Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-12 / 209. szám

Klsó évi folyam. Sserkesztó-hivatal: AMunasor 5. ts. 2-dik emel L Kiadó hivatal: Barátok tere 7. team, földút int Előfizethetni Ru­b­b­erten a kiadó­­hivatalban bai­átck-tere 7. azám földszint 209. szám — 1801. Csütörtök September 12. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Kifizetési árak anstrisi értékben. Badzpostao házhoz hordva. ft kr , ft kr Kgászdvre 16 — Évnegyedre­­ 60 Filévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre,­­naponkint postán ft kr ft h Eaészevre 19 — Évnegyedre 6 - Félévre 10 — Egy hóra 2 - HIVATALOS RÉSZ. A régibb államadósságnak st 1818-ik évi már­tírig hó 21-én és 1859 ik deciember hó 23-án kelt leg­felsőbb nyik­parancs következtében f. évi augustus hó 1-én eszközlölt 339-ik kisorsolásánál a 14-ik és 283-ik számú sorozat tmatott ki. Ezen 14 ik számú sorozat bankó­ kötelezvényeket foglal magéban 5%-os eredeti kamatlábbal, 11563 számtól 12154 számig bezárólag, 978,599 ft tőke-,s a leszállított kamatláb szerint 24464 ft 68V, krnyi kamatösszegben, és az utllagosan benyújtott­­UC :nstriai rendi 4%-os házi kötelezvényt két 1608 számtól bezárólag 1718 számig 148.533 ft 48 kr. tőké­ben s­­ leszállított kam­atláb szerint 2970 ft. 40% krnyi kamat észleltet. A 283 számú sorozat udvari-kamarai kötelezvé­nyeket foglal magában eredeti 50. en kamatlábbal 2427 számtól 2750 számig bezárólag, 998,938 frt 32 krnyi tőke-, s a leszállított kamatláb szerint 24,973 frt 27­­. kvnyi kamatöszlettel. Ezen kötvén­yek az 1818 ik évi martins hó 21-ről kelt legfelsőbb nyilparancs határozatai szerint, az ere­deti kamatlábra emeltetnek és a mennyiben ez az 67. száztólit­apénzben eléri, a cs. k. pénzt egyministerium 1858-ik év október hava 26 án 5286. sz.a.(b.t.1.190. sz.) kelt hirdetményében közzétett átszámítási mérv sze­rint 5­/in­ansztr. értékre szóló államadóssági kötvények­kel fognak kicseréltetni. Azon kötvények helyett, melyek a sorsolás kö­vetkeztében az eredeti, de 57, százlélit el nem érő ka­­matváltás alá kerülnek, a felek kívánságára — az em­lített hirdetés szerint 57 l­aast, értékre szóló kötvények fognak kiadatni. Kelt Bécsben 1861. augustus hó 1 én. A cs. kir. államadósság igazgatóságától. VÁMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, sept. 10-én. L. Nem szeretek centralista lapjainkkal czivódni. Máltánylom tökéletesen a humánus ér­zelmet, mely a zsákot veri s a szamarat érti; de a szamarat verni, midőn az ember a zsákot ér­ti, ez állatkínzás, melytől polgárisodott száza­dunkban tartózkodni kell. Ma azonban csak­ugyan az elsőt értem s ennélfogva szabadjon az „Ostdeutsche Posta-tal kissé szóba állanom. E lap a helyzetet tanulmányozza s körültekint, vájjon lehetne-e már a birodalmi tanácsot teljesnek kinevezni, vagy nem. „Vannak — úgymond e lap — egyes urak a bír.­tanács alsóházában, kik készek volnának a gyülekezet illetékessé­gén túllépni és a pénzügyeket azonnal tárgyalás alá venni. Ezen elszánt urak pedig ugyanazon joggal az egész pénzügyet akár mindjárt a kor­mány kényére is bízhatnák. A képviseletnek nem az a feladata, hogy b­órust képezzen. A ház többsége egyetért abban, hogy az alkot­mány értelme szerint előbb a birodalom vala­mennyi országait meg kell hívni a b. tanácsba, s csak aztán kezdheti a b. tanács teljes jogát gya­korolni.