot állítsak fel, és azt gondolom, legczélszerűbben fogok egyetértésünk constatkrozására szorítkozni. Jól tudom én, hogy midőn az én tisztelt választóim bennem helyzel bizalmakat, nem aristokratát akartak képviselőül választani, ami én nem is vagyok azon értelemben, melyet szoktak sokan e szónak tulajdonítani, mely szerint tudniillik a nemzet egy bizonyos osztályának túlnyomósága a többiek felett akar kifejeztetni; — de nem is demokraták küldenek engem az országgyűlésre, mert az én tisztelt választóim azon értelemben, melyet ismét mások szeretnek ezen szónak tulajdonítani, miszerint a nemzet bizonyos osztályai számára követeltetik minden politikai jogok és a közdolgokrai befolyásnak egyedülága, bizonyosan nem demokraták. Azt is tudom, hogy nem túlbuzgó és dühös magyart, hanem olyan férfiút akartak tisztelt választóim az országgyűlésre küldeni, ki a nem magyar ajkú népfajoknak nyelvük és nemzeti sajátságaikhoz ragaszkodását tiszteletben tartja, és ezeknek szabad kifejlődést engedni hajlandó és kész. Mi mindketten, úgy hiszem, azt tartjuk, hogy a nemzet egyik osztályának a másikra, egyik népfajnak a másikra ólom súlylyal nehezedni nem kell , és hogy nem ezeknek egymáson , hanem mindnyájok felett a törvényeknek kell uralkodni, a közhatalomnak a törvények szerint kell kormányozni. Azt is tudták bizonyosan tisztelt választóim, midőn bizalmukkal megajándékoztak, hogy a lefolyt 12 évben követett kormányszer ellen, amennyire az igen keskenyre szorított mezőn lehetett, mindig küzdöttem. Nem fogják kegyetek tőlem azt várni, hogy én ezen helyen, ezen kellemetlen thémára kiterjeszkedjem. Ha azt, ami nem védelmezhető, megtámadni felesleges, lovagiatlanság volna, ha a thema itt vitatás alá kerülhetne is, oly valamit megtámadni, mit itt senki sem védelmezhetne ; márpedig én örömmel tudom, hogy itt bizonyosan nem akadna senki, ki azon kormányrendszert védelmezni akarhatná. Ismerem én az én tisztelt választóim alkotmányos gondolkodását, és ragaszkodását különösen az ország sarkalatos jogaihoz, és ezek között azokhoz, melyeket hazánknak az 1790 és 1848-iki törvények biztosítanak. Ami különösen ez utóbbiakat illeti, ezek alapítottak törvény előtti egyenlőséget, szüntették meg egy osztály egyedáruságát a közdolgok vitelében, adtak politikai jogokat a népnek, szüntették meg a robotot, ezek hozták be a közös teherviselés elvét, ezek adtak a városi testületeknek illő állást az országgyűlésen, és helyhatósági autonómiát, ezek mondták ki határozottabban formulázott törvényben a magyar közjognak azon régi és sarkalatos elvét, hogy a Fejedelem a magyar ügyeket, magyar tanácsosai segélyével és azok által kormányoz- ■ za és tárgyalja, és hogy ezek az országgyűlésének fe ,lelősséggel tartozzanak. Osztom én e tekintetben az én tisztelt választóim alkotmányos nézeteit — és úgy vagyok ezen törvényekkel, mint ezen derék városnak, melyben annyi a jó férj és tiszteletreméltó család fő, számos lakosai, fiatal és szép feleségeikkel. Igazán szeretik azokat, hiven ragaszkodnak hozzájok, magoktól elcsábíttatni nem engedik, hogy jó tulajdonaikat valami idegen befolyás megingassa, nem tűrik, — de azért mégsem annyira fülig szerelmesek beléjök, miszerint ne akarnának végére járni annak, vájjon nincs-e a kedves hitvestársnak valami gyengéje, és ha észrevennék, hogy van, azt megigazítani ne kívánnák. Igen jól tudom én azt is, hogy az én választóim mily nagy becset helyeznek az autonomicus municipalis szerkezetbe, melyet nektek a törvények csak imént biztosítottak. Ne várják kedvetek tőlem, hogy erről az igen érdekes kérdésről hosszasan szóljak. Sokat foglalkoztam ezen kérdéssel annak idejében, mikor ezelőtt 16 évvel azt a sajtó terén