Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)
1861-10-27 / 248. szám
Ehő évi folyam 248. szám —1811. Vierkml^kivital: k\i anMir 6. is 2-dik um-i x. kiadó hivatal: H^rálok-tern 7 «síid, fold**int Elofizethetni Bu eaten • kiadóbiv%tal»*n. ba/ál* k-Ur* z ««ám. földár int ViddkcD btírmente* levelikben . minden podta-hivatalnálSÜRGÖNY Vasárnap, October 27. Kifizetési árak gastrici erlékbep. Budapwtan kánboa borává ft kr ft kr Cté*advTe 16 — Évnegyedre 4 60 fAhn 6 60 Egy nóra 2 — Vidékre, naponkint postánI kr M Etrétsévre 19 — Évnegyedre 6 Pelévre 10 — Egy hóra I HÍVATALOS mi. öcs.k. Apostoli Felsége f. hó 24 én Corfoba! Lixenburgba visszajött. A horváttótországi k. ndv. dicsszerium Tille Antal helyettes tanárt a königgrätti gymnasiumtól, tanárrá az eszéki; Valencsek Márton helyettes tanárt a fiumei gymnasiumnál, tanárrá a varasdi; Sostevics Zsigmond tanárt a lenggi gymnssiumnál, a Rakótich Károly Antal helyettes-tanárt a spalatéi gymnasiumnál, tanárokká a fiuméi gymnasiumnál, a rendszer szerinti járandóságokkal kintvesse. VEH 111 VATALOS KÉSZ. A pillanatnyi helyzet. A belpolitikai helyzet néhány hét óta oly nyomasztó, hogy hatása alatt élénken érezzük azon régi igazságot, miszerint a legroszabb bizonyosság gyakran kívánatosabb a bizonytalanságnál. A magas politikában teljes mozdulatlanság, mint midőn két siket, belefáradva az egymás nem-értésébe, elhallgat, olyforma a csend innen és onnan. Mondják ugyan, hogy ez szélcsend, hogy ismét válság előtt állunk , s annak egyik mozdító pontját képezi a m. kir. helytartótanács hazafias fölterjesztése; az is igaz, hogy a kormányzat jelen állapota tarthatlan, s jobbra vagy balra kell fordulnia, de mi csakúgy mint az egész birodalom, s egész Európa kíváncsian, de minden tájékozó adat nélkül, várjuk, jobbra fog e tehát fordulni a válság? vagy balra? A közhangulat jelleme a resignált félelem. Ezt elvitázni nem lehet, habár paradoxnak tetszik is. Kevesen mutatják, még kevesebben érzik azon biztosságot, melylyel a provizórium, az erőszak provisóriuma elé néztünk, midőn még távol volt, s melylyel azt előidézni siettünk, mondván: „hogy az sohá nem tarthat!“ De minél valószínűbbön az erőszak provizóriuma, minél inkább érezteté magát eredményeiben országszerte, annál komolyabb hangulat fogta el mind szélesebb köröket; mert látván azt, ha már maga az adó erőszakos behajtása is oly pusztításokat ten, s a nemzetnek millióiba került, miket bizony nem ártott volna akadémiára, múzeumokra, könyvtárakra, s száz meg száz kiáltólag hiányzó culturai czélokra fordulni, váljon mivé leszünk? nem jutunk-e koldusbotra? nem esünk-e harminc évvel hátrább anyagi s szellemi fejlődésünkben, ha egy erőszakos provisorium elfoglalja hazánk összes közéletét? habár csak egyetlen egy évig is tartana ily provisorium? Azt fogja valaki ellenvetni, hogy a mely nemzet ily óriási áldozatokat nem tud hozni törvényes szabadságának , az a szabadságot rém érdemli, s nem is fogja fentartani! És ez valóigaz. Alkotmányos jogaink, ősi szabadságunk arculatba kell vennünk összes vagyonunkat, de kockára kell tennünk létünket is, mert azok nélkül mit ér a tét? De épen ez a nagy kérdés, épen ez, mi mostanság gondolkodóba ejti az előbbi nagyon is elhatározott hazafiak nagy részét: vájjon szükség volt-e ezen áldozatokra? vájjon azon ponton állottunk, hogy kockára tegyük mindenünket? Nekünk erre