Sürgöny, 1861. szeptember (1. évfolyam, 200-224. szám)
1861-09-18 / 214. szám
FM évi folyam. 214. szám — 1861. Szerda September 18. Nierkesitó-hivatal: Aldunasor 5. is. 2-dik emel. A kiadó-hivatal : Baritok tere 7. exim, földszint Előfizethetni Buupeaten a kiadóhivatalban. barátxik tere 7. atám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta hivatalnál.sürgöny Előfizetési árak austriai ertekben. Budapesten hizbos hordva. ft kr ít kr Ewr*ísnévre 16 — Évnegyedre 4 60 Fil.fvre 9 60 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint poitra ft kr ít In Egészdvr« 19 — Évnegyedre 6 — Félévre 10 — Egy hóra 2- IVEMHIVATALOS RÉSZ. Bee», sept. 16-án. L. A „Presse“ tegnapi száma egy hírt közöl, mely olvasóinknak kiváló figyelmét érdemli. E lap szerint ugyanis a bíródó tanács akóházában azon terv forog szóban, hogy a birodalmi tanács akóházának pártfönökei találkozzanak valahol a föloszlatott magyar hongyülésnek pártfőnökeivel s szabad értekezletben, melynek semminemű hivatalos vagy kötelező jelleme nem volna, tanakodjanak a kérdés fölött, mily után s módon lehetne a birodalom belzavarainak véget vetni ? ) A mennyire e tárgyban értesítsék, e hitnek csakugyan van alapja sugy hallik, hogy Pozson választatnék gyűlhelyül. Habár az itteni alkudozások s tanakodások még eddig határozott eredményre nem jutottak, mégis maga az eszme megérdemli, hogy figyelembe vétessék. Valóban a birodalom valamennyi népe megunhatta már a czivódást és zaklatást, s ideje, hogy a birodalmi tanács, mely azt mondja magáról, hogy a Lajthán inneni népek ólmjait s lelkiletét hiven nyilatkoztatja, — nyilatkoztassa ki azon kétségkívül élénk óhajt is, hogy a belbéke helyreállittassék és a birodalom viszonyai szilárd alapokra fektettessenek. A német szabadelvűek azt vallják, hogy ők a szabadságot többre becsülik mint a nemzetiségi s államjogi előnyöket; ám pedig a szabadságot csakugyan annyira szeretik mint mondják,mintig tapasztalhatták, hogy a belzavarok közt épen a szabadság s mindenekelőtt a szabadság forog veszélyben. Azt vetik a „Sürgöny“nek s különösen csekély magamnak szemére, hogy leginkább népszerütlenítettük a bíród, tanácsot. A görögöknek sok istenük volt, de nem hiszen, hogy még tízszer annyi képes lett volna a birodalmi tanácsot nálunk népszerűvé tenni. Ami pedig a népszerütlenítést illeti, illő szerénységgel kell visszautasítanunk azon megtiszteltetést, mintha mi idéztük volna leginkább elő az ellenszenvet, melylyel Magyarország a bir. tanács irányában viseltetik. A világon senki sem tehette volna a bir. tanácsot oly népszerűtlenné, mint maga tette magát és ha a magyar országgyűlésnek azt vetik szemére, hogy nyilatkozataiban kevés jelét ad a testvériségnek a Lajthán inneni népek irányában, akkor sokkal több joggal kell azzal vádolnunk a bírót, tanácsot, hogy majoritása nem csak a kevésnél is kevesebb, azaz semmi jelét sem adá a testvériségnek a magyar irányában, hanem ellenkezőleg kevés hijja volt, hogy nyilt ellenségként nem lépett fel. Azonban a magyar békülékeny és ha van benne keleti hév, keleti fanatismus, van benne keleti nyugalom s szeretet is, és jelszava : „ne bántsd a magyart,“ mutatja defensiv jellemét. A magyar nép történelme tanúsítja, hogy a magyarnál igazságo s békeszeretőbb népe nincs a világnak. A „magyar nem kivánja a másét“, ez közmondás. Soha más nemzetnek jogait nem tapodta, soha azt sérteni nem törekedett s Istennel, emberrel békében szeretett élni. A magyarnak e jelleme, hála Istennek, nem változott; bár tettek eleget, hogy elvadítsák s ezért meg vagyok győződve, hogy a magyar most is kész leend megkötni a békét, ha lesz oka hinni, miszerint ellene őszintén közeledik