Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-01 / 200. szám

Első évi folyam. gierkemto-hivatal Aldanaeor 5. s* *. 2-dik eme! t. kiadó hivatal: Bar­tok-terej 7. szám, föld.z.i.L Elöfizethetni Buntesten s kiadó­hivatalban. barnok-tare 7. sziím, földsainc. Vidéken perau­ntea leveliben , minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, h.'ahoz hordva. ft kr . ft kr Ezésiévre 1$ — Évnegyedre 4 50 Keldvre 'i 50 Egy hóra 2 — Vidéki naponk At postán ft kr kr Ezésxé­vre 19 — Évnejiyedre 5 — Feld­vre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. A na­yar kir. udv. kanc­ellár Kothay Rudol­fot, a magyar kir. udv. ktcczellírra fogalm­azó*gya­konn­okát ezen udvari hatóság tis­zteletbeli fogalmazó­­segédévé nevezte ki.­ ­KIHIVATALOS KÉSZ. Schmerling állaraminisler beszéde. Oly vita után, mely teljes Élénkségben három na­pig tartott, oly vita útán, melyben a bál mindkét ré­széről a legjelentékenyebb szónokok részt vettek, szí­­vesen róta volna ő Felsége kormánya önmagára azon kötelességet, miszerint a ház türelmét ne vegye többé az által igénybe, hogy egyik orgánuma által szít e­meltet. Azonban azon kérdés fontossága , mely itt tárgyalta­k, azon megtámadások, mik a ministerium ellen intéztettek, megfoghatóvá teendik, és kimenten­­dik, ha én a ház türelmét a tárgy fejtegetése által még egy időre igénybe veszem. Azon támadások, mik a mi­­nistérium ellen intéztettek, mindenek­előtt két pontra vonatkoztak. A ministérium azon eljárását, hogy ezen közleményt a ház elé hozza, alkotmányellenesnek n­evezték, s szemére vetették a ministeriumnak, misze­rint ezen közleményt csak azért téve, hogy magának a ház részéről bizalmi szavazatot vívjon ki. Ezen két megtámadás ellen a ministérium nevében határo­zottan óvást kell tennem. Azon itt, melyre a miniszé­­rium az által lépett, hogy a közleményev­el a m. kir. ta­nács elé jött, nem alkotmányellenes. Ellenkezőleg, mi azon öntudattal bírunk, hogy a mellett az alkotmá­nyos államélet alapvonásait, formáit pontosan megtar­tottuk. Mindazon államokban, melyek alkotmányos élete már régibb mint miénk , szokás, hogy a fontos nyilatkozványok a kormány részéről az ural­kodó nevében történnek. E tekintetben különösen An­­g­iára hivatkozom, hol minden eldöntő közlés, minden ü­zemt, nyivánítás, a parlament bezáratása, ha azt nem maga az uralkodó eszközli, ha azt egy bizottmány eszközli, mindig az uralkodó nevében, az ő szándéka, óhajai, c­élzatainak kifejezése mellett történik. Utalok különösen arra, hogy a magyar országgyűléshez azon nyilatkozványok, mik a ki­rálály részéről történnek, mindig a király személyének idézése mellett intéztet­nek, ■ én azt hiszem, hogy azon szokás, mely illő egy országgyűlés irányában, a birodalmi tanács, ezen sok­kal magasabban álló politikai testület irányában bizo­nyára helyén van. (Bravo jobbról s a középről.) Azáltal, hogy ő Felsége nevét a kormány közleményében idéz­tük,semmi esetre sem hibáztunk a korona fénye,legkegy. Urunk szentelt személye ellen. Hanem löntudattal bírónk azon állásról, melyet császár ő Felsége a szerves ál­laméletben elfoglal. Császár Ő Felsége a végrehajtóba, tatom képviselője; ő azt korlátlanul gyakorolja, úgy, hogy felelős ministereinek tanácsával él. (Bravo balról s a középről.) A ministereknek számot kell­ vetniök arra nézve, hogy mely viszonyok teszik a magyar or­szággyűlés feloszlatását szükségessé. Ezen nézetei azonban csak egy melléktanáca nézetei. Ezen néze­teknek Császár Ő Felsége személyes nézeteivé kell válniuk, hogy gyakorlatilag