Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-01 / 100. szám

Első évi folyan. 5 serkesztéshivatal: Aldtraaaor 5. be. 2-dik emelet kiadó hivatal: Bari­tok-tere 7. szám, földszint Előfizethetni Budapeeten a kiadó­hivatal­ban. barát­ok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden porta-hivatalnál.soaedNT Előfizetési árak adapeeten, h­ázhoz bor dri­ft kr . ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre h 60 Egy bon 2 —— austriai értékben. Vidékre, naponkint poétán­ft kr . ft ki Egészé­vre 19 — Évn­egyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülese april 30-án. Elnök: Ghiczy Kálmán. J­e­g­y x 5 : Ignatovics Jakab. Mindenekelőtt az elnök a Palóczy László család­jának a képviselőházhoz intézett levelét olvastatja fel, melyben érzékeny szavakkal megköszöni a ház rész­vétét, melyet a kipótolhatatlan családfő elvesztése miatt nyilvánított s egyúttal azon diszkardot, melyet az elhunyt Borsod megyétől, érdemei elismeréséül ka­pott, a ház rendelkezésére bocsátja által. K­u­b­i­n­y­i Ferencz indítványára e diszkard emlékül a magyar nemzeti muzeumnak átadatni határoztatott. Ennek folytán felolvastatott az elhunyt Palóczy László gyász­­­ünnepélyének elrendezésére kiküldött bizottmány jelentése, melyben addig is, míg az őrült emlék felállítása iránt javaslat létethetnék, a dicső el­hunyt életnagyságú képének a múzeum részére való elkészítése, s a képviselőházban tartandó emlékbeszéd indítványoztatik; a költségekről s azok fedezéséről a már kinevezett bizottmány későbben fogja javaslatát beadni. Tudomásul vétetik. Ezek után az ápril 26-diki és 27-diki jegyző­könyvek fölolvastatván, ezek hitelesíttettek. Elnök jelenti, hogy hozzá az utolsó ülés óta következő irományok adattak be : 1. K­o­­­o­z­s vármegyének ápril 23-án kelt levele, melynek kíséretében megküldé azon fölirás hiteles má­solatát, melyben a fejedelmet az 1848-ks törvények alapján az unió tettleges életbeléptetésére s képviselők választásának a magyar közös országgyűlésre megren­delésére kéri.­­ Ugyane levél mellett megküldé Kolozs megye a képviselő házhoz intézett kérvé­nyét, melyben törvényes kérelmének pártolásáért a képviselő háznál is esedezik. B­e­r­n­á­t­h Zsigmond indítványára Kolozs megye kérvényének kinyomatása elrendeltetik. Kubinyi Ferencz pedig a jegyző­könyvben köszönetet kiván kifejeztetni, hogy a test­vér Erdélyország egyik hatósága, az 1848 diki tör­vény sérthetetlen megtartásában ily szép példával megy elő, s kijelenté reményét, hogy Kolozs megye tölhivás nélkül is megválasztandja s elküldendi kép­viselőit a magyar országgyűlésre. 2. Zemplén megyének határozata, mely­ben fájdalommal közli, hogy a nagyméltóságu curiá­­nál s a váltótörvényszékeknél legnagyobbrészt oly bí­rák neveztettek ki, kik már az absolút kormány alatt alkotmányellenesen szolgáltak, s így a nemzet bizal­mát nem bírják, s a megye közönsége reményét fejezi ki, hogy a magyar felelős ministerium felállításával a megtörtént kinevezések érvénytelenek létednek s tör­vényes birákat csak azok fognak a nemzet által elis­mertetni, kik a magyar ministerium ellenjegyzése mel­lett neveztetnek ki. E kérvény a kérvényi bizottmány­­nak fog általadatni. 