Sürgöny, 1861. április (1. évfolyam, 76-99. szám)

1861-04-25 / 95. szám

Első évi folyam Szerkesztő­ hivatal -Aldunanor 5. sz. 2-dik eme­­. kiadó­hivatal. Barátok-tere 7. szám­, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. 95. szám — IMI. Csütörtök, április 25. Vidéken bérm­entes levelekben, minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak­udapesten, házhoz hordva. ft kr , ft kr Egénsdrre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — austriai értékben. Vidékre, naponkint postán ft kr U kr Egész évre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10­­ Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. ö cg. k. Apostoli Felsége f. érj apr. 6-tól kelt legfelsőbb határozatával, különös kegyelemből báró I­n­c­z­éd­i Zsigmond neve 8 bárói állásának Erdély­ben, Petrichevich Horváth Miklós s Jenő test­vérekre, unokahúga I­n­c­zéd­i Mária bárónő, Petri­ch­e­vi­ch H­o­r­váth Mihály özvegyének fiaira átru­­háztatását megengedni méltóztatott. NEMHIV­ATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz ülése ápril 24-én. Az ápr. 23-ai jegyzőkönyv felolvasása és hitele­sítése u­tán az elnök jelenti, hogy hozzá egy ugocsa­­megyei község kérvényt adott be aziránt, hogy Mára­­maros megyéhez visszacsatoltassék (a kérvényi bizott­mánynak adatik által); továbbá P­e­t­h­e­s József megválasztása ellen újabb okmány adatott be, mely az említett képviselő megválasztása tárgyalásakor fel fog olvastatni. A 15 tagból álló kérvényi bizottmányra beadott szavazatok összeszámittatván, legtöbb szavazatot nyer­tek a következők: gróf Teleki László, N­y­á­r­y Pál, Bódis Samu, Deák Ferencz, gróf Ráday Gedeon, gr. Károlyi Ede, gr. Andrássy Gyula, Justh József, Kandó Kálmán, gr. Széchenyi Béla, Ragályi Ferdinánd, Dániel Pál, B­á­n­f­a­y Simon, N­á­v­a­y Tamás, és Z­i­c­h­y Antal. A 4-ik osztály előadója Tanárky Gedeon ol­vassa az osztály jelentését, melyben N­á­vay Tamás megválasztása érvényesnek véleményeztetik, mivel a beadott ellen-panasz­okadatok­nak nem találtatott. Az osztály véleménye után beadott újabb panasz­­levelek felolvastatván, Madarász József okada­­tolva látja a vizsgálat megrendelését, mivel többen sza­vaztak, kik feljogosítva nem valának, ellenben válasz­tóképesek kihagyattak, ezenkivü­l a szavazás is félbe­­szakittatott. Madarászt pártolja Besze János, azonban Dedinszky és Nyári Pál kifejtvén, hogy a legnyomósabb panasz, tudniillik hogy szavazat­képesek kizárattak, nem­ jogosítottak pedig szavaztak, a ház ítélete alá nem jöhet, mert ez iránt a panaszko­dóknak a szavazatszedő bizottmány előtt kellett volna óvást tenni, mit elmulasztottak. A többség N­á­v­a­y Tamást igazolt képviselőnek nyilvánítja. A Vi­dnce János megválasztása tárgyában az osztály véleménye vizsgálat megrendelése révén , Ró­nay Jánost, azon okból, mivel hét község a szavazat­­szedő bizottmány elnöke által szavazásra nem ereszte­­tett, nem vizsgálatot lát helyén, hanem az egész vá­lasztás megsemmisítését. Bobory Károly az osztály véleményében elő­hozott verekedést igen csekély eseménynek látván, a választást érvényesnek véli, mivel e veszekedés a sza­vazás folyamát még csak kis időre sem szakítá félbe. E véleményben osztoztak: Ha­l­ász Boldizsár, Vajay Károly, Szilágyi Virgil, Csiky Sándor, gr. Károlyi Ede, és Nyáry Pál, ki különösen kiemeli, hogy a 7 község szavazóit a választmány el­söké­ppen törvény iránti tiszteletből nem bocsátó sza­vazatra, mivel ezek szavazatképessége a központi bi­zottmány által csak későn hagyatott jóvá s a szava­zatra beírt tagok, mint a törvény kivánja, több napo­kon által nem voltak kifüggesztve.