Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-10 / 233. szám
megállapíltassék, s azonkívül egy 3 ikriminális ügyész 500 „ fizetéssel választassék, így az ügyészi kar fizetése összeadva teend . 2600 „ plub* a fentebbi 17,800 „ számítva, az egész kiadás 20,400 „ Megjegyeztetik még, miként a főügyészen kívül, az első és második alügyész is a törvényszék székhelyén lakni tartoznak. 4-er. A törvényszéknek ezen állandósítása s átalában az országbírói értekezlet elfogadása után, az eddig fennállott járási törvényszékeknek semmi céljuk nem lévén, azok feloszlattatását, illetőleg megszüntetését indítványozni a választmány kötelességének tartja. II. A telekkönyvi intézetre nézve: 1-e1. A telekkönyv az állandó megyei törvényszék kiegészítő része lévén, ezzel összeköttetésben áll, minthogy azonban a telekkönyvek fontossága megkívánja, miszerint a telekkönyvi ügyvitel folytonos felügyelet alatt álljon, határoztatni véli a választmány, miként a telekkönyvi felügyelőség a főjegyző urakra bizassék, kik is a törvényszék és a telekkönyvi hivatal közt fennálló összeköttetést fentartandják. A telekkönyvi hivatal teendői, tekintetbe véve az eddigi beadványok számát, mely három telekkönyvi tanácsnál, u. m. Nyitrán, Nagyszombatban és Szakolczán a 20.000-et jóval fölülhaladta, tekintetbe véve továbbá azt is , miként Nyitra megyében eddig is több határok tagosítvák s a telekkönyvek a tagosítás utáni állapotra átdolgozva nincsenek, s hogy a tagosítások folyamatba jővén, új és tökéletes magyar telekkönyvek szerkesztése mindig fog előfordulni,és hogy e munkának legnagyobb része mindenkor csak a telekkönyvi tisztviselőket fogja terhelni, a választmány azon szempontból indulva ki, hogy a netalán szükséglendő személyzet-szaporítás utólagosan is megengedhető, a jelenleg rendszeresítendő telekkönyvi személyzetet ekkér véleményezi. a) legyen egy telekkönyvi jegyző, ki az egyszerű, nem peres telekkönyvi ügyeket, minek a tulajdonjogi és zálogjogi bekebelezések, azaz új birtok-átruházások és betáblázások, — előadja , a mellett a telekkönyvi kiadványokat kezeli; b) egy telekkönyv vezető éa „két telekkönyvi segéd,akik a telekkönyvi foganatosításokat viszik, a kivonatokat szerkesztik és ha kell — új telekkönyveket felvesznek ; c) egy „irodavezető,“ két írnok és egy dijnok, kik az igtató könyvet és az expeditiokat viszik, az irattárt kezelik, a végzéseket másolják, és egyéb irászati munkákat is teljesítenek, megjegyzendő azonban, hogy az igtató könyvet az irodavezető önkezével vinni tartozik; d) az okmányra írandó bekebelezési bizonyítványok aláírása mindenkor a telekkönyv-vezető, a végzések aláírása pedig a telekkönyvi jegyző teendője leend. Tekintve a telekkönyvi munkálatok fontosságát s az azokkal járó nagy felelősséget, és azt, hogy itt csak szakavatott egyének alkalmazhatók, kiknek folyton dolgozniok és hivatalban lenniök kelletik : a telekkönyvi aljegyző fizetését 800 frt a telekkönyv vezetőjét 600 „ az iroda vezetőjét 600 „ a segédekét egyenkint 500-al; mi tesz : 1000 „ az írnokokét egyenkint 400 al; mi tesz: 800 „ és a dij nőkét 300 „ osztr. értékű forintokban véli megállapíttatni a választmány — s igy a telekkönyvi kiadás tenne 4100 „ mely összeget a fentebbi törvényszéki kiadásokkal 20,400 „ összevetve, az igazság kiszolgáltatása_____________ összesen: 24,500ftba kerülne. (Vége következik.) Külföld i. (Legújabbak szemléje.) A távirat jelenti, hogy a porosz