vitattuk, és írtam róla sokat. Ez már ma feledékenységbe ment nagyobbára, de megbocsássanak mégis kegyetek, mikép arra nézve, hogy ezen most olyannyira napirenden lévő kérdés felett mikép gondolkoztam, néhány rövid sort akkori írásaimból fölolvassak. Én akkoron így szólottam : „Ne engedjük veszni és elfajulni a municipális életet! Erősebb biztosítékára alkotmányunknak mint erre, ha azt kellőleg kifejteni tudjuk, nem fogunk viszonyaink között soha találhatni. Tartsuk fen tehát és javítsuk. — Az idegenszerünek majmolásában tökéletlen másolatnál tovább soha sem vihetjük, ellenben eredetit a maga nemében a tökélyhez igen közel állót alkothatunk. Egy széles talajra fektetett municipális rendszer alapján fejteni ki az alkotmányosság azon nemét, mely leginkább öszhangzik múltúnkkal, s felel meg állásunk követeléseinek; — ezeknek pajzsa alatt valósítani a civilisatio, a szabadság és rend mindazon eszméjét, melyek a tapasztalás tűzpróbáját már kiáltották; fenntartani ennyi nehézségek, ennyi nem kedvező körülmények, ennyi millió idegen ország s nép között, egy csupán néhány millióból álló keleti népfaj nemzetiségét, nyelvét, saját típusát, és ezeket egy minden eredetiségét elfonnyasztó civilisatio által elnyeletni nem engedni, hanem a civilisatiót venni fel a nemzetiségbe, szóval : egy az idővel és az emberiséggel együtt haladt, de önmagához soha hűtlenné nem lett nemzet példányát állítani az utóvilág elé : — mindez együttvéve oly feladás, mely a nemzeti disz után leginkább kovárgó keblet is kielégítheti, m oly feladás, melynek megoldását megkísérteni még a legnagyobb elmetehetség, s a legaczélosabb akarat sem tarthatják gőgös önhittség nélkül maguk alattinak ! Hogy azonban a józanság ezen fokáig tudjunk megérni, vágyainkat kell mérsékelni, ugyanakkor, mikor a kitörést, szorgalmat, cselekvőséget felhangoljuk, s hogy ezt tehessük, segíttetnünk, ösztönöztetnünk kell. És uraim, amit akkor nem sejthetett senki, próbára tétetett kitörésünk, és ösztönöztettünk eleget a lefolyt 13 év alatt — és segítettünk azon nagy tanúság által, mely épen e 13 év tapasztalásaiban fekszik, és amelyet én abban vélek határozódni, hogy azon hibákba ne essünk, melyek ellenünk elkövettettek. Voltak idők, midőn osztrák kormányférfiak, kezükben érezvén az anyagi erőt, győzelemtől ittasan és elszédítve, felállították a tabula rasa theoriáját, és hitték,hogy a magyar alkotmányosságot eltörleni, a magyar nemzetiséget felolvasztani és elsorvasztani gyermekjáték. De felejtették, hogy az anyagi győzelmek semmisek, ha erkölcsi győzelmek által ki nem egészíttetnek, és tanúi valánk a hajótörésnek, mely ideóriásokra következett. De ha ők ezt felejtették uraim, ne felejtsük mi azt, hogy előttünk sem áll tabula vasa ; ne felejtsük mi azt, hogy mi csak erkölcsi fegyverekkel győztünk, és anyagi erő nélkül, a kitörésünk, és multunkhoz, szellemünkhöz, s magunkhoz megőrzött, törhetlen hűségünk által. Ne felejtsük mi, hogy az ilyen győző- TARCZA. Napi újdonságok. #Bécsből a következő magán távirati sürgönyt kaptuk: Az erdélyi udvari kanczellária előterjesztéseit Ő Felsége megerősitette. A régi politikai szervezet helyre van állítva ; a megyék, szabad k. városok, és a szász nemzet előbbi jogaikba ismét visszahelyeztettek. A kormányszékhelyéül Kolozsvár van kijelölve. Ennek tagjai, kik közt három szász, és három román, — valamint a főispánok is kineveztettek. — S a 1m szász gróf meg van bizva a szászföld újraszervezésével. — Az országgyűlés a régi mód szerint az 1791: 11 tezikk alapján fog egybehivatni. Napja még nincs meghatározva, mivel ez az újraszervezés folyamától függ. Az országgyűlés minden cathegoriáiba a volt jobbágyok képviselői is