Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-07 / 105. szám

kit «Mkért (a* eddig alkalmazásban volt ca. kir. telek­­konyv hivatalnokokból) 2 a. é. fr» napi díj mellett az alapjot hivatal által alkalmaztassák. Ezután pedig is adás vevések történjenek hazai törvényeink értelmében li­erö?ee T410,i é* kö“*«' elölj. Ezután vitára adott alkalmat azon körülmény, lekkönTek V "W*" ^‘Ten vezettettek te rwn •' Ki­EgWbMD' GyGnes^0n, 6a Szolnokon, nem to na-° jobb a nyilvántartáara ugyanott hagyni lk eevehnhe.ng\ 8IOk­’ Logy mivel ^«lekkönyvek­­,®kr®fí^b. ba*ZLDk op sem lenne a fentebbi határozat ‘ Ti?*11 ha V*UkiDek Mokat megtetszik ni híb ehWueV~ le«j°bb le8z őket ott hagy­j ’ . Toltak. Azonban győzött azon érv. alSLu*? t ,c­ekköD^n ek ott kell lennie, hol e tb'pvla14801 törté?Bek. továbbá, hogy a kinek c te^ekkönyvefcre »züfcaégen Ica* a mait végett, annak mntdatlanul meg fog kelteni tekintenie a jelen Állapot­­ról vezetendő betáblázási stb. nyilván könyveket ss, ennélfogva valamennyi telekkönyvnek a megyéből égerben központosítása múldatlanul szükséges. Adja Isten, hogy ne legyen oka soha senkinek megs­irat­na a vagyonra nézve legnagyobb fontosságú eme intézkedéseket. A 3-ik kérdés alkalmat adott azon indítvány té­­bony ,az újonnan fölállított kir.­curia, kerületi táblák és váltótörvényszékek, mivel azok személyzete ép oly törvénytelen hatóságok által neveztetett ki, mint azon bíróságoké, melyeknek helyébe léptek,­­azaz minthogy nem felelős magyar ministérium által szer­­veztetett), tehát azokat a megye eddig vallott elveihez híven, szintúgy el nem ismeri törvényeseknek , mint a­hogy az eddigieket el nem ismerte. Az indítvány több megtámadókra talált, mint pártolókra a szónokok közt. Ugyanis egyik szónok igen jelesen vitatta, hogy mi­után e hatóságok alkotmányszerű­ek és csupa sze­mélyzetük kineveztetésének formasága hiányos, ennek ne áldozzuk fel hazánkfiai legszentebb érdekeit; hiszen ha a kinevezésre nézünk, maga a magyar ministérium, melyet Ferencz Józ­ef Császár Ő Felsége behelyezne sem volna érvényes, mert hiszen nem koronázott ki­rálytól neveztetnék ki. Továbbá, már a megye úgy is megszegte abbeli elvét, legalább nem maradt hozzá mereven következetes, mert prímás ő eminentiájához is válsszt iratot azon levelére, melyet az adóügyben ír hozzánk. Erre az ellenfél, — még pedig református Ti­szt hozá fel, hogy ő eminentiája kinevezte­tésénél nem lehet kérdés alá vonni, vájjon magyar mi­­”'8‘"­­folyásával neveztetett-e ki, vagy nem; mert ő egyházi férfiú, kit ha az egyház elfogad, a világi ható­ságnak tovább kérdés alá vennie nem lehet. — Mind­­ezen vitának elnöki­ alispánunk azon jellemző szava bKlCtiVéf0t’i ‘mey ba a mcen’e egyszer hibázott, nem k vétkezés, hogy másodszor helyesen tenné, ha eltérne nnn?ni0tt?rfk­ö'imi6rt hagytunk fel 0 kényes pontnak vitatásával, s állapodjunk meg abban, hogy várjuk be az országgyűlés határozatát, addig pedig ta.T.'"t “*gunkat azon elvekhez, melyeket eddig val­lottunk. És ez végzésbe is ment. A váltóügyeken létezni indítványozott kivétel, mennyiben biztosítási kérdés­orog fönn, mint a­minek mulasztása roppant kárára szolgálhatna az egyes hitelezőknek, elhangzott leg­alább a, jegyzőkönyv hitelesítésekor nem hallottuk, hogy abba fel lett volna véve. . . Szerint tehát a­helyett, hogy, a­mint vártuk, a cs. k. törvényszékek megszűntével a törvénykezés meg­szakadt