Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)
1861-05-23 / 117. szám
Pártolom telj«**» *in»k szövegét, »l»kjár» »sonban az észrevételem, hogy addig, míg Erdély-, Horrnt- éa Tótomig, Fiume ét a határőrvidék képviselőinek az itteni megjelenés lehetővé nem tétetik és etikát a korona Mrilleti integritéan elismerve nem leend, addig mig alkotmányunk elismerése által tömvényalok integritása helyreálltra nem bír, addig ezen társorszég ét testvérvidékek képviselőinek hoaféjárulta nélkül, véleményem szerint, ezen ház semminemű felirat vagy törvényboxja fölötti tanácskozásba bele nem bocsitkodhatik. Azért azon indítványt, a Tixxa Kálmán képviselőtársunk által előadottak hozzátételével, mint exen ház határozatát óhajtanám kimondatni. Hogy exen indítvány alakjára nézve a vélemények e házban különbözők, az igen természetes, mert egy ily számos tagból álló testület egy véleménye nem is lehet, mindazonáltal az eddigi nyilatkozatokból már világosan kitűnik az, hogy ezen ház azon ritka parlamentik egyike, melyben pártkülönbség nincsen, mert itt csak egy párt van, és ez az, mely törvényes alkotmányunkból, melyet elődeink a déli betörésektől oly nagy vitézséggel megvédtek, a nyugoti fondorkodásoktól oly nagy bölcseséggel megóvtak, egy vonalnyit sem engedend és készebb inkább ismét tűrni és szenvedni, minthogy beleegyezésével ezen a legkisebb csorba is ejtesnék. Nincs e házban azon hatalomnak pártja, mely alkotmányunkat megcsonkítani akarja; de nincs e hazában sem, mert ennek lakosai, minden nemzetiség különbség nélkül, annyi sanyarú tapasztalatok és csalattatás után igen meg tudják választani azokat, kikben bízhatnak. Több mint egy évtized hosszú sorában a bécsi ministérium egy föczét tűzött ki magának, és ez volt Magyarország megsemmisítése, azon experimentum létrehozása által, mely a birodalom egységének neveztetik, és mely által a köztünk és a birodalom közt létező törvényes kötelék az önkény bilincseivel pótoltatik. Mennyi keserv, mennyi könny, mennyi nyomor okozója volt ez e szegény hazában; de mi volt az eredmény a birodalomra nézve is ? elveszett egyik leggazdagabb tartomány, elszigeteltség a többi államok között, a legnagyobb mértékben megzavarva a pénzviszonyok. És most ajándékképen nyújtatik nekünk annak egy részecskéje, mely egész ezredéves tulajdonunk, katonai erőszakkal, a törvények mellőzésével hújtatik be az önkényileg kivetett adó, alkotmányunk nincs elismerve, és ismét némi változattal tovább folytattatik az annyi tapasztalatok által elégségesen bebizonyított vészes politika. Aggódó, mélyen szomorodott szívvel nézi mindegyikünk a jelent, és a legközelebbi jövőt. De csak ezt, mert mi e haza jövőjét illeti, itt egész más nézetem. Meg van áldva ezen a dús természet minden adományival; most jelenleg, az igaz, lakosai minden osztálykülönbség nélkül elszegényíttettek az edigi kormányzat, a szerfölötti adók, és a hivatalnokok zsarolásai által, de kormányoztassék csak pár évig czélszerűen, emeltessék csak kissé a kereskedés, és ismét egyik leggazdagabb országa hazánk e világrésznek. Van e hazának oly népe, mely mindenek fölött szereti hazáját, határtalanul tiszteli és ragaszkodik törvényeihez, mely hősiesen harczol mint katona, hősiesen tud, és fog tűrni ha kall, és mely föntartja a rendet mint szabad polgár. Van e hazának egy oly ifjú nemzedéke, melyre megnyugvással tekint mindegyikünk, tudván azt, hogy ha bennünket e helyről a végzet vagy a hatalom elsodrand, lesz helyünkbe tíz, lesz száz, ki hasonló hazaszeretettel,hasonló önfeláldozással betöltendi helyeinket. E haza mellett van a törvény, a jog, az igazság. Egy ország, mely ily erővel, ily kincsekkel bír, nem veszhet el. Azért bizalommal, bátran, büszkén nézünk a jövőbe. Lehet erő, mely