Sürgöny, 1861. augusztus (1. évfolyam, 175-199. szám)
1861-08-07 / 180. szám
Első évi folyam. Szerkesztő-hivatal ■ Aldunanor 5. *7. 2-dik emel.t. kiadó hivatal . Harátok-tere 7. ssám, földszint. Előfizethetni Ruesten a kiad.** hivatallmn. harátk-tere 7. ssám, földszint 180. század 1801. Szerda augustus 7. Vidéken brimontee levelekben mirtden poetit-hivatalnál.SÜRGÖNT Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, hArttux hordva. ft kr ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 460 Félévre 9. 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr . f k Egészévre 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóra 2 - HIVATALOS KÉSZ. 6 C8. k. Apostoli Felsége f. évi jul. 29-ről kelt legfelsőbb határozatával Fabinyi Theophil hétszemélynököt udvari tanácsossá s előadóvá a magyar kir. udvari kanczelláriánál legkegyelmesebbek kinevezni méltóitatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jul. 23-ról kelt határozatával gróf Kid Gézát az erdélyi kir. tábla tiszteletbeli számfölötti tűnőkévé kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, aug. 5-én. L. Már hónapok óta nem voltam szerencsés, jó hirt közölhetni; szombaton este végtére fogok ismét egy ilyen „fehér hollót“ ; sietek azt önnek a villanysodrony útján átküldeni, örvendve mondom magamban: „ez csakugyan vasárnapi újdonság", és mi történik? *) Alkalmasint Schiller is bécsi levelező volt, midőn azt írá: „Még remélőnk, s már is balsors ért“ ; egyetlenegy jó híremet elverte a szélvész, mely amint megkezdette a hetet, úgy be is végezte — tombolva a rombolva. Ma úgy látszik, mintha nemcsak a hírt, de magát a tényt is elhordotta volna a vihar gonosz szelleme. A helybeli lapok tegnap éjjel 11 órakor köpték „Budáról" a távirati tudósítást, miszerint a budai, pozsoni, soproni, kassai s temesvári pénzügy igazgatóságok a pénzügyministertől oda utasíttattak, hogy semmi, bárhonnan jövő tudósítás vagy közlemény által, mely szerint az erőszakos adóbehajtás felfüggesztetett volna, magukat meg ne zavartassák, hanem alkalmazkodjanak a pénzügyministériumtól kapott eddigi utasításaikból. Mit jelentsen ez, nem tudom. Szombaton este magyar hivatalos körökben fennhangon beszélték a hírt, hogy az erőszakos adóbehajtás September 15-kéig meg fog szüntetni, hogy a szombaton délután tartott miniszergyűlés ezen határozatban megegyezett és beszélték ezt oly fennhangon, hogy ainél több journalistának tudomására jusson. A hazafi , ki nekem a hír alaposságáról kezeskedett, s kinek hitelessége kétségkivüli, azt is hozzátéve, hogy ő önnön .) A kérdéses fehér holló, bár ön távirati uton röpítette azt hozzánk, csak hétfőn reggel érkezett kezünkhöz, egyszerre azon másik távirattal, mely annak cáfolata akar enni. Sze rk. szemeivel látta az okmányt, mely a miniszeri tanácskozmánynak alapjául szolgált, s a melyen a határozatot, épen azt, melyet önnel közöltem — Plener úr sajátkezűjég formuláztávolt A mai lapok budai telegrafimját illetőleg,— mely alkalmasint ép oly kevéssé fárasztotta a buda-bécsi villany-sodronyt,mint a „Pressernek tegnap említettem pesti levele a pest-bécsi postát — azon felvilágosítást nyerem, hogy csak formakérdést illet. A határozat ugyanis, hogy az erőszakos adóbehajtás megszüntessék, áll, de Plener úr egyúttal kikötötte volt magának, hogy az illető utasítást ő fogja küldeni a pénzügyi hivataloknak. Plener úr tehát az idézett telegrammban említett utasítása által csak azt akarja mondani hivatalnokainak, hogy bármely értesítvények által magukat működésökben ne zavartassák, hanem várják be az ő parancsait. Ezen magyarázat magában véve tán elegendő volna, de fönnmarad még azon kérdés, hogy mi köze a közönségnek ezen utasításokhoz s