Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-21 / 217. szám

óriási léptekkel közeledik s Törökországon kívül főleg Austriát fenyegető veszélylyel. Meg van győződve, hogy a törökök és monteregróiak harcra, mihelyt ez utóbbiak szélsők fölött valami jelentékeny előnyt vívnak ki,roppan­t dimensiókat fog fölvenni, s ekkor Oroas- és Franczia­­ország tervei is inkább előtérbe fognak lépni. Leve­lező azt tartja hogy ily körü­lmények köit Aaatria bel­zavarai mindazon két nagy hatalomnak, mind a Balkán és Duna közti román és szláv törzseknek jav­ukra szol­gál. Ily viszonyok és kilátások közt levelező a kormá­nyon merő bölcseséget szeretne látni, ámde épen nem lát. A monarchia román és szerb lakói, úgymond, a legélénkebb rokonszenvvel viseltetnek a török hatá­ron túli törzsrokonaik iránt, s eléggé ismeretes dolog, hogy a mozgalom vezetői a nemzetiségek legmerészebb csoportolásaira gondolnak, a­nélkül, hogy szerződé­sekkel, törvényekkel, történettel, vagy akár azzal, a­mi török császári, akár, a­mi austriai császári, törődné­nek. Ha ezen tervek, mikért százezeren készek kiállni, csak legkisebb részben valósulnak is, úgy azok Aus­tria chimaerás egységének nagyobb s mélyebben ható veszélyt hozó­dt­ak, mint a magyar országgyűlés ösz­­szes követelései. Levelező azután figyelmezteti a bécsi kormány férfiait, hogy minden kényezgetésük daczára, az austriai kormánynak a románok és szerbek közt egyetlen barátja sincs. Ezek vagy őszinte hivei a ma­gyar történeti alkotmánynak — s ilyenek, hála Isten­nek ! nem kis számmal vannak ; — vagy részint daco­­román birodalmon dolgoznak, mely a Tiszáig terjedne, belefoglalva Erdélyt és Moldva-Oláhországot; részint egy Nagy Szerbiáról álmodnak, melynek határai a Duna mindkét határain Pécsen túl feküdnének. A ro­mánok és szerbek, kik ezen irányhoz szítanak, egy évnél régebben, egyházi és nemzeti ünnepélyeknél, Oláhország é Szerbia színeit és czimereit hordják s nyilvános helyiségeket is azokkal diszitnek föl. Leve­lező kérdi, mit mondanának Francziaországban, ha ott Anglia színeit, vagy a Rajnánál és Belgiumban, ha ott franczia színezet vagy Oroszországban, ha a balti tengeri tartományokban svéd jelvényeket hordanának. Austria, n. m. végül, mely öngyilkos politikája altt önmaga idézte elő ezen jelenségeket, későn fogja be­látni, hogy azon nem reális törekvésében , Ma­gyarország követelései ellen magának alkalmas esz­közöket teremteni, nemcsak czélját nem élte, hanem oly elemeket tárni gátolt, melyek azt — mit hamisan Magyarországnak tulajdonítottak — t. i. a monarchia feloszlását, tényleg s az európai conjunctúrák kedve­zése mellett, végre fogják hajtani. ---------------­Az „Indépendance“ bécsi levelezője September 13-kán különösen a birodalom pénzügyeiről szól. Lényegében a levél arra megy ki, a­mit a „Constitu­­tionnel“-nek közlöttük czikke mondott, de érdekes né­mely részletek­ért. „Ha van a bécsi ministeriumban ember, úgy­mond, ki hivatása színvonalán áll, s kinek jelleme és politikai véleménye legtöbb bizalmat önthet az alkot­mányosság barátaiba, az kétségkívül a pénzügym­i­­nister, Plenerir. Alkotmányos érzelmeinek lehet tulajdonítni, hogy annyira sajnálta le. Vay kiléptet a kanczellárságból. Látta egyszersmind, mennyi za­vart fog ez