­­ E nyomós észre­vétel után, bár Dániel Pál is a választást megsem­misítendőnek véli, a többség fölállás és élvemaradás által szavazván, V­i­d­i­c­s Jánost igazolt képviselőnek mondotta ki. Végre Gábriel István az osztály által igazo­­landónak ajánltatván, e véleményt a ház csaknem egy­értelműig elfogadta.­ Annyival inkább, mert a 20 pa­naszkodó előadása puszta szó, mi okadatolva nincs, s mint gr. C­s­á­k­y Tivadar megjegyzé, nevetséges is, miután sérelemnek mondják azt, hogy Gábrielre czigányok is szavaztak, holott ha erre jogok volt, sze­retné tudni, miért záratnának ki épen a czigányok. Az ülés holnap ápr. 25. 10 órakor folytattatik. TARCZA: Napi újdonságok. — A „Sürgöny“ szerkesztősége mától fogva Aldu­­nasor, 5. sz. a. 2 ik emeletben, kiadó­hivatala mint eddig Barátok tere 7. sz. a. van. — A pesti városi hatóság közgyűlést tartana ápril 25-kén reggeli 9 órakor a városház teremében.­­ Alig volt pár nap előtt a journalisták bankettje, tegnap este ismét egy bankett tartatott a nemzeti körben a képviselőház elnökei s jegyzői tiszteletének ürügyére. Mint hallatszik, egy vállalkozó szellemű férfin a körben minden héten készül rendezni egy egy lakomát, ürügy­reá ily mozgalmas időkben nem fog hiányozni, így pél­dául mondatik, ha a fölirat keresztül megy, négy forintos, ha a „határozat“, öt frtos lakoma fog rendeztetni; ha ke­gyelmes leirat jő, ismét bankett; ha pedig más valami jő, akkor nagy bucsú-lakoma lesz. —­ Proletál­i macskazene. Tegnap est­e nevesebb pesti polgáraink egyike jön megmacskazenézve, s ez még csak hagyján volna , megtörtént ez már száz­szor , s megtörténhetik még ugyanannyiszor, a nél­kül, hogy a dologban valami nagyobb veszedelem fe­küdnék ; a szabadság kedvéért egy kis méltatlanságot is el kell tűrni tudni s a népszerűségen ejtett ilyszerü csorbát könnyű kiheverni. Ezúttal azonban nem politikai harag nyilatkozott, hanem megsértett érdek fölötti düh, mely kíméletlen nyilvánulásában a barbárságig fajult. Nem volt elég az emberi torkok vad disharmoniája, ha­nem az illető arnak házát valóságos ostrom alá vevék, be­­vagdalák az ablakokat a földszinttől a második emeletig, roppant köveket vetettek be a szobákba, s még ezt sem elégték, hanem neki estek a földszinti ablakoknak, s ki­szedték azokból a tám­fákat s romboltak dicsőségesen, nem nézve azt sem, hogy a háziúr, vagy a többi lakók jó­szágában garázdálkodnak. Mintha gonosz szellemek pusz­títottak volna éjjel e házban, úgy néz ki az ma, pedig a közföltevés szerint ez nem való, mert egyszerű szabóle­gények valának, kiket ezen előkelő mester egy reájuk nézve nem kedvező munka-árszabályzási nyilatkozata bőszített föl ennyire ! Ma városi poroszlók állnak a meg­­csufított ház tátongó ablakai előtt; tegnap estre ezek azonban csak akkor érkezhettek a helyszínére, midőn e romboló művelet már be volt fejezve. Hát a constablerek­­ hol voltak ? ! — Széchenyi-emlény. (I-ső közlemény.) A