Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)

1861-09-18 / 214. szám

FM évi folyam. 214. szám — 1861. Szerda September 18. Nierkesitó-hivatal: Aldunasor 5. is. 2-dik emel. A kiadó-hivatal : Baritok te­re 7. exim, földszint Előfizethetni Bu­upeaten a kiadó­­hivatalban. barátxik­ tere 7. atám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta hivatalnál.sürgöny Előfizetési árak austriai ertekben. Budapesten hizbos hordva. ft kr ít kr Ewr*ísnévre 16 — Évnegyedre 4 60 Fil.fvre 9 60 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint poitra ft kr ít In Egészdvr« 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóra 2- IVEMHIVATALOS RÉSZ. Bee», sept. 16-án. L. A „Presse“ tegnapi száma egy hírt kö­zöl, mely olvasóinknak kiváló figyelmét érdemli. E lap szerint ugyanis a bíródó tanács akóházá­ban azon terv forog szóban, hogy a birodalmi tanács akóházának pártfönökei találkozzanak valahol a föloszlatott magyar hongyülésnek párt­­fő­nökeivel s szabad értekezletben, melynek sem­minemű hivatalos vagy kötelező jelleme nem volna, tanakodjanak a kérdés fölött, mily után s módon lehetne a birodalom belzavarainak véget vetni ? ) A mennyire e tárgyban értesítsék, e hitnek csakugyan van alapja sugy hallik, hogy Pozson választatnék gyűlhelyül. Habár az itteni alkudozások s tanakodá­sok még eddig határozott eredményre nem ju­tottak, mégis maga az eszme megérdemli, hogy figyelembe vétessék. Valóban a birodalom vala­mennyi népe megunhatta már a czivódást és zaklatást, s ideje, hogy a birodalmi tanács, mely azt mondja magáról, hogy a Lajthán inneni né­pek ólmjait s lelki­letét hiven nyilatkoztatja, — nyilatkoztassa ki azon kétségkívül élénk óhajt is, hogy a belbéke helyreállittassék és a biroda­lom viszonyai szilárd alapokra fektettessenek. A német szabadelvűek azt vallják, hogy ők a sza­badságot többre becsülik mint a nemzetiségi s állam­jogi előnyöket; ám pedig a szabadságot csakugyan annyira szeretik mint mondják,min­tig tapasztalhatták, hogy a belzavarok közt épen a szabadság s mindenekelőtt a szabadság forog veszélyben. Azt vetik a „Sürgöny“nek s különösen csekély magamnak szemére, hogy leginkább népszerütlenítettük a bíród, tanácsot. A görö­göknek sok istenük volt, de nem hiszen­, hogy még tízszer annyi képes lett volna a birodalmi tanácsot nálunk népszerűvé tenni. A­mi pedig a népszerütlenítést illeti, illő szerénységgel kell visszautasítanunk azon megtiszteltetést, mintha mi idéztük volna leginkább elő az ellenszenvet, melylyel Magyarország a bir. tanács irányában viseltetik. A világon senki sem tehette volna a bir. tanácsot oly népszerűtlenné, mint maga tette magát és ha a magyar országgyűlésnek azt ve­tik szemére, hogy nyilatkozataiban kevés jelét ad­ a testvériségnek a Lajthán inneni népek irányában, akkor sokkal több joggal kell azzal vádolnunk a bírót, tanácsot, hogy majoritása nem csak a kevésnél is kevesebb, azaz semmi jelét sem adá a testvériségnek a magyar irányá­ban, hanem ellenkezőleg kevés hijja volt, hogy nyilt ellenségként nem lépett fel. Azonban a ma­gyar békülékeny és ha van benne keleti hév, keleti fanatismus, van benne keleti nyugalom s szeretet is, és jelszava : „ne bántsd a magyart,“ mutatja