fölvétetnek, ezeknek választási censusa nyolcz forintra van határozva. — A politikai szervezésnek ápril 15-kéig be kell fejeztetnie , mely napon az eddigi hatóságok megszűnnek. Az igazságszolgáltatásra vonatkozólag a határozatok még váratnak. * Koronázás Budán. Császár Ő Felsége, mint a „Prager Zeitung“nak jelentik, i. hó 28-kán érkezend Pestre. További hir szerint a koronázás a budai úgynevezett tábori (garnison) templomban fog végbemenni, és a király által tulajdonkép csak a koronázás után megnyitandó országgyűlés e czélból, t. i. az Ő Felsége általi megnyitás végett mint mondják Pestre fog áttétetni, miután a budai országház helyiségei, hol az országgyűlés áprilikán összeül, még a trónmennyezet fölállítására sem nyújt alkalmas helyet s egyébként sincs kényelemre rendezve. Császár Ő Felségének budai útjára a „Sas11 császári dunai gözyacht készíttetik fel. Vasárnap két hajó indult el Bécsből bútor, kocsi s egyéb tárgyak szállítmányával a budai kő palota számára. * Hírlapirodalom. Jövő hó közepétől kezdve egy szerb lap fog megjelenni „Vidovdan“ czim alatt, mely nevét Jazon históriai naptól, junius 15-től vette, midőn a szerb czár Lázár Koszovo-mezőn a törökökkel vívott csatában elesett. A lap iránya : mindenütt védeni a szerb és szláv nemzetiséget, mindazáltal a jó egyetértést a magyarokkal s más szomszédokkal is fenntartani, a a magyarszerb érdekeket viszonylagosan kiegyenlíteni. E lap, miután a szerb kormánytól segélyt hozand, némileg félhivatalos közlönyül tekinthető. — A „Szegedi Híradó" szerkesztője, Kempelen Győző visszalépett, minek folytán a kiadó felfüggeszté e lapot, míg más szerkesztőről gondoskodhatik. * Joachim, kivel Bécsben találkoztunk, érzékenyen panaszra nekünk, közelebbi Pesten léte alkalmával menynyire érzé annak hiányát, hogy szülőföldje nyelvét nem bírja, s komoly fogadást tett előttünk, hogy a magyar nyelv e napságtól fogva legelső tanulmánya lesz, és törekedni fog, hogy midőn közelebb meglátogat bennünket, a Rákóczi nótán kívül már egypár magyar szóval is megköszönhesse honfiainak szíves látását. * Jótékony Akadémiák. A városi színházban múlt vasárnap rendezett jótékony czélú akadémia kiváló érdeket nyert azon tény által, hogy abban nemzeti színházunk tagjai közöl ketten vettek részt, s mire a fönyomatékcot kell vala fektetnünk, — magyar szavalmányokkal léptek föl. A német közönség e tényben saját tükörképét látta, s annál kitünöbben tapsolta meg — t. i. német burokban a magyar Bzivet. Tárgyánál s a helyhezi viszonyánál fogva igen piquantul vette ki magát a „Szegény frakk" czimü gúnyvers elszavalása. Minden vemzakot homeri hahota kisért, s nehéz volna megszámlálni, hogy az előadó Szerdahelyi hányszor tapsoltatott elő. A magyar művészek itteni fölléptének lovaglás viszonzásául W a olttel, ki a magyar fővárosnak jövő hírnevére nézve, miután művészi dicsősége úgyszólván itt született, igen sokat köszönhet, nemzeti hymnusunkat a „Szózatot" énekelte magyarul, s a tapsözön, melylyel elárasztaték, e csarnokban aj ritkábbak közé tartozott. Egyéb részleteket ezúttal nem említve, még csak Deutsch Vilibald úr zongorajátékát emeljük ki. Igazán művészileg játszott egy jeles Ehrbarféle zongorán. E jeles készíményű zongorákat fővárosunkban nemes önmegtagadással a saját műveiről is előnyösen ismert Beregszászi hozá nagyobb forgalomba. Általában ő azon egyének közé tartozik, ki nem irigye az idegen dicsőségnek, ha az valódi dicsőség. Egyéb példák helyett most csak azon legközelebb esőt említjük meg, hogy azon koszom, melyet a remek hegedűművész Joachim hazafias emlékül vitt magával, szintén az ő indítványa volt. — A pesti jótékony nőegyesület által szemgyógyintézete javára rendezett