Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)
1861-03-01 / 50. szám
tént behozatala által változtak és máskép alakultak a jogviszonyok, miket ignorálnunk nem lehet és kétségtelenül sok lehetetlen most már, mi akkor még lehető lett volna. De ezenfelül megjegyzem azt is , hoy a fennebbi állítás tévedésen alapul. Ugyanis 1348-ban a 15. törvény felfüggesztette azon pereket, melyek ősiségi viszonyból vették eredetüket, s az ilynemű perek megindítását eltiltotta; kivette azonban e tilalom alól az 1836-ik évi 14-ik czikkely eseteit. Az említett 14. czikkely pedig rendelkezik a valóságos ősiségi világos örökösödésekről is, említi a fi- és leányig közötti jogkülönbséget, említi a szabad rendelkezés megszorítását. Ellenben az osztrák kormány már 1849-ben hirdetett ki egy császári rendeletet nov. 3-ról, melynek 4-ik fejezete törvényszünet alá helyzi mindazon jogkérdéseket, mik az ősiségi viszonyokra vonatkoznak, s nem veszi ki az 1836-ik évi 14-ik czikknek eseteit sem. Oly világos örökösödési kereseteket tehát, melyeknél akár a fi- és leányág közötti jognak, akár a szabad rendelkezhetésnek kérdése fordult elő, már 1849. évtől fogva mozdítani nem lehet, s tudunk eseteket, melyekben az ily, egyébként világos ütöködési keresetek a legfőbb bíróság által csakugyan fel is lőnek függesztve. Továbbá ugyanazon fejezet a nemesi javak elzálogosítását tárgyszó minden perek folytathatását felfüggesztette, pedig a zálogper gyakran nincs is kapcsolatban az ősiséggel, például ha valaki saját, szerzett vagyonát zálogosította el, s utóbb a zálogidő kiteltével vagy maga, vagy örököse azt ki akarja váltani. Nem áll tehát, hogy 1852-ik vagy 53-ik évig a régi törvényeknek kivált az öröködést tárgyszó része életben volt, mert a moratórium, melyet az osztrák kormány 1849-ben behozott, sokkal messzebb terjedett, mint az 1848 ik évi 15. törvényczikknek hason tartalmú megszorító rendelete. Egyébiránt itt az öröködési törvényeknél egyszer mindenkorra egész általánosságban kijelentem, hogy én az ősiséget, melyet az 1848-ik évi 15. törvény elvben eltörlött, visszaállítani egyáltalán nem akarom. Politikai életem legnagyobb része folyt le azon küzdelemben, melyet elvtársaimmal együtt a régi feudalismusnak káros maradványai ellen folytattunk. Ezek közé számítottuk az ősizéget is, amelynek bilincseiből kiszabadítani a nemzetet legfőbb törekvésünk vala. Küzdöttünk, hogy e hazában is szabad legyen ember és föld , hogy kiki tulajdonát valóságos tulajdonának tekinthesse , s birtokát a lehetőségig biztosnak. És miután sok nehéz küzdés után 1848-ban czért értünk, ki fogja tőlem méltányosan követelhetni, hogy segítsem ismét lebilincselni a tulajdont, minek felszabadulását oly forrón óhajtottam. És tegyem ezt azért, mert időközben politikai szerencsétlenségek folytán egy jogtalan hatalom idegenszerű működése léptette életbe részletesen azt, mit mi magunk elvben elhatároztunk; s mert amit az 1848-ks törvényhozás határozottan kimondott, hogy tudniillik az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján dolgoztassák ki a polgári törvénykönyv, azt a közbejött események miatt nem a magyar ministerium, hanem a törvénytelen osztrák kormány hajtotta végre: — én magát az 1848 ban kivívott elvet is ellöktem, vagy feláldozzam. Ennyit a közhangulatnak, ha csakugyan közhangulat az, áldoznom lehetetlen, önmagamhoz s elveimhez hűtlen nem lehetek. Csak egy pár szót még, a négy tagtársunk által benyújtott s tegnap bővebben megvitatott külön véleményre, melyet most előttem szólott tagtársunk ismét