Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-30 / 123. szám

Első évi folyam. •wrkenxlő-k­i­v«t«l: Aldanaaor 5. 11. 2-dik eme'« i-Kiado-hiva­mi : Berátok-tere 7. vám. földasinl Előfizethetni Budeveetan • kiedfi­­hivatni hau berátok-tere 7 széni. Vidéken bérmeniee levelekbe*, mindvu po»t*-hivaUimn 41.SÜRGÖNY folóD/.elesi árak ausmnai rrtekbta — Évnegye­d0 Egy hón­élévre 10 — Bidapettes, báshoz hordva. ft kr ft kr ifénévre 16 — Évnegyedre 4 60 M4m Vidékre, naponkint pofiin ft kr , ft Eg éttérre 19 — Évneifyedre 5 félém Évnegyed! Egy bóra S­ HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apóst öli Felsége i Császárné Ő Felsége L hó 28-án legmagasb nyári lakásuk­at Laxenburgba Áttenni méltó itattak. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 1- tól kelt legfelsőbb határozatával Poroiskay Péter vice­­főeaperest s romhányi leiként, » Pupák Endre he­lyettesitett vice-főeaperest s kállói leiként, cximxetea kano­tokká a vácai ixékeskáptalannál legkegyelme­­■ebben kinevelni aiíltoztatott. NEMINIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ölese május 29-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyző: Jura György. A május 28-ki jegyzőkönyvnek kijelen­tése után elnök bemutatja Beregvármegye levelét, melyben fáj­dalmát fejezi ki gróf Teleki elhunyta felett; továb­bá jelenti, hogy a miskolczi képviselő SI. Kirá­ly­i Pál választási jegyzőkönyvét beadta. Ezután folytattatott a tanácskozás a sz­e­á­k in­dítványa felett. Vadray Lajos azt hiszi, hogy az ország kiin­duló pontja jelenleg az 1723.1.2.3. törvénycikkekben felvett kétoldalú szerződés, ez menti meg az országot, valamint a protestánsok ügyét az 1791. 26. 1. czikk. e felírásra szavaz, mert a nemzet maga országgyűlést kíván, s igy kell megmondani a tettleges fejedelemnek, mi a nemzet követelése, melytől el nem tér. Név szerint követeli, hogy az 1848-iki törvények életbe léptesse­­nek, s csak ezután lehet revisióról beszélni, miután választóim is óhajtják, hogy a régi municipális rend­­szer megtartassék. B­e­r­n­á­t­h Zsigmond mint maga u mondó, ódon­szerű régi táblabirói modorban kívánja előadni mind­azt, mi a m fűzetnek fáj. Párhuzamot vont a volt ma­gyar és az osztrák ministériumoknak eljárásai közt, és a történtek fonalán csak határozatra szavazhat. 1. Mert a tényleges fejedelem a jelen országgyű­lést nem hívta össze, h­anemt az erdélyi és horvát kö­vetek meg nem hivása által inkább szétszakította. 2. Mert a mostani helyzetm­ent hasonlí­tató a R­u­­dolf s Il­ik Leopold korához. 3. Úgy van meggyőződve, hogy az országgyűlés nagyobb óvatosságot gyakorol, ha pusztán határozatot hoz, mintha felírna. Csengery Imre a felírás mellett szavaz, mert ezt tartja főleg törvényesnek , és a törvényes szo­kással megegyezőnek ; de azért is, mivel mérsékelt hangon van írva; pedig az ügy igazsága magával hozza a mérsékletet, s a mérsékletben fekszik az erő; végre azért is pártolja a felírást, mert így biztosan reményű az egyetértést a felsőtáblával s igy az egész nemzet akarata nyilvánittatik. A­l­másy Sándor rövid beszédében nem tudja, kihez intéztessék a felírás, s azért a határozatot pár­tolja, mert a tettleges fejedelem hogy nem tért még törvényes térre, bizonyítja az, miszerint a törvénytelen adót épen az országgyűlés