Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)
1861-05-30 / 123. szám
Első évi folyam. •wrkenxlő-kiv«t«l: Aldanaaor 5. 11. 2-dik eme'« i-Kiado-hivami : Berátok-tere 7. vám. földasinl Előfizethetni Budeveetan • kiedfihivatni hau berátok-tere 7 széni. Vidéken bérmeniee levelekbe*, mindvu po»t*-hivaUimn 41.SÜRGÖNY folóD/.elesi árak ausmnai rrtekbta — Évnegyed0 Egy hónélévre 10 — Bidapettes, báshoz hordva. ft kr ft kr ifénévre 16 — Évnegyedre 4 60 M4m Vidékre, naponkint pofiin ft kr , ft Eg éttérre 19 — Évneifyedre 5 félém Évnegyed! Egy bóra S HIVATALOS RÉSZ. ö cs. k. Apóst öli Felsége i Császárné Ő Felsége L hó 28-án legmagasb nyári lakásukat Laxenburgba Áttenni méltó itattak. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 1- tól kelt legfelsőbb határozatával Poroiskay Péter vicefőeaperest s romhányi leiként, » Pupák Endre helyettesitett vice-főeaperest s kállói leiként, cximxetea kanotokká a vácai ixékeskáptalannál legkegyelme■ebben kinevelni aiíltoztatott. NEMINIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ölese május 29-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyző: Jura György. A május 28-ki jegyzőkönyvnek kijelentése után elnök bemutatja Beregvármegye levelét, melyben fájdalmát fejezi ki gróf Teleki elhunyta felett; továbbá jelenti, hogy a miskolczi képviselő SI. Királyi Pál választási jegyzőkönyvét beadta. Ezután folytattatott a tanácskozás a szeák indítványa felett. Vadray Lajos azt hiszi, hogy az ország kiinduló pontja jelenleg az 1723.1.2.3. törvénycikkekben felvett kétoldalú szerződés, ez menti meg az országot, valamint a protestánsok ügyét az 1791. 26. 1. czikk. e felírásra szavaz, mert a nemzet maga országgyűlést kíván, s igy kell megmondani a tettleges fejedelemnek, mi a nemzet követelése, melytől el nem tér. Név szerint követeli, hogy az 1848-iki törvények életbe léptessenek, s csak ezután lehet revisióról beszélni, miután választóim is óhajtják, hogy a régi municipális rendszer megtartassék. Bernáth Zsigmond mint maga u mondó, ódonszerű régi táblabirói modorban kívánja előadni mindazt, mi a m fűzetnek fáj. Párhuzamot vont a volt magyar és az osztrák ministériumoknak eljárásai közt, és a történtek fonalán csak határozatra szavazhat. 1. Mert a tényleges fejedelem a jelen országgyűlést nem hívta össze, hanemt az erdélyi és horvát követek meg nem hivása által inkább szétszakította. 2. Mert a mostani helyzetment hasonlítató a Rudolf s Ilik Leopold korához. 3. Úgy van meggyőződve, hogy az országgyűlés nagyobb óvatosságot gyakorol, ha pusztán határozatot hoz, mintha felírna. Csengery Imre a felírás mellett szavaz, mert ezt tartja főleg törvényesnek , és a törvényes szokással megegyezőnek ; de azért is, mivel mérsékelt hangon van írva; pedig az ügy igazsága magával hozza a mérsékletet, s a mérsékletben fekszik az erő; végre azért is pártolja a felírást, mert így biztosan reményű az egyetértést a felsőtáblával s igy az egész nemzet akarata nyilvánittatik. Almásy Sándor rövid beszédében nem tudja, kihez intéztessék a felírás, s azért a határozatot pártolja, mert a tettleges fejedelem hogy nem tért még törvényes térre, bizonyítja az, miszerint a törvénytelen adót épen az országgyűlés alatt katonai erővel