Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-18 / 240. szám
tot bir kiről is itt feltenni, s elevélni nem lehet, anélkül, hogy az illetőtől indiguszióval»« otasittetnék Titlit; hanem kell, hogy azokat csak az igazság egy»térfi szavaival »oroljam el, csak» azért, mert azt, mi mindnyájunk egyelő egyeteme» nézete » akarata, egynek kezdtönk el kell mondania. Itt vannak előttünk a felolvasott több rendbeli felsőbb rendeletek és hatósági megkeresvények, melyek elintézést várnak. Mindenike úgy szól hanánk, mintha a közelebb elfolyt időkben épen semmi nem történt volna ezekre vonatkozó. Mintha Magyaromignak alkotmányos törvényei épen nem volnának, mintha itt e teremben ugyanazon tisztviselők élnének, kik ezelőtt pár évvel helyt foglaltak. Így a helytartótanácsi egyik rendelet eddigi jegyzőkönyveinknek, s azoknak időről időre a helytartótanácshoz felterjesztését rendeli. Ezen rendelet comaga beismeri, hogy a városi hatóságok nem állanak, miként 1848 előtt, a kir. kamara gyámkodása alatt , következőleg beismeri tételünket, és szervizelőnket csak is az 1848 ki törvényeknek kötiönhetjük; — még is követeli tőlünk, hogy tőle függésünket, öt kormányzó fele, hatóságunknak ismerjük, kinek törvényes létezését ugyanazon törvények megsemmisítették, így a törvényes tétellel nem bíró es. kir. adóigazgatóság kívánságára követeli tőlünk a törvénytelen bélyeg-illetékek szorgalmazását. így ugyanezen törvénytelen adóhivatal felelőssé tesz bennünket, azon be nem hajtható adóhátralékokért is, melyek elpusztult, vagyontalanul elhalt, a hatóság tudta nélkül, előtte ismeretlen helyre elköltözött lakásoknál be nem szedhetőké váltak, és az ily adóknak a város értékéből megtérítését követeli. Minő adóhátralékok pedig sem positív, sem semminemű törvények által a világ egy államában sem kártéríttetnek. Ily nézettel, ily véleménynyel van és kell, hogy legyen Magyarország bármely egyes polgára az efféle ügyek tekintetében. A nultga helytartótanács és magas kancellária ezt jól tudja. Azért vélte felfüggesztendőnek képviselő testületünket. Ámde mi kevésbé ragaszkodjunk-e hatóságunk törvény adta jogaihoz? Vagyunk-e mi oly állásban, hogy mi engedékenyebbek legyünk ? Hiszen azon municipális jogok, melyeknek csorbítása szándékoltatik, nem csak a velök közös tulajdonunk, hanem azonfelül ezen jogoknak úgy a város közönsége, mint most már a képviselők által őreivé , sáfárjaivá tétettünk. Lehetnénk-e mi elárulói, elvesztegetői a reánk bízott kincsnek. — Lehetnénk-e hasonlók azon paphoz, ki mig a templomban hívei jelen vannak, az oltárról, az oltár drága edényeiből a szentséget osztogatja, midőn pedig azok eltávoltak, e kincseket maga rabolná el, vagy tűból jött idegenek kedvéért idegen Isteneknek gyujtana tömjént. Nem; bizton merem mondani, nincs mi közöttünk, nincs a teremben egyetlen egy is, kinek hazafiságához, jog és törvény iránti tiszteletéhez, becsületéhez a hűtlenség s esküszegés férhetne. Mondjuk azért nyíltan, határozatilag, hogy mi az ily rendeleteknek, bár bontan jöjjenek, állásunknál fogva eleget nem tehetünk és soha nem engedelmeskedünk és erről a helyett, hogy az érdeklett rendeleteket miként kellene félre tennünk , helyzetünk sajátságának tekintetéből, a nm. helytartótanácsot értesítsük. Azonban tek. tanács, midőn mi a hatósági törvényes ösvényen haladva, ezen nehézségeket, akadályokat s veszélyeket Híjak, lehessen csak az épen előttünk állókon tartanunk szemünket, hanem felemelve, távolabbra is kell, hogy vessük pillantásainkat, kell hogy előre s hátra tekintve tájékozzak magnókat, figyelembe venni: nem tér-e, nem hírlik-e el az ösvény, melyre az akadályok által tereltettünk, a kitűzött czéltól annyira, hogy minden lépé , melyet előre teszünk, a