m. n. muzeum könyvtárában egybeállitandó Széchenyi-emlék­­könyv részére már megkezdetett az emlékivek bekülde­­tése. Eddigelé a bejegyzett résztvevők száma 60 rámegy, kiknek sorát a honszerte tisztelt F­á­y András, a magyar akadémia Nestorának prózában irt remek­műve nyitá meg. Nyomban követéki őt szintén p­r­ó­z­a-szerkezetü sorok­kal többen Pest, Szeged, Arad és Szatmárbél, kik között elsők voltak: Szirmay Péterné, Apjok Róza s Purgstaller József kegyesrendi főnök. — Gyönyörű h­i­s­z­e­m­é­­n­y­e­k érkeztek hg Odeschalchi Gyuláné, Andrássy Gyu­­láné, Kinszky Jánosné grófnők, a Holiday Aurelia hölgyek­től; — verseletek Halász Dezső, Nagy Zoltán, Jan­kai uraktól; — az özvegy Széchenyi nm. grófnénak íra­tott részvétlevelek másodpéldányaiból (eredeti alá­írásokkal ellátva) beküldetett a m. n. múzeumé, budai ta­karékpénztáré­s pestbudai zenedeé; — a mármaros-szi­­geti hölgyek és hazafiak közöl egyszerre negyvenhárman jegyezteték be előlegesen neveiket az illető bekötési dij­­ befizetése mellett, kiknek élén a marmarosi főispán Mánn József lelkes hitvese áll."­ Az e czélra készen álló tiszta iveket (Széchenyi papír) a m. n. muzeum könyvtárában hivatalos órák közben mindenkor lehet váltani. Pest, apr. 23. 1861. Közli Mátray Gábor, m. n. múzeumi könyv­tár őr. *) — B. Vay Miklósnak, mint a sárospataki ev. ref. collegium főgondnokának felszólítására Egressy Gábor vasárnap, f. hó 28-án déli fél 1 órakor a nevezett főtano­dában újonnan felállítandó jogbölcseleti tanszék alapjára nagyszerű műversenyt fog rendezni a nemzeti színház­ban. Közreműködésre már Hollósy-Lonovicsné assz., Jó­­kainé, Vrabély Szerafin kisasszony és több nevezetesség ígérkezett; fel fognak lépni további Molnár társulatából a Szőllősy-nővérek, kiknek eredeti, bájos és magyar szí­nezetű tánczárói a budai színkör látogatói sok szépet be­szélnek s kiknek — mint értesültünk — a nemzeti szín­házhoz leendő szerződtetése is szóban forog. A terveit nagy­­érdekű műverseny programmját közölni fogják ; előre is fölhívjuk rá a fővárosi közönség figyelmét. — Az adó történetéhez. A „P. L.“-ban olvassuk : ha az összes osztrák adó 1850—1857-ig 197,840,425 ftra emelkedett, tehát körülbelül 100 milliómmal, ránk e többségből 46'/2 millióm, tehát körülbelül a fele esett. Innen van az, hogy sehol sem panaszolkodnak annyit az adó ellen, mint épen minálunk. Egy adó­jegyzék után, mely történetesen rendelkezésünkre állt, írjuk, hogy Pest megye egy községe, mely a márciusi napok előtt 10,000 irtot fizetett, most 200,000 írttal adózik; egy ke­rület, mely azelőtt 20,000 ftnyi adót fizetett, most 360,000 fttal van megterhelve stb. A pesti műegylet részéről közhírré tétetik, mi­szerint az ez idén megvásárlott művek kisorsolása f. évi ápril 2 i-jén délelőtti 10 órakor az egylet helyiségeiben, Feldm­ajor 8. sz. alatt fog megtartatni. Tisztelettel föl­kéretnek tehát az egylet azon t. ez. tagjai, kik részjegyei­ket még eddig be nem váltották, és műlapjaikat még át nem vették, miszerint azoknak beváltása és átvétele iránt minél előbb intézkedni szíveskedjenek. A nyeremények az állandó műtárlatban naponkint reggeli 9 órától esti 6 órá­ig megszemlélhetők. Részvényeseknek, valamint azok tár­saságában másoknak is, szabad bemenetök van. Részje­gyek, melyek