király és franczia császár Compiègneben igen szívélyes búcsúval váltak el egymástól. Még ez sem politikai tőke; ezt sem lehet mélységes combinatiókra kizsákmányolni. A kíváncsiság, mely a tartott értekezletnek minden részletét már most szeretné ismerni, kénytelen tehát még várni. Ezért a már ismert „Rajna és Visztula“ cz. röpirat annál jobban foglalkoztatja az elméket. Berlinben, hol az igen kellemetlen benyomást tett, nagyon elcsodálkoztak azon, hogy a névtelen szerző épen a király látogatását tartó alkalmas peresnek arra, miszerint határszabályzás ürügye alatt Landau és Saarlouis visszaadásának ügyét szőnyegre hozza. Annyira megy e bámulat, hogy a röpiratot egyszerűen Napóleon császár s a porosz franczia szövetség elleneinek táborából származott esetszövénynek tartják, melylyel a porosz királynak kedélyét már előre elmérgesiteni hivéli. Ezen föltevés már azért is valószínűtlen, mert akkor bizony nem magasztalnák azt annyira épen a császárnak barátjai. Azt csakugyan senki sem hiszi, hogy a császár a királynak az említett két vár visszaengedése, vagy Posennek Lengyelország javára visszaadása iránt egyenes javaslatot is tett. E tekintetben a porosz királyt sokkal hozzáférhetlenebbnek ismerik, mintsem hogy neki ily ajánlatot minden habozás nélkül lehessen tenni, annál inkább, mivel az most sértés is leendett a királyra nézve, miután ő Baden-Badenben kereken kimondotta , hogy soha egy talpalatnyit sem fog a német területből átengedni. Posennek viszszaadása pedig Németországban még épen megért népszerű eszme. Ezért az említett röpirat czélját csak is abban látják, eltávolítani az izgatott hangot, mely Németországban a Francziaország iránti bizalmatlanságot táplálja s a politikai ügyeket a nyugalmas discussio terére átvinni. Ha majd egyszer a kedélyek igy előkészítve lesznek, akkor, akkor majd lehetend a most még oly tövises természetű kérdéseket is alkudozásokba bevinni. Ez egy belga lap levelezőjének véleménye, melynek annyi érdeme minden esetre van, hogy valószínűséggel bír. Egyébiránt annak megmagyarázására, miért hiszi a röpirat szerzője Francziaországot csupán Landau és Saarlonisnak visszanyerése által kielégíthetőnek, szükség Napoleon korára visszamenni. Az első párisi béke 1814. máj. Lo-ki zárszerződésében Francziaonzágot 1792-ki határai közé korlátolta. A második párisi béke (Napóleonnak Elbából visszatérte s a száz napok után) 1515. nov. 20 -i sárszerződésben tovább ment s Francziaországot visszaállította azon határai közé, miket 1790 ben bírt. Ezen uj korlátozás folytán Francziaország elveszte a négy várat, Philippeville, Saarlouis, Marieuburg és Laudaut, a volt Bouillon bgség területét, ez Alsó-Rajna megye egy részét, Savoya maradék részét és a gii területet a genfi tó mellett. Ezen korlátozás, mint tudva van, különösen fájt I. Napóleonnak, minthogy az büntetés volt Elbából visszatértéért. Időközben a seb 40 év alatt meglehetősen behegedt, s csak III. Napóleon véve föl ismét a gondolatot, hogy legalább azon veszteség téríttessék vissza Francziaországnak, melyet az Elbából visszatérés folytán szenvedett. Savoyával megtörtént a kezdet ; a röpiratból az tűnik ki, hogy a kérdéses két várral szándék a folytatást tenni. Különben franczia részről is ártatlan természetűnek igyekeznek a compiégnei találkozást föltüntetni, s Thouvenel is úgy, mint a porosz kormány jegyzéket bocsátott szét, hogy a hatalmak netaláni aggodalmait eloszlassa. A