Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-21 / 217. szám
óriási léptekkel közeledik s Törökországon kívül főleg Austriát fenyegető veszélylyel. Meg van győződve, hogy a törökök és monteregróiak harcra, mihelyt ez utóbbiak szélsők fölött valami jelentékeny előnyt vívnak ki,roppant dimensiókat fog fölvenni, s ekkor Oroas- és Francziaország tervei is inkább előtérbe fognak lépni. Levelező azt tartja hogy ily körülmények köit Aaatria belzavarai mindazon két nagy hatalomnak, mind a Balkán és Duna közti román és szláv törzseknek javukra szolgál. Ily viszonyok és kilátások közt levelező a kormányon merő bölcseséget szeretne látni, ámde épen nem lát. A monarchia román és szerb lakói, úgymond, a legélénkebb rokonszenvvel viseltetnek a török határon túli törzsrokonaik iránt, s eléggé ismeretes dolog, hogy a mozgalom vezetői a nemzetiségek legmerészebb csoportolásaira gondolnak, anélkül, hogy szerződésekkel, törvényekkel, történettel, vagy akár azzal, ami török császári, akár, ami austriai császári, törődnének. Ha ezen tervek, mikért százezeren készek kiállni, csak legkisebb részben valósulnak is, úgy azok Austria chimaerás egységének nagyobb s mélyebben ható veszélyt hozódtak, mint a magyar országgyűlés öszszes követelései. Levelező azután figyelmezteti a bécsi kormány férfiait, hogy minden kényezgetésük daczára, az austriai kormánynak a románok és szerbek közt egyetlen barátja sincs. Ezek vagy őszinte hivei a magyar történeti alkotmánynak — s ilyenek, hála Istennek ! nem kis számmal vannak ; — vagy részint dacoromán birodalmon dolgoznak, mely a Tiszáig terjedne, belefoglalva Erdélyt és Moldva-Oláhországot; részint egy Nagy Szerbiáról álmodnak, melynek határai a Duna mindkét határain Pécsen túl feküdnének. A románok és szerbek, kik ezen irányhoz szítanak, egy évnél régebben, egyházi és nemzeti ünnepélyeknél, Oláhország é Szerbia színeit és czimereit hordják s nyilvános helyiségeket is azokkal diszitnek föl. Levelező kérdi, mit mondanának Francziaországban, ha ott Anglia színeit, vagy a Rajnánál és Belgiumban, ha ott franczia színezet vagy Oroszországban, ha a balti tengeri tartományokban svéd jelvényeket hordanának. Austria, n. m. végül, mely öngyilkos politikája altt önmaga idézte elő ezen jelenségeket, későn fogja belátni, hogy azon nem reális törekvésében , Magyarország követelései ellen magának alkalmas eszközöket teremteni, nemcsak czélját nem élte, hanem oly elemeket tárni gátolt, melyek azt — mit hamisan Magyarországnak tulajdonítottak — t. i. a monarchia feloszlását, tényleg s az európai conjunctúrák kedvezése mellett, végre fogják hajtani. ---------------Az „Indépendance“ bécsi levelezője September 13-kán különösen a birodalom pénzügyeiről szól. Lényegében a levél arra megy ki, amit a „Constitutionnel“-nek közlöttük czikke mondott, de érdekes némely részletekért. „Ha van a bécsi ministeriumban ember, úgymond, ki hivatása színvonalán áll, s kinek jelleme és politikai véleménye legtöbb bizalmat önthet az alkotmányosság barátaiba, az kétségkívül a pénzügyminister, Plenerir. Alkotmányos érzelmeinek lehet tulajdonítni, hogy annyira sajnálta le. Vay kiléptet a kanczellárságból. Látta egyszersmind, mennyi zavart fog ez okozni, mind általán a kormánynak, mind különösen a maga osztályának. E bajok nem soká várattak magukra. Tudva van, mily zavart idézett elő a magyar országgyűlés föloszlatása, mely a megyékét, s azt vonta maga után, hogy királyi biztosok neveztessenek ki, kik többnyire nem örömest fogadták el a küldetést. De ezen Magyarországon előforduló nehézségek csekélyek az egész birodalomra súlyosodó pénzügyi zavarhoz képest. Igaz, hogy az adókat vagy szép