hozzája. Ennélfogva, úgy hiszem, föltehetjük, mikép azon hazafiak is, kik a hongyűlés élén állának, ildomos készséggel fognak élni az alkalommal, ha a kérdéses értekezlet csakugyan létre hozatnék; — az alkalommal oly eszmecsere által, melyhez képviselői minőségükben nem jutottak, — «zavarok megszüntetését előkészíteni, mert megeshetnék ám, hogy ezen értekezletnek oly nagyszerű eredménye lehetne, milyen annak idejében az erősbített Reichsratbnak volt. A napi újdonságok elősorában folyvást a megyei dolgok állnak. Hir szerint Borsod megye bizottmányának feloszlatása van szőnyegen. Fehérvár városa részére Torkos helytartó tanácsos ur helyett Szekrényesyur neveztetett ki. Gr. Apponyi ő nmiliga ma rándult ki Pozsonba s holnap ismét visszaérkezik. Az országbíró ur ő Felségétől tiz napi szabadságot nyert és e szünidőt arra fogja használni, hogy családját, mely frankhoni fürdőben mulat, haza hozza. TÁRCZA. Napi újdonságok. * Most már véglegesen el van határozva, hogy Császárné Ő Felsége a telet Corfuban töltendi. Dr. Skoda e tél folytában oda fog utazni. * Az idegenek önálló Üzletgyakorlatát illető engedmény, mely eddig a belügyminiszérium hatáskörébe tartozott, a „D. Ztg“ szerint az ország politikai hatóságaira van átruházva. * Az iskolai év kezdetére vonatkozólag az itteni magyar k. egyetem részéről körbirré tétetik. Az eddig fennállt tanrendszernek már a küszöbön levő új iskolaévben szükségessé vált módozataira nézve mind az ország közép-, mind felsőbb tanintézeteiben ■ egyszersmind a magyar k. egyetemre vonatkozólag is a magas k. magyar helytartótanács nept. 4-iki kibocsátványa folytán elrendeltetett, hogy az idei tanfolyam itt is, mint az ország többi iskoláiban kivételképen i. é. november 1-jén kezdődjék, az akadémiai ifjúság szokásos beiratása azonban tehetségig hamar hajtassék végre. E czélból egyúttal a I1-ik évet végzett joghallgatók, kik az úgynevezett jogtörténeti vizsgálattal még hátralékban vannak, hivatalosan értesittetnek, hogy e vizsgálatot, mely oct. 15 -én kezdődik, az iskolaév fentebb kitűzött kezdetéig letegyék, s tanulmányaikat ekkér háborutlanul folytathassák. Pest sept. 17. Az itteni m. k. egyetem ügyvivősége. * Az eperjesi iskola-igazgatóság részéről fölkérettünk közzétenni, hogy az eperjesi evang. kerületi collegiumban a jogi tanfolyam nem, mint elébb hirdetve volt, sept. 23-án, hanem oct. 1-jén fog ünnepélyesen megnyittatni. A tanfolyam két évre terjed. Az 1-as évibe fölvétetnek rendes tanítványul mindazok, kik sikeresen s ahol lehetett, érettségi vizsgával végezték be a gymnasiumi pályát; akikba azok, kik az első folyam tantárgyaiból a vizsgát vagy letették már, vagy itt helyben sikerrel leteszik. Kivételképen megengedtetik ez évben azoknak, kik másutt kezdett pályájukat ez intézetnél akarják bevégezni, hogy azon tudományokat válaszszák, melyekből bizonyítványokat szerezni jogi ismereteik kiegészítéséhez még szükséges. A fölvétel tart f. hó sept. 16 tél ugyane hó végéig. * Zemplén megye választmányi ülésében f. hó 10-kén a tisztviselői kar lemondott fizetéséről s a többi kiadások fedezésére aláírási ívek bocsáttattak ki. A mádi választókerület országgyűlési küldöttét Sóhalmy urat a tokaji pályaudvarban ünnepélyesen fogadta s az ottani főjegyző mint szónok által bizalmat és elimerést nyilvánitott neki. * Győrből Írja az odavaló lap, hogy a katonai hatóság egy hozzá érkezett felsőbb rendeletet közölt a győri tanácscsal, melyben meghagyatik neki, hogy minden gyülekezetet vagy mulatságot, mely honvéd czím alatt egyesül, katonai erőhatalommal oszlasson szét, azon esetre, ha az előleges felszólításnak nem engedelmeskednék. * Ugyanonnan írják, hogy f. hó 13 kán végbe ment a leégettek javára rendezett műkedvelő előadás, mely 1847 óta a legelső és igen szép jövedelmet hozott az emberiség oltárára. A „M. S.