Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-17 / 213. szám

EM évi folyam. §terkesi(6«hivatal: Aldunaaor 5. it. 9-dik emol. t. kiadó hivatal : B *rátok tere 7. aiiio, folddzii.L Elöfiethetni Bánrétién a kiadd hivatalban. baráUfc­ t«ra 7. naim foldjaint. 213. szám — IMI. Vidéken bemente« levelekben minden poet-hivatalná!SÜRGÖNY Kedd September 17. LAfl/.etési árak austriai értékben. Bedapeatan báahoa hordva. ft kr , fl kr E«£^aidvre 16 — Évnegyedre 4 60 Félén* 9 60 Egy hóra 9 — Vidékre, naponkint postán ft kr ft k EKdsaévre 19 — Évnegyedre 6 — Felévre 10 — Egy hóra 9 — HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelmi a répgazdászati ministerium, a magyar kir. udvari kamzelláriával egyetértő.Meg. Ko­­rizmics László magyar kir. hely­tart­óta­nácsost a c­o­p­r­i­n­a­i lovag W­o­d­i­a­d­e­r Mór bankárt, a lon­­doni földmivelési , művészeti- a iparkiállitás szimárai ca. k. központi bizottmány tagjaivá nevezte ki. XEVIHIVATALOS KÉSZ. Lapszemle. A „Tímea“ a herczeg-primás beszédének, mely­lyel a magyar országgyűlés feloszlatása ellen n­yilatko­­zott megyéje gyűlésén mint főispán, igen nagy fontos­ságot tulajdonít, a miután angol olvasóinak azáméra a prímás herczegi evimet s magas állását fejtegette, így ír­ . „Az érzelmeit, melyeket ily személyiség, ily idő­pontban a ily körülmények közt kifejez, többet jelen­tenek, mint valamely egyéni vélemény ; a jóslatnak azon hangjával bírnak azok, mely saját teljesülését elősegíti. Ki fog egykor eléglani, hogy ezen nyilatko­zat, habár csak ismétlése is a Deák által felhozott indokoknak, Magyarország történetében fordulópontot képezene. A császár méltán kérdezheti magától, mi lehet az, mi az ellenzék táborába hajtotta azon férfiakat, kiknek lojalitása minden kétségen felü­l áll, a a­kik egy netatáni demokratikus mozgalomban bizonyosan a kormány részére állandottak? Miben áll ama titkos hatalom, mely most Magyarországot félelmesebbé teszi, mint vala 1849 április iddikén? Nem fekhetik az Austria gyengeségében, mert akkor nyakán volt az olasz háború, saját fővárosában pedig a fölkelés dic­söngött. Nem is egyedül a Schmerling-kabinet tapin­tatlansága lehet az, mert az 1848 és 49 óta feltolut hi­bák nem egyedül a tapintatlanság körébe szorítkoz­nak, hanem az elismert jogok tekintet nélküli megsérté­sében is állottak. Magyarország mont magában egy, mert egy értelemben van, s a nyilvános közvélemény­ben erős, nem mivel a császár a maga játékát veszni, hanem inkább mert a magyar országgyűlés a magáét igen jól játszotta. Deák úr veszedelmesebb ellensé­gévé lön az osztrák politikának, mint volt K o s s n t­b, s egyedül azért, mert ő a történeti jog szilárd terére lépett, s arról magát Scaodortatus nem engedte. Eme fabiusi taktika Schmerling úr minden fővezéri mester­ségét semmivé tette. A magyarok mellőzték a forradalom hangzatos szavait, s a helyett szorosan ragaszkodnak a pragma­tics sanct­óhoz, és gyakran emlegetik az 1790-iki 10. törvényczikket. Ez nem csak hogy törekvéseiket szi­lárdította meg, hanem Ugy Uktok még azon osztályokat is megnyerte, melyeket az erőszak rendesen vissza­ijeszteni fogott. Egy érsek, ki mit sem tud az emberi jogokról, fellelkesülve érzi magát, inden azon alkot­mányról beszél, melyet a magyarok elseiktől örököltek, hogy évezreden keresztül minden megtámadás ellen oltalmazni tudtak. Eddig csak egyedül Angolország volt birtokában ily talizmánnak, és sokan, a­nélkül hogy az önkényuralom barátjai lettek volna, kételked­tek azon, vájjon más