folyama megindult volna, még nagyobb zavar támasztatik. Mert mit használ az I­sy bírósági tör­vényszék ítélete, ha felebbezni nem lehet sehová, azután meg azt sem tudjuk, miféle törvények sze­­rint fognak ítéltetni pereink. A megyénél és a városi bíróságnál a magyar törvények szerint, az iránt tisz­tában vagyunk. De ha az ügy felebbeztetik, a vá­ros felküldi az ügyet a felebbezési fórumra, de az nem a német törvény szerint fog­ ítélni? hiszen az országbírói értekezletnek országgyűlésileg leendő hely­benhagyásáig legfelsőbb helyen az tartatott meg,a me­­m?ly ? fellebbviteli bíróságokat nem ismeri * 1.öí,végyege,k,,ek­. fel sen‘ küldi hozzájok az általa első biróságilag elitélt ügyeket. Számolni a megyei bizottmány az igy­almazandó karokról, melyek egyeseket vagyonban, sőt az ennél is drágább érdekekben, élet- és becsület­ben (fenyitó ügyekben) érhetnek? Azt felelik erre: b°gy.a n epesek érdekeinek a közjó előtt háttérbe kell Ak- V6,“t­­ehát az a közjó ? hu nem az egye­sek jólétének összesége? Ila az egyesek java elvesz .­­nem puszta phrasis-e a közjó ? a hi .Ez.uti“'“dkTányoztatott a követek napidijainak kiilH^* P^e^fkrbol leendő kiszolgáltatása, és melléjfik küldendő ifjaknak megválasztatása, kik megyei költ-Ln legye­nek,a áS,2erZéS Vég°,l az országgyűlésen se­teljesitendő, mielőtt a siéktaáz termeibel lépett volna, a fölvétető lépcső alján térdelte borait a nyolczad ma­gival födetlen fővel, az első alkotmányos nap bekövet­­kezteért, melyen ez épületbe lépett, húgén imádkoz­ván, a mindenhatónak hálákat adott Emeljetek kalapot a nemzet előtt, a melynek ilyen harisnyás tagjai vannak !" . _ Mindkét inditvány elfogadtatott, s határoztatott, í­gy,a TM®gyebeh 10 követ mellé ugyanannyi ifjú kül­dessék 2 sor. a. é. napidij mellett, és ezek megválasz­tása másnap eszközöltessék. . .v egre Kovách László megyei főjegyző lemondá­­sa felolvastatván, az elfogadtatott és állomásának be­töltése a legközelebb, f. évi június 17-én tartandó bi­zottmányi ülésre halasztatott. (Vége köv.) hó isin ,NnMhdVi­l®ki *yül®8- NaazAdon folyó no 18-án a Il-ik román ezred név alatt ismeretes, ka­pitánysággá alakítandó vidék gyűlést tartott a helybeli ft. vicanus ur ö­nöklete alatt. Képviselve volt minden helység két küldött által. Tárgya volt a gyűlésnek ér­tekezni a felett, hogy a kapitányul kinevezett csebor­­mit 'lÁbf8ZtCrCzei cs­­k' Kret8banPtmant miként fogad­ják. Átlátván, hogy a nevezett kinevezés az alkotmá­nyos élet ellenére van, azért elhatározták.- 1) Thiman B­reuhauptman urnak megírni, hogyne fárasztaná ma­­krimi ldeJÖT,ete,l«l* 2) Pedig egy bizottmány küldetett minit­ázó elnök­e nagyméltóságához, fölkérni (éréi- UknUhT°lláfára-3) Elhatároztatott a naszódi elemi­­t, ,B, b,d eddig németül ment a tanítás, magyar ged és sdiV.-llttanT‘feb A kÜldöttség teles m­egelé­­kormányzó «toSE“­­0,b?ZST arról' örömmel nyilvánítva mcs foPTfit Anö,k gr' ^ikó ö­nméltósága általi kegyes nőkbe körpolSultabik 10 VB"7^ VI"14 ^ fö­letőleg. 