okozni, mind általán a kormánynak, mind különösen a maga osztályának. E bajok nem soká vá­rattak magukra. Tudva van, mily zavart idézett elő a magyar országgyűlés föloszlatása, mely a megyékét, s azt vonta maga után, hogy királyi biztosok neveztes­senek ki, kik többnyire nem örömest fogadták el a küldetést. De ezen Magyarországon előforduló nehéz­ségek csekélyek az egész birodalomra súlyosodó pénzügyi zavarhoz képest. Igaz, hogy az adókat vagy szép szerint, vagy erővel beszedik. De elegendők e az adók, fedezni a kincstár szükségeit, s oly lábra állíta­ni, hogy a pénzügyek normális állapotba jöjjenek? — Senki sem gondolhatja. Tehát szükségkép kölcsön­höz kell a kormánynak folyamodnia. A­ki kölcsönről beszél, bizalomról beszél. S lehet­­ a külföldön bizal­mat ébreszteni, valameddig nem győzzük meg a felől, hogy azon tartományok, melyeknek biztosítniok kell a hitelt, jóarántukból vállalnak kezessé­get? — Az illusio oly nagy volt, hogy még így is ké­pesek voltak okoskodni. Az alkotmány rendeli, hogy a pénzügyek közösen tárgyaltassanak; fölszólítják te­hát Magyarországot s a többi tartományt, jöjjenek, tárgyalják közösen; ha nem akarnak, elég lesz consta­­tírozni elmaradásukat — ez esetet maga az alkot­mány előre látta — s a szűk kir. tanácsot azonnal teljesnek nyilváníthatjuk, mely megold minden elébe adott pénzügyi kérdést. Mintha bizony nem lett volna könnyű előre látni, hogy lesznek számos oly tagjai a mostani birodalmi tanácsnak, kik ily kifogásos fictió ellen óvást tesznek, s készebbek lemondani küldetésük­ről, hogy nem őket effélékre használják ! De ha sikerülne is többséget szerezni egy kölcsön megszavazásának, mi gálya lehet ily szavazatnak az idegen tőkepénze­sek előtt ? — Ez az, mit Pi­e­n­e­r a­ érzett, midőn al­­kudozásokat kezdett némely külföldi bankházzal. Nem annyira lepte meg , mint kiábrándítható némely hivataltársait azon bankárok t°gadó vála­sza, kik nem akarnak­­hitelezni, míg a birodalom minden tartománya nincs képviselve a Reichsraihban. Ez az, miért hihető, hogy a bécsi kormány hajlandó engedékenyebb lenni Magyarország iránt.“ (A levele­ző, ki 13 kán ír, még hitelt ad a hírnek, hogy Magyar­­ország prímása s némely mágnásai új kiegyenlítési javaslatot terjesztettek elő, mely sikert ígér. Tudják, hogy azóta e­nk­ meg van hazudtolva.) Sch­uselka új röpirata. Schuselka Ferencz „Austria és Ma­gyar­o­rs­z­á­g“ czímű legújabb röpirata, mely úgy hisszük, érdekelni fogja tartalmánál fogva az olvasó közönséget, főbb pontjaiban ezeket mondja: „Minden­esetre vannak lapok, melyek a ministeriális beszéd tö­kéletesen igazolt elismerésében annyira fellelkesülnek, mikép azt hirdetik, hogy a situatio teljesen világos, a közvélemény megnyugodhat, az alkotmány meg van mentő-e, és Austria alkotmányos egysége biztosítva. És van igen számos publikum, mely a politikában be­k szerint napról napra él, melynél mindig annak van igaza, ki legutóljára beszélt. Ezen emberek most kéj­­mámorban éltek, és politikai bölcsességüket és haza­fiságukat elegendőleg és fényesen bebizonyítani hi­szik az által, ha vendég- és kávéházakban hősiese­n ezt kiabálják : „Éljen Schmerling, le a magyarokkal!