felelnünk nem szükség. A mi politikánk elejétől fogva ellentétben állt azon politikával, melynek eredménye jelen helyzetünk , mert mi odt. 20-ka után a viszonyok természetes, ellenállhatlan fejlődésétől vártuk, a 48 tettleges elfoglalásának és „mindent vagy semmit“ jelszavú politikától féltettük alkotmányos küzdelmünk végczélját, törvényes állapotaink kivívását Naponként más más helyhatóságok oszolnak vagy oszlatnak szét. Fájdalommal látjuk kidőlni az önkormányzás oszlopait, de senki sem tud eszközt nyújtani fönntartásukra. Némely megye ridegen, de következetesen ragaszkodik a törvényességről kimondott elveihez: végrendeletet tesz, és meghal. Másik engedékenyebb: megalkuszik a legyőzhetlennel, nem akadályozza a törvényesnek el nem ismert kormány intézkedéseit, csak ténylegesen nem akar részt venni törvénytelennek tartott rendszabályok végrehajtásában. Tropárd nem használ semmit; a kormány már nemcsak passiv, hanem tevékeny közegeket akar, mikkel administráljon, saját belátása szerint. És így a ki nem megy, menette is, ha nem akar engedelmeskedni. Helyükbe azonban eddig nem állt semmi, és a bécsi lapok betöltik a világot a legrémségesebb anarchia képeivel, mely administráció nélküli állapotunkban szerintük uralkodik; ámbár egy zsebkendővel sem lopnak többet Pesten, egy hivatalos visszaéléssel sem történik több az országban, mint a boldogult Prottman-Umlauf-Conrad-féle rendkívüli rend idejében. Mi fog történni ? kérdi egymást mindenki, de megmondani nem tudja senki. Ez a belpolitikai helyzet alól. Hát fö 1 U 1 ? Ki tudná megmondani! ki tudna eligazodni azon sisyphusi mű fölött: alkotmányos provisoriumot állítani föl, midőn nincs alkotmány a háttérben? Fölfogtak-e egyetlen egy fonalat, mely a magyar s a birodalmi ügyek bonyodalmából kivezet? Hol van az elv, mely tájékozhatna ? A bécsi lapok csacskasága egyetlen szövetnek a sötétben. Ha ezek oly jól értesülvék, mint voltak az országgyűlés feloszlatása előtt, akkor az alkotmányos provisorium a közelebbi időben nyíltan mellőztetvén, katonai provisoriummá növendi ki magát. Ez keményen megbüntetheti az országot oct. 20-ka ótai botlásaiért, megbüntetheti az egész nemzetet egyes kalandorok és szájhősök oktalan tetteiért, mik a kiegyenlítés művét compromittálták, s alkotmányunk ellenségeinek diadalát előmozdították ; megbüntetheti végre azon mérges gyümölcsökért, miket, tudja a Mindenható, nem a népek, hanem a tiz évi kormánynak hibái érleltek , és igaz , de képes leendő átmenetet hidalni tartós állapothoz? • jövőt előkészíteni? békés hangulatot érlelni? bizalmat ébreszteni? s a trónt a kibékítés szent művével megszilárdítani ? Minden gyermek, mint a világ legnagyobb bölcse, meg tudja mondani, hogy nem! Tehát csakugyan el van határozva a sort könyvében, hogy e birodalomnak el kell veszni, mint regnum in sedi visum desolabitur? Nincs menekülésre út? Sőt inkább széles, biztos, mindenki által látott országút; arra utal e hazában minden jótakaró ember osztály-és rangkülönbség nélkül. Csak a hozzá juthatás van eltorlaszolva a rövidlátás s részakarat gyűjtötte göröngyök által.... Kecskemétiy Aurel, Magyarország herczegprizaása, Esztergom vármegye örökös főispánjának, a m. kir. udv. kanczellárhoz intézed tanácsa az urmnezozás tárgyában. Nagyméltóságu gróf, fő-kanczellár úr ! • Excellentiádnak f. é. október 1- tól 15.014. sz. alatt kelt nagybecsű hivatalos