1 SU ’ a kaP*táoyságra kineveztetést is­— Udvarhelyszéken a főkir. biró m. hó 20-án tattá bevonulását. Fényes és szívélyes volt az, s főleg azért lélekemelő, mert nem csak a lelkes székely nép, hanem a szász és román lakosság is testvéri érzülettel vett részt ez ünnepélyben. Nem engedhetünk nagyobb tért ezen ünnep leírásának, csak a „Korunk“ jelenté­séből a következő jelenetet vesszük ki: „Nem szabad e nagy zajban sem elejtenünk egy érdekes jelenetet, mely abból áll, hogy T­i­b­á­d An­al, kadicsfalvi székely atyánkfia, korábbi fogadását Városi figyeli. — Pécs Tárcsa közgyűlésében olvastatott a m. kir. helytartótanács leirata, hogy ő Felsége elhatározta, miszerint az adó behajtása az alkotmányos hatóságok működési köréből kivétetik, s a cs. k. pénzügyi hiva­talokra ruháztatik át, melyek is azt, ha szükséges, katonai a­aistentia igénybevételével teljesitetdik. Dömötör vbite megróván a helytartótanácsi le­iratot ily alkotmányellenes intézkedés miatt, indítvá­nyozza,hogy országgyűlési követünk uta­­síttassék az országgyűlésen odaműköd­­n­i, h­o­g­y a m. kir. helytartóság ezen leirat miatt bűnperbe fogassék. Radocsai képv, mint a restaurationális közlések­ből emlékezünk, fuvaros, úgy vélekedik, hogy ezzel a dolgon segítve nem lesz, mert a katonaság, ha az em­ber nyakára küldetik, az adót majd mégis csak kipré­seli, hanem e helyett ő indítványozza, hogy irassék föl Ő Felségéhez, hogy a törvénytelenül ránk rótt adó ad­dig ne hajtassék be, míg az iránt az országgyűlés nem határoz. Kallós városkapitány higgadtságot ajánl. Ő nem védője ugyan a helytartótanácsnak, de kény­telen arra figyelmeztetni, hogy nem maga a helytartó tanács rendelkezett így, hanemi ez csak azt tudatja, mit Bécsből rendeltek ; magában a leiratban a hely­tartótanács részéről az sem mondatik, hogy fizessünk, az sem, hogy ne fizessünk. (Tartós zaj.) Dömötör viitó, ő ha mindjárt hevesebben is beszélt, de meggondolva adá elő előbbi indítványát, s a helytartótanács eléggé inconstitutionális tettet kö­vetett el az által, hogy a kérdéses intézkedést közli. A helyett, polgármester határozatul kimondja, hogy a városi országgyűlési képviselőnek utasítás (?) fog adatni, hogy ezen esetet az országgyűlésen szóba­­hozza, és oda hasson, hogy ezen alkotmányellenes zak­latások megszűntessenek. Vidéki levelek. — Dárdáról ápr. 2- ről értesitnek a „Pécsi L.u, hogy az Eszéken a Dráva-szabályozás ügyében össze­gyűlt tanácskozmány küldöttséget határozott, az érde­kelt megyei municipiumok, a helytartótanács, udvari kanczellária, avagy báni hatóság mel­őzésével, egye­nesen Schmerling minister­i excellen­tiájához, hogy az a Magyar és Slavonor­szágot elválasztó Drávának azonnali szabályozását hathatós pártfogásába venné.­­ A nevezett lap fölhiva érzi magát a tisz­telt küldöttséget azon felelősségre figyelmeztetni, me­lyet vállalt, midőn a megyék alkotmányos érzelmeit ily kihívóan sértve, a különben szent ügy érvényesíté­sét az eszélytelenül választott eszköz miatt kétségessé téve. K Q 1 f ö I (1. —1. (Legújabbak szemléje ) A mai tudósítások nem sok újat hoztak, s különösen a Páriából érkezet­tek feltűnően kevés jelentőséggel bírók, legalább a kü­lügyekre vonatkozólag. A clerus izgatása itt folyto­nos növekedésben van. A püspökök nyílt levelekben jelentik a curnusministernek, miszerint a főügyészek­hez intézett körirata által nem fogják magukat a szent atya védelmezésében akadályoztatni; a tonnsi érsek pedig, kinek levelét már ismertettük, a császárnál nyert au­dientián a legélénkebb panaszt emelé az igaz­­ságü­gyminister ismeretes körirata ellen. A püspökök s érsekek ezen elhatározásának erélyesen felelnek meg az alattuk álló papi egyének ; igy p. egy hitszónok Parisban a­­z­ atya helyzetének leírása után Orsinira tért át, s kijelenté, hogy ezen férfin mint jó keresz­tény