után mindegyikre „Dugovics Titus“ czimű­ műlapnak egy példánya jár, és melyeknek mindegyike a sorsolásnál játszik, 5 frt 15 krral az egyleti irodában, és az egyleti ügyvivőknél kaphatók. Közli Ritter Sándor, egyleti titkár. — Kimutatás. A pesti nemzeti szinház nyugdíjinté­zete alapjának növelésére múlt évi július 20-tól követ- l­kező kegyes adományok folytak be­­tek. Fáy András ur „Mátrai vadászok“ czimű műve használati jogáért Lata­­bár Endre vidéki színigazgató 10 ft.; Kovács Endre nem­zeti színházi kardalnok hangversenyéből 50 ft.; tek. Fáy András úr „Mátrai vadászok“ és „Időjós“ művei után járó írói tant­eméből 94 ft.; Mexikóból (Vera Cruz) egy magát megnevezni nem akaró 10 ft.; boldogult Csausz Márton végrendeletileg hagyományozott 500 ft.; boldogult Matta László végrendeletileg 25 ft.; P. Szathmáry Károly úr beküldött 10 ft.; boldogult Krajnik N. végrendeletileg hagyományozott 5 ft.; t. kanizsai műkedvelő társulat az eredeti művekért járó percentek fejében beküldött 6 ft.; egy kedélyes társulat a magyar nyelvben elkövetett hi­bákért kros büntetésekből beküldött 10 ft. 40 kr.; egy vidéki színigazgató „Mátrai vadászok“ használati jogáért 10 ft.; Szabó József vidéki színigazgató ugyanazért 10 ft.; „Mátrai vadászok “színházi tant­eméből 45 ft. 78 kr.; a pesti senedei növendékek által febr. 17. rendezett hangverseny tiszta jöv. fele 68 ft. 37 kr . Debreczenből beküldetett 9 ft. 50 kr.;név szerint járultak hozzá cs.k. ezredorvos lft,Reisin­­ger 1 ft, Viszt 1 ft, Kronewetter 1 ft, Hennigs 1 ft, Grosz 1 ft, Schneider 50 kr, Szombathy 1 ft, Jakly cs. k. posta­­expeditor 2 ft. És igy az intézet pénztára szaporodott összesen 863 ft 5 kr. Mely kegyes adakozásokat midőn a választmány közméránylat tekintetéből közzé tenni ked­ves kötelességének ismeri, a kegyes adakozók, főképen tekintetes Fáy András úr azon szives áldozatáért, hogy két újabb műve után járó minden írói illetőségét ez inté­zet alapjára s­ánta — őszinte hálás köszönetét nyivánitja — at. ez. szerkesztőségeket pedig tisztelettel fölkéri, hogy ezen jelentést becses lapjaikba átvenni és közzé tenni szíveskedjenek. Pest, april 20. 1861. F­e­l­e­k­i Miklós választmányi jegyző, az arany bulla hamis, hogy az sohasem létezett. Kollár Ádám ennek folytán az arany bulla eredeti példányát igyekezett előkeriteni, mely mint tudjuk, hét párban ada­tott ki; mindenütt fürkészett és fürkésztetett, Rómába is irt, de ott sem találtak semmit. Azután gr. Széchenyi Fe­rencz keresteté az arany bulla eredeti példányát; maga a pápa is keresteté azt a nádor számára. De minden fürké­­szés eredmény nélkül maradt. Egyszerre 1828 ban a „Ha­zai és külföldi tudósításokéban Fehér György prépost és primási könyvtárnok azon jelentést közlé, hogy az any­­nyit keresett arany bulla egyik eredeti példánya az esz­tergomi érsek levéltárában létezik. Jankovics Miklós e tudósítás alaposságát kérdésbe voná s azt állítá, hogy a kérdéses oklevél a 14. századba való átirata a bullának. Fehér válaszában ugyan nem állította többé az arany bulla eredeti példányának, de még mindig azt erősítgeté, hogy az oklevél, melynek 3 függő pecséte van, s melyről a negyedik pecsét már leszakadt, a bulla egykorú hiteles másolata. — A közönség mai napiglan sem tudta, kinek van igaza. Knanz jelenleg primási könyvtárnok lévén, szorosan megvizsgálta az oklevelet, mely az érseki világi levéltárban őriztetik, s végre teljesen megggyőző okokkal bizonyitá be, hogy a kérdéses oklevél az arany bullának hiteles átirata, mely 1318-ban, Róbert Károly idejében kelt, és pedig vagy Kalocsán, vagy Apostag helységben, az ott tartott egyházi zsinat alkalmával. Ez tehát az arany bulla legrégibb ismeretes átirata s ezért méltó, hogy fac­simile is vétessék róla.