“ Áttérvén az Ausztria és Magyarország közti vi­szály kiegyenlítésére, miután az eddigi eljárást rosszal­ja, így szól : „Austria valódi és tartós bol­dogságának fő feltétele abban áll, hogy magát minden egyes nép nemzeti érzü­lete, történelmi öntudata, nemzeti-poli­tikai egyéniségében kielégítettnek lát­­hassa. Csak az a alkotmány, mely e kielégítést meg­adja, alapíthatja meg Austria üdvét.“ A ministerium és birodalmi tanácsról szólván, igy okoskodik: „Az országok autonómiája alkotmányunk alapja. Ha tehát a birodalmi ta­nácsba küldött országgyűlési képviselők eredetöket fe­ledve, ezen alapot elhanyagolják és egy eszményi bi­rodalmi tetőt akarnak építeni, úgy e tető a levegőben álland. Ami alkotmánynak alapgondolata így szól: „Amennyire lehető, a részek autono­­m­i­á­j­a, és csak a­mennyiben a szük­ség kívánja, centralisatió.“ Azért első kötelessége a birodalmi tanácsosoknak, mint or­szággyűlési követeknek az országok autonómiáját fönntartani, vagy­is a birodalmi alkotmány és biroda­lom alapját érintetlenül hagyni. A birodalmi taná­csosok szigorú kötelessége , az országgyűléseknek a birodalmi tanácsból csonkatlanul hazavinni az orszá­gok autonómiáját. Ezt tőlük követelni fog­ják.“ Nem talál elég szavakat azon szónok megrovásá­ra, ki azt mondá, hogy az 1343 ki magyar alkotmány egy gyenge monarchiától kicsikart engedménynek te­kintendő, ha Mühlfeldet szintén megrója, ki nem átallott az orosz segedelemre és a világosi gyalázatra utalni. „Ezen a birodalmi tanácsot nem tartja Swhnselka képesnek, többé a kiengesztelés munkájának végbevi­telére. A foederatiora térvén át, azt elemezi, mond­ván : „minden foederatióba, tehát szü­k­­sségkép a megfelelő központosítás is ben­­foglaltatik és minden foederalista tehát ma­gában értve a nélkül, hogy ki kell mondani, cen­tralista is, a mennyiben az a foederatio czéljára szükséges“. „Minden népek között, mond Schuselka, épen a német-austriaiaknak kell a legőszin­tébb és határozottabb foederalistáknak lenniök, mert azon politika által, mely­re a túlzó centralisták a biro­dalmi tanácsban törekszenek, esik Német Austria azon veszélybe, hogy a sleziig-bolsteiniak sorsában osz­tozzék.“ Erre ráttérvén az m­agyarkérdésre, végül így vélekedik : „ha kérdeznék, mit tennék én, ha a dolgot kezemre bíznák, úgy arra határozottan én őszintén fele­lek; előbb azonban erős meggyőződésemet kell kimon­danom, mikép senki sem képesebb a dolgot hamar és békésen kiegyenlíteni, mint Ő Felsége a Császár maga. „Ha tehát a császár volnék, úgy, amilyen hamar csak lehetséges, újra összehívnám Magyarország kép­viselőit , az ő, azaz a mi jogterünket foglalnám el és a kényszerűség elutasíthatlan parancsaival kezemben, közvetlenül én személyesen fognék velük a jogviszony megújítása iránt közlekedni. „Éz üdvös és dicső hódítás lenne. A császár bizonyosan meghódítaná a magyarok sziveit, s ezzel mindent megnyerne a mi a két fél üdvére szükséges.