Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-22 / 243. szám

M évi folyam. V. szám - 1801. 8ierkesi hivn(al: Alc­unapor 6. •* *. i­ dik ea»M kiadó hivatal: H»r4tok-tik­e 7 «iám, foldminit tlö£*eth«taiBu­­i eiUui a kiadó­­hivatalban. barátja-torc 7. ittm, rbMgtint Vidéken bérmentes levelekben , minden post»-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten h is hős hordva. ft kr ft kr Kj?é*»dvTe IS — Évnegyedre 4 60 Félévre 7 50 E$y hóra 3 — Vidékre, BeSgterre Pftlévre Évnegyedre 6 — Kfk­y hóra 3 - HIVATALOS RÉSZ. A régibb államadósságnak az 1818 ik évi már­­tius hó 21-én s 1869-ik évi december hó 23 ról kelt legfeljebb nyiliparancsok következtében f. évi october hó 1-én eszközlött 343 ik kisorsolásánál a 411 ik soro­sat mutatott ki. Ezen sorozat krajnai rendi kitcstári kötelezvénye­­ket foglal magában, eredeti kamatlábbal és pedig a 3409. számtól bezárólag 3700 számig l’V­.-tel, és az 1-től 2209. számig bezárólag 2*/.-tel, 1,312,460 ft tőke­­öszlettel s a leszállított kamatláb szerint 24,903 ft 11 kr összeg kamattal. Ezen kötvények az 1818 ik évi mártius 21-röl kelt legfelsőbb nyiltparancs határozatai szerint az ere­deti kamatlábra emeltetnek, és a mennyiben ez az &'/• Szállólit p. pénzben feléri, a cs. kir. pén­zfigyministe­­riumnak 1858-ki oct. 26-án 5286. (b. t. I. 190. sz.) sz. alatt kelt hirdetményében közzétett átszámítási mérv szerint az illető fél kívánságára 57. austriai értékre szóló államadós­ági kötvényekkel fognak kicserél­tetni. Kelt Bécsben 1861. oct. 3-án. A cs. k. államadósság igazgatóságától. Több vármegyében uralgó keleti marha vész miatt, a Tolna vármegyében tartatni szokott marhavá­sároknak megtartása további rendelkezésig ezennel be­­tiltatik. Budán 1861. észi oct. 14. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Neueste Nachrichten“ érdekes összeállitást közöl a bécsi lapokból, midőn mondja: „Ma a bécsi lapok valamennyi lapjának fö-vezérezikkét sz 1860. october 20 és az elmúlt évre való visszatekintés képezi.­­ Valóban szivsz.aggató szemlészet! Egyetlen egy lap se merészel reménylent a jövőben. Minden hasábon szo­morúság, lehangoltság, aggodalom, panasz és elítélés. A „Presse“ az october 20-kát épenséggel vezeklési nap­­ pal jelöli ki Austria történeti naptárában, azonban a február 20 se ü­nnep­elölte. Az „Ost D. Post“ gyerme­­ki és hivatalos jajveszékle­sében nem bír magán más kép segíteni, mint hogy újra, meg újra mind az öt uj­­jával a gonosz „Octoberi férfiakra“ mutat és a nagy Nestroyt a „g­nosz gyerkőezékben“ utánozva, fel­kiált: „mi ártatlanok vagyunk, nem mi vagyunk okai, azok tették.“ Csak az „Oesterr. Zig“ és „DonanZ'g“ válnak becsületére ministeri tiszta vértiknek és oktoberi vigaszczikkeik végén büszkén és győzel­mi biztossággal bontják szét a február 26 ka lo­bogóját. Hogy a „Wanderer“ semmi megállható motívumot nem talál valami ünnepi hymnus éneklésére, magában értetik. Épen oly kevésbé vonzatnak azon­ban örömteljes érzések fölé a „Vaterland“ és „Volks­freund“ féle színezett­ lapok. Szóval a lehangoltság kö­zös — „A harangok tompán zúgnak össze“ — és mind e jajveszeklések közt nem emelkedik egyetlen vigasz­taló erőteljes hang, egyetlen benső meggyőződésből eredt őszinte szó, hogy minden jobbra fordul, és egyetlen távoli figyelmeztetés se, hogy m­i­k­é­p fordu­­land jobbra.