életbe, léptethessenek. (Bravo). Nem a ministerium, Császár Ő Felsége találta a magyar országgyűlést feloszlatandónak ministerei­­nek tanácsa, vélemén­ye után, csak akkor, midőn Ő Felsége ezen lépés jelentőségéről személyesen meg­győződött. (Bravo.) Midőn tehát Ő Felségét azon helyreállítók, mely őt mint a végrehajtó hatalom korlátlan képviselőjét meg­illeti, semmi tekintetben sem tettük félre a felelőssé­get azért, a mit tettünk, tanácsunkért. (Bravó jobbról és középről.) Habozás nélkül nyilvánítom, hogy az egész ministerium teljes felelősséget vállal azon ta­nácsért, melyet ezen fontos s bonyolódott ügyben Ő­elségének adott.­­(Bravó) Ha szemünkre vetik, hogy Ő Felsége személyét pajzsai állítottak fel, melylyel magnókat fedezzük, úgy legalább gyakorlatilag, nem tartatott az ellenzék vissza ezen pajzstól. (Brávó jobb­ról s középről.) Az arak nagy nyíltsággal, minden tar­talék nélkül a leghangosabb, leghatározottabb megro­vást intézték a miniz­térium ellen az itt tárgyalt ügy­­ben, s ekként gyakorlatilag kimutatták, hogy az ural­kodó személye sérthetlen , a minit­tereié pedig a rend­szabályokért felelősek. (Brávó,brávó minden oldalról). Azt is szemünkre vetették, hogy ezen közleményt azért hoztuk a kir. tanács elé, miszerint az által ma­gunk számára bizalmi szavazatot vívjunk ki. Uraim­­ba sikerül bizalmi szavazatot kinyernünk, úgy arra bizsikék leszünk. (Brávó balról s közel­ről.) Mi elis­merjük, hogy alkotmányos életben csak a törvényhozó hatalom egyetértésében a kormánynyal virágozhatik fel a bűn üdve s e tekintetben,mindig a legnagyobb súlyt akarják a fogiak fektetni arra, miszerint a kormány nézetei a birodalmi tanácséival min­dig öszhangzásban álljanak. (Bravó balról a kö­zépről.) De nem ezért hoztuk mi ezen közle­ményt a bir. tanács elé ; magas­ rangú okok képezék azon felelet alapját. Eltekintek attól, hogy a magyar országgyűlés irányában azon benső viszonynál fogva, melyben az összes királyságok s országok egymáshoz állnak, ily rendszabály nem is léptethető életbe, a nél­kül, hogy a többi királyságokat s országokat a legér­zékenyebben ne érintené, hogy tehát már pusztán az udvariasságnak tekintete is parancsolta, miszerint ily fontosságú rendszabály a legfőbb politikai testülettel, mely Austriában létezik, a bírod, tanác­csal közöltes­sék. (Bravo balról s középről.) Ámde a közlemény még egy sokkal fontosb tekintetből történt. A magyar országgyűlés hivatva volt, az alkotmány életbelépte­tése végett a kir. tanácsba követeket választani; nem csak hivatva volt erre, hanem fel is volt­­szólítva. Hiva­talosan tudtára kelle adni a háznak, hogy a magyar­­országgyűlés ezen fölhívásnak nem felelt meg, s hogy főleg az alkotmánynak föltétlen viszautasítása volt az, mi a Felségét a magyar országgyűlés feloszlatására birá. Ez okokból tehát kötelesség ténye volt a minis­­tériumra nézve, azon testületnek, mely a magyar or­szággyűlés szerves életében mindenekelőtt oly lénye­gesen érdekelve van, azon rendszabályról közlést ten­ni, mely az irányában foganatosítandó volt. Ez a ok­ból történt uraim, a közlés, s ha a viták folyamában az azon térre tereltetett, miszerint abból a ministéri­um számára bizalmi vagy bizalm­al­ansági szavazat képeztessék, úgy én a magam s társaim nevében önne­pélyesen kinyilatkoztathatom, hogy ezen szándék sem­mi tekintetben se il forgott­­ön. (Bravo balról , közép­ről.) S most kötelességemnek tartom— habár a mi­­nistérium politikája politikai elvrokonaink részéről tulajdonkép már meleg s ékes­szavú támogatást s vé­delmet nyert — a mellett