“ Írja: F. hó 16-kán volt a magyar méhészet első alakuló gyűlése Kőbányán, ismert jeles méhészünk dr Farkas Mihály házánál. Az eredményről közelebb részletes tudósítást igér. * Győr városa f. hó ilken tartott közgyűlésében, miután országgyűlési képviselője Kozma Imre jelentését megtette, az országgyűlés minden tényéhez csatlakozott. Smolkához elismerő irat intéztetett. A helytartótanács intézménye, mely a honvédsegélyző egyletet meg nem engedi, félretétetett. * Torda városa f. bő 1 jén tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a csatlók behajtásához segédkezet nem nyújt ugyan, de egyeseket a fizetésben gátolni nem fog,a egyúttal felírnak a kormányhoz, hogy az adó fegy-s veres behajtásának alkalmazásától álljon el. “Pozsonból a „Pr. Zig“ napi hírei közt az adó befizetésére nézve ezt olvassuk : Újabban constatkozhatjuk, hogy az adó-befizetés itt rendes folyamában van. Az adózók folyvást igen számosan vannak képviselve az adópénztár hivatalában és előtte, sőt f. hó 16-kán d. e. az illetők oly tömegesen jelentek ott meg, hogy a zavar elkerülése végett városi hajdúknak kellett a bejáratnál rendet tartani. * Napoleon herczeg és Krotida herczegnő amerikai utjukból f. hó 20 vagy 25-re váratnak vissza Párisba. A herczeg m. hó 19-ke körül Missisippin egész Szt. Louisig és Memphisig szándékozott leereszkedni, s innen Chicagóba s a Niagara zuhatagához készült, hol a herczegnő, ki ezalatt Newyorkban maradt tengeri fürdőket használni, ismét találkozandik vele. * A budai népszínház megnyitási ünnepélyét három estvén keresztül ismételvén, Bánk bán nemzeti tragoediával kezdte meg rendes előadásait. * A német színház új operájának első előadása hó 15-kén a „Troubadour“ volt, a nagyszámú közönség előtt ment végbe A „P. O. Zig“ dicsérettel nyilatkozik a jó ének- és zenekarról, mely utóbbi egy ügyes karnagy , Jakobi úr vezetése alatt áll. A magánénekesek közt ez előadás után mint jeleskeket említi Kropp kisasszonyt, kinek gyönge hangja, de jó colorabrája van, s különösen a pianokban kellemes. Segny k. a. még kezdő, játéka hiányos, de althangja igen szép. Simon ur jeles baritonista, s mind hangerő, mind hangteljesség tekintetében első helyen áll s leginkább tetszett. Schmidt ur a hőstenor, szép magas hangokkal rendelkezik, ez estre azonban rekedtnek látszott. A tetszés kielégítő volt, noha a rendezés nem felelt meg a várakozásnak. A A helyben megjelenő lécz-lap a „Fekete Leves“ utóbbi számában annyiszor emleget bennünket, hogy némi viszonzásul nekünk is kell belőle valamit idéznünk. E magyar lap hazafi érzelmeinek kézzelfogható bizonyságául így mutatja be nemzeti színházunkat a külföldnek: „A magasztos nemzeti intézet rt.“ így neveztetik köznyelven azon épület, melyet kivételesen „nemzeti színháznak“ is nevez az ember A másik név azonban bizonynyal jobban megilleti, mert adnak benne oly magasztos darabokat, melyeknek egynémely jeleneteire a karzaton levő szolgálók és szakácsnék is elpirulnak. Oly jól beszélnek benne az apostol urak magyarul, hogy nincs az a syntaxista diák, aki meg nem korigálhatná őket. Ezt a magyar szót például : „játszani“, a legelsőrendű apostol urak szájából is hallhatni ily chinai formába : „játszódni.