halt meg, mely szerencsében alig fognak azok részesülni, kik őt elítélték. Természetes, hogy az abbé ellen azonnal vizsgálat rendeltetett. A törvényszék és most boszült meg egy másik támadást is a napoleonismus ellen. Aurnalc hg röpira­­tának kiadóját s nyomtatóját, mint a távirat mondja, érzékeny büntetéssel fenyítette. Ez tehát az egyetlen nyílt válasz, melyet a hivatalos Francziaország Aurnalc bg gyújtó röpiratára adott. Váljon ezen válasz akár Francziaországban, akár Európában gyöngíteni fogja-e annak hatását? még nagy kérdés. Egyébiránt Napó­leon hg Genfbe utazott, melynek közelében villát bír, hol magán óráiban bőven elmélkedhetik azon kérdés fölött­ A mai olasz tudósítások békét lehelnek. Gari­baldi visszatért caprerai magányába, s azoknak, kik megjelentéhez rögtöni európai válság bekövetkezése iránti reményt kötöttek, csalódva néznek utána. Ő visszavonult, s gr. Cavournak kizárólag engedé át a tért. A kibékülés a kettő közt megvan, de nem gr. Cavour hozott azért áldozatot. A b­rini „IUlia“-nak egy jegyzéke ma különös nyomatékkal emeli ki, hogy gr. Cavour, nézeteinek a kamra általi elfogadtatása után, semmi kötelezettségeket sem vállalhatott s Ga­ribaldinak nem tehetett oly engedményt, mely politi­kájával s a kamra szavazatával ellenkezésben állan­dóit. A kibékülés e lap szerint épen azért nagysze­rű tény, mert az a minister és tábornok őszinte haza­szeretetének következménye. A szárd kormány most erélyes rendszabályok­hoz folyamodik a nápolyi mozgalmak végleges elnyo­mására. Ezek itt folyvást tartanak s Turinban már kö­zelebb egy főcsapásnak néztek eléje , ezért a turini kormány gyorsítja rendszabályainak életbelépteté­sét s lehető sietséggel küld oda csapatokat. Egyéb­iránt az ottani zavarok megszüntetése végett más intéz­kedésekhez is szándékozik folyamodni s ezek közé tartozik az, hogy Victor Emanuel néhány hétre átte­szi Nápolyba a maga udvarát. Az „Ind. beige“ fölfogása szerint ugyan czélsze­­rűbb eszköz lenne arra az, ha az olasz udvar rögtön Rómába tétetnék. Ezen eventnalitisra nézve azonban még folyvást két Teusió létezik a tudósítások­ban. Az egyik szerint gróf Cavour értesítte­­tett Francziaország részéről, hogy arra még so­káig nem gondolhat, minélfogva Turulban nagy lehangolts­ág uralkodnék s a parlamentben több nemű interpellálók volnának várhatók. A másik sze­rint ellenben a b­rini és párisi udvarok közt tökéletes egyetértés léteznék a követendő rendszabályokra néz­ve, s Francziaország csak­is haladékot kivánna azok életbeléptetésére nézve, miután a franczia kormány nem akarja még növelni azon zavarokat, miket neki a nemzeti képviselet egyik pártja készít. Ha egy­szer a törvényhozási szak be lesz zárva , nem­sokáig kellene várni a megoldásra. Míg ekként a fran­czia és olasz kormányok ebbeli viszonyára nézve még kétség létezik, minden kételyen fölül áll az, hogy a b­rini és római kormányok közti állítólagos tárgyalá­sok semmi eredményre sem vezettek. A „Giorn­ di Róma“ most hoz egy hivatalos nyilatkozatot, mely­ben a római kormány megc­áfolja mindazon híre­ket , mintha Piemont békülékeny engedményeket tett volna a szent­atyának, s hozzá­teszi, misze­rint „ritkán történik, hogy rablók valamit kiadni haj­landók volnának.