tartományban bebizonyosodnék-e csudatevő ereje. Ideje, hogy az ily elmélkedők, s a császár tanácsosai Magyarország példájából meg­tanulják, hogy a nép soha sem oly erős, mint midőn az alkotmányosság sánczai mögé vonulva, szigorúan a törvényes­ség fegyvereivel küzd saját léteréért. Váljon a hg primás jól jövendőr­e, azt mondván, hogy a császár még engedni fog, s az 1848 diki törvé­nyeket elismerendi , az az uralkodói kedélyek titkaihoz tartozik, melyek a szentirás szerint kikutathatlanok. Nehéz és utolsó leczke ez, melyet egy fejedelem meg­tanul, hogy t. i. a királyi jóakarat e kedvenez tervei­vel is fel kell hagyni, midőn azok alattvalóiknak tör­vényes, bár néha veszélyes követeléseivel ellenmon­dásban állanak. Sokkal nehezebben esik egy „atyai“ absolutismusnak bár a legjelent­éktelenebb követelése­ket is jog szerint teljesíteni , mint a legbecsesb jogo­kat kegyelemből oda osztogatni. Az absolutismus nem tudja megfogni, hogy maga a méltányosság is lehet visszataszító, ha nincs egyéb alepjsai önkénynél, s az, hogy nagylelkűségének tárgyai az ő jó szándékában nem tudnak oly vakon bízni, mint ő maga. Ha Roe­­b­n­c­k urnak e gondolatok még nem juto­ttak eszébe, d­e Magyarországról még mindig úgy beszél mint egy v­i­d­ék­i vá­r­o­s­r­ól, mely első privilégiumait egy feudális hűbérúrtól kapó, hogy várhatja valaki, hogy a monarcha, a­ki csaknem rég írta alá a concor­­dátumot, ez eszmére és ennek minden következményei­re szívéből rátérjen ? És mégis, ha egyik legnagyobb ősének, azon egyetlen császárnak, ki valaha Magyaror­szágon a nélkül uralkodott, hogy a koronázásban álló törvényen föltételt teljesítette volna — példáját szivé­re veszi: okot találand. Schmerling úr tanácsadásaiban nem bízni. A császári, vagyis azon szabadelvüség, mely a népért mindent, a nép által semmit nem akar tenni, sohasem nyilatkozott nemesebben és tisztábban mint II. József reformjaiban; a­z mégis kötelességének ismerte, kevéssel halála előtt minden, Magyaror­szágot illető Hr. rendeleteket visszavonni, mert ezek­nek érvényessége a politikai és municipális szabadsá­­gok megsértése által megszűnt. A­mit II. József az ön­megtagadás által tett, melyet bátran nevezhetünk ma­gasztosnak, ugyanazt Ferencz József császár sokkal egyszerűbb eszközökkel, és kisebb személyes áldoza­tokkal elérheti. Az alkotmányos uralkodóhoz tartozik, és az al­kotmányos rendszer egyik legnagyobb előnye az, hogy a hatalmat és felelősséget egy, a közvéleménynek alá­vetett ministériummal osztja meg, s következőleg an­nak idejében. A minisztérium változása egyengeti a rendszer­változtatás előtt az utat. Schmerling úr csak addig rendelkezhetik többséggel a birodalmi ta­nácsban, míg a magyarok s a velük szövetséges népek vonz­kodnak ott megjelenik , de kétkedhetni­e valaki, hogy a kiegyezkedés — vagy­is a magyar ultimátum­nak könnyen elfogadható föltételek melletti őszinte elfogadása — az egész birodalmat örömmel töltené el.“ A „Wanderer“ az erdélyi országgyűlés egybehi­­vatására vonatkozólag vonatatk­ozza, hogy Schmerling államminister úr ez országgyűlés ü­gyében is keresztül vitte program­ját; az erdélyi üdv. kanczellár munká­lata nem nyert jóváhagyást, a kanczellár maga beadta lemondását, a­nnélkül, hogy az ekkorig még elfogadta­tott volna. A minis­eri programmi szerint az Erdély számára megállapított 8 főnyi választási census az egész adó­összegre értendő, úgy hogy a fö­dbirtok és telekadó a választásnél nem döntő. E szerint Erdélynek demokra­tikus választás­i