“ Az „Ostdeutsche Post“ aztán kutatja, hogy mekkora azon majoritás, a­melynek nevében szól. A lengyeleket ezen többségbe beleérteni nem lehet, s ezt bevallja. A lengyelek, úgymond, el vannak határozva, hogy a bíród, tanácsból kilépjenek, mihelyt ez az összes tanács­nak nyilatkoztatja magát. — „Mihelyt a lengye­lek kilépnek, a kormánynak direkt választásokat kell rendelnie“, mond az Ostdeutsche Post. Mellé­kesen megjegyezve, ez is gyönyörű példája az al­kotmányosságnak. A februári alkotmány ugyan megengedi, hogy a kormány közvetlen válasz­tást rendeljen, ha valamely országgyűlés a bir. tanácsba követeket küldeni vonakodnék. De miként mondhatja az „Ostdeutsche Post“, hogy ezen eset beállt, ha a lengyelek a birod­ tanács­ból kilépnek ? A direkt választások az alkot­mány értelmében csak akkor engedhetők meg, ha az országgyűlés vonakodik követeket a birodalmi tanácsba küldeni. De hát vonakodott-e a gácshoni tartomány­gyűlés? Nem küldötte-e ide még Smolka urat is? Az alkotmány értel­mében az „O. D. P.“ tehát nem követelhetne egyebet, mint, hogy a kormány hívja egybe a gácshoni tartomány­gyűlést és szólítsa föl azt, vájjon helybenhagyja-e követeinek eljárását, vagy tetszenek-e rre ki más követeket küldeni? Ámde centralistáink a tartomány­gyűlésektől annyira rettegnek, hogy inkább alkotmányhűsé­­güket, melyet pedig annyira magasztalnak, hagyják abban, hogysem alkalmat nyújtanának az egyes országok képviseletének azon kérdések fölött nyilatkozni, mely­ek fölmerültek, mióta Bécsbe követeket küldöttek. S e mellett ugyan­ezen centralisták mégis el akarnák velünk hitet­ni, miszerint nem is kivánnak egyebet, mint a magyar hongyűlésnek mielőbbi összehivatását .... Ich kenne dir, Spiegelberg! A csehektől az „O. D. P.“ nem tart sem­mit; ők a német elem által féken tartatnak. Az „O. D. P.“ a maga alkotmányos szempontjá­ból igenis könnyen veheti a cseh ellenzéket, mert ha el találnának is menni a cseh csehek, itt maradnak a német csehek és ez az „O. D. P.“ alkotmányos érzületét tökéletesen kielé­gítheti. De fájdalmasan említi az „O. D. P.“, hogy még van egy kis német frakció is, mely nem osztja a többség véleményét. A stájerhoniak és felső-austriaiak ugyan készek a budgettel fog­lalkozni s kölcsönt is szavazni, de csak azon tar­tományok nevében, melyek a birodalmi tanács­ban részt vesznek. Ennél szerényebb ellenzék s jogszerűbb kivánalom nem lehetne ugyan, de az „0. D. P.“ nem helyeselheti, mert „alkotmány­­ellenes.“ „Punctum, satis.“ Ezen becses vallomások szerint tehát az­ „0. D. P.“-nak majoritása nem áll a lengyelek­ből, nem a csehekből, nem a stájerhoniakból,nem a felső-austriai követekből, nem a magyarokból, nem a horvátokból, nem az olaszokból, de áll igenis Csehországnak német professorai­­ból , Morvaországnak néhány prókátorából és iparosaiból , és Alsó-Austriának nagyér­demű követeiből.... Az Isten tartsa meg őket egészségben, hogy még soká boldogíthassák a birodalmat. De min­dezt csak tanulmányképen szedeget­tük ki olvasóink számára az „Ostdeutsche Post" bölcselkedéséből, hozzá semmi megjegyzésünk nincs; maga az „Ostdeutsche“ mond mindent, mit csak mondani lehet. De a­mihez szólni aka­runk , az a czikk azon része, mely az erdélyi ügyet tárgyalja. A derék lap ugyanis szivének titkos réte­geiben nem igen van megelégedve sajátságos majoritásával s Versterkungot kíván. Számot tart ugyan még a horvátokra— s óhajtjuk, hogy a jó Isten mindig ilyen vigaszokat adjon neki, — de mindenek előtt szép testvér hazánkra, Erdélyre veti szerelmes szemeit. Tudjuk, hogy a magyar hongyülésnek fel­oszlatása óta azon ősz hazafinak, ki itt az erdélyi ügyek élén áll, különösen meggyűlt a baja. És miért? Mert az országgyűlést, melynek egybehi­vatását a jelen