czéltől bennünket ugyanannyira eltávolít, s nem fenyegetnek bennünket az előttünk álló veszélyek erkölcsi megsemmisüléssel ? Felfogásom s tudomásom szerint két főczélja volt képviselő testületünk azon meghagyásának, hogytiszti állásunkat megtartsuk, a meddig csak lehet, azaz: a meddig csak physikai vagy erkölcsi erőszak által azt elhagyni’nem kényszerítetttük. Egyik, hogy az elfoglalt municipális tért, a meddig s mennyire csak lehet, védelmezzük, s hazai alkotmányos törvényeinknek ezrei legyünk; másik, hogy a magánosok jogos érdekeit védve s érvényre juttatva, a hazai törvényeknek sáfárai legyünk. És itt kettőt kell megjegyeznem s figyelembe ajánlanom; egyik, hogy egyesek magánérdekeiért a közönség, a haza közügyét veszélyeztetnünk nem lehet, nem szabad; másik, hogy mi hivatalos állásunkat csak constitutionális minőségünkben tarthatjuk fenn. —Ha mi a két tételt szem elől tévesztjük, hatósági állásunk alapja megszűnt, s a közönségre nézve tarthatlanná, lehetetlenné vált. Ezen megjegyzéseim után visszapillantok azon megindulási pontra, midőn a képviselőség feloszlattatván, működésünket megkezdettük.Már akkor éreztük helyzetünk nehézségeit, mert állásunk, hatáskörünk kényszerült kiterjedése által, a törvény és közbizalom adta alapja hiányozván, ingadozóvá lett. Áthatva a város közügyeire innen származható veszélyektől, képviselőségünk törvényellenes felfüggesztése miatt panaszunkat a felsége elé juttattuk.Feliratunknak, fájdalom! mi eredménye sem lett! Azóta a felső s legfelsőbb törvénytelen hatóságoktól mindenben,ü önkényes rendeletekkel ostromoltatunk, alkotmányos jogaink s kötelességeink gyakorlatában az önkényes hatalom által gátoltatunk, működésünkben zsibbasztatunk és ekképen a hatóság tekintélye slilyetztetvén, a közönség tisztelete, bizalma irányunkban enyészik, fiz jelen állásnak. Vessünk egy pillanatot az előttünk álló ösvényen a jövőbe is. Ez ösvényen, melyen haladunk, hova tovább tornyosulva mutatkoznak előttünk az akadályok. Azok alakjait ugyan még tisztán ki nem vehetjük, de a sötét alakoknak körvonalai a távolban is láthatók, magasságuk megmérhetők. Schmerling minister ő excja kimondotta a fejedelmi üzenetben a Reichsrathhoz hogy Magyarország alkotmánya, mely v. é. októberben tiszteletben tart , .* ígéretett , „verwirkt“, alkotmányos törvénnyeink nemzeti Beállásunk eltöröltetni tátik. Ezen irány teljesen ellenkezik azon ,Dyhal,rellyei^U-kuk'U's7c és nekünk nem lehet tovább kétségben hagynunk megbízóinkat, mely irányban akarunk haladni. Nem lehet Isten és világ előtt nyíltan ki nem mondanunk, hogy mi a hatalonnak vak eszközeiül a kiűzött czélra nem szolgálatunk. Már látjuk, a lépitek, a sakkhurátok nyílt és ál-ntakon áz átalakításra megkezdettek ; e étélből függesztettek fel s ne alattattak el a mnereipalis hatóságok és mi tisztviselői állásunkban meghagyattunk , kétségkívül azért, mert velünk , mint kik tiszti fizetést húznak, tetszés szerint intézkedni lehet. Más népeknél Uláp a Lajthán túl, teremhetnek a bureankratia iskolájában képzett afféle hivatalnokok, kik hasonlatosak az Aesopus meséjebeli azon állathoz, mely igy szólt: „qind rétért mibi, eni serviam, ditellas daru porté in neas“; vagy is : mindegy, bár ki legyen parancsolónk, csak élelmezzen. Mi a feloszlatott képviselőkkel egy test és egy vár vagyunk. Mindnyájan egy haza gyermekei, és nincs közöttünk egy is, ki segédkezet nyújthatna ősi alkotmányunk lerombolásához. Mi hitszegők, magunk és saját testvéreink jogainak elárulói nem lehetünk. És azon esetben, ha mi ilyesmire kényszerittetnénk, készek, elhatározónak vagyunk, működés terünkről visszalépni s hivatalos működésünket megszüntetni. És mi a közügyekre innen háruló hátrányokért a felelősséget