jogainkat, jólétünket tiporja, de nincs hatalom, mely Magyarország ezredéves törvényes önállását megsemmisítse, és azért ne ámítsa magát bárki, mert Magyarország osztrák provinczia nem lesz soha. ______________ ............. Trefort Ágoston beszéde. Ha annyi jeles előadások után, a tisztelt ház becses idejét s türelmét igénybe venni bátorkodom, nem teszem azt szónoki viszketegből, hanem azon meggyőződésnél fogva, miszerint ez alkalommal minél több képviselőnek nyilatkozni kell, hogy ismerjen bennünket az ország, s ismerje cselekvéseink indokait. Bocsánatot kérek pedig, ha felszólalásom kiindulópontjául egy a tárgytól talán távol fekvő eszmét használok— a status-mindenhatóság eszméjét. — Ezen eszme kutforrása legnagyobb részt a politikai bakoknak a continensen, mert ezen eszméből fejlődött ki azon nézet, miszerint az administratiónak mindenbe avatkozni kell akként, hogy az az embert születésénél megragadja, és a sírig üldözi, magáról azt tartván, hogy ő az egyedüli üdvözítő. — Sola administratio salvifica. E tan apostolai sz. István koronája országaiban irgalmatlanul experimentáltak, s nehéz meghatározni, váljon e műtéteknél az erkölcsi é s jogérzet hiánya, vagy pedig a politikai ügyetlenség vitte-e a főszerepet. De miután ezen urak anyagi és igen csekély szellemi készletük elfogyott — az európai conjuncturák s a birodalmi pénzzavarok nyomása alatt jelentek meg az octoberi rendeletek, melyek folytán a megyék szervezők magukat, nem e rendeletek, hanem az 1848-as törvények szerint. A főindok a szervezésre vala, hogy az országnak it nyittassék, melyen az ország abnormis s törvénytelen helyzetéből normális s törvényes helyzetbe átmehessen — mi teremészetesen csak az országgyűlés összehívása által lehetséges, s azért az ország october óta folyvást az országgyűlés összehívását sürgette, kívánván, hogy az országgyűlésnek sikeres eredménye legyen. De ti azon sajátságos tüneményre akadunk, hogy azon tényezők, melyek a kormánynak egy nemét képezik jelenleg hazánkban, mert törvényes, sőt rendes kormányról szó sincsen, én azt legalább nem tudom látni sem azon helytartótanácsban, mely a Bachrendszert magyar nyelven folytatja, sem az udvari kanczelláriában, sem azon bécsi belügyminiszterben, kit talán csak azért államminiszternek kereszteltek át, hogy Magyarország eben államcsinyókat forraljon s ki még folyvást a magyar ügyekbe avatkozik, —sajátságos, hogy ezen tényezők épen akkor, midőn az országot állítólag törvényes állapotba átvezetni akarják ■ e czélra az országgyűlést összehívták, törvényeink sértésében valódi virtuositást fejtettek ki. — Nem akarok ez ízben másról szólani, mint azon elmulasztásról, miszerint sem Erdély, sem Horvát, sem Tótország, sem a végvidékek, sem Fiume az országgyűlésre nem hivattak meg — misek következtében nem léteznek azon feltételek, melyek alatt az országgyűlés törvényalkotásra képesítve volna. — E helyzetből önként következik azon kötelességünk, miszerint mindent elkövessünk, hogy Erdély, Horvát , Tétország, a végvidékek szmte meghivassanak, mert szoros kapcsolatban álló integritása az országnak azon tér, hol semmi transaetlonek helye mincsen, mert gyengeség e téren s nemcsak azon törvényes zlip, melyen eddig állottunk, össze fog roskadni, hanem Magyarország jövője is el lesz játszva. Magyarország integritása oly fontos ügy, hogy midőn itt saját érdekünket védjük, védünk egyszersmind egy dyntatlonas egy európai érdeket, mert bármi szép ábrándokban éljenek a bécsi ministerek azon veszélyek közepett, melyek az austriai birodalmat nem a keletről, hanem a nyugatról fenyegetik . Magyarország integritása a dynastiára életkérdés, mert bármi sors éri a birodalmat, a dynastiának Magyarországon még mindig igen tekintélyes birodalma