3. A J­á­s­z­k­u­n-k­e­r­ül­e­t közönségének kérvé­nye,melyben a jászkun nemzet az 1848-i törvények után minden külön kiváltságairól annyival inkább készebb lemondani, mivel a szerbek külön kiváltságokat akar­ván maguk részére nyerni, mindig a jászkunokra hi­vatkoznak. Egyébiránt a jászkun nemzet minden ki­váltságairól kész lenne lemondani, magában értetődik, hogy a nádornak, mint jászkunok főbírójának évenkint fizetendő 1000 db arany tiszteletdíj megadásától is fel­mentetni kéri magát. (Szintén a kérvényi bizottmány­hoz utasittatik.) 4 szer. Pozson városának kérvénye, mely­ben az országgyűlést arra kéri, hogy a dunamelléki kerületi tábla Nagyszombatból Pozsonba tétessék által. (Kérvényi bizottmányhoz adatik.) 5- ször. Jászberény községének határo­zata, melyben kimondatik, hogy egy időre inkább tü­­relmmel szenvedi meg a zsarnokságot, mintsem az oct. 20-iki és febr. 26-iki nyiltparancs alapján egyezkedni kivánna. (Tudomásul vétetik.) 6- szor. Szepes megyéből az ó-lublói vá­lasztókerület panaszlevele T­i­z­e­d­i Miklós megválasz­­­tása ellen. Ez az említett képviselő igazolása alkal­­­­mával egész terjedelemben fel fog olvastatni. 7- szer. Szintén Sóhalmy képviselő Ügyében : újabb panasz. 8- szor. Végre Beöthy Zsigmond komáromi­­ képviselő részéről megválasztása tárgyában két felvi­­­­lágositó okmány nyujtatik be. Ezek folytán az elnök még három tárgyról tesz­­ jelentést, 1. S hogy a ház költségeire nézve kinevezett­­ bizottmány már beadta munkálatát s ez ki fog nyo­matni s a képviselők közt szétosztatni, de mielőtt e tárgyban a tanácskozás megkezdetnék, előbb szeren-­­ csére leend­ő képviselőket magán bizottmányi ülésre­­ meghívni. (Helyeseltetik.) Továbbá az elhunyt P­a­­­ó­­­­c­z­y László az első osztály részéről tagja lévén a ki­­lenc­tagú bizottmánynak, az elnök felszólítja az 1 fő­­ osztályt, hogy kebeléből más tagot válaszszon, s pedig s mennyire lehet, olyat, ki egyúttal azon osztálynak elő­­­­adója is lehetne, végre Miskolcz városa felszólítandó lenne, hogy az elhunyt Palóczy László helyett más képviselőt válaszszon. (Elfogadtatott.) Ez elnöki jelentések után napi­rendre jött a kép­viselők igazolása, név szerint a 6-ik osztály jelentése, melyben Böszörményi László kállói kerületi kép­viselőt igazolandónak véleményezi, miután azon kifo­­­­gás, hogy Nagy-Kálló és Kis-Kálló részéről többen szavaztak volna Böszörményire, mint mennyi­­ összes választó összeírva való, egy hiteles válas­ztó­­­­jegyzék felmutatása által eléggé megc­áfoltatott. (Az osztály véleményét a ház egyhangúlag elfogadja.) Bakalovics Szilárd igazolását az osztály vé­­leményképen kimondván, e véleményt a ház határo­zattá emelte s Bakalovicsot igazoltnak ny­ilvánitá. Következett a hetedik osztály jelentése, melyben Budai Lörincz beregmegyei felvidéki képviselő megválasztása iránt vizsgálat véleményeztetik, mivel Mészáros Pál és tíz görög­ katholicus által beadott panasz­levélben — oly vád fordul elő, mintha Budai­­ Lőrincz részére megyei tisztviselők, pandúrok kortes­kedtek s az orosz népet fenyegetésekkel riasztották volna. Eötvös Tamás az osztály véleményét nem pár­tolja, hanem Budai Lőrinczet egyszerűen igazolandónak véli, mert hogy a tisztviselő és pandúrok részéről sem­mi ijesztgetés nem történt, vagy ha történt, az egészen sikertelen volt, mutatja azon körülmény, hogy három­ezer összeírt választónak legnagyobb része, és pedig r­tben ajkú a választásnál megjelent, s hogy az alispán maga korteskedett volna, kénytelen nyilt rágalomnak bélyegezni, mivel ez székhelyét sem hagya el, s a