Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-17 / 213. szám
EM évi folyam. §terkesi(6«hivatal: Aldunaaor 5. it. 9-dik emol. t. kiadó hivatal : B *rátok tere 7. aiiio, folddzii.L Elöfiethetni Bánrétién a kiadd hivatalban. baráUfc t«ra 7. naim foldjaint. 213. szám — IMI. Vidéken bemente« levelekben minden poet-hivatalná!SÜRGÖNY Kedd September 17. LAfl/.etési árak austriai értékben. Bedapeatan báahoa hordva. ft kr , fl kr E«£^aidvre 16 — Évnegyedre 4 60 Félén* 9 60 Egy hóra 9 — Vidékre, naponkint postán ft kr ft k EKdsaévre 19 — Évnegyedre 6 — Felévre 10 — Egy hóra 9 — HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelmi a répgazdászati ministerium, a magyar kir. udvari kamzelláriával egyetértő.Meg. Korizmics László magyar kir. helytartótanácsost a coprinai lovag Wodiader Mór bankárt, a londoni földmivelési , művészeti- a iparkiállitás szimárai ca. k. központi bizottmány tagjaivá nevezte ki. XEVIHIVATALOS KÉSZ. Lapszemle. A „Tímea“ a herczeg-primás beszédének, melylyel a magyar országgyűlés feloszlatása ellen nyilatkozott megyéje gyűlésén mint főispán, igen nagy fontosságot tulajdonít, a miután angol olvasóinak azáméra a prímás herczegi evimet s magas állását fejtegette, így ír . „Az érzelmeit, melyeket ily személyiség, ily időpontban a ily körülmények közt kifejez, többet jelentenek, mint valamely egyéni vélemény ; a jóslatnak azon hangjával bírnak azok, mely saját teljesülését elősegíti. Ki fog egykor eléglani, hogy ezen nyilatkozat, habár csak ismétlése is a Deák által felhozott indokoknak, Magyarország történetében fordulópontot képezene. A császár méltán kérdezheti magától, mi lehet az, mi az ellenzék táborába hajtotta azon férfiakat, kiknek lojalitása minden kétségen felül áll, a akik egy netatáni demokratikus mozgalomban bizonyosan a kormány részére állandottak? Miben áll ama titkos hatalom, mely most Magyarországot félelmesebbé teszi, mint vala 1849 április iddikén? Nem fekhetik az Austria gyengeségében, mert akkor nyakán volt az olasz háború, saját fővárosában pedig a fölkelés dicsöngött. Nem is egyedül a Schmerling-kabinet tapintatlansága lehet az, mert az 1848 és 49 óta feltolut hibák nem egyedül a tapintatlanság körébe szorítkoznak, hanem az elismert jogok tekintet nélküli megsértésében is állottak. Magyarország mont magában egy, mert egy értelemben van, s a nyilvános közvéleményben erős, nem mivel a császár a maga játékát veszni, hanem inkább mert a magyar országgyűlés a magáét igen jól játszotta. Deák úr veszedelmesebb ellenségévé lön az osztrák politikának, mint volt K o s s n tb, s egyedül azért, mert ő a történeti jog szilárd terére lépett, s arról magát Scaodortatus nem engedte. Eme fabiusi taktika Schmerling úr minden fővezéri mesterségét semmivé tette. A magyarok mellőzték a forradalom hangzatos szavait, s a helyett szorosan ragaszkodnak a pragmatics sanctóhoz, és gyakran emlegetik az 1790-iki 10. törvényczikket. Ez nem csak hogy törekvéseiket szilárdította meg, hanem Ugy Uktok még azon osztályokat is megnyerte, melyeket az erőszak rendesen visszaijeszteni fogott. Egy érsek, ki mit sem tud az emberi jogokról, fellelkesülve érzi magát, inden azon alkotmányról beszél, melyet a magyarok elseiktől örököltek, hogy évezreden keresztül minden megtámadás ellen oltalmazni tudtak. Eddig csak egyedül Angolország volt birtokában ily talizmánnak, és sokan, anélkül hogy az önkényuralom barátjai lettek volna, kételkedtek azon, vájjon