“ Sterka-Lulutz Sándor gyulafejérvári érsek 6 excla repraesentaliója, melyet az ideigl. erdélyi udvari kanczelláriára felter­jesztett. *) Kegyelmes uram ! Nem mulaszthatom el, azon passiv ellentállás fö­lött mély fájdalmamat ki­jelenteni, melylyel, mikép kegyelmességednek f. hó 8. kelt 253. elő. sí. alatti be­cses leveléből, úgy több elnöki ég a magas kormány *) Közöljük ezen föliratot, egyelőre minden észrevé­tel nélkül, föntartván magunknak, hogy annak tartalmára még visszatérhessünk. Szerke­szék, nemkülönben néhány főispán uraktól kapott köz­­­teményekből értettem, a mi romáraink több helyütt a megyei hatóságok irányában viseltetnek, és óhajtot­tam­ volna, mikép ez soha ne történt légyen. E feletti fájdalmamat növeli az is, mikép a me­­gy­ai hatóságok részéről és ennek következtében azok hi­vatalos jelentései nyomán felsőbb helyen is ezen passiv és békés ellentállásban,­mely ha pártatlanul és igazságo­­san­ elemezzük okait, nem tekinthető,egyébnek, mint tör­vényes és alkotmányos juris sustentationak, — nem lát­nak egyebet anarchia, lázadás, nyilt ellenszegülésnél és olyj ellenséges indulatot és érzelmet magyaráznak ki be­lőle a magyar nemzet irányában, mi szükségkép min­den hazafit, különösen a többi országlakókat aggoda­lommal és rémülettel tölti el és e végből sok helyütt a magyar testvérek elhagyták eddigi lakhelyeiket, s a nyilvános béke és biztonság igy a legszemme­l látha­tóbb veszélynek van kitéve. Az ily, csak ábrándokon alapuló — nem akarom mondan, rosz szándékú­—hivatalos jelentések — nem akarom mondani rágalmazások — nemcsak a magas országos kormányszék, hanem a magas kir. udvari kanczellária és ő­felsége legmagasb trónja előtt is ily igazságtalan és alaptalan gyamúmal sújthatnak-e egy egész békés és csendes nemzetet?! A keserű tapasztalások nyomán fájdalommal kell bevallanom, mikép azon édes remény, melyet nemze­tim eddig kebelében táplált, — hogy sikirülend neki a nemes magyar nemzettel kiegyezni és tartósan test­­vérisülni, mi által kedves hazánk testvérnépei közé a kölcsönös bizodalom visszatérend­ő szemlátomást el­enyészik. De melyik rész vagy melyik nemzet oka ennek ? Mi románok bizonyára nem adtunk rá okot és nem is akarunk adni, hac­­k azt nem akarják bttyül vagy vétségül ránk róni, mikép mi közös hazánk sza­bad­ságából és polgári egyenjogúságának jótétemé­nyeiből csonkitlatlan részünket azon arányban, mely­ben annak fenntartása és védekezésében vagyonunk és vérünkkel áldozunk, testvéreinktől a magyarok és szászoktól folytonosan és egész erélylyel kívánjuk és követeljük! De a román nemzet soha sem Bernend meg ezt kívánni és követelni és magyar testvéreink nagyon csalatkoznak, ha azt hiszik, mikép az által, hogy né­mely románoknak, kik inkább bírták bizodalmukat (a magyarokét) mint törzstársaikét, némely, de több­nyire alárendelt tisztviselői állást mintegy kegyelem­ből­­nyújtottak, — már mindent megtettek és a román nemzetnek az egyenjogúságból őt joggal illető részét kiadták. Nem, kegyelmes uraim ! nagyon tévedünk, ha ezt hiszszük. Végre nagyon is eljött ideje, hogy a két testvér­­nép —­ a magyar és román — jogos’igényeik és köve­teléseiket illetőleg, melyekkel egymásnak tartoznak, tisztába jöjjenek. A románoknak nem kell kegyelemből vagy ala­mizsnául odadobott rész; — nem, ők mindenben egyenlő jogot és a haza oltárára tett vagyon- és vér­áldozatból, úgy annak minden jótéteményéből illető részt kí­vánnak. Kegyelmes