Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-12 / 209. szám
Klsó évi folyam. Sserkesztó-hivatal: AMunasor 5. ts. 2-dik emel L Kiadó hivatal: Barátok tere 7. team, földút int Előfizethetni Rubberten a kiadóhivatalban baiátck-tere 7. azám földszint 209. szám — 1801. Csütörtök September 12. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Kifizetési árak anstrisi értékben. Badzpostao házhoz hordva. ft kr , ft kr Kgászdvre 16 — Évnegyedre 60 Filévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre,naponkint postán ft kr ft h Eaészevre 19 — Évnegyedre 6 - Félévre 10 — Egy hóra 2 - HIVATALOS RÉSZ. A régibb államadósságnak st 1818-ik évi mártírig hó 21-én és 1859 ik deciember hó 23-án kelt legfelsőbb nyikparancs következtében f. évi augustus hó 1-én eszközlölt 339-ik kisorsolásánál a 14-ik és 283-ik számú sorozat tmatott ki. Ezen 14 ik számú sorozat bankó kötelezvényeket foglal magéban 5%-os eredeti kamatlábbal, 11563 számtól 12154 számig bezárólag, 978,599 ft tőke-,s a leszállított kamatláb szerint 24464 ft 68V, krnyi kamatösszegben, és az utllagosan benyújtottUC :nstriai rendi 4%-os házi kötelezvényt két 1608 számtól bezárólag 1718 számig 148.533 ft 48 kr. tőkében s leszállított kamatláb szerint 2970 ft. 40% krnyi kamat észleltet. A 283 számú sorozat udvari-kamarai kötelezvényeket foglal magában eredeti 50. en kamatlábbal 2427 számtól 2750 számig bezárólag, 998,938 frt 32 krnyi tőke-, s a leszállított kamatláb szerint 24,973 frt 27. kvnyi kamatöszlettel. Ezen kötvények az 1818 ik évi martins hó 21-ről kelt legfelsőbb nyilparancs határozatai szerint, az eredeti kamatlábra emeltetnek és a mennyiben ez az 67. száztólitapénzben eléri, a cs. k. pénzt egyministerium 1858-ik év október hava 26 án 5286. sz.a.(b.t.1.190. sz.) kelt hirdetményében közzétett átszámítási mérv szerint 5/inansztr. értékre szóló államadóssági kötvényekkel fognak kicseréltetni. Azon kötvények helyett, melyek a sorsolás következtében az eredeti, de 57, százlélit el nem érő kamatváltás alá kerülnek, a felek kívánságára — az említett hirdetés szerint 57 laast, értékre szóló kötvények fognak kiadatni. Kelt Bécsben 1861. augustus hó 1 én. A cs. kir. államadósság igazgatóságától. VÁMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, sept. 10-én. L. Nem szeretek centralista lapjainkkal czivódni. Máltánylom tökéletesen a humánus érzelmet, mely a zsákot veri s a szamarat érti; de a szamarat verni, midőn az ember a zsákot érti, ez állatkínzás, melytől polgárisodott századunkban tartózkodni kell. Ma azonban csakugyan az elsőt értem s ennélfogva szabadjon az „Ostdeutsche Posta-tal kissé szóba állanom. E lap a helyzetet tanulmányozza s körültekint, vájjon lehetne-e már a birodalmi tanácsot teljesnek kinevezni, vagy nem. „Vannak — úgymond e lap — egyes urak a bír.tanács alsóházában, kik készek volnának a gyülekezet illetékességén túllépni és a pénzügyeket azonnal tárgyalás alá venni. Ezen elszánt urak pedig ugyanazon joggal az egész pénzügyet akár mindjárt a kormány kényére is bízhatnák. A képviseletnek nem az a feladata, hogy bórust képezzen. A ház többsége egyetért abban, hogy az alkotmány értelme szerint előbb a birodalom valamennyi országait meg kell hívni a b. tanácsba, s csak aztán kezdheti a b. tanács teljes jogát gyakorolni.