Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-20 / 242. szám

Első évi folytul. 242. szám — IMI. Hierkemtó-hivatal: Al§anasor 5 t*. 9-dik mjí!l Kiadó hivatal : Barátok t«re 7. «»ám. föld»* ml Klotisetfcetai Bahr e«t«n a kiadóhivatalVtan. bazikk-tere 7. isázn földszint. Viddkám bérm*ules levelekkor,. imoden ponta-hivatalnal.SÜRGÖNY Vasárnap October 20 Elölszftt'si »rak ansirlal értékbe». Hadapasteu kú»hos hordva. ft kr ft kr Ktfdm«^rra 16 — Évnegyedre i 60 Peldvre * 50 Rfy hóra J — Viddkro, jüopo •os Tax Zfr&aérr* 19 — >.vnt evedre 6 — Pel^rre 10 — Egy bóra 9 — HIVATALOS KÉSZ. Hirdetés. Az 1882 ik közigazgatási évben történendő adóbabaj fiára nézve a következő legmagasabb nyiltparancs adatott ki. Millae Ferenci József, Isten kegyelméből austriai császár, Magyar r ész.Csehországok királya, Lombardia és Velencie, Dalmátia, Croatia, Szlavónia, Galiczia, Lodomeria, és Illyria királya, Jeruzsálem királya stb. Austria főherczege, Toscana és Kraln nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Steier, Karantén, Krain, és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvaország frigrófja, Felső- és Alsó Silézia herczege, Modena, Parma, Piacenza és Quastalla, Auschwitz, és Zator, Teachen, Frianz, Ragusa, és Zára herczege, Habsburg és Tirol, Küburg, Giliez és Gradiska herczeg-grófja, Trient és Brixen herczege, Felső- és Alsó-Lauschitz és Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Cattaro, a a Vendimark ura, a szerb vajdaság nagy vajdája stb. stb." Miután az államköltségvetésnek az egész birodalmi tanácsot illető megvizsgálása eddig meg nem történhetett, és így az 1862-ik évi közigazgatási évre az államszükséglet alkotmányos után még eddig meg nem állapíttathatott; másrészt azonban a folyó államszükségletek fedezéséről gondoskodni kell, — és miután továbbá az 1861. február 26 -i államaléptörvény 10. §. szerint az adók és jövedékek a fenálló törvények tzenint szedetnek be, míg ezek alkotmányos uton meg nem változtatnak,— miniszereink meghallgatása után elhatároztuk és rendeljük, amint következik. A közvetlen adók, az 1859-ik évi május 13-kin kelt rendeletünkkel behozott rendkívüli pótlékkal együtt az 1862-ik évi közigazgatási évre ugyanazon módon és ugyanazon mennyiségben veendők tartozásba, és szedendők be, mint az 1860 ik évi October 8-án kelt nyiltparancsunk által az 1861-ik évre elrendeltetett. Azonban fönntartjuk magunknak a netalán szükségesnek mutatkozó, és alkotmányos utón elhatározandó változtatásokat még az 1862 ik közigazgatási év folytában érvényesíteni. A végrehajtással pénzügyministerünk bizatik meg. Kelt birodalmi fő- és székvárosunkban Bécsben, az egyezer nyolczszázhatvanegyedik év October havának tizenkettedikén, uralkodásunk tizenharmadik évében. cs. k. Apostoli Felsége legmagasabb parancsára. Rainer (Bherczeg a. k. Pienrr a. k. Legmagasb rendeletre B. Ransonnet a. k. Ezen legmagasabb rendelet értelmében az 1861 ki közigazgatási évre szükségelt közvetlen adók kiszabása, tartozásba vétele, és beszedése iránt a netalán szükségesnek mutatkozó, és alkotmányos úton elhatározandó változtatások beálltáig azon határozmányok veendők foganatba, melyek az 1861-ik évre szolgáltak zsinórmértékül. Midőn tehát a cs. kir. adó és pénzügyi hatóságok oda utasittatnak, hogy a közvetlen adók kivetését, tartozásba vételét, és behajtását a fenálló rendszabályok értelmében eszközöljék: a községek, testületek, és adókötelezettek ebbéli kötelezettségük teljesítésére annál inkább felszólíhatnak, miután az elmulasztás