törvényt adnának, a tekintettel Erdély birtokviszonyaira, ez a román elemnek szolgálna elő­nyére. Ezen néptörzs Erdélyben lakos számra is előnyben van, mennyiben az ország lakos­ágának több mint felét teszi,­­ ha a követek száma a választók fej­számához (a követ 30,000 lakos v­an) illeszt­etik, to­vábbá, ha a korona a regalisták kinevezésénél a román □épre tekintettel van , úgy alig kételkedhetni, hogy a románok az erdélyi országgyűlésen tulsulylyal fognak birn s ha összetartanak, a többi nemzeteket leszavaz­hatják. A „Warderer“ nem hiszi, hogy a minister­ pro­gramainak ez volt volna ezó­ja. Három nemzet (székely, magyar , szász) leszavaztatásának egy negyedik által, csak úgy lenne értelme, ha e ne­gyediknek érdekei a hároméival homlokegyenest ellenkezők volnának. Ámde ez épen nem áll. Véve p. az országgyűlésnek talán legelső , a biro­ TÁRCZA. Napi újdonságok. * A második ö­n­k­é­n­y­t­e al h­u a­z­k­r­e­x­r­e­d­f. hó 14-kén reggeli 8 órakor Clászk­ ő Felsége előtt ki­vonult a Wagramhoz közel fekvő hadgyakorlati térre. Ő Felsége, Rainer főhercieg, Thurn-Taxis herczeg, gr. De­genfeld hadügyminister, gr. Crenneville, Benedek lovag, Lichtenstein Ferencs tábornokok és négy törzatisat kistré­tében az éjszaki vaspálya egy külön udvari vonatával rándult ki Wagramba, a dél felé ismét visszatért Bécsbe. * Konstantin nagyherczeg ö­­s. fensége szer­dán est­e 3 órai pihenés után a gänserndorfi éjszaki vas­pálya-állomásról folytatta útját. A határig ca. orosz követ gr. Balabine kísérte. Gänserndorfban gr. Wimpfen ü­dvöslé a fenséges utazót Császár ő felsége nevében. A nagyher­­czeg egyenesen Varsóba utazik. * A poznani gazd. egyesület Magyarbélen Gyipkó Constantin másod elnöke jószágán ekeversenyt ren­del okt. 21-kén. A legjobb szántók részére 16 dij van ki­tűzve ; a a legjobb ekekészitők részére 5. Ez ekeverseny­ben akár szántásukkal, akár ekéikkel résztvenni óhajtók személyesen vagy levél utján a nevezett másod- elnök nr­­hon Magyarbélre (utolsó posta : Stempcz) forduljanak. * Az újvidéki nemz. szinház Ugye egy lé­péssel tovább haladt, s ha a kellő erély nem fog hiány­­zzni, rövid időn czélhoz is jutand. Petrovic­s. odavaló polgár ajánlkozott, hogy a nemz. színház építését a téli időszak bekövetkeztéig befejezi. Csupán a terv kidolgo­zásáról van szó, mely szerint az épület 10,000 frt költ­séggel létesíthető legyen. A további lépések iránt az ol­vasó-egylet fog határozni. * A m. é. September 8-kán alakult egri kath. r­e­­gényegylet jelenleg 358 tagot számlál. 1861-ben be­vétele 755 ft 46 kr; kiadása 708 ft 45. F. hó 8-kán év­napját ülte, melyen érsek­i excja is jelen volt. * A pesti német színháznak megint jobban látszik menni a dolga, mert újra­­ jégre ment. F. hó 15-ke óta e színháznak operája a operai személyzete van. A tagok közt egypár igen jó tehetséget mondanak lenni, ilyen az altiatáné Segoil k. a., ki Terpagchorától pártolt át az ope­rához. S nem is abban kételkedünk mi, hogy e dalsze­mélyzet ne volna a körülményekhez képest elég ügyesen összeszerkesztve, hanem itt a — bio Rhodas­hic salta — az, hogy Peat aligha bír két operát fenntartani. Azonban a­ki éri, meglátja. * Kolozsvárit f. hó 12 -én a vészharangok csaknem szakadatlan zúgása közt három helyütt volt tűz­vész. Délelőtt a majorok közt különféle takarmány égett el; d. u. 3 óra tájban egy katonai istáló gyulladt ki, s a nagy szél által élesztett tűz a sz­omszéd emeletes tógádét a hozzátartozó épületekkel együtt elhamvasztotta ; ugyan­ekkor a külső