más tartományban bebizonyosodnék-e csudatevő ereje. Ideje, hogy az ily elmélkedők, s a császár tanácsosai Magyarország példájából megtanulják, hogy a nép soha sem oly erős, mint midőn az alkotmányosság sánczai mögé vonulva, szigorúan a törvényesség fegyvereivel küzd saját léteréért. Váljon a hg primás jól jövendőre, azt mondván, hogy a császár még engedni fog, s az 1848 diki törvényeket elismerendi , az az uralkodói kedélyek titkaihoz tartozik, melyek a szentirás szerint kikutathatlanok. Nehéz és utolsó leczke ez, melyet egy fejedelem megtanul, hogy t. i. a királyi jóakarat e kedvenez terveivel is fel kell hagyni, midőn azok alattvalóiknak törvényes, bár néha veszélyes követeléseivel ellenmondásban állanak. Sokkal nehezebben esik egy „atyai“ absolutismusnak bár a legjelentéktelenebb követeléseket is jog szerint teljesíteni , mint a legbecsesb jogokat kegyelemből oda osztogatni. Az absolutismus nem tudja megfogni, hogy maga a méltányosság is lehet visszataszító, ha nincs egyéb alepjsai önkénynél, s az, hogy nagylelkűségének tárgyai az ő jó szándékában nem tudnak oly vakon bízni, mint ő maga. Ha Roebnck urnak e gondolatok még nem jutottak eszébe, de Magyarországról még mindig úgy beszél mint egy vidéki városról, mely első privilégiumait egy feudális hűbérúrtól kapó, hogy várhatja valaki, hogy a monarcha, aki csaknem rég írta alá a concordátumot, ez eszmére és ennek minden következményeire szívéből rátérjen ? És mégis, ha egyik legnagyobb ősének, azon egyetlen császárnak, ki valaha Magyarországon a nélkül uralkodott, hogy a koronázásban álló törvényen föltételt teljesítette volna — példáját szivére veszi: okot találand. Schmerling úr tanácsadásaiban nem bízni. A császári, vagyis azon szabadelvüség, mely a népért mindent, a nép által semmit nem akar tenni, sohasem nyilatkozott nemesebben és tisztábban mint II. József reformjaiban; az mégis kötelességének ismerte, kevéssel halála előtt minden, Magyarországot illető Hr. rendeleteket visszavonni, mert ezeknek érvényessége a politikai és municipális szabadságok megsértése által megszűnt. Amit II. József az önmegtagadás által tett, melyet bátran nevezhetünk magasztosnak, ugyanazt Ferencz József császár sokkal egyszerűbb eszközökkel, és kisebb személyes áldozatokkal elérheti. Az alkotmányos uralkodóhoz tartozik, és az alkotmányos rendszer egyik legnagyobb előnye az, hogy a hatalmat és felelősséget egy, a közvéleménynek alávetett ministériummal osztja meg, s következőleg annak idejében. A minisztérium változása egyengeti a rendszerváltoztatás előtt az utat. Schmerling úr csak addig rendelkezhetik többséggel a birodalmi tanácsban, míg a magyarok s a velük szövetséges népek vonzkodnak ott megjelenik , de kétkedhetnie valaki, hogy a kiegyezkedés — vagyis a magyar ultimátumnak könnyen elfogadható föltételek melletti őszinte elfogadása — az egész birodalmat örömmel töltené el.“ A „Wanderer“ az erdélyi országgyűlés egybehivatására vonatkozólag vonatatkozza, hogy Schmerling államminister úr ez országgyűlés ügyében is keresztül vitte programját; az erdélyi üdv. kanczellár munkálata nem nyert jóváhagyást, a kanczellár maga beadta lemondását, annélkül, hogy az ekkorig még elfogadtatott volna. A miniseri programmi szerint az Erdély számára megállapított 8 főnyi választási census az egész adóösszegre értendő, úgy hogy a födbirtok és telekadó a választásnél nem döntő. E szerint Erdélynek demokratikus választási törvényt adnának, a