akadémia a nemzeti színházban tegnapelőtt igen érdekesen szakította félbe a húsvéti normanapok kezdetét s csordultig zsúfolt házat és tetemes jövedelmet eredményezett, amit egyrészt a humánus czélnak, másrészt a kitűnően érdekes műsornak lehet köszönni. S miért tagadnék azon megbocsátható gyöngénket, hogy a műsorban a nap arszlimőjévé lett gr. Batthyányi Arturné magyar szavaslata volt az, mely a közönség tömegeit leginkább bevonta. Először a grófnő föllépte, másodszor az idegen ajkú hölgy magyar szavallata voltak e tekintetben, mik az átalános kíváncsiságot tetőpontjára emelték, és valóban a lelkesedés, mely e föllépésnél kitört, méltó volt a kíváncsiság nagyságához. A grófnő, ki egy Petőfi féle költeményt elég csinosan s széplelkű hévvel szavalt el, számtalanszor előtapsoltatott, s e dörgő tetszészaj hosszasan megújúlt, midőn a gyémántokkal borított szavallónő állása valódibb színpadát a páholyt elfoglalta. Öltözéke, mely mint említjük, drágakövekkel volt borítva,az elszavalt költemény eszméivel s képeivel versenyt látszott sugarait ontani. A hangverseny többi részeinek mindenesetre nehéz volt e jelenés mellett még kiválni, de mint mondtuk, a műsor oly érdekesen volt összeállítva, hogy egyik másik száma s ezeken kívül is könnyen kinyerte a tapsot. Ezek közt különösen mint vendéget W a p h t e 1 urat kell megemlítenünk, ki a muzsikáin magas C n kivül egy másik, szintoly, vagy még jobban elragadó nemzeti C-re tett szert, ami, minden szivet egybeolvasztó „Szózat“-unk által. W. ur midőn kilépett, hogy ezt énekelje, perczekig tartó dübörgő tapssal üdvözöltetett. Kell-e mondanunk, hogy Wachtel e nemzeti dalunkat magyar szöveggel s magyar jelmezben énekelte. Hatást tettek még Füredi népdalai, Hollósi L.-né éneke, Szerdahelyi szavallata, melyben a ,,magyar kakas" megint ínyünkre szólt, és amit legelőbb kell róla említenünk, a Berlioz-Rákóczi induló. Az egyes működések által fölvert tapsvihar itt egy orkánba látszott összefolyni— s csak azért csillapult le egy kissé, hogy a zenekar újra előadhassa. — Rózsaági Antal életes humoristánk ismét egy »j „A fertály-mágnások" czímü regényére nyit előfizetést. (A harmincz nyomott ívnyi munkának előfizetési ára 2 ft. Bolti ára 3 ft. leend.) A fertály-mágnások faja nálunk nagyon ismeretes, amint zerzo mondja, szapora faj, de még azért világosan definiálva nincs. „Sokan ugyan azt hiszik, úgymond a szerző, hogy ha a blazirt grófnak nem blazirt csinos titkára, igazgatója, vagy más belső titkos tanácsosa van, aki nemcsak társalogni szeret, de még felolvasásokat is tart a fogékonykeblű úrnőnek és azáltal valóságos kegyenczézé válik, annak fiai bizonyosan fertálymágnásokká lesznek. Mások meg azt hiszik, hogy a fertálymágnási qualificatióra egyetlen egy csárdás is elég, mit egy főrangú szépséggel, vagy deli gróflovaggal tánczolnak , amennyiben a közvetlen érintkezés delejességénél fogva, a test hajlékonysága, a beszéd könynyüdsége és az úgynevezett nonchalance, mit magyar nyelvre nagyon furcsán lehetne fordítani, látatlan tényezők által átszivárog a nem főrangú félbe és az átváltozás észrevétlenül megtörtént. Mindez azonban tévnézet." A Szerző tehát feladatául tűzte ki, hogy azon társadalmi okokat kifürkéssze, melyek annyira elősegítik a fertálymágnások szaporodását, de egyszersmind bebizonyítsa azon befolyását, mit ezen pár excellence főrangúak a társadalomra gyakorolnak. Nem minden egyebet nélkülözhet, hanem ha tartós akar lenni, nem nélkülözheti a mérsékletet és józanságot Ha e szerint ezen annyira lényeges dolgokban, mint hiszem, , teljes joggal conslatkozhattam egyetértésünket azon bizodalmas viszonynál fogva, mely közöttünk létezik , meg fogják bocsájtani