Farkasaidóban is tűz volt; elégett ki­­lencz ház, különféle takarmány, sőt egy gyermekélet is áldozatul esett. A K. K. e jób postájához azt a megjegy­zést teszi , hogy ámbár a jelen tűz­eseteket legfeljebb bű­nös vigyázatlanságnak tulajdonítják eddig, annyi áll, hogy a lejárt statárium ideje alatt egyetlen egyszer sem kellett a vészharangot megkonditani. — Az égés alatt egy ma­gát szathmár megyei lakosnak mondó fiatal izraelita a közrémületet fölhasználva, a szent ferencziek ó­vári tem­plomába, a vészharangozás végett kinyitott ajtón belopód­zott, s a misemondó ruhába, s az oltár különféle értékes ékszereiből egy egész tarisznyával felpakolt. Azonban a mint a városból épen kifelé inálna, egy polgártárs szemes­sége következtében hurokra került, s csak kis hijja volt, hogy a népdüh martalékává nem lett. * Említettük volt, hogy Arad környékén is mutat­koznak a marhavész jelei; most azon intézkedésről érte­sülünk, hogy az országos főorvos rendeletéből H­e­i­ß­­mann állatorvos küldetett ki Aradra a marhavész fel- ügyelése végett. Az „Alföld“ legújabb híradása szerint, ott a marhavész még nem annyira félelmes, hogy a csor­­da­ kihajtá­s továbbra is akadályoztassák, a mi f. hó 14- kén is­mét megkezdődött. A Nem csak Párisban, hanem Szegeden és Deb­­reczenben is divatba hozzák, hogy az utczán árulják a hírlapot. Debreczenben mint halljuk, Telegdi kiadó-könyv­árus a piacz közepére egy bódét emeltetett, hol az ottani, nálunk csak híréből ismert Dongót a hetivásárra érkező népnek árulják. A debreczeniek e bódét el is nevezték már a Do­ngó palotájának. Az ottani intelligentia azonban úgy vélekedik, hogy a „Dongó“nak egy kissé sok a pa­lota, elég volna a ponyva is. * Mikola János, a nemzeti színház volt tánczosa egy új magyar társas tánczot szerzett, melyet „Honderű“ czím alatt szándékozik társas köreinkbe bevezetni. A­kik látták, dicsérik könnyed modorban szerzett, igazi magya­ros szerkezetét. Zenéjét Kovács Endre, a bájos „erdélyi hangok“ szerzője irta. * Türr eljegyzése Wyse Bonaparte kiasszonynyal, mint távirják, közelebb ment végbe Mondoviban. * Egy újdonsült sziget. Orosz lapok egy ritka nevezetes földtani tüneményről tesznek jelentást. E tünemény színhelye a Kaspi tenger veit, s abból áll, hogy a nyugati partokon Bahn közelében egyszerre egy sziget emelkedett ki a vizekből. Egy schooner kapitánya, ki azt legelső födötte el, jelenti, hogy az új sziget talaja a felső réteg kivételével még egészen nedves és igen me­leg, úgy hogy alakulása csak a legutóbbi időkben történ­hetett. A sziget 18 lábnyira áll ki a vízből és 12 angol mértföldnyire van swinoi szigettől. * A montenegróiak már Bécsnek tartanak,­­ legalább egy csapat montenegrói nő és férfi felkere­kedett, hogy Bécsbe utazzék. Festői öltözetük miatt Po­­zsonban mindenfelé közbámuláa tárgyai voltak. *Okos bolond. Egy bécsi szálloda tulajdonos, kit társainak versenye igen nehéz helyzetbe hozott, most egy eredeti gondolatra jött. Hogy a közönséget szállodá­jába csábítsa, ennek külsejét és belsejét egy régi lovag várrá fogja változtatni. A pinezérek szintén középkori lovagoknak lesznek öltözve tarka övekkel, az érkezők trombita-harsonával fogadtatnak, az ebédnél troubadou­­rok fognak lantolni, szóval az egész a lovagkort tükrö­­zendő viasza, -- csak egyet köt ki magának az elmés ember: hogy a vendégek ne kívánjanak semmit ingyen mint a lovagkorban, s a­ki a hotel „burgfräulen“jeit el akarná szöktetni, egyúttal ezüst kanalakat ne vigyen magával. * Becker Oskar, a porosz