káros következményeit maguknak fogják tulajdonítani. Különösen a községek és testületeknek a fenálló rendszabályok és adótörvények értelmében az egyenes adók kivetése, tartozásba vétele és behajtása körül őket illető közreműködési kötelezettségekre avval figyelmeztetnek, hogy azon adóösszegek, melyek ezen közreműködés nem teljesítése miatt be nem hajtathatnának, a községek és testületek jövedelméből is vagyonából fognak behajtatni. Budán 1861-ik October 18 án. A cs. kir. nagyvárad-beudai országos pénzügy igazgatóságtól. A tekintetes királyi ítélő táblának folyó 1861-ik évi October hélső és 15-ik napjain 4185. számhoz keletkezett határozatai folytán: I. Ügyvédi okleveleiknek kért megújítása megengedtetett a következőknek: Magyar János, Bajusz József, Ebner Eduard, Kolossa Ferencs, Horváth Antal, kik is a szokott ügyvédi eskünek a kir. ítélő tábla előtt leendő letétele ségétt jelentkezhetnek. II. Ügyvédi pót-, illetőeg renden vizsgára bocsáttatnak, és pedig f. évi november hó 18—23 ik napjai közt a következők: Kárik Ferenci, Kovács Antal, Lamperth Sándor, Mikovényi Róbert, Keller Antal, Baloghy László, Koháry Kálmán, Háry Alajos, Kolonth János, Csesznek József, Borlya Zsigmond, Kiss Ferenci, Grentsarsky Constantin, Schlachta Imre, Csillag József, Halmi Menyhért, Fadgyes Gyula, Philimon Miklós, Pottondy Ágoston, Brázai Ferencz, Tailsbauer György, Glózer József, Emry Károly, Vaday Károly, Lörinczi Imre, Nagy Benő, Pulai Geiza Vidtor, Kontúr József, Salacz Gyula, Szentkatolnai Cseh Ferencz, Barthos Tivadar, Folkns Antal, Bogdán Lajos, Síró Ferencz, Amman Arzén, Ghillányi Adolf, Rajnay Ignicz, Thaly Sándor, Keresztszeghy Kálmán, Hajdú Ferencz, Banszner József, Kultsár Alajos, Janó Sándor, Kozma Zsombor, Bóra Béla, Ecsedy László, Gerlóczy Gyula, Bonzay Elek, Plathy Gyula, Bognár Geiza, Kada Antal, Czigány Károly, Árnánt Béla, Folinus István, Gellért László, Smit Sándor, Stetilla Ignácz, Újhelyi Boldizsár, Jeszenszky Ferencz, Szabó Ferencz, Fridi Lipót, Németh Miklós, Veleczky Gyula, Gada György, Horváth József, Oeffner Ferencz, Szvobodi Ignácz, Büttner József, Pásztélyi János, Dohnányi Lajos, Vejevich Zakár, Deling Ignácz, Maruska János, Drakulic Gábor, Gaál Ernő, Rajkovich Márk, Cservinka Károly, Brettner József, Lázár Mihály. Továbbá ugyanazon november hó 25- 30 ik napjai közt a következők: Bangya Sándor, Büky János, Kóburg Lajos, Korcsmáros Gáspár, Király Vidor, Mészáros József, Farkas Péter, Kudelka Aladár, Osvald János , Kermeczky Móricz , Sádeczky Lajos , Novákovics Emil, Battyók F.ndre , Ujfalvay Imre, Hacker Károly , Vitányi József, Krucnay Károly, Tomassovics Ferencz, Sebő Imre , Kúthy Imre , Kránitz Imre , Huzly Károly , Csoknyay János, Komáromi Károly, Nagy József, Szilvássy László, Puszkay Ferencz, Farkas János, Alker Gusztáv, Schlick Gyula, Unger György, ifj. Lebánovics István, Luksics Bódog, Stettler Pál, Szerény Pető, (előbb Miatovics), Gaál Ferenci, Pópa (Popovica) Tivadar, Brindas (Bremmsiann) Jakab, Stephanides Henrik, Dobos József, Hoffmann János, Török Pál, Novák János, Ticséczky Miklós, Tornyos Zsigmond, Baráth Ferencz, Zebery Gábor, Horkai Szhiler Adolf, Lnogh Mihály, Lipcx Móricz, Jakabffy Károly, Strobl Ferencz, Varga Benjámin, Jánosy Pál, Németh László, Gombos Pál, Cégely Ferenci, Hegedűs Lajos, Aubner Nándor, Mihalik László, Török Sándor, Kovács Károly, Jakabffy Pál, Vajda László, Farkas Jnos, Koóa Ferenci, ifj. Bubreg Antal, Mayr Emil, Patovay Balázs, Vajda Gyula, Szávics Döme, Heinrich János, Schwartz