­­ Knauz azután még általá­ban az arany bulla nevű pecsétekről értekezett s különö­sen megismertető a II. Endrének egyik 1233­ diki okleve­lén levő arany pecsétet, mely alkalmasint egyenlő azzal, melylyel 1222 diki alaptörvényünk volt megerősítve ; to­vábbá megismertető az arany pecséteket, melyek I. Má­tyás királyunk két oklevelén láthatók. — Az értekezés s a bemutatott pecsétek a történelmi bizottmánynak adat­tak át, hogy ez meghatározza a Knauz által megismerte­tett s előmutatott pecsétek közül melyek nincsenek még kellőleg lerajzolva s melyekről kellene tehát rajzokat ké­szíttetni. A titkár úr Fejér vármegye közönségének levelét olvasá fol, mely által az akadémia fölszólittatik, hogy je­lölje ki a megyének azon könyveket, melyek hatóságilag a népiskolák számára volnának kiosztandók. Ez ügy egy bizottmányra bízatott, melynek tagjai: Horváth Cyrill, Nagy Márton, Gönczy Pál, Greguss Ágost, Szőnyi Pál.­ Továbbá fölolvastatott a képzőművészek társulatának le­vele, melyben az akadémia felszólittatik, hogy jelölje ki a társulat számára a hazai műemlékek megőrzése és meg­ismertetése körüli teendőket. E levél az archaeologiai bi­zottmányhoz utasíttatott. Végre az újabb adakozások je­lentettek be. A közel­múlt héten az akadémia számára több mint 4700 frt, a Széchenyi-emlékre pedig újólag 9500 frt gyűlt be. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a múlt akadémiai ülésről szóló tudósításunkban megemlített 13 ezer s nehány száz­ért apr. elejétől 13 nap alatt gyűlt be a Széchenyi-emlékre a nem az addigian begyült egész összeg, mely már sokkal nagyobb. Hunfalvy János. *) A t. ez. szerkesztőségek kéretnek e czikknek s az e czélra vonatkozó ezutáni közleményeknek becses lap­jaikba felvételére. Szláv igények. Olvasóink emlékezni fognak minap a bu­dapesti tót újságnak (Pestbudinszke Vedomosti) adott válaszunkra, s egész eljárásunkból a nem magyar ajkú nemzetiségek irányában ismerni fogja azon következetességet, melylyel minden jogos s méltányos igényeiknek szószólói va­gyunk, fontartatván egyedüli határul az ország integritásának s a magyar szent korona épségé­nek elvét. Ez azonban a szláv nemzetiségi érdekeket képviselni akaró Ost und West czimű­ bécsi lapnak nem elegendő. Nem formulázza ugyan, mint kívánatos lenne, a magyarországi szlávok­­nak szerinte jogos követeléseit, hogy határozot­tan tudhatnék, mit óhajtanak, hanem keményen kikel ellenü­nk azért, mivel mi Magyarországnak a nemzetiségi alapon újjáalakítása, a­hány faj, annyi territórium alakítása, s határozó nemzeti congressusokba gyű­jtése ellen nyilatkoztunk. Azt mondja ő, hogy mi a nemzeti program­­moknak csak szavai, nem szelleme, s eszméje iránt bírunk érzékkel; s hogy a szlávok „igé­nyeinek nincs más czélja, mint Magyarország népei egyenjogúságának