“ Honát orsziggyülés. (Folytatás *) Mrazovics azt akarja, hogy e válaszi­at úgy mint az említett „igazolási okmány“ ad acta tétessék és a lapokban kötöltessék. L o v r­i­c­a úgy véli, mikép gr. E­r­d­ő­d­y jobban tett volna, ha Francziaországba valami karthauzi kolos­torba távozott volna, mint hogy e gyalázatos válasz­iratot ide küldé. Gr. Erdödy, ha akarja, közölje azt maga ujságszerte. Taler Mrazovics indítványára szavaz, mely csaknem egyhangúlag el is fogadtatik. S a­z e­­ jegyző az igazoló bizottmány jóváha­gyását olvassa, némely választásokat illetőleg. Hely­benhagy­atik, miután Kraljevics indítványa, hogy Szerém megyében 4 hét alatt új választások rendeltes­senek, megbukott. Az elnök megjegyzésére elhatároztatik, hogy következő hétfőn a legutóbbi kir. leirat a határőri kép­viselőket illetőleg, kapcsolatban az Ő Felségéhez kül­dendő felirattal és Sándor indítványával a magyar or­szággyűlés feloszlatását illetőleg tárgyalás alá vé­tessék. Polith indítványozza, hogy a dalmát birodalmi tanácsosnak Ljubissának a képviselőházban múltkor dél­szláv nyelven mondott beszédéért, melyben az új községi törvénynek Dalmatiára leendő kiterjesz­tése és az olasz-dalmata La pen­na ellen szólott, a jegyzőkönyvben köszönet mondassék ; miután Macs­­vanszki, Urbancsics és S­t­o­j­a­n­o­v­i­ca ellene szóltak és senki által nem pártoltatott, elvettetett. A gym­nasiumi tantervi vita felvétetvén, némi mó­dosításokkal elfogadtatik. V­r­a­­­n­c­s­i­c­s indítványára elhatároztatik, hogy a jezsuita rend tagja nem lehet a bárm­an-egy királyságban gymnasiurui tanár. September 16. i ülés előtt az országgyűlés Knezevics képviselő gyászmiséjén a Sz. M­árk-egy­­házban jelen volt. A jegyzőkönyv hitelesítése után a mitroviczi kép­viselők Gjokics és Milutinovics átnyújtják igazolásaikat. Napirendre a kir. leirat és a fölirat van kitűzve, az felolvastatik. Stojanovics: A horvát-szlavén határőrvidék képezi hajdantól óta legnagyobb és legrégibb aggodal­munkat; a törvény és jog szentsége rajtunk nem segít, annyival kevésbé a határőrvidéken. Csaknem azt mondhatja, hogy nemzetünk örökös harczra van kár­hoztatva jogaiért és csodálkozik, hogy ily körülmények közt még egyetlen horvát és szlavón életben van. — A kir. leiratból látja, hogy semmi jót nem várhatunk ; a határ képviseltetésének kérdése eldöntetett; nekik nincs miért itt megjelenni, majd csak valan­ely alkal­mas időben, ha t. i. ismét államjogi kérdések fognak tárgyaltatni, fognak ismét behivatni a határképviselők. A császári leiratban tehát kétséges, hogy mi államjogi kérdéseket tárgyalunk e, pedig épen most kezdjük azt. — Lényegileg itt az a kérdés, astresset, vagy reprae­­nentatiót küldjünk e a királyhoz ; ő úgy véli, hogy, mi­kép már elhatároztatott, adrecset kell küldeni (tetszés). Erre nézve következő okai vannak: A leirat — úgy­mond — ha jól­ megtekintjük, hamis feltevéseken alap­szik. Nekünk Ő Felségéhez felterjesztendő törvényha­­tározataink nincsenek. Jelenleg a Felség és nemzet közt alkudozás foly­ási jogaink telje­s visszaadása végett; míg ez meg nem történik, a törvényhatározatok felkül­déséről szó s­em lehet, már csak azért sem, mert csak a törvény szerint megkoronázott királynak van joga az országgy­űlési határozatok szentesítésére, mit Ő Fel­sége maga is elismer az által, hogy magát megkoro­­náztatni és a koronázási diplomát kiadatni megígérte. Miután ezenkívül augustus 5 dikén elhatároztuk egy adresae felküldését, hol a katonai határőrvidék képvi­selői is résztvettek, nincs jogunk eltérni ama határo­zattól. A leiratban állittatik, mintha mi úgy nyilatkoz­tunk volna, hogy az adresse- vitába nem bocsátkozha­t) Lásd Sürgöny 210 számát. S s­e r k. tünk, mig a határőrvidék