király elleni merény­lője f. hó 10-kén Baden-Badenból a 23-kán tartandó es­küdtszéki tárgyalások végett vaspályán Bruchsalba vite­tett. Becker védelmét a „Zeit“ szerint R­e­e főtörvény­széki ügyvéd vállalta el Bruchsalban. * Valaki azon eredeti gondolatra jött, hogy meg­vétel végett, még pedig igen jó áron egy oly házat keres Pesten, melynek tulajdonosa öt év óta nem „steigerelt“, s azt mondják, még egyet sem túlért. * A „P. Lloyd“ távirati tudósítása szerint Arad me­­gye is csatlakozott az országgyűlés óvásához. * Nagy örömről írunk, midőn jelentjük, hogy ős Bu­dában a magyar színészetnek állandó csarnoka van és az múlt szombaton in optima forma megnyittatott. Népszín­házra nagy szüksége volt hazai színészetünknek, de kivá­lókép a nemzeti színháznak is. A színészet itt a kijelölt irányban igen fontos hivatást teljesíthet, s a nemz.­szín­ház egy jó segédre talált abban, mely részint megosztja vele a terhet, részint segít neki közönséget nevelni, részint pedig oda utalja, hogy most már a magasabb drámát annál több gonddal művelheti. A megnyitás igen díszes volt. A BZép­stylben s igen jó beosztással épült csarnok már a belé­pésnél mindenkit megnyert. Kényelmes, barátságos,világos a jó acustikája nem hiányzik. A világítás légszeszszel tör­ténik, melynek derült fénye a fehér falakat s azok egy­szerű aranyos réit igen kedvesen emeli. Az uj előfüggöny a népszínmű alegoriája, s bár nekünk az alakokkal ellátott előfüggönyök soha sem tetszettek , mert többnyire az i­­lusio rovására vannak, elég csinos. A bevezető prolog után az igazgató Molnár, kinek közvetlenül nagy érdeme van abban , hogy e népszínház fennáll, koszorúkkal hal­moztatott el, mik természetesen az ügy óhajtott virágzá­sának voltak jelvényei. Az előadás többi része ez alka­lomra szerzett magyar zenedarabokból állott, Kéler Béla, Dubez s a szinház állandó zenekara által előadva. A nép­színművet ezúttal csak töredékesei a Honvédhuszárokból vett énekes s látványos jelenetek képviselték. A záradékul egy honfias vonatkozású képlet következett, mely Molnár úrnak már rég kedvencz és nagy sikerrel gyakorlott szak­mája. Taps és lelkesedés tömérdek volt, óhajtandó, hogy ebben az arányban maradjon meg a színház közönsége is. Ámbár csodálkozásunkra ez már második nap csökkent, minek okát egyelőre a fenyegető felhőkben keressük, s azzal vigasztaljuk az ügyet, mely iránt mindannyian kell, hogy részvéttel viseltessünk, mikép a vállalat derült lát­határa nem fog így elborulni, és nem adunk okot „jó ba­rátainknak“, hogy egy újabb reményünk meghiúsultan kárörömmel mosolyoghassanak. — A „Thalia Album“ t.­ez. évtartóihoz. Midőn a „Thalia Album“ előfizetési határidejét Septem­ber hó 30 ig meghosszabbítanék, egyúttal megnyugtatá­sul tudatjuk a t. ez. előfizetőkkel, hogy azért a mű az igazi időben, azaz October hó első felében fog megjelenni és szétküldetni. — Kelt Pesten, September 16. 1861 • Fésűs György s. k. Toldy István s. k. dalmi tanácsba belépés kérdését, alig kétséges töb­bé, hogy a magyarok, székelyek, a románok egy nagy s a szászok egy igen tekintélyes része ekkorig abban hivé érdekét feküdni, hogy a kir. tanácsba nem kül­denek k­öveteket. Már ha a magyarok és székelyek megjelennek az országgyűlésen,úgy könnyen megtörtén­hetik, hogy egyesülve azon románok és szászokkal, kik szintén a kir. tanács ellen vannak, többséget nye­­rendnek. De ha meg sem is jelennek, akkor is csak lehető, talán valósi­ntű, de semmiesetre sem bizonyos, hogy az országgyűlés a kormány