császár Compiégneben gondoskodott a király olvasmányairól is, s az elkészített legújabb keltű lapok közt ott volt a „Times“ azon száma is, melyben az angol szövetséget Poroszországnak most utólagosan oly melegen kínálja. Mily éles gúny fekszik ezen kissé késő ajánlat bemutatásában! A franczia féhivatalos lapok azonban a gúny mellett a durvaságot sem kímélik a „Times“ ellen. A „Pays“ örül, hogy a „Morning Post“nak nem zavarta meg a compiégnei találkozás a fejét, mint a „Timesunak, s úgy látja a dolgokat, amint vannak, és se nagyítva, se elferdítve nem adja azokat, nem úgy mint a City lap, melyet a „ PayB” azon gyermekhez hasonlít, ki világos nappal beköti szemeit, s ezen önokozta éjben mindenféle nagy veszedelmektől , rettenetes hazatérő szellemektől látja magát környezve. Egyébiránt a „Pays“ még a „Morn. Post“ot is megleckézi. Osztja ugyan nézetét a hármas szövetség kívánatosságára nézve; de kívánja, hogy ezen szövetség őszinte legyen ; mindegyik fél járuljon hozzá a maga részéről; egyik seigyekezzék a többit magához vonzani; mindegyik legyen a másiknak úgy, mint saját lojalitásáról meggyőződve, s ne tüntessen föl minden peresben agyrémszerű aggályokat, vagy nevetséges érzékenykedéseket. FRANCZIAORSZÁG. A „Pays“ a „Times“-nak már közlött czikkét következő commentárral kiséri: A „Times" nak Poroszországra vonatkozó czikke még sajátszerűbb, — ha lehetséges, — mint ezt a távirati kivonatból lehetett volna gondolni. Még alig néhány hónap előtt az angol lapok nagy része, a „Times“-sál élükön, — nem tudta elég sértésekkel s tréfákkal halmozni el Poroszországot. A parliament se nagyobb rokonszenvet, se nagyobb igazságérzetet nem tanúsított, — s ama 75 franknyi pénzbírság, melyet egy porosz törvényszék egy angol alattvalóra szabott, — egészen kihozá nyugottságából Palmerston s Russell lordokat. — Azt könnyen fölfoghatjuk, hogy a „Times“ elfeledé saját czikkeit; — ez naponkint megtörténik rajta; — de vájjon elfeledé-e mindazt is, mit akkor laptársai s a parliamenti tagok mondottak ? Akkor teljes britt csípősséggel gúnyolták a porosz hajóhadat, és nem tétováztak kijelenteni, hogy ezen királyságnak állítólagos szabadelvű törvényhozása barbár volt. Ezek voltak amaz édességek, mikkel az angol lapok nagy része s a kamra legfőbb szónokai néhány hónap előtt Poroszországot elhalmozák. — A „Times“, mint mindig, — kitüntető magát ezen hadjáratban. Nagy Isten ! mennyire megváltozott e lap ! A sértéseket hízelgések, a fenyegetéseket közeledések válták föl? De a jelen hizelgések nem komolyabbak s nem tartanának tovább mint a legutóbbi harag, mivel azok a legkülönösebb okoskodásokra támaszkodnak, mik csak egy 1861-ki publicista agyából kerülhetnek ki. Azt akarni megmutatni Poroszországnak, hogy neki sokkal több oka van félni Francziaország barátságától, mint ellenséges indulatától, — ez több mint képtelen paradoxon; — ez sértés a német józan értelem s a mi loyalitásunk irányában. — A „Journ. des Débats“ ma igen helyesen mondja: — „A „Times“ modora sajnos anachronismus, s szomorú visszaemlékezés ama szenvedélyek, gyűlöletek, s előítéletekre, melyek Angolországban 1807-ben uralkodtak.