“ Oly tiszta magyarságot hallani színpadáról, mint akármely német birkünsliban. A libaczombot a magyar nemzeti népszínművek hősei is „libaczubák“-nak nevezik. „Magasztos“ volta különösen bebizonyíttatik azon estéken, mikor Szerdahelyi Kálmán a „Koristában“ az egész közönséget meggyőzi, hogy valamennyi magyar színész nem egyéb mint komédiás, és a „nemzeti színház“ nem egyéb mint komédiabódé. „Nemzeti“ volta elvitathatlanul kitűnik abból, hogy akárhány eset van rá, midőn valamely apostol urat, aki különben még szót sem szólt, rengető tapsviharral kihínak benne, mert lóháton volt egy jelenése. „Magasztosságát minden hitetlenkedő agyafúrt ember egyszerre beláthatja, ha olyan darabot néz meg benne, melyben egy-egy különben igen komoly és igen elsőrendű apostol úr a földhöz veri magát, és a földön hentereg.“ — Mennyi nemes humor s mennyi példány-hazafiság van e sorokban?! A Egy szakácskönyvben a fekete levesnek következő természetes készítés módját olvassák : Végy egy csomó zöldséget, egy marok gombit (az ügyetlen Szakácsnék néha bolond gombát vesznek), egypár darab marhahúst, s az egészet ereszd föl vízzel quantum satis és kész a feketeleves. Többnyire idetlen hgé. • Az ifjúsági iratok száma egy uj könyvecskével gyarapodott, melynek csime : Gög elüti meg a hatást, vagy Mencsikoff emelkedése a bukása; ifjúsági elbeszélés. Németből Hoffmann Ferencs után forditotta Bry Paulina, kiadta Maki József tudor. Kapható a kiadónál, helyben Sebestyén tér 2-ik ctim, második emelet. Lapszemle. A „Wanderer“ az erdélyi dolgokról írt cikkében kimondja, hogy nem kell azt gondolni, miszerint az erdélyi országgyűlés, ha összejön is, mindjárt a birodalmi tanácsban való résztvétel kérdésével fogja foglalkozni, ősi szertartásokhoz és szokásokhoz ragaszkodva sok mindenféle teendőkkel fogja az még idevágó határozatait késleltetni. Az erdélyi országgyűlést t. i. az 1791 : 11. törvényczikkely szerint a nagyfejedelem parancsára az erdélyországi kormányszék országfejedelmi kisérő levelekkel hivja össze. A kormányszéknek e törvényczikkelynél fogva joga van a nagyfejedelmi összehívási parancs ellen előterjesztő ■eket tenni, s kétkedni sem lehet, hogy amint a kormányszék most szerkesztve van, e jogával élni fog egy oly országgyűlés ellen , mely Schmerling úr programmja szerint hivatik össze. Mi lesz ebből? A kormányszéki helyeket újra betöltik , s csak mikor új kormányszékük s ennek élén egy új kormányzó lesz, akkor fogják az országgyűlési választásokat kitűzni, melynek igy semmi sem állami többé útjában. Ila a dolog ezen első késleltetését nem akarják, nem marad egyéb hátra, mint az 1791. Ilk. czikkelyt tökéletesen mellőzni, az erdélyi kormányszéket azonnal brevi manuus tanácsosokkal beültetni s ezzel egyúttal parancsot adni ki az országgyűlés egybehivására. Azonban még ha e nehézségeket mind legyőzték is, a valódi késleltetés időpontja még csak ekkor kezdődik igazán. Aki azt hinné, hogy az országgyűlés mindjárt a kormány- előterjesztések, a Magyarországgali unió kérdés és a bécsi birodalmi tanácsba küldéssel foglalkozandik, az nagyon fogna csalódni. Az országgyűlés nehezen fog elállani attól a régi szokásától, hogy mindenekelőtt kijelölési jogát az országos főhivatalokra ne gyakorolja, s mint tudjuk, ezen első lépések mindig sok időbe kerültek. S végre mikor már a czélnál gondolnának lenni, akkor válik még meg, melyik kérdés fog sorra kerülni. Ezen eventualitások ellenében igen okszerű kérdés az, vájjon a kormány mindezek daczára nem lesz-e kénytelen a szőkebb birodalmi tanácsot szélesebbnek nyilvánítani, mielőtt e dologban az erdélyi országgyűlés szavazatát bevárhatná. A kanczellár által legújabban a főispánok számára kiadott utasítások a bécsi centralista lapok részéről saját álláspontjukból nem találtak azon várt méltánylásra, melyre számítva lehettek ; ugyanis az „Oesterr. Ztg“, mely ugyan egészen renden találja, hogy a megyei bizottmányok mind feloszlattalak, — azon kérdést teszi : de volt-e szükség az összeállítás bizonyos nemét oktrojálni ? s etre igy