defensiv jellemét. A magyar nép törté­nelme tanúsítja, hogy a magyarnál igazságo s békeszeretőbb népe nincs a világnak. A „ma­gyar nem kivánja a másét“, ez közmondás. Soha más nemzetnek jogait nem tapodta, soha azt sér­teni nem törekedett s Istennel, emberrel békében szeretett élni. A magyarnak e jelleme, hála Is­tennek, nem változott; bár tettek eleget, hogy el­vadítsák s ezért meg vagyok győződve, hogy a magyar most is kész leend megkötni a békét, ha lesz oka hinni, miszerint ellene őszintén közele­dik hozzája. Ennélfogva, úgy hiszem, föltehetjük, mikép azon hazafiak is, kik a hongyűlés élén ál­lának, ildomos készséggel fognak élni az alka­lommal, ha a kérdéses értekezlet csakugyan létre hozatnék; — az alkalommal oly eszmecsere ál­tal, melyhez képviselői minőségükben nem ju­tottak, — «zavarok megszüntetését előkészíteni, mert megeshetnék ám, hogy ezen értekezletnek oly nagyszerű eredménye lehetne, milyen annak idejében az erősbített Reichsratbnak volt. A napi újdonságok elősorában folyvást a megyei dolgok állnak. Hir szerint Borsod me­gye bizottmányának feloszlatása van szőnye­gen. Fehérvár városa részére Torkos helytartó tanácsos ur helyett Szekrényesyur neveztetett ki. Gr. Apponyi ő nmiliga ma rándult ki Po­­zsonba s holnap ismét visszaérkezik. Az ország­bíró ur ő Felségétől tiz napi szabadságot nyert és e szünidőt arra fogja használni, hogy család­ját, mely frankhoni fürdőben mulat, haza hozza. TÁRCZA. Napi újdonságok. * Most már véglegesen el van határozva, hogy Csá­szárné Ő Felsége a telet Corfuban töltendi. Dr. Skoda e tél folytában oda fog utazni. * Az idegenek önálló Üzletgyakorlatát illető enged­mény, mely eddig a belü­gyminiszérium hatáskörébe tar­tozott, a „D. Ztg“ szerint az ország politikai hatóságaira van átruházva. * Az iskolai év kezdetére vonatkozólag az itteni magyar k. egyetem részéről körbirré tétetik. Az eddig fennállt tanrendszernek már a küszöbön levő új iskolaév­ben szükségessé vált módozataira nézve mind az ország közép-, mind felsőbb tanintézeteiben ■ egyszersmind a ma­gyar k. egyetemre vonatkozólag is a magas k. magyar helytartótanács nept. 4-iki kibocsátványa folytán elren­deltetett, hogy az idei tanfolyam itt is, mint az ország többi iskoláiban kivételképen i. é. november 1-jén­ kezdőd­­jék, az akadémiai ifjúság szokásos beiratása azonban te­hetségig hamar hajtassék végre. E czélból egyúttal a I1-ik évet végzett joghallgatók, kik az úgynevezett jogtör­téneti vizsgálattal még hátralékban vannak, hivatalosan értesittetnek, hogy e vizsgálatot, mely oct. 15 -én kez­dődik, az iskolaév fentebb kitűzött kezdetéig letegyék, s tanulmányaikat ekkér háborutlanul folytathassák. Pest sept. 17. Az itteni m. k. egyetem ü­gyvivősége. * Az eperjesi iskola-igazgatóság ré­széről fölkérettünk közzétenni, hogy az eperjesi evang. kerületi collegiumban a jogi tanfolyam nem, mint elébb hirdetve volt, sept. 23-án, hanem oct. 1-jén fog ünnepélyesen megnyittatni. A tanfolyam két évre terjed. Az 1-as évibe fölvétetnek rendes tanítványul mind­azok, kik sikeresen s a­hol lehetett, érettségi vizsgával végezték be a gymnasiumi pályát; a­k­ikba azok, kik az első folyam tantárgyaiból a vizsgát vagy letették már, vagy itt