alatt katonai erővel búj­tatja be. Ragályi Miksa azon kezdi beszédét, a­mivel mások végzik, hogy t. i. egyszerűen felírásra szavaz, s felszólítja a képviselőházat, hogy, mivel ha mindenki szól, ki magát feljegyezteté, s hosszasan szónokol, leg­alább is 3 hónap kívántatik az ügy eldöntésére, tehát jó volna most már kitűzni a tanácskozások bevégzését. E régen várt felszólalásra az elnök megnyugtatja a közönséget, hogy végtelenre ő sem akarja a tanácsko­zást nyújtani, hanem ha a tárgy minden oldalról kime­ríttetik, indítványt teend, hogy a ház a tanácskozás befejezése iránt határozzon. (éljenzés.) Böszörményi László jelenleg az országban egyedüli souverain hatalomnak csak az urasággyűlést tekinti, határozatra szavaz, s azt hiszi, hogy ha az egész ház a határozatot egyértelműs­g fogadná el, et­től reszketne a hatalom; a nemzetet hálátlansággal vá­dolja azért, mivel hajdan C­o­r­v­i­n M­ályás fiát kirá­lyának nem választá; legyünk tehát mi háladatosak nagy férfiaink iránt, s mondjuk ki hálánkat a még élő Kossuth Lajos s az elhunyt Batthyányi Lajos és Teleki László irányában. Hanem e kegyeletet nem tanusitó szónok a nemzetnek egyik még élő nagy fia Deák irányában, miután ennek indokait a felírás mellett nagy szenvedélyességgel, és elfacsarással igyekszik megczásulni, mi azonban nem sikerül. Me­g mit mondjunk azon okoskodásra, hogy Deák Ferencs Józsefet még koronázás előtt királynak czimezi, s igy jogot ad fel, holott min­­denki tudja, hogy ha suba magyar királynak nem ko­ronáztatnék is, Cseh-, Lombard-Velencse, Galiczia or­szágokban mindig király maradna, s igy e czim­ezét jogosan illeti. Molnár Pál feliratra szavazván, beszédét egész terjedelmében közlendjük. Latinovi­ts Vincze hosszú beszédét jól beta­nulván oly sebesen mondá el, hogy :'­gyelemmel min­denütt nem kísérhettük. Annyit azonban kivettünk , hogy határozatra szavazott é s igyekvék a felírás mellett ezólókat, b. Eötvöst, Somsichot, gróf A­n­d­r­á­s­s­y Gyulát, C­s­e­n­g­e­r­y Ienét sat. sorba megczáfolni. Sőt a személyeskedés t­erére is átcsapott, mert azon körülmény miatthogy az indítvány a franczia lapokban 2 nappal előbb megjelent, mint a házban el­mondatott,állítása szerint,tehát a ház bizalmával vissza élt volna, (zugás!) holott mindenki tudja, hogy az in­­­­d­itvány nem reménylett elnapolása Teleki László­nak véletlen halála miatt történt. B. Vay Béla rövid, de velős beszédét, melyben Deák indítványát támogatja, egész terjedelmében köz­lendjük. Gr. Batthyányi István szintén rövid, de eré­lyes beszédében határozatra szavaz, mivel szerinte azon tettleges hatalomnál van, s annak engedi át az initiativát, mely a magyar alkotmányt megsem­­miisíté, s máig sem állitá vissza.. Az Ülés folytatása máj. 31. d.e. 10 órakor leend. TARCZA: Parlamenti kitűnőségek. III. Németh Albert az előtte szólók nagy „elme­prizmái“ iránt obligát hódolatát kifejezve „a vér­­fagylaló rendszer pókhálójáról, s annak rémségei köd­­fátyolképeiről“ sok igazat mond; csakhogy oly szó­beli mennydörgésekkel, melyekkel a legigazabb is el­veszti hatását, ő élő példája, hogy omne nimium nocet. Beszédét egy szellemdús ismerőm színes tulipánokkal kivart czifra szűrrel hasonlíta össze. Valamelyik né­met k­­ürtész pedig azt mondaná ecsetéről, hogy fekete színnel fest fekete