Sürgöny, 1861. augusztus (1. évfolyam, 175-199. szám)

1861-08-07 / 180. szám

Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal ■ Aldunanor 5. *7. 2-dik emel.­t. kiadó hivatal . Harátok-tere 7. ssám, földszint. Előfizethetni Ru­esten a kiad.** hivatallmn. harát­k-tere 7. ssám­, földszint 180. száza­d 1801. Szerda augustus 7. Vidéken brimontee levelekben mirtden poetit-hivatalnál.SÜRGÖNT Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, hArttux hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4­60 Félévre 9. 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr . f k Egészévre 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóra 2 - HIVATALOS KÉSZ. 6 C8. k. Apostoli Felsége f. évi jul. 29-ről kelt legfelsőbb határozatával Fabinyi Theophil hétsze­­mélynököt udvari tanácsossá s előadóvá a magyar kir. udvari kanczelláriánál legkegyelmesebbek­ kinevezni méltóitatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jul. 23-ról kelt határozatával gróf Kid Gézát az erdélyi kir. tábla tiszteletbeli számfölötti tűnőkévé kinevezni méltóz­­tatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, aug. 5-én. L. Már hónapok óta nem voltam szerencsés, jó hirt közölhetni; szombaton este végtére fogok ismét egy ilyen „fehér hollót“ ; sietek azt önnek a villany­sodrony útján átküldeni, örvendve mondom magamban: „ez csakugyan vasárnapi újdonság", és mi történik? *) Alkalmasint Schil­ler is bécsi levelező volt, midőn azt írá: „Még remélőnk, s már is balsors ért“ ; egyetlenegy jó híremet elverte a szélvész, mely a­mint megkez­dette a hetet, úgy be is végezte — tombolva a rombolva. Ma úgy látszik, mintha nemcsak a hírt, de magát a tényt is elhordotta volna a vi­har gonosz szelleme. A helybeli lapok tegnap éjjel 11 órakor köpték „Budáról" a távirati tu­dósítást, miszerint a budai, pozsoni, soproni, kassai s temesvári pénzü­gy igazgatóságok a pénzügyministertől oda utasíttattak, hogy semmi, bár­honnan jövő tudósítás vagy közlemény által, mely szerint az erőszakos adóbehajtás fel­füg­geszt­etett volna, magukat meg ne zavartassák, hanem alkalmazkodjanak a pénzügyministérium­­tól kapott eddigi utasításaikból. Mit jelentsen ez, nem tudom. Szombaton est­e magyar hivatalos körökben fennhangon beszélték a hírt, hogy az erőszakos adóbehajtás September 15-kéig meg fog szüntetni, hogy a szombaton délután tartott miniszergyű­lés ezen határozatban megegyezett és beszélték ezt oly fennhangon, hogy a­inél több journalistának tu­domására jusson. A hazafi , ki nekem a h­ír alaposságáról kezeskedett, s kinek hitelessége kétségkivüli, azt is hozzá­téve, hogy ő önnön .) A kérdéses fehér holló, bár ön távirati uton röpí­tette azt hozzánk, csak hétfőn reggel érkezett kezünkhöz, egyszerre azon másik távirattal, mely annak c­áfolata akar enni. S­z­e r­k. szemeivel látta az okmányt, mely a miniszeri ta­­nácskozmánynak alapjául szolgált, s a melyen a határozatot, épen azt, melyet önnel közöltem — Plener úr sajátkezűjég formuláz­távolt A mai lapok budai telegrafimját illetőleg,— mely alkalmasint ép oly kevéssé fárasztotta a buda-bécsi villany-sodronyt,mint a „Pressernek tegnap említettem pesti levele a pest-bécsi postát — azon felvilágosítást nyerem, hogy