maradhat, ha bennünket magától végképen eltaszítani nem akar, mi azon politikának, mely május 1-én Bécsben hirdettetek, igen könnyen sikerülhet; maradhatna pedig a dynastiának Magyarországon oly birodalma, melyre támaszkodni lehet, mert mindig igaz marad azon franciia mondat, hogy csak arra lehet támaszkodni, mi ellenállani tud. De mondom, hogy Magyarország integritása európai érdek, mert bizonyos eventualitások esetére, Európa délkeleti részein nem fog hézag támadni az európai státus-rendszerben, míg Magyarország integritása maga épségében marad, s az átmenet egy birodalom alakulása, és egy régi birodalom eloszlása alkalmával, zavarókkal fog történhetni, mert készen fog állani a magyar állam, mely az eloszlott régi állam helyét fogja pótolni. Ne tegyünk tehát oly lépéseket, melyek Magyarország integritását veszélyeztethetik, ne hagyjuk ki számításunkból azon tényezőt, mely jelenleg a kérdés kulcsait bírja — értem a tényleges hatalmat — a tényleges fejedelmet. Magyarország integritásáról szólva lehetetlen nem érintenem a nemzetiségek kérdését. A horvát nemzet saját területtel s történeti jogokkal bir — én e jogait s bármely jogait tisztelem, ezen országgyűlésnek azonban Horvátország irányában is az 1848 ki törvényekhez kell ragaszkodni, míg e törvények alkotmányos úton megváltoztatva nem lesznek. Kötelességünk azonban már most kimondani, hogy mihelyt az országgyűlés törvényalkotásra képesítve lesz, mi a horvátokkal a fönnforgó differentiákat kiegyenlíteni kívánjuk, anélkül azonban, hogy a magyar korona integritását csonálunk. Én a horvát nemzetiség, nyelv és irodalom fejlődését őszintén óhajtom, mert a szláv népek szellemi fejlődése a szabadság érdekében fekszik s mert ez Európában az absolutismus utolsó menekvő helyét is meg fogja törni; maga idején csak azt fogom követelni, hogy ezen új, köztünk a horvátok közt megállapítandó jogviszony akként formuláztassék, hogy a súrlódás, tehát az enyészet magvát magában ne hordja. Mi a többi, Magyarország területén élő népfajokat illeti , én azok fejlődését nemzetiségi irányban nem akarom akadályoztatni, mert a nemzetiségek elnyomatása valamint a szabadsággal össze nem fér, egy rész és czéltévesztő politika. Szerbek, románok, németek, szlávok, rutbenek vigyék saját municipális ügyeiket saját nyelvükön, használják az iskolában azon nyelvet, mely nekik tetszik. Én a nemzetiségek benső kifejlődését úgy kívánom tiszteletben tartani mint a vallást, mibe avatkozni a státusnak joga nincsen. De a különböző nemzetiségeknek teendő concessiókat csak a jogegyenlőség alapján lehet tenni, s valamint a vallások közt nem lehetnek privilegiális vallások, úgy a nemzetiségek közt sem lehetnek Magyarország területén privilegális nemzetiségek. Én a nemzetiség kérdésének egész nyomatékát korunk politikájára elismerem anynyira, hogy azt hittem, hogy e mozgalom a régi politikai traditióknak véget fog vetni, új közjogot fog alapítani, s új korszakot a történetben nyitni, s ezért hiszem, hogy Olaszország, melyről nem rég mondatott, hogy csak egy geograficus fogalom, s mely a római birodalom eloszlása által eldarabolva, s idegenek által elnyomatva volt — nem sokára egy nagy statust a nemzetiség alapján fog képezni, s Rómát s Velenczét is magába fogja olvasztani; én a nemzetiségek jövőjében annyira bízom, hogy nem kétlem, miszerint a németek is egy nemzeti testté össze fognak olvadni, s az austriai birodalom német tartományait magukkal fogják ragadni, s végre az európai politikában el fogják foglalni azon helyet, mely őket nagyságok s műveltségüknél fogva illeti. Oly területeken azonban, hol vegyes a népség, ott tisztán nemzetiségi szempontok szerint státusuk sohasem fognak alakulni, mert ily eljárás Európát oly zavarba vinné, minőben