szóba hozott. Vannak e külön véleménynek némely elfogadható részei is, de azon ellenvetés, melyet tegnap annak 3 ik és 4-ik szakasza ellen felhoztam, eloszlatva vagy megcáfolva nincs. Az említett szakaszok egyike ugyanis az ősiekre, vagyis mint a különvélemény nevezi, az öröklött vagyonra nézve ott, hol leszármazók vannak, megköti, sőt eltiltja a végrendelet általi szabad rendelkezést, de a másik szakaszban megengedi az élők közötti szabad rendelkezést, még az ajándékozást is, és pedig köteles részt sem biztosít a gyermekeknek. E szerint a javaslat egyik szakasza megköti a birtokot, a másik módot nyújt azon megkötő rendelet kijátszására vagy mellőzésére. Mert az anya, ha valamelyik gyermekét, vagy bárkit mást egyenes utódainak csorbításával boldogítani akar, öröklött vagyonáról nem tesz végrendeletet, mert ez tiltva van , hanem ajándékul a vagyont arra átíratja, mert ez meg van engedve. Az osztrák törvény legalább a köteles részt biztosítja a gyermekeknek, ez a javaslat pedig azt sem teszi, mert a szerzeményekből szabad végrendelet általi rendelkezést s az ősiekből szabad ajándékozást enged, a köteles résznek figyelembe vétele nélkül. Végre a mi Zsivora György hétszemélynök úrnak indítványát illeti, én azt úgy értettem, hogy ő a fennforgó fontos kérdések végleges elintézését nem hosszú időre, csak pár napra kívánja elhalasztatni, s ezt azért kívánja , hogy az értekezlet több tagjai magánértekezletek útján önmagukkal és egymással is minél inkább tisztába jöhessenek a teendők felett. Én ugyan magamra nézve ily.halasztást nem veszek igénybe, mert számoltam magammal s tisztában vagyok nézeteimre nézve; ha többen tagtársaink közül azt kívánják, nem látok okot annak ellenzésére, mert annyi figyelemmel s méltánylással csakugyan lehetünk egymás iránt." (Köztetszés). A cs. k. országos magyarországi főparancsnokság következő helyreigazítást küldött a m. k. helytartó tanácshoz: Buda, február 22.1861. A „Magyarország 11 czimü lap mai száma a bécsi lapokból közli a 32. gyalogezred három altisztjének: Szikszay, Blaskovics és Nikolics elitéltetését, mi különösen az által képes fölizgatni, mivel a végén az mondatik, hogy egy őrmester azon alkalommal meggondolatlanul kiejtett szó miatt négy évi sánczmunkára ítéltetett. Annyi igaz, hogy az említett altisztek a közcsend háborításának bűne miatt a katonai törvények szerint haditörvényszékileg megbüntettettek, de ez alkalommal egy őrmester négy évi sánczmunkára nem ítéltetett, és ez már azon okból sem következhetett be, mivel az 1855 katonai bünrenyitó törvények, a korábban szokásban volt lánczmunka- büntetést nem is ismerik, különben pedig a „meggondolatlan szó“ még a katonai bünfenyitő törvények szerint sem képez bűntényt. De mivel „Magyarország" ezen valótlan közlése a bécsi „Presse"ben, mely az illető közlést legelőször hozta volna, elő sem fordul, csaknem úgy látszik, mintha „Magyarország" lett volna e valótlan közlés kitalálója." Megyei tudósítások. Zágráb megye közgyűlését Strossmayer püspök egy jeles beszéddel nyitotta meg, melyből utólagosan A következő helyet ismertetjük meg : „Nemzetünk, úgymond beszéde végén, azon időtől fogva, mikor a dicső magyar nemzettel testvérisült, az egész világ szeme előtt száz s ismét száz ízben bizonyító s erőssté a maga souverainitását és függetlenségét tettek által, melyek európai fontosságúak. Hányszor nem választottuk teljes függetlenséggel a mi koronás fejeinket, hányszor nem kötöttünk koronás főkkel s souverain módon európa-érvényü szerződéseket! Elég, ha cetinjei 1827-ki