Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-22 / 243. szám
M évi folyam. V. szám - 1801. 8ierkesi hivn(al: Alcunapor 6. •* *. i dik ea»M kiadó hivatal: H»r4tok-tike 7 «iám, foldminit tlö£*eth«taiBui eiUui a kiadóhivatalban. barátja-torc 7. ittm, rbMgtint Vidéken bérmentes levelekben , minden post»-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten h is hős hordva. ft kr ft kr Kj?é*»dvTe IS — Évnegyedre 4 60 Félévre 7 50 E$y hóra 3 — Vidékre, BeSgterre Pftlévre Évnegyedre 6 — Kfky hóra 3 - HIVATALOS RÉSZ. A régibb államadósságnak az 1818 ik évi mártius hó 21-én s 1869-ik évi december hó 23 ról kelt legfeljebb nyiliparancsok következtében f. évi october hó 1-én eszközlött 343 ik kisorsolásánál a 411 ik sorosat mutatott ki. Ezen sorozat krajnai rendi kitcstári kötelezvényeket foglal magában, eredeti kamatlábbal és pedig a 3409. számtól bezárólag 3700 számig l’V.-tel, és az 1-től 2209. számig bezárólag 2*/.-tel, 1,312,460 ft tőkeöszlettel s a leszállított kamatláb szerint 24,903 ft 11 kr összeg kamattal. Ezen kötvények az 1818 ik évi mártius 21-röl kelt legfelsőbb nyiltparancs határozatai szerint az eredeti kamatlábra emeltetnek, és a mennyiben ez az &'/• Szállólit p. pénzben feléri, a cs. kir. pénzfigyministeriumnak 1858-ki oct. 26-án 5286. (b. t. I. 190. sz.) sz. alatt kelt hirdetményében közzétett átszámítási mérv szerint az illető fél kívánságára 57. austriai értékre szóló államadósági kötvényekkel fognak kicseréltetni. Kelt Bécsben 1861. oct. 3-án. A cs. k. államadósság igazgatóságától. Több vármegyében uralgó keleti marha vész miatt, a Tolna vármegyében tartatni szokott marhavásároknak megtartása további rendelkezésig ezennel betiltatik. Budán 1861. észi oct. 14. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Neueste Nachrichten“ érdekes összeállitást közöl a bécsi lapokból, midőn mondja: „Ma a bécsi lapok valamennyi lapjának fö-vezérezikkét sz 1860. october 20 és az elmúlt évre való visszatekintés képezi. Valóban szivsz.aggató szemlészet! Egyetlen egy lap se merészel reménylent a jövőben. Minden hasábon szomorúság, lehangoltság, aggodalom, panasz és elítélés. A „Presse“ az october 20-kát épenséggel vezeklési nap pal jelöli ki Austria történeti naptárában, azonban a február 20 se ünnepelölte. Az „Ost D. Post“ gyermeki és hivatalos jajveszéklesében nem bír magán más kép segíteni, mint hogy újra, meg újra mind az öt ujjával a gonosz „Octoberi férfiakra“ mutat és a nagy Nestroyt a „gnosz gyerkőezékben“ utánozva, felkiált: „mi ártatlanok vagyunk, nem mi vagyunk okai, azok tették.“ Csak az „Oesterr. Zig“ és „DonanZ'g“ válnak becsületére ministeri tiszta vértiknek és oktoberi vigaszczikkeik végén büszkén és győzelmi biztossággal bontják szét a február 26 ka lobogóját. Hogy a „Wanderer“ semmi megállható motívumot nem talál valami ünnepi hymnus éneklésére, magában értetik. Épen oly kevésbé vonzatnak azonban örömteljes érzések fölé a „Vaterland“ és „Volksfreund“ féle színezett lapok. Szóval a lehangoltság közös — „A harangok tompán zúgnak össze“ — és mind e jajveszeklések közt nem emelkedik egyetlen vigasztaló erőteljes hang, egyetlen benső meggyőződésből eredt őszinte szó, hogy minden jobbra fordul, és egyetlen távoli figyelmeztetés se, hogy mikép forduland jobbra.