Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-27 / 248. szám

Ehő évi folyam 248. szám —18­11. Vierkml^kivital: k\i anMir 6. is 2-dik um-i x. kiadó hivatal: H^rálok-tern 7 «síid, fold**int Elofizethetni Bu eaten • kiadó­­biv%tal­»*n. ba/ál* k-Ur* z ««ám. földár int ViddkcD btírmente* levelikben . minden podta-hivatalnálSÜRGÖNY Vasárnap, October 27. Kifizetési árak gastrici erlékbep. Budapwtan kánboa borává ft kr ft kr Cté*advTe 16 — Évnegyedre 4 60 fAhn 6 60 Egy nóra 2 — Vidékre, naponkint postán­­I kr M Etrétsévre 19 — Évnegyedre 6 Pelévre 10 — Egy hóra I­ HÍVATALOS mi. öcs.k. Apostoli Felsége f. hó 24 én Corfoba! Lixenburgba visszajött. A horváttótországi k. ndv. dicsszerium Tille An­tal helyettes tanárt a königgrätti gymnasiumtól, tanár­rá az eszéki; Valencsek Márton helyettes­ tanárt a fiumei gym­nasiumnál, tanárrá a varasdi; Sostevics Zsigmond tanárt a l­enggi gymnssiumnál, a Rakó­­tich Károly Antal helyettes-tanárt a spalatéi gymna­­siumnál, tanárokká a fiuméi gymnasiumnál, a rend­szer szerinti járandóságokkal kintvesse. V­EH 111 V­ATALOS KÉSZ. A pillanatnyi helyzet. A belpolitikai helyzet néhány hét óta oly nyomasztó, hogy hatása alatt élénken érezzük azon régi igazságot, miszerint a legroszabb bi­zonyosság gyakran kívánatosabb a bizonytalan­ságnál. A magas politikában teljes mozdulatlanság, mint midőn két s­iket, belefáradva az egymás nem-értésébe, elhallgat, olyforma a csend innen és onnan. Mondják ugyan, hogy ez szélcsend, hogy ismét válság előtt állunk , s annak egyik mozdító pontját képezi a m. kir. helytartótanács hazafias fölterjesztése; az is igaz, hogy a kor­mányzat jelen állapota tarthatlan, s jobbra vagy balra kell fordulnia, de mi csakúgy mint az egész birodalom, s egész Európa kíváncsian, de minden tájékozó adat nélkül, várjuk, jobbra fog e tehát fordulni a válság? vagy balra? A közhangulat jelleme a resign­ált fé­lelem. Ezt elvitázni nem lehet, habár paradox­nak tetszik is. Kevesen mutatják, még keveseb­ben érzik azon biztosságot, melylyel a provizó­rium, az erőszak provisóriuma elé néztünk, mi­dőn még távol volt, s melylyel azt előidézni siet­tünk, mondván: „hogy az sohá nem tarthat!“ De minél valószínűbb­­ön az erőszak pro­vizóriuma, minél inkább érezteté magát ered­ményeiben országszerte, annál komolyabb han­gulat fogta el mind szélesebb köröket; mert látván azt, ha már maga az adó erőszakos be­hajtása is oly pusztításokat ten, s a nemzetnek millióiba került, miket bizony nem ártott volna akadémiára, múzeumokra, könyvtárakra, s száz meg száz kiáltólag hiányzó culturai czélokra fordu­lni, váljon mivé leszünk? nem jutunk-e koldusbotra? nem esünk-e harminc­ évvel hát­rább anyagi s szellemi fejlődésünkben, ha egy erőszakos provisorium elfoglalja hazánk összes közéletét? habár csak egyetlen egy évig is tar­tana ily provisorium? Azt fogja valaki ellenvetni, hogy a mely nemzet ily óriási áldozatokat nem tud hozni tör­vényes szabadságának , az a szabadságot rém érdemli, s nem is fogja fentartani! És ez való­igaz. Alkotmányos jogaink, ősi szabadságunk arcul­­atba kell vennünk összes vagyonunkat, de koc­kára kell tennünk létünket is, mert azok nélkül mit ér a tét? De épen ez a nagy kérdés, épen ez, mi mos­tanság gondolkodóba ejti az előbbi nagyon is elhatározott hazafiak nagy részét: vájjon szük­ség volt-e ezen áldozatokra? vájjon azon ponton állottunk­, hogy koc­­kára tegyük mindenünket? Nekünk erre felelnünk nem