Szidor, Támár Alajos, Boda Vilmos, Balogh János, Nehrebeczky György, Zlinszky Gyula, Tittler Béla, Vajkó László. Az illetők miheztartása végett megjegyeztetik, hogy a határnap kitűzésénél a fentebbi sorozat fog szem előtt tartatni, mire nézve szükséges, hogy az illetők a kívánt határnap kitűzése előtt legalább 24 órával — a királyi kisebb kanczelláriában jelentkezzenek. — Azoknak, kik • részükre kijelölt hetekben megjelenni gátolva lennének, személyes jelentkezésük folytán deczember hó három első hetében, — mindenkor TÁRCZA. Elkésett vasárnapi merengések. (Sept. 8 káról). Az országgyűlés oly régen meghalt, vagyis elevenen eltemettetett, hogy alig emlékszik valan róla, kívülem , pedig — multis ille flebilis occidit, Dolli flebilior quam mibi; — azaz senki se líraija annyira, mint magam; úgy vagyok vele, mint a halottakkal szoktunk rendesen lenni; csak akkor fedezzük föl jeles tulajdonaikat, miket etekben nem becsültünk, midőn már nem mondhatjuk meg nekik. Mily eleven, mozgékony arczot adtak Pestnek a képviselő urak ! mily corséi jellemet a váorintexának ! mily sürgést okoztak a boltokban; mily zajt a vendéglőkben, kivált a vadászkürtben, hol leghűbb kegyelőim ■ legjobb barátaim tártanak besteckelt asztalt, hol merő szeretetből engem meg is aprítottam volna, ha beefateaknak születtem vala.... Ők elmentek, s azóta Pest oly puszta, mint tánczterem bál utáni reggel; oly elhagyott, mint a pesti műtárlat teremei; oly unalmas, mint egy gőzhajós utazás Pestről Apatinig. Mélabús gondolatokkal járok végig az utczákon: sík, puszta, kietlen a határ, vad meg nem üvölti, nem szállja madár!; hasztalan jártatom zwickeres szemeim jobbra-balra, ők nincsenek, s nem látható ember, kivel egy árva szócskát is lehetne váltani a canczellár óhajairól, az államminiszer terveiről, a lett, leendő s lehetetlen, de valószínű dolgokról, miket teljes okunk van hinni, és ugyanannyi okunk nem hinni, de míg együttvéve fenséges zagyvalékot képeznek, minek neve conjectural Bár itt lennének ők, hadd mondanám el nekik, mennyire megbántam, mit penilantiámban valaha némelyikök ellen akaratom ellen elkövettem, mit soha sem is tettem volna, ha azt tudom, hogy ily pórul járnak, s egy zsákba dugják őket velem; megkövetném őket egytől-egyig, nyakukba is borulnék, egy, sőt több pohár bort is meginnám velük, csak itt lennének! De mind hiába! Itthagytak, és Pest „a poros", mostanság oly unalmas mint ama híres német város Aachen, melyben Heinét ámuztában egy kis eb arra kérte, legyen oly szives, körmére hágni, hogy némi kis szórakozása legyen. Még a nap is oly unalmas egyformasággal süt két hónap óta, mintha az ég viselt a föld gőzei mind kiszáradtak volna; már pedig a szép napokat is úgy meg lehet inni, mint a legjobb nő is végre megun oly férjet, ki mindig jó, mindig szerető, mindig nyájas és engedékeny..........igen igen , meg nő, ha valamely boszantó szeszély, nagy harag, a zsarnoki makacsság zivatarával koránkint a félélégi és viszontharag érzelmeit nem költi fel a nő szilében, mi neki oly szórakoztató s jótékony változás, mint a természetben is a zivatar, amely után százszor pompásabb a napfény, s melegebbek a sugarai. A mily édes aztán a kiengesztelés csókja. De e szép nő a természet tudta nélkül halálához közeig; előttünk az ősz, majd eljö a tél, s a nyár elmúló gyönyörei után hasztalan lesz eperlni; tehát — ki a hegyekbe. Azon hatalmas cserfák a hársak valamelyike alá keveredem, mik a „diaznóföi“ környezik a zugligetbe,; s politikától pihenésem ártatlan szemlélődéseire használva eszembe jó, mi mély aeszketikai érzület lakik nálunk, hol a legregényesb vidéket diaznófőnek, s egy hashajtó keserű vizet Széchenyi-viznek neveznek el s több efélék. Elgondol az ember ily siegrában ezerféle okos bolondságot, de a gondolatok lassa,kint elhallgatnak, s a környező bűbáj oly ünnepélyes kedély-állapotba ringat, s annyira elmélyedsz a komolyságba, hogy ha valaki észrevesz— kíváncsian kérdi’tőled: miről gondolkozol?