“ Sterka-Lulutz Sándor gyulafejérvári érsek 6 excla repraesentaliója, melyet az ideigl. erdélyi udvari kanczelláriára felterjesztett. *) Kegyelmes uram ! Nem mulaszthatom el, azon passiv ellentállás fölött mély fájdalmamat kijelenteni, melylyel, mikép kegyelmességednek f. hó 8. kelt 253. elő. sí. alatti becses leveléből, úgy több elnöki ég a magas kormány *) Közöljük ezen föliratot, egyelőre minden észrevétel nélkül, föntartván magunknak, hogy annak tartalmára még visszatérhessünk. Szerkeszék, nemkülönben néhány főispán uraktól kapott közteményekből értettem, a mi romáraink több helyütt a megyei hatóságok irányában viseltetnek, és óhajtottam volna, mikép ez soha ne történt légyen. E feletti fájdalmamat növeli az is, mikép a megyai hatóságok részéről és ennek következtében azok hivatalos jelentései nyomán felsőbb helyen is ezen passiv és békés ellentállásban,mely ha pártatlanul és igazságosan elemezzük okait, nem tekinthető,egyébnek, mint törvényes és alkotmányos juris sustentationak, — nem látnak egyebet anarchia, lázadás, nyilt ellenszegülésnél és olyj ellenséges indulatot és érzelmet magyaráznak ki belőle a magyar nemzet irányában, mi szükségkép minden hazafit, különösen a többi országlakókat aggodalommal és rémülettel tölti el és e végből sok helyütt a magyar testvérek elhagyták eddigi lakhelyeiket, s a nyilvános béke és biztonság igy a legszemmel láthatóbb veszélynek van kitéve. Az ily, csak ábrándokon alapuló — nem akarom mondan, rosz szándékú—hivatalos jelentések — nem akarom mondani rágalmazások — nemcsak a magas országos kormányszék, hanem a magas kir. udvari kanczellária és őfelsége legmagasb trónja előtt is ily igazságtalan és alaptalan gyamúmal sújthatnak-e egy egész békés és csendes nemzetet?! A keserű tapasztalások nyomán fájdalommal kell bevallanom, mikép azon édes remény, melyet nemzetim eddig kebelében táplált, — hogy sikirülend neki a nemes magyar nemzettel kiegyezni és tartósan testvérisülni, mi által kedves hazánk testvérnépei közé a kölcsönös bizodalom visszatérendő szemlátomást elenyészik. De melyik rész vagy melyik nemzet oka ennek ? Mi románok bizonyára nem adtunk rá okot és nem is akarunk adni, hack azt nem akarják bttyül vagy vétségül ránk róni, mikép mi közös hazánk szabadságából és polgári egyenjogúságának jótéteményeiből csonkitlatlan részünket azon arányban, melyben annak fenntartása és védekezésében vagyonunk és vérünkkel áldozunk, testvéreinktől a magyarok és szászoktól folytonosan és egész erélylyel kívánjuk és követeljük! De a román nemzet soha sem Bernend meg ezt kívánni és követelni és magyar testvéreink nagyon csalatkoznak, ha azt hiszik, mikép az által, hogy némely románoknak, kik inkább bírták bizodalmukat (a magyarokét) mint törzstársaikét, némely, de többnyire alárendelt tisztviselői állást mintegy kegyelembőlnyújtottak, — már mindent megtettek és a román nemzetnek az egyenjogúságból őt joggal illető részét kiadták. Nem, kegyelmes uraim ! nagyon tévedünk, ha ezt hiszszük. Végre nagyon is eljött ideje, hogy a két testvérnép — a magyar és román — jogos’igényeik és követeléseiket illetőleg, melyekkel egymásnak tartoznak, tisztába jöjjenek. A románoknak nem kell kegyelemből vagy alamizsnául odadobott rész; — nem, ők mindenben egyenlő jogot és a haza oltárára tett vagyon- és véráldozatból, úgy annak minden jótéteményéből illető részt kívánnak. Kegyelmes