csak forma­kérdést illet. A határozat ugyanis, hogy az erő­szakos adóbehajtás megszüntessék, áll, de Plener úr egyúttal kikötötte volt magának, hogy az il­lető utasítást ő fogja küldeni a pénzügyi hivata­loknak. Plener úr tehát az idézett telegrammban említett utasítása által csak azt akarja mondani hivatalnokainak, hogy bármely értesítvények által magukat működésökben ne zavartassák, ha­nem várják be az ő parancsait. Ezen magyarázat magában véve tán ele­gendő volna, de fönnmarad még azon kérdés, hogy mi köze a közönségnek ezen utasításokhoz s mi kényteti a pénzügyminiszer urat vagy ennek va­lamelyik budai hivatalnokát, ezen utasítást oly sürgetően köztudomásra hozni.­­ Ugyancsak ezen kérdéseknél fogva a „budai“ telegrammot itt mindenki bécsi dementi-nek is tekinti. E nézet azonban értesült magyar körökben alaptalannak mondatik azon indokolással, hogy Plener úr, mi­után oly nagyszerű rendszabályt, milyen az erő­szakos adóbehajtás, 24 óra alatt visszavonni nem lehet, a közönséggel tudatni akaró, miszerint hi­vatalnokai csak kötelességükben járnak el, ha mind­addig folytatják működésüket, míg a financz-ministérium a szombati határozatnak ki­vitele iránt a részletes rendelvényekkel tisztába nem jött és azokat az illető hivataloknak át nem küldötte. Reméljük, hogy ezen magyarázatok alapo­saknak fognak bebizonyulni, mind a mellett az ügynek fejlődését mégis be kell várnunk. A lapok néhány nap óta az e­r­d­é­l­y­i őt­­illető hírekkel foglalkoznak. Mint bizonyost megemlíthetem, miszerint báró Kemény ő exja az er­délyi kanczelláriának elnö­ke, legfelsőbb kézirat által felszólíttatott, hogy az erdélyi országgyűlés egybehívása végett ter­jessze fel ajánlatait; határnapul e felter­jesztésre nézve aug. 10-dikét tűzi ki a legfelsőbb kézirat. A­mint hallik, báró Kemény a körül­mények jelenlegi állásánál alig­ha fogja az országgyűlés egybehivását továbbra is elkerülhetni. A „Wanderer" esti lapja ezeket írja: „Ha azon, több lapban közlött kit igaz, miszerint múlt csütörtökön a magyar udvari kanc­elláriában több mágnás jelenlétében értekezlet tartatott, melyben elhatároztatott, a főispánokat felszólí­tani, hogy az adó behajtásánál kötelességük sze­rint segédkezet nyújtsanak, akkor ez csak azon általunk közlött, a „Sürgönyében pedig ellen­mondásra akadt hirt bizonyítja, miszerint itt (Bécsben) szándékban van az adóbehajtás dol­gába beelegyíteni a megyéket is.“ Várjon, mond a „Wanderer“, a főispán nem a megyéhez tar­tozik-e sőt. A „Wanderer“ ezen érvlegezésének gyengesége feltűnő. Ha az igaz, a­mit „több lap" mondott, akkor az is igaz, a­mit ő közölt; tehát ha az nem igaz, a­mit a „több lap“ mon­dott, akkor az sem igaz, a­mit ő híresztelt. Pedig nem igaz ám, a­mit a „több lap" mondott, és ha emlékszünk, miként beszélte az a „több lap“ a minap, mily pompával s mily környezetben fo­gadta Ő Felsége a magyar országgyűlés két el­nökét, körülbelül megítélhetjük, hogy az a „több lap“ mily könnyelműséggel szedeget politikai hí­reket a legócskább „Local-Correspondent“ekből. Azon hír is, melyre a „Wanderer“ hivatkozik, csak efféle l­utfőből eredhetett, mert nem volt újabban a kanczelláriában tanácskozmány, mely­ben több mágnás részt vett volna, s nem is