—És a kérdés rendkívül meglep, mert akkor veszed észre, hogy — semmiről se gondolkozol, a szinte szégyenled ezt megvallani. Pedig ez a legetodásabb szellemi tevékenység, midőn az értelmünkön túlszárnyaló lélek megfoghatlan módon félig bennünk félig kívülünk működik, azt se tudjuk, mi okból, mi haszonra? csak midőn Öntudatra jövünk ismét, fölkelünk helyünkből, visszafordulunk az élet képeihez — akkor kényüknek s oly cemesülteknek érezzük magunkat, mintha istenekkel társalogtunk volna. Hanem persze a zugligetben nehéz istenekkel társalogni, mert az átkozott czigány czinczegés lépten nyomon jeleúz a kocsmai atmosphaerába; ennélfogva lehető legprózaibb gondolatokkal a közelgő ebédről, nyújtózván a fa alatt, taktust verve a távolból hallatszó taktikátlan csárdáshoz, bemeresztem szemeimet a kék messzeségbe, a sötét kék égbe, s égsötétségbe. De fölöttem rendkívüli élénkség uralkodott meny és föld között a fecskék milliói sürögtek a lebegtek keresztül kasai fejem fölött. — September 8 ha volt, a fecskék Iz. Mihály napja, melyen hurczolkodnak el, meszsze ország világra. — Én nem trom, melyik hazai naptáriunkkal vannak összeköttetésben, de oly jól tudják, hogy az ő napjuk eljött és mennek. ■ a szép meleg idő tartósságával hasztalan biztatja őket az időjóslatban legremekebb újságíró is. Élénk gyűlésizén volt, új és új csapatok érkeztek, finom szisxegissel köszöntve egymást; eves találkozók gyengéd csókot váltottak reptökben, meglátszék, nyájasan kérdik egymást: hol és mint töltöd a nyarat? jó volt a gazdád? barátságosé a házfődés? fészkedet nem bántotta-e pajzán gyerek? s volté rá,az elég, és egyéb jó confect? Azután általános jön a tanácskozás, hogy miként, merre és meddig, mikorra ? pártok látszottak alakulni, haladók és maradók, a gyors szárnyú a jé csevegő korlesek röpkedtek egy csoporttól máshoz, gyakorolva a rábeszélés mestségét. Úgy látszik, a haladók győztek, a hogy szakatlna ne legyen köztük, a kis csoportokban el ne veszszenek, a minoritás is aláveti magát egy zsíros szájú alének indítványának, mely úgy kezdődött: „ütött az óra!“ És mennek. Vajha mehetniük mi is, kedves fecskéim, mi, kik jó gazdáitok valánk, a Kárpátoktól le az Adriáig. Vajha mi is itt hagyhatnék oly könnyű szívvel tanyáinkat, a kiszabadulva a rzixrati politika hálóiból, mennénk vissza őseink puszta hazájába; vagy ne is hagyták volna el soha Ázsia sivatagjait, hogy ott vad, de szabad nomádok maradtunk volna, ha már nem tudtuk megtanulni a német nemzeti erényt, szépen meg hajolni minden kormány előtt, az áldott lelke a a biztosított kenyérkereset kedvéért ! Mit kapott alázatosságáért cserébe a német? — egy kis államadósságot, meg nem is csekély adót, de annál gondosabb rendőrséget, sok vachparádét, keresztet és „portupét“, éhes neamtersereget, a több efféle áldást, az igaz ! De nézzétek meg virágzó országait, pompás városait, gyönyörű fürdőhelyeit, templomait, multam és színházait, kriptotékáit és pinakotékát, költői és prózai irodalmát; és ha irigyiitek tőle e kincseket, gondoljátok meg hogy mindez a békeszerető