alapra. Schwarz in Schwarz, mert a rablás, perfidia, usurpatio, grassalás és rokon kité­telekkel addig dühöng, míg utóbb hatalmas gestussal végkép lerántja az ausztriai államférfiak „pofájá­ról“ az álarctot, a hősi műtétében annyira megtet­szik magának, hogy azt oda dobja másodszor is a parlamentáris modor megdöbbent geniusa elé... Ls utóbb ámbár nem akarná r megszakítani az egyetértés aranyfonalát, mégis Jellasicscsal, Paskiewicscsel egy sorban említi föl az administratori rend­szert, megijesztve nem egy józan embert, hogy bi­zony még lángba borít mindent. Azonban finis coronat opus. A helyzetet röviden s klassikai egyszerűséggel constatirozá, mondván, hogy a „sajkázásnak vége van, indítsuk meg a nemzetnek törvényes követeléseivel terhelt felséges szent hajóját. Föl a törvény árboczára a magyar tricolor alatt velünk századok óta testvéries szeretetben élt, külön külön ajkú nemzetiségek zász­lóiból alkotott ékes pavailonját, föl a jog és igazság szentelt vitorlája. •S hadd dagadjon az a nemzet köz­érzelmének óriás fuvallatától, hadd hasítsa ketté a kétkedések hullámait, hadd fusson be a nemzet nagy hajója a műveit világ jogérzetének kikötőjébe s ne­vezzük ezen hajót Teleki László szellemének !“• Mi boldog az, ki ily nagy időkben ilyen calem­­bourokban tud gyönyörködni. De úgy hiszem, küldői­nek jobb szolgálatot tenne Németh Albert úr is, ha „a vita hajóját mindenkor az ész fonalán igyekeznék vonni a lehetőségek kikötőjébe.“ Azonban nem volnánk keleti nép, ha nálunk ilyesmi is nem találna csodálókra, dicsérőkre. Mert a politikában ép úgy vagyunk mint a szép­­irodalomban. Azaz hiányozván a kritika, hiányoz a közérzületben a dolgok helyes mérve. Ha valaki álta­lán uralkodó, föld­letes eszméket, de minél nagyobb szózáporban kiszélesítve mond el, ez épen annyi dicső­séget arat, mint mikor más ihlettebb szellem a situatio mélyét ragadja meg, s egyszerre alakot, szavakat ad annak, s mintegy varázsütéssel köztudatba viszi át, mi eddig csak homályosan s egyedül a keblek mélyében derengett. És mint tartalomra, úgy modorra, s alakra nézve is hiányoz nálunk a kritikai mérv. Hogy remek ut­­c­a a­­ barangnirozás, vagy egy dáridóban dicsőséges toast nagyon helytelen mint országgyűlési beszéd, erről úgy látszik még nem sokat gondolkozott nálunk azoknak is egy része, kik különben bizonyosan cson­kának tartanák a kiegészített országgyűlést is, ha őket nem választották volna bele. A­mily kitűnő lett volna atezai harangue minő­ségben Németh Albert dagadó dudája, és oly mulat­tató toast leendett Grabarics Ernő nedélyes mon­­dókája, valamely megyei lakomán, hol, teszem, két párt fusiója igen sok bor diffusiójával ünnepeltetnék, s az eszmék és dolgok confusiója utóbb senkinek sem tűn­nék szemébe. Grabarics Ernő humora élőbeszéde elején a vál­tozás kellemével hatott a hallgatóságra, s legkevésbé se lett volna helyénkivüli. Szerencsétlensége csak, hogy a Horátz-féle „sant certi de Digne fines" nem ju­tott eszébe s meg nem állapodott azon határ előtt, hol a nedély bohóczsággá fajul. Mert valamint a pathos, úgy a tréfa, vagy nedély sincs kizárva a parlamenti szónoklatból. Legkevésbé az utóbbi, minthogy a nedély (humor) bármi nevet­tető, mindig komoly alappal bír, s belőle természetes átmenet van a legmagasztosabb hangulatra