szükség. A mi politikánk elejétől fogva ellentétben állt azon politikával, melynek eredménye jelen helyze­tünk ,­­ mert mi odt. 20-ka után a viszonyok természetes, ellenállhatlan fejlődé­sétől vá­rtuk, a 48 tettleges elfogla­lásának és „mindent vagy semmit“ jelszavú politikától féltettük alkot­mányos küzdelmünk végczélját, tör­vényes állapotaink kivívását Naponként más más helyhatóságok oszol­nak vagy oszlatnak szét. Fájdalommal látjuk kidőlni az önkormányzás oszlopait, de senki sem tud eszközt nyújtani fönntartásukra. Némely megye ridegen, de következetesen ragaszkodik a törvényességről kimondott elveihez: végrende­letet tesz, és meghal. Másik engedékenyebb: megalkuszik a legyőzhetlennel, nem akadályozza a törvényesnek el nem ismert kormány intézke­déseit, csak ténylegesen nem akar részt venni törvénytelennek tartott rendszabályok végrehaj­tásában. Trop­­árd­ nem használ semmit; a kor­mány már nemcsak passiv, hanem tevékeny közegeket akar, mikkel administráljon, saját be­látása szerint. És így a ki nem megy, menette is, ha nem akar engedelmeskedni. Helyükbe azonban eddig nem állt semmi, é­s a bécsi lapok betöltik a világot a legrém­­ségesebb anarchia képeivel, mely administráció nélküli állapotunkban szerintük uralkodik; ám­bár egy zsebkendővel sem lopnak többet Pesten, egy hivatalos visszaéléssel sem történik több az országban, mint a boldogult Prottman-Um­­lauf-Conrad-féle rendkívüli rend idejében. Mi fog történni ? kérdi egymást mindenki, de megmondani nem tudja senki. Ez a belpolitikai helyzet alól. Hát fö 1 U 1 ? Ki tudná megmondani! ki tud­na eligazodni azon sisyphusi mű fölött: alkotmá­nyos provisoriumot állítani föl, midőn nincs al­kotmány a háttérben? Fölfogtak-e egyetlen egy fonalat, mely a magyar s a birodalmi ügyek bo­nyodalmából kivezet? Hol van az elv, mely tá­jékozhatna ? A bécsi lapok csacskasága egyetlen szövet­­nek a sötétben. Ha ezek oly jól értesü­lvék, mint voltak az országgyűlés feloszlatása előtt, akkor az alkotmányos provisorium a közelebbi időben nyíltan mellőztetvén, katonai provisoriummá nö­­vendi ki magát. Ez keményen megbüntetheti az országot oct. 20-ka ótai botlásaiért, megbüntetheti az egész nemzetet egyes kalandorok és szájhősök oktalan tetteiért, mik a kiegyenlítés művét compromit­­tálták, s alkotmány­unk ellenségeinek diadalát előmozdították ; megbüntetheti végre azon mér­ges gyümölcsökért, miket, tudja a Mindenható, nem a népek, hanem a tiz évi kor­mánynak hibái érleltek , és igaz , de képes leend­ő átmenetet hidalni tartós állapothoz? • jövőt előkészíteni? békés hangulatot érlelni? bizalmat ébreszteni? s a trónt a kibékítés szent művével megszilárdítani ? Minden gyermek, mint a világ legnagyobb bölcse, meg tudja mondani, hogy nem! Tehát csakugyan el van határozva a sort könyvében, hogy e birodalomnak el kell veszni, mint regnum in se­di visum desolabitur? Nincs menekülésre út? Sőt inkább széles, biztos, mindenki által lá­tott országút; arra utal e hazában minden jót­akaró ember osztály-és rangkülönbség nélkül. Csak a hozzá juthatás van eltorlaszolva a rövid­látás s részakarat gyűjtötte göröngyök által.... Kecskeméti­­y Aurel, Magyarország herczegprizaása­, Esztergom várm­e­­gye örökös főispánjának, a m. kir. udv. kanczellár­­hoz intézed tanácsa az urmnezozás tárgyában. Nagyméltóságu gróf, fő-kanczellár úr ! • Excellentiádnak f. é. október 1- tól 15.014. sz. alatt kelt nagybecsű hivatalos