vá­lasztásnál sem volt jelen. Hasonló értelemben nyilatkozott D­emj­é­n Ist­ván, ki az ellenjelölt panaszát azzal is c­áfolva látja, hogy Budai megválasztására három negyedrészben rntbec-ajkúak szavaztak, s így képtelenség azt állítani, hogy az egy negyedrésznyi magyarok tettek volna er­kölcsi kényszerítést s ezek akadályozták vala, hogy a görög hitüek magoknak görög hitü képviselőt ne vá­­laszszanak; mert Beregh megyében a magyar és ruthén nemzetiség közt a legszebb egyetértés uralkodik, mit eléggé bizonyít az, hogy a panaszkodó tiz­entb­en 1:1- kész a háromezer, többnyire ruthén választó közül egyet sem kapott, ki a panasz­levelet aláírta volna. Seregélyi Sándor a ruthén nép megnyugta­tása tekintetéből egészen ellenkezőleg vizsgálatot in­dítványoz, de a képviselőház többsége Budai Lörin­­czet az előadottak nyomán igazoltnak nyilvánítja. Ezután olvastatott az osztály véleménye Dobr­­z­a­n­s­z­k­y Adolf sárosmegyei zborói kerületi kép­viselő megválasztása tárgyában, melyre nézve az osz­tálynak mivel az ellenpanasz három külömböző időben nyujtatott be, három jegyzőkönyvet kellett szerkeszte­nie, melyek közöl a két elsőben, hol az hozatott fel vádul, hogy Dobrzanszky már 1848-ban a bécsi reac­­tio embere volt, 1849-ben az orosz sereget a haza el­leni bevezette, azóta pedig folyvást az alkotmányelle­nes német kormány alatt hivataloskodott, s most is vá­lasztása alkalmával a nyers tömeget az intelligentia és a papság ellen bujtogatta, — az osztály azon véle­ményben volt, hogy Dobrzanszky ellen csupán vizsgá­lat rendelendő, de a 3 ik jegyzőkönyvben e választást egyszerűen megsemmisitendő ne­m véleményezi, mivel a legutoljára beadott okmányokból világosan kitűnt, hogy a­­ b­o­r­ó­i választásnál V­in­aró­tz községe is szavazott és pedig Dobr­ánszkyra, holott e község a girálti kerülethez tartozik, s igy szavazni joga nem lett volna; valamint a makovicai járás főszolgabírája hivatalosan tudósítá a megyei közép­ponti bizottmányt, hogy a választás törvény ellenére két óra hosszáig félbeszakíttatott, bár erről a vá­lasztási jegyzőkönyv mélyen hallgat; továbbá hi­vatalosan jelenti, hogy Dobr­ánszky ré­­széről a kortes-vezérek a görög katholikus ruthén né­pet avval csábiták el a másik követjelölttől, Jako­vi­c­s Józseftől, hogy az egy­bért ez nem fogja eltörölni, hanem csak Dobrzanszky, ki most is magas kirá­lyi hivatalban van, ki már egyszer bevezette az oroszo­kat, kik a ruthéneket a magyarok elnyomása ellen pártolják, s ha szükséges, ismételve bevezetendi, miért is a köznép annyira felizgattatott saját papsága ellen, hogy ezekből többet megütlegelt s általában a kapu­tosok a szavazást a nép dühe miatt elhagyni kényte­lenek valának. Bánó József okadatolva látja ugyan a válasz­tás megsemmisítését is, de mivel már a minap D­o­b­r­­zanszkynak hideg fogadtatása a képviselőházban némely reactionaries bécsi lapoknak alkalmat adott azon izgatásra, mintha ez Dobrzanszkynak nem személye, hanem ruthen nemzetisége ellen irányozta­­tott volna, csupán vizsgálatot óhajt, — annyival in­kább, hogy kitűnjék, hogy a felföld szláv és ruthen aj­kú lakosai néhány bujtogatót kivéve, a magyar haza hit fiai, mit — nem régen a protestáns pátens alkal­mával is tanúsítottak; egyúttal egy óvást tesz, hogy némelyek a szláv és ruthen nemzetiségek képviselőiül tolják fel magukat, s egyre másra adogatják ki a tót és ruthen