mi kényteti a pénzügyminiszer urat vagy ennek valamelyik budai hivatalnokát, ezen utasítást oly sürgetően köztudomásra hozni. Ugyancsak ezen kérdéseknél fogva a „budai“ telegrammot itt mindenki bécsi dementi-nek is tekinti. E nézet azonban értesült magyar körökben alaptalannak mondatik azon indokolással, hogy Plener úr, miután oly nagyszerű rendszabályt, milyen az erőszakos adóbehajtás, 24 óra alatt visszavonni nem lehet, a közönséggel tudatni akaró, miszerint hivatalnokai csak kötelességükben járnak el, ha mindaddig folytatják működésüket, míg a financz-ministérium a szombati határozatnak kivitele iránt a részletes rendelvényekkel tisztába nem jött és azokat az illető hivataloknak át nem küldötte. Reméljük, hogy ezen magyarázatok alaposaknak fognak bebizonyulni, mind a mellett az ügynek fejlődését mégis be kell várnunk. A lapok néhány nap óta az erdélyi őtillető hírekkel foglalkoznak. Mint bizonyost megemlíthetem, miszerint báró Kemény ő exja az erdélyi kanczelláriának elnöke, legfelsőbb kézirat által felszólíttatott, hogy az erdélyi országgyűlés egybehívása végett terjessze fel ajánlatait; határnapul e felterjesztésre nézve aug. 10-dikét tűzi ki a legfelsőbb kézirat. Amint hallik, báró Kemény a körülmények jelenlegi állásánál aligha fogja az országgyűlés egybehivását továbbra is elkerülhetni. A „Wanderer" esti lapja ezeket írja: „Ha azon, több lapban közlött kit igaz, miszerint múlt csütörtökön a magyar udvari kancelláriában több mágnás jelenlétében értekezlet tartatott, melyben elhatároztatott, a főispánokat felszólítani, hogy az adó behajtásánál kötelességük szerint segédkezet nyújtsanak, akkor ez csak azon általunk közlött, a „Sürgönyében pedig ellenmondásra akadt hirt bizonyítja, miszerint itt (Bécsben) szándékban van az adóbehajtás dolgába beelegyíteni a megyéket is.“ Várjon, mond a „Wanderer“, a főispán nem a megyéhez tartozik-e sőt. A „Wanderer“ ezen érvlegezésének gyengesége feltűnő. Ha az igaz, amit „több lap" mondott, akkor az is igaz, amit ő közölt; tehát ha az nem igaz, amit a „több lap“ mondott, akkor az sem igaz, amit ő híresztelt. Pedig nem igaz ám, amit a „több lap" mondott, és ha emlékszünk, miként beszélte az a „több lap“ a minap, mily pompával s mily környezetben fogadta Ő Felsége a magyar országgyűlés két elnökét, körülbelül megítélhetjük, hogy az a „több lap“ mily könnyelműséggel szedeget politikai híreket a legócskább „Local-Correspondent“ekből. Azon hír is, melyre a „Wanderer“ hivatkozik, csak efféle lutfőből eredhetett, mert nem volt újabban a kanczelláriában tanácskozmány, melyben több mágnás részt vett volna, s nem is igaz, hogy az udvari kanczelláriának valamelyik újabb tanácskozmányában olynemű határozat hozatott volna, mint az, melyet a „Wanderer“ hiveinek támogatásául felhoz. Sőt igen valószínű, hogy a gróf Forgách alatt álló kanczellária eddigi tanácskozmányaiban épen csak másodrendű ügyekkel s nem nagyobb politikai kérdésekkel foglalkozott, mert a múlt héten a kanczelláriának csak ideiglenes előadója volt az országgyűlési , az általános politikai s a protestáns ügyekre nézve; két tanácsosa szabadsággal ment el, egy harmadik (Beke úr) veszélyesen sbeteg volt, alkanczellára pedig még most sincs. A kanczelláriának tehát a múlt héten volt ugyan feje, de tette hiányzott s így nem hiszem, hogy a kanczellár urnak kedve lett volna, en famille nagy politikai kérdéseket tárgyalni. t arcza. Napi újdonságok. — Említettük, hogy Fiume Szalay László történetírónkat Fiuméről irt közjogi munkája méltánylásául egy ajándékkal akarja megtisztelni. Az ajándék egy fiumei festés ecsete alól kikerült kép, mely egy nőt, Fiume allegoricus képét ábrázolja, a tengerparton egy oszlophoz