igaz, hogy az udvari kanczelláriának valamelyik újabb tanácskozmányában olynemű határozat hozatott volna, mint az, melyet a „Wanderer“ hiveinek támogatásául felhoz. Sőt igen valószí­nű, hogy a gróf Forgách alatt álló kanczellária eddigi tanácskozmányaiban épen csak másod­rendű ügyekkel s nem nagyobb politikai kérdé­sekkel foglalkozott, mert a múlt héten a kanczel­láriának csak ideiglenes előadója volt az ország­gyűlési , az általános politikai s a protestáns ügyekre nézve; két tanácsosa szabadsággal ment el, egy harmadik (Beke úr) veszélyesen sbeteg volt, alkanczellára pedig még most sincs. A kan­czelláriának tehát a múlt héten volt ugyan feje, de tette hiányzott s így nem hiszem, hogy a kanczellár urnak kedve lett volna, en famille nagy politikai kérdéseket tárgyalni. t arcza. Napi újdonságok. — Említettük, hogy Fiume Szalay László történet­írónkat Fiuméről irt közjogi munkája méltánylásául egy ajándékkal akarja megtisztelni. Az ajándék egy fiumei festés­ ecsete alól kikerült kép, mely egy nőt, Fiume allegoricus képét ábrázolja, a tengerparton egy oszlop­hoz támaszkodva, melyen Magyarország ezímere látható. Hitelesen értesülünk, hogy ezen kép Pestre küldetvén, útjában oly akadályra talált, mely ide érkezését lehetet­lenné téve s talán teendi is. — A „Krönet. org” a kir. leirat azon indokára vo­natkozólag, mely szerint az unió azért nem ismertetik el, mivel a szászok és románok beleegyezése nélkül jött lét­re, következő megjegyzést tett: „úgy hiszszü­k, az unió­­kérdésben legnagyobb óvatosságra kell a szászokat fel­hívnunk, hogy semmi oly lépések ne történjenek , melyek a népre nézve veszélyesek lehetnek. Ő felsége, a császár az uniót nem vetette el, csak átható revisto alá rendeli vétetni. Utóvégre a románok kiegyeznek az uniokérdés­­ben a magyarokkal,­­ és könnyen a mi népünk hátrányá­ra történhetnék. Mi igen hathatósan tanácsoljuk múltunk, vagy nyíltabban szólva, népünk történelmének tanulmá­nyozását, az unio-esküközi hit ragaszkodást és mindannak kikerülését, mi alkotmányunkat újból kérdés alá hozhatni. — A fővároshoz félórányira fekvő kőbányai szőlők­­b­en nagy szerencsétlenség adta magát elő. Az ottani sző­lő­tulajdonosok e hegyet már évek előtt úgy kivitták, hogy valóságos földalatti csarnokokat teremthetének, mikből aztán mélyebben be a pinczék nyílnak. Az ily hegyvisisoknak ugyan csak a városi mérnöki osztály tudtával s fölügyelete mellett szabadna történniök; azon­ban hogy hogy nem, az említett osztály engedélyével vagy a nélkül­ei beválások legalább némely helyeken oly magasra föl a hegyhátnak s elég biztos támoszlopok nél­kül történtek, hogy a sziklaboltozat nem tartható többé önmagát s igy történt, hogy tegnapelőtt­­Rumpeleß sző­lőtulajdonos pinczecsarnoka iszonyú roppanás közt beomlott s a szerencsétlenségre ott levő pincze­­mestert s kocsist agyonzúzta. A hegyhát leszakadása oly iszonyú levegőnyomást idézett elő, hogy a pinczének sé­­rületlen maradt részében 70 akós hordókat helyükből ki­forgatott s az elzárt vasirtókat fölpsttantotta. Most a volt szőlő helyén egy roppant üreg tátong, intő jeléül annak, hogy a kőbányai­ túrás- fúrásra jövőben nagyobb legyen a felügyelet. — Megjelent a következő röpirat „A kérdéshez. írta Zichy Antal.