“ — Ha a „Times“ nem akarja saját rovására megnevettetni Európát, — arra intjük őt, hogy több mérséklettséggel tárgyalja a porosz királynak a francziák császárjánál tett látogatását, — arra intjük, hogy több jogosságot, több emlékező tehetséget s kevesebb boszut tanúsítson. A „Moniteur“ nem hivatalos részében egy oly körlevelet közöl, melyet legközelebb a belügyminister a megyefőnökökhöz intézett. Mint tudjuk, a császár aug. 18-ról kelt levelében jelenté, hogy a törvényhozó testület elé, legközelebbi ülésszakában, egy törvényjavaslat fog terjesztetni, 25 milliónyi összegnek a mellékutak bevégzéséve, szentelése iránt. Most ezen körlevélben a minister kijelenti, hogy a császár, megfelelni óhajtván a mezei nép óhajtásainak, miket a megye tanácsok feliratai fejeztek ki, nem akarta ezen hasznos rendszabály életbeléptetését a jövő ülésszak megnyitásáig halasztani. Következőleg egy 2 milliónyi hitelt, mely legközelebb előlegezéskép nyittatott meg a belügyminister számára, eszközt szolgáltatand arra, hogy első impulsio adassék ama munkálatokra, miknek fölbátorítására van irányozva a császár levele. Addig is, míg a törvényhozó testület szabályozni fogná a megajánlandó összeg alkalmazását, a belügyminiszer azt vélte, hogy a most mindjárt rendelkezésére helyzeti 2 milliónyi rendkívüli hitelt egyenlő részletekben kell a megyék közt fölosztani. A községek közti fölosztást a megyefőnökök kezdeményzésére s felelősségére bízza. Egy M a r s e i 11 - bői f. hó 5-ről kelt sürgöny szerint a „Moniteur de la Reunion“ jelenti, hogy Ranavalo madagaskárikirálynő aug. 18-án meghalt, s hogy fia Ra-Koto királynak kiáltatott ki, — unokatestvére s vetélytársának s ama ministernek orozva meggyilkoltatása után, ki a régi magache-párt feje volt. — Ra-Koto trónrajutása elött, Napóleon császártól forma szerint kikérte Frao Miaotstig protectorátusát. Mint mondják, az országban nyugalom uralkodik, s a franczia kereskedők nagy része a királynak szerencse kivonatait fejtze ki — emyrne-i palotájában. A .Payse legújabb tudósításai szerint a gabnaárak újólag leszállanak ; nem csak a belföldi piaczokon, hanem K. Britannia több piactain, valamint a ma nagy termelési központokon is, hol a Franzia- szlomágban számos küldemények daczára—még mindig roppant mennyiségű gabna van tartalékban. Ezen tény méltán megnyugtathatja azokat, kik a gabna drágasága miatt aggódtak, mely drágaságnak következményei volt a kenyér árának emelkedése. Ez oda mutat, hogy legközelebb a kenyér ára igen valószínűleg le fog szállani. OLASZORSZÁG. Rómából, f. hó 5-ről kelt sürgöny szerint legközelebb közzététetett a pápa által sept. 30-án tartott a 11 ocutio. A pápa abban fájlalja a szárd kormány által az egyháznak okozott nagy bajokat; fölemlíti a bibornok-érseknek Nápolyból erőszakos kiűzetését, számos püspökök s papok száműzetését s bebörtönöztetését, a zárdák eltörlését, a megrablott szerzeteseknek nyomorba juttatását, az iskoláié iráni vallástalanságot s a sajtó féktelenségét. — Fájlalja a nápolyi királyság helyzetét, melyben több városok s falvak felgyújtattak ; becsületes papok s számos polgárok befogattak s legyilkoltattak; noha az egyház szabadnak nyilváníttatott. A pápa ezután az egyház ellen Mexicó s Új-Granadában elkövetett erőszakosságokról beszél; dicséri a kstb. püspöki kar állhatatosságát, a híveknek a szentszék irányábani nemeslelkűségét s a római népet, a pápa világi hatalmáhozi hűségéért. A „Pongo’ó“-nak egy nápolyi levele súlyos vádakat emel több elég világosan kijelölt nápolyiak ellen Tofano ügyére vonatkozóiig. Ciprianis Crescenzio anolai hegyeken egészen ki vannak éheztetve, a csapatok szétbontanak. Sora közelében a rablókkal egy kis összeütközés