itt képviselve nincs; de ez nem való; csak érdekünkben állott elvileg kimonda­nunk, hogy a határőri képviselőknek minden államjogi kérdésekben részt kell venniök, s hogy alkotm­ányunk reájok is kiterjesztve van. Abba nem bocsátkozik, mi különbség legyen az adresse és repraesentatio közt? A leirat ugyan különbséget látszik tenni a kettő közt, de minthogy parlamenti azokig, a királyi előterjeszt­­vényekre adresse el felelni, ezt kell lehet tennünk je­lenleg is, noha ő meg van győződve a felől, hogy ne­künk sem az adresse, sem a felterjesztés nem haszná­­land. Indítványozza tehát: 1) küldessék fel adresse, mely felett azonnal tanácskoszunk ; 2) a határőri kép­viselők be nem hivása ellen ünnepélyes tiltakozás­ig­­tattassék a jegyzőkönyvbe; 3) a királyi leiratra kül­dessék külön felelet. (Tartós tetszés). Ezen indítványok ellenzés nélkül elfogadtattak. R­a ez ki dr. egy más, általa szerkesztett adres­se tervet tesz a ház asztalára. — Említi , mikép szerencséje volt az adresse-bizottmányba megválasz­tatni, de azt megköszönte. Egyáltalában nem akarja megsérteni a komitét, mely az adresset tervezte. Ő ezen adresset sem formájára, gém tartalmára nézve nem találja kielégítőnek. Mi a formát illeti, minden adressenek államjogi elvekkel kell bírnia, melyekből a többi logikailag foly; ez hibázik az adresseben. Tar­talmára nézve neki úgy látszik, hogy a jog­folytonos­ságra, név szerint 1848-ra nincs tekintet benne, mi pe­dig szükséges; az 1848 iki határozatokat világosan meg kell említeni, nehogy a bécsi kormány azokat ve­­sznl fogván fel, ellenünk felhasználja. Továbbá nin­csenek benne pontosan kifejtve Magyarországházi vi­szonyainkat illető határozataink; igy áll a dolog a három-egy királyság integritását — igy Dalmátiát és a katonai végvidéket illetőleg. Ő tehát engedelmet kér saját adresse-fenének felolvasására. Stojanovics Raczki indítványát elvetendő­­nek mondja, mert ezzel az angl­l­ai kisebbség a több­ség határozatát akarja felforgatni, • ez eljárást nem tartja parlamentárianak. Kvater­zik Raczki nézetét osztja a jogfolyto­nosságra és Magyarországhozi viszonyainkra nézve, mit kötelességünk a világgal tudatni. Az adresse-ko­­mité­tel önzés volna, ki nem hallgatni másnak javas­latát. Weber szerint is nincs egy második párt, mi­után elvben az egész országgyűlés a Reichsrab­bani megjelenés ellen szavazott. Csak az elvek különbsége képez pártokat. Mrazovics a felöli ásást pártolja. K u a 1 a n báró az új adresse-tervet kinyomatni, s mind a két adresse tárgyalását elnapoltatni, a azt titkos üléssel megelőzni kívánja. Sram ez indítványt pártolja. Csepulics : Ki türelmetlen, az zsarnok, ez pe­dig alkotmányellenes, mi pedig ilyen lenni nem aka­runk. Ha ez új terv felolvasása ellen nyilatkoznék a gyűlés, nagyon compromittálná magát. Minden percz­­ben a napi­rendre hivatkozni annyit tenne, mint a B­a­e­b-féle paragraphlovagján. 11 i a a e v­­ o s hasonlókép nyilatkozik, de Vrban­­caics panaszkodik , hogy nem figyelnek a napirendre, melyek szerint előszö­r a bizottmány adresseje volna felolvasandó, utána aztán Raczki adresse-tervét kell a háznak meghallgatnia. Polith dr. úrnak nincs kifogása a Raczkiterv felolvasása ellen , csak az döntendő el előbb , most ő vagy később ? Zúz el: Az adresse, melylyel nemcsak Ő Fel­sége , hanem Austria minden népei, sőt egész Európa elé állunk ki, sokkal fontosabb valami, minthogy bár­mit oly könnyen félretennünk lehetne, ír.