országgyűlésünket említjük, melyen a dicsőn uralkodó családot örökös uralkodó házzá választottuk; elég, ha még az 1712-ki zágrábi országgyűlésről is emlékezünk, melyen függetlenségünk jogalapján a pragmatica sanctiót elfogadtuk ; mi napnál világosabban bizonyítja, hogy függetlenségünk a 18. század első felében az európai jog fóruma előtt kétségtelen axióma volt. Közjogunk forrásait szerencsétlenség és viszontagságok eseteiben keresni akarni, oly korszakokban keresni, melyek államéletünkre nézve a legkedvezőtlenebbek valának, ép annyi lenne, mintha tarlókon akarnánk érett szőlőfürtöket szedni; ép annyi lenne, mintha télen jószágú virágokat akarnánk a mezőkön szakítani, mely nem az ő évszakok ; szóval, ez annyi lenne, mintha csak egy nemzet balvégzeteit és szerencsétlen eseteit akarnák közéletünk zsinórmértékéül kikeresni. „Egyesülj tehát drága néptörzsem s te drága nemzetem ! egyesülj tehát azzal, hahogy ez az akaratod, azon dicső néppel, amelylyel annyi századokon át testvéri egyetértésben s egyességben éltél. Egyesülj vele, de egyesülj dicső múltadhoz és kétségtelenül nagyszerű jövőhöz képest. Egyesülj, de csak mint egyenjogú testvér, semmiesetre sem mint szolga vagy idegen alattvaló lépj e szövetségbe. Csak ekként kösd meg e szövetséget, ily módon; mert,ha nem csalódom, a szomszéd nép nemesebb része minden tőrt és cselt megvetve, csak ezt óhajtja; mert úgy a magán-, mint az államéletben ezen elvet tarja : „Amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, azt te se tedd másnak." Ekként egyesülj tehát vele, de csak is ekként; mert, ha másként, úgy a szabadelvű szomszéd megvetéssel taszítaná el magától a kezet, mely az alávetett önárulás foltjával szenynyezné be magát, s dicső őseink sírjaikban fordulnának meg szégyenükben, s ha lehetséges volna,még egyszer visszatérnének ezen nyomora életbe, hogy bennünket méltatlan utódokat megátkozzanak s aztán szégyenletükben újra meghaljanak." — Zágráburettye, febr. 26-ki ülését az „Agr. Ztg" következőleg írja le : Pest városa képviseletének tartalom és forma tekintetében szertelen követelése, hogy Ő Felsége a fiumei ostromállapotot megszüntesse és a bán helyett egy magyart e város kormányzójául kinevezzen, a megyei közgyűlés utolsóelőtti ülésében élénk tárgyalásra adott alkalmat. Dutkovics indítványára a gyűlés egyhangúlag elhatározó, hogy Pest városa ez eljárása a horvát nemzet és autonómia megsértésének tekintessék s a pesti helyhatósággal minden ügyközlekedés megszüntessék, kivéve a magánérdekeket illető ügyeket, melyek a m. udvari dicasterium utján lesznek tárgyalandók. Az összes beszédek, melyek e tárgyban tartottak, azon gondolatot fejezek ki, hogy ily viszonyok közt a Magyarországgali egyesülés megújítása alig várható. A hivatali irományoknak a cs. k. hatóságoktól átvétele s a megyei tisztviselőknek hivatalos működésének megkezdése végett kiküldött bizottmány indítványait illetőleg abban történt megállapodás, hogy az első mártiusban megkezdendő és mart. 25 év befejezendő, mely napon a megyei tisztviselőknek működniök kell. Ugyanez áll az árvaügyek s a megye vagyonának, épületeinek stb. átvételére nézve. A törvénykezési irományokat, melyek a megyei bírák körébe tartoznak, az illető főszolgabíró, a többi törvénykezésieket a megyei törvényszék veszi át s a politikaiak a levéltárba tétetnek. Egy a közjegyzőség félretételét illető indítvány az országgyűlés számára tartatott fen. Ez alkalommal megjegyzéses, hogy a magyar polgári törvények ismét nehézség nélkül életbe léptethetők. A báró Kusan főjegyző