történt. Turinból, f. hó 5-ről kelt sürgönyök szerint, Carutti, külügyi főtitkár rendkívüli megbízatással Párisba küldetett. A hivatalos lap közzéteszi a déli tartományokban földmivelési, kereskedelmi , ipari kormányszék szervezését. Mattuild herczegnő Turinból visszautazott Párisba. A Francziaországgal kötendő kereskedelmi szerződés Párisból, némely észrevételekkel visszaküldetett. Ezen szerződés ugyanazon alapokkal bír, mint Francziaországnak Angolország, s Belgiummal kötött szerződései. (A „Débats“ ezen közlést hibásnak tartja , amenynyiben az olasz-franczia szerződés iránti alkudozások még eddig meg sem kezdettek, s hihetőleg majd csak Caruttinak Párisba érkeztével fognak megkezdetni.) Az „Opinione“ azt állítja, hogy Compiégreben Olaszországnak Poroszország általi elismertetéséről, valamint az olasz Ügyek eventualitásairól leend szó. Ciadini tábornok következő lövélét intézett Tupputi tábornokhoz, a nemzetőrség főparancsnokához, az oct. 1 -re tervezett demonstratio tárgyában : „Nápoly, sept. 30. Holnapra ezen városban manifestatio készíttetik elő, a római kérdés megoldásának siettetése végett, s hn azt nem engedhetem meg , mivel ezen megoldás annak következtében még inkább késleltetve lenne. Én annak kikerülése végett a leghatályosabb eszközöket, s még a könyörgést is fölhasználtam ; de ha mindezek daczára is makacsal ragaszkodnának annak létesítéséhez, el vagyok tökélves azt meggátolni s mindazon eszközökkel ellenzeni, miket a törvény nyújt számomra. Olaszországnak nyugottságra van szüksége, ama nyugottságra, mely által az már is sokat tett a nemzet nagyságára nézve s mely nélkül mind a múlt, mind a jövő tönkre lenne téve. Különösen a nápolyi népnek szükséges a nyugalom, hogy igy a munkások bevégezhessék munkáikat ; mindaz, ki azt izgatás által megháboritja, a honnak ellensége. Ezért szíveskedjék uraságod ezen érzelmeket közölni a nemzetőrséggel, mely a hon irányiban oly nagy érdemeket szerzett magának , s bizonyos vagyok a felöl, hogy annak ismeretes szilárd magatartásának ezúttal is sikerülene, a nyugalmat ezen városban fönntartani.“ SCHWEICZ. A genfi nagytanács f. hó 2-ki ülésében a „Constitutionnel“-nek a genfi canton ellen intézett legújabb czikke jövén szóba, Corsat következő napirendet indítványozott -' „Tekintetbe vévén a „Constitutionnel“ által cantonunk ellen intézett rágalmazó czikket, s azon tényt, miszerint a franczia kormánynak Genfben egy meghitelezett consula van , a nagytanács az államtanácsot arra kéri, hogy ezen hivatalnokot szólítsa föl a franczia lap rágalmainak meghazudtolására , vagy ha ezen elégtételt nem lehetne megnyerni, a „Constitutionnel“-t a törvényszék előtt perbe fogja.“ J. Fary azt válaszoló, mikép az államtanács már előbb a szövetség tanácshoz fordult oly czélból, hogy ez utóbbi az ő nevében, diplomatiai uton lépjen föl. Ami azt illeti, hogy a franczia consultól jó magaviselet iránti bizonyitvány keressék, ez nem lenne lehetséges a nélkül, hogy annak diplomatiai jellemeit ne ismertessék, melylyel pedig az nem bir ; egyszerűen kereskedelmi ügynök lévén, s következőleg épen nem őrködhetik hivatalosan a genfi ügyek fölött, habár azt egyénileg tenni jónak látná is. Szónok ismétli, mikép az államtanács minden intézkedést megtesz arra nézve, hogy a „Constitutionnel“ megtámadásáért elégtételt nyerhessen. Corsat az érdemes államtanácsnak ezen felvilágosításáért köszönetét fejezé ki, s azt óhajta, hogy a nagytanács