felszólitására, miszerint nyilatkoznám az iránt: várjon minő kilátás volna örökös főispáni kormányom alá törvényesen tartozó Esztergom megy­ében az ujonczodásnak a megyei tisztikar által leendő végrehajtására nézve, és azon esetre, ha a megye az e részbeni segédkezést megtagadná, mennyi­re fognám én, mint főispán, az újonczok kiállí­tását tettleg elősegíteni, különösen minő lépéseket szándékozom az érintett czél elérésére mind ter­vezni, mind pedig foganatba venni:« kötelezve érzem magamat, Felséges urunk Királyunk, nem különben szeretett hazánk iránti tántorithatlan hűség- és ragaszkodástól vezéreltetve, őszintén és lelkiismeretesen azt kimondani, mit a vészes körülmények közt érett megfontolás után nem­csak mint honpolgár és hűt alattvaló, hanem mint az ország főpapja, ki mindenkor kész tet­teiről és tanácsáról az igaz és örökbiró ítélő széke előtt számot adni, jónak, igaznak és czél­­szerűnek tartok. Előrebocsátva azt, mikép megyém tiszti­kara azon törvényes viszonynál fogva, mely közte és a megye közönsége közt századok óta fenáll, s mely Ő Felsége által m. é. oct. 20-ki kegyes okiratában 11 évi megszakadás után visszaállíttatott, mint e közönség törvényes ki­folyása, mind azt pontosan teljesitendi, mit ezen­­ nézve is a közgyűlés rendelkezése szolgáland neki törvényes zsinórmértékül. Másrészt megjegyezve, hogy bár nehéz a közgyűlés intézkedéseit előre szabatosan megha­tározni , ha mégis tekintem a közhangulatot, mely jelen viszán­helyzetünk sajnos kifolyása;­­ ha tekintem az alkotmányos élet napról napra látható veszélyeztetéséből eredő elkeseredést: egy perczig se -­ habozom kimondani, mikép me­gyém közönsége, mely eddig mindig iparkodott a közügyét koczkáztató összeütközéseket kerülni, nemcsak hogy meg nem hagyandja tisztviselői­nek az ujonczállításbani segédkezést, sőt hihe­tőleg attól egyenest el fogja tiltani. Helyzetünk rendkívüli — nem hasonló az az 1823-aihoz, midőn az egyszer előfordult eset­re nézve a nemzeti jog védelméül egy ünnepé­lyes óvást elégségesnek vélhettek a megyék; mert most, midőn nem kivételes eset forog kér­désben, hanem az ujoncz- és adó­ meg­ajánlásra fönnálló, számtalan tör­vény és fejedelmi eskü által bizto­sított nemzeti jog nemcsak kétségbe vonatik, hanem egyenest megtagad­­tatik, nem hiszem, hogy az adóbehajtás és ujonczállítás törvény kívüli m­egajánlá­­s­a által az ország, és így megyém is, alkotmá­nyossága főbiztosítékairól önként lemondva, a jogtagadás igazságos voltát igazolni fogná és akarná. És mindez nem dacz, nem elszakadási vágy, kegyelmes uram, mert valamint kezeskedhetem nemzetemnek a fejedelem iránti hűségéről, ra­gaszkodásáról , úgy kezeskedhetem arról is, mi­szerint azon szövetségi kapcsot, melylyel a ki­rály személyében öszpontosítva, önkormányzata fönntartása mellett, az örökös tartományokhoz jó és balsorsban testvérileg fűzve volt, széttépni nem akarja. Nem dacz, a­mint mondom, és el­szakadási vágy, hanem jogérzet és ennek természetes kifolyása a jogvédelem. Én, ki mindenkor kész voltam és vagyok Fejedelmem iránti hűségből és hazám iránti hő ragaszkodásból nemcsak segédkezet nyújtani, hanem áldozatokat is hozni a kiengesztelődés szent műve eszközölhetésére, — én, ki nem akar­nék királyom és bazámfiai szivében keserű em­léket hátrahagyni, és agg koromban éltem­ leg­szebb napjának tartanám azt, melyen a Fejede­lem és nemzet közti bizalom diadalát ülné: kénytelen vagyok excellentiádnak