uram! Reményem, mikép ki fog engem menteni, ha exczellencziád mély belátása, pártatlan igazságszeretete és ritka szivjóságában, teljes bizodalmamban, kegyelmességeddel szemben, ezen válságos időben ily nagyon kényes politikai dolgokban nem viseltetem ravasz titkolódzással, csalékony képmutatás van kétnyelvűséggel, mi természetemmel mindig ellenkezett, hanem nézeteimet nyilszivüleg és őszintén elmondom. Abó-Fejér megyében több helyen a románok részéről mutatkozó pasiv ellentállás oka, valamint hivatalok el nem fogadása, vagy az azokról a lemondások okát és hogyan lehetne ezen segíteni, az illető főispánhoz i. é. május 27 én kelt levelemben előadtam. Azonban fájdalom, ezen törvényes gyógyszer mai napig se használtatott és az által, hogy magyar testvéreink, a kik, máskép mindenütt és mindenben szó TARCZA. Napi újdonságok. * Pest városának okt. 23 -án tartandó teljes tanácsgyülése tárgyainak sorozata. Tiszti ügyészi jelentés az Ebner család által a szegény ápoldára ajánlt alapítványról. Főkapitányi jelentés a Kapy Ede pestmegyei administrator szállása előtt végbement macskazenéről. Számvevői jelentés a dologházi helyiségeknek katonai lakásokká leendő átváltoztatása iránt; számvevői jelentés a dologház átvételére vonatkozó megtérítések és követelések iránt. Ságody Sándor alpolgármester a lélekösszeírásra vonatkozó tervezetet mutatja be. Főkapitányi jelentés kapcsában a fegyverengedély jegyzék mintái mutattatnak be. Barsmegye körlevele : a főreáltanodai tanárok jegyzőkönyvére hozott tanács végzés. A reáltanoda tantervét illető helytartósági rendeletre bizottmányi vélemény. A reáltanodánál szükséges újabb költségek utalványozása iránti kérelem. * A pestvárosi tanács legközelebb számos aláírási íveket köröztet egy árvaleány-nevelőház felállítására. Megemlítésre méltó, hogy ezen intézet eszméje oly kitűnő részvétnek örvend, hogy mostanig, tehát a gyűjtési ívek forgalomba bocsátása előtt már több kegyes adományok vannak bejegyezve. A nemes adakozók, kik a legszebb példával jártak elő: Ebner Fidél ajándékozott 2500, Sebastiani Frigyes 1500, Perger Ignácz 100, Szántóffy Antal kanonok, Weisz Bernát, Laczenbacher János és Szabó Pál fejenkint 500 ftot. A helyben lakó s jótékonyságukról városszerte ismert egyéniségek, urak és hölgyek mind kaptak hasonló aláírási íveket. * Jeles tudósunk és publicistánk Szalay László b. Kuslan indítványára Zágrábban díszpolgárrá neveztetett ki. * Tegnapelőtt már komoly vitatkozások és értekezések folytak irodaimnak férfiai közt egy társalgási kör alakítása tárgyában, melyben írók és művészek fognának főkép résztvenni, s miután ezen kör könyvkiadással volna kapcsolatban, vidéki tagok is fölvétetnének. Ez életrevaló eszme első szikráját ezúttal a „M. S.“ élesztette. * Azon gyorsan növekedő bizalomnál fogva, melyben orvoskorunk egyik fiatal jelese Tóth Nép. János orvos Rebész-Andor részesül, a főváros közönségére és a vidékre nézve igen jó szolgálatot vélünk tenni, ha megemlítjük, hogy a nevezett orvosundor úr lakását a sebészi kórodéból a színház-téri Eisele-féle 5. sz. ház második emeletébe tette át, hol minden nap d. u. 3 órától 4-ig fogad el betegeket. — A Horváth Edmund-féle énekiskolának egyik növendéke, Tanner baritonista hazánkfia, ki a múlt években a pesti német színháznál volt szerződtetve, közelebbről