szerint, vagy erővel beszedik. De elegendők e az adók, fedezni a kincstár szükségeit, s oly lábra állítani, hogy a pénzügyek normális állapotba jöjjenek? — Senki sem gondolhatja. Tehát szükségkép kölcsönhöz kell a kormánynak folyamodnia. Aki kölcsönről beszél, bizalomról beszél. S lehet a külföldön bizalmat ébreszteni, valameddig nem győzzük meg a felől, hogy azon tartományok, melyeknek biztosítniok kell a hitelt, jóarántukból vállalnak kezességet? — Az illusio oly nagy volt, hogy még így is képesek voltak okoskodni. Az alkotmány rendeli, hogy a pénzügyek közösen tárgyaltassanak; fölszólítják tehát Magyarországot s a többi tartományt, jöjjenek, tárgyalják közösen; ha nem akarnak, elég lesz constatírozni elmaradásukat — ez esetet maga az alkotmány előre látta — s a szűk kir. tanácsot azonnal teljesnek nyilváníthatjuk, mely megold minden elébe adott pénzügyi kérdést. Mintha bizony nem lett volna könnyű előre látni, hogy lesznek számos oly tagjai a mostani birodalmi tanácsnak, kik ily kifogásos fictió ellen óvást tesznek, s készebbek lemondani küldetésükről, hogy nem őket effélékre használják ! De ha sikerülne is többséget szerezni egy kölcsön megszavazásának, mi gálya lehet ily szavazatnak az idegen tőkepénzesek előtt ? — Ez az, mit Piener a érzett, midőn alkudozásokat kezdett némely külföldi bankházzal. Nem annyira lepte meg , mint kiábrándítható némely hivataltársait azon bankárok t°gadó válasza, kik nem akarnakhitelezni, míg a birodalom minden tartománya nincs képviselve a Reichsraihban. Ez az, miért hihető, hogy a bécsi kormány hajlandó engedékenyebb lenni Magyarország iránt.“ (A levelező, ki 13 kán ír, még hitelt ad a hírnek, hogy Magyarország prímása s némely mágnásai új kiegyenlítési javaslatot terjesztettek elő, mely sikert ígér. Tudják, hogy azóta enk meg van hazudtolva.) Schuselka új röpirata. Schuselka Ferencz „Austria és Magyarország“ czímű legújabb röpirata, mely úgy hisszük, érdekelni fogja tartalmánál fogva az olvasó közönséget, főbb pontjaiban ezeket mondja: „Mindenesetre vannak lapok, melyek a ministeriális beszéd tökéletesen igazolt elismerésében annyira fellelkesülnek, mikép azt hirdetik, hogy a situatio teljesen világos, a közvélemény megnyugodhat, az alkotmány meg van mentő-e, és Austria alkotmányos egysége biztosítva. És van igen számos publikum, mely a politikában bek szerint napról napra él, melynél mindig annak van igaza, ki legutóljára beszélt. Ezen emberek most kéjmámorban éltek, és politikai bölcsességüket és hazafiságukat elegendőleg és fényesen bebizonyítani hiszik az által, ha vendég- és kávéházakban hősiesen ezt kiabálják : „Éljen Schmerling, le a magyarokkal!“ Áttérvén az Ausztria és Magyarország közti viszály kiegyenlítésére, miután az eddigi eljárást rosszalja, így szól : „Austria valódi és tartós boldogságának fő feltétele abban áll, hogy magát minden egyes nép nemzeti érzülete, történelmi öntudata, nemzeti-politikai egyéniségében kielégítettnek láthassa. Csak az a alkotmány, mely e kielégítést megadja, alapíthatja meg Austria üdvét.“ A ministerium és birodalmi tanácsról szólván, igy okoskodik: „Az országok autonómiája alkotmányunk alapja. Ha tehát a birodalmi tanácsba küldött országgyűlési képviselők eredetöket feledve, ezen alapot elhanyagolják és egy eszményi birodalmi tetőt akarnak építeni, úgy e tető a levegőben álland. Ami alkotmánynak alapgondolata így szól: „Amennyire lehető, a részek autonomiája, és csak amennyiben a szükség kívánja, centralisatió.