“ Az „Ostdeutsche Post“ aztán kutatja, hogy mekkora azon majoritás, amelynek nevében szól. A lengyeleket ezen többségbe beleérteni nem lehet, s ezt bevallja. A lengyelek, úgymond, el vannak határozva, hogy a bíród, tanácsból kilépjenek, mihelyt ez az összes tanácsnak nyilatkoztatja magát. — „Mihelyt a lengyelek kilépnek, a kormánynak direkt választásokat kell rendelnie“, mond az Ostdeutsche Post. Mellékesen megjegyezve, ez is gyönyörű példája az alkotmányosságnak. A februári alkotmány ugyan megengedi, hogy a kormány közvetlen választást rendeljen, ha valamely országgyűlés a bir. tanácsba követeket küldeni vonakodnék. De miként mondhatja az „Ostdeutsche Post“, hogy ezen eset beállt, ha a lengyelek a birod tanácsból kilépnek ? A direkt választások az alkotmány értelmében csak akkor engedhetők meg, ha az országgyűlés vonakodik követeket a birodalmi tanácsba küldeni. De hát vonakodott-e a gácshoni tartománygyűlés? Nem küldötte-e ide még Smolka urat is? Az alkotmány értelmében az „O. D. P.“ tehát nem követelhetne egyebet, mint, hogy a kormány hívja egybe a gácshoni tartománygyűlést és szólítsa föl azt, vájjon helybenhagyja-e követeinek eljárását, vagy tetszenek-e rre ki más követeket küldeni? Ámde centralistáink a tartománygyűlésektől annyira rettegnek, hogy inkább alkotmányhűségüket, melyet pedig annyira magasztalnak, hagyják abban, hogysem alkalmat nyújtanának az egyes országok képviseletének azon kérdések fölött nyilatkozni, melyek fölmerültek, mióta Bécsbe követeket küldöttek. S e mellett ugyanezen centralisták mégis el akarnák velünk hitetni, miszerint nem is kivánnak egyebet, mint a magyar hongyűlésnek mielőbbi összehivatását .... Ich kenne dir, Spiegelberg! A csehektől az „O. D. P.“ nem tart semmit; ők a német elem által féken tartatnak. Az „O. D. P.“ a maga alkotmányos szempontjából igenis könnyen veheti a cseh ellenzéket, mert ha el találnának is menni a cseh csehek, itt maradnak a német csehek és ez az „O. D. P.“ alkotmányos érzületét tökéletesen kielégítheti. De fájdalmasan említi az „O. D. P.“, hogy még van egy kis német frakció is, mely nem osztja a többség véleményét. A stájerhoniak és felső-austriaiak ugyan készek a budgettel foglalkozni s kölcsönt is szavazni, de csak azon tartományok nevében, melyek a birodalmi tanácsban részt vesznek. Ennél szerényebb ellenzék s jogszerűbb kivánalom nem lehetne ugyan, de az „0. D. P.“ nem helyeselheti, mert „alkotmányellenes.“ „Punctum, satis.“ Ezen becses vallomások szerint tehát az „0. D. P.“-nak majoritása nem áll a lengyelekből, nem a csehekből, nem a stájerhoniakból,nem a felső-austriai követekből, nem a magyarokból, nem a horvátokból, nem az olaszokból, de áll igenis Csehországnak német professoraiból , Morvaországnak néhány prókátorából és iparosaiból , és Alsó-Austriának nagyérdemű követeiből.... Az Isten tartsa meg őket egészségben, hogy még soká boldogíthassák a birodalmat. De mindezt csak tanulmányképen szedegettük ki olvasóink számára az „Ostdeutsche Post" bölcselkedéséből, hozzá semmi megjegyzésünk nincs; maga az „Ostdeutsche“ mond mindent, mit csak mondani lehet. De amihez szólni akarunk , az a czikk azon része, mely az erdélyi ügyet tárgyalja. A derék lap ugyanis szivének titkos rétegeiben nem igen van megelégedve sajátságos majoritásával s Versterkungot kíván. Számot tart ugyan még a horvátokra— s óhajtjuk, hogy a jó Isten mindig ilyen vigaszokat adjon neki, — de mindenek előtt szép testvér hazánkra, Erdélyre veti szerelmes szemeit. Tudjuk, hogy a magyar hongyülésnek feloszlatása óta azon ősz hazafinak, ki itt az erdélyi ügyek élén áll, különösen meggyűlt a baja. És miért? Mert az országgyűlést, melynek