pedig Hamburgban és Prágában vendégszerepelt, — ma a pesti nemzeti színpadon a „Troubadour“-ban fogja magát közönségünknek bemutatni. * Brassóból írják, hogy a cs. k. keresk. ministerium az ottani kereskedelmi és iparkamrát egy bocsátványban értesítette, miszerint a londoni iparműkiállításra tett oly bejelentések számára, melyek oct. 25- kéig tudomásra juttatnak, az elfogadás biztosíttatik. (Egyébiránt úgy értesülünk, hogy, Beszterczét kivéve, az ide czélzó küldeményekben meglehetős részvétlenség mutatkozik, pedig itt már semmi helye sem lehet azon gyanúsításnak, melyet minap egy bécsi lap támasztott, mintha t. i. a magyar bizottmány tartóztatná vissza a hazai iparosokat a kiállításbani részvételtől). * Tisza-Füred azon kívül, hogy üdvözlő iratot küldött Smolkának, egy praktikus eszmével is foglalkozik, mely áldását bizonyára még hamarább megtermendi, — nem sokára L. az egrinek mintájára egy kisdedovodát fog nyitni, s ezélra a birtokos urak már 2000 ftot adtak össze. * A múlt napokban sajátszerü tűzvészek fordultak elő nálunk. Szombaton délután a Laczenbacher testvérek egyik fás hajója gyuladt meg a Dunán, s ámbár vízhiány miatt nem lehetett panasz, a hajó egy része mégis elégett. Előtte való nap délután pedig a Kerepesi utón a Beleznay kert közelében egy hölgy ruhái borultak lángba, s csak egy közelálló városi biztos gyors segélyének köszönheti, hogy ezúttal divatos bő ruháinak elégésén kívül más nagyobb baj nem érte. Uracsainkat egy bécsi szomorú példán , az említett eseten okulva figyelmeztetnünk kell, hogy a jártabb helyeken és járdákon ne dobálják el oly kényelműen még égő szivardarabjaikat. * A budai népszínházban ma kezdődnek a versenyművek előadásai. — Molnár színigazgató úr folyamodás útján kieszközölte , hogy a Rákóczy fogsága czímű eredeti drámát minden további akadály nélkül előadathatja, mint azt közelebbi vasárnap és hétfőn tette is igen nagyszámú nézőközönség jelenlétében. * Az izraelita vagyontalan iparosok beteg- és temetkezési egyletének alapszabályait a magyar k. helytartó tanács helybenhagyta. * Omnibusok ló nélkül. Bécsben Lavik Károly kocsigyárnok oly 12 üléses omnibusokra kapott szabadalmat, melyek nem lovak által vonatnak, hanem egy gép segélyével két ember indítja meg és hajtja tovább oly biztosan és megfelelő gyorsasággal, hogy az e részben tett próbát teljesen kielégítőnek lehet mondani. E gépkocsiknál csak az az egyszerű kérdés merül föl, várjon a két hajtóember napi bére nem fogja-e a lótartást fölülmúlni ? *Nemzeti színház. A nemz.színpadon múlt pénteken egy új drámát adtak, Barriere után francziából fordítva, mely czíme után „A völgy lilioma“ valami idülis történetnek látszik. De alig lebbent fel a függöny, a néző csakhamar meggyőződik, hogy a franczia társasélet kellő közepében van ; a megkedveltető divatos gyarlóságok, mint angyalt játszó daemonok csakhamar belopódzkodnak szívünkbe és megrabolják részvétünket egy hamis morálnak. Van egy csinos nő, ennek egy dünynyögő, epéskedő férje. Hogy ily expositio mit hoz, mondanunk sem kell. Ha a csinos nők nem epéskedő férjeik mellett is gyakran rejtenek tilos hajlamokat, mennyivel valószínűbb ez itt, ahol e fajta házsártos, szeszélyes bolond a férj, kihez fiatal nejének életsorsa kötve van. A nő természetesen, mert mit is tehetne egyebet öt