még néhány jelentős mozza­­natot érvényesíteni. A ministérium a magyar országgyűlés irányában kettős álláspontot foglalt el: a jog és áll a veszély ál­láspontját; a magyar országgyűlés irányában az austriai ministerium a jog álláspontján állt, midőn az alkotmány elismertetését követelte. Mi ministerek, kik oct. 26-án még nem álltánk hivatalban s oct. 20-kot bevégzett ténykényt vettük, kétségtelenül azon helyzetben valánk, hogy elismerhettük, miszerint oct. 20-án azon férfiaknak, kik ő Felségének akkor ezen fontos okmány, a diploma kiadatását ajánlották, tisz­tában kell magukkal lenniük az iránt, hogy mely álláspontot kell ő Felségének a magyar ország­gyűlés s magyar alkotmány irányában foglalnia s foglalt. Ez a teljhatalom álláspontja volt egy eljátszott, tényleg hatályon kívül esett alkotmány, a tényleg fél­retett, a debreczeni convent határozatai által szétté­pett magyar alkotmány irányában. Ha oct. 20-án azon uraknak, kik Ő Felségének a diploma kiadását aján­lották, nem ezen álláspont forgott szemeik előtt, úgy meg kell vallanom, nem foghatom meg, mint volt lehet­séges, a diplomát, legalább mennyiben az Magyaror­szágot illeti, kiadni. (Bravo balról , középről.) Akkor nem volt más,választás, ha csak azt nem akarák elis­­merni, hogy Ő,Felsége kötelezve volna, mint magyar ki­rály a magyar alkotmányt jogerejennek elismerni, elte­kintve attól, hogy ő Felsége egy forradalmi nemzetet utasított rendre, nem hódított országot, hanem egy forradalmat tört meg. (Bravó balról a a középen). Ha elismerték, ha hittek abban, hogy nincs más eszköz, mint Ő Felségének azt ajánlani, miszerint a magyar alkotmányt, úgy a­mint fennállt, és pedig az 1848-as alkotmányt, föltétlenül helyreállítsa , akkor ő­felsége számára nem marad fenn az az eszköz, hogy saját teljhatalmából módosításokat tegyen abban. Ha pedig elisme­rtetett, hogy a birodalom jóléte kívánja, az alkotmányban módosításokat tenni, a magyar ország­gyűlés közreműködése nélkül — és az ő közreműkö­déséről az octoberi diplomában szó sincs — akkor azt is el kell ismerni, hogy ő Felsége a teljhatalom birto­kában volt s ezen teljhatalom az előző eseményeken alapult. Ha e tényeket el nem ismerjük, akkor nem is lehetett Ő Felségének a diploma elfogadását ajánlani. Ismétlem, nem volt egyéb választás,mint vagy elismerni azt, hogy a régi magyar alkotmány jogérvényes — és akkor Ő Felsége teljhatalmából meg sem változtat­hatja ; vagy az , hogy az alkotmány nem volt többé jogérvényes és akkor Ő Felségének ajánlani lehetett, hogy bizonyos módosítások mellett, mint az a diplo­mában történt, az alkotmány­t életbeléptesse. (Bravó, bravo balról s a középen). A jog eme álláspontjáról az állam­ ildomosság álláspontjára térek. Tegnap igen szépen taglaltatott s praktikus államférfi nem is fogja tagadni, hogy a „salus reipublicae maxima lex esto“-t valaha tagadni lehes­sen. Az állam jólétét nem­ lehet a magán­viszonyok sza­bályai után megítélni és az uralkodónak szent köteles­sége az állam jólétéért, habár talán sértőleg a igen mélyreható módon is, gondoskodni. (Bravó balról s a középen). Az urak házában egy igen tisztelt szónok, s a követek házában is fennen s himezés nélkül elismer­tetett ama szükségesség, hogy a központosításnak bi­zonyos foka Európa minden államainak szükséges. Nem lehetene tagadni, hogy egy oly államban, mely mint Austria Europa közepében fekszik, s azon kettős hivatással bír, hogy kelet és nyugat közt az egyensúlyt fentart­sa, e szükség annál szembetűnőbb.Ezt nem tagad­ják. Azt kérdem tehát: miként lépjen az életbe ? Elis­merik, hogy a birodalmi pénzügyek, a külü­gyek, a had bizonyos kérdéseit egy központi hatalom vigye. Azt kérdem már most.