“ Talán mondanunk sem kell, hogy melyik kérdés az, mely e fejtegetés tárgyát képezi, az, mely most egész honunkat­ foglalkoztatja . Austria és Ma­gyarország közti viszonynak olynemű rendezése, mely bátran megoldásnak legyen nevezhető, s mely által úgy Ausztria nagyhatalmi állása mint Maaroggrazig önállósá­ga egymással kiegy­estetve s kölcsönösen biztosítva le­gyen. A megoldás ajánlott módjára nézve utaljuk az olva­sót magára az érdekes röpiratra. — Fogarasi János, a pesti váltótörvényszék el­nöke s t. táré. rendes tag társdhatlan szorgalmának ismét egy igen időszerű gyümölcsét mutatá be a nemzetnek, összeszedvén „A Magyarhoni országos alkot­mány föágazatait, régibb ób újabb időben.“ Szerző azokat egy rendszerbe foglalja, melynek föeszmé­­je az volt, hogy a régibb ób későbbi törvényeket az 1848- kiakkal egybehasonlitva, ekként kitüntesse, hogy az utóbbiak a föhatalom irányában — kezdve a nádornak a király távollétében helytartósági jogosultságán, és folytat­va a miniszteri vagy koronatanácsosi felelősségen , s az ország és király jövedelmeiről­ számadáson keresztül a honvédelmi rendszerig — alig tartalmaznak olyas vala­mit, miről régibb törvényeink is többé kevesbbé nem ren­delhetnének. — Tegnap óta S m­o­­­k a híred, tanácsos s többen társai közös körünkben mulatnak. — A Múzeum kertjében egy arany ékszer-töredék találtatott, mely 30. aranyat nyom, s megkapható a mú­zeumban az országgyűlési irodában, F­e­­t­n­e­r Antalnál. — Egy grätzi lap a mai válságos napokban érde­kes újdonságképen meséli el, hogy a piaczon egy nagy kutya egy nagy darab bust lopott egy cseh szakácsnő ko­sarából. Már a­hol ez is nevezetes esemény, onnét nem csodálkozhatunk, ha követeket küldenek a Reichsrathba, mond a „M. 8.“ . A németek és csehek közt a politikai harczon kívül egyszersmind nyelvharcz is kezd megindulni. Épen most jelent meg Prágában Wilmecktől egy versben írt humoristikus polémia „Der Sprachenklangmesser in der böhmichen Orthographie.“ Szerző c­élja volt példában kimutatni, hogy a nyelv szép hangzása tekintetében né­metnek csehnek nincs mit egymásnak szemükre hányni; de ha valamelyik mégis tehet alapos szemrehányást, úgy ezt a csehek, a velük a többi nemzetiségek tehetik a né­meteknek, kik annyira beleszerettek nyelvükbe, hogy azt minden alakra rá akarnák kénytetni, akár bírja azt kiej­teni, akár nem. Szerző ezen, egyébiránt csak egyes fa­natikusok irányát igen találó oldalvágásokban ostorozza, ék sikerülten rész hexameteres segélyével eléré azt, hogy a nevetők az ő részén sem hiányzanak. A­kik egy fél­óráig jól kívánnak mulatni, ajánljuk nekik ezen érdekes kis füzetkét. — Vasárnap délután a császári fürdő helyiségében a budai magyar népszínház javára egy tánczmulatsággal és tűzjátékkal összekötött népünnep volt, melyben szám­­talanan vettek részt. A helyiség igen csinosan ki volt világítva, s a tűzjáték is eléggé jól sikerült, bár az em­lítettek költséges kiállítása miatt az ünnep nem jövedel­mezett annyit, mennyit kissé takarékosabb kiállítás mel­lett, mit a közönség ily esetben szívesen elnéz, jövedel­mezhetett volna. A helyiséget a bérlő Berger úr ingyen engedte át, de annál inkább kihúzták azután az árát az étkező