uram! Remény­em, mikép ki fog en­gem menteni, ha exczellencziád mély belátása, pártat­lan igazságszeretete és ritka szivjóságában, teljes bi­zodalmamban, kegyelmességeddel szemben, ezen vál­ságos időben ily nagy­on kényes politikai dolgokban nem viseltetem ravasz titkolódzással, csalékony kép­mutatás­ va­n kétnyelvűséggel, mi természetemmel mindig ellenkezett, hanem nézeteimet nyil­szivüleg és őszintén elmondom. Abó-Fejér megyében több helyen a románok ré­széről mutatkozó pasiv ellentállás oka, valamint hiva­talok el nem fogadása, vagy az azokról a lemondások okát és hogyan lehetne ezen segíteni, az illető főispán­hoz i. é. május 27 én kelt levelemben előadtam. Azonban fájdalom, ezen törvényes gyógyszer mai napig se használtatott és az által, hogy magyar test­véreink, a kik, máskép mindenütt és mindenben szó­ TARCZA. Napi újdonságok. * Pest városának okt. 23 -án tartandó teljes ta­­nácsgyülése tárgyainak sorozata. Tiszti ügyészi jelentés az Ebner család által a szegény ápoldára ajánlt alapít­ványról. Főkapitányi jelentés a Kapy Ede pestmegyei administrator szállása előtt végbement macskazenéről. Számvevői jelentés a dologházi helyiségeknek katonai la­kásokká leendő átváltoztatása iránt; számvevői jelentés a dologház átvételére vonatkozó megtérítések és követelé­sek iránt. Ságody Sándor alpolgármester a lélekössze­­írásra vonatkozó tervezetet mutatja be. Főkapitányi je­lentés kapcsában a fegyverengedély jegyzék mintái mu­tattatnak be. Barsmegye körlevele : a főreáltanodai taná­rok jegyzőkönyvére hozott tanács végzés. A reáltanoda tantervét illető helytartósági rendeletre bizottmányi véle­mény. A reáltanodánál szükséges újabb költségek utal­ványozása iránti kérelem. * A pestvárosi tanács legközelebb számos aláírási íveket köröztet egy árvaleány-nevelőház fe­lállítá­­sára. Megemlítésre méltó, hogy ezen intézet eszméje oly kitűnő részvétnek örvend, hogy mostanig, tehát a gyűjtési ívek forgalomba bocsátása előtt már több kegyes adomá­nyok vannak bejegyezve. A nemes adakozók, kik a leg­szebb példával jártak elő: Ebner Fidél ajándékozott 2500, Sebastiani Frigyes 1500, Perger Ignácz 100, Szántóffy Antal kanonok, W­e­i­s­z Bernát, Laczenbacher János és Szabó Pál fejenkint 500 ftot. A helyben lakó s jótékonyságukról városszerte is­mert egyéniségek, urak és hölgyek mind kaptak hasonló aláírási íveket. * Jeles tudósunk és publicistánk Szalay László b. Kuslan indítványára Zágrábban díszpolgárrá nevezte­tett ki. * Tegnapelőtt már komoly vitatkozások és értekezé­sek folytak irodaimnak férfiai közt egy társalgási kör ala­kítása tárgyában, melyben írók és művészek fognának fő­kép résztvenni, s miután ezen kör könyvkiadással volna kapcsolatban, vidéki tagok is fölvétetnének. Ez életrevaló eszme első szikráját ezúttal a „M. S.“ élesztette. * Azon gyorsan növekedő bizalomnál fogva, mely­ben orvoskorunk egyik fiatal jelese Tóth Nép. János or­vos Rebész-Andor részesül, a főváros közönségére és a vi­dékre nézve igen jó szolgálatot vélünk tenni, ha megem­lítjük, hogy a nevezett orvosundor úr lakását a sebészi kórodéból a színház-téri Eisele-féle 5. sz. ház második emeletébe tette át, hol minden nap d. u. 3 órától 4-ig fo­gad el betegeket. — A Horváth Edmund-féle énekiskolának egyik növendéke, T­ann­er baritonista hazánkfia, ki a múlt években a pesti német színháznál volt szerződtetve, köze­lebbről pedig