felvonásban, ---------|----SB■— ] szerelme és kötelessége közt erős tusát küzd, — m ) könnyezünk és remegünk érte , sőt átkozzuk a sor- sót, már miért nem lehet ez a kedves szenvedő nő fiatal kedvese karjai közt boldog, miért kellett szivét egy más férfiúnak lekötni, mielőtt még valódi szerelme nyilatkozott volna, — mig mi igy tépelődünk, a szerető nő következetesen hervad s a hervadásnak vége — mint ezt már nagy költőnk is megéneklte — a 1 i 1 i o m-h u 11 á s. Igen, a völgy lilioma meghal egy titkos bú miatt, s a morál az, hogy a könnyekig megindult közönség legártatlaabb része öntudatlanul elátkozza a házasságot, mely ily nehéz bilincseket rak a fiatal szívre ; elátkozza a férjet, aki akadály volt abban, hogy ez a két lény nem szeret- hette egymást; senkinek sem jut eszébe könyeit letörülni és csak úgy szárazon megjegyezni, hogy vájjon a férj epéskedése, borult zivataros kedélye nem éppen onnan van-e, mert a fiatal menyecske csak olyan őszi nap képében boldogitá szerelmével s szivében egy egészen más bajlam magva érlelődött; vagy azt, hogy egy gyermekét mindenekfölött szerető anya, kunk keble nem marad többé üres, mert ily szent érzelem foglalt abban helyet, nem távoztathatta volna el magától több erővel és sikerrel a tilosan csirádzó szenvedélyt ? . . Kinek jutnának eszébe ily száraz okoskodások. Pedig éppen azért, mert a hatással szerkesztett jelenetek annyira foggulttá teszik elménket, hogy ilyeket szívünk megbántása nélkül nem is gondolhatnánk, — ebben fekszik a darab mételyes iránya; ebben az, hogy egy a társadalmi rendet megbontani nem akaró erkölcsi bíró előtt ez a mű immorálisabbnak fog feltűnni még az ifj. Dumas Kaméliás hölgyénél is. Mert a Kaméliás hölgy bármennyi részvétet ébreszszen is, de nem fog senkit sem megnyerni erkölcs- télen életköre iránt; tragikai végét sajnálhatjuk, de életének foltjai alól föl nem oldjuk; míg viszont e darab fennálló társadalmi intézmények ellen lázit föl, és szánakozás vagy okulás helyett a hibák takargatására és kimentésére vezet. — Sznrészeink a hatásos darabot nagy szorgalommal adták. A ház azonban, fájdalom, daczára a jótékony czélnak, — a jövedelem az intézet nyugdíjalapját illette volna, — igen gyéren volt látogatott abadelvűek és alkotmányosak, csak • románok törvényes és alkotmányos kívánalmaik irányában Sem — ezen alkalommal se teljesítenék román testvéreik alkotmányos kívánalmaikat, miáltal a megye autonómiája biztosittatott voldi, legtöbb okot adtak az aggodalomra és a passiv ellentállásra, miért itt is egész bizonyossággal mondhatjuk: Cusa causae est causa causati. De az általános bizalmatlanság és passiv ellentállést nagyon előmozdíták azon tények, melyeket magyar testvéreink velünk románokkal szemben más megyékben is a testvériesség és egyenjogúság ellen miveltek. Nem csak egy megyében, hol a román elem túlnyomó volt, kívánták és követelték a románok hiába, hogy az 1848 ki megyei bizottmányok helyébe, melyekben a románok igen plausibilis okok miatt nem bízhattak, a generális vagy marcalis gyűlésben a népességi viszonyok igazságos figyelembe vételével új választmányok alakíttassanak, melyek a tisztújitást eszközöljék, s a nyilvános administrate vezessék, vagy pedig a közgyűlés válassza meg maga a megyei tisztviselőket és rendezze az egész megye kormányzatát, miáltal minden nemzetiség, hitfelekezet