„ Ily hangon valóban nem beszélnek azok, kik közel állnak a kibéküléshez. Egyébként Rómában kérvényt köröztetnek, melyben a francziák elvonulását sürgetik, Ferenci király pedig felcserélé lakhelyét az Albano villával. A porta azon javaslata, hogy Szyriában vegyes őrség maradjon, még folyvást diplomatiai közlések tár­gya, de Anglia nem áll el az egyezménytől, mely sze­rint a franczia csapatoknak jan. 5-én el kell vonulniok, s azt tartja, hogy a török csapatok az angol hajóhad köz­remű­ködése mellett teljesen elégségesek a nyugalom fenntartására. Ha Anglia nem enged, úgy végre is Francziaországn­ak engednie kellene, mert az egyez­mé­ny köti. A távirat értesít, miszerint a herczegovinai fölke­lők megszegték adott szavukat. A Mosztárban székelő consulok t. i. fegyvernyugvást eszközöltek ki velük, hogy a porta bizottmányának lehetségessé tegyék, egyességet eszközölni. Az „Ost und West“ azon megjegyzést teszi, miszerint igen sajnálandó do­log, hogy a négyszáz­ éves együttélés Törökország­ban csak azt eredményezi, hogy se a keresz­tény se a muzulmán nem tartja az egymásnak adott szót s ezért mindig hasztalan az egyezkedés, miután egyik fél sem tartja meg azt. A legújabb szó­szegésnek egyébiránt csak az le­sz következése, hogy a porta most egész erélylyel nyúland fegyverhatal­mához. Azalatt azonban Szerbiával is meg fog, mint lát­szik, a portának baja gyűlni. Belgrád hirtelen igen harczias alakot vett föl, s onnan és Kragujeváczból csapatok indultak gyorsmenetekben a bolgár határ felé. A bolgárok kiköltözése t. i. oly mérveket vett föl, hogy azt a törökök erővel gátolni késztetve érték ma­gukat s üldözőbe verék a kivándorlókat. Várjon tör­­téntek-e ez üldözésnél határsértések, mint Belgrádban álliták, vagy pedig csak ürügy-e ez az összetüzdelésre? ez iránt már a közelebbi napok hozhatandnak felvilá­gosítást. ,,s rendesen éjfél után, őrkiséret mellett vitetnek a teme­tőbe s egész csendben temettetnek el. Mint a­­Scil. Zig"nak a lengyel határról f.­hé­r­ről írják, Nimajewaki földbirtokosnál a skalmierzycei határ­hivatal közelében 3-án egy két hét óta előkészített s 300 nemes által látogatott lengyel gyűlés tartatott. Parasztok is voltak oda meghiva , ingyen ebéden kívül, még 10 ezüst ga­rast kaptak. A gyűlés czélja még eddig nincs tudva. TÖRÖKORSZÁG. A franczia lapoknak egy S­ze­ra­j­e­v­ó­b­ó­l máj. 1-röl kelt hörgénye szerint a consu­lok apr. 25 és a dugai szorulathoz érkeztek, s a fölkelt keresztényekkel parlamentiroztak, kik a nagy­hatalmasságok irányábani tiszteletből a dugai s kristacsi szondátokat oda hagyták. A consulok 26 án Niksicsbe érkeztek, mely hely a zárlat alól fölmentetett. OLASZORSZÁG. Egy Tor­inból f. hó - ról kelt sürgöny szerint, a „Corriere mercantile“ jelenti, hogy Génuából számos csapatok indíttattak Dél­­olaszországba. — Garibaldi lén Quartóban, Genua közelében, a „Virgil" hajón Caprerába in­dult, több barátjainak kíséretében. A „Regno d’Italiá“ nak egy Paviából kelt levele szerint, Garibaldi következő szavakat mon­dott válaszul az iratra, melyet a paviai tanulók­nak egy küldöttsége nyújtott át neki : „Fejelték ki önök köszönetemet társaiknak, az irányomban tam­aslott rokonszenvért, mind az én nevem­ben, mind az egész ben nevében. Nem most történt elő­ször, hogy önök közepette ezen érzelmeket nyilvánítom. Láttuk mi egymást jobb időkben is : 1859 ben évben, a legutóbbi időkben a déli csatatereken. A kellő pereiben meg fogok emlékezni önök ajánlatai s ígéreteiről. Marad­junk folyvást következetesek magunkhol, s a harcz nap­ján mindnyájan együtt leszünk. Gyakorolják önök magu­kat — fiatal barátim — a lövésben , de a szuronyt se hanyagolják el; ez is hasznos. Nem minket illet, a harcz napját meghatározni; ha az elérkezik, készen találand bennünket. Más időben önök meghívásának engedve, vá­rosukban meg fogtam volna jelenni, de jelenleg azt lehe­tetlen tennem, oly okokból, miket nem fejthetek ki; tu­dom, hogy önök közt mintegy családi házban lennék, de valóban nem tehetek eleget önök óhajtásainak.