támaszkodva, melyen Magyarország ezímere látható. Hitelesen értesülünk, hogy ezen kép Pestre küldetvén, útjában oly akadályra talált, mely ide érkezését lehetetlenné téve s talán teendi is. — A „Krönet. org” a kir. leirat azon indokára vonatkozólag, mely szerint az unió azért nem ismertetik el, mivel a szászok és románok beleegyezése nélkül jött létre, következő megjegyzést tett: „úgy hiszszük, az uniókérdésben legnagyobb óvatosságra kell a szászokat felhívnunk, hogy semmi oly lépések ne történjenek , melyek a népre nézve veszélyesek lehetnek. Ő felsége, a császár az uniót nem vetette el, csak átható revisto alá rendeli vétetni. Utóvégre a románok kiegyeznek az uniokérdésben a magyarokkal, és könnyen a mi népünk hátrányára történhetnék. Mi igen hathatósan tanácsoljuk múltunk, vagy nyíltabban szólva, népünk történelmének tanulmányozását, az unio-esküközi hit ragaszkodást és mindannak kikerülését, mi alkotmányunkat újból kérdés alá hozhatni. — A fővároshoz félórányira fekvő kőbányai szőlőkben nagy szerencsétlenség adta magát elő. Az ottani szőlőtulajdonosok e hegyet már évek előtt úgy kivitták, hogy valóságos földalatti csarnokokat teremthetének, mikből aztán mélyebben be a pinczék nyílnak. Az ily hegyvisisoknak ugyan csak a városi mérnöki osztály tudtával s fölügyelete mellett szabadna történniök; azonban hogy hogy nem, az említett osztály engedélyével vagy a nélkülei beválások legalább némely helyeken oly magasra föl a hegyhátnak s elég biztos támoszlopok nélkül történtek, hogy a sziklaboltozat nem tartható többé önmagát s igy történt, hogy tegnapelőttRumpeleß szőlőtulajdonos pinczecsarnoka iszonyú roppanás közt beomlott s a szerencsétlenségre ott levő pinczemestert s kocsist agyonzúzta. A hegyhát leszakadása oly iszonyú levegőnyomást idézett elő, hogy a pinczének sérületlen maradt részében 70 akós hordókat helyükből kiforgatott s az elzárt vasirtókat fölpsttantotta. Most a volt szőlő helyén egy roppant üreg tátong, intő jeléül annak, hogy a kőbányai túrás- fúrásra jövőben nagyobb legyen a felügyelet. — Megjelent a következő röpirat „A kérdéshez. írta Zichy Antal.“ Talán mondanunk sem kell, hogy melyik kérdés az, mely e fejtegetés tárgyát képezi, az, mely most egész honunkat foglalkoztatja . Austria és Magyarország közti viszonynak olynemű rendezése, mely bátran megoldásnak legyen nevezhető, s mely által úgy Ausztria nagyhatalmi állása mint Maaroggrazig önállósága egymással kiegyestetve s kölcsönösen biztosítva legyen. A megoldás ajánlott módjára nézve utaljuk az olvasót magára az érdekes röpiratra. — Fogarasi János, a pesti váltótörvényszék elnöke s t. táré. rendes tag társdhatlan szorgalmának ismét egy igen időszerű gyümölcsét mutatá be a nemzetnek, összeszedvén „A Magyarhoni országos alkotmány föágazatait, régibb ób újabb időben.“ Szerző azokat egy rendszerbe foglalja, melynek föeszméje az volt, hogy a régibb ób későbbi törvényeket az 1848- kiakkal egybehasonlitva, ekként kitüntesse, hogy az utóbbiak a föhatalom irányában — kezdve a nádornak a király távollétében helytartósági jogosultságán, és folytatva a miniszteri vagy koronatanácsosi felelősségen , s az ország és király jövedelmeiről számadáson keresztül a honvédelmi rendszerig — alig tartalmaznak olyas valamit, miről régibb törvényeink is többé kevesbbé nem rendelhetnének. — Tegnap óta S mok a híred, tanácsos s többen társai közös körünkben mulatnak. — A Múzeum kertjében egy arany ékszer-töredék találtatott, mely 30. aranyat nyom, s megkapható a múzeumban az országgyűlési irodában, Fetner Antalnál. — Egy grätzi lap a mai válságos napokban érdekes újdonságképen meséli el, hogy a piaczon egy nagy kutya egy nagy darab bust lopott egy cseh szakácsnő kosarából. Már ahol ez is nevezetes esemény, onnét nem csodálkozhatunk, ha követeket küldenek a Reichsrathba, mond a „M. 8.