“ Azért első kötelessége a birodalmi tanácsosoknak, mint országgyűlési követeknek az országok autonómiáját fönntartani, vagyis a birodalmi alkotmány és birodalom alapját érintetlenül hagyni. A birodalmi tanácsosok szigorú kötelessége , az országgyűléseknek a birodalmi tanácsból csonkatlanul hazavinni az országok autonómiáját. Ezt tőlük követelni fogják.“ Nem talál elég szavakat azon szónok megrovására, ki azt mondá, hogy az 1343 ki magyar alkotmány egy gyenge monarchiától kicsikart engedménynek tekintendő, ha Mühlfeldet szintén megrója, ki nem átallott az orosz segedelemre és a világosi gyalázatra utalni. „Ezen a birodalmi tanácsot nem tartja Swhnselka képesnek, többé a kiengesztelés munkájának végbevitelére. A foederatiora térvén át, azt elemezi, mondván : „minden foederatióba, tehát szüksségkép a megfelelő központosítás is benfoglaltatik és minden foederalista tehát magában értve a nélkül, hogy ki kell mondani, centralista is, a mennyiben az a foederatio czéljára szükséges“. „Minden népek között, mond Schuselka, épen a német-austriaiaknak kell a legőszintébb és határozottabb foederalistáknak lenniök, mert azon politika által, melyre a túlzó centralisták a birodalmi tanácsban törekszenek, esik Német Austria azon veszélybe, hogy a sleziig-bolsteiniak sorsában osztozzék.“ Erre ráttérvén az magyarkérdésre, végül így vélekedik : „ha kérdeznék, mit tennék én, ha a dolgot kezemre bíznák, úgy arra határozottan én őszintén felelek; előbb azonban erős meggyőződésemet kell kimondanom, mikép senki sem képesebb a dolgot hamar és békésen kiegyenlíteni, mint Ő Felsége a Császár maga. „Ha tehát a császár volnék, úgy, amilyen hamar csak lehetséges, újra összehívnám Magyarország képviselőit , az ő, azaz a mi jogterünket foglalnám el és a kényszerűség elutasíthatlan parancsaival kezemben, közvetlenül én személyesen fognék velük a jogviszony megújítása iránt közlekedni. „Éz üdvös és dicső hódítás lenne. A császár bizonyosan meghódítaná a magyarok sziveit, s ezzel mindent megnyerne a mi a két fél üdvére szükséges.“ Honát orsziggyülés. (Folytatás *) Mrazovics azt akarja, hogy e válasziat úgy mint az említett „igazolási okmány“ ad acta tétessék és a lapokban kötöltessék. L o v rica úgy véli, mikép gr. Erdődy jobban tett volna, ha Francziaországba valami karthauzi kolostorba távozott volna, mint hogy e gyalázatos válasziratot ide küldé. Gr. Erdödy, ha akarja, közölje azt maga ujságszerte. Taler Mrazovics indítványára szavaz, mely csaknem egyhangúlag el is fogadtatik. S az e jegyző az igazoló bizottmány jóváhagyását olvassa, némely választásokat illetőleg. Helybenhagyatik, miután Kraljevics indítványa, hogy Szerém megyében 4 hét alatt új választások rendeltessenek, megbukott. Az elnök megjegyzésére elhatároztatik, hogy következő hétfőn a legutóbbi kir. leirat a határőri képviselőket illetőleg, kapcsolatban az Ő Felségéhez küldendő felirattal és Sándor indítványával a magyar országgyűlés feloszlatását illetőleg tárgyalás alá vétessék. Polith indítványozza, hogy a dalmát birodalmi tanácsosnak Ljubissának a képviselőházban múltkor délszláv nyelven mondott beszédéért, melyben az új községi törvénynek Dalmatiára leendő kiterjesztése és az olasz-dalmata La penna ellen szólott, a jegyzőkönyvben köszönet mondassék ; miután Macsvanszki, Urbancsics és Stojanovica ellene szóltak és senki által nem pártoltatott, elvettetett. A gymnasiumi tantervi vita felvétetvén, némi módosításokkal elfogadtatik. Vrancsics indítványára elhatároztatik, hogy a jezsuita rend tagja nem lehet a bárman-egy királyságban gymnasiurui tanár. September 16. i ülés előtt az országgyűlés Knezevics képviselő gyászmiséjén a Sz. Márk-egyházban jelen volt. A jegyzőkönyv hitelesítése után a mitroviczi képviselők Gjokics és Milutinovics átnyújtják igazolásaikat. Napirendre a kir. leirat és a fölirat