az államtanácsot támogassa mind abban, mit az ezen tárgyban tehetend. Ez minden vita nélkül elfogadtatott. A Genfben lakó francziák egy heves tiltakozást tettek közzé a „Constitutionnel“ rágalmai ellen, — melyben élénk sajnálatukat fejezik ki a fölött, hogy oly nyomor hazugság hozatott föl egy oly barátságos nép ellen, melylyel ők mindig a legjobb egyetértésben éltek, — s kijelentik, hogy Genfben a legnagyobb szabadság közepette a nyugalom s legtökéletesebb rend soha sem szűntek meg uralkodói, és hogy ők a genfi kormányt minden tekintetben csak dicsérhetik. OROSZORSZÁG. A lengyel „varsói lap“ az ama városbeli időszaki sajtónak következő átnézetét közli: „A Varsóban megjelenő iratok száma épen nem jelentéktelen, s először is azt mutatja, hogy Varsó a lengyel irodalom központja; ezenkívül abból az is látható, hogy a varsói lapok a legutóbbi időkben , az alak, terjedelem s tartalom tekintetében oly lendületet vettek, hogy remélhetőleg azokat rövid időn a többi európai országokbeli sajtóval egy vonalba lehetene helyezni. — Varsóban 7 napilap jelenik meg, köztül egy lengyel s orosz nyelveken, a „Gazeta Radowa“ mely a kerauty k8*'3oye.'.feléivel nyelven: „Gazeta policyjna“ a rendőrség közlönye; „Kurjer Warszawaki“, „Gazda Polska“, „Gazda Warszawska“ és „Pazcxola“, s egy német nyelven: a „Warschauer Zeitung“. A „Gazeta Rzadowa“ főleg a legfontosabb törvényeket s általános kléskedéseket, s az államszolgálat személyzetére vonatkozó tudósításokat szür. Pétervárról hivatalában közlött tudósításokat teszi közzé. A lapnak ezen része a többi lapok ig. közüki. Ezenkívül a hivatalos közlöny a külpolitikai legfontosabb tényeknek rövid átnézetét, s a királyságbeli igazgatóságoknak különböző hirdetményeit is adja. — A „Gazeta Policyja“ nem foglalkozó politikával; az a rendőrség , a kormány hirdetéseit, a megérkezett idegenek névsorát, a piaci helyzetét s a legfontosabb helyi eseményeket foglalja magában. A lap többi része a hirdetésekét s vallási tudósításoknak van szentelve. — A „Kurier" katholicusokra tartós, vallási újdonságokat, halálozási híreket, ipari ajánlásokat, beküldött czikkeket s helyi közléseket ad; — továbbá rövid politikai átnézetet, s számos hirdetményetek — A „Gazeta Polska“ a a „Gazeta Wsrslawakie“ a legnagyobb s leggazdagabb tartalmú lapok. Azok a franczia lapok mintájára vannak rendezve. Vezérczikkeket, hivatalos részt, irodalmat, vegyeseket,még terjedelmes politikai részt, tárczát, eredeti levelezéseket s legújabb tudósításokat foglalnak magukban. A „Gazetta Polska“, függetlenül politikai s társadalmi irányától, gazdagabb lévén belügyi tudósitásokban , nagyobb eszközökkel rendelkezik, s a közvetlen eredeti sürgönyök kivételes előnyével bír, s ennélfogva képes első jelenteni a fontos eseményeket. Másrészről a „Gazeta Warszawszka“ a falusi földbirtokosok száujára betemint kétszer egy mezei gazdászati mellékletet ad, „Korrespondent robiczy“ czim alatt, a „Pszczola“ (méh) korlátoltabb téren hivatalos részt, politikai részt tárczát foglal magában, helyi tényeket közöl, irodalmi mozgalmakat jelöl ki , az előbbi 1apot kommentálja. A heti lapok száma 8 rámegy. A „Tygodnik Illustrowany“ (képes heti lap) hasonlít a külföldi képes lapokhoz, azon sajátsága révén, hogy szinte kizárólag nemzeti tárgyakra szorítkozik. A „Czytelnia Niedzielna“ (vasárnapi olvasmány), a „Kmiotek“ (a paras**), a „Przyjaciel Dzieci“ (gyermekbarát) szintén képes heti lapok, miknek czélják a nimkus osztály, falusiak s gyermekek erkölcsét s értelmét képezni. Varsóban van egy zenészek lap, a „Ruch Muziczny“ (zenészeti mozgalom), egy orvosi lap, a „Tygodnik Lekarski” s egy divatlap a „Tygodnik Mod.