­ annak töké­létesítésére szolgálhat. Raczki terve nem ellenkezik az első adresse-terv elveivel, teh­át nem látja át, miért nem olvastathatnék fel. Chuslau báró nézetéhez csat­lakozik. (A második adresse terv, mely már kinyomva van, szétosztatik, és egy óranegyed után az ülés foly­tatunk.) Z­i­v­k­o­v­i­c­s indítványozza az első adresse-terv felolvasását. A részletes vitánál Raczki­nak szabad­ságában áll véleményét kimondani és saját tervét elő­terjeszteni (tetszés). Aksamovics sajnálja, hogy Ra­c­z­k­i a bi­zottmányba megválasztatván, abból kilépett. Épen mint szakember, ősi történetünk és jogaink ismerője szent kötelességének tarthatta volna az abbani rész­vévét)­. Kilépése és egy új terv kidolgozása előtte gya­nú-1. Ő attól fél, mit , a c k i Magyarország végett akar felhozni az uj tervben Efelett — úgymond — az or­szággyűlés már határozott, mit most a királynak kell felterjeszteni, hogy általa Magyarországgal megkez­dessék az értekezés. A jogfolytonosságra s az 1848- ra való utalást veszélyesnek tartja. Jelen országgyű­lésünknek határozatai az 1848 ikiakkal ellenkeznek, más irányok és következésük van (tetszés). Az első adresse terv felolvastatik. Stojanovics megjegyzi, hogy a második adresse-javaslat csakugyan a kisebbség javaslata, épen azt találja benne, mitől félt, t. i. a többség nézetével ellenkezőt. Rác­ki a javaslatot saját művének mondja, melyről a kisebbség mit sem tudott. Őt a legjobb szán­dék vezérlette, s azon hit, hogy egy kielégítőbb forma ügyünknek érdekét mozdítja elő. Egyébiránt az ország­gyűlés az ő javaslatát tetszése szerint elfogadhatja, vagy elvetheti. A 2-dik adresse-javaslat felol­vastatik. Mi, hogy olvasás közben a karzaton csendzavarás történt, az el­nök annak kiürítésével fenyegetőzött. Egyes helyei ezen javaslatnak tetszéssel fogad­tatnak , azok azonban, hogy Horvátország és Slavonia feltételes közremunkálásáról a birodalom közös ügyeire nézve, volt szó, a rászalás némely jeleivel találkoztak. Ma az adresse-kérdés feletti általános vita fog kezdődni. Zágráb, September 17. A jegyzőkönyv hitelesí­tése után Sipos nyilvánítja, hogy ha betegsége miatt kért szabadsága meg nem adatik, mandátumát tete­zi. Vardian hivatkozik az e részben már hozott határo­zatra, és ennélfogva a szabadság meg nem adatik a Zágráb megye újabb választásra utasíttatik. Kraljevics által felolvastatik a pénzügyi bi­zottmány jelentése a Lapi díjak, ny­omtatási költségek és az országgyűlési kiadások előleges költségvetését illetőleg september hora, és jóváhagyatik. A napirenden a felirati főtárgyalás van. Hosszabb vita után, mely a türelmetlenség jelle­gét nagyon is magán hordá, S­to­j­an­o­vi­cs, mint a felirati bizottmány jegyzője végbeszédét tartá. „ Racz­ki munkáját tisztán történetinek­ mondja, melyben az országgyűlési határozatok csak itt ott tétetnek ki ezé­­gért il. A styl­is történelmi, de ezen mű iránya egyene­sen ellentétben áll az országgyűlési határozatok szel­lemével, ősi jogainkra veszedelmes és ezen határozatok irányától mint ég a földtől különbözik. (A szónok a kar­zatról valaki által