azok fejére hárítják, kik bennünket ide kényszerítenének. Helyzetünk, állásnak szükségli, hogy mi ezeket nyíltan, Itten és világ előtt kimondjuk, és egy őfelségéhez intézendő alázatos fölírásban panaszainkat elsorolva, azok orvoslását kérjük. — Pest városa fölirata ő felségéhes: Császári király Felség! Pest fővárosunk képviselő testülete és tisztikara f. a. sug. 21-én közgyűlésileg összejővén, s figyelmüket sien kormányi intézkedésre fordítván, mely & testvér Pestmegye bizottmányát azért, mert helyhatósági feladatának tiszta fogalmából kiindulva, az országgyűlésnek feloszlattatása elleni óvását magáévá téve, nyilvános ülés tirthatási jogában felfüggentetni renddé, — nehogy fővárosunk hasonló okból, hasonló törvényellenes rendelettel meglepetve, úgy a köz- mint a magánérdekek nagy hátrányára hatóság nélkül maradjon, akként intézkedett, hogy bekövetkezvén ránézve is ilyen alkotmányellenes kormányrendezés, midőn ellene hatósági óvását jegyzőkönyvileg ünnepélyesen kijelentő, egyszersmind a tisztikart közgyűlési teendők et intézkedési jogával ruházván fel, utasítá, hogy ezen minőségében maradjon, s a fővárosi törvényhatóság minden municipális jogait és kötelességeit — a közjogi ügyek tárgyalásának kivételével —jogérvényesen végezze mindaddig, míg ezen állásában becsületével, hazafiságával, alkotmányunk és törvényeink rendeletei iránti érzületével ellentétbe nem hozatnék. Ezen közgyűlési kivételes missiónak itt érintett alapfeltételeit szem előtt tarva és azok színvonalán elfogulatlan, s tisztán a jog és kötelesség ép fogalmából mentett ítélet alá véve azon felsőbb kormányhatósági intézményeket és rendeleteket, valamint egyébb, nem alkotmányos és nem magyar kormányközegek által hatósági rendszerünk ellen gyakorlatba vett közvetlen és közvetett fellépéseket, akaratlanul is a kérdés szavait érezzük bensőnkben viszhangozni : várjon közgyűlési küldetésünknek van-e még további élete nélkül, hogy a feltételek, melyekhez köttetett, meg ne legyenek bántva? — vagy inkább nem érkezett e el az időpont, melyhez eljutva, a polgári becsület, a hazafiság, a törvény és alkotmány iránti tisztelet és hűség a tisztviselőtől mint közpolgártól követeli a maga szent adóját, hogy igy öntudatában megnyugtatva, a teljesített bazafiai kötelesség vigasztaló érzetével vonulhasson egyszerű magányába vissza, nehogy késlekedve a tartozásnak maga idejébeni kötelességszerű lerovásával, annak teljesíthetésében később az események megelőzzék, s oda utasítsák, hol részvét helyett elitéltetést, elismerés helyett megvetést talál. Felelősséggel törvényeink és alkotmányunk, felelősséggel küldőink és közönségünk, de felelősséggel önlelkiismeretünk iránti is vettük érett megfontolás és szigorú bírálat alá egy kivételes helyzetünk körülményeit és ezek követeléseit, valamint az időt és eseményeit is, mielőtt a föntebb feltett kérdésre egyenes választ határozunk róla el; nevezetesen : a nagyméltóságu magyar kir. helytartótanács, melynek elnöke az ország tárnoka excellentiájának egyenes, írott utasítása folytán szervezte magát hatóságunk az 1848: 23. törv. alapján, s később ugyanezen alapon s ugyanazon főkormányszék Indiával végré a törvény rendelte teljes tisztújitását is, — újabban részint a n. m. ndv. kanczellária utasítása folytán, részint saját hatalmából kibocsátott rendeletei alapján, mig bennünket a nem törvényes kir. biztos rendelkezései irnti engedelmességre utasit; míg hatósági jegyzőkönyveinknek időhatárokhoz kötött felterjesztését rendeli, holott a szabad kir. városoknak a kamra közvetlen felügyelése alóli kiszabadulásának, s annak mint oknak megemlítésével, hogy most már a szabad kir. városok is képviselő-testületi gyűlések megtartására jogositvák, épen az 