kegyetek , ha bővebb megismerkedésül mondok felőlem még olyakat is, miket kegyelek nem tudtak, midőn bizalmukkal megajándékoztak, és mit ha tudnak, talán bizalmukkal megtisztelni nem is letek volna bajMinden emberi dolgokban nagy szerepet játszik a szerencse. És én bevallom kegyeleknek, uraim, hogy nem épen rövid közpályámon, — mert fájdalmamra azt is meg kell vallanom, hogy már az 50-ik évet taposom — szerencsével nem igen jártam el. Azon sajátszerűsége volt közéletemnek, ha arra visszapilantok, hogy szavam rendesen kiáltó szó volt a pusztában. Legtöbbnyire nem hallgattak arra sem politikai elvrokonim, sem politikai ellenfeleim. Hálátlanság volna, ha elhallgatnám, hogy midőn egy küzdelmekben és szenvedésekben összeforrott nemzethez fdéztem az utóbbi időkben,a m. Akadémia érdekében gyenge szavamat, akkor meghallgattattam. Ezen reám nézve feledhetlen tapasztalásomon túl,alig találtam közéletem azon másik sajátszerűségében vigasztalást, hogy jövendöléseim többnyire beteljesedtek, így — hogy csak néhány példát említsek — midőn 1839-ben könyvet írtam arról, hogy a földmivelő osztálylyal meg kellene a robotot, dézsmát váltatni, és ebben ezét az országnak segíteni kellene, hogy a nemességnek az adózási közterhekben részesülni kellene, és hogy nekünk hypotheriális intézetekre volna szükségünk , nem lett ugyanakkor mindezekből semmi, de azon jövendölésem, hogy ha ezeket halasztjuk, mindez később bizonyosan több nehézséggel fog járni, csakugyan beteljesedett, így midőn 1846—7-ben némely tülbuzgó és mindig az absolutismust emlegető baromfiait sajtó és egyéb utakon figyelmeztettem, hogy az ördögöt czitálni nem kell, szavam szinte elhangzott,de a czitált ördög nemsokára csakugyan beköszöntött; igy midőn 1849 végén egy és más osztrák kormányfértiunak azt mondtam, hogy legjobb lesz a magyar alkotmány megsemmisítését, a magyar nemzetiség feloszlatását meg sem kíséreni, mert nem az úgynevezett „breichseinheit," hanem egészen más, mit magyarul kudarcznak, más nyelven pedig fiasconak neveznek, lesz belőle,a szavam szinte elhangzott; de a kudarcz csakugyan bekövetkezett; igy midőn 1850 elején többed magammal azt sürgettük, hogy legbiztosabb mód a bonyodalmaknak véget vetni az lesz, ha a Felség a történtekre feledékenység fátyolát vetve, az országgyűlését összehívja, és hogy ez által igen sok későbbi bajok előztetnek meg,az én szavam is elhangzott ismét, de a későbbi bajok nem maradtak el - igy midőn 1867-ben ugyancsak ezen szellemben az ország történeti jogai mellett emeltem szót többed magammal, az én szavam is elhangzott ismét, de amit jövendöltünk, tudniillik a bonyodalmak megsokasodása, csakugyan bekövetkezett. Ezekben én kegyeteknek, uraim, mint gyakran jó jóslat, és csak ritkán szerencsés politikust mutatvár be magamat, némileg lehangolt kedélylyel néznék az uj pályának elébe, és nem tudnám, mi hasznomat vehetné a haza, ha reménylenem nem volna szabad hogy talán épen ez uj pálya, melyre kegyetek bízódalma kihívott, fog eddigi pályám sajátszerűségét változtatni. És adja Isten, uraim, hogy ez igy lehessen, vagy legalább én jó jósló maradhassak most is midőn azt mondom, hogy én nem megyek ugyan véres és fellengős reményekkel az országgyűlésre — mert hajaim már öszlilnek és vérem ki nem hültagya, de meghűlt, — azonban a sok nehézségek daczára sei tudok a lehető megoldások és kibonyolodások felől kétségbe esni. Nehogy ezen sokak előtt talán optimismusan játszható reményeim félreértessenek — kivált Bécs - ben, mi ide oly közel van, hogy a szó, úgyszólván, od által hallatszik, és ahol könnyen el szokták magukat az emberek bízni — némi magyarázatra van szükség ■ Ezen reményeimet nem alapítom a szomszédunkul