is. Azonban Grabarics úr addig humorizált, míg utóbb lehetetlen volt oly komolyan beszélnie, hogy komolyan vegyék. Ott is nevettek utóbb rajta, hol ma­ga se szerette, s indítványa beszédének végén, force­­nak tekintetett. Mi a parlamentáris modor ? mi nem ? azt igen könnyű eltalálni. Érzésünk mondja meg. Például: mi­dőn egy derék s igen komoly szónokunk a legkomorabb képekről egyszerre ily triviális hasonlatra ugrott át: „bor helyett sört akartak adni, töltött káposzta helyett Schmannt!“ — mindenki érzi, hogy a szónok valami önmagához nem méltót mondott. A parlamentáris m­odor nem képez specialitást, melyet tanulni kell, s­­egélyezni lehet, se nem kell pedantéria hozzá; sőt ellenkezőleg a tanári resz szin­tén inparlamentáris fogna lenni. Hanem csak illedel­mes, méltóságos, s főleg mérsékelt modor. Nem fehér nyakravaló s fekete frakk, mi inásoknak oly jól áll, hanem csak tisztességes öltözet. Megfér azzal min­den pathos, élet, nedély, gunyor; csak hogy mérsé­kelve azon méltóságos érzet által, hogy oly testület körében vagyunk, mely egy nagy nemzetnek törvénye­ket alkot. Van valami abban, mi mindenek fölé helyez egy gyülekezetet: hogy az egy ország törvényhozó teste! Az nem casino, de még nem is megye, hol még mint­egy családunk körében vagyunk, s közelálló ügyein­ket intézzük. „Wir Mädchen unter Uns.“ De hagyjuk az elmélkedést, hanem, minthogy épen az inparlamentáris jelenségekbe belejöttünk, igazságtalanság volna tisztelettel meg nem emlékez­ni Sárközy Kázmérról, ki körülbelül úgy beszélt hozzánk, mintha presbiteriális gyűlés lennénk, s a biblián kívül más könyvet nem is ismernénk. A nagy fülekről, a nem tudom, kinek torkába akadt csontról, s az azt kivenni invitált gólyáról (ez t. i. az országgyű­lés­i sublime hasonlat) kiadomázva magát, utóbb azon nevezetes eseményt, melyről oly kevesen tudunk, tud- e­niillik, mint nyelte el Jónás a czethalat, vagy megfor-­­ditva, és aztán miképen adta ki ismét? élet hi­ven il­­lustrálta, úgy hogy mindenki megérthette. Ninivét, s még néhány, Istentől elrugaszkodott várost is csata­rendbe állított a „gyászos rendszer“ elleni had­járatában. Utóbb már Andrássy Gyulát is czethallal hasonlitá össze, mondván: „a mi gróf A. Gy. h­a­s­o­n­latosságát illeti a czeth­allal,“ amit sőt szép benne hiszem, hogy komolyan aprebendálni fog­­ tőle. Hanem hiszen eme bibliai eruditió ellen is kap­­, lunk; ellenmérget Rousseau contrat sociáljának rövid­­ kézikönyvében, melyet B­u­z­s­a Lajos képviselő adott elő magyar nyelven. Igen szép könyv az a contrat social, s oly sok gyakorlati hasznot árasztott az az emberiségre? Például hol volna ma Angolország, ha e tanokat követte volna ? ? És m­éy boldog égalité, li­­­­berté fejlődött ki Francziaországban! ? Az efféle nép­­­­felségi b­rum lárum hajszálat se mozdíthat a mi ügyein­­­­ken; sajnos, nem vagyunk ám a levegőben, mint Ma­homed koporsója, hanem bizonyos concret viszonyok közt élünk. De Bazna Lajos úr úgy látszik, a legma-­­­gasb abstractiók eszményvilágában él, csak­is innen magyarázható, hogy Deák Ferencinek válaszolva azt mondá , hogy az országgyűlés önmagától jött össze. 