bújtatja be. Ragályi Miksa azon kezdi beszédét, amivel mások végzik, hogy t. i. egyszerűen felírásra szavaz, s felszólítja a képviselőházat, hogy, mivel ha mindenki szól, ki magát feljegyezteté, s hosszasan szónokol, legalább is 3 hónap kívántatik az ügy eldöntésére, tehát jó volna most már kitűzni a tanácskozások bevégzését. E régen várt felszólalásra az elnök megnyugtatja a közönséget, hogy végtelenre ő sem akarja a tanácskozást nyújtani, hanem ha a tárgy minden oldalról kimeríttetik, indítványt teend, hogy a ház a tanácskozás befejezése iránt határozzon. (éljenzés.) Böszörményi László jelenleg az országban egyedüli souverain hatalomnak csak az urasággyűlést tekinti, határozatra szavaz, s azt hiszi, hogy ha az egész ház a határozatot egyértelműsg fogadná el, ettől reszketne a hatalom; a nemzetet hálátlansággal vádolja azért, mivel hajdan Corvin Mályás fiát királyának nem választá; legyünk tehát mi háladatosak nagy férfiaink iránt, s mondjuk ki hálánkat a még élő Kossuth Lajos s az elhunyt Batthyányi Lajos és Teleki László irányában. Hanem e kegyeletet nem tanusitó szónok a nemzetnek egyik még élő nagy fia Deák irányában, miután ennek indokait a felírás mellett nagy szenvedélyességgel, és elfacsarással igyekszik megczásulni, mi azonban nem sikerül. Meg mit mondjunk azon okoskodásra, hogy Deák Ferencs Józsefet még koronázás előtt királynak czimezi, s igy jogot ad fel, holott mindenki tudja, hogy ha suba magyar királynak nem koronáztatnék is, Cseh-, Lombard-Velencse, Galiczia országokban mindig király maradna, s igy e czimezét jogosan illeti. Molnár Pál feliratra szavazván, beszédét egész terjedelmében közlendjük. Latinovits Vincze hosszú beszédét jól betanulván oly sebesen mondá el, hogy :'gyelemmel mindenütt nem kísérhettük. Annyit azonban kivettünk , hogy határozatra szavazott é s igyekvék a felírás mellett ezólókat, b. Eötvöst, Somsichot, gróf Andrássy Gyulát, Csengery Ienét sat. sorba megczáfolni. Sőt a személyeskedés terére is átcsapott, mert azon körülmény miatthogy az indítvány a franczia lapokban 2 nappal előbb megjelent, mint a házban elmondatott,állítása szerint,tehát a ház bizalmával vissza élt volna, (zugás!) holott mindenki tudja, hogy az inditvány nem reménylett elnapolása Teleki Lászlónak véletlen halála miatt történt. B. Vay Béla rövid, de velős beszédét, melyben Deák indítványát támogatja, egész terjedelmében közlendjük. Gr. Batthyányi István szintén rövid, de erélyes beszédében határozatra szavaz, mivel szerinte azon tettleges hatalomnál van, s annak engedi át az initiativát, mely a magyar alkotmányt megsemmiisíté, s máig sem állitá vissza.. Az Ülés folytatása máj. 31. d.e. 10 órakor leend. TARCZA: Parlamenti kitűnőségek. III. Németh Albert az előtte szólók nagy „elmeprizmái“ iránt obligát hódolatát kifejezve „a vérfagylaló rendszer pókhálójáról, s annak rémségei ködfátyolképeiről“ sok igazat mond; csakhogy oly szóbeli mennydörgésekkel, melyekkel a legigazabb is elveszti hatását, ő élő példája, hogy omne nimium nocet. Beszédét egy szellemdús ismerőm színes tulipánokkal kivart czifra szűrrel hasonlíta össze. Valamelyik német kürtész pedig azt mondaná ecsetéről, hogy fekete színnel fest fekete alapra. Schwarz in Schwarz, mert