egybehivatását a jelen körülmények közt el nem kerülheti, törvényes alapon s a törvények értelmében akarja egybehivatni; mert továbbá azon balfogalomban él, hogy eme kivonata kétszeresen jogosult, miután Felsége a szóban forgó törvényeket mártius havában újabban is szentesítette, s miután a census, melyhez a törvény a választási jogot köti, egyaránt szól minden nemzetiségnek, s így egyik ellen sem lehet igazságtalan. A panasznak, hogy román testvéreink Erdélyhonban az országgyűlésen nem volnának eléggé képviselve , báró Kemény késznek nyilatkozott, az által venni elejét, hogy román testvéreink köréből is fog Ő Felségének ajánlani regalistákat, hanem természetesen ismét csak olyanokat, kik a törvényesen meghatározott képességgel bírnak, s nem holmi kiszolgált bureaukratákat. De ezen ép oly méltányos, mint alkotmányszerű eljárást mikép bírálja meg a szabadelvű és az alkotmányos eszméhez oly tántorithatlanul ragaszkodó „Ost Deutsche Post" ? Halljuk ! „Báró Keménynek kineveztetése, úgymond, ugyanazon időben, s ugyanazon irányban történt, melyben báró Vay neveztetett ki kanczellárnak. Ez utóbbinak kineveztetése minden irányban balfogásnak bizonyult. Felfogjuk, hogy Erdélynek ősz kanczellárát érzülete (Gesinnung) miatt nem lehet hirtelenében (!) hivatalától elmozdítani; de hisszük, hogy a kormánynak az öreg úr ellenében, ki „nagy diplomatának“ (mi udvariasan akarjuk e szót „ravaszság" körülírni) és hajthatlanságnak hírében áll, kétszerte óvatosnak kell lennie, nehogy Erdélyben is úgy járjon, mint Magyarországban járt.“ Mikor tehát az ember a törvényt törvényes uton s módon védi, akkor „ravasz“; de amikor a törvénytől eltérni akar, akkor alkotmányhű ; mikor az ember az alkotmányos alap megóvására nem használ más eszközöket mint az érveket, melyeket a törvény szolgáltat kezéve, akkor ez nagy diplomata; de mikor Erdélyben a legújabb divatú garabonciás deák a levesesfazék helyett petitiókkal házal , ezeket olvasni nem tudó jóhiszemű emberekkel aláfirkáltatja, miután nekik az okmányok tartalmát hazugul adta elő: ez olyan alkotmányos agitátio, mely ellen oly alkotmányszerb lapnak, mint az „Ost Deutsche“, semmi kifogása sincs. Hogy b. Vay és b. Keménynek kineveztetése balfogás volt, az tagadhatlan , mert a két államférfin nem oda való, hol az „Ost Deutsche Post“-nak bölcsesége virágzik; de az is bizonyos, hogy mind a két hazafi teljes megelégedéssel fogadandja az „Ost Deutsche Post"nak bizalmatlansági volumát. TARCZA: Napi újdonságok. DAm.lt. helytartóság eddigi másod-alelnöke Károlyi László, val. bel. titkos tanácsosi ranggal, első alelnökévé, Hedry Ernő, az eperjesi kerületi tábla elnöke pedig másod-alelnökévé neveztettek ki. — A k. magyar ndv. kanczelláriának az államministeriumhoz irt jelentésében Eperjesen az idei keresztfelmagasztalási marhavásár, mivel sept. 14. a zsidók egyik ünnepe van, sept. 16 ra, nem különben a közönséges vásár Eperjesen September 23-ra tétetett át. — Deák Ferencz arczképére a Pest város letét hivatalhoz September 9-éig befolyt 5318 ft 55 kr. és pedig 469 felkép példányért 1876 ft, 833 térdkép-példányért 2499 ft, 937 fénykép-példányért 937 ft és egy ajándékozott cs. kir. arany, a készítési költségek fedezésére 6 ft 55. Összesen 5318 ft 55 kr. * Deák Ferenci elutazásának hire mindig szűkebb és szűkebb körre szorul. B. Füredről jövő vendégek most már azt is megcáfolják, hogy ünnepelt hazánkfia oda utazott volna, s a „P. N.