Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-01 / 200. szám
Első évi folyam. gierkemto-hivatal Aldanaeor 5. s* *. 2-dik eme! t. kiadó hivatal: Bartok-terej 7. szám, föld.z.i.L Elöfizethetni Buntesten s kiadóhivatalban. barnok-tare 7. sziím, földsainc. Vidéken perauntea leveliben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, h.'ahoz hordva. ft kr . ft kr Ezésiévre 1$ — Évnegyedre 4 50 Keldvre 'i 50 Egy hóra 2 — Vidéki naponk At postán ft kr kr Ezésxévre 19 — Évnejiyedre 5 — Feldvre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. A nayar kir. udv. kancellár Kothay Rudolfot, a magyar kir. udv. ktcczellírra fogalmazó*gyakonnokát ezen udvari hatóság tiszteletbeli fogalmazósegédévé nevezte ki. KIHIVATALOS KÉSZ. Schmerling állaraminisler beszéde. Oly vita után, mely teljes Élénkségben három napig tartott, oly vita útán, melyben a bál mindkét részéről a legjelentékenyebb szónokok részt vettek, szívesen róta volna ő Felsége kormánya önmagára azon kötelességet, miszerint a ház türelmét ne vegye többé az által igénybe, hogy egyik orgánuma által szít emeltet. Azonban azon kérdés fontossága , mely itt tárgyaltak, azon megtámadások, mik a ministerium ellen intéztettek, megfoghatóvá teendik, és kimentendik, ha én a ház türelmét a tárgy fejtegetése által még egy időre igénybe veszem. Azon támadások, mik a ministérium ellen intéztettek, mindenekelőtt két pontra vonatkoztak. A ministérium azon eljárását, hogy ezen közleményt a ház elé hozza, alkotmányellenesnek nevezték, s szemére vetették a ministeriumnak, miszerint ezen közleményt csak azért téve, hogy magának a ház részéről bizalmi szavazatot vívjon ki. Ezen két megtámadás ellen a ministérium nevében határozottan óvást kell tennem. Azon itt, melyre a miniszérium az által lépett, hogy a közleményevel a m. kir. tanács elé jött, nem alkotmányellenes. Ellenkezőleg, mi azon öntudattal bírunk, hogy a mellett az alkotmányos államélet alapvonásait, formáit pontosan megtartottuk. Mindazon államokban, melyek alkotmányos élete már régibb mint miénk , szokás, hogy a fontos nyilatkozványok a kormány részéről az uralkodó nevében történnek. E tekintetben különösen Angiára hivatkozom, hol minden eldöntő közlés, minden üzemt, nyivánítás, a parlament bezáratása, ha azt nem maga az uralkodó eszközli, ha azt egy bizottmány eszközli, mindig az uralkodó nevében, az ő szándéka, óhajai, célzatainak kifejezése mellett történik. Utalok különösen arra, hogy a magyar országgyűléshez azon nyilatkozványok, mik a királály részéről történnek, mindig a király személyének idézése mellett intéztetnek, ■ én azt hiszem, hogy azon szokás, mely illő egy országgyűlés irányában, a birodalmi tanács, ezen sokkal magasabban álló politikai testület irányában bizonyára helyén van. (Bravo jobbról s a középről.) Azáltal, hogy ő Felsége nevét a kormány közleményében idéztük,semmi esetre sem hibáztunk a korona fénye,legkegy. Urunk szentelt személye ellen. Hanem löntudattal bírónk azon állásról, melyet császár ő Felsége a szerves államéletben elfoglal. Császár Ő Felsége a végrehajtóba, tatom képviselője; ő azt korlátlanul gyakorolja, úgy, hogy felelős ministereinek tanácsával él. (Bravo balról s a középről.) A ministereknek számot kell vetniök arra nézve, hogy mely viszonyok teszik a magyar országgyűlés feloszlatását szükségessé. Ezen nézetei azonban csak egy melléktanáca nézetei. Ezen nézeteknek Császár Ő Felsége személyes nézeteivé kell válniuk, hogy gyakorlatilag