által felolvasott, önmaga által igen higgadt modorban szerkesztett programot, Horvátország viszonyát Magyarországhoz illetőleg, kevés változtatással egyhangulag elfogadtatott. Ez érdekes okmányra legközelebb visszatérendünk. — Fiume megye. Bukariból febr. 20-tól jelentik a G. di Fiuménak . Tegnap érkezett meg ide számos kocsi kíséretében a főispán Smaics lovag, hogy magát beigtattatván, a közgyűlést megnyissa. A sz. Margit egyháznál, hol leszállt,dr. Solis püspök ur szónoklattal üdvözölte, mire a sz. András egyházba ment. Itt a papság in corpore fogadta és mennyezet alatt kisérte a főoltár előtt számára rendelt helyre, hol a püspök által tartott nagymisét végig hallgatta.Ezután újra a sz. Margit egyházba tért vissza, mely a megyegyülés megtartására átengedtetvén, itt a gyűlést kineveztetése bejelentésével megnyitotta.. A püspök felolvasta az illetőlegm. dekrétumot s a főispán hivatali esküjét elfogadta. A főispán szónoklatát számos zsidóval köszöntötték, s ősi szokás szerint háromszor fölemelték székében. Ezután a püspök válasza következett és a főispán úr indítványára eme választások egyhangúlag elfogadtattak: jegyző Vanczina, tiszti ügyész dr. Suppe, bíró Sepics, — mindhárman a jelenlegi közgyűlés idejére. A követek és nép ezután az úgynevezett kukaidhára mentek,hol ősi szokás szerint egy egész sült ökör s több hordó bor osztatott ki. A főispán 200 terítékre ebédet adott. Estve a főispáni fáklyás körmenet tartatott meg. A másod napi ülésen nagy többséggel elfogadtatott a legfelsőbb helyre terjesztendő kérvény iránti indítvány a Fiume ostromállapotának megszüntetése végett. Városi ügyek. -- Arad, febr. 25. A gyűlés megkezdése előtt a még eddig esküt nem tett képviselők és városi tisztviselők feleskeztettek. Azután a jegyzőkönyvnek meghitelesítése után az itteni cs. k. megyei törvényszékhez a városi hatság alá tartozó ügyek átadása, valamint a cs. k. rendőrbiztossághoz működésének megszüntetése iránt intézett felszólítások olvastattak. Valamint a nm. m. kir. helytartótanácsnak a követválasztásra vonatkozó leirata, melyre nézve Ő Felségéhez felírni határoztatott; úgyszintén a január 16-ki királyi leiratra is, melyben Szentiványi indítványára e pontok foglaltattak: 1) hogy a külföldön levő hazafiakat gonosztevőknek nem tekinthetik; 2) hogy az adót meg nem tagadták, de nem tekinthetik magukat a pénzügy és adóhatóságok közlegesül, de ha az országgyűlés adót határoz, azt lelkiismeretesen behajtják; 3) a törvénykezésbe sem nyúltak be erőszakosan, és ha megakadások történtek, arról azok feleljenek, akik okozták ; 4) az 1848 alapról le ném térhetnek. Azután a városi pénztár átvételére s a kapitányi hivatal rendezésére bizottmányok neveztettek. Végre a városi tisztviselők fizetéseinek rendezésére kiküldött bizottmány javaslata fölolvastatván, heves vitát idézett el, minek vége az lett, hogy a bizottmány több törvénysértő tagokkal megszaporittatván, újabb javaslat kidolgozására ulakittatott. Ezzel ezen napi ülésnek vége lett. Ma (febr. 26.) a jegyzőkönyvek hitelesítése és némely esküjét még le nem tett tisztviselők felesketése mán, több magánügyek vétettek tárgyalás alá. Azután a fizetések rendezésére kiküldött bizottmány ujabb jelentése fölolvastatott és elfogadtatott. Az ülés holnap folytattatik. Külföld. .i. (Legújabbak szemléje.) A franczia senatus felirati terve most egész szövege szerint előttünk fekszik. Az abban kifejezett vélemények a császári politika úgy kól mint belügyi tetteiről épen nem emelkednek ki, úgy mint ezt Troplong ügyes tollától várni