felszólitására, miszerint nyilatkoznám az iránt: várjon minő kilátás volna örökös főispáni kormányom alá törvényesen tartozó Esztergom megyében az ujonczodásnak a megyei tisztikar által leendő végrehajtására nézve, és azon esetre, ha a megye az e részbeni segédkezést megtagadná, mennyire fognám én, mint főispán, az újonczok kiállítását tettleg elősegíteni, különösen minő lépéseket szándékozom az érintett czél elérésére mind tervezni, mind pedig foganatba venni:« kötelezve érzem magamat, Felséges urunk Királyunk, nem különben szeretett hazánk iránti tántorithatlan hűség- és ragaszkodástól vezéreltetve, őszintén és lelkiismeretesen azt kimondani, mit a vészes körülmények közt érett megfontolás után nemcsak mint honpolgár és hűt alattvaló, hanem mint az ország főpapja, ki mindenkor kész tetteiről és tanácsáról az igaz és örökbiró ítélő széke előtt számot adni, jónak, igaznak és czélszerűnek tartok. Előrebocsátva azt, mikép megyém tisztikara azon törvényes viszonynál fogva, mely közte és a megye közönsége közt századok óta fenáll, s mely Ő Felsége által m. é. oct. 20-ki kegyes okiratában 11 évi megszakadás után visszaállíttatott, mint e közönség törvényes kifolyása, mind azt pontosan teljesitendi, mit ezen nézve is a közgyűlés rendelkezése szolgáland neki törvényes zsinórmértékül. Másrészt megjegyezve, hogy bár nehéz a közgyűlés intézkedéseit előre szabatosan meghatározni , ha mégis tekintem a közhangulatot, mely jelen viszánhelyzetünk sajnos kifolyása; ha tekintem az alkotmányos élet napról napra látható veszélyeztetéséből eredő elkeseredést: egy perczig se - habozom kimondani, mikép megyém közönsége, mely eddig mindig iparkodott a közügyét koczkáztató összeütközéseket kerülni, nemcsak hogy meg nem hagyandja tisztviselőinek az ujonczállításbani segédkezést, sőt hihetőleg attól egyenest el fogja tiltani. Helyzetünk rendkívüli — nem hasonló az az 1823-aihoz, midőn az egyszer előfordult esetre nézve a nemzeti jog védelméül egy ünnepélyes óvást elégségesnek vélhettek a megyék; mert most, midőn nem kivételes eset forog kérdésben, hanem az ujoncz- és adó megajánlásra fönnálló, számtalan törvény és fejedelmi eskü által biztosított nemzeti jog nemcsak kétségbe vonatik, hanem egyenest megtagadtatik, nem hiszem, hogy az adóbehajtás és ujonczállítás törvény kívüli megajánlása által az ország, és így megyém is, alkotmányossága főbiztosítékairól önként lemondva, a jogtagadás igazságos voltát igazolni fogná és akarná. És mindez nem dacz, nem elszakadási vágy, kegyelmes uram, mert valamint kezeskedhetem nemzetemnek a fejedelem iránti hűségéről, ragaszkodásáról , úgy kezeskedhetem arról is, miszerint azon szövetségi kapcsot, melylyel a király személyében öszpontosítva, önkormányzata fönntartása mellett, az örökös tartományokhoz jó és balsorsban testvérileg fűzve volt, széttépni nem akarja. Nem dacz, amint mondom, és elszakadási vágy, hanem jogérzet és ennek természetes kifolyása a jogvédelem. Én, ki mindenkor kész voltam és vagyok Fejedelmem iránti hűségből és hazám iránti hő ragaszkodásból nemcsak segédkezet nyújtani, hanem áldozatokat is hozni a kiengesztelődés szent műve eszközölhetésére, — én, ki nem akarnék királyom és bazámfiai szivében keserű emléket hátrahagyni, és agg koromban éltem legszebb napjának tartanám azt, melyen a Fejedelem és nemzet közti bizalom diadalát ülné: kénytelen vagyok excellentiádnak