az a 8 - 9-ik században sinlődött, mert nincsen állam Európában, Angliát s Francziaországot sem véve ki, mely mostani alapját megtartaná; reményem tehát, hogy Magyarországon is a történeti előzmények, geographicus helyzet, s más magokban a külön nemzetiségekben rejlő practikus momentumok a felsőbbséget nyerendik, s azon beteges hajlam, miszerint minden külön népfaj külön kerületet követel, s mintegy külön államot képezni akar, mint sok átmenő szellemi betegség el fog tűnni, s Magyarország a magyar állam, Hungária meg fog maradni, mert a nemzetiségek iránt igazságos tudván lenni, nem lesz alapítva a nemzetiségekre, hanem meg fog felelni a politikai szükségnek mint fejlődménye a történetnek. De ha mi Erdély, Horvát, Tótország, a Végvidéki Fiumenek az országgyűlésre való meghívása nélkül nem vagyunk képesek törvényalkotásra, nem fogunk sikerrel működhetni, míg magyar felelős ministériumunk nem lesz, mert rendes parlamentáris eljárás parlamenti kormány nélkül lehetetlen. A felelős ministérium az alkotmányosság első feltétele, a nélkül alkotmány holt betű, a nélkül bennünket mindig Bécsből, idegen befolyások alatt fognak kormányozni. Én a felelős ministériumot a municipális rendszerrel összeférhetnek hiszem s óhajtom, mert e rendszerben is szabadságunk egyik garantiáját látom, s e téren, ha idején lenne, a vitát bárkivel elfogadnám. Ha a felelős ministérium szükségén valaha kételkedtem volna, alkalmam volt arról meggyőződni oct. 20 ka óta, sőt az országgyűlést megelőző napokban, mert oly zavar, minőben az ország oct. 20-ka óta sintődik, főleg miután most az országgyűlésen kívül kivetett adót is katonai erővel hajtják be, s minőt itten ápril 2. és 6-ka közt láttánk, csak ott lehetséges, hol collegiumok kormányoznak, s felelős ministerium nincs. Én tehát az 1848-ki III. törvényczikktől, mely egyébiránt nem is uj, hanem csak az ■ 1790. törvényczikknek explanatiója, valamint ez a sanctio pragmaticának kifolyása, soha sem fogok elálljtani, s midőn e törvényezikkhez szorosan ragaszkodom, nincs szándékom e czikket bármiben csonkítani, sz pénz- ebadrigyről lemondani, mert Magyarország önállásának biztosítéka épen ebben fekszik — én tehát a fennforgó differentiák kiegyenlítése, csak úgy óhajtom, ha az ország saját pénz- s hadügye felett rendelkezhetik, — nem fognék pedig a hadügyi pénzügyről lemondani obstrabálva minden törvényes tekintetektől már azért sem, mert meg vagyok győződve, hogy mi Budapesten az ügyeket jobban fogjuk kezelni, mint azon bécsi barcancraták, kik a birodalom pénzügyét végpusztuláshoz vezették, s a kitűnő austriai sereget akként desorganizálták, hogy 1859-ben minden vitézsége daczára egy csatát a másik után vesztett Magyarország a a birodalom többi részei közt nem létezik semmi más jogi kapocs, mint a közös fejedelem személye, a personális univ; e viszonyt már azért sem szabad megváltoztatnunk, mert az örökös tartományok az 1815-ki szerződések szerint a német szövetséghez tartoznak , bizonyos eventualitások esetére ismét Frankfurtba a német parlamentbe követeket fognak küldeni. De nem lehet e viszonyt megváltoztatni, s azáltal, hogy Magyarország a birodalmi tanácsban részt venne, a personális unióból reális uniót alakítani, mert azon politika, mely a birodalmat az egység alapján szervezni akarta — ispracticus politika, mely sikerhez nem vezethet. Tekintsünk a múltra; míg az ausztriai birodalom természetes dualisticus alapján szervezve volt — az ausztriai birodalom, minden hibás politicája daczára mint első rangú hatalom szerepelt; serege imponált, hitele szilárd volt, a bécsi bank jegyei agroval circuláltak a külföldön — ellenben mióta a bécsi bureaucratia a birodalmat az egység alapján szervezni akarta, és ezen experimentumnál