felel : „Azt hisszük, nem ! Az 1848 előtti választási módot ugyan nem lehetett ismét behozni, mert „a magyar alkotmány sánczai megkövültek ,“ de miért ne lehetne megtartani az 1848 ikit ? Az olyan suffrage universel forma, de az általános szavazatjognak a kormányra épen oly kedvező eredménye lehet, mint ahogy a negativ és szétrombolás elemeit felemeli, ha a rohanókra bizatik a vezérlés. Nem féljük a magyar népet. Az összeségében épen oly hajlékony és az egyszerű egészséges emberi összehallgató, mint minden nép. A negativ , a makacs ellenzésnek gyökere nem a népben van, hanem a magyar aristokratiában és épen él azon elem, melyet gróf Forgách a megyei municipiumokba tanácskozmányra hiv. A megyei bizottmányoknak mindenekelőtt a 1 cg magasb adót fizetőkből kell összeállittatniok; de ez által a magyar megyékben a régi magyar - conservativ, a nem magyarok által lakott megyékben a magyarán nemesség nyerne túlnyomóságot a megyei bizottmányokban. A községi képviselők a nagy földbirtokosokhoz oly arányban fognak állani mint 20 : 50-hez, vagy 40: a 100-hoz, tehát mindig kisebbségben. Eddig nem volt próbánk rá, hogy a magyar nemesség az elszakadási törekvések ellen komolyan fellépett volna és nem tudják, mily hasznot hoz, ha egyik megyében az aristocrats, a másikban pedig a magyar érzelmű elemnek adnának túlsúlyt a nem magyar elem felett. Magyar álláspontból lehet gr. Forgách körlevelét védelmezni, de az austriai politikusnak meg kell azt támadnia. A’c z é l s z e rű sé g itt nem igazolja az alkotmányos formák megsértését. Ezen úton nem lehet czélhoz jutni.“ Az „Ost D. Post“ szintén csak központosítottabb hatalmat lát ez utasításokkal a főispánok kezébe letéve, de miután azok többnyire az ellenzékhez tartoznak, alighanem csupán kir. biztosokra fog szorulni a kormány. Feltűnő az is — mond a nevezett lap — hogy miután a legtöbb adót fizetőkből fog állani a megyei bizottmány, minden valláskülönbség nélkül, abban tehát a zsidók is résztveenének. Simon Eduárd a franczia félhivatalos lapban így ír : „Az ausztriai kormány elhatározá az erdélyi országgyűlés egybehívását. E határozatot, mely a császárnak tulajdonított absolut hatalom szempontjából igazolható, alkotmányellenesnek tekintik a magyarok. „Erdélyország, mely 1848 ig foederativ kapcsokkal volt Sz.István koronájához csatolva, ez időben bekebleztetett Magyarországba. Az unió-törvényt, melyet mind a pesti, mind a kolozsvári országgyűlés elfogadott, V. Ferdinánd megerősíté, s mint formális törvény ki is hirdettetett. Erdélyben a magyar országgyűlésbe képviselők választása rendeltetett el, s ez ország képviselői résztvettek a pesti országgyűlésen. „Az unió-törvény sorsa az jön, a mi a többi 1848-iki törvényeké, s a legújabb kormánynyilatkozat szerint, a bécsi kabinet, úgy látszik, nem akarja életbe léptetni. Sőt ellenkezőleg most Erdélyre nézve külön országgyűlést ít össze, nem az 1848 diki választási törvény értelmében, hanem egy új választási rendszer szerint, mely különösen csak az oláh lakosság (population valaque) érdekében van szerkesztve. Erdélyben az oláhok nagyobb számmal vannak, mint együttvéve a magyarok és németek (talán szászok ?), de nem alkotják a lakosság nagyobb nyomatékú (solide) elemét. A nagy birtok kizárólag a magyarok kezében van; az ipart és kis gazdaságot a németek képviselik, így oly gyűlés, melyben oláhok bírnának túlsúlylyal, igaz, hogy az ország számszerinti többségét képviselné, de nem a gazdag és intelligens osztály érdekeit. „Egy erdélyi országgyűlés összehívásával a bécsi kabinet még jobban eltávozik Deák programmjának alapelveitől, melyhez Magyarországnak roppant többsége, hogy ne mondjuk, egész népe csatlakozott. „A jövendő majd megmutatja, hogy néhány oláh követnek a Reichsrathban való megjelenése mennyiben képes kárpótlást adni a középponti kormánynak a magyar nép el ide ge n ités e ért.