kinyilatkoztatni, hogy a fennforgó kérdésekbeni segédkezésre törvény kívüli módot nem tudok, mert valamint tisztemhez tartozik a közgyűlésekben nemcsak elnökölni, de a tanácskozásokat vezetni is, úgy azokat erőszakolni sem jogomban, sem tehetségemben nem áll. Ha a magas ministérium most, midőn az adónak e folyó évben erőszakos behajtása jaj- TÁROZA. Napi újdonságok. * «». k. Apostoli Felsége tegnap — jelenti » „Wiener Zeitung“ esti lapja — 10. órakor estve Mirzmarból jőve Mödlingbe érkezett a azonnal Laxenburgba menni méltéztstolt. * Corfuban s Császár ő Felsége ott milatásiról már jelentett részleteken kívül a „W. Ztg.“ még arról értesít, hogy Császár ő Felsége a Corfuban letelepedett császári alattvalókat magánál fogadván , császári föcon■ul Eisenbach lovagnak a Ferenci József rend combat keresztjét, továbbá consuli korlátnak Nenkovich és Lloyd ügynök Ballina uraknak a koronás arany érdemkerestet adományozni méltóztatott. * Marassich Dénes mérnök egy szívó gépet talált fel, mely légterea gépezetnek e célja az, hogy vele külső légnyomás segélyével, egy hozzája kapcsolt csőn bármiféle folyadékot föl lehet szivni. E szolgálatot az egyszerű héber is megteszi, az igaz, sokszor a szivóra nézve még előnyösebben, ha t. i borról, vagy pálinkáról van szó; azonban sok oly folyadék van, mellyel kevésbé kellemeten, ajkunkat érintkezésbe tenni, vagy pedig oly nagy menynyiségűl a felszívandó folyadék, hogy egy ember nem is bírná Szuszazal, akkor a fenebbi atmoapharismat ivógép igen jó szolgálatot teend. A feltaláló mérnök úr, kinek találmányát már több helyütt eredménynyel próbálták meg, hazafiságból elhatározta, hogy Budapestről fogja azt terjeszteni, s annak előnyeiben legelőbb testvérfővárosainkat részesitendi. * „Adalékok egy magyar épitészeti krónikához“ — így nevezi magát egy népszerű előadása által a mai olvasó közönség részére ajánlatos könyv, mely éppen most van sajtó alatt. A nevezetesebb építészeti- és szoborművek egymásból folyó gazdag és művészetileg fölfogott eredeti adatai után a képzőművészetek irodalmában tevékenysége által ismert szerző mind a legújabb idők művészeti forgalmát, mind az újabban fölmerült művészeteket is szakértőleg tárgyalja és ítéli meg e könyvben. A munka első része, mely egészen 1450 ig megy vissza, a azt. a mai bécsi akadémia irányát, továbbá ezen és más műiskolák előadott tanulmányainak befolyását, valamint az építészeti műtan eredményeit ismerteti és tárgyalja. Magyarország templomainak sokasága és különfélesége épp oly nagyszerű, mint hazánk mi kastélyai, melyeknek leirása reánk nézve kiváltkép érdekessé teszi e művet. Nyelvezete sem olyan, mint többnyire aa ily könyveké lenni szokott : t. i. százas, az építő művészet rendszeres szabályai szerint, hanem a szépirodalom taglaló és nézlő modorát követve, mi e művet, melynek szerzője Kempf Xavér Ferencs, átalánoa könnyen érthető a kedvesen élvezhető olvasmánynyá tenni Ígérkezik. * Uj n a p tá r a k. A régi jó István bácsi 1862-ra is beköszöntött naptárával. Mindig örvendünk, ha valamely téren annyi igaz jó szándékkal és e szándék kivitelére annyi megfelelő erővel találkozunk, mint amennyit ezen naptár folyamainak szerkesztése taiusi*. A szerkesztő itt, mint a naptár minden betűje mutatja, tisztában van czéljával, olvasó körével, a ily jól ismervén a kiindulás alapjait, sikeresen és hiszen épít a közmivelődés