“ Rómából, f. hó 3 án Marseillebe érkezett tu­dósítások szerint, Trani gróf onnan Bajorországba utazott, a nápolyi exkirály pedig az Albani villában vett lakást. — A „Giorna di Roma“ megc­áfolja a Pie­mont állítólagos b­é­k­ü­l­é­ke­n­y ajánlatai iránt elterjedt híreket, s hozzáteszi, mikép nagyon ritka eset az, hogy a rablók vissza akarnák adni az elrablottakat. N­á­p­o­l­y­b­ó­l ápril 30-ról írják, hogy 3000 főnyi piemonti erősbites érkezett Genuából Délolaszországba. A hadműködések Basilicatában folyvást tarta­nak. Az esküdtszék fölállittatott. — A „Pietra in­fernale“ a vallás elleni megtámadás miatt tetemes bün­tetésre ítéltetett. OROSZORSZÁG. Az orosz hivatalos lap jelenti, hogy az orosz császár a fegyvereknek a lengy­el királyságba, szárazon vagy tengeren át bevitelét meg­tiltani „méltóztatott." Mint a „Dresdn. Journ.“-nak Varsóból, f. hó 1-ről Írják, ama napon kezdődött meg az összes kath. templomokban az úgynevezett májusi állíta­to­s­s­á­g, az Isten anyja tiszteletére, mely évenkint egész május hónapon át szokott tartani. A templomok különösen gyászruhás nőkkel tömve voltak. Az orszá­gos gyász jeléül a férfi közönség szinte kizárólag fe­kete sapkákat hord, mivel a gyász­szegélyes kalapok viselése meg van tiltva. A cylinder-kalapokat többnyire csak a hivatalnokok vagy külföldiek viselik. Az apr. - án megsebesült egyének közöl ama napig a kórhá­zakban 11-en (köztük 2 zsidó) halt meg. A holttestek Ilka Din Színházi előadás május 7. Nemzeti színház és a huszár-toborzó. Eredeti opera 3 felvonásban. Pesti német színház. Fasching-Donnerstag in Venedig. Pantomimisches Divertissement in 2 Abtheilungen. Budai színkör. Ördög része. Franczia vaudeville 3 felvonásban. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, május 6-ról 6 /­0 Metalliques 66.85 j Nemzeti kölcsön 78.8. bank­részvények 739.—j hitelintézeti részvények 171.50; ezüst­­agro 143.50 j londoni váltók 144.— arany darabja 6.84. Dunavszárlás, május 6. 5' 3 " 0'" fölött Felelős szerkesztő: VÉRTES ERNŐ. Táviratok: Triest, máj. 4. Veglia szigete községei Ő Felségéhez feliratot intéztek, melyben sajnálatokat fejezik ki a fölött, hogy nem választottak követeket a birodalmi tanácsba, s ragaszkodásukat erősítik. Cattaro, máj. 4. Az egyesült európai consuli képviselők N­i­k­s­i­c­h-ből jelentik, hogy a fölkelőkkel kötött m. btó 25-ki egyességük ez utóbbiak által 27-én árulólag megszegezett;­­ egy Ksistárból Nik­­s­i­c­h­­b­e szánt élelmiszer-szállítmány előhada, mely 60 török vagy belföldi nem-rendes katonából állott, a d­u­g­a­i szorulatban megtámadtatott, s kevés egyén kivételével egészen lemészároltatott. — Egy birnöktől, kit a consulok Niksichből a török parancsnok, Mahmed beybez Kristázba ezen szállítmány mi­att küldtek, a fölkelő­ főnökök a levelet elrabolták, s illetlen választ küldtek vissza. — Cingria, Mo­reau, Zobral ■ Besobrasow consul képvise­lők a fenyegetett Niksichben maradtak, és segély­ért üzenetet küldöttek a consulokhoz, kik Cettinjé­­b­e­n vannak Miklós fejedelemnél. Frankfurt,máj.4.Hír szerint a szövetségi hadügyi szerkezetre vonatkozó, f. hó 2-ról kelt porosz indítvány részletesebben ekkép van formu­­lázva : A XII.