félbeszakiltatik; ő a háborgatót, kit megnevez,rendre utasítja.) Raczki úr feliratában oly dol­gokkal bíbelődik, melyek felől mi ő Felsége a király­­lyal nem is szólhatunk. Raczki műve finomul kiszövött terv, a magyaroknak háborút akasztani nyakába. (Mor­gás, pisszegés és tetszés.) Ily szláv politika ránk nézve veszedelmes épen azért, mert Schmerling államminis­­zernek tetszik. (Pisszegés és tetszés.) Végre a bizott­­mányi feliratot ajánlva nyilatkozik a két fenforgó ja­vaslat összeolvasztása ellen, mivel ez, igen eltérő ter­­mészeteknél fogva, lehetetlen. A névszerinti szavazás alkalmával 53 követ a bizottmányi felirat mellett, 32 ellene szavaz, két követ nem szavazott. A szászok grófjának válasza Saguna püspök levelére. Nunlgod f. évi aug. 15/27 ki tisztelt iratában az i­vea volt a szebeni tanácshoz intézett egy rendeletem következtében engem felszólítni, adnám fel a nevét, az időt és helyet, hol a román papok a rájuk fogott kihá­gásokat elkövették. Bárka, mint tudva van, a közigazgatás lényegé­ben fekszik, hogy a hivatalos iratok hiányainak kiku­tatása, s a hivatalosan tett intézkedésekért az igazolás a felsőbb hatóságok elé tartozik, a nmlgod iránt érzett személyes tiszte­lt arra lír, hogy hivatalon kívül rész­­letes­ fejtegetésbe bocsátkozzam. Nmlgod a tisztelt irat kezdetén mindjárt említni szíveskedik, hogy több oldalról merü­lt fel a vád a ro­mán papság ellen, hogy politikai ügyekbe keveredik és a hatóságok iránt engedetlen; de e nyilatkozat el­veszi a rá következő kérdés élét, hogy én honnan vet­tem az okot a román papság és értelmiség ily vádo­lására? Mert valóban viszonozhatom, hogy engem is értesítenek, mint malgodat, több ízben ehhez hason­lókról. Ily szóbeli nyilatkozatokra azonban keveset fi­gyeltem, s azon sem ütköztem meg, hogy körutam al­kalmával magam is idegen, s hivatta­­ni is magát érvé­nyesítői akaró befolyásokkal találkoztam a román vá­lasztóknál, és hogy a román papság mindenütt mint a román test­letek képviselője szóvivő volt,­ de a kikkel magam is gyakran körülményes értekezésekbe bocsát- t­oztam; tehát mindeze k­ellen nem emeltem vádat, mert s­em a szabadabb mozgást nem akartam akadályozni az alkotmány újra feléledésénél, sem gyanúval nem vol­tam ezek iránt. Csak midőn az itteni magistrátus több jelentés után a fenforgó akadályokról azon komoly részletes tudósításra érzé magát kötelezve, hogy a tiszta román községek lakói, a m­int maguk mondják, kapott taná­csok következtében, öszhangzó, többnyire írásbeli je­lentést tettek, hogy a szabályzat szerinti hatóságokat, s főleg az impectorokat el nem ismerik, s nekik nem engedelmeskednek, a­mi felől a tanács magáról elhá­rítva minden felelősséget a közigazgatás és törvény­kezés fennakadására nézve, en­gem értesítvén: nem mel­lőzhetem többé a szó­gálatkész hatóságot a szükséges felvilágosítással részemről ír gyámolttál s a kellő uta­sításokat kiadni. Ha erre nézve a hivatalosan tudomásomra jött tapasztalásokra nem is hajtottam, ünnepélyesen tilta­koznom kell minden oly magyarázat ellen, mintha én a román papságot és értelmiséget vádoltam volna, sőt amagod meg fogja engedni, hogy e tiltakozásom szíve­sen fogadására felkérjem, minthogy nem vagyok azon helyzetben, hogy átalánosságban tartott vádaknál