körülmények közt el nem kerül­heti, törvényes alapon s a törvények értelmében akarja egybehivatni; mert továbbá azon balfo­galomban él, hogy eme kivonata kétszeresen jo­gosult, miután Felsége a szóban forgó törvé­nyeket mártius havában újabban is szentesítette, s miután a census, melyhez a törvény a válasz­tási jogot köti, egyaránt szól minden nemzetiség­nek, s így egyik ellen sem lehet igazságtalan. A panasznak, hogy román testvéreink Erdélyhon­­ban az országgyűlésen nem volnának eléggé kép­viselve , báró Kemény késznek nyilatkozott, az által venni elejét, hogy román testvéreink köré­ből is fog Ő Felségének ajánlani regal­isták­at, hanem természetesen ismét csak olyanokat, kik a törvényesen meghatározott képességgel bír­nak, s nem holmi kiszolgált bureaukratákat. De ezen ép oly méltányos, mint alkotmány­szerű el­járást mikép bírálja meg a szabadelvű és az al­kotmányos eszméhez oly tántorithatlanul ragasz­kodó „Ost Deutsche Post" ? Halljuk ! „Báró Ke­ménynek kineveztetése, úgymond, ugyanazon időben, s ugyanazon irányban történt, melyben báró Vay neveztetett ki kanczellárnak. Ez utób­binak kineveztetése minden irányban balfogás­nak bizonyult. Felfogjuk, hogy Erdélynek ősz kanczellárát érzülete (Gesinnung) miatt nem lehet hirtelenében (!) hivatalától elmozdítani; de hisszük, hogy a kormánynak az öreg úr ellené­ben, ki „nagy diplomatának“ (mi udvariasan akarjuk e szót „ravaszság" körülírni) és hajth­at­­lanságnak hírében áll, kétszerte óvatosnak kell lennie, nehogy Erdélyben is úgy járjon, mint Ma­gyarországban járt.“ Mikor tehát az ember a törvényt törvényes uton s módon védi, akkor „ravasz“; de a­mi­kor a törvénytől eltérni akar, akkor alkotmány­­hű ; mikor az ember az alkotmányos alap meg­óvására nem használ más eszközöket mint az érveket, melyeket a törvény szolgáltat­ kezéve, akkor ez nagy diplomata; de mikor Erdélyben a legújabb divatú garabonciás deák a leveses­­fazék helyett petitiókkal házal , ezeket olvasni nem­ tudó jóhiszemű emberekkel aláfirkáltatja, miután nekik az okmányok tartalmát hazugul adta elő: ez olyan alkotmányos agitátio, mely ellen oly alkotmányszerb­ lapnak, mint az „Ost Deutsche“, semmi kifogása sincs. Hogy b. Vay és b. Keménynek kinevezte­­tése balfogás volt, az tagadhatlan , mert a két államférfin nem oda való, hol az „Ost Deut­sche Post“-nak bölcsesége virágzik; de az is bi­zonyos, hogy mind a két hazafi teljes megelé­gedéssel fogadandja az „Ost Deutsche Post"nak bizalmatlansági volumát. TARCZA: Napi újdonságok. DAm­.lt. helytartóság eddigi másod-alel­­nöke Károlyi László, val. bel. titkos tanácsosi ranggal, első alelnökévé, Hedry Ernő, az eperjesi kerületi tábla elnöke pedig másod-alelnökévé neveztettek ki. — A k. magyar ndv. kanczelláriának az államministeriumhoz irt jelentésében Eperjesen az idei keresztfelmagasztalási marhavásár, mivel sept. 14. a zsi­dók egyik ünnepe van, sept. 16 ra, nem különben a kö­zönséges vásár Eperjesen September 23-ra tétetett át. — Deák Ferencz arczképére a Pest város­ letét hivatalhoz September 9-éig befolyt 5318 ft 55 kr. és pe­dig 469 felkép példányért 1876 ft, 833 térdkép-példány­­ért 2499 ft, 937 fénykép-példányért 937 ft és egy aján­dékozott cs. kir. arany, a készítési költségek fedezésére 6 ft 55. Összesen 5318 ft 55 kr. * D­e­á­k Ferenci elutazásának hire mindig szű­­kebb és szűkebb körre szorul. B. Füredről jövő vendégek most már azt is megc­áfolják, hogy ünnepelt hazánkfia oda utazott volna, s a „P. N.