a despotismus minden eszközeihez nyúlni kénytelen volt — a birodalom minden centrifugál tényezői felébredtek, a a helyt hogy új erő állíttatott volna elő, a régi erő eltűnt — a birodalom tekintélye a külföldön szenvedett, a hitel ki jön merítve, a bécsi bank jegyei 507. veszteséggel circulálnak, s annak daczára, hogy a direct és indirect adók évről évre emeltettek —a minél sem törvényeink, sem a méltányosság , sem nemzetgazdászati tekintetek figyelemre nem méltattak, a státusadósságok óriási mértékben növekedtek, s mi legjellemzőbb, hogy oly állam, mely tisztán hadi erőre támaszkodni akart, az első háború alkalmával akként megveretett, hogy egyik legszebb tartományáról lemondani kénytelen volt. A dolgok ily helyzetében s az egységi politika ily eredményei közt az austriai birodalmat csak a tökéletes dualismus alapján fenntartani és szervezni lehet s e tekintetben nem tesz semmi különbséget, hogy a Schmerling iskola a birodalmat az egység alapján quasi alkotmányos formák közt szervezni akarja — mi ezen alapot ép oly kevéssé fogjuk elfogadni, mint a Bach féle absolutisticus alapot, mert a legújabb odrogkozott alkotmány ép oly kevéssé tiszteli Magyarország jogait, mint a Bach-féle szervezések. A bécsi kormánynak tehát, ha elég pénzes katonai ereje van, sikerülhet egy időre Magyarországon az absolutismust visszaállítani — oly erő azonban e világon nem létezik, mely bennünket oly alkotmány elfogadására kényszerithetne, mely nemzeti létünknek véget vetni akar , s mely nekünk nem kell, mert elfogadása bűn, erkölcstelenség s becstelenség volna; sajnálkozva kell tehát látnunk, hogy a Lajtántúli népek oly alkotmánynak bármi becset tudnak tulajdonítani, mely Magyarország jogait megsemmisítvén, Magyarországon az absolutismust előidézheti, mert valóban gyermekded kedély szükséges azon hithez, hogy a Lajtántúl alkotmányilag fognak kormányozni, ha Magyarországon az absolutizmus díszük. Én pedig, valamint magunk számára, úgy a Lajtántúli népek számára is valódi, életrevaló alkotmányosságot követelek, olyant, mely az ottani viszonyoknak megfelelve, náluk jogaink s létező törvényeink összeségét képezze, s ezáltal a mi viszonyunknak feleljen meg. De ha Magyarország önállásához, minden áron ragaszkodom, elismerem másrészt, hogy azon helyzetnél fogva, melyben Magyarország az örökös tartományokkal 300 év óta létezik, keletkeztek bizonyos viszonyok, melyeket az örökös tartományok törvényhozásával, mint független állammal, a méltányosság alapján tisztába kell hoznunk. Ily ügyek a státusadósság Ügye s a kereskedelmi s vámügy. Szabad legyen a vámügyről különösen, habár csak röviden motivált véleményt mondani. Magyarország mint önálló állam s az örökös tartományokkal csak a personális unió által összekötve, tökéletesen fel van jogosítva magát kereskedelmi s vám tekintetében a birodalom többi részeitől elkülöníteni, s 1848 ban, midőn hazánk vámsorompók által az örökös tartományoktól el volt különítve — e kérdés a magyar minisztérium által akként állíttatott fel, hogy vagy vámszövetséget kell kötnünk az örökös tartományokkal a német vámszövetség példájára, vagy pedig viszonyainkhoz alkalmazandó védvámrendszert kell életbe léptetnünk, s e tekintetben előmunkálatok is létettek. Jogilag e kérdés ma is ekként áll, hanem az anyagi érdekeket nem lehet kizárólag a közjog szempontjából tekinteni és kezelni. A sorompók Magyarország és az örökös tartományok közt lehulltak, a forgalom szabad jön ; a sorompókat ismét visszaállítani nemzetgazdászati tekintetben nagy hiba, s én ezt majdnem lehetetlenségnek tartom. Magyarország a nemzetgazdászati kifejlődés azon stádiumában van, hogy főleg nyersanyagok termelésével foglalkozik , a tény pedig, hogy termékeink legnagyobb vására az