8 ő, Bazna Lajos, csak Pesten tudta meg, hogy nem a 48-ks alapon hívták össze az országgyűlést, így járnak az ábrándozók. A felhozott inparlamentáris jelenségek ellenében ugyanaz napon parlamenti mintabeszédeket is hallot­tunk a műveit elméjű Gorove Istvántól, a hófejű­ és lángszivű Szentiványi Károlytól, ki pedig elég papri­kásan szólott; továbbá Andrássy és Széchenyi grófok­ról, kikről majd közelebb. Ugyanazt mondhatnék Treffort A. beszédéről is, ha szerepéből ki nem esve, azt nem mondja, hogy a „helytartó tanács magyar nyelven folytatja a Ba­b­­rendszert. Ilyesmi valamelyik minorum gentium szóf­j­­tatótól mondva, szót sem érdemelne. Hiszen a „mob“ nem tudja, zugírók nem sejtik, sőt a történet pártatlan barátai is vajmi ritkán képesek azon mindenütt, de s scgiszképen monarchiákban rejtélyes lény titkait kifz­r­­kés­ni, melyet kormánynak neveznek, és igy azon gya­kori eset lehetőségéről meggyőződni, miszerint voltak s vannak miniszerek és kormányférfiak, kik épen el­­­­lenkező elveknek lőnek áldozatai, mintsem azok, mik­kel a nép­gyanusitá s avatatlan politizálók vádolák. Politikailag mivelt ember tudja, hogy a kormányzók közti hosszt­ viszály, fegyvernyugvás, kiegyezés, ön­­kény­­elen engedmény, egyesek feláldozása, s fel­­­lenős­bb befolyások szülik többnyire non tényeket. A mai szent ünnep miatt jövő számunk Jun. 1-jén fog megjelenni. 123. szám — IMII. CsillörlAk idaja.N­ yírei Széchenyi Dénes beszéde Tisztelt képviselőházi A minap h­azoltam egy diszes szónoklatban pél­dául felhozni néhány szót , mely annak idejében a francia conventben mondatott é­­s nagy hatás­sal vala, 1.1.: „perdona platôt les colonies mais sait­vous le principe“ vagyis: veszítsük el inkább a gyarma­tot, de mentsük meg az elvet. Könyörüljön rajtunk az Úristen és engedje, hogy mi e példát soha ne kövessük. Elveszett akkoron az illető gyarmat, elveszett az elv, elveszett a convent és elveszett a szabadság is. Tisztelek minden nemzetet, a francaikhoz meg kü­lönös sympathiát érzek, ő a legjobb katona a világon; industriájának , üzletének , műveltségének alig van párja, és nem ismerek vígabb pajtást, de politikában soha nem kívánom példáját követni. A szabadság Francziaországban csak el­v volt és ezé­­gér, de soha ténynyé nem vált, és nincs az a franczia, a­ki őszintén mondhatná, hogy élvezte a szabadságot. A régi absolutismus után jött a terrorismus, az­után egy katona uralkodott, később meg úgynevezett felelős minisztériumok szabták a törvényt, támasz­kodva a bareaucraticus centralisatióra , mely minden alkotmányt illusióvá tesz és minden szabadságot elfojt. Azóta pedig,hogy a suffrage universelhez me­neked­tek, csaknem mindig a kormány jelöltjei választatnak a­­ képviselőházba. Kern hiána mondja Guixot, mikor sa­­­ját részéről szól: „les peoples qui aspirent a étres libres,coure et un grand danger, le danger de se tromper en fait de tyranie*, a­mi sunyit jelent, hogy a népek, melyek szabadság után vágyódnak, azon veszedelem­ben forognak, hogy egyik zsarnokságot a másikkal cserélhetik fel. Inkább szeretek én az angol népre tekinteni,­ mely soha nem leginntoskodott azzal, hogy elveket az utolsó const­anenciáig Üldözzön, hanem cselekvé­­nyeit iz ildomosságra szokta alapítani. Hogy pedig áttérjek a napirenden lévő kérdésre: Mindenki tudja, hogy ez egyszer nem csak azért­­ vagyunk itt, hogy új törvényeket hozzunk, és azokat­­ a már fennállókhoz csatolva beigtassuk a