“ éppen mint bizonyost ál­lítja, hogy Deák Ferencz, mióta a lapok ide oda utazgat­­tatják, Pestről ki sem mozdult. Ez a leghitelesebb. * N­a­g­y Miklós k. táblai fogalmazó előfizetést hir­det egy saját rendszerű gyorsírási tankönyvre. Megrendelhető és kapható 2 forintjával a szerzőnél Pes­ten hg. Sándor utcza 10. szám alatt. * L­a­­g­­n­i Mihály, a nemzeti színház ballettán­­czosa mint komikus tánczos a lipcsei városi színházhoz szerződtetett. * T­ö­r­e­k Károly fuvolaművész és magánjátszó a nemzeti színház zenekarában, több erdélyi főúr felszólí­tására Kolozsvárott fog hangversenyeket adni. Ugyanez alkalommal föllép vele kitűnő tehetségű tanítványa gr. W­a­s­s Jenő is. •Valahányszor az alagúton keresztül me­gyünk, mindig felelevenedik bennünk azon indítvány, hogy a társaság gondoskodhatnék a gyalogjárdáknak a kocsi­­attók­ elrekesztéséről, melyet legczélszerűbben kő czölö­­pökből kifutó lánczok által lehetne eszközölni. Gondolja meg a társaság, mily kimondhatatlan veszély érhetné egy vasárnapon vagy ünnepnapon a közönséget, midőn a járó­kelők nagyobb tömegben mennek keresztül az alagúton, ha itt, hol menekvés semmifelé nincsen , egy ló kitörne s irányt tévesztve a járdákra rohanna. A késő bánat jóvá­­tenné-e az ily szerencsétlenséget? még most egy pár fo­rinttal minden eshetőséget ki lehetne kerülni. * Az A. C. fel van hatalmazva, azon több lap által egész részletességgel előadott hírt, mintha hg. Eszterházy Pál egy bécsi bankárházzal magyarországi jószágaira köl­csönt kötött volna, tökéletesen alaptalannak nyilatkoz­tatni, sőt ellenkezőleg, az igen kedvező eredménnyel életbeléptetett haszonbér­­rendszer egészen fölöslegessé tette a herczegnek ily kölcsönszerződés további szüksé­gességét. Nem fog e ezen bír is egy ideig variálni, mint a Türr házassága, arról az olvasót az „A. Correspondenz“ hitelessége mellett nem biztosíthatjuk! ♦Az államvaspálya igazgatósága — mint mi is értesittetünk — hogy jobb rendet hozzon be a teher­vonatok forgalmi­ba, azon a ponton, hol a pálya Czeg­­léd­, Szeged és Temesvárra igazik, egy összekötő pályát épített tágas indóházzal és raktárakkal. Ennek az az előnye lesz, hogy a délkeleti állampályán közlekedő te­hervonatok ezentúl akár felülről akár alulról jöjjenek, az említett összekötő pálya segítségével meneteiket megál­lapodás nélkül folytathatják és nem lesznek kénytelenek mint eddig, a pesti pályaudvarba nagy időpazarlással behajtani. Magától értetik, hogy a személy- és vegyes vonatoknál az eddigi szokás marad, mindazáltal a tévábbi intézkedés megszüntetvén az itteni pályafő bonyolódót­t menetrendjét, ezen vonatok pontosságira s egyszerűbb kezelésére is jó hatással leend. * A „P. N.“ azon fairébe, hogy az Offenbach-társu­­lat karmestere egy magyar dalmű-szöveget kapott s most ahoz zenét ir — hiba csúszott be és nagy tévedésen alap­szik. ♦Sopronból f. bó 3-káról írják a P. L-nak , hogy ott előtte való napon tánczvigalom volt a honvéd­­segélyző egylet javára és fényesen sikerült. A sutherlandi herczeg és herczegnő szintén jelen volt, Széchenyi, Fes­tetics és Zichy grófok kíséretében. Hogy a herczeg né­hány perczre a terembe is bement és több arakkal élén­ken beszélgetett, nem akartuk megemlíteni, nehogy mes­- szevivő politikai combinatiokra csábítsa az ügy is elég vérmes reményű olvasót. ♦ Arad a vallási türelmességnek és a polgártársi kölcsönös jó viszonynak újabb bizonyítványát adta, mi­dőn a váltó-törvényszéki ülnökök sorába két izraelitát választott. Az ülnök urak B­­­an Henrik és Wallfisch Pál közelebb tették le a hivatali esküt. — Fölhívás a londoni kiállítás