kinyilatkoz­tatni, hogy a fennforgó kérdésekbeni segédke­zésre törvény kívüli módot nem tudok, mert valamint tisztemhez tartozik a közgyűlé­sekben nemcsak elnökölni, de a tanácskozáso­kat vezetni is, úgy azokat erőszakolni sem jogomban, sem tehetségemben nem áll. Ha a magas ministérium most, midőn az­­ adónak e folyó évben erőszakos behajtása jaj- TÁROZA. Napi újdonságok. *­­ «». k. Apostoli Felsége tegnap — je­lenti » „Wiener Zeitung“ esti lapja — 10­. órakor estve Mirzmarból jőve Mödlingbe érkezett a azonnal Laxen­­burgba menni méltéztstolt. * Corfuban s Császár ő Felsége ott milatásiról már jelentett részleteken kívül a „W. Ztg.“ még arról ér­tesít, hogy Császár ő Felsége a Corfuban letelepedett császári alattvalókat magánál fogadván , császári föcon­­■ul Eisenbach lovagnak a Ferenci József rend comb­at keresztjét, továbbá consuli korlátnak Nenkovich és Lloyd ügynök Ballina uraknak a koronás arany érdemkere­stet adományozni méltóztatott. * Marassich Dénes mérnök egy szívó gépet talált fel, mely légterea gépezetnek e célja az, hogy vele külső lég­nyomás segélyével, egy hozzája kapcsolt csőn bármiféle folyadékot föl lehet szivni. E szolgálatot az egyszerű héber is megteszi, az igaz, sokszor a szivóra nézve még előnyösebben, ha t. i­ borról, vagy pálinkáról van szó; azonban sok oly folyadék van, mellyel kevésbé kelleme­­ten, ajkunkat érintkezésbe tenni, vagy pedig oly nagy meny­­nyiségűl a felszívandó folyadék, hogy egy ember nem is bírná Szuszazal, akkor a fenebbi atmoapharism­at ivógép igen jó szolgálatot teend. A feltaláló mérnök úr, kinek találmányát már több helyütt eredménynyel próbálták meg, hazafiságból elhatározta, hogy Budapestről fogja azt ter­jeszteni, s annak előnyeiben legelőbb testvérfővárosainkat részesitendi. * „Adalékok egy m­a­g­y­ar é­p­i­t­é­s­z­e­ti krónikához“ — így nevezi magát egy népszerű elő­adása által a mai olvasó közönség részére ajánlatos könyv, mely éppen most van sajtó alatt. A nevezetesebb építészeti- és szoborművek egymásból folyó gazdag és mű­vészetileg fölfogott eredeti adatai után a képzőművé­szetek irodalmában tevékenysége által ismert szerző mind a legújabb idők művészeti forgalmát, mind az újabban fölmerült művészeteket is szakértőleg tárgyalja és ítéli meg e könyvben. A munka első része, mely egészen 1450 ig megy vissza, a azt. a m­ai bécsi akadémia irányát, továbbá ezen és m­ás műiskolák előadott­ tanulmányainak­ be­folyását, valamint az építészeti mű­tan eredményeit ismerteti és tárgyalja. Magyarország templomainak sokasága és különfélesége épp oly nagyszerű, mint hazánk m­i kasté­lyai, melyeknek leirása reánk nézve kiváltkép érdekessé­­ teszi e művet. Nyelvezete sem olyan, mint többnyire aa ily könyveké lenni szokott : t. i. százas, az építő művészet rendszeres szabályai szerint, hanem a szépirodalom tag­laló és nézlő modorát követve, mi e művet, melynek szer­­zője Kempf Xavér Ferencs, átalánoa könnyen érthető a kedvesen élvezhető olvasmánynyá tenni Ígérkezik. * Uj n a p t­á r a k. A régi jó István bácsi 1862-ra is beköszöntött naptárával. Mindig örvendünk, ha vala­mely téren annyi igaz jó szándékkal és e szándék kivite­lére annyi megfelelő erővel találkozunk, mint a­mennyit ezen naptár folyamainak szerkesztése taiusi*. A szerkesz­tő itt, mint a naptár minden betűje mutatja, tisztában van czéljával, olvasó körével, a ily jól ismervén a kiindulás alapjait­, sikeresen és hiszen épít a közmivelődés