törvénye­s­könyvbe, hanem azért, hogy két rémkte nagy szaka­­­dásnak orvoslást keressünk. És­pedig először össze kell kötnünk a jövőt a múlttal és másodszor helyre hozni igyekeznünk kell a­­ viszonyt az ország és a fejedelem között. Mi különös abnormis időket élünk: ezen kiszenőleg a monarchikus érzelmű országnak jelenleg nincsen tör­vényes és koronázott királya, a vármegyékben idegen adóhivatalok léteznek, pőreink függőben vannak, a pandúrok mellett zsandárok működnek és a katonai erő törvénytelen adókat hajt be; egyszóval, törvényte­len rendeletek folytán benne vagyunk a csöndes anarchiában. Ez tűrhetetlen állapot, mind a mellett, hogy még most csöndes. Nyughatatlanul tekint mi reánk az egész ország, és orvoslást vár, azt akarja, hogy mentül előbb állít­suk helyre a rendet és a törvényi­­ állapotot, és ha az Úristen sikerrel meg nem áldaná működéseinket, azt követeli a nemzet, hogy kövessünk el mindent, a mi erőnkből kitelik. Hála Isten! végre szólni kezdettünk az első te­endő lépésről; ez hogy mikép történjék, azt mélyen tisztelt Deák Ferencz, kit hogy szerencsém van követ­társamnak nevezhetni és vele egy padon ülhetni, még gyermekeim és unokáim is büszkén említeni fogják, mondota, hogy tiszt. Deák úgy magyarázta, hogy cse­kély nézeteim általa kimerítve lévén, tökéletesen hoz­zájárulok Hogy az indítványozott nyilatkozvány mily formába öntessék, ezen kérdésnek van törvényes és van gyakor­lati oldala.­­ Én nagy törvénytudó nem vagyok, de még­is jól tudom azt, hogy valahányszor olyan eset adja magát elő, melyre a törvényhozó nem számolt, a törvényt többnyim így is, meg úgyis lehet magyarázni, annyira, hogy csaknem mindig összevesznek a tudósok; a sze­gény patiens, az árva publikum meg irányt nem kap­ván, a vita árát rendesen ii szokta megfizetni; azonban mi a javaslati gyógy­szernek.t.i. s a feliratnak törvényes­ségét illeti, a mélyen tisztelt indítványozó előttem oly auetoritás és indokai oly világosak és hathatósak hogy tökéletesen meg vagyok nyugtatva. A kérdés gyakorlati oldalát tekintve, azt hiszem, és valam­eny­­nyien azt hisszük, hogy ha mi a jövőt a múlttal össze­kötni akarjuk, vagyis a törvényes ösvényre lépni és­­ az alkotmányos életet folytatni kiváltjuk, ezt koronás király nélkül nem érhetjük el. Hogy pedig előbb, vagy több valószínűséggel ér­­thessünk ezért, ha a fejedelemmel érintkezésbe nem jö­­rt­nk, azt szerény falusi logikámmal és oly kevéssé értem, mintha valaki törött karját ugyan gyógyíttatni kívánja, de nem engedi az orvosnak, hogy a csontnak két végét egymásból közelebb hozza. Ferencz József császár ő­felsége vagy lesz koronázott­ magyar király, vagy nem ? ha lesz, sohasem­­ fogjuk bánni, hogy illő tisztelettel viseltettünk irányá­ban; ha nem lesz, akkor nem fogjuk sajnálni azt, hogy mi mindent elkövettünk, a­mit csak lehetett, és hogy az egész világ máshol fogja keresni a rosz sikernek okát, mint mi nálunk. Hallottam ugyanitt említtetni valamit, a­minek­övetkeztében alig merek szép szóval egy adósomnak m­i, emlékeztetvén őt arra, hogy fizessen, mert egy gén tisztelt követtársam azt következtetné, hogy fo­lamodtam. Ezt pedig nem igen szoktam. Ha valaki­zerződésileg irányomban lekötötte magát, és ígéreté­ül késik, akkor én szóval, írással és akármi­nton­­­í­dón intem át, de