­, mi a következetesség, ha egyálta­lában alkotmányos államéletet akarnak ! Az, hogy e központi hatalom oldalán központi kép­viselet álljon, ez a következetesség. (Élénk bravo balról a középen.) Ha e szükségességet tagadjuk, le kell mondanunk alkotmányos formákról s legalább a fontos tényekre az absolutismust kell életbe léptetnünk. (Bravó balról). E két okból te­hát igazolva van, “uraim , a jog, az állambölcses­­ség szempontjából az az állás, melyet a kormány Ma­gyarország irányában elfoglal. Most engedjék meg, hogy azon okok taglalatá­­ban tovább menjek, melyek a magyar országgyűlést arra indíthaták, vagy a­hol nyíltan kimondatott, indí­tották is, hogy az alkotmányt visszautasítsa. A február 26-ai alkotmány ellen mindenekelőtt azt hozták föl, hogy az más képviseletet, más illetékességet teremtett mint az oktoberi diploma. Az ehet megengedem, a má­sodikat a leghatárzottabban tagadom. A­nélkül, hogy az utóbbi tekinte­ben további taglalatba bocsátkoz­nám, azt hiszem, hogy erre, a­mennyiben Magyaror­szágot illeti, alig szükséges hosszabb mutogatás. Ha annak szószerinti szövegét, mi a magyar királyságnak országgyűlése competentu­ját illetőleg a diplomában megadatott, az alkotmány idevonatkozó szavaival ösz­­szehasonlítjuk , meg fogják önök engedni, hogy a két határozmány csaknem szóról szóra hasonlít egymás­hoz, és annálfogva egyátalában nem lehet mondani, hogy a­mi a magyar országgyűlés kompetentiáját illeti, az a febr. 26-ai alkotmány által valamiben megszoríí­­t­tatott­­ módosítás mindenesetre illeti a képviselők számát; az oct. 20 -i legfelsőbb diploma a képviselők­­ számáról semmi határozványt nem tartalmaz; az ugyan­­­­ekkor az akkori ministerelnök gr. Beckberghez inté­­­­zett kézirat „legelőbb“ a birodalmi tanácsosok számát állapítja meg 100-ra; tehát még ez által sincs a b­iro­­dalmi képviselők számára nézve definitívum kimondá­­­va. Ha tehát fölteszem, hogy a magyar országgyűlés­­­­ből talán 25 követ foglalta volna el helyét a birodal-­l­mi tanácsban, midőn ezen birodalmi tanács az eredeti­­ rendezés szerint mintegy 100 tagból áll vala, úgy hi­szem , az arány ugyanaz maradandóit, mint most, mi­­­­dőn 343 követ közt 85 magyar foglal vala helyet. Az­­ arány ugyanaz. Soha sem hallottam uraim, hogy egy nép azon ütközött volna meg, hogy képviselőinek számát szaporít­ják. (Bravó). Sőt akkor panaszkodtak inkább, ha azok­­ számát kevesbítették. Egy oly nép, mint a magyar, mely parlamentáris nagyságokban oly gazdag, csak örvendhet, ha közőlük mennél többnek nyittatik alka­lom, hogy tehetségüket más körökben is kifejthessék,­­ mint a­milyenekben eddig fénylettek (Bravó). Szerintem épen a magyar országgyűlés fektet­te saját példája által a legnagyobb értéket ezen szá­mos képviseletre. Mert ha azt az alkotmányt, mely 1848-ban adatott, azon képviselettel egybehasonlítjuk, mely addig létezett az alsó táblánál, látni fogják önök, hogy képviseletük száma tetemesen nagyobb lett. An­nálfogva nem engedhetem meg azt, hogy csupán a mi­att, mivel a februári alkotmány Magyarország irányá­ban szélesebb képviseletet léptetett életbe, talált volna döntő okot a magyar országgyűlés a bécsi birodalmi tanácsot mellőzni. Az se lehet alapos indoka ennek, hogy az előbbi időkben a magyar és nem magyar ko­rona országai közt a kormányformákban viszás vi­szony állt fenn. Fölfogható előttem, hogy Magyaror­szág több tekintetben, a