a rablás, perfidia, usurpatio, grassalás és rokon kitételekkel addig dühöng, míg utóbb hatalmas gestussal végkép lerántja az ausztriai államférfiak „pofájáról“ az álarctot, a hősi műtétében annyira megtetszik magának, hogy azt oda dobja másodszor is a parlamentáris modor megdöbbent geniusa elé... Ls utóbb ámbár nem akarná r megszakítani az egyetértés aranyfonalát, mégis Jellasicscsal, Paskiewicscsel egy sorban említi föl az administratori rendszert, megijesztve nem egy józan embert, hogy bizony még lángba borít mindent. Azonban finis coronat opus. A helyzetet röviden s klassikai egyszerűséggel constatirozá, mondván, hogy a „sajkázásnak vége van, indítsuk meg a nemzetnek törvényes követeléseivel terhelt felséges szent hajóját. Föl a törvény árboczára a magyar tricolor alatt velünk századok óta testvéries szeretetben élt, külön külön ajkú nemzetiségek zászlóiból alkotott ékes pavailonját, föl a jog és igazság szentelt vitorlája. •S hadd dagadjon az a nemzet közérzelmének óriás fuvallatától, hadd hasítsa ketté a kétkedések hullámait, hadd fusson be a nemzet nagy hajója a műveit világ jogérzetének kikötőjébe s nevezzük ezen hajót Teleki László szellemének !“• Mi boldog az, ki ily nagy időkben ilyen calembourokban tud gyönyörködni. De úgy hiszem, küldőinek jobb szolgálatot tenne Németh Albert úr is, ha „a vita hajóját mindenkor az ész fonalán igyekeznék vonni a lehetőségek kikötőjébe.“ Azonban nem volnánk keleti nép, ha nálunk ilyesmi is nem találna csodálókra, dicsérőkre. Mert a politikában ép úgy vagyunk mint a szépirodalomban. Azaz hiányozván a kritika, hiányoz a közérzületben a dolgok helyes mérve. Ha valaki általán uralkodó, földletes eszméket, de minél nagyobb szózáporban kiszélesítve mond el, ez épen annyi dicsőséget arat, mint mikor más ihlettebb szellem a situatio mélyét ragadja meg, s egyszerre alakot, szavakat ad annak, s mintegy varázsütéssel köztudatba viszi át, mi eddig csak homályosan s egyedül a keblek mélyében derengett. És mint tartalomra, úgy modorra, s alakra nézve is hiányoz nálunk a kritikai mérv. Hogy remek utca a barangnirozás, vagy egy dáridóban dicsőséges toast nagyon helytelen mint országgyűlési beszéd, erről úgy látszik még nem sokat gondolkozott nálunk azoknak is egy része, kik különben bizonyosan csonkának tartanák a kiegészített országgyűlést is, ha őket nem választották volna bele. Amily kitűnő lett volna atezai harangue minőségben Németh Albert dagadó dudája, és oly mulattató toast leendett Grabarics Ernő nedélyes mondókája, valamely megyei lakomán, hol, teszem, két párt fusiója igen sok bor diffusiójával ünnepeltetnék, s az eszmék és dolgok confusiója utóbb senkinek sem tűnnék szemébe. Grabarics Ernő humora élőbeszéde elején a változás kellemével hatott a hallgatóságra, s legkevésbé se lett volna helyénkivüli. Szerencsétlensége csak, hogy a Horátz-féle „sant certi de Digne fines" nem jutott eszébe s meg nem állapodott azon határ előtt, hol a nedély bohóczsággá fajul. Mert valamint a pathos, úgy a tréfa, vagy nedély sincs kizárva a parlamenti szónoklatból. Legkevésbé az utóbbi, minthogy a nedély (humor) bármi nevettető, mindig komoly alappal bír, s belőle természetes átmenet van a legmagasztosabb hangulatra