és osztály az alkotmányos egyenjogúsítás és testvériség körébe belevonatván, a megye autonómiája biztosíttatott és consolidáltatott volna. Mondom, hiába követelek ezt a románok magyar testvéreiktől, mert ők, kik máskor nemeskeblűek tudtak lenni, és mindenben erősen ragaszkodnak az alkotmányhoz, ez alkalommal ebben a román nép és értelmiség irányában igen szűkkeblűleg és nem alkotmányosan viselték magukat. Ámde ott is, hol a románok óhajára marcalis congregatiók tartottak, fölhasználtak a magyarok minden politikai fogást, mikben ok avatottabbak mint a románok, hogy a hasonlíthatlanul számosabb egyenjogú román testvéreket és polgárokat kisebbségbe juttassák, azáltal, hogy egyrészt a román papságot, másrészt pedig a 8 főnyi censust fizető román polgárokat, az elsőket az 1744 ik évi VI. törv. czikk értelme ellenére, az utóbbiakat pedig azon ürügy alatt zárák ki a hiatalnok-választásbani részvételtől, mintha azoknak csak országgyűlési követeket választani volna joguk; holott nem fordul elő törvényezik, se a régibb, se az újabb hazai törvényekben, mely azon polgárokat és lakosokat, kiknek joguk van országgyűlési követeket választani, a hivatalnokok választásából kizárná ; mert miután azon jog, országgyűlési követeket választani, köztudomásilag sokkal fontosabb mint a megyei hivatalnokok választásának joga, ennélfogva a józan emberi ész s az ismeretes axiómánál fogva: a majori ad minus datur conclusio“ — azok, kik 8 ftugi censust fizetnek, a megyehivatalnokok választásából igazságosan nem záradtathatnak ki. S midőn a legtöbb megye ily módon szervezte magát, s az által, hogy ők néhány románnak is alárendelt hivatalnoki állást adtak, nekik az egyenjogúságból nyújtott egész és teljes részt kiszolgáltatottnál lenni hivék,továbbá semmi tekintettel sem voltak a román nemzetnek sokkal fontosabb jogszert r óhajtásai s követelményeire. A román nyelv, daczára annak, hogy az előtanácskozmányokban ez iránt egyetértettek, vagy legalább egyetérteni látszottak, a hivatalos használatban nem ismertetett el a magyarral egyenjogúnak, így Hunyad, Kisküllő, Torda és más megyékben. Bárha másrészt tudva van, hogy Zaránd megye számára mely alig számlál 300 magyart, 26,000 román lakos mellett, a magyar k. udv. kanczellária által a magyar nyelv hivatalos nyelvül szabatott meg. A föntjelölt módon szervezett megyékben immár a magyarok a nélkül, hogy az egyenjogúságot legtávolabbról is tekintetbe vennék vagy meggondolnák, hogy ez által eltörölhetlen bizalmatlanságot ébresztenek maguk ellen, jól tudva, hogy ők ez által a romái nemzetet, mely mindaddig, míg Erdélyben politika nemzetül ugyanoly jogokkal mint a magyarok, székelyek és szászok, el nem ismertetik s mint ilyen a legközelebbi erdélyi országgyűlésen ki nem hirdettetik, Magyarországgali unióról semmit sem akar tudni, — legszentebb érdekeiben mélyen sorvisoldatalul meg fogják sérteni, mind Öcs. k. és apostoli Felségében, mind a magyar országgá üléshez töl ritokat s küldöttség ket határoztak s küldöttek is, hogy Erdély unióját Magyarországgal kieszközöljék; mindezt daczára román testvéreik s polgártársaik erélyes és nyíltan emelt tiltakozásaiknak. Végre magyar testvéreink az Ur 1861 ik évében is, úgy mint 1848 előtt, oly’szabad gyakorlatot s oly felsőségi jogot űznek a megyék nyilvános igazgatásában, mintha