tekintettel Erdély birtokviszonyaira, ez a román elemnek szolgálna előnyére. Ezen néptörzs Erdélyben lakos számra is előnyben van, mennyiben az ország lakoságának több mint felét teszi, ha a követek száma a választók fejszámához (a követ 30,000 lakos van) illesztetik, továbbá, ha a korona a regalisták kinevezésénél a román □épre tekintettel van , úgy alig kételkedhetni, hogy a románok az erdélyi országgyűlésen tulsulylyal fognak birn s ha összetartanak, a többi nemzeteket leszavazhatják. A „Warderer“ nem hiszi, hogy a minister programainak ez volt volna ezója. Három nemzet (székely, magyar , szász) leszavaztatásának egy negyedik által, csak úgy lenne értelme, ha e negyediknek érdekei a hároméival homlokegyenest ellenkezők volnának. Ámde ez épen nem áll. Véve p. az országgyűlésnek talán legelső , a biro TÁRCZA. Napi újdonságok. * A második önkényte al hu azkrexredf. hó 14-kén reggeli 8 órakor Clászk ő Felsége előtt kivonult a Wagramhoz közel fekvő hadgyakorlati térre. Ő Felsége, Rainer főhercieg, Thurn-Taxis herczeg, gr. Degenfeld hadügyminister, gr. Crenneville, Benedek lovag, Lichtenstein Ferencs tábornokok és négy törzatisat kistrétében az éjszaki vaspálya egy külön udvari vonatával rándult ki Wagramba, a dél felé ismét visszatért Bécsbe. * Konstantin nagyherczeg ös. fensége szerdán este 3 órai pihenés után a gänserndorfi éjszaki vaspálya-állomásról folytatta útját. A határig ca. orosz követ gr. Balabine kísérte. Gänserndorfban gr. Wimpfen üdvöslé a fenséges utazót Császár ő felsége nevében. A nagyherczeg egyenesen Varsóba utazik. * A poznani gazd. egyesület Magyarbélen Gyipkó Constantin másod elnöke jószágán ekeversenyt rendel okt. 21-kén. A legjobb szántók részére 16 dij van kitűzve ; a a legjobb ekekészitők részére 5. Ez ekeversenyben akár szántásukkal, akár ekéikkel résztvenni óhajtók személyesen vagy levél utján a nevezett másod- elnök nrhon Magyarbélre (utolsó posta : Stempcz) forduljanak. * Az újvidéki nemz. szinház Ugye egy lépéssel tovább haladt, s ha a kellő erély nem fog hiányzzni, rövid időn czélhoz is jutand. Petrovics. odavaló polgár ajánlkozott, hogy a nemz. színház építését a téli időszak bekövetkeztéig befejezi. Csupán a terv kidolgozásáról van szó, mely szerint az épület 10,000 frt költséggel létesíthető legyen. A további lépések iránt az olvasó-egylet fog határozni. * A m. é. September 8-kán alakult egri kath. regényegylet jelenleg 358 tagot számlál. 1861-ben bevétele 755 ft 46 kr; kiadása 708 ft 45. F. hó 8-kán évnapját ülte, melyen érseki excja is jelen volt. * A pesti német színháznak megint jobban látszik menni a dolga, mert újra jégre ment. F. hó 15-ke óta e színháznak operája a operai személyzete van. A tagok közt egypár igen jó tehetséget mondanak lenni, ilyen az altiatáné Segoil k. a., ki Terpagchorától pártolt át az operához. S nem is abban kételkedünk mi, hogy e dalszemélyzet ne volna a körülményekhez képest elég ügyesen összeszerkesztve, hanem itt a — bio Rhodashic salta — az, hogy Peat aligha bír két operát fenntartani. Azonban aki éri, meglátja. * Kolozsvárit f. hó 12 -én a vészharangok csaknem szakadatlan zúgása közt három helyütt volt tűzvész. Délelőtt a majorok közt különféle takarmány égett el; d. u. 3 óra tájban egy katonai istáló gyulladt ki, s a nagy szél által élesztett tűz a szomszéd emeletes tógádét a hozzátartozó épületekkel együtt elhamvasztotta ; ugyanekkor a külső Farkasaidóban is tűz volt; elégett