1848-ki alaptörvényeink 23-ik czikkének érvénye előtt hajol meg; mig meghagyja, hogy a hírlapokra, az absolut rendszer alá kivetett törvénytelen beigtatási illetékek befizetése iránt az illetőket utasítsuk ; mig költségvetésünk felterjesztését sürgeti, s helyhatósági szabványozási jogainkból származó díjjegyzékünk érvényét felfüggeszti; mig a törvényeink által nem ismert császári pénzügyi hivatalokkal a törvénytelen adókövetelések iránt hivatalos érintkezésre utasít; mig saját költségünkön felállított reáltanodánk nyilvánosságát az állami nem magyar tanintézetek belszervezetének elfogadása föltételéhez köti, az alatta cs. pénzügyministeri rendeleteknek alkotmány- és törvénybe ütköző, a municipális ősi jogokat bántó kihirdetését és végrehajtását nem akadályozva, megengedi, hogy az adófolyvást erőhatalommal szedessék; hogy a főváros földesúri jogait megillető s annak törvényes tulajdonát képező vámjövedelemről a cs. pénzügy-igazgatóság tetszés szerint rendelkezzék; hogy a helyhatóságokat oly illetékek bevallása, behajtása és átszolgáltatására szorgalmazza, melyekhez azok törvényeink világos tilalmánál fogva járulni képtelenek; hogy hatóságunk több mint egy millió forintra rugó, a kincstár elleni, elismert és világos követelése kielégítetlenül hagyatva, ez naponkint jelentkező házi szándékos- szükségei miatt zavarból zavarba, s hatósági eredmékány-ényes működéseit gátló egyik szorongásból a másikba sodortassák, hogy az egyes adózók által befizetetlenül maradt, vagy maradó törvényellenes adóért a városi közvagyon és közérték tétesssék felelőssé oly kormányközeg által, mely alkotmányunkon kivül állva, hazánkban törvényes rendeleteket ki sem bocsáthat ; hogy ezenfelül törvényhatósági terület-jogunk is az által, mert a cs. pénzügyministeri, s egyéb volt cs. állami hivatalnokok, bár polgári állásúak legyenek, katonai törvényhatóság alá helyeztettek, nem csak érzékenyen megsértessék, hanem hogy ekképen — az igy szabadalmazottak a törvényellnes eljárások miatti törvényes megfenyités, valamint magánosok polgári jogainak irányukban érvényesítése ellen fedezve lévén, a magyar minicipalitás mihamarábbi lehettetésére mintegy ösztönöztessenek, és végül megengedi, hogy törvényhatóságunk tekintélyének saját közösségünk előtti gyanúsítására, a területünkön lakó szabad polgároknak a törvény oltalma alatt álló házaikat, a mi tudtunk és előleges értesíttetésünk nélkül ennek idején fegyeres erő látogathassa meg, s a titkos érdekek céljai által kijelölteket elhurczolja, s katonai börtönökben fogva tartsa; valamint hogy az úgynevezett rend helyreállítása tekintetéből, helyhatósági rend őreink mellőzésével, sőt a sok kiszabott szolgálat teljesítésének tettleges megakadályozásával a nyílt utczákon fegyveres beavatkozás történjék, sebesülések okoztassanak, és elfogatások eszközöltessenek, szóval részint egyenesen a nagyméltósága ndv. kanczellária, és a nm. helytartótanács által közvetlen, részint ezek felsőbb kormányhatósága mellett a cs. pénzügyigazgatóságok , és a fegyveres erő által alkotmányos helyhatósági életünk ellen oly támadásokat látunk és tapasztalunk intéztétől, melyeke erőtlenségünk el nem háríthatván, azoknak tétlen és hallgatag tovább emézése által bűnt követnénk el. Midőn tehát mi Felséged legmagasabb trónja előtt a most legrövidebben s alattvalói hódolattal elsorolt tényekből nem következtethetünk egyebet, mint hogy a birodalmi kormány élén álló státusministernek a birodalmi tanács 1. évi augustus 23-ai ülésében tett, s uralkodni Üzenetképen előadott azon nyilatkozata, miszerint Magyarország az 1848 — 49-ki események következtében alkotmányát eljátatása ezen időtől fogva mint hódított ország, melynek alkotmánya, alaptörvényei és