áldásos előmozdítására. A jelen évi folyam­ tartalmát ismét oly mun­kák képezik, melyek a­mellett, hogy a szív és lélek nemes hitését sikerrel eszközölhetik , kiválókép a nép számára vannak írva. Mint a hangya, mely nyáron át gyűjtögeti a télire való jó búzaszemet, úgy ezen könyv szerkesztője ia már jóval előbb minden gondját arra fordítja, hogy szor­galmasan kiválogatva a lelki táplálékot, olyakat gyűjt­sön, melyeket télire is eltehet. A vallási és erkölcsi érze­tek ébresztése s az ismeretek bővítése azon irány, mely itt minden sorból kirí és egy öntudatosan fűző kéz nyo­mait ismerteti föl. A jutalommal serkentett munkák kö­zöl Sántha Mihálynak a becsületszó szentségéről irt díj nyertes pályairata közöltetik legelöl; ezt érdekesen vál­togatják erkölcsi elbeszélések, tanulságot tartalmazó élet­­rajzok, történeti adatok s leírások, hasznosan mulattató versemények s egyéb vegyes, de a kitűzött szellemben fölvett tárgyak, néhol képekkel is világosítva. S épen mi­dőn az iménti naptárban, számítva népünk józanabb fölfo­gására, a többi közt a balleitet is méltóképen nevetséges­sé látjuk téve, ugyanekkor előáll egy más valaki és Li­­dércz naptárával különösen ezen balhit s a babo­naság terjesztésére igyekszik hatni, mint a naptár czimé­­ben is, kitűni, közölve rémtörténeteket, kalandokat, lélek­­jelenéseket,, csodás tüneményeket­ stb. Ez a félrevezet­hető kép könnyen hivőségrei hajlamának könnyelmű, hogy ne mondjuk, bűnös felhasználása. Azért adunk könyvet a ke­­zébe, kecsegtetjük czifrábbnál czifrább czimekkel, inge­reljük kíváncsiságát, hogy fölvilágosodás helyett butul­­jon. Csodáljuk, hogy oly solid firma mint a Heckenast úré, oly jóravaló népkönyvet mint az István bácsi naptá­ra, ugyancsak firmája alatt ily t Lidércz-historiákkal­ paralyzál. * Könyvismertetés: Ifj. dr. Wagner Dá­niel egy gyógyszer-rzmét (Pharmacognosia) irt, melyben nem csak a gyógyszeráruk leirása, hanem egy­szersmind azok alkalmazása, adagolása, az előjövő hami­sitások, azok megismerése és elkerülhetési módja is fog­laltatik. Ezen gyógyszerisme megjelenése, mely tudomány a gyógyszerészek egyik főtantárgyát képezi, nem csak az­ért örvendetes , mert első és egyetlen irodal­munkban, hanem különösen azért, mert a benne foglal­taknak az orvoson és gyógyszerészen kívül­i fűszerkeres­­kedők és általában az iparral és kereskedéssel foglalko­zók is hasznát vehetik. Örvendetes még azért is, mert egy ilynemű munka hiánya irodalmunkban régóta érez­hető volt. A munka első éve már ki van nyomva és re­méljük, hogy nem sokára átadatik egészben a közhasz­nálatnak.1 * A „Pécsi lapok“ következő vakmerő rablókzalan­­dozásról írnak : Múlt pénteken Ibafán vakmerő rablás történt. A munkaképes nép országutra lévén kiparan­csolva, ez alkalmat használta négy rabló, s déli 12 óra tájban a faluba menve, először a lelkészt látogatták meg, kitől fenyegetések közt 50 frtnyi pénzkészletét s dupla­­puskáját elvették ; úgy gand asszony­ától is a rablók egyike kicsikarta nehány meggazdálkodott forintját, melyet azon­ban a vezér parancsára ismét vissza kellett adnia, mert mint mondá, cselédtől pénzt elvenni egyiküknek sem sza­bad. A plébános is annyira szívükre beszélt, hogy a pus­kát visszaadták neki, de pénzéből mit se tudott vissza­kapni. Mialatt e jó madarak a plébánia­lakban gazdálkod­tak, valaki észrevette őket s fölszaladt a toronyba , a ha­rangokat félrever­te, de ezzel ők mit sem gondoltak, s mintha­t