is. Azonban Grabarics úr addig humorizált, míg utóbb lehetetlen volt oly komolyan beszélnie, hogy komolyan vegyék. Ott is nevettek utóbb rajta, hol maga se szerette, s indítványa beszédének végén, forcenak tekintetett. Mi a parlamentáris modor ? mi nem ? azt igen könnyű eltalálni. Érzésünk mondja meg. Például: midőn egy derék s igen komoly szónokunk a legkomorabb képekről egyszerre ily triviális hasonlatra ugrott át: „bor helyett sört akartak adni, töltött káposzta helyett Schmannt!“ — mindenki érzi, hogy a szónok valami önmagához nem méltót mondott. A parlamentáris modor nem képez specialitást, melyet tanulni kell, segélyezni lehet, se nem kell pedantéria hozzá; sőt ellenkezőleg a tanári resz szintén inparlamentáris fogna lenni. Hanem csak illedelmes, méltóságos, s főleg mérsékelt modor. Nem fehér nyakravaló s fekete frakk, mi inásoknak oly jól áll, hanem csak tisztességes öltözet. Megfér azzal minden pathos, élet, nedély, gunyor; csak hogy mérsékelve azon méltóságos érzet által, hogy oly testület körében vagyunk, mely egy nagy nemzetnek törvényeket alkot. Van valami abban, mi mindenek fölé helyez egy gyülekezetet: hogy az egy ország törvényhozó teste! Az nem casino, de még nem is megye, hol még mintegy családunk körében vagyunk, s közelálló ügyeinket intézzük. „Wir Mädchen unter Uns.“ De hagyjuk az elmélkedést, hanem, minthogy épen az inparlamentáris jelenségekbe belejöttünk, igazságtalanság volna tisztelettel meg nem emlékezni Sárközy Kázmérról, ki körülbelül úgy beszélt hozzánk, mintha presbiteriális gyűlés lennénk, s a biblián kívül más könyvet nem is ismernénk. A nagy fülekről, a nem tudom, kinek torkába akadt csontról, s az azt kivenni invitált gólyáról (ez t. i. az országgyűlési sublime hasonlat) kiadomázva magát, utóbb azon nevezetes eseményt, melyről oly kevesen tudunk, tud- eniillik, mint nyelte el Jónás a czethalat, vagy megfor-ditva, és aztán miképen adta ki ismét? élet hiven illustrálta, úgy hogy mindenki megérthette. Ninivét, s még néhány, Istentől elrugaszkodott várost is csatarendbe állított a „gyászos rendszer“ elleni hadjáratában. Utóbb már Andrássy Gyulát is czethallal hasonlitá össze, mondván: „a mi gróf A. Gy. hasonlatosságát illeti a czethallal,“ amit sőt szép benne hiszem, hogy komolyan aprebendálni fog tőle. Hanem hiszen eme bibliai eruditió ellen is kap, lunk; ellenmérget Rousseau contrat sociáljának rövid kézikönyvében, melyet Buzsa Lajos képviselő adott elő magyar nyelven. Igen szép könyv az a contrat social, s oly sok gyakorlati hasznot árasztott az az emberiségre? Például hol volna ma Angolország, ha e tanokat követte volna ? ? És méy boldog égalité, liberté fejlődött ki Francziaországban! ? Az efféle népfelségi brum lárum hajszálat se mozdíthat a mi ügyeinken; sajnos, nem vagyunk ám a levegőben, mint Mahomed koporsója, hanem bizonyos concret viszonyok közt élünk. De Bazna Lajos úr úgy látszik, a legma-gasb abstractiók eszményvilágában él, csakis innen magyarázható, hogy Deák Ferencinek válaszolva azt mondá , hogy az országgyűlés önmagától jött össze. 