ügyében. Az országos központi bizottmány programm­jában October 15 ét tűzte ki bejelentési véghatáridőül azokra nézve, kik a londoni kiállításban termelési vagy iparczikkeikkel részt venni kivánnak. Tapasztalván azonban, hogy a be­jelentések szerkesztését nem mindenki teljesíti a programm szerint, s levél útján, tudakozás által kellend a hiányokat pótolni, bátor vagyok tisztelettel felkérni mindazokat, kik bejelentési íveket még nem küldöttek, hogy azt oct. 1-jő napjáig beküldeni szíveskedjenek a végett, hogy oct. 15 ig még elég idő maradjon a netalán­ hiányok pótolha­­tásá­t, minthogy october 15-én az orszá­gs központi bi­zottmány köteles lesz a bejelentéseket Londonba küldés végett felterjeszteni. Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hazánk gyárt és kézmű­iparosait újólag felszólítani, hogy a londoni ki­állításban minél számosabban vegyenek részt; a nyers termeléssel foglalkozó honfitársaimat pedig különösen kérni , hogy jelentékeny részvétükkel iparkodjanak a külföld előtt hazánk termelési iparának becsületet sze­rezni, s e régből ajánlanám, hogy vidékenkint egyesülve közös edővel, s egy kis áldozatot nem sajnálva, igyekez­nének felmut­­ni vidéküknek jelesebb termesztményeit. Azon hir­t állong, mintha juhtenyésztőink közöl kevesen gondoskodtak volna annak idejében, hogy a ki­állításban részt vehessenek, s hogy e miatt hazai terme­lésünknek egyik kincse, a gyapjú, silányul fog képviselve lenni. Ez mindenkép igen sajnos tapasztalás lenne. De ha már segíteni nem lehet, iparkodjunk legalább a többi czikkeknél nagyobb tüntetést kifejteni, s ez által a gyap­jú kiállítás körüli mulasztást némileg szelyreütni. A kivitelre alkalmas gazdászati csikkek közöl a gyapjún és gabonán kívül a bor érdemel legnagyobb figyel­met. Zala megyében már­is nagy tevékenység uralkodik a bortermesztők között, hogy a zalai borokat kellő méltó­ságban felmutathassák. — Vajha Tokaj és Eger vidéke se maradna hátra, melyeknek borai a külföldön eddig is jó hitben állottak. Végül még bányász-egyesületeinket bátor vagyok fölkérni, hogy ők is kövessenek el mindent, miszerint ha­zánknak ezen nevezetes iparága a londoni világ-kiállítá­­son megérdemlett méltánylásban részesülhessen. Kelt Pesten, sept. 10. 1861. Jankó Vincze, bizottmány­ fitiar. Lapszemle. A „Neueste Nachrichten“ „Ein Zeichen der Zeit“ feliratú vezérczikkében ezeket mondja : „Midőn né­hány nap előtt a IV. választó kerületnek dr. S m­o­­­k­á­­hoz irt adresse a nyilvánosság elé kerü­lt, örömünket fejeztük ki a felett, hogy végre egy tény szól azon fel­tevés ellen. Bécs általában véve centralista érzelmű­ és a birodalmi tanácsbani képviselői ezen érzelem hű tolmácsétól. Ma azonban ennél sokkal fontosabb tényt kell mérlegbe vennünk. A községtanács első o­s­z­t­á­l­y­a elnapolta az államminiszter Schmerling és Ma­age­r uraknak díszpolgárokká leendő kineve­zésüket, miután az alkotmány, melyhez Maager ur adta az első lendületet, még eddig elegendőleg nem fejlődött ki,mivel a birodalom nagy része annak elfogadását megtagadja és a viszonyok elegendőleg nem tisz­tultak még meg.