helyben sikerrel leteszik. Kivételképen megen­­gedtetik ez évben azoknak, kik másutt kezdett pályáju­­kat ez intézetnél akarják bevégezni, hogy azon tudomá­nyokat válaszszák, melyekből bizonyítványokat szerezni jogi ismeretei­k­ kiegészítéséhez még szükséges. A fölvé­tel tart f. hó sept. 16 tél ugyane hó végéig. * Zemplén megye választmányi ülésében f. hó 10-kén a tisztviselői kar lemondott fizetéséről s a többi kiadások fedezésére aláírási ívek bocsáttattak ki. A mádi választókerület országgyűlési küldöttét S­ó­h­a­l­m­y urat a tokaji pálya­udvarban ünnepélyesen fogadta s az ottani főjegyző mint szónok által bizalmat és elimerést nyilvá­­nitott neki. * G­y­ő­r­b­ő­l Írja az odavaló lap, hogy a katonai hatóság egy hozzá érkezett felsőbb rendeletet közölt a győri tanácscsal, melyben meghagyatik neki, hogy min­den gyülekezetet vagy mulatságot, mely honvéd czím alatt egyesül, katonai erőhatalommal oszlasson szét, azon esetre, ha az előleges felszólításnak nem engedelmes­kednék. * Ugyanonnan írják, hogy f. hó 13 kán v­égbe ment a leégettek javára rendezett műkedvelő előadás, mely 1847 óta a legelső és igen szép jövedelmet hozott az em­beriség oltárára. A „M. S.“ Írja: F. hó 16-kán volt a magyar mé­hészet első alakuló gyűlése Kőbányán, ismert jeles mé­hészünk dr Farkas Mihály házánál. Az eredményről közelebb részletes tudósítást igér. * Győr városa f. hó il­ken tartott közgyűlésében, miután országgyűlési képviselője Kozma Imre jelenté­sét megtette, az országgyűlés minden tényéhez csatlako­zott. Smolkához elismerő irat intéztetett. A helytartóta­nács intézménye, mely a honvédsegélyző egyletet meg nem engedi, félretétetett. * Tor­da városa f. bő 1 jén tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a cs­­atlók behajtásához segédkezet nem nyújt ugyan, de egyeseket a fizetésben gátolni nem fog,­a egyúttal felírnak a kormányhoz, hogy az adó fegy-s veres behajtásának alkalmazásától álljon el. “Pozsonból a „Pr. Zig“ napi hírei közt az adó befizetésére nézve ezt olvassuk : Újabban constatk­ozhat­­juk, hogy az adó-befizetés itt rendes folyamában van. Az adózók folyvást igen számosan vannak képviselve az adó­pénztár hivatalában és előtte, sőt f. hó 16-kán d. e. az illetők oly tömegesen jelentek ott meg, hogy a zavar el­kerülése végett városi hajdúknak kellett a bejáratnál ren­det tartani. * Napoleon herczeg és Kr­oti­­­da herczegnő amerikai utjukból f. hó 20 vagy 25-re váratnak vissza Párisba. A herczeg m. hó 19-ke körül Missisippin egész Szt. Louis­ig és Memphisig szándékozott leereszkedni, s innen Chicagóba s a Niagara zuhatagához készült, hol a herczegnő, ki ezalatt Newyorkban maradt tengeri fürdő­ket használni, ismét találkozandik vele. * A budai népszínház megnyitási ünnepélyét három estvén keresztül ismételvén, B­á­n­k­­ b­á­n nemzeti tragoe­diával kezdte meg rendes előadásait. * A német színház új operájának első előadása­­ hó 15-kén a „Troubadour“ volt, a nagyszámú közönség előtt ment végbe­ A „P. O. Zig“ dicsérettel nyilatkozik a jó ének- és zenekarról, mely utóbbi egy ügyes karnagy , Jakobi úr vezetése alatt áll. A magánénekesek közt ez előadás után mint jeleskeket említi Kropp kisasszonyt, kinek gyönge hangja, de