“ éppen mint bizonyost állítja, hogy Deák Ferencz, mióta a lapok ide oda utazgattatják, Pestről ki sem mozdult. Ez a leghitelesebb. * Nagy Miklós k. táblai fogalmazó előfizetést hirdet egy saját rendszerű gyorsírási tankönyvre. Megrendelhető és kapható 2 forintjával a szerzőnél Pesten hg. Sándor utcza 10. szám alatt. * Lagni Mihály, a nemzeti színház ballettánczosa mint komikus tánczos a lipcsei városi színházhoz szerződtetett. * Törek Károly fuvolaművész és magánjátszó a nemzeti színház zenekarában, több erdélyi főúr felszólítására Kolozsvárott fog hangversenyeket adni. Ugyanez alkalommal föllép vele kitűnő tehetségű tanítványa gr. Wass Jenő is. •Valahányszor az alagúton keresztül megyünk, mindig felelevenedik bennünk azon indítvány, hogy a társaság gondoskodhatnék a gyalogjárdáknak a kocsiattók elrekesztéséről, melyet legczélszerűbben kő czölöpökből kifutó lánczok által lehetne eszközölni. Gondolja meg a társaság, mily kimondhatatlan veszély érhetné egy vasárnapon vagy ünnepnapon a közönséget, midőn a járókelők nagyobb tömegben mennek keresztül az alagúton, ha itt, hol menekvés semmifelé nincsen , egy ló kitörne s irányt tévesztve a járdákra rohanna. A késő bánat jóvátenné-e az ily szerencsétlenséget? még most egy pár forinttal minden eshetőséget ki lehetne kerülni. * Az A. C. fel van hatalmazva, azon több lap által egész részletességgel előadott hírt, mintha hg. Eszterházy Pál egy bécsi bankárházzal magyarországi jószágaira kölcsönt kötött volna, tökéletesen alaptalannak nyilatkoztatni, sőt ellenkezőleg, az igen kedvező eredménnyel életbeléptetett haszonbérrendszer egészen fölöslegessé tette a herczegnek ily kölcsönszerződés további szükségességét. Nem fog e ezen bír is egy ideig variálni, mint a Türr házassága, arról az olvasót az „A. Correspondenz“ hitelessége mellett nem biztosíthatjuk! ♦Az államvaspálya igazgatósága — mint mi is értesittetünk — hogy jobb rendet hozzon be a tehervonatok forgalmiba, azon a ponton, hol a pálya Czegléd, Szeged és Temesvárra igazik, egy összekötő pályát épített tágas indóházzal és raktárakkal. Ennek az az előnye lesz, hogy a délkeleti állampályán közlekedő tehervonatok ezentúl akár felülről akár alulról jöjjenek, az említett összekötő pálya segítségével meneteiket megállapodás nélkül folytathatják és nem lesznek kénytelenek mint eddig, a pesti pályaudvarba nagy időpazarlással behajtani. Magától értetik, hogy a személy- és vegyes vonatoknál az eddigi szokás marad, mindazáltal a tévábbi intézkedés megszüntetvén az itteni pályafő bonyolódótt menetrendjét, ezen vonatok pontosságira s egyszerűbb kezelésére is jó hatással leend. * A „P. N.“ azon fairébe, hogy az Offenbach-társulat karmestere egy magyar dalmű-szöveget kapott s most ahoz zenét ir — hiba csúszott be és nagy tévedésen alapszik. ♦Sopronból f. bó 3-káról írják a P. L-nak , hogy ott előtte való napon tánczvigalom volt a honvédsegélyző egylet javára és fényesen sikerült. A sutherlandi herczeg és herczegnő szintén jelen volt, Széchenyi, Festetics és Zichy grófok kíséretében. Hogy a herczeg néhány perczre a terembe is bement és több arakkal élénken beszélgetett, nem akartuk megemlíteni, nehogy mes- szevivő politikai combinatiokra csábítsa az ügy is elég vérmes reményű olvasót. ♦ Arad a vallási türelmességnek és a polgártársi kölcsönös jó viszonynak újabb bizonyítványát adta, midőn a váltó-törvényszéki ülnökök sorába két izraelitát választott. Az ülnök urak Ban Henrik és Wallfisch Pál közelebb tették le a hivatali esküt. — Fölhívás a londoni