életbe, léptethessenek. (Bravo). Nem a ministerium, Császár Ő Felsége találta a magyar országgyűlést feloszlatandónak ministereinek tanácsa, véleménye után, csak akkor, midőn Ő Felsége ezen lépés jelentőségéről személyesen meggyőződött. (Bravo.) Midőn tehát Ő Felségét azon helyreállítók, mely őt mint a végrehajtó hatalom korlátlan képviselőjét megilleti, semmi tekintetben sem tettük félre a felelősséget azért, a mit tettünk, tanácsunkért. (Bravó jobbról és középről.) Habozás nélkül nyilvánítom, hogy az egész ministerium teljes felelősséget vállal azon tanácsért, melyet ezen fontos s bonyolódott ügyben Őelségének adott.(Bravó) Ha szemünkre vetik, hogy Ő Felsége személyét pajzsai állítottak fel, melylyel magnókat fedezzük, úgy legalább gyakorlatilag, nem tartatott az ellenzék vissza ezen pajzstól. (Brávó jobbról s középről.) Az arak nagy nyíltsággal, minden tartalék nélkül a leghangosabb, leghatározottabb megrovást intézték a miniztérium ellen az itt tárgyalt ügyben, s ekként gyakorlatilag kimutatták, hogy az uralkodó személye sérthetlen , a minittereié pedig a rendszabályokért felelősek. (Brávó,brávó minden oldalról). Azt is szemünkre vetették, hogy ezen közleményt azért hoztuk a kir. tanács elé, miszerint az által magunk számára bizalmi szavazatot vívjunk ki. Uraimba sikerül bizalmi szavazatot kinyernünk, úgy arra bizsikék leszünk. (Brávó balról s közelről.) Mi elismerjük, hogy alkotmányos életben csak a törvényhozó hatalom egyetértésében a kormánynyal virágozhatik fel a bűn üdve s e tekintetben,mindig a legnagyobb súlyt akarják a fogiak fektetni arra, miszerint a kormány nézetei a birodalmi tanácséival mindig öszhangzásban álljanak. (Bravó balról a középről.) De nem ezért hoztuk mi ezen közleményt a bir. tanács elé ; magas rangú okok képezék azon felelet alapját. Eltekintek attól, hogy a magyar országgyűlés irányában azon benső viszonynál fogva, melyben az összes királyságok s országok egymáshoz állnak, ily rendszabály nem is léptethető életbe, a nélkül, hogy a többi királyságokat s országokat a legérzékenyebben ne érintené, hogy tehát már pusztán az udvariasságnak tekintete is parancsolta, miszerint ily fontosságú rendszabály a legfőbb politikai testülettel, mely Austriában létezik, a bírod, tanáccsal közöltessék. (Bravo balról s középről.) Ámde a közlemény még egy sokkal fontosb tekintetből történt. A magyar országgyűlés hivatva volt, az alkotmány életbeléptetése végett a kir. tanácsba követeket választani; nem csak hivatva volt erre, hanem fel is voltszólítva. Hivatalosan tudtára kelle adni a háznak, hogy a magyarországgyűlés ezen fölhívásnak nem felelt meg, s hogy főleg az alkotmánynak föltétlen viszautasítása volt az, mi a Felségét a magyar országgyűlés feloszlatására birá. Ez okokból tehát kötelesség ténye volt a ministériumra nézve, azon testületnek, mely a magyar országgyűlés szerves életében mindenekelőtt oly lényegesen érdekelve van, azon rendszabályról közlést tenni, mely az irányában foganatosítandó volt. Ez a okból történt uraim, a közlés, s ha a viták folyamában az azon térre tereltetett, miszerint abból a ministérium számára bizalmi vagy bizalmalansági szavazat képeztessék, úgy én a magam s társaim nevében önnepélyesen kinyilatkoztathatom, hogy ezen szándék semmi tekintetben se il forgottön. (Bravo balról , középről.) S most kötelességemnek tartom— habár a ministérium politikája politikai elvrokonaink részéről tulajdonkép már meleg s ékesszavú támogatást s védelmet nyert — a