8 ő, Bazna Lajos, csak Pesten tudta meg, hogy nem a 48-ks alapon hívták össze az országgyűlést, így járnak az ábrándozók. A felhozott inparlamentáris jelenségek ellenében ugyanaz napon parlamenti mintabeszédeket is hallottunk a műveit elméjű Gorove Istvántól, a hófejű és lángszivű Szentiványi Károlytól, ki pedig elég paprikásan szólott; továbbá Andrássy és Széchenyi grófokról, kikről majd közelebb. Ugyanazt mondhatnék Treffort A. beszédéről is, ha szerepéből ki nem esve, azt nem mondja, hogy a „helytartó tanács magyar nyelven folytatja a Babrendszert. Ilyesmi valamelyik minorum gentium szófjtatótól mondva, szót sem érdemelne. Hiszen a „mob“ nem tudja, zugírók nem sejtik, sőt a történet pártatlan barátai is vajmi ritkán képesek azon mindenütt, de s scgiszképen monarchiákban rejtélyes lény titkait kifzrkésni, melyet kormánynak neveznek, és igy azon gyakori eset lehetőségéről meggyőződni, miszerint voltak s vannak miniszerek és kormányférfiak, kik épen ellenkező elveknek lőnek áldozatai, mintsem azok, mikkel a népgyanusitá s avatatlan politizálók vádolák. Politikailag mivelt ember tudja, hogy a kormányzók közti hosszt viszály, fegyvernyugvás, kiegyezés, önkényelen engedmény, egyesek feláldozása, s fellenősbb befolyások szülik többnyire non tényeket. A mai szent ünnep miatt jövő számunk Jun. 1-jén fog megjelenni. 123. szám — IMII. CsillörlAk idaja.N yírei Széchenyi Dénes beszéde Tisztelt képviselőházi A minap hazoltam egy diszes szónoklatban például felhozni néhány szót , mely annak idejében a francia conventben mondatott és nagy hatással vala, 1.1.: „perdona platôt les colonies mais saitvous le principe“ vagyis: veszítsük el inkább a gyarmatot, de mentsük meg az elvet. Könyörüljön rajtunk az Úristen és engedje, hogy mi e példát soha ne kövessük. Elveszett akkoron az illető gyarmat, elveszett az elv, elveszett a convent és elveszett a szabadság is. Tisztelek minden nemzetet, a francaikhoz meg különös sympathiát érzek, ő a legjobb katona a világon; industriájának , üzletének , műveltségének alig van párja, és nem ismerek vígabb pajtást, de politikában soha nem kívánom példáját követni. A szabadság Francziaországban csak elv volt és ezégér, de soha ténynyé nem vált, és nincs az a franczia, aki őszintén mondhatná, hogy élvezte a szabadságot. A régi absolutismus után jött a terrorismus, azután egy katona uralkodott, később meg úgynevezett felelős minisztériumok szabták a törvényt, támaszkodva a bareaucraticus centralisatióra , mely minden alkotmányt illusióvá tesz és minden szabadságot elfojt. Azóta pedig,hogy a suffrage universelhez menekedtek, csaknem mindig a kormány jelöltjei választatnak a képviselőházba. Kern hiána mondja Guixot, mikor saját részéről szól: „les peoples qui aspirent a étres libres,coure et un grand danger, le danger de se tromper en fait de tyranie*, ami sunyit jelent, hogy a népek, melyek szabadság után vágyódnak, azon veszedelemben forognak, hogy egyik zsarnokságot a másikkal cserélhetik fel. Inkább szeretek én az angol népre tekinteni, mely soha nem leginntoskodott azzal, hogy elveket az utolsó constanenciáig Üldözzön, hanem cselekvényeit iz ildomosságra szokta alapítani. Hogy pedig áttérjek a napirenden lévő kérdésre: Mindenki tudja, hogy ez egyszer nem csak azért vagyunk itt, hogy új törvényeket hozzunk, és azokat a már fennállókhoz csatolva beigtassuk a törvényeskönyvbe, hanem