jó colorab­rája van, s különösen a pianokban kellemes. Segny k. a. még kezdő, játéka hiányos, de althangja igen szép. Simon ur jeles barito­nista, s mind hangerő, mind hangteljesség tekintetében első helyen áll s leginkább tetszett. Schmidt ur a hős­­tenor, szép magas hangokkal rendelkezik, ez estre azon­ban rekedtnek látszott. A tetszés kielégítő volt, noha a rendezés nem felelt meg a várakozásnak. A A helyben megjelenő lécz-lap a „Fekete Leves“ utóbbi számában annyiszor emleget bennünket, hogy némi viszonzásul nekünk is kell belőle valamit idéz­nünk. E magyar lap hazafi érzelmeinek kézzelfogható bizonyságául így mutatja be nemzeti színházun­kat a külföldnek: „A magasztos nemzeti in­téz­e­t r­t­­.“ így neveztetik köznyelven azon épület, me­lyet kivételesen „nemzeti színháznak“ is nevez az ember A másik név azonban bizonynyal jobban megilleti, mert adnak benne oly magasztos darabokat, melyeknek egynémely jeleneteire a karzaton levő szolgálók és sza­­kácsnék is elpirulnak. Oly jól beszélnek benne az apos­tol urak magyarul, hogy nincs az a syntaxista diák, a­ki meg nem korigálhatná őket. Ezt a magyar szót például : „játszani“, a legelsőrendű apostol urak szájából is hall­hatni ily chinai formába : „játszódni.“ Oly tiszta ma­gyarságot hallani színpadáról, mint akármely német birkünsliban. A libaczombot a magyar nemzeti népszín­művek hősei is „libaczubák“-nak nevezik. „Magasztos“ volta különösen bebizonyíttatik azon estéken, mikor Szer­dahelyi Kálmán a „Koristában“ az egész közönséget meg­győzi, hogy valamennyi magyar színész nem egyéb mint komédiás, és a „nemzeti színház“ nem egyéb mint komé­diabódé. „Nemzeti“ volta elvitathatlanul kitűnik ab­ból, hogy akárhány eset van rá, midőn valamely apostol urat, a­ki különben még szót sem szólt, rengető tapsvi­harral kihínak benne, mert lóháton volt egy jelenése. „Magasztosságát­ minden hitetlenkedő agyafúrt ember egyszerre beláthatja, ha olyan darabot néz meg benne, melyben egy-egy különben igen komoly és igen elsőrendű apostol úr a földhöz veri magát, és a földön hentereg.“ — Mennyi nemes humor s mennyi példány-ha­­zafiság van e sorokban?! A Egy szakácskönyvben a fekete levesnek követ­kező természetes készítés módját olvassák : Végy egy csomó zöldséget, egy marok gombit (az ügyetlen Sza­­kácsnék néha bolond gombát vesznek), egypár darab mar­hahúst, s az egészet ereszd föl vízzel quantum satis és kész a­­ feketeleves. Többnyire idetlen h­­­g­­­é. • Az ifjúsági iratok száma egy uj könyvecskével gyarapodott, melynek csime : Gög elüti meg a ha­tást, vagy Mencsikoff emelkedése a bukása; ifjúsá­gi elbeszélés. Németből Hoffmann Ferencs után forditotta B­­­r­­­y Paulina, kiadta Maki József tudor. Kapható a kiadónál, helyben Sebestyén tér 2-ik ctim, második emelet. Lapszemle. A „Wanderer“ az erdélyi dolgokról írt c­ik­kében kimondja, hogy nem kell azt gondolni, misze­rint az erdélyi országgyűlés, ha összejön is, mindjárt a birodalmi tanácsban való résztvétel kérdésével fogja foglalkozni, ősi szertartásokhoz és szokásokhoz ra­gaszkodva sok minden­féle teendőkkel fogja az még idevágó határozatait késleltetni. Az erdélyi országgyű­lést t. i. az 1791 : 11. törvényczikkely szerint a nagy­fejedelem