nézete szerint fog dönteni. A román és szász követek alig fogják ezen tant: absentes parent voto, annyira kizsákmányolni akarni, hogy oly határozatot hozzanak, mely ellen a távollevők már elmaradásuk ténye által a leghevesebb ellenzéket képezik. A szászok, magyarok, románok és székelyek egy országnak gyermekei, arra hivatvák, hogy egy­mással éljenek, örömöt és szenvedést együtt viselje­nek. Ezért föl nem tehető, hogy az egyik rész a másik­kal zenebonába akarjon elegyedni egy távolabb álló iránti hajlamból. Távolabbi kilátásért a szomszéd egyetértést feláldozni, ehhez bátorság, biztonság és resignatio kell. A „Wanderer“ ez okoknál fogva azt tarja, hogy a kormány teljes biztonsággal a birodalmi tanács­ba választás ügyének az erdélyi orsz­ággyűlésen sem nézhet elő s ezért nem hiszi, hogy a minister­ válasz­tási mód azon czélzattal készült volna, ily biztonságot eszközölni; sőt úgy véli, hogy Schmerling úr azt csak mint a jelen körülmények közt viszonylag legjobbat választá; a „viszonylag legjobb“ azonban még ter­mészetesen nem maga a jó. Az „U. u. W. iris : „B­otos kútfőből hallják, hogy a cs. leirat még csütörtökön leérkezett az udv. kan­­czelláriához, onnan azonban ismét visszavándorolt, mielőtt tárgyalásba vétetett volna. Mindjárt azon hír terjedt el, s tudva van, minő oldalról, miszerint a visszavétel azon okból történt, hogy a románok igé­nyeinek adott engedmények visszavétessenek. A­mint később kiderült, épen az ellenkező történt, a ennek kö­vetkeztében báró Kemény lemondása iránt sem lehet többé kételkedni. Most még csak az új udvari kanczellár személye iránt van kérdés. A romá­nok azt hiszik, hogy egyszer már saját keblük­­beli egyént is láthatandnak ezen állomáson, még­pedig annál inkább, mivel ezen állomás előbbi be­töltésekor a Bécsbe sietet­t román küldöttség előtt, an­nak jelöltjei ellen csak azon ellenvetés létetett, hogy nagyon későn jött, s hogy a császári megerősítés már egy magyar számára adatott meg. A szászok s német körök természetesen mindent elkövetnek, hogy saját jelöltjöket, Rosenfeldet juttathassák ezen állomásra. E szerint ezen hétnek meg kell hoznia az eldöntést, s ama leirat, mely által az erdélyi országgyűlés össze­­hivatik, bizonyosan az uj udv. kanczellár által lesz aláírva. Ezen körülménynek kell egyrészben a leirat kihirdetésében­ késedelmet is tulajdonitni.“ Megyei tudósítások. — Eger, sept. 14. Rendkívüli bizottmány! Ülé­­szlok, mely az országbírói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési szabályoknak Heves és Kül­ső Szolnok megy­ében miként leendő alkalmazása kér­désének eldöntése végett még aug. 26-án e hó 1- re volt kitűzve, tegnapelőtt csakugyan megnyílt, daczára a hírlapokban minduntalan olvashatott feloszlatási hí­reknek, a megnevezett kir. biztosoknak, kiknek felada­tuk lett volna, épen e napon a megyét feloszlatni, sőt a városban nagyon erősen lábra kapott abbeli hiedelem-­ nek, hogy emlegetett kir. biztosok egyike már köztünk is van. Megnyitotta pedig az Illést maga szeretett érse­­kftuk s örökös főispánunk Bartakovics Béla e kegyel­­messége egy, a hazai alkotmány iránt legbuzgóbb ra­gaszkodást tanúsító szép beszéddel, mely az egyetértés legszebb tanúságául egészen azon szellemben volt tartva, mellyel bibornok-primán­s eminentiája kevés­sel előbb a saját vezérlete alatti vármegye bizottmányi ülését megnyitá, azon különbséggel, hogy a mi főispá­nunk súlyt fektetett az ildomosságra, melylyel a jelen válságos időkben politikánkat vezetnünk kell. Nem