van kitűzve, az felolvastatik. Stojanovics: A horvát-szlavén határőrvidék képezi hajdantól óta legnagyobb és legrégibb aggodalmunkat; a törvény és jog szentsége rajtunk nem segít, annyival kevésbé a határőrvidéken. Csaknem azt mondhatja, hogy nemzetünk örökös harczra van kárhoztatva jogaiért és csodálkozik, hogy ily körülmények közt még egyetlen horvát és szlavón életben van. — A kir. leiratból látja, hogy semmi jót nem várhatunk ; a határ képviseltetésének kérdése eldöntetett; nekik nincs miért itt megjelenni, majd csak valanely alkalmas időben, ha t. i. ismét államjogi kérdések fognak tárgyaltatni, fognak ismét behivatni a határképviselők. A császári leiratban tehát kétséges, hogy mi államjogi kérdéseket tárgyalunk e, pedig épen most kezdjük azt. — Lényegileg itt az a kérdés, astresset, vagy repraenentatiót küldjünk e a királyhoz ; ő úgy véli, hogy, mikép már elhatároztatott, adrecset kell küldeni (tetszés). Erre nézve következő okai vannak: A leirat — úgymond — ha jól megtekintjük, hamis feltevéseken alapszik. Nekünk Ő Felségéhez felterjesztendő törvényhatározataink nincsenek. Jelenleg a Felség és nemzet közt alkudozás folyási jogaink teljes visszaadása végett; míg ez meg nem történik, a törvényhatározatok felküldéséről szó sem lehet, már csak azért sem, mert csak a törvény szerint megkoronázott királynak van joga az országgyűlési határozatok szentesítésére, mit Ő Felsége maga is elismer az által, hogy magát megkoronáztatni és a koronázási diplomát kiadatni megígérte. Miután ezenkívül augustus 5 dikén elhatároztuk egy adresae felküldését, hol a katonai határőrvidék képviselői is résztvettek, nincs jogunk eltérni ama határozattól. A leiratban állittatik, mintha mi úgy nyilatkoztunk volna, hogy az adresse- vitába nem bocsátkozhat) Lásd Sürgöny 210 számát. S se r k. tünk, mig a határőrvidék itt képviselve nincs; de ez nem való; csak érdekünkben állott elvileg kimondanunk, hogy a határőri képviselőknek minden államjogi kérdésekben részt kell venniök, s hogy alkotmányunk reájok is kiterjesztve van. Abba nem bocsátkozik, mi különbség legyen az adresse és repraesentatio közt? A leirat ugyan különbséget látszik tenni a kettő közt, de minthogy parlamenti azokig, a királyi előterjesztvényekre adresse el felelni, ezt kell lehet tennünk jelenleg is, noha ő meg van győződve a felől, hogy nekünk sem az adresse, sem a felterjesztés nem használand. Indítványozza tehát: 1) küldessék fel adresse, mely felett azonnal tanácskoszunk ; 2) a határőri képviselők be nem hivása ellen ünnepélyes tiltakozásigtattassék a jegyzőkönyvbe; 3) a királyi leiratra küldessék külön felelet. (Tartós tetszés). Ezen indítványok ellenzés nélkül elfogadtattak. Ra ez ki dr. egy más, általa szerkesztett adresse tervet tesz a ház asztalára. — Említi , mikép szerencséje volt az adresse-bizottmányba megválasztatni, de azt megköszönte. Egyáltalában nem akarja megsérteni a komitét, mely az adresset tervezte. Ő ezen adresset sem formájára, gém tartalmára nézve nem találja kielégítőnek. Mi a formát illeti, minden adressenek államjogi elvekkel kell bírnia, melyekből a többi logikailag foly; ez hibázik az adresseben. Tartalmára nézve neki úgy látszik, hogy a jogfolytonosságra, név szerint 1848-ra nincs tekintet benne, mi pedig szükséges; az 1848 iki határozatokat világosan meg kell említeni, nehogy a bécsi kormány azokat vesznl fogván fel, ellenünk felhasználja. Továbbá nincsenek benne pontosan kifejtve Magyarországházi viszonyainkat illető határozataink; igy áll a dolog a három-egy királyság integritását — igy Dalmátiát és a katonai végvidéket illetőleg. Ő tehát engedelmet kér saját adresse-fenének felolvasására. Stojanovics