programmokat, holott a nemzetiségek valódi általuk választott képviselői csupán e képviselőházban találhatók. Bujanovics szintén vizsgálatot óhajt csak, nem megsemmisítést, de nem törvényes, hanem poli­tikai szempontból indulva ki, egyébiránt a külföldi hírlapok rágalmát, mintha e házban a szláv és ruthén nemzetiségek irányában ellenszenv uralkodnék, leg­jobban megc­áfolja az, hogy én is 30 ezer göröghitü ruthént képviselek s azért mégis a 1. képviselőház leg­­barátságosabban fogadott, mint szintén azon társaimat, kik hasonló helyzetben vannak, s igy világos, hogy Dobrzánszky személye ellen van kizárólag az idegenkedés. V­aj­ai Károly megdöbbenve hallotta az itt föl­olvasott vádakat, de ezek már ici pilis után úgy is meg­vizsgáltatván, ő csak mint igazoló bíró mondja ki vé­leményét, hogy e választás mint törvénytelen egysze­rűen semmisíttessék meg. Hasonló értelemben nyilat­kozott gróf Károlyi Ede és Bónis Samu, ki meg­jegyzi, hogy nekünk nem kell arra ügyelni, hogy né­mely újságok mit írnak, mert a részakaratnak, akár­mit teszünk is — mindig fognak tetteinkben gáncsos­­kodni. R­a­g­á­l­y­i Miksa, b. Luzsinszki Pál,ki több hitelt ad a törvényes bizonyságnak vagyis a szolga­­biró jelentésének mint a részrehajló választási kül­döttség elnökének, ki a szavazás megszakításáról mé­lyen hallgat a jegyzőkönyvben. Bernáth Zsig­mond, ki óvását nyilvánítja, hogy némely képviselők azért kívánnak vizsgálatot, mivel más esetben is azon körülmény miatt, hogy szavazat­jogtalanok szavaztak, a választás meg nem semmisíttetett, mivel minden vá­lasztási esetben más körülmények voltak megfontolan­­dók, s egy esetből s illetőleg határozatból nem lehet decisioenrialist alkotni: Patay István stb. Ellenben főleg azon okból, mivel a szavazás meg­szakítása iránt a választási jegyzőkönyv hallgat, a tör­vényes bizonyság pedig itten áll, s igy e tény magában vizsgálatot igényel, továbbá a közvélemény megnyug­tatása végett is, hogy ily súlyos vádak vizsgálat nél­kül ne hagyassanak, e következők szoros vizsgálatot óhajtanak: Tisza Kálmán, Tisza László, gr. K­e­g­­levics Béla, K­az­in­c­z­y Gábor, ki oly fontosnak tartja a kérdéses vádakat, hogy ez esetben egy helyett három vizsgálót küldjenek ki. B­e­n­i­t­z­k­y Lajos, ki megjegyzi, miszerint nem sokat gondolna avval, hogy Dobrzánszky köztünk él-e vagy nem, de a szegény választókat sajnálja s ezeket óhajtaná felvilágosítani, hogy az őket elnyomó B­a­c­hnál is Bachabb képvise­lőt miképen választhattak. Szaplonczai József, TÁRCZA. Ghyczy Kálmán gyászbeszéde Palóczy László fölött. Tisztelt gyászoló közönség! A nemzet képviselői, midőn néhány héttel ez­előtt a hon minden részeiből egybegyűltek, hogy új­ból mialakitsák az annyi veszély és szenvedések ál­tal sújtott hazát, egy társuk körül sereglettek össze, kit aggkorának nemcsak évei, hanem bölcsessége is, s az ősz fürtök alatt az ifjúság hevével dobogó szivének hazafias meleg érzete, hosszú s tettdús élet­pályán szerzett érdemek és szeplőtelen jellemének feddhetetlensége — 1861-ben úgy, mint 1848-ban kor­­elnökükké jelöltek ki. E férfiú vezette be a képviselőtestületet a tör­vényhozás szentélyébe, de össze is roskadott e munka fáradalmai alatt, s most hideg tetemei előtt állunk annak, ki a nemzet képviselőinek házuk megalakítá­sában, alig egy rövid héttel ezelőtt, még bölcs, tapin­tatteljes vezére volt. E férfiú