mellett még néhány jelentős mozzanatot érvényesíteni. A ministérium a magyar országgyűlés irányában kettős álláspontot foglalt el: a jog és áll a veszély álláspontját; a magyar országgyűlés irányában az austriai ministerium a jog álláspontján állt, midőn az alkotmány elismertetését követelte. Mi ministerek, kik oct. 26-án még nem álltánk hivatalban s oct. 20-kot bevégzett ténykényt vettük, kétségtelenül azon helyzetben valánk, hogy elismerhettük, miszerint oct. 20-án azon férfiaknak, kik ő Felségének akkor ezen fontos okmány, a diploma kiadatását ajánlották, tisztában kell magukkal lenniük az iránt, hogy mely álláspontot kell ő Felségének a magyar országgyűlés s magyar alkotmány irányában foglalnia s foglalt. Ez a teljhatalom álláspontja volt egy eljátszott, tényleg hatályon kívül esett alkotmány, a tényleg félretett, a debreczeni convent határozatai által széttépett magyar alkotmány irányában. Ha oct. 20-án azon uraknak, kik Ő Felségének a diploma kiadását ajánlották, nem ezen álláspont forgott szemeik előtt, úgy meg kell vallanom, nem foghatom meg, mint volt lehetséges, a diplomát, legalább mennyiben az Magyarországot illeti, kiadni. (Bravo balról , középről.) Akkor nem volt más,választás, ha csak azt nem akarák elismerni, hogy Ő,Felsége kötelezve volna, mint magyar király a magyar alkotmányt jogerejennek elismerni, eltekintve attól, hogy ő Felsége egy forradalmi nemzetet utasított rendre, nem hódított országot, hanem egy forradalmat tört meg. (Bravó balról a a középen). Ha elismerték, ha hittek abban, hogy nincs más eszköz, mint Ő Felségének azt ajánlani, miszerint a magyar alkotmányt, úgy amint fennállt, és pedig az 1848-as alkotmányt, föltétlenül helyreállítsa , akkor őfelsége számára nem marad fenn az az eszköz, hogy saját teljhatalmából módosításokat tegyen abban. Ha pedig elismertetett, hogy a birodalom jóléte kívánja, az alkotmányban módosításokat tenni, a magyar országgyűlés közreműködése nélkül — és az ő közreműködéséről az octoberi diplomában szó sincs — akkor azt is el kell ismerni, hogy ő Felsége a teljhatalom birtokában volt s ezen teljhatalom az előző eseményeken alapult. Ha e tényeket el nem ismerjük, akkor nem is lehetett Ő Felségének a diploma elfogadását ajánlani. Ismétlem, nem volt egyéb választás,mint vagy elismerni azt, hogy a régi magyar alkotmány jogérvényes — és akkor Ő Felsége teljhatalmából meg sem változtathatja ; vagy az , hogy az alkotmány nem volt többé jogérvényes és akkor Ő Felségének ajánlani lehetett, hogy bizonyos módosítások mellett, mint az a diplomában történt, az alkotmányt életbeléptesse. (Bravó, bravo balról s a középen). A jog eme álláspontjáról az állam ildomosság álláspontjára térek. Tegnap igen szépen taglaltatott s praktikus államférfi nem is fogja tagadni, hogy a „salus reipublicae maxima lex esto“-t valaha tagadni lehessen. Az állam jólétét nem lehet a magánviszonyok szabályai után megítélni és az uralkodónak szent kötelessége az állam jólétéért, habár talán sértőleg a igen mélyreható módon is, gondoskodni. (Bravó balról s a középen). Az urak házában egy igen tisztelt szónok, s a követek házában is fennen s himezés nélkül elismertetett ama szükségesség, hogy a központosításnak bizonyos foka Európa minden államainak szükséges. Nem lehetene tagadni, hogy egy oly államban, mely mint Austria Europa közepében fekszik, s azon kettős hivatással bír, hogy kelet és nyugat közt az egyensúlyt fentartsa, e szükség annál szembetűnőbb.Ezt nem