—XVI. czikke­t függesztessenek föl azon esetre, ha Austria s Poroszország vagy ezen két állam egyike saját összes haderejével folytatna háborút, a többi szövetségi haderővel egyesülten.­­ A fővezérlet, az egyesített haderők fölosztása, s a szövetség hadari jogainak gyakorlása iránti egyezkedés bizalomteljesen Austria­, a Poroszországra hagyassék, melyeknek azonban a szövetségi sereg iránti egyezkedésükhöz a szövetség beleegyezését ki kellene kérniük. Berlin, máj. 4. A lengyel határról je­lentik : A helyhatósági tanács megbízatását Gecovich tábornok kezébe téve io. Hir szerint a hadi kormányzó Paniutine s­aboschoi tábor­nok elbocsáttattak. Az előbbinek utódául Lam­bert tábornokot emlegetik. Berlin, május 4. Az urak házában ma történt szavazások, a földadó-törvény több fejezetes iránt, a kormány- előterjesztmény elfogadtatását kétségtelen­nek tüntetik föl. Münche­n, május 4. A birodalmi tanácsi kamra ma a Hessen-Kassel alkotmányára vonat­kozó indítványt tárgyalta. Az eredmény tagadólagos volt, mivel a szavazásnál az összes javaslatok még az indokolt napirendre vonatkozó is, elvettettek. London, máj. 4. New-Yorkból 25-rőlkelt tudósítások szerint, New-York s Washing­ton közt a postai s távirati közlekedés félbeszakaszta­­tott. A déli államok csapataiból 6000 ember W­a­­s­h­i­n­g­t­o­n közelében várja a megtámadást. London, máj. 4. Este. Kossuth fölebbvitelt jelentett be azon ítélet ellen, mely a bankjegyek­nek egyhónapi határidő alatt az austriai Csász" számárai átszolgáltatását mondja ki. P­á­r­i­s, máj. 5. Az A­n­m­a­l h herczeg röpirata miatti perben hozott ítélet igy hangzik : a kiadó 1 évi s a nyomdász hat hónapi fogságra s ezenkívül mind­egyikük 500 főnyi pénzbírságra ítéltetik. A kincs­tárjegyek kamatai V, pertel b­ebebszállittattak. Karlsruhe, május 3. Roggenbach báró külügyminiszterré, s ugyanekkor Stob­el igazság­ügy-miniszter miniszter­elnökké neveztettek ki. Nápoly, máj. 3. A lapok Mancininak egy a nápolyi érsekhez intézett iratát közlik. Ő abban megc­áfolja a kormány ellen fölhozott vádakat, fájlalja az érsek magaviseletét, ki a hódolatot megta­gadta a királytól s a templomokban a királyérti imád­kozást nem engedte meg; továbbá nem engedett Nigra azon kérelmének, miszerint a hitszónokoknak hagyja meg, hogy a népet politikai czélzások által ne izgas­sák föl, s hogy ne tiltakozzanak „Olaszország szente­sített törvényei“ ellen. Az író reméli, hogy az érsek jobb érzületre térend , máskülönben a kormány kény­telen lenne tetteinek bírálatával az illető hatóságokat bízni meg. Flo­rencz, máj. 3. A „Nazione“ Rómából jelenti, hogy ott egy Napoleon császárhoz intézendő oly felirat közöltetik, mely a franczia csapatoknak Rómábóli kivonulását kívánja. Hírszerint Victor Emanuel június elején Nápolyba szándékozik utazni. Corfu, april 29. Santa­ Maura képviselői tiltakoztak az angol protectoratus ellen , máskülönben a róniai szigeteken nyugalom uralkodik. — A „Pa­­trie“-nak az ostromállapotra vonatkozó közlései nem valósultak. Athéné, april 26. A hadü­gyminiszer törvény­­javaslatot terjesztett a kamra elé, a sereg szapo­rítása iránt. — L o n d o s senator meghalt.

Next