kormányformában s a kor­mányhatalomra nézve távol állt a nem magyar tarto­mányoktól, a­míg t. i. Magyarország szabad alkot­mánynak örvendett, s a többi koronaországok absolut kormányoztatták. Ezt felfoghatom,­ ámde ezen viszo­nyok most már egészen mások. Ugyanazon kormány­­formáknak , melyek Magyarországban 300 éven át fenállottak, most ő­felsége kegyelme által minden or­szága és népei részeseivé lettek. Tehát épen semmi ok sincs bizalmatlanságra oly gyülekezetbe lépni , hol az alkotmányos államélet egyenlő alapelvei léptetnek életbe minden irányban. A magyar országgyűlésen, különösen felirataiban, és ezen ház azon részében, hol a magyar nép iránt élénk rokonszenvek nyilatkoztak, hosszú és szomorú raj­tút adtak mindazon bajoknak, melyeket a lefolyt tizenkét év hozott, mint állítják, Magyarországra. Uraim,,én és hivataltársaim kivétel nélkül, kik most Császár Ő Fel­sége kegyelméből mint koronájának tanácsosai szol­gálunk, személyünkre egyikünknek sem lenne köteles­sége e támadásoknak eléje állani, mert e támadáso­k oly időszakot érintenek, midőn még nem voltunk hi­vatalban. De mint az igazság és jogosság embere, mégis kötelezve érzem magamat, lándzsát törni mind­azon támadásokért, melyek a bukott rendszerre köz­ben közben nagyon igazságtalanul intéztettek. Nem ismételhetem elég fennen, hogy én részemről s társaim is velem az alkotmányos kormányformának hódolunk, belső meggyőződésből hódolunk ,s magam név­ez­e­­tesen ugy hiszem, „ igénybe vehetem azon jogot, h­o­g­y mindenkinek el kell ismer­nie, miszerint egész politikai életem e politikai hitvallást, mint a belső meg­győződés és az igazság hitvallását iga­zol­t­a. (Élénk brávó mindenfelől). Azonban midőn tartózkodás nélkül vallom Aus­triában az alkotmányos forma előnyösségét és szük­ségességét, nem tagadhatom meg azon meggyőzödést, hogy egy absolut kormányzott államban is lehet jó, kormányozni. Láttuk, hogy egy első­ nagyságú uralko- TÁRCZA. Nap! újdonságok. * Pest városa közgyűlése a birodalmi tanács lengyel követének S m o­­­k­á­n­ak köszönő iratot szavazott. * Tegnap d. e. 9 órakor az itteni cs. k. adóbizott­mány titkára Ha a s ur, e bizottmány néhány hivatalno­kával és egy cs. k. százados és 5 katona assistentiája mellett megjelent a városházán, hogy a városi adóköny­veket átvegye. A városi hatóság, mely épen közgyűlésre jött össze, kinyilatkozta rá, hogy a hivatali könyvek ek­­kénti elfoglalásának engednie kell, a­minek következté­ben a városház hátulsó ajtajánál a különféle adó és jegy­zőkönyvek, számra 230 , két katonai szekerész­kocsira rakattak s a cs. k. adóbizottmány által elvitettek. A nagy számmal összecsődült embertömeg a rendet legki­sebb mértékben sem zavará meg. •A magyar egyetemnek — írja az I. T. — a prorectori­ választás megengedtetett. ♦Zágráb megye — írja az „Alföld,“ b. E­ö­t­v­ö­s Józsefet és S­m­o­­­k­a Ferenczet tiszteletbeli táblabiráivá nevezte ki. ♦Kassa városa az országgyűlésnek bizalmat sza­vazott. * Megújított pályadíj. Roszler István a debreczeni színház tulajdonosa nyilatkozik a múlt év végén általa vígjátékokra kitűzött 30 arany pályadíj iránt. A beküldött pályaművek közöl egyik nem felelvén meg a kitűzött czélnak, felszólítja az illető szerzőket, hogy kéz­irataikkal i. é. October 30-ig rendelkezzenek, azontúl a jeligés levélkék meg fogván semmisíttetni. A ki nem ad­hatott pályadíjt azonban nem vonja vissza, s újólag ki­jelenti, hogy a határidőt egy vagy két felvonásos vígjáté­kok pályázására meghosszabbítja. Alkalmi darab, mely a jelen politikai eseményeket tárgyazza, nem pályázhat. A megújított határidő f. é. dec. 31-ke, s az uj pályaműve­ket a „Debreczeni közlöny“ szerkesztősége fogadja el.