mégis rész néven venném,ha vala­ki ezt folyamodásnak magyarázni. Erősen hiszem, hogy küldőink, kiknek túlnyomó ■észe 48 óta munkás emberekből áll, kik is idővel gazdálkodni szoktak, mondom, hogy küldőink, ha mi­­nk nyilatkozhatnának, a tisztelt indítványozó véle­­ményét tökéletesen pártolnák, mint m­­ost teljes lelkem­­eggyőződéséből teszem. Benicsky Lajos beszéde (Vége.) A bányászattal szoros kapcsolatban áll még egy kis üzlet, mely a birodalom legértékesebb kínosét ké­­pezi, ez a vasgyártás. Nézzük a vaaproductio venetét 1831. óta, midőn az a birodalomban lábra kezdett kapni. A nyers vasat alapul véve 1831-ben 1,503,574 mázsa vas termesztetett, 1847 ben e meny­­nyiség fölrúgott 3,124,535 m. — 1858-ban 6,300,000 mázsára. Ebből az látszik, hogy daczára a nyomasztó rendszernek, a vasprodnetio a birodalomban óriási mérvben növekedett. De épen akkor, midőn ez történt, midőn kiki átlátta, hogy csak a vaspályák növekedő szüksége volt képes e nevezetes iparágat a monarchiá­ban oly magas fokra emelni, mi történt ? A kormány, a­nélkül, hogy megkérdezte volna a vasgyárosokat: ké­pesek-e a mindig növekedő vas­szükségletet födezni, vagy mikép vélekednek a dolog elintézésére, hogy egy­szerre e tekintetben nagy változtatások ne idéztessenek elő, h­a vasút-társulatok engedményeket kaptak, me­lyeket a vasgyárosok csak a Keichagcsetablattból ol­vashattak ki Hogy ily természetű engedményezések ál­tal a vasgyártás előmenetele tetemesen hátráltatik, ez igen világos. Ha a vasgyártás statistikáját tanulmányozzuk, akkor kitűnik, hogy ha mindazon gyárak, melyek most léteznek az államban, egész erővel dolgoznának, • a józan államgazdászat elvei alkalmazása szerint e rész­beni igyekezetük támogattatnék,e gyárak képesek vol­nának azonnal kiállítani 9,449,000 mázsa vasat. És pedig már úgy volt a vasgyártás üzlete is elintézve, hogy 9,000,000 mázsát lehetett volna előállítani, mi tö­kéletesen fedezné a mostani szükségleteket. Nevezetesen képesek lettek volna előállítani 1,300,000 mázsa raileket, 150,000 mázsa vasúti egyéb készleteket, pléh és vastagabb lemezekben 400,000, ácséiban 250,000, egyéb raffinát vasban 2,900,000 mázsát. De — mint mondom — épen akor, midőn oly virágzó á­lapotban állott a vasüzlet, akkor a vasat tár­sulatoknak kiosztott engedvények által a gyáraknál a megrendelések megszűntek, és avval együtt a na­gyobb termelési bázisra fektetett részlet rentabilitása. Világosan kitűnik már az, hogy az első szállít­mány, mely a birodalomba az említett engedvények folytában beszolgáltatott, 1,260,000 mázsa vasból állott. Nem természetes­­, hogy ha ily nagy mennyi­ségű vasgyártmány úgyasólván minden előleges figyel­meztetés nélkül, oly birodalomba bevitetni engedtetik, melynek iparát eddig a prohibitív rendszerrel majdnem ugyanazonos véd vám rendszer támogatta, mondom nem természetes e, hogy ez iparág életereje ezáltal halálo­san megsérte­tett ? nem természetes-e, hogy annak rög­tön­­ átválnia kell? És mindez a szabadkereskedés ürügye alatt történt. Ha e részben valakitől tanulni lehet, ez a valaki bizonyossan csak Angolhon lehet; az tehát ki a sza­badkereskedés elvét magáénak vallja, kövesse Angol­hon példáját és tanulja meg először, mi a szabadkeres­kedés és mikor lehet azt életbe léptetni. Ezeket tekint

Next