is hibázta el hatását a beszéd, melynek kitörő éljenek közt történt bevégzése után első alispá­­nunk az összes jelenlévők érzelmét tolmácsolandó ha­tásteljes beszédben Üdvözölte ő kegyelmességét az országgyűlésről történt megérkezte után a megye szí­ne előtt, s azon lelkes küzdelemért, melyet a felső­­házban a haza függetlenségéért vívott, köszönetet mondott. Ezután következtek a tanácskozmányok, melye­ken meglátszott, miszerint a megye valóban az ildo­­mosságot sokkal inkább tartó szemei előtt, mint eddig. Mindenekelőtt az első alispán a maga és az ösz­­szes megyei tisztikar nevében kijelentette, hogy a je­len válságos időkben, tekintve a megyei pénztár üres­ségét, és az adónak katonai erőszakkal behajtását, a­midőn tehát a házi adónak behajthatása nem oly pon­tossággal eszközölhető, mint a­hogy a megyei szüksé­gek fedezése igényelné, a jelen félévre fizetésének fe­léről lemond. — A tisztikarnak e nyilatkozata, mely­­lyel a haza Ügyének oly nemes áldozatot hoz, teljes elismeréssel és azon feltétellel fogadtatott el, hogy majdan, ha a megye pénztára szerencsésebb körülmé­nyek közt lesz, a tisztikar rendes fizetésének azon ré­sze, melyről most hazafiai buzgóságában lemondott, megtéríttetik. Ezután felolvastatott azon küldöttségnek jelen­tése, mely a feletti véleményadásra volt kiküldve, hogy a megyének ezután követendő iránya, az ideiglenes törvénykezési szabályoknak alkalmazása és a belgaz­­dászati állapotnak mibenléte felett adjon véleményt. A megyének ezután követendő irányát illetőleg kimondatott, hogy az ezután is a törvényhez való szoros ragaszkodás iránya lesz; mindazáltal, tekintve a magánosok ügyeit, melyek az eddig követett po­litikánál fogva oly tömérdeket szenvednek, az eddig fennálló törvénytelen hatóságokkal is, milyenek a kanc­ellária, helytartóság, felsőbb törvényszékek, a katonai hatóságok, a­mennyiben t. i. egyesek ügyei az ellenkező eljárás által hátramaradást szenvednének, magát érintkezésbe teszi, a­mitől eddig is csupán azért vonakodott, mert az országgyűléstől várván a sérelem or­voslását, mely ezeknek nem a hazai törvények értelmé­ben lett felállíttatása által az alkotmányon ejtetett, nem akarta a törvényeket megszegni. Kimondatott to­vábbá, a mi feletti vita az első napi ülésnek legnagyobb részét igénybe vette, hogy azon esetben, ha a megye bi­zottmánya szátoszlattatnak, a megyei tisztikar azért mindaddig megmaradjon helyén, a­míg csak a baráfi­­sággal s becsülettel megtérhetőnek tartják. Sokan azon nézetből kiindulva, hogy a tiszti kar a megyei bizott­­mány kebeléből választott testület, annak kiegészítő része, attól veszi utasításait, s azt akarták, hogy a megyei bizottmány szétoszlatása esetében az is azonnal lemondottnak tekintessék. Azonban győzött azon né­zett, hogy sokkal jobb, ha a kormány mindannyiszor, valahányszor a bizottmányt szétoszlatja, külön erősza­kolja le az alkotmányos tisztviselők mindegyikét, mert ugyanannyiszor kénytelen bevallani alkotmányos ér­zelmeinek álnokságát; de még az anarchia elkerülése, mely bekövetkeznék, ha a hatóságok csak egy peresig is megszűnnének, ezt követeli. A­mi már a törvénykezési szabályoknak alkal­mazását illeti, arra nézve kimondatott, hogy sehol, a­hol csak a hazai törvények megtarthatók, azoktól eltérni nem szabad; az országbírói értekezlet által megállapí­tott szabályok pedig csak kisegítőül fogadtatnak el oly esetekre,melyekre törvényünk nincs, mint azt az ország­gyűlés is ajánlja. Ennek következtében a 11 a­n­dó tö­r-

Next