vendégeken. — Kanizsáról jul. 31-ről írják, hogy ott jul. 28 án Reményi Ede Hegedüsné asszony és Darázs Betti k. a. közreműködése mellett egy igen válogatott, de kevés szá­mú közönségtől látogatott hangversenyt rendezett, mely alkalommal Horváth Gyulának Reményihez üdvözletül írt költeményéből mintegy 300 példány osztatott szét. 29-én tiszteletére Hegedűs urnál egy fényes lakoma ren­deztetett, s végre 30-án tartotta második és utolsó hang­versenyét alig 70 ember jelenlétében. — Reményi három hangversenyt rendez Zágrábban, még pedig az elsőt (mely e hé 8-án lesz) a dél­szláv aka­démia javára. — Doppler Ferencz n. színházunk egykori ki­­tűnő tagja azon kitüntetésben részesült, hogy a bécsi ud­vari zenekar tagjául neveztetett ki, ugyanoly minőség­ben mint itt, fuvolásnak. — Zala­egerszegről jul. 29-ről Írják, hogy ott jeles hegedüművészünk Reményi Edének a megyeház nagy teremében rendezett hangversenyén nagy számú vendégsereg és fényes hölgykoszorú vett részt. Hangver­seny után a casino nagy teremében a hangversenyző tisz­teletére egy lakoma rendeztetett, mely alkalommal több lelkes felköszöntések történtek. — A két hó óta megszál­lott várost csak pár nappal előbb hagyták el a modern adószedők. — A prágai julius 31-ei és aug. 1 én ismételt zsi­­dó-kravill alkalmával elfogatott egyénekből 24 részint testi sértés, részint csödülés, ingerlés, nyilvános erősza­koskodás, őrsértés s az elfogatás alkalmával­ közbelé­pés bűnténye miatt az illető büntető törvényszéknek ada­tott át; 82 személy pedig idegen tulajdon részakarata megsértése, kihágás, ellenszegülés, engedetlenség stb. vétségek miatt a biztonsági hatóságnál ítéltetik el.­­ Balázs Frigyes és Almásy Tihamér „A honvéd huszárok“ czímű népszínműveket a nemzeti szín­háznak is beadták. Azon tetszés, melyben az érintett nép­színmű Budán részesült, kívánatossá teszi, hogy a nemze­ti színpadon is legalább egyszer lássuk, mondja a „M. S.“ Auch eine schöne Gegend. — A Rókus kórház fegyházából e hó 2-ról 3-ra me­nő éjjel sikerült egy hat évi súlyos börtönre ítélt fegyencz­­nek megszökni. A fegyencz egy óravaganyból készült fa részszel az ablak vasait átfűrészelé,és lepedőket kötözvén össze, az első emeletről lebocsátkozott. Ásói­ban nem so­ká élvezé a szabadságot, mert 4-kén már elfogták. Hogy ehez hasonló szökési esetek meggátoltassanak, ezentúl a nehéz fegyenczek és ily veszedelmes örökök vasra ve­zetnek. — Hogyan harangozzunk ? Mindig örvendünk, ha iparosaink közöl valamelyik a maga szakmájában vala­mely javítást vagy haladást eszközöl. Ez egyik módja annak, hogy iparunk az európai színvonalra emelkedjék. Ez okból mi szívesen vonjuk olvasóink figyelmét az ily javításokra, kivált ha oly általános érdekű, mint a kö­vetkező közlés. Egyrészt csupa kandiságból, másrészt pedig szakértő barátom figyelmeztetése következtében Ponzdech József polgártársunk műhelyét megtekintettem különösen hogy az illető gyárosnak újólag életbe lépte­tett harang-felfüggesztési rendszerét s modorát szemügy­­re vehessem, s annak netaláni előnyeiről magamnak bő­vebb tudomást, s ha lehet, meggyőződést szerezzek. Meg kell vallanom, hogy az igénytelen, de geniális mesternek képessége által nagyban meglepettem, s töké­letesen