meg nem nevezett személyek iránt, idő és hely nélkül meg nem határzott tények­re következtethessek. Engedje meg nmaged, hogy levelének, a­melyet hozzám intézni szíves volt, e valódi okán kívül többi tartalmát is megfontoljam, mert mennél jobban meg vagyok győződve, hogy m­i. 16-ki rendeletemmel jószán­­dékú felvilágosításra és a hatóságok elbukott tekinté­lyének helyreállítására ezéróztam, a­mely nélkül köz­igazgatás lebetlen, annál kevésbé következtethetek ab­­ból vádaskodásra. Nem a szebeni magiariátushoz inté­zett rendeletem, hanem a nmlgodon uralkodó hangu­lat kölcsönözhető tehát nmlgod hozzám intézett iratá­nak azon hangot, a­mely ii-ott nem minden keserűség nélkül illeti személyes állásomat. Nem a szóban forgó tárgy, hanem a rosz hangulat felett sajnálkozom, a melyre találok. Nehéz állásomban, a melylyel akaratom ellen bí­zattam meg, amagoddal, fájdalom, alig jöhettem érint­kezésbe, tehát amaged sem szándékain, sem magam­­tartása, sem törekvéseim felől tiszta tudomást nem szerezheted. A lisztújításnál érintkezésbe tettem ugyan magam a románokkal,­­ a­mint mindenütt készséggel előztem meg őket, a román nép felém közelítő képvi­selői­, a­mit okiratok is bizonyítnak, mindenütt felszó­­lítam, hogy a hivatalokra (mert ezekről van szó) nem­zetükből alkalmas személyeket jelöljenek ki, s a kije­löltek iránt képességük szerint a legmagasb utasítások szellemében, a román nemzetiség különös tekintetbe vé­telével lehetőleg figyelemmel voltam, s az erembe sza­bott regulativ határain belül még­sem sikerült minden követelést kielégitnem ; nem rajtam múlt s magasabb határozat fog a felett ítélni, hogy a nem szándékos mu­lasztás nekem tudható-e le? A legmagasb szándékra s a kor igényeire figyelve állásomban, mint a vezetésemre bízott népesség két törzsének elöljárója, mindig pártatlan, méltányos te­­kinte­tektől vezetett módon tartom magam, s hivatá­som öntudatában, hogy mint közvetítő hassak, nem va­gyok hozzáférhetlek, hanem bizalmat igyekszem nyer­ni, valamint magam is szívesen közelítek bizalommal. És ha végül legkevésbé lehet engem arról vádol­ni , hogy a számos, és a jövő elé lassan kint kimarad­­hatlan sikerrel közelítő román nemzet iránt, a­melynek nyugodt magatartását és lejális érzületét elismerni soha sem vonakodtam, barátságtalan érzelemmel let­tem volna ; ha továbbá tudom, minő bizalommal szá­mít ő Fehé­r a hű román népre és minő fokban bírja amagod a legfelsőbb kegyelmet , úgy számomra, a ki kötelesség és érzelme iránti feladatának tekinti, c­sá­szárának és urának, valamint hazájának az egyetértés és béke szolgálatait teljesítni, minden feltétel adva van, hogy tuilgoddal közösen a béke magvait hintsem és ápoljam. Nekünk kettőnknek nagyméltóságn úr, a közve­títő­­szerepe jutott osztályrészül, mely hazánk és pol­gártársaink irányában a tevékenység áldásteljes te­rére vezet; legyünk kölcsönös bizalommal egymás iránt,­értsünk egyet ott, a­hol az igények egymással szembe állanak ; én őszintén nyújtom kezemet, s meg vagyok győződve, hogy amaged is az egyetértést és békét előmozdítni óhajtja , hogy a béke -munkája ál­tal, a­melyet a hatóságok gyámolításával is eszköz­lünk, érdemeket szerzünk, a­melyek nem csak a népre nézve lesznek áldással, hanem azon legfelsőbb biza-

Next