kétoldalú Ünnepélyes szerződéses erő- és érvény nélküliek, áll az austriai birodalom tartományainak sorában, és mai birodalmi kormányzat programmjának alapjául vétetvén, törvényeink és alkotmányunk egyenes és természetes őrei, a törvényhatóságok erőszakos megszüntetése vagy keresett eszközökkel lehet leéítése vétetett czélba. Minthogy pedig ilyen, se népet se Irént nem boldogítható, nem erősíthető küzdelem — hitünk szerint — két felekezetet állít elő : az elnyomókét t. i. kik az országgyűlés előtt is kimondott fejedelmi teljhatalom fogalmából indulva ki, erejök és befolyásukat nyilván és alattomban arra használandják, hogy hazánk önrégi jogait és szabadságát, törvényeit és alkotmányát a nem rég proclamált birodalmi egység eszméjének ragadják oda áldozatul; és az elnyomottakét, kik kezükben az idő és viszontagságok által meg is viselt,.meg is szentelt törvénynyel, szivükben jogaik igazsága és elévülhetlensége irántimeggyőződéssel — tenni fogják azt, mint tenniük alkotmányos életfentartási ösztönükből kifolyó kötelességük ; — tűrnek és szenvednek, de országos kincsük, a nemzeti szabadság elalkuvására szövekezni soha és senkivel sem fognak. E két felekezet között mi, Pontváros alkotmányos tisztikara, miután nem természetünket nem tagadhatjuk meg, sem nemzeti létünk megsemmisítésére segédkezet nem nyújthatunk, semmiesetre sem tartozhatóan az elsőbbek közé, és mindenesetre az utóbbiak tömegének lévén alkatrészei, alattvalói mély tisztelettel és hódolatttal kijelentjük: mikép oly kormányi elvek szerint, mineket a birodalom mai miniszériuma a magyar nemzet ellenében részint eddig valósított, részint valósítani törekszik, hivatalos eljárásunkat, s bárminemű tiszti működésünket intézni, mig egyrészről a törvény iránti tiszteletünk és becsületérzetünkkel meg nem egyezőnek, s a haza elleni bűnnek tartjuk; másrészről kiáltó ellentétben látják e kormány törekvési maximáikat és azon hűséggel, melyet a magyar nemzet királyai, s a királyi jogokat a felséges dynastia részére biztosító szerződések és alaptörvények iránt érez, és tőle elvitathatlanul bizonyít, a mely hűséggel összeférhetlen ama koczkáztató politika, mely a szerencsének pillanatokra kedvező mosolyától elkábittatva, nem tartózkodik a szokás, idő és fejedelmi eskü megszentelte törvények és alapszerződések szabad megsértését, sőt felforgatását államigazgatási elvképen felállítani, s ekképen a viszonyok esetleges váltójával a törvényei és trónjához bűn ragaszkodó nemzetet oly doctrinával mételyezni meg, mely ezen ősi ragaszkodást alááshatná és ingadozóvá tehetné. Kijelentjük tovább, mikép alkotmányos helyhatóságunk jelen fonák viszonyai között nem csak a közigazgatást, de az alkotmányos törvénykezést is lehetlennek tartják; nem csak azért, mert alkotmányos biránk a nem alkotmányos és nem hazai törvények alatt álló császári hatóságok működése által törvényes hatáskörükben zsibbasztólag megszólíttatnak és akadályoztatnak, midőn vagy a törvénytelen illetékek beszedése által levetkeznek alkotmányos jellemüket, vagy pedig azt megtagadva, magukat erőszakos végrehajtások veszélyeinek tennék ki, hanem még azon okból is, mert hazánkban az alkotmányos bíró kötelessége nem egyedül abból áll, hogy a honpolgárok magánjogügyeit egyszerűen elintézze, hanem oda is kitérj, hogy az igazságot az alkotmányos törvények szellemében szolgáltassa ki, egyszersmind pedig a hazai törvényhozás önállóságának és függetlenségének, mely az alkotmány egyik kiegészítő részét teszi, his őre legyen. Mihelyt e hivatásának a hatalommal szemben meg nem felelhet, kötelessége inkább visszalépni, semmint az alkotmányos jogkör megcsonkítását közönyösen elnézve, annak megszegéséhez hallgatag eszközül hagyni magát