tagadják. Azt kérdem tehát: miként lépjen az életbe ? Elismerik, hogy a birodalmi pénzügyek, a külügyek, a had bizonyos kérdéseit egy központi hatalom vigye. Azt kérdem már most., mi a következetesség, ha egyáltalában alkotmányos államéletet akarnak ! Az, hogy e központi hatalom oldalán központi képviselet álljon, ez a következetesség. (Élénk bravo balról a középen.) Ha e szükségességet tagadjuk, le kell mondanunk alkotmányos formákról s legalább a fontos tényekre az absolutismust kell életbe léptetnünk. (Bravó balról). E két okból tehát igazolva van, “uraim , a jog, az állambölcsesség szempontjából az az állás, melyet a kormány Magyarország irányában elfoglal. Most engedjék meg, hogy azon okok taglalatában tovább menjek, melyek a magyar országgyűlést arra indíthaták, vagy ahol nyíltan kimondatott, indították is, hogy az alkotmányt visszautasítsa. A február 26-ai alkotmány ellen mindenekelőtt azt hozták föl, hogy az más képviseletet, más illetékességet teremtett mint az oktoberi diploma. Az ehet megengedem, a másodikat a leghatárzottabban tagadom. Anélkül, hogy az utóbbi tekinteben további taglalatba bocsátkoznám, azt hiszem, hogy erre, amennyiben Magyarországot illeti, alig szükséges hosszabb mutogatás. Ha annak szószerinti szövegét, mi a magyar királyságnak országgyűlése competentuját illetőleg a diplomában megadatott, az alkotmány idevonatkozó szavaival öszszehasonlítjuk , meg fogják önök engedni, hogy a két határozmány csaknem szóról szóra hasonlít egymáshoz, és annálfogva egyátalában nem lehet mondani, hogy ami a magyar országgyűlés kompetentiáját illeti, az a febr. 26-ai alkotmány által valamiben megszorííttatott módosítás mindenesetre illeti a képviselők számát; az oct. 20 -i legfelsőbb diploma a képviselők számáról semmi határozványt nem tartalmaz; az ugyanekkor az akkori ministerelnök gr. Beckberghez intézett kézirat „legelőbb“ a birodalmi tanácsosok számát állapítja meg 100-ra; tehát még ez által sincs a birodalmi képviselők számára nézve definitívum kimondáva. Ha tehát fölteszem, hogy a magyar országgyűlésből talán 25 követ foglalta volna el helyét a birodal-lmi tanácsban, midőn ezen birodalmi tanács az eredeti rendezés szerint mintegy 100 tagból áll vala, úgy hiszem , az arány ugyanaz maradandóit, mint most, midőn 343 követ közt 85 magyar foglal vala helyet. Az arány ugyanaz. Soha sem hallottam uraim, hogy egy nép azon ütközött volna meg, hogy képviselőinek számát szaporítják. (Bravó). Sőt akkor panaszkodtak inkább, ha azok számát kevesbítették. Egy oly nép, mint a magyar, mely parlamentáris nagyságokban oly gazdag, csak örvendhet, ha közőlük mennél többnek nyittatik alkalom, hogy tehetségüket más körökben is kifejthessék, mint amilyenekben eddig fénylettek (Bravó). Szerintem épen a magyar országgyűlés fektette saját példája által a legnagyobb értéket ezen számos képviseletre. Mert ha azt az alkotmányt, mely 1848-ban adatott, azon képviselettel egybehasonlítjuk, mely addig létezett az alsó táblánál, látni fogják önök, hogy képviseletük száma tetemesen nagyobb lett. Annálfogva nem engedhetem meg azt, hogy csupán a miatt, mivel a februári alkotmány Magyarország irányában szélesebb képviseletet léptetett életbe, talált volna döntő okot a magyar országgyűlés a bécsi birodalmi tanácsot mellőzni. Az se lehet alapos indoka ennek, hogy az előbbi időkben a magyar és nem magyar korona országai közt a kormányformákban viszás viszony állt fenn. Fölfogható előttem, hogy Magyarország több