lehetett volna. Látszik, úgymond az „Ind. belge", hogy inkább az volt czélja, a senatus általánosan egyező véleményét a kormányéval constatirozni, mint ez államtestület nézetét a kormány egyes tetteiről s a császár trónbeszédében föltett kérdésekről kifejezni. Amit a római kérdésről mond, pedig erről mint még nyílt kérdésről legvilágosabban szólhatott volna, azt a fölirat csak a legnagyobb fönntartással mondja. Ennek Olaszországra vonatkozó részét holnap egész terjedelmében közlendjük; most csak azt emeljük ki, hogy a pápai ügyre vonatkozó erősb tétel szerkezete is csak Bourquency erélyének tulajdonítandó , ki Piemont politikáját határozottan rászaltatni kívánta. Troplong elnöknek 10 napi élénk vita után sikerült végre oly szerkezetet találni, mely Bourqueney kívonatának is eleget tesz, s a feliratnak sem ad ellenzéki színezetet. Ez csak úgy történhetett, hogy Piemont politikájának rászólása után, rokonszenv fejeztetett ki a pápa s a katholikus ügy iránt, de egyszersmind teljes elismerésben részesíttetett a császár legális, mérsékelt és kitartó politikája a pápai szék irányában, s egyszersmind bizalom fejeztetett ki a császár tettei iránt a jövőben is. Egyébiránt senatusban mint törvényhozó gyűlésben igen heves vitákat várnak a katholikus tábor részéről. Az orleansi püspök röpirata, s más püspökök nyilatkozatainak hangja előreláttatja ezt. Dupanloup röpirata végén így szól : „A pápa áldozata lett a Piemont politikája által képviselt forradalomnak, s Francziaország, minden ígéret daczára nem tett semmit s nem tesz semmit,hogy azt megmentse. Francziaország jobban szereti Piemontot, mint a pápát; fogja e ezt védelmezni akarni ?“ A röpirat határozott választ sürget, mit azonban valószínüleg csak az események fognak majd megadni. Ferencz király még folyvást Rómában van, s a „K. Z. berlini levelezője szerint elutazása el van halasztva. Azon gondolatról, hogy Spanyolországba megy, tökéletesen lemondott. Közelebb egy köriratot készíttetett Casella által az európai udvaroknál levő diplomatiai ügynökeihez, melyben Gaeta átadásának okait írja le. Anglia rendszeres ellenségeskedése, Francziaország azon nyilatkoza, hogy a be nemavatkozás elvét fentartandja, továbbá a többi hatalmak magatartása, melyek általános háborútól tartva jámbor óhajnál egyebet nem nyújtottak, a. m. Casella, meggyőzték a királyt az ellentállás sikeretlenségéről; ehhez járult, hogy az eben sokkal nagyobb kaliberű lövegekkel bírt, mint a vár; aztán a hagymáz megtizedelte az őrséget, végre árulás idézte elő a réstörést. Továbbá panaszkodik Casella Cialdini azon magaviselete ellen, hogy még az egyezkedési pontok föltevése közben is folyvást lövetett. Ez ellen azonban, mint tudjuk, Cialdini már érvényesítő okait. A franczia kékkönyv fölvilágosításai az „Ind. belge" szerint a spanyol kamrában különös jelenetre adtak alkalmat. Annak okmányai közt t. i. volt Barrotnak egy jegyzéke is, melyben kormányának jelenti, hogy a spanyol külügyminiszter Francziaország javaslatát a pápának a kath. hatalmak oltalma alá helyezése s civillistával elláttatása iránt, igen tetszőleg fogadta. Most a külügyminister a kamrában ez iránt interpelláltatván, kijelenté, hogy „a franczia követtel folytatott értekezletben egy szót sem bocsátott ki ajkán, mely ő szentsége kath. öntudatát sértené." Ez tehát himezés nélkül annyi, hogy a franczia követ nem mondott igazat. OLASZORSZÁG. Mundy, angol admirál, Nápoly b . 