“ Okoskodását tovább folytatván, azt mondja, hogy a német szláv tartományok nagyobb községei mind követhetnék Bécs példáját; sőt most inkább e pillanat­ban, midőn a magyar országgyűlés szét van oszlatva és a municipiumok részben hallgatásra vannak kárhoz­tatva, kötelessége a német szláv községeknek, hogy maguk részéről a Bécsből jövő lökésnek engedve, vé­,­leményök kimondásával ne késlekedjenek. Nem csak túl a Lajthán, de innen is menedékhelyre kell találni a szabad szórak“. Az erdélyi ügyek állásáról egy német írja a Fortschritt­nak : „Bármelyik fogadtassék el az erdélyi országgyű­lésre vonatkozó tervek közül, Kemény báróé, vagy Schmerling­eré, eredménye egyiknek sem sok lesz, mert: 1. A magyarok és székelyek semmi esetre sem választa­nak. 2. A románok mindenesetre küldenek képviselő­ket. 3. A szászok, mint mindenkor, úgy most is hivek maradnnk „prudentes et circumspecti" jellemükhöz. A Bécsben mulató román küldöttséget illetőleg megjegyzi, hogy igen csalatkoznak Bécsben, ha azt a román nemzet megbízottjának tekintik , mert a nép csak annyiban tud e küldöttség létezéséről, a­mennyi­ben gyakran pénzt kérnek tőle a küldött urak számára. Az országgyűlés elé terjesztendő kir. propositiók­­ról ezeket mondja. Első :­ A román nemzet elismerése — egyhan­gúlag elfogadtatik.­­ Második: Választások a Reichsratba — meg­bukik, mert a románok is ellene vannak. Harmadik : Az unió kérdése — hosszas vita után elfogadtatik, illetőleg helybenhagyatik. „Így állnak az ügyek Erdélyben,“ végzi a „nem szerelmes“ tudósító „sőt még az országgyűlés helyéről sincsenek tisztában. Leginkább Kolozsvárt, Szebent és Gyulafejérvárt emlegetik.“ A „Fortschritt“ keddi számában olvassuk: „Az úgynevezett hivatalos „Sürgős g” szk­eni éne­ke mindenesetre ama véleményt kelthetne, mikép az udvari kanczellária mostani lakója is egyik lábával bá­ró Vay nyomába lépett. Bár nem szól is többé a „Sür­göny“ a „bécsi urakról“, miként máskor a ministeriu­mot czim­ezte, ezen urak már „birodalmi kormánynyá“ léptették­ek elő; de még­is sok gyapjút rak az udvari kanczellária és államministérium közé, és míg az utóbbit rendőri jelentések által félrevezetettnek mondja a Laj­thán túli törd­vétek és érzelmek irányában , az első a hazai viszonyokat sokkal jobban ismeri és jól tudja, hogy Magyarország harcra esik jogainak visszanye­rését czélozza. Mintha a Magy­arországbeli jelentések nem az udvari kanc­ellária utján jönének és mintha Deák feliratában világosan rem állana, hogy a „jogok visszanyerését“ illetőleg még a király el nem ismerése módját is eszközlésbe vetni akarják." „Kétségtelenül az udvari kanczellár nem tekint­hető az állammisztérium eszme és akaratnélküli esz­közéül. Ő bizonyára megteszi önálló javaslatait, és a minister­tanácsban igyekszik azokat keresztül vinni; de az alkotmányt illetőleg nincs elvi ellentétben, és még kevésbé fér össze gróf Forgách elismert becsüle­tességével, hogy tagtársainak háta mögött cselszövé­­nyeket szőjön, vagy azoknak gáncsot vessen. Feladata: Magyarország azon férfiai,kik még nem égették el hátuk mögött hajó­kat, az össz állam eszmének megnyer­ni; oly feladat, mely a fejedelem és ministerium szándékában van. De nem fog titkos kacsintások által a magyar párttal szövetkezni, mintha csak az volna dolga, hogy pillanatnyira engedjen, ez­által a „német mintaterek“ befolyását és hatalmát meg­semmisítendő. Mindenesetre a megcsalatott akkor vagy a fejedelem, vagy a magyar párt volna. Ha a „Sürgöny“ hajlandó ily politikát követni, akkor jellemét legjobban lehetne úgy kifejezni, ha a „Sür­göny“ nevét, mint német szót mondanánk ki. (Itt a „Fortsch.“ lapunk ezím­ének németesítését becsü­­letsértő kitétellel adja.) Ily politikára e lap bécsi le­velezője bizonyára nincs felhatalmazva.“ A mi e sorokban a „Sürgöny“ állására vonatko­zik, némi észrevételekre lenne méltó, hogyha a civili­­zált európai sajtóban páratlan modor, melylyel az előadatik, minden tisztes embert hallgatag félrevonn-

Next