parancsára az erdélyországi kormányszék országfejedelmi kisérő levelekkel hivja össze. A kor­mányszéknek e törvényczikkelynél fogva joga van a nagyfejedelmi összehívási parancs ellen előterjesztő ■eket tenni, s kétkedni sem lehet, hogy a­mint a kor­mányszék most szerkesztve van, e jogával élni fog egy oly országgyűlés ellen , mely Schmer­ling úr programmja szerint hivatik össze. Mi lesz ebből? A kormányszéki helyeket újra betöltik , s csak mikor új kormányszékük s ennek élén egy új kor­mányzó lesz, akkor fogják az országgyűlési választá­sokat kitűzni, melynek igy semmi sem állami többé útjában. Ila a dolog ezen első késleltetését nem akar­ják, nem marad egyéb hátra, mint az 1791. Il­­k­­. czikkelyt tökéletesen mellőzni, az erdélyi kormány­széket azonnal brevi manu­us tanácsosokkal beültetni s ezzel egyúttal parancsot adni ki az országgyű­lés egy­­behivására. Azonban még ha e nehézségeket mind legyőzték is, a valódi késleltetés időpontja még csak ekkor kezdődik igazán. A­ki azt hinné, hogy az or­szággyűlés mindjárt a kormány- előterjesztések­, a Magyarországgali unió kérdés és a bécsi birodalmi tanácsba küldéssel foglalkozandik, az nagyon fogna csa­­lódni. Az országgyű­lés nehezen fog elállani attól a régi szokásától, hogy mindenekelőtt kijelölési jogát az or­szágos főhivatalokra ne gyakorolja, s mint tudjuk, ezen első lépések mindig sok időbe kerültek. S végre mikor már a czélnál gondolnának lenni, akkor válik még meg, melyik kérdés fog sorra kerülni. Ezen eventualitások ellenében igen okszerű kérdés az, vájjon a kormány mindezek daczára nem lesz-e kénytelen a szőkebb bi­rodalmi tanácsot szélesebbnek nyilvánítani, mielőtt e dologban az erdélyi országgyűlés szavazatát bevár­hatná. A kanczellár által legújabban a főispánok számá­ra kiadott utasítások a bécsi centralista lapok részéről saját álláspontjukból nem találtak azon várt méltány­lásra, melyre számítva lehettek ; ugyanis az „Oesterr. Ztg“, mely ugyan egészen renden találja, hogy a me­gyei bizottmányok mind feloszlattalak, — azon kér­dést teszi : de volt-e szü­kség az összeállítás bizonyos nemét oktrojálni ? s etre igy felel : „Azt hisszük, nem ! Az 1848 előtti választási mó­dot ugyan nem lehetett ismét behozni, mert „a ma­gyar alkotmány sánczai megkövültek ,“ de miért ne le­hetne megtartani az 1848 ikit ? Az olyan suffrage uni­­versel forma, de az általános szavazatjognak a kor­mányra épen oly kedvező eredménye lehet, mint a­hogy a negativ és szétrombolás elemeit felemeli, ha a roha­nókra bizatik a vezérlés. Nem féljük a magyar népet. Az összeségében épen oly hajlékony és az egy­­szerű egészséges emberi össze­hallgató, mint min­den nép. A negativ , a makacs ellenzésnek gyö­kere nem a népben van, hanem a magyar aris­­tokratiában és épen él azon elem, melyet gróf For­­gách a megyei municipiumokba tanácskozmányra hiv. A megyei bizottmányoknak mindenekelőtt a 1 c­g m­a­g­asb adót fizetőkből kell összeállittatniok; de ez ál­tal a magyar megyékben a régi magyar - conservativ, a nem magyarok által lakott megyékben a ma­gyarán nemesség nyerne túlnyomóságot a megyei bizottmányokban. A községi képviselők a nagy földbirtokosokhoz oly arányban fognak állani mint 20 : 