kilencz ház, különféle takarmány, sőt egy gyermekélet is áldozatul esett. A K. K. e jób postájához azt a megjegyzést teszi , hogy ámbár a jelen tűzeseteket legfeljebb bűnös vigyázatlanságnak tulajdonítják eddig, annyi áll, hogy a lejárt statárium ideje alatt egyetlen egyszer sem kellett a vészharangot megkonditani. — Az égés alatt egy magát szathmár megyei lakosnak mondó fiatal izraelita a közrémületet fölhasználva, a szent ferencziek óvári templomába, a vészharangozás végett kinyitott ajtón belopódzott, s a misemondó ruhába, s az oltár különféle értékes ékszereiből egy egész tarisznyával felpakolt. Azonban a mint a városból épen kifelé inálna, egy polgártárs szemessége következtében hurokra került, s csak kis hijja volt, hogy a népdüh martalékává nem lett. * Említettük volt, hogy Arad környékén is mutatkoznak a marhavész jelei; most azon intézkedésről értesülünk, hogy az országos főorvos rendeletéből Heißmann állatorvos küldetett ki Aradra a marhavész fel- ügyelése végett. Az „Alföld“ legújabb híradása szerint, ott a marhavész még nem annyira félelmes, hogy a csorda kihajtás továbbra is akadályoztassák, a mi f. hó 14- kén ismét megkezdődött. A Nem csak Párisban, hanem Szegeden és Debreczenben is divatba hozzák, hogy az utczán árulják a hírlapot. Debreczenben mint halljuk, Telegdi kiadó-könyvárus a piacz közepére egy bódét emeltetett, hol az ottani, nálunk csak híréből ismert Dongót a hetivásárra érkező népnek árulják. A debreczeniek e bódét el is nevezték már a Dongó palotájának. Az ottani intelligentia azonban úgy vélekedik, hogy a „Dongó“nak egy kissé sok a palota, elég volna a ponyva is. * Mikola János, a nemzeti színház volt tánczosa egy új magyar társas tánczot szerzett, melyet „Honderű“ czím alatt szándékozik társas köreinkbe bevezetni. Akik látták, dicsérik könnyed modorban szerzett, igazi magyaros szerkezetét. Zenéjét Kovács Endre, a bájos „erdélyi hangok“ szerzője irta. * Türr eljegyzése Wyse Bonaparte kiasszonynyal, mint távirják, közelebb ment végbe Mondoviban. * Egy újdonsült sziget. Orosz lapok egy ritka nevezetes földtani tüneményről tesznek jelentást. E tünemény színhelye a Kaspi tenger veit, s abból áll, hogy a nyugati partokon Bahn közelében egyszerre egy sziget emelkedett ki a vizekből. Egy schooner kapitánya, ki azt legelső födötte el, jelenti, hogy az új sziget talaja a felső réteg kivételével még egészen nedves és igen meleg, úgy hogy alakulása csak a legutóbbi időkben történhetett. A sziget 18 lábnyira áll ki a vízből és 12 angol mértföldnyire van swinoi szigettől. * A montenegróiak már Bécsnek tartanak, legalább egy csapat montenegrói nő és férfi felkerekedett, hogy Bécsbe utazzék. Festői öltözetük miatt Pozsonban mindenfelé közbámuláa tárgyai voltak. *Okos bolond. Egy bécsi szálloda tulajdonos, kit társainak versenye igen nehéz helyzetbe hozott, most egy eredeti gondolatra jött. Hogy a közönséget szállodájába csábítsa, ennek külsejét és belsejét egy régi lovag várrá fogja változtatni. A pinezérek szintén középkori lovagoknak lesznek öltözve tarka övekkel, az érkezők trombita-harsonával fogadtatnak, az ebédnél troubadourok fognak lantolni, szóval az egész a lovagkort tükrözendő viasza, -- csak egyet köt ki magának az elmés ember: hogy a vendégek ne kívánjanak semmit ingyen mint a lovagkorban, s aki a hotel „burgfräulen“jeit el akarná szöktetni, egyúttal ezüst kanalakat ne vigyen magával. * Becker Oskar, a porosz király elleni