tekintetben, a kormányformában s a kormányhatalomra nézve távol állt a nem magyar tartományoktól, amíg t. i. Magyarország szabad alkotmánynak örvendett, s a többi koronaországok absolut kormányoztatták. Ezt felfoghatom, ámde ezen viszonyok most már egészen mások. Ugyanazon kormányformáknak , melyek Magyarországban 300 éven át fenállottak, most őfelsége kegyelme által minden országa és népei részeseivé lettek. Tehát épen semmi ok sincs bizalmatlanságra oly gyülekezetbe lépni , hol az alkotmányos államélet egyenlő alapelvei léptetnek életbe minden irányban. A magyar országgyűlésen, különösen felirataiban, és ezen ház azon részében, hol a magyar nép iránt élénk rokonszenvek nyilatkoztak, hosszú és szomorú rajtút adtak mindazon bajoknak, melyeket a lefolyt tizenkét év hozott, mint állítják, Magyarországra. Uraim,,én és hivataltársaim kivétel nélkül, kik most Császár Ő Felsége kegyelméből mint koronájának tanácsosai szolgálunk, személyünkre egyikünknek sem lenne kötelessége e támadásoknak eléje állani, mert e támadások oly időszakot érintenek, midőn még nem voltunk hivatalban. De mint az igazság és jogosság embere, mégis kötelezve érzem magamat, lándzsát törni mindazon támadásokért, melyek a bukott rendszerre közben közben nagyon igazságtalanul intéztettek. Nem ismételhetem elég fennen, hogy én részemről s társaim is velem az alkotmányos kormányformának hódolunk, belső meggyőződésből hódolunk ,s magam névezetesen ugy hiszem, „ igénybe vehetem azon jogot, hogy mindenkinek el kell ismernie, miszerint egész politikai életem e politikai hitvallást, mint a belső meggyőződés és az igazság hitvallását igazolta. (Élénk brávó mindenfelől). Azonban midőn tartózkodás nélkül vallom Austriában az alkotmányos forma előnyösségét és szükségességét, nem tagadhatom meg azon meggyőzödést, hogy egy absolut kormányzott államban is lehet jó, kormányozni. Láttuk, hogy egy első nagyságú uralko- TÁRCZA. Nap! újdonságok. * Pest városa közgyűlése a birodalmi tanács lengyel követének S m okának köszönő iratot szavazott. * Tegnap d. e. 9 órakor az itteni cs. k. adóbizottmány titkára Ha a s ur, e bizottmány néhány hivatalnokával és egy cs. k. százados és 5 katona assistentiája mellett megjelent a városházán, hogy a városi adókönyveket átvegye. A városi hatóság, mely épen közgyűlésre jött össze, kinyilatkozta rá, hogy a hivatali könyvek ekkénti elfoglalásának engednie kell, aminek következtében a városház hátulsó ajtajánál a különféle adó és jegyzőkönyvek, számra 230 , két katonai szekerészkocsira rakattak s a cs. k. adóbizottmány által elvitettek. A nagy számmal összecsődült embertömeg a rendet legkisebb mértékben sem zavará meg. •A magyar egyetemnek — írja az I. T. — a prorectori választás megengedtetett. ♦Zágráb megye — írja az „Alföld,“ b. Eötvös Józsefet és Smoka Ferenczet tiszteletbeli táblabiráivá nevezte ki. ♦Kassa városa az országgyűlésnek bizalmat szavazott. * Megújított pályadíj. Roszler István a debreczeni színház tulajdonosa nyilatkozik a múlt év végén általa vígjátékokra kitűzött 30 arany pályadíj iránt. A beküldött pályaművek közöl egyik nem felelvén meg a kitűzött czélnak, felszólítja az illető szerzőket, hogy kézirataikkal i. é. October 30-ig rendelkezzenek, azontúl a jeligés levélkék meg fogván semmisíttetni. A ki nem adhatott pályadíjt azonban nem vonja vissza, s újólag kijelenti, hogy a határidőt egy vagy két felvonásos vígjátékok pályázására meghosszabbítja. Alkalmi darab, mely a jelen politikai