biztosítása a hivatal­ban, egyházban, iskolában. Tehát nem igények­ről, hanem a népeknek nemzeti politi­kai létre irányzott igényéről van szó, s csak a különböző módozatokról, melyek által az igény teljesíthető. Amaz nem jöhet kérdésbe, csak e módozatok az egyezkedés tárgyai. „Nem mondja tehát , hanem úgy kell értenünk, hogy „a népeknek nemzeti politikai létre irányzott igényeinek“ kielégítését csak territórium-kikere­kítés által hiszi biztosítva, mert azt mondja, hogy mi nézeteinkkel ugyanazon állásponton va­gyunk, melyet báró Bach foglalt el egy évtize­dig az őszállamra vonatkozólag!“ Azt hinnék pedig, hogy van némi kis kü­lönbség báró Bach álláspontja és a mienk közt; az a kis különbség t. i., mely a hivatalnoki kény­uralom, és az alkotmányos önkormányzás kö­zött; — az egyház, iskola és hivatal germanizá­­lása, s ellenkezőleg a teljes egyenjogúság s a nyelvvel­ szabad élhetés között van. Bach rendszere ráparancsolta az országok­ra, megyei s törvényszéki hatóságokra, községek­re, iskolákra egyaránt a német nyelvet, mi pedig azt tartjuk, történeti jognál, a sociális felsőbbség­­nél fogva országos ny­el­v,diplomátiai nyelv ugyan a magyar, de nem csak az iskola és egyház ke­belében egyenjogú minden nyelv, s alkalmazá­sának mértéke csak attól függ, mennyiben tartja azt valamely nép saját anyagi s szellemi érdeké­nek , hanem községek, megyei hatóságok szabad választásától függ belkormányzatuk nyelve is, sőt az országgy­űlésből is elvileg nem akarunk kizáratni egy nyelvet sem. Azonban úgy látszik, mindezzel csak szere­­csent mosunk. Vannak igenis, kiknek az egyház szabadsága, a polgári jogegyenlőség, az alkot­mány közös élvezete, sajtószabadság, szóval a pol­gárosodás összes kincsei, mikben közösen részesül­ni s osztozni akarunk, semmi becseset sem bírnak. Az ő fogalmaik szerint mindez csak annyit ér, mint a Bachrendszer. Ila­roszakarók volnánk, azt kívánnék, hogy­ élvezzék tehát újra a lejárt Bachrendszert. K. A. slorvál országgyűlés, 7. Air láb, ápril 22. — A szombati délelőtti Ülés­ben javaslatba hozta a bán­y excja, mikép parlamenti szokás szerint mindenekelőtt a két első Illés jegyző­könyvei fölolvastassanak. Ez elfogadtatván, Prica országjegyző felolvassa az első ülés jegyzőkönyvét. Annak elolvasása után U­r­b­a­n­e­s­i­c­s azt nyilvánítja, mikép az országgyű­lés méltósága azt kivánja, hogy m­egtudassék, hogy jött tudomására király Ő Felségé­nek, hogy a bán által leteendő esktiformiát revide­álni akarjál­, és kivánja tehát tudni, ki jelenté ezt föl Ő Felségének. (E kérdés a bán beigtatása előtt Bécsből érkezett azon társörgönyre vonatkozik, hogy Ő Felsége az eskü­­formán változtatni mit sem enged.) Gróf Jankovics mint az eskü­forma átvizsgá­lására kiküldött bizottmány elnöke fölvilágosításokat ad, mikép a módosított esküforma közöltetett bíbor nők érsek­l­em, mint kir. biztossal és a bánnal. Az első kijelenté, mikép semmi változtatást meg nem en­­gedhet, a bán azonban késznek nyilatkozott a meg­választott esküforma szerint is esküdni; a dolog to­vábbi folyama előtte ismeretlen. Knzevics e kérdést kimerítőleg tárgyalni nem akarja addig, míg az ország nincs constituálva, azért ő a választási verificationális bizottmány jelenté­sét kívánja fölolvastatni, hogy a