Hamburgban és Prágában vendégszerepelt, — ma a pesti nemzeti színpadon a „Troubadour“-ban fogja magát közönségünknek bemutatni. * Brassóból írják, hogy a cs. k. keresk. mi­­nisterium az ottani kereskedelmi és iparkamrát egy bo­­csátványban értesítette, miszerint a londoni iparműki­­állításra tett oly bejelentések számára, melyek oct. 25- kéig tudomásra juttatnak, az elfogadás biztosíttatik. (Egyébiránt úgy értesülünk, hogy, Beszterczét kivéve, az ide czélzó küldeményekben meglehetős részvétlenség mu­tatkozik, pedig itt már semmi helye sem lehet azon gya­núsításnak, melyet minap egy bécsi lap támasztott, mint­ha t. i. a magyar bizottmány tartóztatná vissza a hazai iparosokat a kiállításbani részvételtől). * T­i­s­z­a-Füred azon kívül, hogy üdvözlő iratot küldött Smolkának, egy praktikus eszmével is foglalkozik, mely áldását bizonyára még hamarább megtermendi, — nem sokára L­­. az egrinek mintájára egy kisdedovodát fog nyitni, s­­ ezélra a birtokos urak már 2000 ftot ad­tak össze. * A múlt napokban sajátszerü tűzvészek fordultak elő nálunk. Szombaton délután a Laczenbacher testvérek egyik fás hajója gyuladt meg a Dunán, s ámbár vízhiány miatt nem lehetett panasz, a hajó egy része mégis elégett. Előtte való nap délután pedig a Kerepesi utón a Belez­nay kert közelében egy hölgy ruhái borultak lángba, s csak egy közelálló városi biztos gyors segélyének köszön­heti, hogy ezúttal divatos bő ruháinak elégésén kívül más nagyobb baj nem érte. Uracsainkat egy bécsi szomorú példán , az említett eseten okulva figyelmeztetnünk kell, hogy a jártabb helyeken és járdákon ne dobálják el oly kényelműen még égő szivardarabjaikat. * A budai népszínházban ma kezdődnek a ver­senyművek előadásai. — Molnár színigazgató úr folya­modás útján kieszközölte , hogy a Rákóczy fogsága czímű eredeti drámát minden további akadály nélkül előadat­hatja, mint azt közelebbi vasárnap és hétfőn tette is igen nagyszámú nézőközönség jelenlétében. * Az izraelita vagyontalan iparosok beteg- és temet­kezési egyletének alapszabályait a magyar k. helytartó tanács helybenhagyta. * Omnibusok ló nélkül. Bécsben Lavik Károly kocsigyárnok oly 12 üléses omnibusokra kapott szabadalmat, melyek nem lovak által vonatnak, hanem egy gép segélyével két ember indítja meg és hajtja tovább oly biztosan és megfelelő gyorsasággal, hogy az e rész­ben tett próbát teljesen kielégítőnek lehet mondani. E gépkocsiknál csak az az egyszerű kérdés merül föl, vár­jon a két hajtó­ember napi bére nem fogja-e a lótartást fölülmúlni ? *Nemzeti színház. A nemz.­színpadon múlt pénteken egy új drámát adtak, Barriere után francziá­­ból fordítva, mely czíme után „A völgy lilioma“ valami idülis történetnek látszik. De alig lebbent fel a függöny, a néző csakhamar meggyőződik, hogy a franczia társas­élet kellő közepében van ; a megkedveltető divatos gyar­lóságok, mint angyalt játszó daemonok csakhamar belo­­pódzkodnak szívünkbe és megrabolják részvétünket egy hamis­­ morálnak. Van egy csinos nő, ennek egy düny­­nyögő, epéskedő férje. Hogy ily expositio mit hoz, monda­nunk sem kell. Ha a csinos nők nem epéskedő férjeik mellett is gyakran rejtenek tilos hajlamokat, mennyivel valószínűbb ez itt, a­hol e fajta házsártos, szeszélyes bo­lond a férj, kihez fiatal nejének életsorsa kötve van. A nő természetesen, mert mit is tehetne egyebet öt felvonásban, ---------|----SB■— ] szerelme