azért, hogy két rémkte nagy szakadásnak orvoslást keressünk. Éspedig először össze kell kötnünk a jövőt a múlttal és másodszor helyre hozni igyekeznünk kell a viszonyt az ország és a fejedelem között. Mi különös abnormis időket élünk: ezen kiszenőleg a monarchikus érzelmű országnak jelenleg nincsen törvényes és koronázott királya, a vármegyékben idegen adóhivatalok léteznek, pőreink függőben vannak, a pandúrok mellett zsandárok működnek és a katonai erő törvénytelen adókat hajt be; egyszóval, törvénytelen rendeletek folytán benne vagyunk a csöndes anarchiában. Ez tűrhetetlen állapot, mind a mellett, hogy még most csöndes. Nyughatatlanul tekint mi reánk az egész ország, és orvoslást vár, azt akarja, hogy mentül előbb állítsuk helyre a rendet és a törvényi állapotot, és ha az Úristen sikerrel meg nem áldaná működéseinket, azt követeli a nemzet, hogy kövessünk el mindent, a mi erőnkből kitelik. Hála Isten! végre szólni kezdettünk az első teendő lépésről; ez hogy mikép történjék, azt mélyen tisztelt Deák Ferencz, kit hogy szerencsém van követtársamnak nevezhetni és vele egy padon ülhetni, még gyermekeim és unokáim is büszkén említeni fogják, mondota, hogy tiszt. Deák úgy magyarázta, hogy csekély nézeteim általa kimerítve lévén, tökéletesen hozzájárulok Hogy az indítványozott nyilatkozvány mily formába öntessék, ezen kérdésnek van törvényes és van gyakorlati oldala. Én nagy törvénytudó nem vagyok, de mégis jól tudom azt, hogy valahányszor olyan eset adja magát elő, melyre a törvényhozó nem számolt, a törvényt többnyim így is, meg úgyis lehet magyarázni, annyira, hogy csaknem mindig összevesznek a tudósok; a szegény patiens, az árva publikum meg irányt nem kapván, a vita árát rendesen ii szokta megfizetni; azonban mi a javaslati gyógyszernek.t.i. s a feliratnak törvényességét illeti, a mélyen tisztelt indítványozó előttem oly auetoritás és indokai oly világosak és hathatósak hogy tökéletesen meg vagyok nyugtatva. A kérdés gyakorlati oldalát tekintve, azt hiszem, és valamenynyien azt hisszük, hogy ha mi a jövőt a múlttal összekötni akarjuk, vagyis a törvényes ösvényre lépni és az alkotmányos életet folytatni kiváltjuk, ezt koronás király nélkül nem érhetjük el. Hogy pedig előbb, vagy több valószínűséggel érthessünk ezért, ha a fejedelemmel érintkezésbe nem jörtnk, azt szerény falusi logikámmal és oly kevéssé értem, mintha valaki törött karját ugyan gyógyíttatni kívánja, de nem engedi az orvosnak, hogy a csontnak két végét egymásból közelebb hozza. Ferencz József császár őfelsége vagy lesz koronázott magyar király, vagy nem ? ha lesz, sohasem fogjuk bánni, hogy illő tisztelettel viseltettünk irányában; ha nem lesz, akkor nem fogjuk sajnálni azt, hogy mi mindent elkövettünk, amit csak lehetett, és hogy az egész világ máshol fogja keresni a rosz sikernek okát, mint mi nálunk. Hallottam ugyanitt említtetni valamit, aminekövetkeztében alig merek szép szóval egy adósomnak mi, emlékeztetvén őt arra, hogy fizessen, mert egy gén tisztelt követtársam azt következtetné, hogy folamodtam. Ezt pedig nem igen szoktam. Ha valakizerződésileg irányomban lekötötte magát, és ígéretéül késik, akkor én szóval, írással és akármintonídón intem át, de mégis