Palóczy László, Miskolcz városa kép­viselője, a képviselő­háznak felejthetetlen korelnö­ke volt. Magán­életében igénytelen" polgára e hazának, ősrégi magyar, egyszerű életmóddal és szokásokkal, nem áldatva meg a földi javak bőségével, de gazdag azon erényekben és tehetségekben, melyek a nyilvános életet nagggyá, nemessé, dicsővé teszik. Midőn 35 évvel ezelőtt országgyűlésünkön leg­először felvillant, mint még csak halvány szürkülete a piruló hajnalnak, az örök igazság visszautasithatatlan követelményének, a honpolgárok jogegyenlőségének magasztos eszméje; midőn a magyar nemzet jogosultságának s ha­talma öntudatának érzetében fennhangoztatni kezdette nemzetiségének az emberiség örök törvényei által is igazolt igényeit s a rokonérzetű­ népeknél viszhangra találván, ezáltal az európai államélet egy uj időszaká­nak, a korunkban érvényre lépő, s az ellen­kező érdekeket minden oldalróli igazságos méltánylá­suk által kiegyenlítendő nemzetiségi politika idősza­kának alapját vetette meg; midőn atyáink, mesterségesen előidézett hosszú álmukból felocsúdván, érezni kezdették , hogy az or­szág polgári alkotmánya, állami önállása és függet­­lensége, törvényeink és szent kötéseink ellenére jogta­lanul megcsonkíttattak: e férfiú, kinek élettelen hullája itt nyugszik most előttünk, a legelsőknek egyike volt, ki bátor, erős kézzel megragadta a törvényességnek és haladásnak zászlóját, — és szónoklatának szinte úgy mint jegyzői tollának hatályával hirdetője lett az érintett nagy elveknek, melyeknek követése nélkül e hon ég nemzet nem virágozhatnak fel. Öt nevezetes ország­ és egy nemzetgyűlés folyt azóta le, és Borsod megye lelkes követe és képviselője, megvetve a külfényt,­­ gazdagság és hatalom birtoká­nak ingerét, s küzdve ha kellett, az élet nehézségeivel is, magasan fennlobogtatta mindig a zászlót, melyhez kezdet óta esküdött, s a nélkül, hogy hosszú politikai pályáján csak egyszer is megsikamlott volna valaha, tántoríthatatlan hit őre maradott az ország jogainak, törvényeinek s az alkotmányos szabadságnak min­denkor, — erős s az idők minden viszontagságai kö­zött rendíthetetlen támasza volt a haladás eszméinek s a haza törvényeinek szentségéért vívott küzdelmek­ben az őt megillető téren mindvégig férfias elhatáro­zottsággal részt vevén, meggyőződésének mártyrjá­­vá lett. És mégis midőn azon szerencsétlen 12 év után, melynek emlékét szeretném, ha lehetne, örökre kitö­rölni történelmünk évkönyveiből, a közéletnek sorom­pói ujjólag megnyíltak, ő volt ismét a legelsőknek egyike, ki nem tekintve az évek s szenvedések súlya alatt megroncsolt testének gyarlóságát, mindig ifjú szivének egész hevével fellépett a tevékenységnek küzdésteljes terére s polgártársai bizalma által a kép­viselői pályára felhivatva, nem késett megjelenni kö­zöttünk, hogy példát adjon nekünk s az utókornak abban, hogy miként kell szóval, tettel s a szív meleg érzetével szeretni és szolgálni a hazát, s a kebelében lángoló bűnszeretetnek vakító fényénél túlbecsülve testének roskadozó ereit, a haza szolgálatában tett fáradalmainak áldozatává lett. E váratlan és gyá­szos esemény mély fájdalom érzésével lepte meg a nemzet képviselőit, mert érezék a veszteséget, me­lyet általa a haza szenvedett, és nehéz megválniok örökre attól, kihez a legőszintébb tisztelet és szeretet kötelékei által voltak csatolva, s kit évtizedek óta meg­szoktak