alázatosság vívmánya; a béke pedig az, mely a vagyont, a vagyonnal a takarékosságot és munkakedvet, szóval: a polgári erényeket szüli és növeli. Míg mi örökké a szabadságért küzdöttünk, melyet soha se tudtunk megalapítani; annak mindent, s a polgárisodásfejlődésének s biztosításának semmit sem akadunk áldozni ma is! És igy sem a beduin vagy cserkesz vad, de szabad létének, sem a civiiisatio áldásainak nem örvendhetünk, hanem egy miserabilia közepes állapotban élvehalva tengődtnk. Filister a német, az igaz, s mint Börne mondja : oly gyámoltalan, hogyha tizenetten v unak s egyetlen ember támadja meg őket, a rendőrségért kiabálnak : nem is akarnám, hogy a magyar is csak tejfaló, gombóca nyelő, fakanál a barátságot kerülő, a vendégeket rettegő kupeczczé, minden bajai szükségeire nézve a kegyes kormány atyáskodásában megnyugvó Tallero y Zebulonná fajmjon, de egy kis filiszterség még sem ártana talán .... Hasztalan töprenkedés; baz’aan azért, mert mind e szép, vagyis nem n ép, de igaz gondolatot még csak meg se irhitom a tárczába, hogy legalább ve- 8*hü fejszéitek nyele kerüljön! — Pedig a tárczát cukivilni kell már lapjainknak; maholnap véget vetnek a vezérczikkezésnek, mely úgy is egyedüli okozója annak, hogy minden úgy van, a hogy nem kellene lenni, s nem úgy, a hogy jó volna; hogy nem minden embernek jut csirkeleves jó portré, hanem arnál több másféle portió, executio, mated redictio . . . Igen, miről is hétfő én péntek-napokon, — illetőleg 1862 évi február havában — fog bizonyos határnap kitüzetni. — Kelt Pesten 1861 évi october 17-ik napján. VÁMHIVATALOS RÉNZ. October huszadika évnapját megülendök, a helyett, hogy visszapillantással fárasztanák emlékünket, forduljunk azon tényekhez, miket a legközelebbi jövő hozni látszik. Igaz, hogy nem olyanok e tények, minőket 1860 oct 20-kán még valaha lehetőknek s jöhetőknek jósolni mertünk volna; nem is olyanok, hogy azokat az oct. 20-kának logikai következményeiül tekinteni s az oct. 20-ki szellem kifolyása gyanánt ünnepelni lehetne; az ellen is tiltakozunk, hogy, mint a bécsi lapok minden nyilatkozatainkat, ezeket is a kanczellária inspirálójának tulajdonítsák, miket pedig csak hírlapokból szedtünk, de végre e tényeket elég érthetőn jelzik és jósolják : a „Donau Ztg.", „Fortschritt“, az „Augsburgi Alig.“, sőt a „Presse" is, ennélfogva lássuk. Midőn azonban olvasóink méltó kíváncsiságát imigy felfokoztuk, meg kell vallanunk, hogy mindeddig magunk sem vagyunk képesek kiokoskodni, minemű honmentő tények lesznek azok, mikre előkészíttetünk? mily rendszabályokat fog és kicsoda életbeléptetni, hogy vége szakadjon azon állapotnak, melyet a „Don. Ztg."gal mi is tovább tarthatlannak mondunk ? Amit kivenni képesek vagyunk a homályos jelzésekből, annak foglalata abból áll, mit az „Augs. Alig.“ a kormány jelszavának mond: erély, erély, s harmadszor is erély ! Azt hinné az ember, hogy 1849-től fogva sem hiányzott az erély a kormányon, s ha az erély egyedül képes lenne az austriai birodalomban tartható állapotokat alapítani, soha sem értük volna el 1860 oct. 20-kát, mert nem lett volna szükség reá. Kétségtelen, hogy a kormányoknak erélyre van szükségük, legkivált ily zűrzavaros időiben, de azt hiszszük, más valamire még nagyobb szükségük van, és ellenkezőleg a „Presserei, mely azt mondja: „a magyarországi viszonyok annyira bonyolultak, hogy kétkednie kell e csomónak törvényes utáni megoldhatásán.