ausztriai birodalomban van, és e vásárunk most, tökéletesebb közlekedési eszközeink következtében, különösen a buda-kanizsai vasút által tágulni fog , mert a vasúton tetemes gabnamennyiségek nem csak Stájerországba, hanem Karintha, Karniáliába, sőt Tyrolba is fognak szállíttatni — mely tartomány magát előbb nagyrészt Bajorországból látta el gabinával — de ha e vásárt megtartani akarjuk, szükséges hogy az austriai gyárczikkeknek vásárt engedjünk — annál inkább, mert bármikép forduljanak is dolgaink, pénzviszonyaink is még sokáig hasonlók fognak maradni. Nem volna a sorompók visszaállítása azért sem kívánatos, mert ha majdan a birodalom duasisticus alapon szervezve lesz, minek végre is be kell következni, közös fejedelmünk lévén, a vámtarista-kérdések igen jelentékeny összeütközéseket fognának előidézni, de nem is szükséges a vámsorompók visszaállítása, mert amennyiben jelenleg gyáriparunk van s később talán nagyobb mértékben lesz gyáriparunk, a versenyt az austriai gyáriparral könnyebben ki fogja állani mint akár a német vámszövetségi, akár az angol vagy franczia czikkekkel. A vámkérdést tehát, ha majdan önálló kormányunk lesz, az örökös tartományokkal szövetség alapján a német vámszövetség példájára kell eldöntenünk — akként, hogy abból a közjognak bármi sértése reánk nézve ne következtethessék; — természetesen, hogy aztán majd oly vámtariffát kell felállítanunk, mely nem csak az egyik, hanem mindkét félnek egyiránt. kedvező legyen — mely az összeköttetést s kereskedést más nemzetekkel ki ne zárja, mert habár terményeink rovására az örökös tartományokban létezik — tudjuk azonban, hogy azok terményeink egész készletét elfogyasztani nem képesek; ha pedig terményeink számára a német vámszövetséghez tartozó országokban, sőt Francziaországban s Angliában vásárt találni akarunk, akkor oly tarifához nem szabad nyúlnunk, mely ezen országok gyári czikkeit Magyarországból kizárná. Ismétlem tehát, hogy vámszövetségre kell lépnünk az örökös tartományokkal, hanem czélszerű védvámok alapján közösen megalapítandó vámtarifa mellett. Mily óvatosság, s a fennálló érdekekre való figyelem szükséges a vámtarifa szabályozása és változtatása mellett, látni azon szómnom csapáson, mely a magyar vasipart érte, midőn a vasúti társaságoknak a vasnak szabad behozatala engedélyeztetett; ezen óvatosság annál inkább szükséges, mert az állam kereskedelmi és vámügye az ország pénzügyi állapotával a legszorosabb összeköttetésben áll; különösen szükséges pedig az ausztriai birodalomban, hol nemcsak a rendszeres évenkénti deficit már elég aggasztó, hanem ahol a kereskedés is oly szenvedő állapotban van, miszerint a bevitel a kivitelt évenként 40 millióval felülhaladja — mely veszteség a külföld irányában csak arany vagy ezüsttel vagy uj adósságokkal fedezhető. Az állampapirosok, nem különben az industrialis papirosoknak is egy nagy része külföldön lévén — a kamatok fedezése a birodalom pénzerejének egy nagy részét igénybe veszi, mi valamint a valuta helyreállítását nehezíti, úgy a birodalom oeconomicus gyarapodását gátolja. E bajnak oka pedig legnagyobb részt azon kormányrendszerben fekszik, mely elfogult külpolitikájánál fogva pénzerejét felülmúló hadiserget, hibás belpolitikája következtében pedig a hivatalnokok egész seregét tartani kénytelen, a státuspolgárok jövedelmeit oly nagy mértékben terheli, hogy a tőkék alakulását, melyek a földmivelésbe és gyáriparba czélszerűen beruházva nagyobb kivitelt s kisebb bevitelt, vagy pedig kedvező arányt e kettő közt — eszközölhetnének — lehetlenné teszi. Előadásom folytán említem, miszerint a jogi egyenlőség elvét a nemzetiségekre alkalmaznunk kell — de kell azt egyszersmind a vallásokra is kiterjesztenünk akként, hogy ne legyen az országban