merénylője f. hó 10-kén Baden-Badenból a 23-kán tartandó esküdtszéki tárgyalások végett vaspályán Bruchsalba vitetett. Becker védelmét a „Zeit“ szerint Ree főtörvényszéki ügyvéd vállalta el Bruchsalban. * Valaki azon eredeti gondolatra jött, hogy megvétel végett, még pedig igen jó áron egy oly házat keres Pesten, melynek tulajdonosa öt év óta nem „steigerelt“, s azt mondják, még egyet sem túlért. * A „P. Lloyd“ távirati tudósítása szerint Arad megye is csatlakozott az országgyűlés óvásához. * Nagy örömről írunk, midőn jelentjük, hogy ős Budában a magyar színészetnek állandó csarnoka van és az múlt szombaton in optima forma megnyittatott. Népszínházra nagy szüksége volt hazai színészetünknek, de kiválókép a nemzeti színháznak is. A színészet itt a kijelölt irányban igen fontos hivatást teljesíthet, s a nemz.színház egy jó segédre talált abban, mely részint megosztja vele a terhet, részint segít neki közönséget nevelni, részint pedig oda utalja, hogy most már a magasabb drámát annál több gonddal művelheti. A megnyitás igen díszes volt. A BZépstylben s igen jó beosztással épült csarnok már a belépésnél mindenkit megnyert. Kényelmes, barátságos,világos a jó acustikája nem hiányzik. A világítás légszeszszel történik, melynek derült fénye a fehér falakat s azok egyszerű aranyos réit igen kedvesen emeli. Az uj előfüggöny a népszínmű alegoriája, s bár nekünk az alakokkal ellátott előfüggönyök soha sem tetszettek , mert többnyire az ilusio rovására vannak, elég csinos. A bevezető prolog után az igazgató Molnár, kinek közvetlenül nagy érdeme van abban , hogy e népszínház fennáll, koszorúkkal halmoztatott el, mik természetesen az ügy óhajtott virágzásának voltak jelvényei. Az előadás többi része ez alkalomra szerzett magyar zenedarabokból állott, Kéler Béla, Dubez s a szinház állandó zenekara által előadva. A népszínművet ezúttal csak töredékesei a Honvédhuszárokból vett énekes s látványos jelenetek képviselték. A záradékul egy honfias vonatkozású képlet következett, mely Molnár úrnak már rég kedvencz és nagy sikerrel gyakorlott szakmája. Taps és lelkesedés tömérdek volt, óhajtandó, hogy ebben az arányban maradjon meg a színház közönsége is. Ámbár csodálkozásunkra ez már második nap csökkent, minek okát egyelőre a fenyegető felhőkben keressük, s azzal vigasztaljuk az ügyet, mely iránt mindannyian kell, hogy részvéttel viseltessünk, mikép a vállalat derült láthatára nem fog így elborulni, és nem adunk okot „jó barátainknak“, hogy egy újabb reményünk meghiúsultan kárörömmel mosolyoghassanak. — A „Thalia Album“ t.ez. évtartóihoz. Midőn a „Thalia Album“ előfizetési határidejét September hó 30 ig meghosszabbítanék, egyúttal megnyugtatásul tudatjuk a t. ez. előfizetőkkel, hogy azért a mű az igazi időben, azaz October hó első felében fog megjelenni és szétküldetni. — Kelt Pesten, September 16. 1861 • Fésűs György s. k. Toldy István s. k. dalmi tanácsba belépés kérdését, alig kétséges többé, hogy a magyarok, székelyek, a románok egy nagy s a szászok egy igen tekintélyes része ekkorig abban hivé érdekét feküdni, hogy a kir. tanácsba nem küldenek követeket. Már ha a magyarok és székelyek megjelennek az országgyűlésen,úgy könnyen megtörténhetik, hogy egyesülve azon románok és szászokkal, kik szintén a kir. tanács ellen vannak, többséget nyerendnek. De ha meg sem is jelennek, akkor is csak lehető, talán valósintű, de semmiesetre sem bizonyos, hogy az országgyűlés a kormány nézete