“ A higgadt megfontolás után az a hitünk, hogy a bonyolult csomót csak törvényes úton lehet megoldani. Tizenkét év óta megtörtént mindenféle kísérlet, megoldani e csomót, de csak mindig bonyolultabb jön az, adja a Mindenható, hogy végre valahtíra, de mielőbb megkísértsük annak törvényes utáni megoldását, mert még csak ezen egyetlen kísérlet nem tétetett meg félig sem, annál kevésbé erélylyel. Pedig erély és kitartás e kísérletnél is szükséges lenne; de miután az elmulasztatott s prot visorre egyetlen expediensül csak az erélyt tudják ajánlani az említett lapok, nem csoda, ha a dolgok jelen állásában kígyót békát kiabálnak . az oct. 20-ai vívmányból még egyedül fönnálló s magyar kormányszékekre, a kanczelláriára , helytartó tanácsra. „A magyar ndv. kancelláriában Bécsben, a m. kir. helytartó tanácsban, a kir. kúriában, hétszemélyes táblán, a befolyásos állomásokon Budapesten még mindig Vay és Sieeten hívei ülnek, a 48 ki szempont feltétlen hívei, Deák imádói, kik a pesti bizottmánynak a bécsi kormány minden léptét elárulák sat." Így szól a hírhedt augsburgi vénasszony, észre sem véve, mily oktalanságokat hadar; mert hisz okt. 20-ig merő hűséges s feltétlenül engedelmes hivatalnokok álltak az országhatóságok élén; tehát vagy az ő ügyetlenségük volt oka, hogy a kormány még sem boldogult; vagy pedig igaz, hogy a kormány szilárd állásaihoz még valami egyéb is kell a hűséges s föltétlenül engedelmes hivatalnokokon kivül; — és akkor az udv. kanczellária, helytartótanács,kúria epuratoja, melyre az augsburgi előkészít, még nem sokat fog használni. Egyébiránt ezen epuratio nagy bajjal fogna járni, mert, amennyire szerencsénk van ezen országos hatóságok tagjait ismerni, bizton mondhatjuk, hogy az Ő Felsége iránti hűségben nem engedik ugyan magukat felülmutatni, de ha az „Augs. Alig. Ztg.“ értelmébeni epuratióról volna szó, mindenikek büszke lenne impulusnak találtatni, s e műtét teljes feloszlatást jelenthetne csak. Azonban mit jelentsen ezen erény, s epuratio— azt legvilágosabban mondja meg a „Fortschritt", mely ha valami esztelenséget drastice kell formulázni, utót érheti, a szokott lenni. A „Fortschritt“ szerint azon pontra érkeztek a dolgok, melyen a franczia azt szokta mondani, hogy „véget kell vetni az egésznek“. Engedékenység útján, azt mondja, nem lehet kivinni többé semmit, mert az engedmények a küzdelem pillanatában teljes forradalomra vezetnek. Azért újra „szilárd kézzel“ kell megragadni a gyeplőt s a „Fortschritt“ egy állítólagos pesti levélben el is készített már a manifestumot a korona (?) számára, melylyel az újra kezébe venne mindent, míg egy higgadtabb országgyűlés létre nem jön. Amen. K.Aurél. I Kegyes tudósítások. — Veszprémi m gy. főispánjának, méltóságos eörményi b. Fiáth Ferenc, un.ab. az 1861. évi szpember 2-án tartott bizottmányi közgyűlést megnyitó beszéde. Mielőtt a mai nap teendőihez fognánk, legyen szabad a tisztelt bizottmányhoz pár szót szóláncul a jelen helyzetről, röviden s minden költészet nélkül; — röviden: — mert sokkal közelebb érdeket benőtteket a legközelebb lefolyt hónapok történelme, mintsem hogy azt éber figyelemmel ne kísértük volna, s igy e tekintetben újat nem mondhatnék; — minden költészet nélkül: mert vitek eredete mint eredménye ideig óráig tartó lelkesedés; míg a politikában nyugalomra a higgadtságra van szükség, nehogy az örök igazság változhatlan elveit szem elöl téveszsék akkor, midőn a kor visszautasithatlan kivonatival alkudoznék, midőn elejtjük azt, mi az időnek esik áldozatul, midőn tekintetbe vesszük azt, mit az új viszonyok követelnek. Midőn pár hóval ezelőtt az ország gyűlése meg-