felhasználtatni. Császári királyi Felség! Az alattvalói hűség őszinte érzetével előadottaknak érett megfontolása, és szigorú megbírálása után mi úgy találjuk, hogy ha országunk kormánya az általa eddig követett ösvényről le nem tér, s minket tovább is az eddigiekhez hasonló törvénytelen rendeletek teljesítésére bármi módon kényszerít; valamint, ha helyhatósági szerkezetünket az alkotmány és törvény alapján megillető jogok a nem a kotmányos kormányközegek sértő támadásainak továbbra is önkényes rendelkezésre kitéve hagyatnak, és a korona részéről nem találkozhatunk azon táogatással, melyre mint annak törvényes tagjai, fenséges jogainak ha védelmezői joggal és igazsággal számolunk, — nehogy ezen nemzeti történelmünkben páratlanul álló küzdelemnél, midőn az államkormány az, mely a legitim jogok megdöntésére működik, és a nép az, mely e jogok védelme mellett egy tűrő és szenvedő tömeggé alakul, — továbbra is helyeinken maradva, mi is ezen legitim ősi jogok ostromlói közé tartozzunk, — bekövetkezettnek látandjuk az időpontot, midőn alkotmányos tisztikari állásunk agy becsületünk, mint hsiafiságunk, a törvény és alkotmány iránti érzületünkkel megsérthetlenné válik, midőn tehát közgyűlési küldetésünk alapfeltételeinek nyílt és vétkes megszegése nélkül azt megtartani, s hivatalos működésünket folytatni nem lehet Engedje tehát esássári királyi Felséged hit alattvalóinak, hogy ragaszkodva a f. évi aug. 3-ai közgyűlés által alkotmányos jogainkat és törvényeinket sértő minden felsőbb rendelet ellen kimondott óváshoz, mély tisztelettel és hódolattal kinyilatkoztassuk, miszerint mi a magas kormánynak legközelebbi olyatén rendeletére, melyben akár újabb jogsérelmekkel illetné helyhatósági szerkezetünket, törvény-ellenes intézkedési végrehajtására kényszerítvén bennünket,— akár a már megtörténteknek még lehető orvoslása iránt minket biztosítani, s a jövendőktől megkiméltetni képet nem lenne vagy nem akarna, — mi azon törvényhatósági állásról, melyre minket fővárosnak választó közönségének bizalma hívott meg, és a hatósági közgyűlés helyzett, azonnal és egyetemesen visszalépünk , hagyván a felelősség súlyos terhét azokra, kik lelkiismeretüket elég edzettnek érzik arra, hogy egy nemzet életfájának törzse ellen naponként újabb és újabb csapásokat intézhetnek, s kiszárítása végett koronkint egy egy gyök kiszakitására aggodalom nélkül vállalkozhatnak. Kik egyébiránt alattvalói mély tisztelet- és hódolattal öröklünk. Pesten 1861. October 16-án tartott teljes tanácsgyülésünkből. — Szeged városának közgyűlése oct. 14-én. A jegyzőkönyv hitelesítése folytán azon pontnál, ho Szeged városának képviselő testülete kimondja, miszerint a szétoszlatott országgyűlés „minden tetteit elsőtől utósóig helyesli és magáévá teszi“, Óvári Lipót képviselő, támogatva Tóth Mihály és Mészáros János által, a határozatot olykér kívánta utólagosan módosíttatni, hogy abba még e kifejezés: „Deák óvását is“, mint magát a képviselő úr kifejezte, ki hihetőleg az országgyűlés óvását kívánta érteni, beszarassék. Mely kivonata azonban azon oknál fogva, hogy a határozatokat hitelesítés alkalmával változtatni nem lehet, teljesítetten maradt, oda utasíttatván az indítványozó, hogy ha e tekintetben változtatást kíván, azt külön indítvány alakjában terjeszsze elő. Ezután a közbiztonsági segísségi állapotról létetvén jelentés, utána a m. k. helyt, tanácsnak legújabban érkezett intézvényei vétettek tanácskozás alá; ezek sorában első helyen az, mely mind a közgyűlések, mind a tanácsülések jegyzőkönyveit esetről esetre nyolcz nap alatt rendeli felküldetni. Ez intézmény hoszszabb vitára szolgáltatott alkalmat. Óvári Lipót a törvény világos rendeletére hivatkozva, mely szerint Magyarország szabad