és kötelessége közt erős tusát küzd, — m ) könnyezünk és remegünk érte , sőt átkozzuk a sor-­­ sót, már miért nem lehet ez a kedves szenvedő nő fiatal kedvese karjai közt boldog, miért kellett szivét­­ egy más férfiúnak lekötni, mielőtt még valódi szerelme nyilatkozott volna, — mig mi igy tépelődünk, a szerető nő következetesen hervad s a hervadásnak vége — mint ezt már nagy költőnk is megéneklte — a 1 i 1 i o m-h u 11 á s. Igen, a völgy lilioma meghal egy titkos bú miatt, s a mo­rál az, hogy a könnyekig megindult közönség legártatla­­­­­abb része öntudatlanul elátkozza a házasságot, mely ily nehéz bilincseket rak a fiatal szívre ; elátkozza a férjet,­­ a­ki akadály volt abban, hogy ez a két lény­ nem szeret-­­ hette egymást; senkinek sem jut eszébe könyeit letörülni­­ és csak úgy szárazon megjegyezni, hogy vájjon a férj­­ epéskedése, borult zivataros kedélye nem éppen onnan­­ van-e, mert a fiatal menyecske csak olyan őszi nap ké­pé­­­­ben boldogitá szerelmével s szivében egy egészen más bajlam magva érlelődött; vagy azt, hogy egy gyermekét­­ mindenekfölött szerető anya, kunk keble nem marad töb­bé üres, mert ily szent érzelem foglalt abban helyet, nem távoztathatta volna el magától több erővel és si­kerrel a tilosan csirádzó szenvedélyt ? . . Kinek jutná­nak eszébe ily száraz okoskodások. Pedig éppen azért, mert a hatással szerkesztett jelenetek annyira fog­­­gulttá teszik elménket, hogy ilyeket szívünk megbántása nélkül nem is gondolhatn­ánk, — ebben fekszik a darab mé­­telyes iránya; ebben az, hogy egy a társadalmi rendet megbontani nem akaró erkölcsi bíró előtt ez a mű immo­­rálisabbnak fog feltűnni még az ifj. Dumas Kaméliás höl­­­­gyénél is. Mert a Kaméliás hölgy bármennyi részvétet­­ ébreszszen is, de nem fog senkit sem megnyerni erkölcs-­­ télen életköre iránt; tragikai végét sajnálhatjuk, de éle­tének foltjai alól föl nem oldjuk; míg viszont e darab­­ fennálló társadalmi intézmények ellen lázit föl, és szána­kozás vagy okulás helyett a hibák takargatására és ki­mentésére vezet. — Sznrészeink a hatásos darabot nagy szorgalommal adták. A ház azonban, fájdalom, daczára a­­ jótékony czélnak, — a jövedelem az intézet nyugdíjalapját­­ illette volna, — igen gyéren volt látogatott a­badelvűek és alkotmányosak, csak • románok törvényes és alkotmányos kívánalmaik irányában Sem — ezen alkalommal se teljesítenék román testvéreik alkotmá­nyos kívánalmaikat, miáltal a megye autonómiája biz­tosittatott voldi, legtöbb okot adtak az aggodalomra és a passiv ellentállásra, miért itt is egész bizonyos­ság­gal­­ mondhatjuk: C­usa causae est causa causati. De az általános bizalmatlanság és passiv ellent­­állést nagyon előmozdíták azon tények, melyeket ma­gyar testvéreink velünk románokkal szemben más megyékben is a testvériesség és egyenjogúság ellen miveltek. Nem csak egy megyében, hol a román elem túl­nyomó volt, kívánták és követelték a románok hiába, hogy az 1848 ki me­gyei bizottmányok helyébe, me­lyekben a románok igen plausibilis okok miatt nem bíz­hattak, a generális vagy marcalis gyűlésben a népes­ségi viszonyok igazságos figyelembe vételével új vá­lasztmányok alakíttassanak, melyek a tisztújitást esz­közöljék, s a nyilvános administrate vezessék, vagy pedig a közgyűlés válassza meg maga a megyei tiszt­viselőket és rendezze az egész megye kormányzatát, mi­által minden