“ . A németek és csehek közt a politikai harczon kívül egyszersmind nyelvharcz is kezd megindulni. Épen most jelent meg Prágában Wilmecktől egy versben írt humoristikus polémia „Der Sprachenklangmesser in der böhmichen Orthographie.“ Szerző célja volt példában kimutatni, hogy a nyelv szép hangzása tekintetében németnek csehnek nincs mit egymásnak szemükre hányni; de ha valamelyik mégis tehet alapos szemrehányást, úgy ezt a csehek, a velük a többi nemzetiségek tehetik a németeknek, kik annyira beleszerettek nyelvükbe, hogy azt minden alakra rá akarnák kénytetni, akár bírja azt kiejteni, akár nem. Szerző ezen, egyébiránt csak egyes fanatikusok irányát igen találó oldalvágásokban ostorozza, ék sikerülten rész hexameteres segélyével eléré azt, hogy a nevetők az ő részén sem hiányzanak. Akik egy félóráig jól kívánnak mulatni, ajánljuk nekik ezen érdekes kis füzetkét. — Vasárnap délután a császári fürdő helyiségében a budai magyar népszínház javára egy tánczmulatsággal és tűzjátékkal összekötött népünnep volt, melyben számtalanan vettek részt. A helyiség igen csinosan ki volt világítva, s a tűzjáték is eléggé jól sikerült, bár az említettek költséges kiállítása miatt az ünnep nem jövedelmezett annyit, mennyit kissé takarékosabb kiállítás mellett, mit a közönség ily esetben szívesen elnéz, jövedelmezhetett volna. A helyiséget a bérlő Berger úr ingyen engedte át, de annál inkább kihúzták azután az árát az étkező vendégeken. — Kanizsáról jul. 31-ről írják, hogy ott jul. 28 án Reményi Ede Hegedüsné asszony és Darázs Betti k. a. közreműködése mellett egy igen válogatott, de kevés számú közönségtől látogatott hangversenyt rendezett, mely alkalommal Horváth Gyulának Reményihez üdvözletül írt költeményéből mintegy 300 példány osztatott szét. 29-én tiszteletére Hegedűs urnál egy fényes lakoma rendeztetett, s végre 30-án tartotta második és utolsó hangversenyét alig 70 ember jelenlétében. — Reményi három hangversenyt rendez Zágrábban, még pedig az elsőt (mely e hé 8-án lesz) a délszláv akadémia javára. — Doppler Ferencz n. színházunk egykori kitűnő tagja azon kitüntetésben részesült, hogy a bécsi udvari zenekar tagjául neveztetett ki, ugyanoly minőségben mint itt, fuvolásnak. — Zalaegerszegről jul. 29-ről Írják, hogy ott jeles hegedüművészünk Reményi Edének a megyeház nagy teremében rendezett hangversenyén nagy számú vendégsereg és fényes hölgykoszorú vett részt. Hangverseny után a casino nagy teremében a hangversenyző tiszteletére egy lakoma rendeztetett, mely alkalommal több lelkes felköszöntések történtek. — A két hó óta megszállott várost csak pár nappal előbb hagyták el a modern adószedők. — A prágai julius 31-ei és aug. 1 én ismételt zsidó-kravill alkalmával elfogatott egyénekből 24 részint testi sértés, részint csödülés, ingerlés, nyilvános erőszakoskodás, őrsértés s az elfogatás alkalmával közbelépés bűnténye miatt az illető büntető törvényszéknek adatott át; 82 személy pedig idegen tulajdon részakarata megsértése, kihágás, ellenszegülés, engedetlenség stb. vétségek miatt a biztonsági hatóságnál ítéltetik el. Balázs Frigyes és Almásy Tihamér „A honvéd huszárok“ czímű népszínműveket a nemzeti színháznak is beadták. Azon tetszés, melyben az érintett népszínmű Budán részesült, kívánatossá teszi, hogy a nemzeti színpadon is legalább egyszer lássuk, mondja a „M. S.