eseményeket tárgyazza, nem pályázhat. A megújított határidő f. é. dec. 31-ke, s az uj pályaműveket a „Debreczeni közlöny“ szerkesztősége fogadja el. (A dolgot így arrangirozni az igazgató urnak tökéletes jogában volt, csak egy körülmény, amit helyeselnünk nem lehet, az, hogy a dolgot ily sokára halasztotta. Ebből két hátrány eredt; egyik, hogy az illető szerzők műveiknek ily huzamos visszatartása által, amennyiben azokat más színpadra is adhatták volna, károsítva vannak, — a másik az, hogy az indokolatlan késleltetés által a vidéki pályadij- kitűzések hitele csökkenhetett. Rsz. ♦Fatalitások. A „Debreczeni K.“ szerkesztősége zokon panaszkodik, hogy eddigi átállásáról, egy személyes czélzásnak vett czikke miatt, „a Bachrendszerre emlékeztető eljárással akarják kidobni.“ Az ide vonatkozó ítéletet az említett lap így közli: „A szerkesztőség öt nap alatt költözzék ki, különben alkotmányos hajdúk által hányatik ki, melynek végrehajtásával egyik alkotmányos városi tanácsnok van megbízva; — fellebbzésnek birtokon kívül — azaz csak akkor adatlan hely, ha már kihányatott.“ A szerkesztőség commentárul megjegyzi, hogy a szállást egy városi tanácsnok napjától bírja. — Ehhez még az a csapás is érte a szerkesztőséget, hogy 10 közkatonát és egy káplárt kapott ellátás végett, a lapban megjelent hirdetésektől járó kincstári díj-hátralékok behajtása végett. És mindezekhez, így jajdul fel: 140 előfizető — Hol lesz méltó jutalma ennyi szenvedésnek — kiált fel tovább — igazság, alszol-e ? vagy meg is haltál? Hát aki teljes életében az igazságért és szabadságért küzdött, végre is az igazságtalanság martalékául fog esni ? . . . 3 utóljára sincs más vigasztalása, úgymond, mint a költő szavai : Van bíró a felhők felett, áll a villamos égi — miért szenvedi ezt mind a „D. Közlöny“ szerkesztősége ? — Azért, mert azt írá, hogy „némely ház erkélyéről a virágok locsolása alkalmával több járókelő öntetik fe !“ — Fájdalom, van-e koronádnak szebb gyöngye mint a Debreczeni Közlöny ? kérdené Czakó. ♦ Fodor László veszprémmegyei azolgabiróról azt írják, hogy kész volt 909 katonát és 281 lovat kitartani, semhogy adóját megfizette volna. Előbb is azt kérdjük, írja a „P. Hu, hogy mit nyert a hazai ügy az érdeklőit intéz tette által, miután kevesebb vagy hosszabb időre az adót mégis kifizeti; tehát csakis önmagának árt, minthogy vagyonát vesztegette, csakis „ellenségeinek“ használ, minthogy azon időben, melyben az exeqnens katonák a kincstártól azon időben, mig esecnti- ra járnak, mi zsoldot sem kapnak, és ezt hazafis ágnak, mityiságnak nevezik ! — Nem lenne hasznosabb is nemesebb is az így elharácsolt pénzt gyermekei számára, félretenni? — Nyer-e az elv ily költséges fitogratisok által? Nincs-e a törvénynek egyszerű protestatio által épen úgy elégtéve, mintha 10 ft adó helyett 100 frtot költ a katonatartisra ? — Nincs e elég szegénység az országban ? Még hamis maximákkal is kell a depauperatiót elősegíteni? Ez e az elöljárók hivatása? —s váljon helyesen fogja-e fel a sajtó hivatását, midőn az önkínzás, a önmegrablás e tévútján járó embereket mint a haza martyrjait registrálja? * A Tápió Györgyén épült uj díszes templomra, mely nagyboldogasszony napján szenteltetett föl, váczi megyés püspök Pettier Antal József ő mga 3000 ftot ajándékozott, a belső fölszerelést pedig az ottani buzgó lelkipásztornak lehet köszönni. * Ma lesz Vá o zon a bucsú ünnep, melyre fővárosmikből is számosan készülnek kirándulni. Mint hallják, ez