közbizalom által környezve azoknak sorában szemlélni, kik a nemzet alkotmányos mozgalmaiban előharczosaik valának. De érezték a nemzet képviselői egyszersmind az elismerésnek és bálának kötelességét is, melylyel a nemzet a kitűnő érdemek s azon jelesei iránt tarto­zik, kik életüket önzéstelenül a hon javára szente­­lék; s azért e gyászünnepélyt határozik rendeztetni, lerovásául a hálatisztelet és elismerés adójának, mely a nagy elhunytat a hon részéről megilleti; tanúságául annak, hogy a magyar nemzet a valódi érdemnek méltánylatában magát mások által meghaladtatni nem engedi, s bizonyítékául azon örökké változhatlan rokonszenvnek és ragaszkodásnak, melyet a polgári szabadság, törvény­esség, alkotmányosság , állami ön­állás és függetlenség azon szent elvei iránt érezni soha nem szünendenek, melyeknek az elhunyt nagy férfin, hosszú életének egész folyama alatt, mindig állhatato­san hive volt. E gyászünnepélyre sereglettünk itt össze. Szolgáljon az elhunyt nagy­polgárnak élete, ki­nek ravatalát egy nemzetnek gyásza környezi, például a késő utókornak is arra, hogy fáradhatatlan tevékeny­séggel s önzéstelen önfeláldozással kell szolgálni a hont; szolgáljon buzdításul mindnyájunknak azon szent kötelmeknek teljesítésére, melyekkel a hon iránt tartozunk; s midőn a nagyférfiu nevének emlékét a történelemnek adjuk át, kísérjük földi létének ma­radványait a valláskegyelet teljes szertartásainak ös­vényén azon után el, melyen azok vissza fognak jut­tatni az ország azon kies részének földébe, mely őt a hazának adta, s a melyen a boldogult a hon után szi­vének leghőbb szeretetével csüggött. Áldás és béke lebegjenek hamvai fölött. 100. szám —1861. Szerda, május 1. Eötvös Tamás, Latinovics, Bánó Miklós a három vizsgálóra nézve K­a­z­i­n­c­z­y­t pártolván stb. A vélemények ennyire megoszolván, szavazásra került a dolog, s a többség csupán vizsgálatot mondott ki, és pedig nem három, hanem csak egy vizsgálót ren­delt s közfelkiáltással próf Török Napóleonban nyugodott meg, de ez a bizalmat megköszönvén, azért nem fogadé el a kiküldetést, mivel oly megyében la­kik, hol szerencsétlenségre a kérdéses Dobrzánsz­­k­y sokáig hivataloskodott s akkor tettei miatt oly el­lenszenv támadt benne, mely még most sem csillapult, ez pedig nem ajánlható tulajdon egy részrehajlatlan bíróban. Ezután felkiáltással többeket akart a ház felhívni, de mivel senki örömest nem akart a küldetést elvállal­ni, az elnök felszállta a képviselőket, hogy a holnap tartandó ülés elején adják be c cédulára írott titkos szavazataikat,a­melyek azután a gyűlés után a jegy­­zőség által össze fognak számíttatni, s az eredmény kihirdette­tik. Az ülés május 1-jő napján 10 órakor folytattatik. Bécs, ápr. 30-án. (A birodalmi tanács megnyitása.) Az urak házá­ban f. h. 29-kén tartott első ülésről a következő rövid jelentéssel szolgálhatok. Fél egy órakor az ülésterem lassanként népesedni kezdett. Minthogy fél kettőkor megjelent a ministerelnök, Rainer főherczeg, Ferdi­­nánd Miksa félig a ministerek kíséretében s a tribune me­­lett jobbra foglalt helyet a ministeri asztalnál. Erre a mi­nisterelnök ur Ő Felsége nevében megnyita az urak­­házát, bemutatván annak elnökét Auersperg herczeget, és mint alelnököt Kraus bárót,­­ fölkérte Auersperg herczeget hivatali széke elfoglalására. Az elnöki szék elfoglalása után az elnök üdvözli a gyülekezetét, s