szerint fog dönteni. A román és szász követek alig fogják ezen tant: absentes parent voto, annyira kizsákmányolni akarni, hogy oly határozatot hozzanak, mely ellen a távollevők már elmaradásuk ténye által a leghevesebb ellenzéket képezik. A szászok, magyarok, románok és székelyek egy országnak gyermekei, arra hivatvák, hogy egymással éljenek, örömöt és szenvedést együtt viseljenek. Ezért föl nem tehető, hogy az egyik rész a másikkal zenebonába akarjon elegyedni egy távolabb álló iránti hajlamból. Távolabbi kilátásért a szomszéd egyetértést feláldozni, ehhez bátorság, biztonság és resignatio kell. A „Wanderer“ ez okoknál fogva azt tarja, hogy a kormány teljes biztonsággal a birodalmi tanácsba választás ügyének az erdélyi országgyűlésen sem nézhet elő s ezért nem hiszi, hogy a minister választási mód azon czélzattal készült volna, ily biztonságot eszközölni; sőt úgy véli, hogy Schmerling úr azt csak mint a jelen körülmények közt viszonylag legjobbat választá; a „viszonylag legjobb“ azonban még természetesen nem maga a jó. Az „U. u. W. iris : „Botos kútfőből hallják, hogy a cs. leirat még csütörtökön leérkezett az udv. kanczelláriához, onnan azonban ismét visszavándorolt, mielőtt tárgyalásba vétetett volna. Mindjárt azon hír terjedt el, s tudva van, minő oldalról, miszerint a visszavétel azon okból történt, hogy a románok igényeinek adott engedmények visszavétessenek. Amint később kiderült, épen az ellenkező történt, a ennek következtében báró Kemény lemondása iránt sem lehet többé kételkedni. Most még csak az új udvari kanczellár személye iránt van kérdés. A románok azt hiszik, hogy egyszer már saját keblükbeli egyént is láthatandnak ezen állomáson, mégpedig annál inkább, mivel ezen állomás előbbi betöltésekor a Bécsbe sietett román küldöttség előtt, annak jelöltjei ellen csak azon ellenvetés létetett, hogy nagyon későn jött, s hogy a császári megerősítés már egy magyar számára adatott meg. A szászok s német körök természetesen mindent elkövetnek, hogy saját jelöltjöket, Rosenfeldet juttathassák ezen állomásra. E szerint ezen hétnek meg kell hoznia az eldöntést, s ama leirat, mely által az erdélyi országgyűlés összehivatik, bizonyosan az uj udv. kanczellár által lesz aláírva. Ezen körülménynek kell egyrészben a leirat kihirdetésében késedelmet is tulajdonitni.“ Megyei tudósítások. — Eger, sept. 14. Rendkívüli bizottmány! Ülészlok, mely az országbírói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési szabályoknak Heves és Külső Szolnok megyében miként leendő alkalmazása kérdésének eldöntése végett még aug. 26-án e hó 1- re volt kitűzve, tegnapelőtt csakugyan megnyílt, daczára a hírlapokban minduntalan olvashatott feloszlatási híreknek, a megnevezett kir. biztosoknak, kiknek feladatuk lett volna, épen e napon a megyét feloszlatni, sőt a városban nagyon erősen lábra kapott abbeli hiedelem- nek, hogy emlegetett kir. biztosok egyike már köztünk is van. Megnyitotta pedig az Illést maga szeretett érsekftuk s örökös főispánunk Bartakovics Béla e kegyelmessége egy, a hazai alkotmány iránt legbuzgóbb ragaszkodást tanúsító szép beszéddel, mely az egyetértés legszebb tanúságául egészen azon szellemben volt tartva, mellyel bibornok-primáns eminentiája kevéssel előbb a saját vezérlete alatti vármegye bizottmányi ülését megnyitá, azon különbséggel, hogy a mi főispánunk súlyt fektetett az ildomosságra, melylyel a jelen válságos időkben politikánkat vezetnünk