Raczki indítványát elvetendőnek mondja, mert ezzel az angllai kisebbség a többség határozatát akarja felforgatni, • ez eljárást nem tartja parlamentárianak. Kvaterzik Raczki nézetét osztja a jogfolytonosságra és Magyarországhozi viszonyainkra nézve, mit kötelességünk a világgal tudatni. Az adresse-komitétel önzés volna, ki nem hallgatni másnak javaslatát. Weber szerint is nincs egy második párt, miután elvben az egész országgyűlés a Reichsrabbani megjelenés ellen szavazott. Csak az elvek különbsége képez pártokat. Mrazovics a felöli ásást pártolja. K u a 1 a n báró az új adresse-tervet kinyomatni, s mind a két adresse tárgyalását elnapoltatni, a azt titkos üléssel megelőzni kívánja. Sram ez indítványt pártolja. Csepulics : Ki türelmetlen, az zsarnok, ez pedig alkotmányellenes, mi pedig ilyen lenni nem akarunk. Ha ez új terv felolvasása ellen nyilatkoznék a gyűlés, nagyon compromittálná magát. Minden perczben a napirendre hivatkozni annyit tenne, mint a Baeb-féle paragraphlovagján. 11 i a a e v o s hasonlókép nyilatkozik, de Vrbancaics panaszkodik , hogy nem figyelnek a napirendre, melyek szerint először a bizottmány adresseje volna felolvasandó, utána aztán Raczki adresse-tervét kell a háznak meghallgatnia. Polith dr. úrnak nincs kifogása a Raczkiterv felolvasása ellen , csak az döntendő el előbb , most ő vagy később ? Zúz el: Az adresse, melylyel nemcsak Ő Felsége , hanem Austria minden népei, sőt egész Európa elé állunk ki, sokkal fontosabb valami, minthogy bármit oly könnyen félretennünk lehetne, ír. annak tökélétesítésére szolgálhat. Raczki terve nem ellenkezik az első adresse-terv elveivel, tehát nem látja át, miért nem olvastathatnék fel. Chuslau báró nézetéhez csatlakozik. (A második adresse terv, mely már kinyomva van, szétosztatik, és egy óranegyed után az ülés folytatunk.) Zivkovics indítványozza az első adresse-terv felolvasását. A részletes vitánál Raczkinak szabadságában áll véleményét kimondani és saját tervét előterjeszteni (tetszés). Aksamovics sajnálja, hogy Raczki a bizottmányba megválasztatván, abból kilépett. Épen mint szakember, ősi történetünk és jogaink ismerője szent kötelességének tarthatta volna az abbani részvévét). Kilépése és egy új terv kidolgozása előtte gyanú-1. Ő attól fél, mit , a c k i Magyarország végett akar felhozni az uj tervben Efelett — úgymond — az országgyűlés már határozott, mit most a királynak kell felterjeszteni, hogy általa Magyarországgal megkezdessék az értekezés. A jogfolytonosságra s az 1848- ra való utalást veszélyesnek tartja. Jelen országgyűlésünknek határozatai az 1848 ikiakkal ellenkeznek, más irányok és következésük van (tetszés). Az első adresse terv felolvastatik. Stojanovics megjegyzi, hogy a második adresse-javaslat csakugyan a kisebbség javaslata, épen azt találja benne, mitől félt, t. i. a többség nézetével ellenkezőt. Rácki a javaslatot saját művének mondja, melyről a kisebbség mit sem tudott. Őt a legjobb szándék vezérlette, s azon hit, hogy egy kielégítőbb forma ügyünknek érdekét mozdítja elő. Egyébiránt az országgyűlés az ő javaslatát tetszése szerint elfogadhatja, vagy elvetheti. A 2-dik adresse-javaslat felolvastatik. Mi, hogy olvasás közben a karzaton csendzavarás történt, az elnök annak kiürítésével fenyegetőzött. Egyes helyei ezen javaslatnak tetszéssel fogadtatnak , azok azonban, hogy Horvátország és Slavonia feltételes közremunkálásáról a birodalom közös ügyeire nézve, volt szó, a rászalás némely jeleivel találkoztak. Ma az adresse-kérdés feletti általános vita fog kezdődni. Zágráb, September 17. A jegyzőkönyv hitelesítése után Sipos nyilvánítja, hogy ha betegsége miatt kért