rész néven venném,ha valaki ezt folyamodásnak magyarázni. Erősen hiszem, hogy küldőink, kiknek túlnyomó ■észe 48 óta munkás emberekből áll, kik is idővel gazdálkodni szoktak, mondom, hogy küldőink, ha mink nyilatkozhatnának, a tisztelt indítványozó véleményét tökéletesen pártolnák, mint most teljes lelkemeggyőződéséből teszem. Benicsky Lajos beszéde (Vége.) A bányászattal szoros kapcsolatban áll még egy kis üzlet, mely a birodalom legértékesebb kínosét képezi, ez a vasgyártás. Nézzük a vaaproductio venetét 1831. óta, midőn az a birodalomban lábra kezdett kapni. A nyers vasat alapul véve 1831-ben 1,503,574 mázsa vas termesztetett, 1847 ben e menynyiség fölrúgott 3,124,535 m. — 1858-ban 6,300,000 mázsára. Ebből az látszik, hogy daczára a nyomasztó rendszernek, a vasprodnetio a birodalomban óriási mérvben növekedett. De épen akkor, midőn ez történt, midőn kiki átlátta, hogy csak a vaspályák növekedő szüksége volt képes e nevezetes iparágat a monarchiában oly magas fokra emelni, mi történt ? A kormány, anélkül, hogy megkérdezte volna a vasgyárosokat: képesek-e a mindig növekedő vasszükségletet födezni, vagy mikép vélekednek a dolog elintézésére, hogy egyszerre e tekintetben nagy változtatások ne idéztessenek elő, ha vasút-társulatok engedményeket kaptak, melyeket a vasgyárosok csak a Keichagcsetablattból olvashattak ki Hogy ily természetű engedményezések által a vasgyártás előmenetele tetemesen hátráltatik, ez igen világos. Ha a vasgyártás statistikáját tanulmányozzuk, akkor kitűnik, hogy ha mindazon gyárak, melyek most léteznek az államban, egész erővel dolgoznának, • a józan államgazdászat elvei alkalmazása szerint e részbeni igyekezetük támogattatnék,e gyárak képesek volnának azonnal kiállítani 9,449,000 mázsa vasat. És pedig már úgy volt a vasgyártás üzlete is elintézve, hogy 9,000,000 mázsát lehetett volna előállítani, mi tökéletesen fedezné a mostani szükségleteket. Nevezetesen képesek lettek volna előállítani 1,300,000 mázsa raileket, 150,000 mázsa vasúti egyéb készleteket, pléh és vastagabb lemezekben 400,000, ácséiban 250,000, egyéb raffinát vasban 2,900,000 mázsát. De — mint mondom — épen akor, midőn oly virágzó álapotban állott a vasüzlet, akkor a vasat társulatoknak kiosztott engedvények által a gyáraknál a megrendelések megszűntek, és avval együtt a nagyobb termelési bázisra fektetett részlet rentabilitása. Világosan kitűnik már az, hogy az első szállítmány, mely a birodalomba az említett engedvények folytában beszolgáltatott, 1,260,000 mázsa vasból állott. Nem természetes, hogy ha ily nagy mennyiségű vasgyártmány úgyasólván minden előleges figyelmeztetés nélkül, oly birodalomba bevitetni engedtetik, melynek iparát eddig a prohibitív rendszerrel majdnem ugyanazonos véd vám rendszer támogatta, mondom nem természetes e, hogy ez iparág életereje ezáltal halálosan megsértetett ? nem természetes-e, hogy annak rögtön átválnia kell? És mindez a szabadkereskedés ürügye alatt történt. Ha e részben valakitől tanulni lehet, ez a valaki bizonyossan csak Angolhon lehet; az tehát ki a szabadkereskedés elvét magáénak vallja, kövesse Angolhon példáját és tanulja meg először, mi a szabadkereskedés és mikor lehet azt életbe léptetni. Ezeket tekint