meggyőződtem az új harang-felfü­ggesztési rend­­­szer tökéletes czélszerűsége felől, s annak, kinek ilyes­mire figyelme kiterjed vagy arra szüksége van, e nem épen tudományosan jártas a géptanban, mint sokszor az e tekintetben felszólított helység elöljárói sat. sat., an­nak jobbat nem lehet ajánlani, mint hogy a felállított mintagépnél szem, fül, erőkisérlet sat. által maga győződ­jék meg az illető előnyök, és illetőleg czélszerűség felöl. Az ezen felfüggesztési rendszer és harangozási modor szerint a harang közelebb van felfüggesztve súlypontjá­hoz, mint azelőtt a régi modor után szokott lenni, (és ezen alapeszmének vagy elvnek itt mélyebb elemezésébe nem bocsátkozhatni), úgy hogy ezáltal ugyanazon idő alatt kevesebb számú ingáét végez el a harang, az ütő pedig szintén rövidebb ívet (excursio) ír le, (egyébiránt a harang maga is), t. i. a harang­ötődik az ütőhöz, nem pedig megfordítva, és nem olyan mértéktelenül; a hang így tisztább, a haranglábra s ennek következtében az épületre kiáradt hatás rengetés nem olyan ártalmas, mint a régi modor szerint, azaz nevezetesen kisebb. A haran­­gozásra fordított erő nevezetesen kevesebb, a harang megállítása rögtöni, és annak legyen mondva, a ki tudja, hogy minő veszélyes a nagy tömegű (massae) és lódulás­­ban lévő harangot a régi modori felfüggesztés s harango­zásnál megállítani, épen minden veszély nélküli. Alig kell figyelmeztetni valakit azon körülményre, hogy itt a súrlódás igen czélszerűn kisebbíttetett a régi rendszerhez képest, részint az e­lszertt ékalakú támcsap (pivot), részint annak vályúja (crapaudine) új és gépszerű elrendelésénél fogva, részint pedig az utóbbinak alakjá­ban rejlő kenőcs kíméleténél fogva. A szóban lévő gépész szakértősége, ügyességének a fáradhatlanságának több tanúi, több példányai, több hir­detői vannak gépcsarnokában, többféle műveiben is, de más gépeiről ann­ál kevésbé kívánok szólani, minthogy óhajtom, miszerint mentői többen szemtanúi legyenek mind a harangmintának, mind más gépeinek s a művész ügyességének. Megvallom végtére, hogy ezen semmiségeknek lát­szó apró, de egy irányba működő javítások észhatása, azoknak meglepő előnyei, s azon öröm, hogy talán épen most — országgyűlés alatt sokaknak nyújthatok alkal­mat azon előnyök felől tettleg meggyőződni, a adandó al­kalommal hazasiette azokat megismertetni s alkalmaz­hatni, oly buzdítólag hatottak reám, hogy midőn a fent­­érintett előnyöket s a művész egyéniségét e pár sorok­ban ezennel nyilvánosság utján méltánylani, s azokat a műértő közönség figyelmébe ajánlani bátorkodom : legszí­vesebb kötelességemnek hódoltam, s forró óhajtásom, hogy jeles hazánkfia előbb részesülne méltánylásban köz­tünk, mint akár ő a külföldiek közt, akár — talán jóval későbben — egy külföldi köztünk. Egyébiránt a váczi megyés püspök Peitler Antal József ur ő méltósága e tekin­tetben már a külföldet megelőzte, s Viczott adandó alka­lommal az érintett harangozá­si modor felől meggyőződ­hetik, ki Váczhoz közel lakik, vagy kit a dolog érdekel. Poszdech József lakik Pesten, Lipótváros Géza utcza 3. sz. a. a régi sörházban. K. Horváth István, mérnök. Lapszemle. Érdekesnek tartjuk a bécsi lapoknak, a horvát országgyűlés