kiállítás ügyében. Az országos központi bizottmány programmjában October 15 ét tűzte ki bejelentési véghatáridőül azokra nézve, kik a londoni kiállításban termelési vagy iparczikkeikkel részt venni kivánnak. Tapasztalván azonban, hogy a bejelentések szerkesztését nem mindenki teljesíti a programm szerint, s levél útján, tudakozás által kellend a hiányokat pótolni, bátor vagyok tisztelettel felkérni mindazokat, kik bejelentési íveket még nem küldöttek, hogy azt oct. 1-jő napjáig beküldeni szíveskedjenek a végett, hogy oct. 15 ig még elég idő maradjon a netalán hiányok pótolhatását, minthogy october 15-én az országs központi bizottmány köteles lesz a bejelentéseket Londonba küldés végett felterjeszteni. Nem mulaszthatom el ez alkalommal, hazánk gyárt és kézműiparosait újólag felszólítani, hogy a londoni kiállításban minél számosabban vegyenek részt; a nyers termeléssel foglalkozó honfitársaimat pedig különösen kérni , hogy jelentékeny részvétükkel iparkodjanak a külföld előtt hazánk termelési iparának becsületet szerezni, s e régből ajánlanám, hogy vidékenkint egyesülve közös edővel, s egy kis áldozatot nem sajnálva, igyekeznének felmutni vidéküknek jelesebb termesztményeit. Azon hirt állong, mintha juhtenyésztőink közöl kevesen gondoskodtak volna annak idejében, hogy a kiállításban részt vehessenek, s hogy e miatt hazai termelésünknek egyik kincse, a gyapjú, silányul fog képviselve lenni. Ez mindenkép igen sajnos tapasztalás lenne. De ha már segíteni nem lehet, iparkodjunk legalább a többi czikkeknél nagyobb tüntetést kifejteni, s ez által a gyapjú kiállítás körüli mulasztást némileg szelyreütni. A kivitelre alkalmas gazdászati csikkek közöl a gyapjún és gabonán kívül a bor érdemel legnagyobb figyelmet. Zala megyében máris nagy tevékenység uralkodik a bortermesztők között, hogy a zalai borokat kellő méltóságban felmutathassák. — Vajha Tokaj és Eger vidéke se maradna hátra, melyeknek borai a külföldön eddig is jó hitben állottak. Végül még bányász-egyesületeinket bátor vagyok fölkérni, hogy ők is kövessenek el mindent, miszerint hazánknak ezen nevezetes iparága a londoni világ-kiállításon megérdemlett méltánylásban részesülhessen. Kelt Pesten, sept. 10. 1861. Jankó Vincze, bizottmány fitiar. Lapszemle. A „Neueste Nachrichten“ „Ein Zeichen der Zeit“ feliratú vezérczikkében ezeket mondja : „Midőn néhány nap előtt a IV. választó kerületnek dr. S mokához irt adresse a nyilvánosság elé került, örömünket fejeztük ki a felett, hogy végre egy tény szól azon feltevés ellen. Bécs általában véve centralista érzelmű és a birodalmi tanácsbani képviselői ezen érzelem hű tolmácsétól. Ma azonban ennél sokkal fontosabb tényt kell mérlegbe vennünk. A községtanács első osztálya elnapolta az államminiszter Schmerling és Maager uraknak díszpolgárokká leendő kinevezésüket, miután az alkotmány, melyhez Maager ur adta az első lendületet, még eddig elegendőleg nem fejlődött ki,mivel a birodalom nagy része annak elfogadását megtagadja és a viszonyok elegendőleg nem tisztultak még meg.“ Okoskodását tovább folytatván, azt mondja, hogy a német szláv tartományok nagyobb községei mind követhetnék Bécs példáját; sőt most inkább e pillanatban, midőn a magyar országgyűlés szét van oszlatva és a municipiumok részben hallgatásra vannak kárhoztatva, kötelessége a német szláv községeknek, hogy maguk részéről a Bécsből jövő lökésnek engedve, vé,leményök kimondásával ne késlekedjenek. Nem csak túl a Lajthán, de innen is menedékhelyre kell találni a szabad szórak“. Az erdélyi ügyek állásáról egy német írja a Fortschrittnak : „Bármelyik fogadtassék el az erdélyi országgyűlésre vonatkozó tervek közül, Kemény báróé, vagy Schmerlingeré, eredménye egyiknek sem sok lesz, mert: 1. A magyarok és székelyek semmi esetre sem választanak. 