áldásos előmozdítására. A jelen évi folyam tartalmát ismét oly munkák képezik, melyek amellett, hogy a szív és lélek nemes hitését sikerrel eszközölhetik , kiválókép a nép számára vannak írva. Mint a hangya, mely nyáron át gyűjtögeti a télire való jó búzaszemet, úgy ezen könyv szerkesztője ia már jóval előbb minden gondját arra fordítja, hogy szorgalmasan kiválogatva a lelki táplálékot, olyakat gyűjtsön, melyeket télire is eltehet. A vallási és erkölcsi érzetek ébresztése s az ismeretek bővítése azon irány, mely itt minden sorból kirí és egy öntudatosan fűző kéz nyomait ismerteti föl. A jutalommal serkentett munkák közöl Sántha Mihálynak a becsületszó szentségéről irt díj nyertes pályairata közöltetik legelöl; ezt érdekesen váltogatják erkölcsi elbeszélések, tanulságot tartalmazó életrajzok, történeti adatok s leírások, hasznosan mulattató versemények s egyéb vegyes, de a kitűzött szellemben fölvett tárgyak, néhol képekkel is világosítva. S épen midőn az iménti naptárban, számítva népünk józanabb fölfogására, a többi közt a balleitet is méltóképen nevetségessé látjuk téve, ugyanekkor előáll egy más valaki és Lidércz naptárával különösen ezen balhit s a babonaság terjesztésére igyekszik hatni, mint a naptár czimében is, kitűni, közölve rémtörténeteket, kalandokat, lélekjelenéseket,, csodás tüneményeket stb. Ez a félrevezethető kép könnyen hivőségrei hajlamának könnyelmű, hogy ne mondjuk, bűnös felhasználása. Azért adunk könyvet a kezébe, kecsegtetjük czifrábbnál czifrább czimekkel, ingereljük kíváncsiságát, hogy fölvilágosodás helyett butuljon. Csodáljuk, hogy oly solid firma mint a Heckenast úré, oly jóravaló népkönyvet mint az István bácsi naptára, ugyancsak firmája alatt ily t Lidércz-historiákkal paralyzál. * Könyvismertetés: Ifj. dr. Wagner Dániel egy gyógyszer-rzmét (Pharmacognosia) irt, melyben nem csak a gyógyszeráruk leirása, hanem egyszersmind azok alkalmazása, adagolása, az előjövő hamisitások, azok megismerése és elkerülhetési módja is foglaltatik. Ezen gyógyszerisme megjelenése, mely tudomány a gyógyszerészek egyik főtantárgyát képezi, nem csak azért örvendetes , mert első és egyetlen irodalmunkban, hanem különösen azért, mert a benne foglaltaknak az orvoson és gyógyszerészen kívüli fűszerkereskedők és általában az iparral és kereskedéssel foglalkozók is hasznát vehetik. Örvendetes még azért is, mert egy ilynemű munka hiánya irodalmunkban régóta érezhető volt. A munka első éve már ki van nyomva és reméljük, hogy nem sokára átadatik egészben a közhasználatnak.1 * A „Pécsi lapok“ következő vakmerő rablókzalandozásról írnak : Múlt pénteken Ibafán vakmerő rablás történt. A munkaképes nép országutra lévén kiparancsolva, ez alkalmat használta négy rabló, s déli 12 óra tájban a faluba menve, először a lelkészt látogatták meg, kitől fenyegetések közt 50 frtnyi pénzkészletét s duplapuskáját elvették ; úgy gand asszonyától is a rablók egyike kicsikarta nehány meggazdálkodott forintját, melyet azonban a vezér parancsára ismét vissza kellett adnia, mert mint mondá, cselédtől pénzt elvenni egyiküknek sem szabad. A plébános is annyira szívükre beszélt, hogy a puskát visszaadták neki, de pénzéből mit se tudott visszakapni. Mialatt e jó madarak a plébánialakban gazdálkodtak, valaki észrevette őket s fölszaladt a toronyba , a harangokat félreverte, de ezzel ők mit sem gondoltak, s minthat