­ (A dolgot így arrangirozni az igazgató urnak tökéletes jogában volt, csak egy körülmény, a­mit helyeselnünk nem lehet, az, hogy a dolgot ily sokára halasztotta. Ebből két hátrány eredt; egyik, hogy az illető szerzők műveiknek ily­­ huzamos visszatartása által, a­mennyiben azokat más­­ színpadra is adhatták volna, károsítva vannak, — a má­­­sik az, hogy az indokolatlan késleltetés által a vidéki­­ pályadij- kitűzések hitele csökkenhetett. Rsz.­ ♦Fatalitások. A „Debreczeni K.“ szerkesztősége zokon panaszkodik, hogy eddigi átállásáról, egy szemé­lyes czélzásnak vett czikke miatt, „a Bachrendszerre em­lékeztető eljárással akarják kidobni.“ Az ide vonatkozó ítéletet az említett lap így közli: „A szerkesztőség öt nap alatt költözzék ki, különben alkotmányos hajdúk által­­ hányatik ki, melynek végrehajtásával egyik alkotmányos városi tanácsnok van megbízva; — fellebb­zésnek birto­kon kívül — azaz csak akkor adatlan hely, ha már ki­hányatott.“ A szerkesztőség commentárul megjegyzi, hogy a szállást egy városi tanácsnok nap­jától bírja. — Ehhez még az a csapás is érte a szerkesztőséget, hogy 10 köz­katonát és egy káplárt kapott ellátás végett, a lapban megjelent hirdetésektől járó kincstári díj-hátralékok behaj­tása végett. És mindezekhez, így jajdul fel: 140 előfize­tő­­ — Hol lesz méltó jutalma ennyi szenvedésnek — ki­ált fel tovább — igazság, alszol-e ? vagy meg is haltál? Hát a­ki teljes életében az igazságért és szabadságért küzdött, végre is az igazságtalanság martalékául fog es­ni ? . . . 3 utóljára sincs más vigasztalása, úgymond, mint a költő szavai : Van bíró a felhők felett, áll a villamos égi —­­ miért szenvedi ezt mind a „D. Közlöny“ szer­kesztősége ? — Azért, mert azt írá, hogy „némely ház erkélyéről a virágok locsolása alkalmával több járó­kelő öntetik fe !“ — Fájdalom, van-e koronádnak szebb gyön­gye mint a Debreczeni Közlöny ? kérdené Czakó. ♦ Fodor László veszprémmegyei azolgabiróról azt írják, hogy kész volt 909 katonát és 281 lovat ki­tartani, semhogy adóját megfizette volna. Előbb is azt kérdjük, írja a „P. H­u, hogy mit nyert a hazai ügy az ér­deklőit intéz tette által, miután kevesebb vagy hosszabb időre az adót mégis kifizeti; tehát csakis önmagának árt, minthogy vagyonát vesztegette, csakis „ellenségeinek“ használ, minthogy azon időben, melyben az exeqnens ka­tonák a kincstártól azon időben, mig esecnti- ra járnak, mi zsoldot sem kapnak, és ezt h­a­z­a­fi­s ágn­ak, mi­­­tyiságnak nevezik ! — Nem lenne hasznosabb is nemesebb is az így elharácsolt pénzt gyermekei számára, félretenni? — Nyer-e az elv ily költséges fitogratisok által? Nincs-e a törvénynek egyszerű protestatio által épen úgy elégtéve, mintha 10 ft adó helyett 100 frtot költ a katonatartisra ? — Nincs e elég szegénység az ország­ban ? Még hamis maximákkal is kell a depauperatiót elő­segíteni? Ez e az elöljárók hivatása? —­s váljon helyesen fogja-e fel a sajtó hivatását, midőn az önkínzás, a ön­­megrablás e tévútján járó embereket mint a haza mar­­tyrjait registrálja? * A Tápió Györgyén épült uj díszes templom­ra, mely nagy­­­boldogasszony napján szenteltetett föl, váczi megyés püspök Pettier Antal József ő mga 3000 ftot ajándékozott, a belső fölszerelést pedig az ottani buz­gó lelkipásztornak lehet köszönni. * Ma lesz V­á o z­o­n a bucsú ünnep, melyre főv­áro­smikből is számosan készülnek kirándulni. Mint hallják, ez alkalomra a