semmi néposztály, mely vallásos tekintetekből a politikai s polgári jogok gyakorlatából ki legyen zárva — az izraelitákra. Hogy hosszabb ne legyek, más kérdések fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok, hanem mélyen képviselő, Deák Ferencz indítványát egész kiterjedésében lényeg- és formatekintetében elfogadom. A mi Tisza Kálmán J. képviselőtársunk által elősorolt egyéb tárgyakat illeti, elvben elfogadom azokat, a szabad kereskedés kivételével; nem találom azonban helyén, hogy ezek a feliratban megemlíttetnének, hanem czélszerűnek vélném, maga idején választmányokat kiküldeni a tárgyakban a törvényjavaslatok kidolgozására, mert habár helyzetünkben törvényalkotásra képesítve nem vagyunk, törvények előkészítésére jogosítva vagyunk. Előadásom következtében kénytelen vagyok a szabad kereskedésre csak azon megjegyzést tenni, hogy az a nemzetgazdászatban oly dolgot foglal el, mint a természetjog a jogtudományban, hogy az csak ideál, mely felé törekednünk kell, de amelyet eddig semmi nemzet, még az angol sem, roppant gyáripara s a tőke nagyszerű készletei mellett sem mert eddigien az életbe átvinni; én pedig óhajtom, hogy valamint az alkotmányosság terén e legszabadabb nemzet tanait fogadjuk el, úgy az anyagi érdekek terén legpracticusabb nemzet példáit kövessük — e nemzet pedig védvámok által nevelte anyagi érdekeit — igaz, hogy volt neki anyagi érdekeinek fejlesztésére még egy hatalmasabb emeltyűje mint a védvámrendszer, a polgári s politikai szabadság, s e nemzet gazdag lett, mert szabad tudott lenni — legyünk mi is szabadok, s gazdagok is leszünk. Bécs, május 21-én. .. A birodalmi tanács elnapolásaóta itt mély csend uralkodik, s csak néha néha hallik az adomák csörgő sipkája s a hírek messze, melyek a közfigyelmet elfoglalják, mint az egerek a színpadot, ha megürült a színház. A hírek legérdekesbike az, hogy a birodalmi tanács alsóházának majoritásában szakadások mutatkoznak. Ezen majoritásban ugyanis háromféle a centralista párt, a legkisebb, de legvérmesebb az, mely egy nagy centralizált Középeurópáról álmodozik; szeretne Frankfurtban különösen egy oktatási és egy igazságügyi ministert, ki a falusi iskolák tanítóit, a prókátorokat s nótáriusokat kinevezze a Rajnától Bessarábiáig, az éjszaki tengertől fogva az adriáig. Ezen párt ugyan rég megérett a tébolyda számára, de minthogy őrültsége oly csendes, hogy senkinek vizét nem zavarja, bántatlanul hagyják őt is. Dühösebb, lármásabb, s bizonyos tekintetben veszélyesebb is a második árnyalat: az osztrák centralista párt, melynek feje a birodalmi tanács alsóházában Giskraur s mely különösen a cseh s morvaországi német követek közül szedi hőseit; ezek, úgy látszik, arra érzik magukat hivatva, hogy megtorolják azon igaztalanságokat, melyeket a birodalom keleti része azon testvéreiken s rokonaikon követett el, kik mint a volt rendszer ügynökei vitték a magyar korona aristokrata-szellemű országaiba az egyenjogúság fénylő fáklyáját. Ezen urak csak azért nem vétettek még orvosi vizsgálat alá, mivel találkoznak sokan, kik őket még okos embereknek is tartják, és tébolyodottságukat ihlettségnek s lángeszű conceptiónak mondják. A harmadik centralista árnyalat csak a Lajthán innen akar centralizálni, s óhajainak tetőpontja a szűkebb birodalmi tanács, mely hatályát csak a német-szláv tartományokra terjeszti ki. Ez utóbbi árnyalatnak tagjai feloszlatnak olyanokra, kik a tartományi ügyeket illetőleg a legszélesb alapú önkormányzatot kívonják, s olyanokra, kik kevésbé széles alappal is beérik. Ez utóbbi árnyalatnak egy része, úgy mondják, szövetkezni akar a föderalistákkal, s emlegetnek e tekintetben felső-austriai, stájerhoni s tiroli követeket. Ez azon szövetség, melyről a mai „Ost-Deutsche“