“ A „Korunk“ a vármegyék helyzetéről aj Királyságon túl igy ír: „Azon körülmény, hogy hazánkban a törvényes tért illető helyen „vervirkt“-nek tekintik és az octrog, mit helyébe az October 20-ai diploma nyomán érvényesíteni szándék, még legáltalánosb vonalaiban sincs megállapítva, minden boldog és boldogtalan, jogos és jogtalan, nyilt és rejtett kívánatnak tág mezőt nyit, igényei létesítésének kísérletére. Valóban oly észnek tekinthető hazánk e tekintetben, melyben a legkülönbözőbb elemek forrongásba jöttek s maga a vegyész sem képes előre megmondani, mi vegyület lesz a fefőzetnek következménye. Hogy végre is csak az juthat tartós megállapodás stádiumára, mi a törvényhozás factorainak, tehát a fejedelem és országos képviselet, törvényeken alapuló képviselet megállapodásából fog kifolyni, ki merne ezen kételkedni ? "A vihar mindent fölvet és összeviszsza hány, de lecsendítlte után a természet újból régi nyugodt képét ölti föl, egy-két tagnak letördelésén, egy-két háztető rongáltatásán kivül minden a századokon át megszokott útjára tér és követi természetes fejlődését. Vármegyéink terén is két elem áll szemben : főirányokban az egyesülést keresve, de a zajló és zajló környezet hangjaiban az egyik igényeinek minél fokozottabb érvényesítésére való buzdítást vél hallhatni, míg a másik a fejlődés természetes ösvényén kíván maradni. S miután a kezdtér, melyen állnak — a megyegyűlés — korántsem competens eligazítója, bírája a támadt versengésnek , mi természetesb, mint azon óhajtás :’bár sikerülne a szembenállókat arra indíthatni, hogy azzal és annak testvéries eligazításával megelégedve, mi a megye hatóságán túl nem megy, ideiglenes fegyverszünetet kötnének mindenre nézve, mi a törvényhozás dolga. Testvéries eligazítást említek, mégpedig szándékosan, mert az együttlakók viszálkodása újból és most nagyobb mérvben egy harmadiknak örömére szolgálhatna; pedig amazoknak jól, rosszul együtt kell élniök, míg ez kísérletei között mit sem veszt. De részletezzünk. Nyilt szó hamarább jut a szívhez. Vármegyénk többje még szervezetlen. Ne vizsgáljuk okát. Ez — minthogy a kedélyek felhevülvék — reeriminatiókra vezethetne. Mindenekelőtt mondjunk le azon axióma követéséről, hogy erre vagy arra most az idő. Már fönnebb mondom, vihar alkalmával nem készül az, mi maradandó , legfeljebb a romlás. Itt ott közgyűléseink lesznek. Álljunk azon belső óhajtással szembe, hogy múldatlanul testvérileg akarunk bajainkon segíteni. Ott fogjuk fel tehát a dolgot, hol kölcsönös igényeink találkoznak. Abban, hogy a rend föl ne bomoljék, hogy az igazság kiszolgáltassák, hogy békésen éljünk egymás mellett, mindenkinek óhajtása központosul. Legfőbb teendőink tehát a törvénykezés elintézése. Valóban a törvénybírákban nincs oly nagy bőségünk, hogy e mezőn a vetélkedéstől tartanánk kellene. Második teendőnk, hogy az elsőt is eligazíthassuk , a bizottmány választása. Oly nehéz volna abba beleegyezni, hogy mindaz, ki a megye bizalmát bírja, e bizottmány tagjául választassák . Hisz sehol a bizottmányi tagok számát nem korlátozták. A harmadik, minek békés elintézése sokat hordana a kedélyek csendesítésére, a megye hivatalos nyelvének megállapítása, ideiglenes megállapítása addig, míg a törvényhozás azt is elintézné. S miután az egyik elem, például Alsófehérben, számra nézve, a más pedig törvény-kivánta többi kellékekre nézve a túlnyomó, mi volna újból természetesb, mint azt határozni, hogy a megyében mindkét nyelv legyen egyenlő joggal a hivatalos nyelv ?