“ Auch eine schöne Gegend. — A Rókus kórház fegyházából e hó 2-ról 3-ra menő éjjel sikerült egy hat évi súlyos börtönre ítélt fegyencznek megszökni. A fegyencz egy óravaganyból készült fa részszel az ablak vasait átfűrészelé,és lepedőket kötözvén össze, az első emeletről lebocsátkozott. Ásóiban nem soká élvezé a szabadságot, mert 4-kén már elfogták. Hogy ehez hasonló szökési esetek meggátoltassanak, ezentúl a nehéz fegyenczek és ily veszedelmes örökök vasra vezetnek. — Hogyan harangozzunk ? Mindig örvendünk, ha iparosaink közöl valamelyik a maga szakmájában valamely javítást vagy haladást eszközöl. Ez egyik módja annak, hogy iparunk az európai színvonalra emelkedjék. Ez okból mi szívesen vonjuk olvasóink figyelmét az ily javításokra, kivált ha oly általános érdekű, mint a következő közlés. Egyrészt csupa kandiságból, másrészt pedig szakértő barátom figyelmeztetése következtében Ponzdech József polgártársunk műhelyét megtekintettem különösen hogy az illető gyárosnak újólag életbe léptetett harang-felfüggesztési rendszerét s modorát szemügyre vehessem, s annak netaláni előnyeiről magamnak bővebb tudomást, s ha lehet, meggyőződést szerezzek. Meg kell vallanom, hogy az igénytelen, de geniális mesternek képessége által nagyban meglepettem, s tökéletesen meggyőződtem az új harang-felfüggesztési rendszer tökéletes czélszerűsége felől, s annak, kinek ilyesmire figyelme kiterjed vagy arra szüksége van, e nem épen tudományosan jártas a géptanban, mint sokszor az e tekintetben felszólított helység elöljárói sat. sat., annak jobbat nem lehet ajánlani, mint hogy a felállított mintagépnél szem, fül, erőkisérlet sat. által maga győződjék meg az illető előnyök, és illetőleg czélszerűség felöl. Az ezen felfüggesztési rendszer és harangozási modor szerint a harang közelebb van felfüggesztve súlypontjához, mint azelőtt a régi modor után szokott lenni, (és ezen alapeszmének vagy elvnek itt mélyebb elemezésébe nem bocsátkozhatni), úgy hogy ezáltal ugyanazon idő alatt kevesebb számú ingáét végez el a harang, az ütő pedig szintén rövidebb ívet (excursio) ír le, (egyébiránt a harang maga is), t. i. a harangötődik az ütőhöz, nem pedig megfordítva, és nem olyan mértéktelenül; a hang így tisztább, a haranglábra s ennek következtében az épületre kiáradt hatás rengetés nem olyan ártalmas, mint a régi modor szerint, azaz nevezetesen kisebb. A harangozásra fordított erő nevezetesen kevesebb, a harang megállítása rögtöni, és annak legyen mondva, a ki tudja, hogy minő veszélyes a nagy tömegű (massae) és lódulásban lévő harangot a régi modori felfüggesztés s harangozásnál megállítani, épen minden veszély nélküli. Alig kell figyelmeztetni valakit azon körülményre, hogy itt a súrlódás igen czélszerűn kisebbíttetett a régi rendszerhez képest, részint az elszertt ékalakú támcsap (pivot), részint annak vályúja (crapaudine) új és gépszerű elrendelésénél fogva, részint pedig az utóbbinak alakjában rejlő kenőcs kíméleténél fogva. A szóban lévő gépész szakértősége, ügyességének a fáradhatlanságának több tanúi, több példányai, több hirdetői vannak gépcsarnokában, többféle műveiben is, de más gépeiről annál kevésbé kívánok szólani, minthogy óhajtom, miszerint mentői többen szemtanúi legyenek mind a harangmintának, mind más gépeinek s a művész ügyességének. Megvallom végtére, hogy ezen semmiségeknek látszó apró, de egy irányba működő javítások észhatása, azoknak meglepő előnyei, s azon öröm, hogy talán épen most — országgyűlés alatt sokaknak nyújthatok alkalmat azon előnyök felől tettleg meggyőződni, a adandó alkalommal hazasiette azokat megismertetni s alkalmazhatni, oly buzdítólag hatottak reám, hogy midőn a fentérintett előnyöket s a művész egyéniségét e pár sorokban ezennel nyilvánosság utján méltánylani, s azokat a műértő közönség figyelmébe ajánlani bátorkodom : legszívesebb kötelességemnek hódoltam, s forró óhajtásom, hogy jeles hazánkfia előbb részesülne