1 febr. 24-től kelt sürgöny szerint, parancsot kapott, hajórajával együtt Máltába menni, hova 15-én kelle elindulnia. A gaetai lakosoknak egy küldöttsége szerencse-kivonatát készült kifejezni Carignan herczeg előtt. Rómában, mint a „Pays“-nak írják, a 24kihez hasonló újabb demonstrációk megelőzése végett, a franczia katonai hatóság bizonyos előintézkedéseket tett. Minden este egy zászlóaljnyi őrség állomásozik a Colonna téren az éj beálltától fogva 9 óráig s csendőrcsapatok járnak a Corsón. A szentszék szintén nem maradt közönyös egy oly tény irányában, melynek ellenséges jellemét méltányolni tudá, s azért miután a mozgalom föiidítóit kinyomoztatá, közöltk a 25 leginkább compromittált egyént számüzeté. — Mérode a nápolyi határon, Frosinone felöl megtámadástól látszik félni, ugyanis a Rómában volt bennszülött ezred rögtön Verolis Anagni felé indíttatott. Mint már említve volt, febr. 17-én a pápai rendőrség , a római nemzeti bizottmánynak egy oly 15-ről kelt kiáltványát találta a falakon kiragasztva, melyben a bizottmány köszönetét fejezi ki a római népnek azért, hogy a Gaeta föladása alkalmából történt legutóbbi manifestatióban oly bámulatos rendet s fegyelmet tanúsított; valamint a franczia helyőrségnek is, melynek méltóságos és eszélyes magatartása öszhangzott a nép érzületeivel. „Rómaiak!“ ezek a kiáltvány zárszava, „még egy más manifestatiót is kellene tennetek; s az meg fog történni az elnyomottakat megboszuló s az igaz ügyet támogató Isten segélyével, az lehető leghamarább teljesülni fog; midőn a Capitolium tetejéről egy fölszabadított nemzet szózata azt kiáltandja a világnak: Éljen Victor Emáimét, Olaszország királya!" A „Gazza del popolo" aláírás megnyitását indítványozván oly czélból, hogy Cialdini tábornoknak egy babérkorona nyújtassék , ez utóbbi egy, ezen lap szerkesztőségéhez intézett levélben ezért köszönetét fejezi ki s egyszersmind azt kéri, hogy az aláírás rendeltetése megváltoztattatván, az abból begyülendő összeg a Gaeta ostromában meghalt katonák családjainak ajándékoztassék. A lap a tábornoknak az válaszolt, miszerint Berani már szinte elkészítvén a koronát, a megrendelést nem lehetett attól viszszavenni, azonban mivel ezen korona nem fog sokba kerülni, a fennmaradó összeg a tábornok által kijelölt jótékony czélra fog szenteltetni. A „Nationalités" a tábornok nemes eszméje által sugalltatva, azt indítványozza, hogy Gaeta ostromának összeg áldozatai számára aláírás nyittassák. Messinából febr. 20-tól az „Opinione“nak jelentik, hogy 3 ezredes, 1 őrnagy , 2 százados megszökött a várból; a messinai lakosság testvéri fogadásban részesíti őket,éljen Victor Emanuel éljen Olaszország királya!“ kiáltások közt. A turini lapoknak egy másik sürgönye szerint a város általános kivilágítással felelt a fellegvárnak föladás iránti vonaskodására, háromszintű zászlók lobogtak az ablakokból s a nép zenekarral élén s „halál a Bourbonoknak!" kiáltások közt járta be az utczákat. A turini rendőrség a Rossini-féle színházban betilta a Garibaldi-himnuszt, s ezen tilalomról több vidéki színházak igazgatói is értesíttettek. A „Movimentó“-t ez annál inkább meglepte, mivel — mint mondja — az állam főnöke még legközelebb is trónbeszédében nyilvánosan elismerését fejeze ki ama kedvenczének, kinek köszönheti egy részben Olaszország koronáját. A „Popolo d’ Itália" szerint, noha Garibaldi senkit sem hatalmazott föl arra, hogy az ős nevében toborzásokat eszközöljön, mégis jelenleg fényes nappal több toborzási irodák működnek a nápolyi királyság több városaiban. Hogy minő czélból, ez rejtély. Csak annyit tudhatni, hogy ezen jövőbeli önkénytes csapat „adriai légió" nevét