váczi hölgyek részéről egy sorsjátékkal egybekötött fényes tánczvigalom is van tervben. * A győri pályaudvarban most szerdán borzasztó szerencsétlenség történt. Feichtinger Mihály 36 éves, kocsitoló, szerencsétlenül két, mozgásba tett kocsi sök lapjai közé jutott és feje egészen összezúzatott. A sze­rencsétlen két neveltelen gyermek apja, és özvegye a leg­szomorúbb vagyoni körülmények közt van. ♦Az ág. evangelikusok egyházi nagy­gyű­­lése aug. 30 kán érte véget. A világi főgondnok b. P­r­ó­­n­a­y Gábor O­­ga megköszönte a tagoknak buzgóságukat a kitartó erélyüket, melyet az idei ülések alatt bizonyí­tottak, s Ge­dn­­y, az újonnan választott bányakör, su­­perintendens úr az egyházi gyűlés nevében rövid búcsú­beszédet intézett a fog­adnokhoz, mire a jelenlevők, a báró urat zajosan megéljenezve oszlottak szét. * K­o­p­p­é­­­y Fü­löp ur a várostanácsnak 600 fo­rintot kézbesített, megkeresvén ezt, hogy miután az utóbbi időkben az ínséget szenvedők száma nagyon megszapo­rodott s az élelmi csikkek ára emelkedett, osztaná fel az említett adományt a városi szegények háza és a pesti le­ves osztogató intézet közt. A tanács Koppély úr kegyes adományát köszönettel fogadva, az azt kísérő iratot a köz­gyűlés tudomására fogja juttatni. ♦Vaeuti szerencsétlenség. A brighton­londoni pályán, aug. 25 -én iszonyú szerencséte­neig történt. A Clayton-aligutban két különvonat összeütkö­zött; az egyik vonat mozdonya összezuza az előtte in­dult másik vonat leghatulsó kocsiját. A különben szoká­sos elővigyázattól, hogy az utolsó kocsit üresen hagyják, esúttal eltértek, s a következményt könnyebb képzelni mint leírni. Az napig, midőn e tudósítás kelt, a halottak száma már 22-re, a sebesülteké százra tétetett. Azok, a­kik szerencsések voltak megszabadulni, az iszonyú jele­netről egész életükön keresztül hajborzadva fognak meg­emlékezni. Az alagút vaksötétsége mellett a nők és gyer­mekek rémülete elejénte az őrülésig ment és a megmene­kültek rémkiáltása majdhogy túl nem hangozó a sebe­sültek, zúzottak és leforrázottak rajjait. Mint több lap említi, valódi csoda , hogy ezen a vonalon, hol vasárnap reggel a különvonatok egymást kergetik, a szerencsétlen­ségek nem gyakoriabbak . Kecskemétről aug. 29-kéről írja l. levele­zőnk : A f. hó 26-kán tartott városi képviseleti közgyűlés­ben elhatároztatott, hogy a mi polgármesterünk „polgár­­mester“ czim helyett „polgárnagy“nak (jobb lett volna „városnagy“nak) neveztessék, a mi azonnal a közgyűlé­sen asnsba is vétetett. —■ Ugyanakkor a város által 1857-ben alapított kath. nevezetű, városi háromosztályu alipartanoda ügye olyképen döntetett el, hogy az mind a kath. mind a reform, algymnasium osztályaiba fog beolvasztatni. Holnap erről még bővebben. ♦LángBoldizsir színigazgató tudatja pályatár­­saival, hogy a téli szakra a szatmári színházat véve ki, hol működését f. é. nov.­­ én kezdi meg, azért a­kik hozzá szerződni óhajtanak, bérmentes levelüket October 15 ig Nyíregyházára, azontúl II. Károly­ba küldjék. * Egy korszerű röpiratba jelent meg Kolozsvártt „Őszinte szó a román testvérekhez“ czím alatt Deák Farkastól. Fiatal írónk velem rövidséggel állítja össze a Királyhágón inneni nemzetiségi küzdelem legújabb piasisának részleteit, a az ifjú kebel azon szűzies meggyő­ződésének hangján szól a román testvérekhez, mely azt hiszi, hogy az örökigazságnak, jognak és józanul felfo­gott érdekeknek okvetetlen győzni kell a szenvedélyes el­fogultság vakságán, ■ as absolutismus lélekvásárló ármá­nyain. 200. szám­­ .«V­61. Vasárnap September 1

Next