50-hez, vagy 40: a 100-hoz, tehát min­dig kisebbségben. Eddig nem volt próbánk rá, hogy a magyar nemesség az elszakadási törekvések ellen komolyan fellépett volna és nem tudják, mily hasznot hoz, ha egyik megyében az aristocrats, a másikban pedig a magyar­ érzelmű elemnek adnának túlsúlyt a nem magyar elem felett. Magyar álláspontból lehet gr. Forgách körlevelét védelmezni, de az austriai politikus­nak meg kell azt támadnia. A’c z é l s z e r­ű s­é g itt nem igazolja az alkotmányos formák megsértését. Ezen úton nem lehet czélhoz jutni.“ Az „Ost D. Post“ szintén csak központosítottabb hatalmat lát ez utasításokkal a főispánok kezébe leté­ve, de miután azok többnyire az ellenzékhez tartoznak, alighanem csupán kir. biztosokra fog szorulni a kor­mány. Feltűnő az is — mond a nevezett lap — hogy miután a legtöbb adót fizetőkből fog állani a megyei bizottmány, minden valláskülönbség nélkül,­­ abban tehát a zsidók is résztveenének. Simon Eduárd a franczia félhivatalos lapban így ír : „Az ausztriai kormány elhatározá az erdélyi or­szággyűlés egybehívását. E határozatot, mely a csá­­szárnak tulajdonított absolut hatalom szempontjából igazolható, alkotmányellenesnek tekintik a magyarok. „Erdélyország, mely 1848 ig foederativ kapcsok­kal volt Sz.­István koronájához csatolva, ez időben bekebleztetett Magyarországba. Az unió-törvényt, me­lyet mind a pesti, mind a kolozsvári országgyűlés el­fogadott, V. Ferdinánd megerősíté, s mint formális tör­vény ki is hirdettetett. Erdélyben a magyar országgyű­lésbe képviselők választása rendeltetett el, s ez or­szág képviselői résztvettek a pesti országgyűlésen. „Az unió-törvény sorsa az jön, a mi a többi 1848-iki törvényeké, s a legújabb kormánynyilatkozat szerint, a bécsi kabinet, úgy látszik, nem akarja életbe léptetni. Sőt ellenkezőleg most Erdélyre nézve kü­lön országgyűlést ít össze, nem az 1848 diki választási törvény értelmében, hanem egy új választási rendszer szerint, mely különösen csak az oláh lakosság (population valaque) érdekében van szer­kesztve. Erdélyben az oláhok nagyobb számmal van­nak, mint együttvéve a magyarok és németek (talán szászok ?), de nem alkotják a lakosság nagyobb nyo­­matékú (solide) elemét. A nagy birtok kizárólag a ma­gyarok kezében van; az ipart és kis gazdaságot a németek képviselik, így oly gyűlés, melyben oláhok bírnának túlsúlylyal, igaz, hogy az ország számszerinti többségét képviselné, de nem a gazdag és intelligens osztály érdekeit. „Egy erdélyi országgyű­lés összehívásával a bécsi kabinet még jobban eltávozik Deák programmjának alapelveitől, melyhez Magyarországnak­ rop­pant többsége, hogy ne mondjuk, egész népe csatlakozott. „A jövendő majd megmutatja, hogy néhány oláh követnek a Reichsrath­­ban való megjelenése mennyiben képes kárpótlást adni a középponti kormány­nak a magyar nép e­l i­d­e g­e n i­t­é­s e é­r­t.