nemzetiség, hitfelekezet és osztály az alkotmányos egyenjogúsítás és testvériség körébe be­levonatván, a megye autonómiája biztosíttatott és con­­solidáltatott volna. Mondom, hiába követelek ezt a románok ma­gyar testvéreiktől, mert ők, kik máskor nemeskeblűek tudtak lenni, és mindenben erősen ragaszkodnak az al­kotmányhoz, ez alkalommal ebben a román nép és értelmiség irányában igen szűkkeblűleg és nem­ alkot­­mányosan viselték magukat. Ámde ott is, hol a románok óhajára marcalis congregatiók tartottak, fölhasználtak a magyarok min­den politikai fogást, mikben ok a­vatottabbak mint a románok, hogy a hasonlíthatlanul számosabb egyen­jogú román testvéreket és polgárokat kisebbségbe jut­tassák, az­által, hogy egyrészt a román papságot, másrészt pedig a 8 főnyi censust fizető román polgáro­­­­kat, az elsőket az 1744 ik évi VI. törv. czikk értelme­­ ellenére, az utóbbiakat pedig azon ürügy alatt zárák­­ ki a hi­atalnok-választásbani részvételtől, mintha azoknak csak országgyűlési követeket választani vol­na joguk; holott nem fordul elő törvényezi­­k, se a ré­gibb, se az újabb hazai törvényekben, mely azon pol­gárokat és lakosokat, kiknek joguk van országgyűlési követeket választani, a hivatalnokok választásából ki­zárná ; mert miután azon jog, országgyűlési követeket választani, köztudomásilag sokkal fontosabb mint a megyei hivatalnokok választásának joga, ennélfogva a józan emberi ész s az ismeretes axiómánál fogva: a majori ad minus datur conclusio“ — azok, kik 8 ftugi censust fizetnek, a megyehivatalnokok választásából igazságosan nem zárad­tathatnak ki. S midőn a legtöbb megye ily módon szervezte magát, s az által, hogy ők néhány románnak is aláren­delt hivatalnoki állást adtak, nekik az egyenjogúság­ból nyújtott egész és teljes részt kiszolgáltatottnál lenni hivék,­továbbá semmi tekintettel sem voltak a ro­mán nemzetnek sokkal fontosabb jogszert r óhajtásai s követelmén­yeire. A román nyelv, daczára annak, hogy az előta­­nácskozmányokban ez iránt egyetértettek, vagy lega­lább egyetérteni látszottak, a hivatalos használatban nem ismertetett el a magyarral egyenjogúnak, így Hunyad, Kisküllő, Torda és más megyékben. Bárha másrészt tudva van, hogy Zaránd megye számára mely alig számlál 300 magyart, 26,000 román lakos mellett, a magyar k. udv. kanczellária által a magyar nyelv hivatalos nyelvül szabatott meg. A föntjelölt módon szervezett megyékben immár a magyarok a nélkül, hogy az egyenjogúságot legtávo­labbról is tekintetbe vennék vagy meggondolnák, hogy ez által eltörölhetlen bizalmatlanságot ébresztenek maguk ellen,­­ jól tudva, hogy ők ez által a romái nemzetet, mely mindaddig, míg Erdélyben politika nemzetül ugyanoly jogokkal mint a magyarok, széke­lyek és szászok, el nem ismertetik s mint ilyen a legkö­zelebbi erdélyi országgyűlésen ki nem hirdettetik, Ma­gyarországgali unióról semmit sem akar tudni, — leg­szentebb érdekeiben mélyen s­orvi­soldat­alul meg fog­ják sérteni, mind Öcs. k. és apostoli Felségében, mind a magyar országgá üléshez töl r­itokat s küldöttség ket ha­tároztak s küldöttek is, hogy Erdély unióját M­­agyar­­országgal kieszközöljék; mindezt daczára román testvé­reik s polgártársaik erélyes és nyíltan emelt til­takozásaiknak. Végre magyar testvéreink az Ur 1861 ik évében is, úgy mint 1848 előtt, oly’szabad gyakorlatot s oly fel­­s­őségi jogot űznek a megyék nyilvános