szabadsága meg nem adatik, mandátumát tetezi. Vardian hivatkozik az e részben már hozott határozatra, és ennélfogva a szabadság meg nem adatik a Zágráb megye újabb választásra utasíttatik. Kraljevics által felolvastatik a pénzügyi bizottmány jelentése a Lapi díjak, nyomtatási költségek és az országgyűlési kiadások előleges költségvetését illetőleg september hora, és jóváhagyatik. A napirenden a felirati főtárgyalás van. Hosszabb vita után, mely a türelmetlenség jellegét nagyon is magán hordá, Stojanovics, mint a felirati bizottmány jegyzője végbeszédét tartá. „ Raczki munkáját tisztán történetinek mondja, melyben az országgyűlési határozatok csak itt ott tétetnek ki ezégért il. A stylis történelmi, de ezen mű iránya egyenesen ellentétben áll az országgyűlési határozatok szellemével, ősi jogainkra veszedelmes és ezen határozatok irányától mint ég a földtől különbözik. (A szónok a karzatról valaki által félbeszakiltatik; ő a háborgatót, kit megnevez,rendre utasítja.) Raczki úr feliratában oly dolgokkal bíbelődik, melyek felől mi ő Felsége a királylyal nem is szólhatunk. Raczki műve finomul kiszövött terv, a magyaroknak háborút akasztani nyakába. (Morgás, pisszegés és tetszés.) Ily szláv politika ránk nézve veszedelmes épen azért, mert Schmerling államminiszernek tetszik. (Pisszegés és tetszés.) Végre a bizottmányi feliratot ajánlva nyilatkozik a két fenforgó javaslat összeolvasztása ellen, mivel ez, igen eltérő természeteknél fogva, lehetetlen. A névszerinti szavazás alkalmával 53 követ a bizottmányi felirat mellett, 32 ellene szavaz, két követ nem szavazott. A szászok grófjának válasza Saguna püspök levelére. Nunlgod f. évi aug. 15/27 ki tisztelt iratában az ivea volt a szebeni tanácshoz intézett egy rendeletem következtében engem felszólítni, adnám fel a nevét, az időt és helyet, hol a román papok a rájuk fogott kihágásokat elkövették. Bárka, mint tudva van, a közigazgatás lényegében fekszik, hogy a hivatalos iratok hiányainak kikutatása, s a hivatalosan tett intézkedésekért az igazolás a felsőbb hatóságok elé tartozik, a nmlgod iránt érzett személyes tisztelt arra lír, hogy hivatalon kívül részletes fejtegetésbe bocsátkozzam. Nmlgod a tisztelt irat kezdetén mindjárt említni szíveskedik, hogy több oldalról merült fel a vád a román papság ellen, hogy politikai ügyekbe keveredik és a hatóságok iránt engedetlen; de e nyilatkozat elveszi a rá következő kérdés élét, hogy én honnan vettem az okot a román papság és értelmiség ily vádolására? Mert valóban viszonozhatom, hogy engem is értesítenek, mint malgodat, több ízben ehhez hasonlókról. Ily szóbeli nyilatkozatokra azonban keveset figyeltem, s azon sem ütköztem meg, hogy körutam alkalmával magam is idegen, s hivattani is magát érvényesítői akaró befolyásokkal találkoztam a román választóknál, és hogy a román papság mindenütt mint a román testletek képviselője szóvivő volt, de a kikkel magam is gyakran körülményes értekezésekbe bocsát- toztam; tehát mindeze kellen nem emeltem vádat, mert sem a szabadabb mozgást nem akartam akadályozni az alkotmány újra feléledésénél, sem gyanúval nem voltam ezek iránt. Csak midőn az itteni magistrátus több jelentés után a fenforgó akadályokról azon komoly részletes tudósításra érzé magát kötelezve, hogy a tiszta román községek lakói, a mint maguk mondják, kapott tanácsok következtében, öszhangzó, többnyire írásbeli jelentést tettek, hogy a szabályzat szerinti hatóságokat, s főleg az impectorokat el nem ismerik, s nekik nem engedelmeskednek, ami felől a tanács magáról elhárítva minden felelősséget a közigazgatás és törvénykezés fennakadására nézve, engem értesítvén: nem mellőzhetem többé