2. A románok mindenesetre küldenek képviselőket. 3. A szászok, mint mindenkor, úgy most is hivek maradnnk „prudentes et circumspecti" jellemükhöz. A Bécsben mulató román küldöttséget illetőleg megjegyzi, hogy igen csalatkoznak Bécsben, ha azt a román nemzet megbízottjának tekintik , mert a nép csak annyiban tud e küldöttség létezéséről, amennyiben gyakran pénzt kérnek tőle a küldött urak számára. Az országgyűlés elé terjesztendő kir. propositiókról ezeket mondja. Első : A román nemzet elismerése — egyhangúlag elfogadtatik. Második: Választások a Reichsratba — megbukik, mert a románok is ellene vannak. Harmadik : Az unió kérdése — hosszas vita után elfogadtatik, illetőleg helybenhagyatik. „Így állnak az ügyek Erdélyben,“ végzi a „nem szerelmes“ tudósító „sőt még az országgyűlés helyéről sincsenek tisztában. Leginkább Kolozsvárt, Szebent és Gyulafejérvárt emlegetik.“ A „Fortschritt“ keddi számában olvassuk: „Az úgynevezett hivatalos „Sürgős g” szkeni éneke mindenesetre ama véleményt kelthetne, mikép az udvari kanczellária mostani lakója is egyik lábával báró Vay nyomába lépett. Bár nem szól is többé a „Sürgöny“ a „bécsi urakról“, miként máskor a ministeriumot czimezte, ezen urak már „birodalmi kormánynyá“ léptettékek elő; de mégis sok gyapjút rak az udvari kanczellária és államministérium közé, és míg az utóbbit rendőri jelentések által félrevezetettnek mondja a Lajthán túli tördvétek és érzelmek irányában , az első a hazai viszonyokat sokkal jobban ismeri és jól tudja, hogy Magyarország harcra esik jogainak visszanyerését czélozza. Mintha a Magyarországbeli jelentések nem az udvari kancellária utján jönének és mintha Deák feliratában világosan rem állana, hogy a „jogok visszanyerését“ illetőleg még a király el nem ismerése módját is eszközlésbe vetni akarják." „Kétségtelenül az udvari kanczellár nem tekinthető az állammisztérium eszme és akaratnélküli eszközéül. Ő bizonyára megteszi önálló javaslatait, és a ministertanácsban igyekszik azokat keresztül vinni; de az alkotmányt illetőleg nincs elvi ellentétben, és még kevésbé fér össze gróf Forgách elismert becsületességével, hogy tagtársainak háta mögött cselszövényeket szőjön, vagy azoknak gáncsot vessen. Feladata: Magyarország azon férfiai,kik még nem égették el hátuk mögött hajókat, az össz állam eszmének megnyerni; oly feladat, mely a fejedelem és ministerium szándékában van. De nem fog titkos kacsintások által a magyar párttal szövetkezni, mintha csak az volna dolga, hogy pillanatnyira engedjen, ezáltal a „német mintaterek“ befolyását és hatalmát megsemmisítendő. Mindenesetre a megcsalatott akkor vagy a fejedelem, vagy a magyar párt volna. Ha a „Sürgöny“ hajlandó ily politikát követni, akkor jellemét legjobban lehetne úgy kifejezni, ha a „Sürgöny“ nevét, mint német szót mondanánk ki. (Itt a „Fortsch.“ lapunk ezímének németesítését becsületsértő kitétellel adja.) Ily politikára e lap bécsi levelezője bizonyára nincs felhatalmazva.“ A mi e sorokban a „Sürgöny“ állására vonatkozik, némi észrevételekre lenne méltó, hogyha a civilizált európai sajtóban páratlan modor, melylyel az előadatik, minden tisztes embert hallgatag félrevonn-