a legnagyobb csend volna, még nem is siettek, ha­nem a legnagyobb szorgalommal tovább motoztak, s mi­­dőn már nem leltek semmit, mit el akartak volna vinni, kimentek a plébánia elé, ott néhányszor lőttek és átmen­tek a közp. főbíró házába, hol a szolgabiré, s a főbiró sógora laknak Ezek se voltak otthona. Bemenve, minde­nek előtt azt kérdezték, melyik a Jóska ténsor szobája ? (t. i. a Pécsett lakó főbiréé). Midőn megmondták nekik, kijelenték, hogy azt nem fogják bántani. A szolgabiró szobájába bemenve, minden almáriumot föltörtek, s pénzt kerestek Az ezüistkanalakat, melyeket ott leltek, ott hagy­ták, sőt egyik szekrényről az órát is félretették , nehogy a föltörés folytán valami baja essék. Itt is a puskákat , puskaport magokhoz vették , s a gazdának megparan­csolták, hogy fogjon be. Midőn a főbiró házából ér­tek, éppen otthonn levő fia, még majdnem gyermek lóra ült s Bököndre vágtatott, hol a szolgabiró ép­pen hivatalos foglalkozásban volt ; útját akarták ugyan állni a fiának , ha nem érhették el. Sem e körülmény, sem a harangok folytonos félreverése azonban nem gátolták őket az említett házmotozás és almáriom­­föltörésben s hogy meg ne várják s gazdát, míg ez befogott. Ekkor kocsira Ültek a elmentek Bősténfárs. Itt is a plé­bánostól egy puskát és egy revolvert, a bírótól mintegy 200 főnyi begyfilt adó összeget raboltak el, ■ a nap hát­­ralavó részét re quasi bene gesta Böszénfán lőtték bor mellett, úgy láttaik mégis, hogy Somogyban tudtak felö­lök valamit, mert a pandúrok már keresték, azonban meg­tudva, hogy hol vannak, jobbnak látták, őket kikerülni, sőt mint halljuk, egy rabot is, kit kisértek, cserben hagy­tak, vagy viszont, s így sikerült nekik Böszénfáról is a bírótól kikény­szerített sorsponton szerencsésen tovább állni. Mondják, hogy még egyszer találkoztak két so­mogyi patdarral, de ezekbe merték őket bántani, és így a rablott pénzt és puskákat, egy becses személyüket is egyelőre biztosították. Legkülönösebb azonban az, hogy senki se ismeri őket. Néhány nappal ezelőtt a szentkata­­lai juhászt látogatták meg, ott levágtak egy birkát, hoztak egy­ikó bőrt s égési délutánt vígan tölték. Természetes, hogy a kellő intézkedések megtétettek lehető elfogatá­­mkra. — Egy másik versio szerint 3 somogyi pandúr ép­­pen Kaposvárról jőve, találkozott e rablókkal éjjel a bö­­szénfai dombon, s váltott is velök néhány puskalövést, de kisebbségben lévén, végre engedelök belle; a simonfai tatárnál ismét két pandúrral találkoztak, de ezek már nem is merték őket megtámadni. Éppen most esik tudo­­másunkra, hogy a fönnebb érintett rablók elfogatására Somogy megye egyik járásában népfelkelés rendeltetett, b­ aüker nélkül. * A „Le Pays“ czimű franc­ia lap Frankfurt­iél oet. 23-ról, mint azonban maga is mondja, egész tar­­alékkal, következő badar távirati sürgönyt közöl : „Pestről jelentik, hogy a legelőkelőbb lapok irodáit egyveres erő tartja megszállva. „Számos czirkáló csapatok húzódnak végig az ut­­czákor. Lovasság és tüzérség égő kallódókkal foglalja el a nyilvános tizeket. „A katonaság és nép köti összeütközések történ­tek. Az utóbbiak vonakodnak megfizetni az adót. Mind a két részen vér foly.“ Az ilyen rémhíreket alkalmasint szón úgynevezett táviratozó ügynökök terjesztik, a­kiket minap b. Jósika egy brüsseli levelében leálarososni sietett. Hogy az egész I dologban mennyi igaz, közönségünk hozzabb defavoyálás­a nélkül is tudni fogja.

Next