a szógálatkész hatóságot a szükséges felvilágosítással részemről ír gyámolttál s a kellő utasításokat kiadni. Ha erre nézve a hivatalosan tudomásomra jött tapasztalásokra nem is hajtottam, ünnepélyesen tiltakoznom kell minden oly magyarázat ellen, mintha én a román papságot és értelmiséget vádoltam volna, sőt amagod meg fogja engedni, hogy e tiltakozásom szívesen fogadására felkérjem, minthogy nem vagyok azon helyzetben, hogy átalánosságban tartott vádaknál meg nem nevezett személyek iránt, idő és hely nélkül meg nem határzott tényekre következtethessek. Engedje meg nmaged, hogy levelének, amelyet hozzám intézni szíves volt, e valódi okán kívül többi tartalmát is megfontoljam, mert mennél jobban meg vagyok győződve, hogy mi. 16-ki rendeletemmel jószándékú felvilágosításra és a hatóságok elbukott tekintélyének helyreállítására ezéróztam, amely nélkül közigazgatás lebetlen, annál kevésbé következtethetek abból vádaskodásra. Nem a szebeni magiariátushoz intézett rendeletem, hanem a nmlgodon uralkodó hangulat kölcsönözhető tehát nmlgod hozzám intézett iratának azon hangot, amely ii-ott nem minden keserűség nélkül illeti személyes állásomat. Nem a szóban forgó tárgy, hanem a rosz hangulat felett sajnálkozom, a melyre találok. Nehéz állásomban, a melylyel akaratom ellen bízattam meg, amagoddal, fájdalom, alig jöhettem érintkezésbe, tehát amaged sem szándékain, sem magamtartása, sem törekvéseim felől tiszta tudomást nem szerezheted. A lisztújításnál érintkezésbe tettem ugyan magam a románokkal, amint mindenütt készséggel előztem meg őket, a román nép felém közelítő képviselői, amit okiratok is bizonyítnak, mindenütt felszólítam, hogy a hivatalokra (mert ezekről van szó) nemzetükből alkalmas személyeket jelöljenek ki, s a kijelöltek iránt képességük szerint a legmagasb utasítások szellemében, a román nemzetiség különös tekintetbe vételével lehetőleg figyelemmel voltam, s az erembe szabott regulativ határain belül mégsem sikerült minden követelést kielégitnem ; nem rajtam múlt s magasabb határozat fog a felett ítélni, hogy a nem szándékos mulasztás nekem tudható-e le? A legmagasb szándékra s a kor igényeire figyelve állásomban, mint a vezetésemre bízott népesség két törzsének elöljárója, mindig pártatlan, méltányos tekintetektől vezetett módon tartom magam, s hivatásom öntudatában, hogy mint közvetítő hassak, nem vagyok hozzáférhetlek, hanem bizalmat igyekszem nyerni, valamint magam is szívesen közelítek bizalommal. És ha végül legkevésbé lehet engem arról vádolni , hogy a számos, és a jövő elé lassan kint kimaradhatlan sikerrel közelítő román nemzet iránt, amelynek nyugodt magatartását és lejális érzületét elismerni soha sem vonakodtam, barátságtalan érzelemmel lettem volna ; ha továbbá tudom, minő bizalommal számít ő Fehér a hű román népre és minő fokban bírja amagod a legfelsőbb kegyelmet , úgy számomra, a ki kötelesség és érzelme iránti feladatának tekinti, császárának és urának, valamint hazájának az egyetértés és béke szolgálatait teljesítni, minden feltétel adva van, hogy tuilgoddal közösen a béke magvait hintsem és ápoljam. Nekünk kettőnknek nagyméltóságn úr, a közvetítőszerepe jutott osztályrészül, mely hazánk és polgártársaink irányában a tevékenység áldásteljes terére vezet; legyünk kölcsönös bizalommal egymás iránt,értsünk egyet ott, ahol az igények egymással szembe állanak ; én őszintén nyújtom kezemet, s meg vagyok győződve, hogy amaged is az egyetértést és békét előmozdítni óhajtja , hogy a béke -munkája által, amelyet a hatóságok gyámolításával is eszközlünk, érdemeket szerzünk, amelyek nem csak a népre nézve lesznek áldással, hanem azon legfelsőbb biza-