a románok ott épen nem is léteznének, vagy a nélkül, hogy teljesen igni váltanának, 1861-ben is kénytelenek volnának azon alárendelt szolgai állással meglégedni, melyet nekik az approbaták I. r. 6. és 8. czimének I. czikke kiszab. Ez és számtalan mások képezik a román nemzet sérelmeit, ezek a magyar testvéreink által az egyenjogúság és testvériségen ütött sebek, melyek a román sziveket kimondhatlan fájdalommal töltik el és alapos aggodalmat és bizalmatlanságot keltenek a magyar nemzet iránt. Lehet-e tehát csodálkozni azon, ha a románok oly tisztviselőkben nem bízhatnak, kik nancsak befolyásuk nélkül az 1848-as bizottmányok által, melyeket érvényes okokból el nem ismerhetnek, vagy közvetlen a főispánok által neveztettek ki, hanem még a román községek és papságra is parancsoltak, hogy segélypénzt gyűjtsenek a hajdani honvédek számára, melyek rettenetes emlékéhez sok ezer román legyilkolása és számtalan helységek leégetése és megbecstelenítése van kötve ? ! Lehet-e csodálkozni, ha a románok ily önkény és méltatlan bánásmód ellenében nem erőszakkal, hanem csak passiv ellentállással felelnek?! És bennünket, kik népünket mindig nyugalom, rend és engedelmességre intjük, és annak a magyarokkal kibékülést és testvériesülést ajánljuk, nem compromittál-e saját nemzetünk előtt. Nem vérezhet-e atyai szivünk, mely a természet örökös törvényei szerint nemzetünk felé hajlik és a felé kell hajolnia, ha napról napra azon fájdalmas tapasztalást tennie és látnia kell , mikrp ahelyett, hogy a mai időszellemmel meg nem egyeztethető hibák elkerültessenek és a román nemzet sérelmei eltávolíttassanak, a román papság és értelemiség, mely a visszaélések ellen szót emel és mindenben egyenjogúságot kiván és erélylyel követel és velők egyszersmind azon román községek is, melyek nem ellenségeskedést és erőszakot, hanem csak békés,passivelli átállást vagy inkább a jogos juris sustentatiót tartják fönn, — minden ok nélkül a legveszedelmesebb anarchia, ellenszegülés nyilt lázadás, dákó román és Isten tudja miféle törekvésekkel védőitalnak, és mint a szállongó hírekből halljuk, terroristikus rendszabályokkal, befogatás és katonai karhatalommal fenyegetetnek? Kegyelmes uram! Hogy én a nemzetem által bennem helyezett bizalmat a közbéke és közjó, úgy a testvériesség fentartására használni töreszem kedves közös hazánkban és ezen szent czél elérésére teljes készséggel és örömmel kész vagyok tenni, mi hatalmamban áll, — méltóztatik excellentiad átlátni a f. é. máj. 28. kelt és alázatosan felterjesztett körlevelemből, melyet népemhez és érseki kertletem papjaihoz intéztem. De mint polgára ugyanazon hazának, melynek zavartalan boldogsága annyira szivemen fekszik, egyszersmind ki kell jelentenem, hogy én nemzetem iránti, isteni és emberi jogokon alapuló kötelességem erejénél fogva főpásztori befolyásomat lelkiismeretem és legbensőbb meggyőződésem ellenére nemzetemnek az 1848 ki magyar törvények által is elismert s megadott egyenjogúságra alapított érdekei megrövidítésére, vagy jogos, alkotmányos fáradozásaik, követelményeik és kívánalmaik elnyomására sohasem használhatom és használnom sem szabad; ellenkezőleg, véleményem szerint a legigazságosabb és legczélszerűbb volna, ha excellentiátok nemzetem sérelmeinek megszüntetésére és az egyenjogúságon alapuló KedapofoDor TI.