ország, mely pátensek által nem kormányozható, fölemlíti különösen az 1680, 1741, 1566 és 1610 diki törvényeket, melyeknek értelménél fogva a törvénytelen pátensek nem teljesitendők. Ily törvénytelen rendelet a helytartótanácsnak felolvasott intézménye is, miután annak teljesítése az autonómiával, melylyel az 1848-ks törvényhozás a sz. k. városokat a megyék formájára felruházta, homlokegyenest ellenkezik. Ennélfogva ez intézményt is, mint törvényeinkbe ütközőt félretétetni indítványozza. Vadász Manó főbíró ellenkező véleményben van. Figyelmezteti a közönséget azon körülményre, hogy abnormis állapotban vagyunk, úgy hogy azt sem tudjuk, kitől függünk. A helytartótanácsnak el nem ismerése ellenkeznék nemcsak eddigi eljárásunkkal, de e hatóság létezésével is. Megválasztatni — úgymond — hagytuk magunkat a helyt, tanács intézménye folytán, miután szóló volt az, ki a választásokat a kormányszéknél Szegedre nézve kieszközölte. A városi hatóság határozatai az 1848 törvények szerint is a minisztériumnak felterjesztendők, nem azért, hogy azokat ott megváltoztassák, vagy megsemmisítsék , hanem csupán tudomásul. Nem tartja ildomosnak, a hatalmat magánk ellen provokálni; miután nincs okunk rettegni a világosságtól és a határozatok köztudomásra juttatásától. Lássa a nép is, mi rá nézve csak megnyugtató lesz, hogy mi nem félünk a nyilvánosságtól, hanem határozatainkat bátran terjesztjük a felsőbb hatóság elé. Indítványozza ennélfogva a jegyzőkönyveknek, de csupán tudomásul vétel végett, másolatban felküldését. Mészáros: A közgyűlés elvégezte, hogy a helytartó tanáccsal nincs semmi összeköttetésben. A helytartótanács nem ministérium. Elnök oly végzést, milyent elötte szóló említ, nem ismer , pedig ő szokta a végzéseket kimondani, tehát csak kellene róla tudomással bíróta. Azt kimondta a közgyűlés, hogy törvényes dicastériumnak el nem ismeri, de a vele való érintkezés elkerülhetetlen. Hiszen épen előtte szóló is elfogadta a helytartótanács eszközlése folytán számára kiadott és külföldre szóló útlevelet. Rigó János erősíti oly határozat létezését. Nemcsak hogy törvényes hatóságnak el nem ismerte, de midőn a tisztviselők fizetése volt szóban, szinte visszautasította beleavatkozási követelt jogát. A legnagyobb következetlenség volna, most e parancsának engedelmeskedni. Elnök: A tisztviselők Sietései iránti határozatot is felküldtük tudomás végett, de azt nem ismertük el, hogy joga volna azon változtatni. És ezt jövőre is megtesszük, habár a jegyzőkönyvek fel is küldetnek. Tóth Mihály nem volt ugyan az első gyűlésekben, de tudja, hogy az 1848 : XXIII. t. sz. a sz. kir. városokat önállóknak nyilvánítja, törvényes felügyelet mellett. De ki gyakorolhatja törvény szerint e felügyeletet ? A ministerium. Ha volna magyar ministerium, akkor ő is fölterjesztetni kívánná a jegyzőkönyveket. Kolb tanácsnoka fölterjesztés mellett nyilatkozik ; mert 1) ministerium nincs, ezt tehát a helyi, tanács pótolja; mert 2) okvetlenül szükséges a felügyelet, mely a ministeriumot pótolja ; 3) mert a város a helyi, tanácshoz folyamodott decemberben, hogy magát szervezhesse, ha tehát most el nem is ismerjük, önmagunk létét fognák megtagadni, végre , mert az önkormányzat nem ellenkezik a felügyelettel. Müller János egyszerűen a fölterjesztés mellett nyilatkozik, a bíró úr által előterjesztett okoknál fogva. Burger Zsigmond a fölterjesztés mellett nyilatkoznék, ha ez által az alkotmányt nem látná fenyegetve. De épen azért nyilatkoznak ellene egyhangúlag a megyék és városok. Óvári József szavazatra kívánja a kérdést bocsáttatni. Bérczy Antal főkapitány tudomás végett fel akarja a jegyzőkönyveket terjesztetni. A függetlenség, melylyel a szab. kir. városok felruháztatok, nem