constituálás megtör­ténhessék. Kukuljevics főispán akarja, hogy a jegyző­könyvekből a kérdéses távsürgönyt illető passus ki­hagy­assék az eskütformát illetőleg; ellenben Kvater­­n­i­k óvása . Felsége V. Ferdinánd és ő Fensége Fe­­rencz­ Károly főherczeg lemondási okleveleinek fölol­vasását illetőleg a jegyzőkönyvbe fölvétessék. Végre ő eminencziája fel világositá­sa Hin a több­ség az első ülés jegyzőkönyvének szerkezete mellett nyilatkozott. Azután a második ülés jegyzőkönyve olvastat­ván föl S­tojan­o­vi­cs országjegyző által, Kva­ter­n­i­k fölszólítja Prica országgyűlési jegyzőt, hogy a lemondási oklevelek föl nem olvasását illető indítvá­nyát formulázza. A felszólított feleli, hogy ezen indít­ványt azért hagyta ki a jegyzőkönyvből, mert fölötte határozat nem hozatott, és annak tárgyalása az or­szággyűlés constituálása utánra halasztatván el. Hosszasabb vita után a második ülés jegyzőköny­ve szerkezete átvizsgálás végett félretétetvén, miután a verificationális bizottmány öt osztályának (a máso­dik kivételével) jelentése elolvastatott, K­u­z­­­a­n báró indítványozza, hogy az öt osztály előadóiból bizott­mány képeztessék, mely a választások fölött végjelen­­tést tegyen az országgyűlésre. Erre a bon­y exra lelkes zsiv­e-kiáltások után az országgyűlést consti­­t­u­á 1t n­a­k nyilatkoztatja. Szabaj e fölötti örömét kijelentvén, kéri az országgyűlést, miután melegen szólott a követek sza­bad szólása, sérthetetlensége és felelősségre nem vo­nathatásuk mellett (salvus conductus), hogy ezt a gyűlésekben is kimondja, mi közfelkiáltással elfo­gadtatott. Erre a bán ő exja indítványára egy bizottmány neveztetett ki, a már kidolgozott napirend megvizsgá­lására, melynek tagjai következők: báró Kuzlan, gróf Jankovics, Szalopek, Mrazovics, Pri­ca, Bedekovics Kál., Busics, Bogovics, Szuhaj, Vrbancsics, Kukuljevics, Lackó, Veber és Bonczina. Végzetül utólagosan fölolvassa Mrazovics a veri­­ficationális bizottmány második osztályának jegyző­könyvét. A magyar ind. akadémia bölcsészeti, törté­nelmi és törvénytudományi osztályainak ápril 21-dikei ülésében Csengery Antal Bras­­sai Sámuelnek értekezését olvasá föl, melynek czíme: Az exact tudományok követelései a phi­­losophiai tudományok irányában. Brassai ez értekezésében kikel azon vastag materialismus ellen, melyet némely természettudós, mint Moleschott és társai hirdetnek, s mely nálunk is követükre talál. — K­n­au­z Nándor az arany bullát tárgyaló igen érdekes érte­kezést olvasa föl. Német szomszédaink nemcsak alkotmá­nyunkat igyekeztek elpusztítani, de történelmünk, alkot­mányunk alapját is akarták megsemmisíteni. Büdinger és társai nevetséges önhittséggel az Anonymusnak mentek s becses munkáját koholmánynak álliták . Grossinger még korábban II. Endre 1222 diki aranybulláját, alkotmá­nyunk egyik szegletkövét, támadta meg s azt vitatá, hogy Megyei tudósítások. — Kivonat Kraszna-vármegyének 1801. évi ápr. 4 ik napján folytatólag tartott állandó választmányi közgyűlése jegyzőkönyvéből. Krasznaumegye választmányi ülése az 1860-diki oct. 20-ki pátenst úgy tekintvén, mint ezer éves alkot­mányának 12 évig elpróbált megsemmisítésére törek­vés miatt az uralkodás részéről őszinte megbánással nyújtott békejobbot, erős hitet vetve a jövőbe, alkot.

Next