alkalomra a váczi hölgyek részéről egy sorsjátékkal egybekötött fényes tánczvigalom is van tervben. * A győri pályaudvarban most szerdán borzasztó szerencsétlenség történt. Feichtinger Mihály 36 éves, kocsitoló, szerencsétlenül két, mozgásba tett kocsi sök lapjai közé jutott és feje egészen összezúzatott. A szerencsétlen két neveltelen gyermek apja, és özvegye a legszomorúbb vagyoni körülmények közt van. ♦Az ág. evangelikusok egyházi nagygyűlése aug. 30 kán érte véget. A világi főgondnok b. Prónay Gábor Oga megköszönte a tagoknak buzgóságukat a kitartó erélyüket, melyet az idei ülések alatt bizonyítottak, s Gedny, az újonnan választott bányakör, superintendens úr az egyházi gyűlés nevében rövid búcsúbeszédet intézett a fogadnokhoz, mire a jelenlevők, a báró urat zajosan megéljenezve oszlottak szét. * Koppéy Fülöp ur a várostanácsnak 600 forintot kézbesített, megkeresvén ezt, hogy miután az utóbbi időkben az ínséget szenvedők száma nagyon megszaporodott s az élelmi csikkek ára emelkedett, osztaná fel az említett adományt a városi szegények háza és a pesti leves osztogató intézet közt. A tanács Koppély úr kegyes adományát köszönettel fogadva, az azt kísérő iratot a közgyűlés tudomására fogja juttatni. ♦Vaeuti szerencsétlenség. A brightonlondoni pályán, aug. 25 -én iszonyú szerencséteneig történt. A Clayton-aligutban két különvonat összeütközött; az egyik vonat mozdonya összezuza az előtte indult másik vonat leghatulsó kocsiját. A különben szokásos elővigyázattól, hogy az utolsó kocsit üresen hagyják, esúttal eltértek, s a következményt könnyebb képzelni mint leírni. Az napig, midőn e tudósítás kelt, a halottak száma már 22-re, a sebesülteké százra tétetett. Azok, akik szerencsések voltak megszabadulni, az iszonyú jelenetről egész életükön keresztül hajborzadva fognak megemlékezni. Az alagút vaksötétsége mellett a nők és gyermekek rémülete elejénte az őrülésig ment és a megmenekültek rémkiáltása majdhogy túl nem hangozó a sebesültek, zúzottak és leforrázottak rajjait. Mint több lap említi, valódi csoda , hogy ezen a vonalon, hol vasárnap reggel a különvonatok egymást kergetik, a szerencsétlenségek nem gyakoriabbak . Kecskemétről aug. 29-kéről írja l. levelezőnk : A f. hó 26-kán tartott városi képviseleti közgyűlésben elhatároztatott, hogy a mi polgármesterünk „polgármester“ czim helyett „polgárnagy“nak (jobb lett volna „városnagy“nak) neveztessék, a mi azonnal a közgyűlésen asnsba is vétetett. —■ Ugyanakkor a város által 1857-ben alapított kath. nevezetű, városi háromosztályu alipartanoda ügye olyképen döntetett el, hogy az mind a kath. mind a reform, algymnasium osztályaiba fog beolvasztatni. Holnap erről még bővebben. ♦LángBoldizsir színigazgató tudatja pályatársaival, hogy a téli szakra a szatmári színházat véve ki, hol működését f. é. nov. én kezdi meg, azért akik hozzá szerződni óhajtanak, bérmentes levelüket October 15 ig Nyíregyházára, azontúl II. Károlyba küldjék. * Egy korszerű röpiratba jelent meg Kolozsvártt „Őszinte szó a román testvérekhez“ czím alatt Deák Farkastól. Fiatal írónk velem rövidséggel állítja össze a Királyhágón inneni nemzetiségi küzdelem legújabb piasisának részleteit, a az ifjú kebel azon szűzies meggyőződésének hangján szól a román testvérekhez, mely azt hiszi, hogy az örökigazságnak, jognak és józanul felfogott érdekeknek okvetetlen győzni kell a szenvedélyes elfogultság vakságán, ■ as absolutismus lélekvásárló ármányain. 200. szám .«V61. Vasárnap September 1