“ Av. izraeliták legújabban egy saját vallásukra tartozó heti lapot alapítottak, „Jutrzenka“ (reggeli hajnalcsillag) czim alatt. A havi lapok: A „Bibliotéka Warszawska,“ mely főleg az irodalom, tudomány , történelem a könyvészetnek van szentelve; a „Pamietnik Reigijno Moralny,“ a kath. papság közlönye, mely az egyház heti lapjává fog átalakíttatni; a „Pauwetnik Towarzystwa Sckarskiego,“ a varsói orvosok támulatának közlönye. Ezenkívül jelenik meg egy műegyetemi lap is, a „Dziennik Politechniczny,“ a „Jówiat“ (egyetem ), mely füzetekben jelent meg, most két hetenkint jelenik meg. Szóval az időszaki sajtó folyvást gazdagszik. Ez kétségkívül világos bizonyítványa amandületnek, melyet az értelmi élet vesz.“ A Varsóban megjelenő „Dziennik Powszeckny“ cz. uj lap a közönséget óva inti, hogy ne kövesse bizonyos lapok azon fő szaktágját, melynélfogva az uj tanácsosoknak saját törvényes megbizatásuk körét, egy régebben közlött kiálltány szellemében túl kellene lépniök, s ama felelősségre utal, melyet ily merész eljárás fogna maga után vonni. A varsói érsek Fijalkowski Antal, kinek súlyos megbetegedését már jelentettük, f. hr.5-én szinte 84 éves korában meghalt. Táviraton. 'l Compiegne, oct. 8. A porosz király déli 12 órakor elutazott. A császár a pályaudvarig kisérte őt el. A búcsúvétel igen szívélyes volt. Turin, oct. 8. A svéd király meghatalmazott ministere az olasz kormánynál, Hochschild báró ide érkezett. Triest, oct. 8. A várostanács tegnapi ülésében Constantini interpellate intézett a hajózási akadémia, s a községnek arra gyakorlóit esetleges befolyása iránt. A podesta azt válaszola,hogy arról kell tanácskozni, hogy miként kelljen azon befolyást kieszközölni. Ő méltán reméli, hogy az oktatási nyelv az olasz leend. A területnek egy küldöttje a német-szláv helyett, az olasz szláv oktatást óhajtá. Lemberg, oct. 7. A „Glos“ szerkesztője ma, megkísértett felségárulás s lázítás miatt, 5 évi súlyos börtönre, nemessége s szerkesztősége elvesztésére s a biztosíték felének lejártára ítéltetett. Rágása, oct. 8. F. hó 3-án 6 zászlóalj rendes török katonaság, Niksich-ből visszatértében, Dugónál, 500 főnyi fölkelők s montenegróiak által megtámadtatok. A harcz 4 óráig tartott. A törökök 80 holtat s 20 sebesültet vesztve, kénytelenek voltak futásnak eredni. A „Sürgöny“ magántávirata. Bécs, oct. 9. A császár ma fogadta a horvát felirati küldöttséget és etről az országgyűlés feliratát átvette, Kuslannak hozzá intézett szavaira a császár azt válaszola, hogy a feliratot érett megfontolás alá vévén, további elhatározását az országgyűlésnek tudomására fogja juttatni. Turin, oct. 9. Borjes elfogatott és agyon lövetett; 45 társa, mint mondják, szintén el van fogva. __________ Színházi előadás October 10. Nemzeti színház Ak 11 n 0 k. Opera 4 felvonásban. Pesti német színház. K e r ii a n i. Tragische Oper in 4 Aufzügen. Budai népszínház. 10.000 forint, vagy a szerelmes lakatosok. Népszínmű 3 felvonókban. Távirati tudósítás a bécsi börzéről, october 9 től 57, Metaliques 80.45 Nemzeti kölcsön 67.10 bankrészvények 751; hitelintézeti részvények 182; ezüst ragja 138.25; londoni váltók 139.40; arany díja 6.65 . Felelős szerkesztő: VEBTM EBÖ.