a legnagyobb csend volna, még nem is siettek, hanem a legnagyobb szorgalommal tovább motoztak, s midőn már nem leltek semmit, mit el akartak volna vinni, kimentek a plébánia elé, ott néhányszor lőttek és átmentek a közp. főbíró házába, hol a szolgabiré, s a főbiró sógora laknak Ezek se voltak otthona. Bemenve, mindenek előtt azt kérdezték, melyik a Jóska ténsor szobája ? (t. i. a Pécsett lakó főbiréé). Midőn megmondták nekik, kijelenték, hogy azt nem fogják bántani. A szolgabiró szobájába bemenve, minden almáriumot föltörtek, s pénzt kerestek Az ezüistkanalakat, melyeket ott leltek, ott hagyták, sőt egyik szekrényről az órát is félretették , nehogy a föltörés folytán valami baja essék. Itt is a puskákat , puskaport magokhoz vették , s a gazdának megparancsolták, hogy fogjon be. Midőn a főbiró házából értek, éppen otthonn levő fia, még majdnem gyermek lóra ült s Bököndre vágtatott, hol a szolgabiró éppen hivatalos foglalkozásban volt ; útját akarták ugyan állni a fiának , ha nem érhették el. Sem e körülmény, sem a harangok folytonos félreverése azonban nem gátolták őket az említett házmotozás és almáriomföltörésben s hogy meg ne várják s gazdát, míg ez befogott. Ekkor kocsira Ültek a elmentek Bősténfárs. Itt is a plébánostól egy puskát és egy revolvert, a bírótól mintegy 200 főnyi begyfilt adó összeget raboltak el, ■ a nap hátralavó részét re quasi bene gesta Böszénfán lőtték bor mellett, úgy láttaik mégis, hogy Somogyban tudtak felölök valamit, mert a pandúrok már keresték, azonban megtudva, hogy hol vannak, jobbnak látták, őket kikerülni, sőt mint halljuk, egy rabot is, kit kisértek, cserben hagytak, vagy viszont, s így sikerült nekik Böszénfáról is a bírótól kikényszerített sorsponton szerencsésen tovább állni. Mondják, hogy még egyszer találkoztak két somogyi patdarral, de ezekbe merték őket bántani, és így a rablott pénzt és puskákat, egy becses személyüket is egyelőre biztosították. Legkülönösebb azonban az, hogy senki se ismeri őket. Néhány nappal ezelőtt a szentkatalai juhászt látogatták meg, ott levágtak egy birkát, hoztak egyikó bőrt s égési délutánt vígan tölték. Természetes, hogy a kellő intézkedések megtétettek lehető elfogatámkra. — Egy másik versio szerint 3 somogyi pandúr éppen Kaposvárról jőve, találkozott e rablókkal éjjel a böszénfai dombon, s váltott is velök néhány puskalövést, de kisebbségben lévén, végre engedelök belle; a simonfai tatárnál ismét két pandúrral találkoztak, de ezek már nem is merték őket megtámadni. Éppen most esik tudomásunkra, hogy a fönnebb érintett rablók elfogatására Somogy megye egyik járásában népfelkelés rendeltetett, b aüker nélkül. * A „Le Pays“ czimű francia lap Frankfurtiél oet. 23-ról, mint azonban maga is mondja, egész taralékkal, következő badar távirati sürgönyt közöl : „Pestről jelentik, hogy a legelőkelőbb lapok irodáit egyveres erő tartja megszállva. „Számos czirkáló csapatok húzódnak végig az utczákor. Lovasság és tüzérség égő kallódókkal foglalja el a nyilvános tizeket. „A katonaság és nép köti összeütközések történtek. Az utóbbiak vonakodnak megfizetni az adót. Mind a két részen vér foly.“ Az ilyen rémhíreket alkalmasint szón úgynevezett táviratozó ügynökök terjesztik, akiket minap b. Jósika egy brüsseli levelében leálarososni sietett. Hogy az egész I dologban mennyi igaz, közönségünk hozzabb defavoyálása nélkül is tudni fogja.