igazgatásá­ban, mintha a románok ott épen nem is léteznének, vagy a nélkül, hogy teljesen igni válta­nán­ak, 1861-ben is kénytelenek volnának azon alárendelt szolgai állás­sal meglégedni, melyet nekik az approbaták I. r. 6. és 8. czimének I. czikke kiszab. Ez és számtalan mások képezik a román nem­zet sérelmeit, ezek a magyar testvéreink által az egyenjogúság és testvériségen ütött sebek, melyek a román sziveket kimondhatlan fájdalommal töltik el és alapos aggodalmat és bizalmatlanságot keltenek a magyar nemzet iránt. Lehet-e tehát csodálkozni azon, ha a románok oly tisztviselőkben nem bízhatnak, kik nan­csak befo­lyásuk nélkül az 1848-as bizottmányok által, melyeket érvényes okokból el nem ismerhetnek, vagy közvetlen a főispánok által neveztettek ki, hanem még a román községek és papságra is parancsoltak, hogy segély­pénzt gyűjtsenek a hajdani honvédek számára, me­lyek rettenetes emlékéhez sok ezer román legyilkolása és számtalan helységek leégetése és megbecstelenítése van kötve ? ! Lehet-e csodálkozni, ha a románok ily önkény és méltatlan bánásmód ellenében nem erőszakkal, ha­nem csak passiv ellentállással felelnek?! És bennünket, kik népünket mindig nyugalom, rend és engedelmes­ségre intjük, és annak a magya­rokkal­ kibékülést és testvériesülést ajánljuk, nem com­­promittál-e saját nemzetünk előtt. Nem vérezhet-e atyai szivünk, mely a természet örökös törvényei szerint nemzetünk felé hajlik és a felé kell hajolnia, ha napról napra azon fájdalmas ta­pasztalást tennie és látnia kell , mikrp a­helyett, hogy a mai időszellemmel meg nem egyeztethető hi­bák elkerü­ltessenek és a román nemzet sére­lmei eltá­volíttassanak, a román papság és értelem­iség, mely a visszaélések ellen szót emel és mindenben egyenjogú­ságot kiván és erélylyel követel és velők egyszersmind azon román községek is, melyek nem ellenségeskedést és erőszakot, hanem csak békés,passivelli átállást vagy inkább a jogos juris sustentatiót tartják fönn, — minden ok nélkül a legveszedelmesebb anarchia, ellenszegülés nyilt lázadás, dákó román és Isten tudja miféle törek­vésekkel védőitalnak, és mint a szállongó hírekből halljuk, terroristikus rendszabályokkal, befogatás és katonai karhatalommal fenyegetetnek? Kegyelmes uram! Hogy én a nemzetem által bennem helyezett bizalmat a közbéke és közjó, úgy a testvériesség fentartására használni töre­­szem kedves közös hazánkban és ezen szent czél elérésére teljes készséggel és örömmel kész vagyok tenni, mi hatal­mamban áll, — méltóztatik excellentiad átlátni a f. é. máj. 28. kelt és alázatosan felterjesztett körlevelem­ből, melyet népemhez és érseki kert­letem papjaihoz intéztem. De mint polgára ugyanazon hazának, melynek zavartalan boldogsága annyira szivemen fekszik, egy­szersmind ki kell jelentenem, hogy én nemzetem iránti, isteni és emberi jogokon alapuló kötelességem erejénél fogva főpásztori befolyásomat lelkiismeretem és leg­­bensőbb meggyőződésem ellenére nemzetemnek az 1848 ki magyar törvények által is elismert s megadott egyenjogúságra alapított érdekei meg­rövidítésére, vagy jogos, alkotmányos fáradozásaik, követelményeik és kívánalmaik elnyomására sohasem használhatom és használnom sem szabad; ellenkező­leg, véleményem szerint a legigazságosabb és legczél­­szerűbb volna, ha excellentiátok nemzetem sérelmei­nek megszüntetésére és az egyenjogúságon alapuló KedapofoDor TI.

Next