be­szédében különösen azt emeli ki, hogy a Császár szel­leme az országnak adott alkotmányban határzott vo­násokban van kijelölve, s hogy most már a birodalmi tanács munkája lesz, az építést tovább folytatni. Föl­kéri a magas gyülekezetét, hogy az őt mint elnököt nehéz hivatalában istápolja; ő a maga részéről azon lesz, hogy hivatalát a legnagyobb pártatlansággal gya­korolja. Szónoklata végén fölhívja a gyülekezetét, hogy Ő Felségét háromszoros éljennel üdvözölje, mit a gyűlés lelkes örömmel teljesített. Miután az elnök hg Auersperg már ma reggel letette a Miségi esküt Ő Felsége kezeibe, ugyanő legelőbb az alelnököket es­­kettette meg. Az egyes tagok felesketésénél az eskü­­formai fölolvastatván, a tagok neveik kikiáltása után azt utána mondották. A ház tagjai közül mintegy 20 hiányzik még. Az elnök továbbá fölolvasá az állammi­­­nisterium egy bocsátványát, mely szerint Császár Ő Felsége a birodalmi tanács mind a két házát május 1-én 11 órakor a várlak lovag teremében személyesen megnyitandja. A követek házának megnyitása következő­­kép ment végbe : Az illamminister a gyűlést e szavakkal nyitá meg: Urunk Ő Felsége dr. Hein Ferenczet elnökké s Hasner L. és Maruchelli urakat alelnökökké kinevezni méltóztatott; az elnök úr hűségi esküjét már ünnepélyesen letette ő Felsége kezeibe; fölkérem tehát az elnök urat helye elfoglalására. Az elnök hi­vatalát következő szavakkal foglaló el: A birodalmi tanács komoly időben ül először össze; ünnepélyes momentum ez, melyet következménydús fontosságban alig múl fölül egy is Austria történetében. Feszült vá­rakozással néznek a polgárok reánk s a mi tevékeny­ségünktől várják a haza üdvét, jólétet belülről s ezál­tal a birodalom tekintélyét és hatalmát kifelé. Ha az államalaptörvények a birodalmi tanácsra magas és fontos feladatokat ruháznak, akkor e feladatok egész súllyal nehezednek reánk, kivált oly időben, midőn azok megoldása ép oly nehéz mint fontos. Midőn én és elnöktársaim ily időben vállaljuk el e hivatalt, ismer­jük felelősségünk teljes önérzetét; de mi az ehhez való bátorságot nem az erőnkbeni határtalan biza­lomba helyezzük, hanem kötelesség­érzetünkbe s azon reménybe, hogy önök törekvéseinket gyámolítani fog­ják. Nem fejezhetem be beszédemet a­nélkül, hogy azon hódolatról és köszönetről meg ne emlékezzem, melyet az országgyűlések Ő Felségének szavaztak. A birodalom üdve szoros kapcsolatban van az uralkodó Napi újdonságok. □ A tekintetes királyi itélő tábla törvényszerű működésének ünnepélyes megnyi­tása 1861. május 1 fő napján a kir. kúria épületé­ben, reggeli 10 órakor tartandó isteni tisztelet után fog megtörténni. □ Az újon szervezett pesti váltótörvény­­sz­ék f. é. május 1. a szent léleknek a lipótvárosi tem­plomban segítségül hivása után, mi délelőtt 10 órakor veszi kezdetét, mint alkotmányos bíróság életbe lép, mely Ünnepélyben az ügyvédi kar és mindazok, kiket ezen hazai ügy érdekel, részt venni keretnek. * Palóczy László hazánk nagy fiának hűlt tete­mei mielőtt városunk kebléből szülőföldjére Miskolcbra szállíttattak, még a pályaudvarban is Ünnepélyes ovatio tárgyit képezik. Ott Jámbor Pál lelkész és képviselő tartott lelkes beszédet, elmondván, hogy a nagy halott az egyetértést hagyományozta mindnyájunk számára közös örökségül. Beszéde után a gyászoló közönség a Szózat ■engedeaéae mellett oszlett szét saon elép rendben, mely

Next