viseli." SPANYOLORSZÁG. A spanyol követkamrának egyik legutóbbi ülésében egy oly esemény történt, mely összeköttetésben áll a franczia kormány által legközelebb előterjesztett diplomatiai okmányokkal. Ugyanis a római ügyre vonatkozó okmányok közt van Barrot Adolfnak egy oly sürgönye is, melyben ez utóbbi Thouvenelnek arról tesz jelentést,hogy miként fogadta a madridi kabinet a római kérdés megoldása végett tett azon javaslatot, miszerint a szentatya személyes biztonsága a függetlensége a másodrendű kath. államok őrizete alá helyeztessék, s a pápai udvar számára, az összes kath. államok által szolgáltatandó civilliste-forma biztosíttassák; azon föltétel alatt, hogy Romagna vicariatusa Victor Emanuelre ruházta Bték. Ugyanezen sürgönyben a franczia követ közli a spanyol külügyminister Cortantes által kifejezett véleményt is, ezen combinatiónak a római udvar általi visszautasíttatása iránt. — Már ezen tárgyban a febr. 20-ai ülésben Castro interpellatiót tevén, azt kérdé a külügyminiszertől, ha várjon ő, a pápai kormány politikájáról szólván, valósággal oly kifejezéseket használt-e, minőket a madridi franczia követ tulajdonított neki s minőket az kormányával közlött. Collantes azt válaszolá, miszerint ő „minden eszmét s kifejezést visszautasít, mely fejedelmének kath. szellemével s a kabinet gondolkodásával ellenkező értelemben tulajdonittatik neki, Francziaország képviselőjével folytatott beszélgetésében “ — Ezen elég világos defavouálásnak szükségkép további nyilatkozatokra s flvilágosságokra kellene alkalmat adnia. Táviratok. Arad, febr. 27. A városi közgyűlés elhatározta, Ő Felségéhez föliratot intézni, Fiume ostromállapotának fölfüggesztése végett, valamint panaszt emelni Ásboth elfogatása s az országból történt kivitele miatt. Genus, febr. 26. Az utolsó napokban 300-nál több garibaldista tiszt érkezett ide Nápolyból. Múlt szombaton bocsáttatott Toulonban vízre a szárd kormány számára épült pánczélos fregát. Turin, febr. 26. A senatus azon törvényt, melynélfogva a király s utódai Olaszország királya czimével ruháztatnak föl, — 129 szavazattal 2 ellen elfogadta. Milánó, febr. 27. A mai „Perseveranza" szerint, a Civitella del Trontót ostromló sereg áll: a Ravennadandárból, a 27. és 29. számú sorezredekből s 4 zászlóalj bersaglieriből. A helyőrség állítólag csak 300 főre megy. A szenátusban indítvány létetett, hogy a kormányi kibocsátványok igy kezdessenek: „Victor Emánuel, az isteni gondviselés s a nemzet választása által Itália királya." Felelős szerkesztő : VÉRTES ERNŐ. Színházi előadás mártius I. Nemzeti színház. 11 é I (I . Pál: Szomorújáték 5 felvonásban. Pesti német színház. Der Königslieutenant Lustspiel in 4 Akten. (Beküldetett.) Már szombaton történik meg a budai sorsjegyek húzása, 30,000 frtos főnyereménynyel.Ily sorsjegyeket készpénz fizetés és 10 hónapos részlefizetés mellett adok el. Első részlet 6 forint. — — Pálffy sorsjegyek: főnyereménye 52,500 frt, szintén készpénz és részletfizetés mellett. 1-ső részlet 6 frt-----— A budai és P á lffy sorsjegyek egyidejű verésénél az elsőt 12 frt helyett csak 10 frtért engedem át. Herzberg S., a kishid- és bécsi utcza szegletén. Csak 4 forint előpénz mellett adok budai és Pálffy-sorsjegyeket, mindkét főnyervénynyel. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, február 28-ról: 5° 0 Metalliques 65.25; Nemzeti kölcsön 77.—; bankrészvények 736. — ; hitelintézeti részvények 166.30; augsburgi váltók 127.5; londoni váltók 146.25 ; arany darabja 6.95. Dollavszállás, febr. 28. 9' 5" 0"' 0 fölött.