méltánylásban köztünk, mint akár ő a külföldiek közt, akár — talán jóval későbben — egy külföldi köztünk. Egyébiránt a váczi megyés püspök Peitler Antal József ur ő méltósága e tekintetben már a külföldet megelőzte, s Viczott adandó alkalommal az érintett harangozási modor felől meggyőződhetik, ki Váczhoz közel lakik, vagy kit a dolog érdekel. Poszdech József lakik Pesten, Lipótváros Géza utcza 3. sz. a. a régi sörházban. K. Horváth István, mérnök. Lapszemle. Érdekesnek tartjuk a bécsi lapoknak, a horvát országgyűlés legújabb határozatáról, mely szerint a birodalmi tanácsba képviselőket küldeni vonakodnak, elmondott nézeteit közleni. A Neu. Nachr. ezeket mondja e tárgyban : „A horvát országgyűlés tegnap határozott a birodalmi tanácsban való részvétel felett s pedig csaknem egyhangúlag az abbaui megjelenés ellen nyilatkozván. E határozat nemcsak a kormány és centralisták előtt, kik képzeletükben már látták a horvát képviselőket a birodalmi tanács padjain, lehet meglepő. A horvát országgyűlés határozata alkalmas arra, hogy mindenütt feltűnő legyen. Ha nem vártuk is, hogy a honátok sietni fognak engedni a kormány meghívásának, és megjelennek a birodalmi tanácsban, de az ottani események folytán mégse gyaníthattuk, hogy az abban való részvételt ily minden tétovázás nélkül visszautasítsák. A logika szempontjából azon következést vonhattuk, hogy a horvát országgyűlés azon nézet felé fog hajlani, mely a birodalmi tanács kérdését elnapoltatni kívánja, legalább a Magyar- és Horvátország közötti államjogi viszonyok végleges szabályozásáig. Gyakorlati szempontból azt hihettük, hogy a horvát országgyűlés többsége a birodalmi tanácsban való részvétel, és előleges egyezések után, a kormánynyal fog tartani. S egyik sem történt ezek közül. A horvát országgyűlés minden hímezés és hámozás nélkül kijelenti, hogy a birodalmi tanács értekezleteiben résztvenni nem akar. Mi indíthatta e nyilatkozatra, az az általunk részletesen közlött országgyűlési tárgyalásokból eléggé világos. Jelentékeny politikai okok azok, melyeknél a nemzetiségi érdekek sem utolsó szerepet játszanak. A horvátok nem ismerik el a febr. 26-diki patens jogérvényességét, mely szerintük ősi és szabadelvű alkotmányukat jogtalanul megszünteti, és pedig azért is jogtalanul, mert ők ősi alkotmányukat nem játszották el, mint azt a magyarok ellenében oly gyakran akarták érvényesítői ; a febr. 26-iki pátens nem is elég szabadelvű nekik, s nem nyújt elég biztosítékot alkotmányos intézményekről való fogalmaiknak. S végre se az említett pátensben, sem a birodalmi tanácsban nem találják fel nemzeti kifejlődésüknek biztosítékát. Azon mellékvágások, melyek az e tárgybani viták alkalmával a birodalmi tanács elnöke és többsége ellen intéztettek, aligha téveszték el hatásukat. A horvát országgyűlés legújabb határozata figyelemre méltó önállóságról tanúskodik, melyet az országgyűlés előbbi határozataiban nem találhattunk fel mindenütt. Magyarországra, de a kormány ígéretére nézve való tekintet nélkül, önállólag választotta az országgyűlés állásponját. Horvátország nem lehet többé kötelezve követeket küldeni a birodalmi tanácsba, még akkor sem, ha Magyarország saját részéről el fogja is magát arra határozni, miután Zágrábban irányadó nézetül csakugyan a képviselő nem küldés fogadtatott el. Ezen határozattal szemközt a centralisták sem emlegethetnek semmiféle nyomást, mely talán Magyarország részéről gyakoroltatott volna a horvát országgyűlésre. Először Magyarország saját részéről még nem határozott, s másrészt a magyar párt csaknem egyig kilépett a horvát országgyűlésből. Stojanovics indítványának elfogadása még azon reményre is feljogosít, hogy ezennel aligha sikertelen.