legújabb határozatáról, mely szerint a birodalmi tanácsba képviselőket küldeni vonakodnak, elmondott nézeteit közleni. A Neu. Nachr. ezeket mond­ja e tárgyban : „A horvát országgyű­lés tegnap határozott a biro­dalmi tanácsban való részvétel felett s pedig csaknem egyhangúlag az abbaui megjelenés ellen nyilatkozván. E határozat nemcsak a kormány és cen­tralisták előtt, kik képzeletükben már látták a horvát képviselőket a birodalmi tanács padjain, lehet meglepő. A horvát or­szággyűlés határozata alkalmas arra, hogy mindenütt feltűnő legyen. Ha nem vártuk is, hogy a hon­átok si­etni fognak engedni a kormány meghívásának, és meg­jelennek a birodalmi tanácsban, de az ottani esemé­nyek folytán még­se gyaníthattuk, hogy az abban va­ló részvételt ily minden tétovázás nélkül visszautasít­sák. A logika szempontjából azon következést vonhat­tuk, hogy a horvát országgyű­lés azon nézet felé fog hajlani, mely a birodalmi tanács kérdését elnapoltatni kívánja, legalább a Magyar- és Horvátország közötti államjogi viszonyok végleges szabályozásáig. Gyakor­lati szempontból azt hihettük, hogy a horvát ország­gyűlés többsége a birodalmi tanácsban való részvétel, és előleges egyezések után, a kormánynyal fog tartani. S egyik sem történt ezek közül. A horvát ország­gyűlés minden hímezés és hámozás nélkül kijelenti, hogy a birodalmi tanács értekezleteiben résztvenni nem akar. Mi indíthatta e nyilatkozatra, az az álta­lunk részletesen közlött országgyűlési tárgyalásokból eléggé világos. Jelentékeny politikai okok azok, me­lyeknél a nemzetiségi érdekek sem utolsó szerepet ját­szanak. A horvátok nem ismerik el a febr. 26-diki pa­te­ns jogérvényességét, mely szerintük ősi és szabad­elvű alkotmányukat jogtalanul megszünteti, és pedig azért is jogtalanul, mert ők ősi alkotmányukat nem játszották el, mint azt a magyarok ellenében oly gyak­­ran akarták érvényesítői ; a febr. 26-iki pátens nem is elég szabadelvű nekik, s nem nyújt elég biztosítékot alkotmányos intézményekről való fogalmaiknak. S végre se az említett pátensben, sem a birodalmi tanács­ban nem találják fel nemzeti kifejlődésüknek biztosí­tékát. Azon mellékvágások, melyek az e tárgybani vi­ták alkalmával a birodalmi tanács elnöke és többsége ellen intéztettek, aligha téveszték el hatásukat. A horvát országgyű­lés legújabb határozata figye­lemre méltó önállóságról tanúskodik, melyet az ország­gyűlés előbbi határozataiban nem találhattunk fel min­denütt. Magyarországra, de a kormány ígéretére néz­ve való tekintet nélkül, önállólag választotta az ország­gyűlés állásponját. Horvátország nem lehet többé kö­telezve követeket küldeni a birodalmi tanácsba, még akkor sem, ha Magyarország saját részéről el fogja is magát arra határozni, miután Zágrábban irányadó né­zetül csakugyan a képviselő nem küldés fogadtatott el. Ezen határozattal szemközt a centralisták sem emle­gethetnek semmiféle nyomást, mely talán Magyaror­szág részéről gyakoroltatott volna a horvát országgyű­lésre. Először Magyarország saját részéről még nem határozott, s másrészt a magyar párt csaknem egyig kilépett a horvát országgyűlésből. Stojanovics indítványának elfogadása még azon reményre is feljogosít, hogy ezennel aligha sikertelen.

Next