“ A „Korunk“ a vármegyék helyzetéről aj Királysá­­gon túl igy ír: „Azon körülmény, hogy hazánkban a törvényes tért illető helyen „ver­virkt“-nek tekintik és az octrog, mit helyébe az October 20-ai diploma nyomán érvénye­síteni szándék, még legáltalánosb vonalaiban sincs megállapítva, minden boldog és boldogtalan, jogos és jogtalan, nyilt és rejtett kívánatnak tág mezőt nyit, igényei létesítésének kísérletére. Valóban oly észnek tekinthető hazánk e tekintetben, melyben a legkülön­bözőbb elemek forrongásba jöttek s maga a vegyész sem képes előre megmondani, mi vegyü­let lesz a fefő­­zetnek következménye. Hogy végre is csak az juthat tartós megállapodás stádiumára, mi a törvényhozás factorainak, tehát a fejedelem és országos képviselet, törvényeken alapuló képviselet megállapodásából fog kifolyni, ki merne ezen kételkedni ? "A vihar mindent fölvet és összevisz­sza hány, de lecsendítlte után a természet újból régi nyugodt képét ölti föl, egy-két ta­gnak letördelésén, egy-két háztető rongáltatásán kivü­l minden a száza­dokon át megszokott útjára tér és követi t­er­m­é­s­z­e­t­e­s fejlődését. Vármegyéink terén is két elem áll szemben : főirányokban az egyesülést keresve, de a zajló és zajló környezet hangjaiban az egyik igényeinek minél fokozottabb érvényesítésére való buzdítást vél hallhat­ni, míg a másik a fejlődés természetes ösvényén kíván maradni. S miután a kezdtér, melyen állnak — a me­­gyegyűlés — korántsem competens eligazítója, bírája a támadt versengésnek , mi természetesb, mint azon óhajtás :’bár sikerülne a szembenállókat arra indíthat­ni, hogy azzal és annak testvéries eligazításával meg­­eléged­ve, mi a megye hatóságán túl nem megy, ideigle­nes fegyverszünetet kötnének mindenre nézve, mi a tör­vényhozás dolga. Testvéries eligazítást említek, még­pedig szán­dékosan, mert az együttlakók viszálkodása újból és most nagyobb mérvben egy harmadiknak örömére szolgálhatna; pedig amazoknak jól, rosszul együtt kell élniök, míg ez kísérletei között mit sem veszt. De részletezzünk. Nyilt szó hamarább jut a szív­hez. Vármegyénk többje még szervezetlen. Ne vizs­gáljuk okát. Ez — minthogy a kedélyek felhevülvék — reeri­­minatiókra vezethetne. Mindenekelőtt mondjunk le azon axióma követé­séről, hogy erre vagy arra most az idő. Már fönnebb mondom, vihar alkalmával nem készül az, mi mara­dandó , legfeljebb a romlás. Itt ott közgyűléseink lesznek. Álljunk azon belső óhajtással szembe, hogy múldatlanul testvérileg aka­runk bajainkon segíteni. Ott fogjuk fel tehát a dolgot, hol kölcsönös igényeink találkoznak. Abban, hogy a rend föl ne bomoljék, hogy az igazság kiszolgáltassák, hogy békésen éljünk egymás mellett, mindenkinek óhajtása központosul. Legfőbb teendőink tehát a tör­vénykezés elintézése. Valóban a tör­vény­bírákban nincs oly nagy bőségünk, hogy e mezőn a vetélkedéstől tarta­nánk kellene. Második teendőnk, hogy az elsőt is eligazíthas­suk , a bizottmány választása. Oly nehéz volna abba beleegyezni, hogy mindaz, ki a megye bizalmát bírja, e bizottmány tagjául választassák . Hisz sehol a bizott­mány­i tagok számát nem korlátozták. A harmadik, minek békés elintézése sokat hor­dana a kedélyek csendesítésére, a megye hivatalos nyelvének megállapítása, ideiglenes megállapítása ad­dig, míg a törvényhozás azt is elintézné. S miután az egyik elem, például Alsófehérben, számra nézve, a más pedig törvény-kivánta többi kellékekre nézve a túlnyo­mó, mi volna újból természetesb, mint azt határozni, hogy a megyében mindkét nyelv legyen egyenlő joggal a hivatalos nyelv ?

Next