kell. Nem is hibázta el hatását a beszéd, melynek kitörő éljenek közt történt bevégzése után első alispánunk az összes jelenlévők érzelmét tolmácsolandó hatásteljes beszédben Üdvözölte ő kegyelmességét az országgyűlésről történt megérkezte után a megye színe előtt, s azon lelkes küzdelemért, melyet a felsőházban a haza függetlenségéért vívott, köszönetet mondott. Ezután következtek a tanácskozmányok, melyeken meglátszott, miszerint a megye valóban az ildomosságot sokkal inkább tartó szemei előtt, mint eddig. Mindenekelőtt az első alispán a maga és az öszszes megyei tisztikar nevében kijelentette, hogy a jelen válságos időkben, tekintve a megyei pénztár ürességét, és az adónak katonai erőszakkal behajtását, amidőn tehát a házi adónak behajthatása nem oly pontossággal eszközölhető, mint ahogy a megyei szükségek fedezése igényelné, a jelen félévre fizetésének feléről lemond. — A tisztikarnak e nyilatkozata, melylyel a haza Ügyének oly nemes áldozatot hoz, teljes elismeréssel és azon feltétellel fogadtatott el, hogy majdan, ha a megye pénztára szerencsésebb körülmények közt lesz, a tisztikar rendes fizetésének azon része, melyről most hazafiai buzgóságában lemondott, megtéríttetik. Ezután felolvastatott azon küldöttségnek jelentése, mely a feletti véleményadásra volt kiküldve, hogy a megyének ezután követendő iránya, az ideiglenes törvénykezési szabályoknak alkalmazása és a belgazdászati állapotnak mibenléte felett adjon véleményt. A megyének ezután követendő irányát illetőleg kimondatott, hogy az ezután is a törvényhez való szoros ragaszkodás iránya lesz; mindazáltal, tekintve a magánosok ügyeit, melyek az eddig követett politikánál fogva oly tömérdeket szenvednek, az eddig fennálló törvénytelen hatóságokkal is, milyenek a kancellária, helytartóság, felsőbb törvényszékek, a katonai hatóságok, amennyiben t. i. egyesek ügyei az ellenkező eljárás által hátramaradást szenvednének, magát érintkezésbe teszi, amitől eddig is csupán azért vonakodott, mert az országgyűléstől várván a sérelem orvoslását, mely ezeknek nem a hazai törvények értelmében lett felállíttatása által az alkotmányon ejtetett, nem akarta a törvényeket megszegni. Kimondatott továbbá, a mi feletti vita az első napi ülésnek legnagyobb részét igénybe vette, hogy azon esetben, ha a megye bizottmánya szátoszlattatnak, a megyei tisztikar azért mindaddig megmaradjon helyén, amíg csak a baráfisággal s becsülettel megtérhetőnek tartják. Sokan azon nézetből kiindulva, hogy a tiszti kar a megyei bizottmány kebeléből választott testület, annak kiegészítő része, attól veszi utasításait, s azt akarták, hogy a megyei bizottmány szétoszlatása esetében az is azonnal lemondottnak tekintessék. Azonban győzött azon nézett, hogy sokkal jobb, ha a kormány mindannyiszor, valahányszor a bizottmányt szétoszlatja, külön erőszakolja le az alkotmányos tisztviselők mindegyikét, mert ugyanannyiszor kénytelen bevallani alkotmányos érzelmeinek álnokságát; de még az anarchia elkerülése, mely bekövetkeznék, ha a hatóságok csak egy peresig is megszűnnének, ezt követeli. Ami már a törvénykezési szabályoknak alkalmazását illeti, arra nézve kimondatott, hogy sehol, ahol csak a hazai törvények megtarthatók, azoktól eltérni nem szabad; az országbírói értekezlet által megállapított szabályok pedig csak kisegítőül fogadtatnak el oly esetekre,melyekre törvényünk nincs, mint azt az országgyűlés is ajánlja. Ennek következtében a 11 andó tör-